Kedves Lili!

7 éve vagyunk együtt férjemmel,4 éve házasodtunk össze,nagyon jo ember és jol kjövunk egymassal.Nem szokványos kapcsolat a miénk,Külföldön dolgozik én is vele élek viszont amikor neki kiküldetése van több hónapra haza szoktam jönni szülemhez Magyarországra..Ezért van ,hogy fél évet pár honapot vagy neha többet de külön vagyunk,de sajnos a munka miatt kell.Külföldön nem szeretek ott élni abban az országban de férjem miatt ott vagyok vele,munkát sajnos nem is tudtam találni mert komolyabb társalgási szint kell nekik az egyszerű munkához is,így sokat vagyok egyedül otthon de feltalálom magam elvagyok.Ezért van ,hogy fél évet pár honapot vagy neha többet de külön vagyunk,ha ő neki el kell mennie..Igazábol ezzel nem is volt gond egészen mostanáig.Tavaly szintén haza jöttem fogorvos miatt,pár honapra de közben neki is megint menni kellett igy tolodott a visszautazas,közben apukámnak kiderült,hogy rosszindulatu daganata van,az egész család összeomlott,elkezdodott a kemoterapia mutet elott,mutetkor azonban nem sikerult muteni a hasviz miatt,igy megint kiirtak kemoterapiara,sajnos nem sok jot mondtak az orvosok,vegso stadium ….stb,de remenykedni kell mert mi marad mas?az apukám egy nagyon jo ember egész eleteben mindenkin segitett,jószívü,dolgos rossz látni,hogy epül le,30 kg lefogyott,gyomorsztomat is kapott az etkezes kiegeszitesere,z portot hogy az erei nem menjenek szet,gyengul…..az edesanyam is mar idosebb,van egy noverem de az nem igazan segit nekunk,a gyerekeire hivatkozik akik mar felnottek,a noverem munkaja is olyan,hogy ő sajat maga osztja be az idejet,otthoni munka,de hiaba kerem,kerjuk nem segit csak hebe hoba,mindig arra hivatkozik,hogy nem ér rá.Az orvosokhoz en kiserem,heti 3x infuziora jarunk,a sztoma csovet este reggel tisztitom,(de mar az ujjam vege ugy faj,hogy holyagos)pépes ételt fózni,mert csak azt tud enni….apoljuk amit kell,sajnos anyukam nyugdij mellett dolgozik,amit tud o is segit,de leginkabb én vagyok a nagy segítség.Hospice szolgálat sajnos nem segít ilyen dologban amivel én segítem őket itthon.A szüleim sokat adtak nekunk felneveltek amit tudtak megadtak nekunk,és én ebben a helyzetben amit tudok mindenben segítek nekik.A probléma az ,hogy a férjem nagyon megértő volt és mindenben támogatott de most 1 honapja mar csak azt mondja,hogy elege van az egyedulletbol,masfel eve egyedul van,(nem teljesen igaz mert 1 honapot itthon volt velunk es szuleivel Magyarorszagon.,csak vissza kellett mennie)szeretne velem lenni egyutt elni,és ez igy nem jo mert egyre tavolodunk a kapcsolatunknak sem tesz jot,babat is szeretnenk.
Ebben mind igaza van és én is vele szeretnék lenni,közben mondom neki,hogy legyen megerto képzelje magat a helyembe ő mit tenne?nem lehet tudni mennyi ideje van hatra apukámnak,és az a gondolat felőről,hogy ha visszamegyek és nem tudok tőle elbucsuzni,már nem látom mikor viszajövök mert úgy értesítenek……Sajnos nagyon rossz prognozisu rák,az onkologussal kell majd beszelnunk de nem apukám elott,hogy a remenyt be veszitse el mert osszeomlik.Mútét esetében lenne remény de műtét nélkül lehet,hogy csak honapok,és ezt hiaba mondom ferjemnek ő csak a magáét hajtogatja,meg,hogy keressek egy embert helyettem aki segit ezekben a dolgokban,még ha találnék is az egész napi munkáját nem tudnám kifizetni,egy ápolo személyzet sokba kerul orankent.Én csak azt kértem a férjemtől legyen türelemmel még kicsit amíg többet megtudunk,mert én azután vele vagyok,együtt leszünk,de apukámat már ki tudja meddig ölelhetem,láthatom…:((sokat sírunk anyukámmal mert ezt a helyzetet senki sem érti meg csak aki benne van,hogy mennyire szomorú és nehéz 🙁 Kedves Lili ebben kérném a segítségét,hogy férjemnek igaza van és mennem kellene itthagyni mindent őket segítség nélkül?vagy hogy tudnám jobb belátásra bírni?Köszönöm és várom válaszát.Minden jót kívánnok Önnek!

