Tanácsokra szorulok

Szép Napot!
Segítségre van szükségem, mint gondolom mindenkinek aki ír, szóval ez idióta kezdés. Évek óta vesződök. Rengeteg pszichológushoz, pszichiáterhez, kórházakban jártam. Több éves terápiákon vagyok túl de nem lettem jobban. Mindenki mást mondott volt aki szerint bipoláris zavarom van, volt aki szerint csak a kamaszkor, volt aki azt mondta visszatérő depresszióm van, pánikbetegség, skizofréniára is gyanakodtak.
Mesélek egy kicsit ezekről ahogy én és a közeli környezetem látta, amit meséltek és amire emlékszem.
Már kicsinek, 2-3 évesen ütöttem a fejemet vagy kézzel vagy a falba, ezt anyukámék ok nélküli hisztinek tudták be. Agresszív kisgyerek voltam, ütöttem a testvéreimet, a tárgyakat, magamat. Nyolc éves voltam amikor epilepsziás lettem, Tegretolt kaptam, csak egy rohamom volt. A gyógyszer tompított, mindig álmos voltam, romlottak a jegyeim is. Aztán amikor 11 évesen gyógyultnak nyilvánítottak elhagytuk a gyógyszert, már nem aludtam annyit. Akkor súlyosbodtak a problémáim, vagdostam magam, ezekkel pár év alatt a varratokig jutottunk, aztán a gyógyszeres öngyilkossági kísérletekig. Hol agresszív vagyok egy ideig, hol felhőtlen minden féle szomorúság vagy aggodalom nélkül, hol levert, maximalista az ájulásig vagy épp annyit olvasok, hogy teljesen kizárok mindenkit.
Egy éve nem járok terápiára, azt mondták már jól vagyok, de én érzem, hogy nem.. Őszintén ezt a hangulat ingadozást nem tudom már elviselni. Szeretnék végre egy olyan szakembert találni aki tud segíteni. Már elzárkóztam teljesen mindenki elől. Nem tudok barátkozni vagy beszélgetni sem.
Köszönettel
Senkó Nikolett

Üdvözlöm!Kata vagyok megint!Elbeszélgettem a lányommal rosszabb a helyzet mint azt gondoltam!Az anyoósom adja a lányom alá a lovat ha hazudozik, elmegy falaz neki!Mert azt akarja hogy a lányom suliidőbe hozzá költözzön!Egy lépcsőházban lakunk!Most már a lányom is azt akarja bármit mondok!Eddig a lányom nem volt túl jó kapcsolatban a mamával ideig óráig elvoltak de mindig összevesztek !Volt hogy 1-2 hétig sem ment le hozzá!Most meg állandóan lent van mert a mama korlátlanul meg enged neki mindent!A kisfiamnál is a mama volt a probléma mert azt akarta hogy nekem a fia után ne legyen senki !Próbálta uszítani a kicsit a párom ellen!Kezdte apának hívni de megtíltotta neki mint később kiderül !Azt mondta neki hogy a párom nem a családunk része ne fogadjon szót neki ,ne hívja apának mert nem az apja stb!iLLETVE ÁLLANDÓAN NAPI SZINTEN EMLEGETTE NEKI AZ APUKÁJÁT!Dolgozom 12 órában így kényszerből elég sokat voltak vannak a mamánálEzt sikerült megoldani pszihológus segítségével de azt javasolta hogy költözzünk el a mama közeléből minél elöbb!Most ezen vagyunk ! Rövid időn belül költözünk elég messzire!Beszéltem a pszihológusról vele már mint a lányommal,de ő idegennel nem akar erről beszélni mert annak semmi köze hozzá!Plusz amin teljesen ledöbbentem az az volt ,hogy közölte velem hogy a párom neki nem az apja nem is a nevelőapja neki van apja és ő soha senkit nem fog elfogadni az apján kívül!És neki a párom ne mondja meg hogy mit csináljon ne szóljon bele semmibe stb!Régebben úgy tűnt elfogadta és szereti!Sőt többször mondta is!Azóta változott meg mióta megint 2 éve a mama közelébe kerültünk!Ez nekem megint a mama hatásának tűnik meg a barátja hatásának!A lányom teljesen elmar maga mellől mindenkit!Az unakatesójával mióta van a barátja azóta rosszba van pedig elötte nagyon jól elvoltak!Most már a másik mama sem jó mert az a mama biztos nem falazna neki semmiben stb és azt érzem már mi sem vagyunk jók neki!Elvakultan csak a barátja és a mama van !Most azon gondolkodom hogy akkor suliidőbe maradjon itt mert kényszerrel nem vihetem már sehova!Tudom hogy a mamával napi szinten lesznek veszekedések ha rájön, hogy fogni kéne kicsit mert el fog zülleni nem fog tanulni de azt érzem hogy én már elvesztettem!A barátjáról is úgy beszél :Nem látom?mondja nekem !Erre hogy mit kéne látnom!Teljesen olyan mint az apa testalkatra meg belsőleg is!Hát én nem látom!Azt látom hogy ez a 23 éves srác teljesen megbolondította és azt látom hogy a család összes tagját elmarja maga mellől!Augusztusban megpróbálom a pszihológust !Ha nem sikerül akkor nem tudom mi lesz mert ebbe már én fogok tönkremenni!Napok óta nem tudok aludni!Jó ötletnek tartja hogy ennél a mamánál hagyni suliidőbe ?Mert én a koleszt szeretném és tudom hogy ott tényleg tanulnia kéne és nem csavaroghatna !Kényszernek a kolesszel kapcsolatban meg nem lenne értelme mert akkor biztos szökdösne a gyerekhez!Tényleg nem tudom mit tegyek!Hagyjam tényleg a mamánál és hagyjam pofára esni hogy tapasztaljon ?Nem tudom!Válaszát előre is köszönöm!Szép napot!

