Üdvözlöm!

A párommal 4 éve vagyunk együtt. Ez a probléma évek óta fenn áll. Igazából nekem probléma a párom tökéletesen el van így. A párom szinte már elutasítja a szexualitást. Ha együtt vagyunk az talán 2 hetente 1x fordul elő, de abban sincs semmi intimitás csak úgy durr bele, nincs előjáték sem. Az orális szexet ki nem állhatja, nem is csináljuk sosem. És ami t a legrosszabbul viselek, hogy nem szoktunk csókolozni csak szájrapuszi, de az is ritka. Azt mondja neki ezek a dolgok nem fontosak, jobban szereti, ha megöleljük egymást vagy ha simogatom a hátát. Szerinte ez így a normális és csak filmekben esnek egymásnak az emberek… Mi lehet az oka, hogy ezt így elutasítja? Érdemes lenne pszichológushoz fordulni ezzel?
Köszönettel: Niki

Szép napot!
A kérdésem a következő. Salsázunk mindketten. Ha elmegyünk valahova, többnyire ketten megyünk, és idegen emberek között táncolunk, vagy nem, mert a párom zavarban van velem tánc közben. Legutóbb azt kérte, hogy én álljak a parkett szélén várva h valaki felkér ő pedig elmegy a kiválasztott idegen hölggyel táncolni. Én ezt nem toleráltam. Konfliktust okoz köztünk. Persze azt mondja nekem akar jót..de ugye ez azért nem így van. Engem ott hagy, és ő elmegy vadászni és táncolni mert másokkal fel tud szabadulni, nem is kicsit. Mit tegyek? Köszönöm.

Tisztelt Doktornő!

A férjemmel kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. Társaságban teljesen elveszett ember lesz belőle. Zavarában rengeteg butaságot összehord. Percenként valt témát. Olyan dolgokat is megkérdez idegenektől ami abszolút magánügy. Vagy éppen saját magáról mondd el olyan dolgokat amihez másnak nincs köze. Nem tud megfogalmazni egy kérdést vagy egy mondatot rendesen. Ha társaságba kerül legyen az az én családom vagy a saját csaladja idegenek vagy kollégák annyira zavarba jön, hogy egyre nagyobb butasagokat beszél. Én latom rajta, hogy borzalmasan feszült de masok nem tudják, hogy mi játszódik le benne es teljesen hülyének nézik.
Ha egyedül vagyunk teljesen más ember. Tudunk beszélgetni bármiről.
Ahhoz, hogy ennyire ideges legyen elég egyetlen másik ember jelenléte.
Mindezek ellenére nagyon nyílt ember és nagyon szeretne barátkozni csak így sokkal nehezebben megy neki mert sokszor nem értik.
Az élet más területein is nagyon félénk de itt a legszembetűnöbb.
A szüleivel nincs túl jó kapcsolata, az apukája 6 éves koráig külföldön dolgozott, az anyukaja pedig 1 evre ugyanúgy otthagyta 5 évesen. Utana nem akart a nagymamatól elvalni, alig tudtak haza szoktatni. Kesőbb a szülők maganvallalkozók lettek es megint a nagymama foglalkozott vele a legtöbbet. (Egyébkent nem is mamanak hívja hanem anyunak.)
Problemai voltak a tanulassal később, ezert sokat veszekedtek. A mai napig megalazóan beszel az apósom a ferjemről mert sok problemájuk volt vele.
Nem tudom, hogy győzzem meg arról, hogy fontos lenne a pszichológus, nem akar orvoshoz menni, szerinte nincs semmi baja. Ha beszélünk erről elneveti az egészet.
Nagyon szeretnék neki segíteni.
Előre is köszönöm válaszát!