Tisztelt Doktornő!
A helyzetem úgy alakult, hogy visszamegyek az előző munkahelyemre. Holnap kezdek. Csak félek attól, hogy majd kérdezősködni fognak meg lesz aki nem fog nekem örülni. Hogy kezeljem a helyzetet?
Tisztelettel:Kornélia

Jó Napot. Egy ideje alvás zavarral küzködök. Ag lenne a problémám este mikor lefekszem elkap egy melegség, többször elkell mennem a mellékhelységbe, fájdalmat érzek a derekamba néha a lábamba fájdalmat mint ha egy súly lenne rajta, reggelente fejfájással ébredek, napközbe néha a mellkasom nyom. Válaszát köszönöm.

Tisztelt Doktorno! Szuleimmel valo konfliktushelyzet miatt írok Onnek. Egy éve vagyok férjnél, szuleimnek egyeduli gyermeke vagyok és kb. 50 km-re lakom toluk férjemmel. Edesanyám rokkantságin van évek óta (vannak egészségugyi problémái, de szerencsére mozgásképes), édesapám már nyugdíjas (neki is vannak egészségi problémái). Családi házban laknak, viszont a havi kiadásokat nem tudják kettejuk szociális bevételébol téríteni. Emiatt évek óta segítem oket anyagilag. Igazából nincs spórolt pénzem, korulbelul a keresetem felét (180 ezer Ft) nekik adom, a másik felébol a hitelt torlesztem (a ház felére, amiben férjemmel lakunk). Férjemnek van valamennyi spórolt pénze, de az o anyagi forrása sem végtelen. Anyagiakon tort ki a vita, mivel férjem bár nem ellenzi, hogy fizetésem részét havonta szuleimnek adjam, de azt már ellenzi, hogy ezen felul még további pénzt adjak. Eddig o is igyekezett segíteni rajtuk, pl. autót vett nekik, mivel a régi elromlott. De most valahogy meghúzta a féket, mert pl. az autót szervizbe kell vinni, és szuleim panaszkodtak, hogy nincs rá pénzuk (a juttatásommal egyutt kb. 360 ezer áll rendelkezésukre havonta). Vagyis elvárták, hogy arra is adjunk pénzt. Nekem úgy tunik, a havi osszeget, amit automatikusan adok, természetesnek veszik, s ha ezen felul nem adunk már, mert nekunk is kell a pénz, és szukségunk van rá, akkor neheztelnek és nem vagyunk tekintettel az o nehézkes helyzetukre. Eddig mindig onzetlenul segítettem rajtuk, az utolsót is nekik adtam volna, de mióta férjem van, változtak a dolgok. Nem adhatok mindent nekik, mert valahol mégsem tisztességes, hogy a férjemtol várjam el, hogy rajtam kivul a szuleimet is eltartsa. A szuleim pedig ezt nem tudják, vagy nem akarják megérteni, s csak azt mondják, hogy más gyerek is segít a szulein, s majd mástól kérnek kolcson, ami az én szégyenem lesz… A férjem nyitott arra, hogy kolcson adjon nekik, de azt nem kérik. Nem tudnák visszafizetni. Úgy látja, hova tovább, mindig tobbet kérnének. Ha a “havi adag” folé nem adok, akkor jonnek azzal, hogy nincs mibol fizetni autóbiztosítást, autójavítást, házbiztosítást, egyéb kiadásokat, drágák a gyógyszerek, alig jut ételre, és szinte koplalnak… A huto elromlott, erre is osszedobtuk a pénzt a férjemmel, pedig a hitelkártyámon mínuszban vagyok. Arra céloztak, hogy a férjemnek van pénze (amit azelott gyujtott ossze, mielott megismerkedtunk), s nem szép tole, hogy rajtuk nem segít, nem ad nekik belole. Magától