Elnézést megint kata vagyok !Azt elfelejtettem leírni hogy nem akar semmi kompromisszumba belemenni a lányom !Abba amit múltkor írtam 2-3 órát találkozhat a sráccal !Ő egész napra akar mert nyár van és ő vele tud beszélgetni ez volt a válasz!A telefon két óra sem érdekli!Neki nem kell a telefon!Gyanítom a srác vett neki és dugdossa a mamánál!Ma is dolgozom gyanítom a srác ott lesz nálunk egész nap vagy a lányom ott mert a mama biztos falaz neki!Üdvözlettel:Kata

Kedves Doktornő!
3 éve halt meg az anyukám, 17 éves voltam. Alapvetően szörnyű családi helyzetben nőttem fel, de nem voltam soha huzamosabb ideig magam alatt, anya halálával is “egész jól meg tudtam birkózni”. Viszont mostanában elég magányos lettem, pedig van egy barátom, de itthon nincs senkim. Egy két-három hete folyamatosan azt érzem, hogy nem tudok semmit élvezni, nem lelem semmiben az örömömet, céltalannak, értelmetlennek látom az egész életet.. és csak 1-2 órára múlik el legfejebb ez az érzés. Sokszor sírógörcsök jönnek rám, minden reménytelennek tűnik és rettegek hogy depressziós leszek és az is maradok. Nem tudom mit tegyek, nagyon el vagyok keseredve, hogy nem bír visszatérni az életkedvem egy cseppet sem.
Köszönettel, K. Anita!

Kedves Doktornő!
Egy gyakori problèmával kapcsolatban szeretnèk segìtsèget kèrni öntől. Van egy több, mint egy èves kapcsolatom, minden olyan tökèletes volt, mìg elő nem jött a beteges féltèkenysègem. Folyamatosan ellenőrzöm a pàrom, szinte levegőt sem vehet tőlem. Tisztàban vagyok azzal, amit teszek, de nem tudok parancsolni magamnak. Lassan màr minden nap veszekedéssel telik, làtom, hogy megelègelte és meggyengültek az èrzései iràntam. Nagyon szeretnèm megmenteni a kapcsolatunk, ha mèg lehetsèges. Mit tegyek?