Kedves Doktornő!
Az én problémám már egy évek óta húzódó nagyon bonyolult ügy.4 éve kezdődött mikor A.(42éves) és anyukám(41 éves) már régebb óta együtt voltak és A. hozzánk költözött,de csak olyan szinten hogy mivel van egy gyereke (K., 13 éves) aki válás utáni megegyezés alapján egy heteh anyukájánál egy hetet apukájánál töltött így amikor K. anyukájánál volt akkor volt egy hetet a mi lakásunkban A.Ezzel még akkor nem volt semmi gond,mivel apa nélkül nőttem fel elég könnyen befogadtam mint anyu melletti férfit mivel jófej volt és végre anyunak is láttam mosolyt az arcán nem csak könnyeket.Na hát mondanom sem kell, ez természetesen elmúlt.Egészen pontosan akkor kezdett el a rózsaszín köd eloszlani mikor K. anyukája kiköltözött Angliába így A. gyerekestül hozzánk költözött.Ez olyasfajta kellemetlenségekkel is járt és jár hogy mivel 2 félszobás a lakásunk így az én szobám maradt az enyém de anyuékét megkapta K. szóval az ő hálószobájuk a nappali lett (amit anyu a mai napig nem jól visel.Ez történt kb. 2 éve.Természetesen az én kamaszodásom legrosszabb időszakában és ez is befolyásolta a helyzet durvulását.Kisebb beszólásokkal kezdődött az egész A. felől aki megpróbált engem nevelni amit nagyon nem kellett volna, de akkor még próbáltam nyelni a dolgot.De aztán ezek a kósza szavak sűrűsödni kezdtek és jött az első nagyobb veszekedés.Amihez szintén nagyon nem volt semmi köze mivel anyuval veszekedtem ő meg egy kurva anyázással indított felém.Nem védem magam, nekem sem kellett több.Aztán megütött.Természetesen ezt senki sem emlegette rajtam kívül na de hogy én mit mondtam aaaaaz aztán számított.Alapból már azt nem tartom normálisnak hogy ő mint számomra csak egy senki beleszól a mi ügyünkbe de ennyire nem egyszerű a dolog.Bár ennyire egy sablonos tini dráma lenne.A nagyobbik problémám ezzel az, hogy ő egy rohadt képmutató zsarnok.Ezt nehéz kibontogatni de megpróbálok semmit sem kihagyni a sztoriból.Kezdjük mondjuk ott hogy egészen pontosan mindent megtervezett.Az eleinte mézesmázos férfiból egy bunkó uralkodó agresszív idegbeteg kutakodó és titkolózó ember lett.Eleinte (természetesen anyu elcsábítása után) megnyert engem.12-13 éves voltam vett nekem jóó sok ruhát, így nem volt nehéz dolga.Aztán szépen egyre több cuccát hagyta itt.Következő lépésként a saját képére formálta a lakást, kidobatta anyuval a kis emléktárgyakat a polcokról képeket és könyves szekrényeket szüntettetett meg vele.Ez még nem olyan eget rengető dolog.Aztán ideköltöztette a fiát.A szegény fia nem tehet róla de egy hihetetlen nagy szerencsétlenség.Szegény nagyon buta és egyáltalán nem életrevaló de ez az apja nevelése miatt van.Innentől kezdve jött az hogy anyunak minden reggel mikor délutános azaz éjfélre ér haza reggel 6kor be kellett vinnie K.t Halásztelekről Csepelre iskolába (az utcánk végétől az iskola elé vinné 1 busz).Aztán kicsit később már minden fociedzésre és meccsre (Németország Ausztria Belgrád) vigye el őket.Mondanom sem kell folyamatosan hulla fáradt.De ha akár csak 5 perccel megy korábban azaz hazaindulás előtt az edzésére és nem 10 perccel akkor olyan szintű leszidást kap hogy a kurva anyázástól kezdve a szerencsétlen hülye nyomorékig minden megtalálható.Persze ez sziporkázik a házimunkánál a fürdésnél vagy csak egy “mit főzzek?” kérdésnél is igazából bármiben megtalálja a hibát. Természetesen ebből a gyerek is kap ha csak 1 mozdulatot rosszul