kéne tudnia, adnia… Amikor férjem védelmére állok, hogy tole ne várják el, hogy nekik adja a pénzét, mert nekem már az is kellemetlen, hogy úgy érzem, eltart engem (mivel én nem tudom vele anyagilag tartani a szintet), az még kellemetlenebb volna, hogy ha még kérném, hogy a szuleimnek adjon. Szerintuk egy normális vo, aki szereti a feleségét és annak szuleit, magától megteszi, hogy pénzt ad a szuloknek is, ha szukséguk van rá. Más “normális” helyeken, családokban ez így van szerintuk. Amikor férjemet védem, akkor azzal jonnek, hogy mennyire megváltoztam, oket eldobom, és a lényeg, hogy nekem megvan mindenem, eljárok kirándulni (amit a férjem fizet) – ilyenekre bezzeg van pénzunk és veluk nem foglalkozom. Nem járunk hetente haza, mert néha otthon is szeretnénk lenni hétvégén – ez is panasz részukrol (kb. 2-3 hetente megyunk látogatóba, ahogyan kijon a lépés, viszont naponta felhívom oket). Viszont már azt is megkaptam, hogy az is plusz kiadás, ha hazamegyunk és ételt biztosítanak nekunk, kiszolgálnak bennunket. Sose akartam rosszat szuleimnek, de keresem az optimális megoldást, ami mindannyiunknak jó. Nem kényelmes kereszttuzben lenni párom és szuleim kozt az anyagiak miatt. Szuleim már érzelmi zsarolásokba is belebocsátkoztak. Apu már azt is kozolte szemrehányóan, hogy már a gyógyszerét sem szedi, s él ameddig él… Igyekeztem nekik mindig jót tenni, szeretem oket és mondtam is nekik, hogy ok mindig a szuleim maradnak, de eromon felulinek tunik az, ha tobbet kérnek, mint a fizetésem fele. Hiszen a hitelt is torlesztem és ami megmarad, az nagyon kevés. Férjem már tolem faggatta, hogy tudatában vannak-e, hogy tobbet koltok rájuk fizetésembol, mint magamra? Eleinte még én is férjemre nehezteltem, vitáztam vele, hogy fukar a szuleimmel szemben, de valahol megértem ot is. A saját családjának (szuleinek, keresztgyerekeinek és testvérééknek) nem ad annyit, mint a szuleimnek. Az enyéim pedig nem tudnak ebbol félretenni, mert szerintuk kevés és alig élnek meg belole. Sosem akartam rosszat nekik és a házból sem akarom, hogy kikoltozzenek kis lakásba, mert egyrészt nem akarnak, másrészt a szuloházam, amiben felnevelkedtem és megértem azt is, hogy annak idején kemény munkájukba telt, amikor felépítették. Szeretnék lelki nyugalmat, tudni, hogy ok is boldogok és szeretném, ha én is az lehetnék… Ezért fordultam Onhoz, hogy szakvéleményt kaphassak, hogy valóban tobbet kéne tennem? Bár tudom, “kotelessége” a gyereknek eltartani a szulot, ha az rászorul, ahogy ezt már ok is mondták nekem vitánk kozepette. Valóban hálátlan vagyok és a férjem fukar? Egyelore a férjem is azt mondta, tobbet koltunk, mint amennyit keresunk és meg kell húzni a féket. Viszont alkalmanként ragaszkodik, hogy elmenjunk kirándulni, merthogy miért dolgozunk, ha nem mehetunk… A szuleimnek pedig az jon le, hogy mi jól élunk, oket meg hagyjuk sínylodni… Én pedig nem érzem ettol jól magam, mert szeretném, ha elégedettek lennének, boldogok. Bánt engem ez az egész helyzet. Elore is koszonom véleményét.