Köszönöm vàlaszàt!
Ezen a kapcsolatomon kívűl volt mèg egy komolyabb,ott viszont egyàltalàn nem voltak ilyen problèmàim. Gyanakszom, hogy a jelenlegi barátom irànt azèrt èrzem ezt a túlzott fèltèkenysèget, mivel volt volt màr közöm hozzà a mùltban is ès több alkalommal is átvert. Viszont most nem adott okot arra, hogy kèteldjek benne ès igazán szoros kapcsolat alakult ki köztünk. Mindenkèpp egy megoldásnak talàltam, hogy ezzel a tèmával kapcsolatos könyveket olvassak, valamit az is megfordult a fejemben, hogy elbeszèlgessek szemèlyesen is egy pszichològussal, ez a lehetősèg kicsit megrèmìt mivel ùgy èrzem nem tudnèk igazán megnyìlni valakivel szemtől szemben.. ellenben azt is tudom, hogy kènytelen leszek ezt is megtenni ùgy a kapcsolatom , mint a sajàt èrdekemben, mivel ez a betegsèg annyira eluralkodott rajtam, hogy lassan depressziòvà alakul àt. Biztos vagyok benne, hogy egyedül nem leszek kèpes leküzdeni, főleg ìgy, hogy a pàrom lassan tàvolodik el tőlem,mèginkàbb ùgy èrzem fèltenem kell..

Kedves Doktornő!

Azzal a problémával szeretnék Önhöz fordulni hogy segitsen anyukámmal való egyetértésben. Vagyis nem tudom mit tehetnék, kétségbe vagyok esve. Félek anyától, ha megkér valamire ha nem is rögtön de idővel mindig megcsinálom, és anya folyamatosan leszid. Megcsinálom amire kért és nem azt nézi hogy megcsináltam és megdicsérne…nem! Csak a hibát keresi, csak azt amit elrontottam, és persze azért jól le is szid. Soha életemben nem kaptam tőle egy dicseretet vagy hogy “büszke vagyok rád” mondatot. Ahányszor hallom hogy anya a szobám felé jön hirtelen elkezdek félni. Olyan apró dolgokért szid le hogy pin kód van a telefonomon vagy hogy zenét hallgatok. 15 éves létemre még nézegetei a facebookos üzeneteimet. Nem bízik bennem. Múltkor is hozzám vágta hogy rossz ember vagyok. Kezdek vissza esni a “depresszioba”. Ha meg anyával leülök beszélgetni hogy ez nem jó igy csak megjobban ideges lesz es leszid. Mit tehetnék? Mindent amit eddig elértem csak saját magamnak köszönhetem. Anya sose segitett. Ez nem túlzás és nem is hazugság. Nagyon erősen gondolkodom rajta hogy elszökök, ami persze nem megoldás de biztos boldogabb lennék. Anya kezdi lerombolni a maradék önbizalmam is. UTÁLOM MAGAM, UTÁLOK IGY ÉLNI. valaki segitsen 🙁