csinál vagy 1 perccel később fejezi be a játékot de ez engem annyira nem érint.Engem az bosszant hogy anyut bántja testileg lelkileg.Pedig ő erején felül mindent megtesz NEKIK.Van még mint mesélni.Csepelen A.nak volt egy lakása.Eladta, ekkor hallottam hogy 6 milliót kapott a lakásért DE MÉG EBBŐL SEM FIZETTE KI A TARTOZÁSAIT.Erre, 4 hónappal később anyu csináltat neki a bankszámlájához társkártyát.Tudni kell anyuról hogy már az apám is és az utána lévő pasija is milliókról nullázta le.Mindig borzalmas embereket fog ki de egyedül képtelen élni és nem tudom hogy ezzel mit kezdjek.A következő kedves történet.3 hónapja csúnyán veszekedett anyuval.Gusztustalan szavakat vágott hozzá.Elegem lett és kimentem,szép higgadtan mondtam neki hogy “gratulálok,szép példája vagy a férfi fajnak.”Jöttek a szép szavak de én csak megfordultam visszamentem a szobámba és előrelátóan eltorlaszoltam az ajtót.Szükség is volt rá.De betörte az alját és így a feje és egy karja befért és onnan magyarázott.Elmondtam neki hogy én átlátok rajta és alátámasztottam példákkal.Erre ő többek közt azt mondta hogy takarodjak ki a lakásból.Mondtam neki hogy ” anyu és az én lakásomból?Na meg még mi a k*** anyámat nem!”Na ezt ő úgy értette hogy az ő k*** anyját.Több se kellett tovább törte az ajtót de szerencsére nem jutott be.30 perc után feladta.3 órán keresztül vártam hogy elinduljanak a fociedzésre.Összepakoltam és átmentem a nagyszüleimhez.3 teljes hétig ott laktam aztán anyu addig könyörgött míg vissza nem jöttem.A.val azóta sem állunk szóba.De nem lakom teljesen itthon csak mikor anyu is itt van.Nem lepett meg annyira, de egy percig sem védett meg.Pedig A. attól kezdve hogy engem senki sem szeret odáig hogy minden 2. srác ‘hímvesszője’ járt már bennem a gimiben (jelenleg is az első és egyetlen barátommal vagyok már 3 éve) minden hazugságot hozzám vágott.Nem beszélünk A.val én köszönök neki ő csak ritkán ha más ott van és ennyi a kommunikáció.Anyu próbálja megtörni a jeget de mondtam neki hogy ennél csak rosszabb lehet addig örüljön míg nem szólunk egymáshoz.Van még egy elég fájó pontom.Hogy anyut konkrétan nem érdeklem.Minden nap beszélünk többször is de a vezető téma mindig az hogy A.nak milyen a hangulata.Hogy felhívhatja e vagy akkor csak leszidást kap.Mert fél.Nagyon fél és folyton sír.És mivel minden erejével nekik próbál megfelelni én sehol sem vagyok a rangsorban.És ez sokszor nagyon fáj.Többet vár el de mégis kevesebbet kapok.Sokkal.Persze ilyenkor jön hogy nem értékelek semmit sokszor elfelejtem amire megkér stb.De belefáradtam.Az egész A.ügybe.Elegem van az egészből.De az hogy én nem számítok még valahogy túlélem.17 éves vagyok élem én a saját életem nelküle is ha kell csak akkor felém se legyenek olyan elvárások amiket ő sem és más sem teljesít aki több figyelmet és időt kap mint én.De ez még mindig a kisebb baj.Eleinte úgy gondoltam csak én okozok kettejük közt viszályt és ha elköltözök a mamáékhoz akkor minden jó lesz.Megpróbáltam.Nem jött be.Nem akartam őket szétválasztani mert anyu kb belehalna.Képtelen együl élni.De ez a kapcsolat tönkreteszi.A. bántja megalázza elveszi minden idejét pénzét energiáját.Megeszi az életét.Egyszóval én nem látok mást mint hogy ezt be kéne szüntetni.De ha ezt megmondom én leszek az önző aki tönkreteszi.Mit tegyek?Elfogyott minden lehetőségem a javításra.Nagyon nagy szükségünk lenne a segítségre!
Köszönettel: Zsófia