Jó estét!A hugom 2éves kislányának vagyok a gyámja!Havonta egy órára viszem a kislányt láthatásra az anyukához!Kérdésem az lenne ez mennyire zavarja meg a kislány lelki világát?Fél éve én nevelem és ugy szólít engem anya!Eddig amikor láthatás volt azt mondta a hugomra a kislány hogy néni,de az utolsó találkozásnál beültünk a kocsiba és megkérdezte tőlem a kislány hogy anya?Mondtam neki én vagyok anya és annyit mondott nem!Aztán 1perc elteltével minden a régi volt!Vajon a kislány tudja hogy a hugom az édesanyja?Igazság szerint nagyon hasonlitunk a testvéremmel egymásra arra is gondoltam már hogy ezért hiszi a pici hogy én vagyok az anya!A jövőre nézve tervezem az örökbefogadást,természetesen ha a kislány elég idös lesz ahoz hogy megértse el fogom neki mondani hogy nem az én hasamban cseperedett!Köszönöm hogy elolvasta!

Szép napot!Olyan kérdésem lenne hogy én külföldön dolgozok 3hetente járok haza két hétre!Van egy 2.5éves kislányom aki az apukával van otthon!Minden nap többször beszélünk video chaten!Kijövetel elötti nap mindig mondom neki hogy anya megy dolgozni!Aztán haza érkezésem elött pár nappal mondom neki már csak 4kell aludni és megyek haza!Kérdésem az lenne mennyire töröm.össze a kislányom lelkét ezzel hogy kint dolgozok esetleg nem okozok neki valami károsodást ezzel a távolsággal?Köszönöm válaszát!

Jó Estét!

Én 28éves vagyok párom 31éves van egy 14éves gyereke 7éve elvált .
3hónaja vagyunk együtt eddig minden jó volt majd hirtelen, kimondta hogy nem szeretne többet látni.

gondok: több hete velem álmodik és egy síró babával. mikor vele vagyok minden jó boldog de ha eljövök kezd ezen komplikálni , rágörcsölni, és bezavarodik,
most ehez jött még mellé most terveztük hogy bemutatom családomnak illetve bátyám is meghívta lánya keresztelőjére, és nem volt felkészülve lelkileg erre és besokalt szerintem.

ezt a vissza térő álmát hogyan lehetne megszűntetni? úgy érzem ez nagyon zavarja és ez is gond, továbbá elmondta hogy nem biztos hogy bevállalna 2-dik gyereket, stb,
de én elmondtam neki 3hónap után ne a gyerekkel foglalkozzunk hanem azzal ismerjük meg és ismerjük ki egymást jól!
de ő előre gondolkodik hogy látja én szeretnék majd gyereket de lehet nem tudja ezt megadni és ezt nem akarja elvenni tőlem.
De én közöltem vele ha lesz akkor lesz ha nem nem, ha ketten vagyunk akkor is meg kell találni egymásban a jót a boldogságot szerintem.

Találkozás megvolt. tegnap
mondta nagyon szeret jobban szeret mint előző barátját is, ..
Nagyon sokat beszélgettünk tegnap de állandóan egy témát hajtott ami úgy mond nagy akadály szerinte, az hogy neki van egy gyereke nekem meg nincs , és nem biztos hogy akarna majd másodikat idővel később,

én meg mondtam neki 3hónap után ne a gyerek téma legyen már a kérdés, nem is ismerjük egymást még jóformán ismerkedésről kellene hogy szóljon ez az év,
majd mondja letudnám úgy életem hogy nincs gyerekem nem tudom milyen érzés ha van egy baba..

én elmondtam neki hogy nem látok akadályt ahoz hogy idővel 1-2év múlva legyen közös gyerek majd, csak akarat kérdése egész. illetve feltettem neki azt miben más egy idősebb gyerekes apa? mi a garancia rá vele a kapcsolat jó lesz? jobb félredobni egy jól működő igaz rövid kapcsolatot a gyerek téma miatt?