Tisztelt doktornő!Pàr hónappal ezelőtt férjem lebukott egy màr 9 évvel ezelőtti félrelépését “újította”be ismét.Annó csak skype-os sexuàlis viszonyt fojtatott.Mi azóta hàzassàgban élünk 2éves a lànyunk.1hónapos volt a lànyunk amikor ismételten skypeon “kommunikàlni”kezdett a hölgyel.Ezt betudtam annak,hogy szülés utàn 4héttel még nem voltam “toppon”.4hónapig hozzàm sem ért.A hölgy külföldön él,férjezett 2gyereke van.Idén àprilisban kiderült,hogy panziókba jàrtak évente pàr alkalommal.Amikor a nő itthon tartózkodott naponta 3-4 alkalommal hívta a férjem.Először mindent tagadott és nem volt hajlandó a kérdéseimre vàlaszt adni a “botlàsàval”kapcsolatban.Mivel vàlaszokat kerestem,laptopról és egy hívàslista megtekintésével mindent kiderítettem.Letaglózott az informàció.Mintha nem ismerném,akivel 6éve vagyok hàzas.Azóta férjem iszonyatosan lefogyott és szinte 10évet öregedett.
Azt mondta,nem tudta,hogy mit veszíthet a lebukàssal és naponta szembeköpné magàt legszívesebben és ezerszer visszacsinàlnà a történteket ha tudnà.Én megbocsàtottam.Iszonyat volt ez a pàr hónap,de kapott még egy esélyt.Amit nem értek,àllítólag nem volt szerelmes ebbe a nőbe ésmegmondta neki,hogy soha többé nem akar vele semmiféle kontaktust.Kérdeztem,hogy a sexben van-e olyasmi amit hiànyolt itthon.A vàlasz nemleges volt.Hozzàteszem,hogy nyitott voltam és vagyok mindenre,nem voltak tabutémàk a sexben és hetente 3-4alkalommal együtt vagyunk.Felajànlottam hogy hívjunk harmadiknak egy hölgyet,de ebbe nem akart belemenni.És,amit végképp nem értettem:azt mondta”nem tudom,miért csinàltam ezt a hülyeséget”.Vagy,a férfiak ennyire gyàvàk és nem merik elmondani a valót vagy tényleg lehetséges,hogy egy 43éves pasi nem tudja,miért kozkàztatta a hàzassàgàt?vàlaszàt előre is köszönöm!

Szép napot.őrületes féltékenységemnel elüldöztem a férjem 5 év után 9 hónapos terhesen itt hagyott.Azonban félek hogy tudjuk majd a jó szülő kapcsolatot ápolni ha gyűlőlet van bennem most.En békülnék változnék, ő egy kolléganőjével lelkizik aki szintén most szakított.Azt mondta nekem soha bem engedett engem lelkileg olyan közel magához mint a kolleganőjét…sex nem volt köztük.állítólag.Ön szerint reménykedjek még a folytatásban vagy engedjem el őt??Teljesen összezavarodtam.lehet hogy én zavartam egy másik nő karjába?akivel kialakul köztük valami??

Kedves doktornő! Négy hónappal ezelőtt férjem be jelentette hogy más nöt szeret két alkalommal szeretkeztek,kapcsolatuk 1hónapig tartott.. Egy hónap vivodás után eldöntötte hogy csak velünk marad azóta valóban velünk van.Próbáltam megbocsájtani felejteni,kicsit ment is de végül csak elköltöztem.Most szenvedünk ő otthon én itt 26 éves rendezett házasságunk volt,minden reggel este felhiv sír könyörög menjünk vissza.Alapjában rendes dolgos ember ez az egy félre lépése volt és látom nagyon megbánta.Meg lehet ezt bocsátani érdemes újra kezdeni vissza költözni.??? Úgy gondolom ha nem tudjuk egymást simán elengedni még szeretjük egymást!?? Köszönöm válaszát Erzsébet

Röviden leírom az esetemet:
Kb. fél éve a legjobb barátnőmmel összevesztünk. Sajnos megbántottam valamivel, amit a mai napig nem tudtam feldolgozni. Valamint tud a multamról egy titkot ami ha kiderül tönkre megy az életem! Akkor volt egy – utólag egyértelmű – depressziós időszakom. A dolog akkor úgy gondoltam rendeződött.Viszont kb. 2 hete volt egy közúti incidensem, akkortól elindult megint bennem egy negatív zuhanás. Előjött minden múltbeli hibám, rossz döntésem, mindenért magamat hibáztatom. Folyton sírtam, állandó pánikroham jött rám és mindezt úgy, hogy semmi okom rá! Folyton csak a “mi lesz, ha…”, “mi van, ha…” körül forog a gondolatom. Addig ment a dolog, hogy elmentem pszichiáterhez, aki felírt napi 1 Scippát reggel, és 3×1 0,25 mg Frontint. Az első reggel, mikor bevettem a 2 tablettát, borzasztóan bezsibbadtam és bepánikoltam. A doktor mondta, hogy ha sokallom a Frontint, csökkenthetem az adagot. Rögtön feleztem az adagot. 1 het pokol után viszont mar jol éreztem magam! Beszéltem a pszichiáterrel es megbeszéltük hogy most akkor mar csokkenthetem a Frontint! Tegnap a barátnőmmel ismét összeszólalkoztunk vmin, amitől megint előjött hogy mi van ha kikotyogja a titkomat! Ejjel megint nem aludtam! A kérdésem hogy hogyan tudnám feldolgozni a múltat? Hogyan tudjam elengedni a hibaimat? Mar megint ezek a gondolatok töltik ki a napjaimat! Rettegek hogy mi lesz ha kiderül minden!
Előre is köszönöm válaszát!