Jónapot kívánok!:) Azzal a problémával fordulok magához. Hogy a barátnőmmel már lassan 2 éve együtt vagyok de nem olyan régen megismerkedtem egy másik lánnyal akivel tahó módón megcsaltam és össze is jöttem a barátnőm háta mögött.Őszinte vagyok bármilyen helyzetben, így hát elmondtam barátnőmnek. És soha nem fogom elfelejteni azt ahogy láttam őt. Ő egy kis idő múlván azt mondta hogy ő kibékül velem ezek után is. Viszont én nemtudok mit tenni, megszerettem a másik lányt de viszont szeretem a barátnőm is.:(. Tudom hogy egyszerre kettő lányt szeretni elég durva dolog de nemtudok mit tenni és tanácsra van szükségem mert tanácstalan vagyok és nem tudom mit kezdjek:(.

A férjem olyan pontra jutott a szüleimmel, hogy már nem állnak szóba egymással. Mindkét fél a legrosszabbat feltételezi a másikról, düh és keserűség van bennük, a saját sérelmeik miatt. Nem gondolnak bele, hogy a másik valóban milyen, illetve milyen volt régebben, amikor még jó volt a kapcsolatuk. Ebben a helyzetben mindenki szenved, engem is kikészít. 5 hónapos terhes vagyok, s jelenleg elvesztettem minden reményt, hogy a helyzet jobb lesz. A párom nem fogja látogatni anyámékat, ha végleg elköltözünk, s a szüleim sem fognak jönni hozzánk. Nem tudom mit tegyek, kétségbe vagyok esve, de nem akarom hogy a sok idegeskedés, sírás miatt a babának baja legyen. Pszichológushoz szeretnék menni, de erre most nincs keret a kiadások, házfelújítás miatt. Mit tehetnék? Arról már letettem, hogy a feleket győzködöm a másikról, ők meg nem beszélnek egymással, a legutóbbi is veszekedésbe torkollott. Köszönöm válaszát! A.

Tisztelt Doktor nő.
Andrea vagyok és nagyon tanácstalan. Pár szóban az életünkről. Férjemmel és velem él édesanyám is, kapcsolatuk jó. A tanácstalanságom oka a következő. A férjem barátja messziről leutazott hozzánk látogatóba. Nekem nagyon unszimpatikus. Férjem kérte hogy 1-2 napra had aludjon nálunk aztán megkért hogy nincs hol aludnia had legyen nálunk amíg haza nem tud menni. Beleegyeztem sajnos, hogy a férjemnek örömet szerezzek vele. Amit el kell mondanom, hogy mivel 2 szobánk van, ezért én a közös ágyunkból felmentem az emeletre az édesanyámhoz. Az elmúlt 3 hétben a barát és a férjem sülve főve együtt voltak, a férjem a barátját kiszolgálta, minden nap meg vett neki mindent amit csak kívánt. Ha elment valahova izgúlt érte, még nekem az elmúlt 5 év alatt sem csinálta ezt soha. Ha rákérdeztem annyit mondott, hogy a mi vendégünk felelősek vagyunk érte. A 3 hét alatt én a munkám miatt nagyon keveset voltam otthon, a komunikáció közöttünk jó reggelt és jó éjszakát-ba merült ki egy-egy puszival. Mikor rákérdeztem, hogy szerintem ez nagyon nem normális így akkor annyit mondott megigértük neki kibírjuk amíg itt van, és hozzátette nehogy mást gondoljak a dolgok mögé az érzései felém nem változtak. Tegnap elment a barátja haza. A férjem lehajtott fejjel ült csendben alig beszélt. Este feküdtünk az ágyba és elkezdte mondani hogy milyen furcsa, hogy nincs itt a barátja. Mikor rákérdeztem hogy furcsa vagy hiányzik, azt mondta mind a kettő. Megszokta hogy itt van és nehéz neki visszaállni a régi kerékvágásba. Nem tudom hova tegyem ezeket a dolgokat, én úgy érzem ez az egész nem normális. Van bennem egy törés, de nem tudom helyes-e nálam ez. Normális ha egy férj 3 hétig a barátjával van éjjel nappal, egy ágyban alszik vele a felesége helyett és mikor elmegy hiányzik neki? Kérem segítsen nekem mit tegyek hogy ez a rossz érzés meg szűnjön bennem. köszönettel Andrea

Tisztelt Tanácsadó! Véleményét szeretném kérni egy kicsit bonyolult élethelyzetben. 10 éve vagyok házas, 2 kisgyerekünk van. Szeretjük egymást a férjemmel, de sajnos a viselkedése egy ideje nagyon megváltozott.Hosszabb idő óta naponta szóbeli dühitörések jellemzőek rá, minden apróságon felhúzza magát, csúnyán beszél velem ordítva, tiszteletlenül. Én már nagyon nehezen viselem, próbáltam vele beszélni, de eddig sikertelenül, nem sikerült kiderítenem sem a feszültsége valódi okát, pedig sokat és őszintén szoktuk megbeszélni. Az igaz, hogy az elmúlt két évben nagyon stresszes volt az életünk ( kislányunk betegsége, munkahely, család…), de most már az javulóban van, viszont az Ő viselkedésére nem ad okot. Sokszor lehangolt is, utálja a világot is, máskor meg tündéri, jó apuka és férj, szerető. A hangulata hamar változik és átfordul agresszív kiabálásba. Nem tudom, hogyan tudnék neki és persze magamon és a gyerekeknek is segíteni, hogy ne legyen ilyen sok veszekedés. Szakemberhez meg nem akar menni, pedig én úgy érzem, hogy szüksége lenne rá. Ön szerint a mindennapos nagyobb ok nélküli ordibálások, agresszív dühkitörések jelezhetnek-e valamilyen mentális betegséget vagy kiválthatja pusztán a stressz is? Mit tanácsol erre az élethelyzetre? Válaszát előre is nagyon köszönöm! Tisztelettel, Márta

Kedves Doktornő!