Nem tudom mit gondoljak, hogy lehetne ezt megoldani még? phszichológus, terápia nem jöhet szóba!
Kérem tanácsukat segítsenek.
van még itt remény?

De sajnos azt mondta e miatt szeretné ha vége lenne, 🙁 nem tudom miért érdemlem ezt mindig..

elmondtam neki még ha netán nem lenne gyerek idővel akkor is meglehet találni a boldogságot egymásban, erre azt mondja idővel fél felhántorgatnám hogy nincs közös baba..

Tisztel dr nö.azzal a problémával fordulok önhöz hogy túl sok szex et akarok ami azt takarja heti 3.ez kB azóta jelentkezett mióta munkahelyet váltottam.kevesebb munkával jár.feleségem szerint szex mániás vagyok ezért.mert ő ugy van vele hogy,nem kívánja szexet.sem velem sem mással.neki.az a szex hogy, el fordul aztán öt perc legyen.semmi más.semmi mást nem.enged.pedig előtte mindig maszirozom olajat is.mert én többet akarok belőle.nem csak annyit.mindig ha meg látom fehérneműben meg kívánom.de sajnos ö nem akarja.mit tegyek ez ügyben.vagy tényleg szex mániás vagyok.mit lehet tenni.

Kedves Lili nem látom a választ lent ahol írt.

Tisztelt Doktornő!

Az előző levelemre a válaszát köszönöm. Nem tudom mit akarok ettől a kapcsolattól, valamiért folytatni szeretném, de a 3x éves hölgy állítása szerint már nincsenek meg az érzelmek. Nem tudom mit akar, mit keres, mert végső soron mindenben passzoltunk, akkor is ha bunkó. Ő fodrász, ami egy jól kereső szakma, s valamilyen szinten a pénz, a pénz után hajszolás az ami szerintem mozgathatja. Mert előtérbe teszi, a pénzt a boldogság elé. Felteszem nem is szeretett igazán. A szex fantasztikus volt, mind testi jelei voltak, mind ragyogás, mind minden amit át lehet érni. De mondta a hölgy hogy ezen gondolkozik, hogy a jó szex lehet e egy életen át össze tartó erő. Felteszem sose szeretett a hölgy. S az utolsó hónapokban azért volt velem, mert így gyógyította magát kifelé. A barátságot ő akarja tartani. Én nem nagyon. Szeretném, de ha lenne valakije azt nem tudnám elviselni.

Lehet bennem van a hiba, mert olyan szekér után szeretnék futni ami nem vesz fel. Doktornő mit javasol maradjon így ahogy van, vagy hagyjam a levesbe, s ne kommunikáljak a hölggyel?
Néha magam se tudom mi legyen ezzel a kapcsolattal, azért kérem ki 3. személy véleményét, mert mikor már kezdem kiszorítani az életemből, valahogy mindig vissza tör, beszélgetni.

Utálom magam miatta néha, hogy beszélek vele. Nem hagyta hogy elmondjam amit akartam. Legszívesebben vissza löknék abba az állapotba amiben volt. Nagyon maga alatt volt. Van egy nagy titka amiről szülei nem tudnak. S amit egy életre bánni fog. segítettem Neki túl lábalni rajta. De úgy érzem hála miatt volt csak Velem. Legszívesebben pár szóval vissza lökném abba a lelki állapotba, de azt tudom sajnos, hogy akkor viszont nem állna talpra, s férfira nem tudna nézni már mint apa.