Kedves Doktornő!

Egy párkapcsolati probléma kapcsán fordulok Önhöz. Konkrétan már jó néhány éve szeretnék segíteni a barátomon, de úgy tűnik, hogy képtelen vagyok kibillenteni a jelenlegi helyzetéből. Közel 30 évesen még az édesanyjával lakik, ráadásul nem dolgozik, tanulmányokat sem folytat. Fogalmam sincs mivel ösztönözhetném, hiszen már rengeteg időt adtam neki a változásra, úgy érzem ez sokkal komolyabb gond nála, mint ahogyan ő maga gondolja. Ön szerint mivel segíthetnék? Érdemes lenne megfontolnia a pszichológusi kezelést? Más részről meglepően kiégtem, és lassacskán úgy érzem teljesen magával ránt ez a nyomasztó helyzet.

Tisztelt Doktor nő/Doktor úr! Párommal fiatal kapcsolatunk eleje óta gondokba ütközünk szexuális együttléteink során(mindketten 20 évesek vagyunk). Készek vagyunk megállapodni, és intellektuális szinten mindent rendben érzünk, boldogok vagyunk, a közös jövőnket tervezgetjük, amire korábbi kapcsolataink során nem volt példa. A probléma a testiségnél kezdődik. Kapcsolatunk elején mindketten szenvedélyesnek mondtuk magunkat, de párom idővel eltávolodott, ellökött magától, nem akart szeretkezni (olykor vallási okokra hivatkozott, máskor fáradtságra panaszkodott). Igyekszek neki megfelelni és visszafogni magam, de lassan havi szintre csökken a szexuális aktivitásunk. Ez az állapot tovább súlyosbítja a másik problémámat. Korábbi éveim során sok partnerrel voltam, és a sok csalódás után kb. fél éve merevedési zavar lépett fel, ami néha még most is előjön. Szeretném tanácsát kérni ebben a szituációban, illetve, hogy szükséges-e további szakember(ek)hez fordulnom/fordulnunk.

Kedves doktornő. Kb 1 évvel ezelőtt megismerkedtem egy férfivel. Kapcsolat alakult ki köztünk, azonban én párkapcsolatban éltem. Egyéb okok miatt a párkapcsolatot nem tudtam lezárni. A férfi 1 év után úgy döntött nem folytatja tovább csak akkor ha már lezárult a kapcsolatom. Én ezt lezártam és szeretném vele folytatni, de ő teljesen elbizonytalanodott. Nem tudja akarja- e ezt az egészet folytatni. Kb 1 hónapja vagyunk távol egymástól. Ez idő alatt próbáltam vele beszélni, de úgy érzi ha keresem megfojtom, ennek okát nem tudja. Egy ideje személyesen is beszélünk próbálom kizökkenteni ebből de nem tudom hogyan. Azt mondja, jó lenne boldognak neki de távol érzi magát tőlem, nem tudja akarja- e ezt az egészet. Úgy érzi megtört nagyon. Csalódott hogy az utóbbi hónapokban talán heti 1 órát találkoztunk. Nem tudja ki tud- e ebből mászni. Segítségét abba kérem, hogy hogyan lehetne őt ebből kizökkenteni.