Tisztelt Pszichológus!
Szeretném a véleményét, tanácsát kérni!
Nyilván az én szemszögemből mesélek, és az éremnek két oldala van, tudom! Azt is, hogy nem vagyok képzett ahhoz, hogy diagnosztizáljak… Mégis az évek során olvasott, tanult anyagok alapján úgy vélem páromnak Borderline személyiség zavara van.
Tünetei:
Depresszió, önbizalom hiány, semminek nem tud örülni, semmi nem úgy sikerül, ahogy ő szeretné, mindent magára vesz, támadásnak fog fel, néha agresszivitásba csap át (verbális) az igazságtalanság érzete, úgy érzi csak az ivással tudja jól érezni magát (kb.heti 2x ), váltakozik a kapcsolatunkban a házasság-gyerekvállalás sürgetése és az azonnali elválás, sokszor suicid gondolatokkal, hogy minek éljen, mikor mindenki, (családja, enyém és én is) ellene vagyok.
Persze bennem is van, hiba, mégis az alapját úgy érzem a családjából hozta. Szerették, de indirekt módon, tudatták vele hogy csak a születése miatt jöttek össze szülei, nevelése során teljesen alulértékelték, önbizalma nem lett, és a család érdemi életéből is kizárták. Baráti kapcsolatai felszínesek lettek.
Röviden ennyi ami a lelkemet nyomja, és úgy érzem releváns, de természetesen szakemberre bíznám a segítséget. Viszont abszolút nem tartja elfogadottnak azt hogy ő pszichológushoz menjen, és nem is mertem felvetni neki azt, hogy lehet betegsége, mert azt mondaná, hogy rá akarom kenni hogy ő a hibás, pedig én (és a családjaink) tettem tönkre az életét.
Mit javasol?
Előre is köszönöm válaszát!

1 éve vége a férjemmel; nem élünk együtt, és nem hiszem el.
Ruganyos mozgás, kedves és bohókás. Ez ő.
Ha abban ringattam magam, hogy mi még együtt vagyunk, az boldoggá tett. Hogyan ne fájjon?

7. augusztus 9. 16:55 Judit Laszlo írta, :

Foglalkozásom tanár , 59 éves vagyok, egyedülálló.17 évig egyedül neveltem mozgássérült gyermekem, aki teljesen tehetetlen volt, mindenki nagyon csodált és erősnek látott. A gyermekem halála után jött be az életemben egy volt barát, házasember , aki kihasználva lelkiállapotomat levett a lábamról, nem tudtam nemet mondani, ez a kapcsolat 2o évig tartott, kényelmes volt nekem , volt is meg nem is, nem kellett elmeséljem az életem, mindent tudott rólam, megértett sajnált , és két hete megkaptam azt amit a felesége kapott tőlem, megcsalt egyik barátja feleségével, amiről tudok és akivel elkaptam. Tagad mindent, de közben be is vallja. Ez röviden a történet , de annyi megaláztatásban volt részem , amikre csak most jöttem rá. Kapcsolatunk elején mindenkinek elmondta, hogy velem él a testvéremnek, a gyermekem apjának, barátjainak az egész városnak. én részemről befejeztem, de sajnos padlón vagyok, elmeséltem barátnőimnek, akikről kiderült, hogy mindent tudtak, biztatnak de ez most nem elég, az egész életem traumái peregnek le a szemem előtt, én vonzom a hülyéket, ha elölről kezdeném az életem ugyan úgy elcseszném. Hogy van, hogy mindenki erős embernek lát, és én gyenge valaki vagyok?Ez az ember kiszívta az energiámat, kalitkába zárt, rabbá tett , most ismét szédelgek a világban.Lehet,hogy még a gyermekem betegségét és halálát sem dolgoztam még fel?valami történik velem’!. Feliratkoztam egy pszichológushoz itthon Csíkban, aug. 21 kell menjek. Itt nagyon dióhéjban írtam, ez ennél jóval komplikáltabb, bánt , hogy ez az ember annyi nő életét tönkretette, és felemelt fejjel , diadalmason elvonult és éli boldogan az életét, abban én már nem hiszek, hogy visszakapja, nem is kívánom ezt , de valaki meg kellene állítsa, és ráébressze , hogy egy gazember. Köszönöm, ha elolvassa levelem, tisztelettel Judit

Tisztelt Doktornő!
A 8 éves kislányomról lenne szó,ő júniusi gyermek.És már épp hogy betöltötte a 6 évet ,az óvodában úgy látták mehet iskolába,jórészt az osztályba vagy már betöltötték a 7 évet vagy bőven elhagyták már a 7 évet 3 gyermek van aki 6 éves.Ezt csak azért írom le,mert a tanítónéni szerint ,ez nem számít,de így másodikba,amíg az én lányom év végére betöltötte a 8 évet ,már év elején a 9-et töltötték,és majdnem a tíz évet.A tanárnő folyamatos megjegyzéseket tesz rá,bocsánat”pofákat vág rá”.Van úgy hogy az ebédlőből felfele menet,a lányom a toalettre megy el,mire beérkezik az osztályba fekete pontot kap,és minden megmagyarázás nélkül,tulajdonképpen ha nem néz a pontozó táblára,nem is tudja.Sokszor sírva jön ki az iskolából.Én ebéd után elhozom a gyereket,amire nagyon szívesen rábólintott a tanárnéni.amikor megkérdeztem tőle mi a probléma a gyerekkel ezt válaszolta:a becsöngetés után kortyolt a kakaójába,a radírozás maradványát felálláskor söpri le,hintázik a széken,és a toalettre csengetés után szeretne menni.Természetesen megbeszéltem ezeket vele.De ez akkor ott a tanárnő feladata lenne szerintem.De ami miatt önhöz fordultam valami csak nincs rendbe vele,túl hamar kötődik,és szó szerint megfolytja akihez “közel kerül”a közel kerülés lehet akár 1 nap ismeretségtől-3 nap ismeretségig is.Elmondtam neki mindent hogy nem mindenkivel állunk szóba stb… és ez a kötődés épp oly gyorsan el is múlik ,mint ahogy jött.Nincsenek barátai.Az apjától elváltam,mikor 2 éves volt,volt hogy jött érte,volt hogy nem,most ismét a gyereket Szeptember úta nem látogatta meg.Van a kislánynak egy fülproblémája,rengeteget jártunk orvosokhoz,az apja ebből ki se vette a részét,és itt a probléma amíg akkor azt említette meg hogy csak te vagy nekem anya,te viszel mindenhova,te ülsz itt velem az orvosnál,nem is tudom mi lenne ha téged elvinnének az angyalok(a nagypapái előző évben haltak meg)kisajátít magának teljesen,én nem nézhetek más gyerekekre,ha puszit adok a testvérem kisfiának ,a kislányom megsértődik.De ugyanakkor ami megrémít,és el is keseredtem….de nagyon két napja nem alszom….mintha hátratámadtak volna……,van egy női ismerősöm,nemrég ismerkedtem meg vele,a kislányom konkrétan 3 alkalommal találkozott vele cirka 1 vagy 2 órát,most volt a 4 találkozás vele meglátogatott,hozott neki egy szatyornyi ajándékot…..megvolt itt is a ráragadt mint a rágógumi,szinte megfojtotta,indulás előtt 5 perccel pedig elkezdte ANYÁNAK szólítani,de többször vagy 15 -szőr elmondta neki,a hölgynek kellemetlen volt felém a szituáció,én köpni nyelni nem tudtam.Elmentem hogy lehűtsem magam,lezuhanyoztam hideg vízzel,ült az ágyon és azt kérdezte tőlem ,lehet az Ildi az én új anyukám,ha anya?lehet az anyukám ő? 🙁 hozzáteszem hogy az én részemről,mély értékrendű családból származom.Mit kellett volna mondanom?mit kellene tennem?Mit rontottam vajon el?Volt sok veszteség és fájdalom az életemben főleg a drága édesapám,és nem utolsó sorban ,az apósom aki egy gyöngy volt az életünkbe elvesztettem,és még sorolhatnám.De ennyire semmi nem fájt mint ez a mondata a gyermekemnek.

JÓ NAPOT NEKEM EGY OLYAN PROBLÉMÁM LENNE HOGY 15 ÉVE ÉLEK PÁRKAPCSOLATBAN ÉS MOST JÖTTEM RÁ HOGY ANNYIRA SZERETEM A PÁROMAT HOGY BELEBETEGEDTEM ÉS EZ MIATT SOKAT VESZEKSZÜNK NEM TUDOM MIT TEGYEK KÖSZÖNÖM A SEGITSÉGÜKET.