21 éves lány vagyok.
Eddigi életem során sokat csúfoltak. Természetesen voltak azért jó időszakaim is, kiközösítve ritkán voltam ill. barátokat is viszonylag könnyen szereztem/szerzek azóta is. Ált. iskola első pár évében a mostani állapotomhoz képest nagyon magabiztos voltam. Felső tagozatban szorongóbb voltam, de csak annyira, hogy pl. egy iskolai rendezvényen remegett a hangom mikor egy verset el kellett mondani. Középiskolában rosszabbodott, akkor már a testnevelés órákat és a szóbeli feleleteket is igyekeztem ellógni.
Tehát akkor még tipikus lámpalázas tüneteim voltak, remegés, hideg-melegérzet, izzadás, stb.
A középiskola 3.évében átmentem egy gyengébb gimnáziumba. Elég rossz időszakom volt, depressziósnak éreztem magam, sokat kellett utazni a sulihoz, illetve rengeteg volt a szóbeli felelés, az osztályt sem szerettem volna megismerni, ezért magántanuló lettem. Félévente vizsgáztam és ezek jól sikerültek a lámpalázat leszámítva.
Érettségi után 1 évet kihagytam és úgy döntöttem, csinálok 2 szintemelő érettségit. Keményen tanultam. Az érettségi előtt 3 hónappal elhunyt a nagymamám, illetve párkapcsolati gondjaim is voltak.

Következő hónapban történt, hogy pár napig diétáztam és nagyon elrontottam a hasam, mikor édesanyámmal elindultunk vásárolni, ügyet intézni.
Wc-re nem akartam elmenni, így 3-4 órát szenvedtem, mire hazaértünk, addigra már néhány pánikrohamon is túl voltam. Ezután pár nappal elmentem a postára, és akkor ugyanez az érzés jött rám sorban állás közben, hasi fájdalom és pánik. Egyszer tanulás közben bevillant egy kép, hogy az érettségin is ugyanez fog történni és így is lett, már az első percben ki kellett mennem emiatt. Szóbelire nem is mertem elmenni. Ezután lassan kialakult egy emésztési zavarom, de az orvosok semmit nem találtak, természetgyógyász segítségével rendbejöttem. Viszont a hasi pánik megmaradt, ha orvoshoz megyek akár csak egy receptért, vagy buszon utazom, emberek között vagyok előjön. Ez már átment egy generalizált szorongásba szerintem, mert ha egyedül vagyok is ezen agyalok, hogy sosem lesz belőlem semmi, mert még iskolába is félek elmenni. Tudom, hogy rosszul leszek és emiatt tényleg rosszul leszek. Főleg akkor rosszabbodik a pánik, amikor síri csend van. Pedig nagyon -nagyon szeretnék tovább tanulni. Főleg az iskola miatt, már depressziós vagyok, mert nagyon félek a rohamtól miközben idegen emberek között vagyok, viszont iskolába járni muszáj lenne. Nekem már a régi sima lámpalázas állapot is megfelelne, amikor simán elüldögéltem akármekkora csendben emberek között, csak a szóbeli feleléstől féltem. Lehetséges egyáltalán hogy valaha a régi leszek, vagy ne reménykedjek, hogy ez végleg elmúlik? Most lehetőségem lenne elmenni egy érettségire felkészítő tanfolyamra, de nagyon tartok tőle. Plusz úgy vagyok vele, hogy egy mentálisan egészséges embernek sem mindig sikerülnek ezek a dolgok, akkor nekem pláne nem fognak. A szüleim és barátom/barátaim nagyon megértőek és támogatók de én úgy érzem csak csalódást tudok okozni nekik. 🙁
Előre is nagyon szépen köszönöm.

Nos ma nagyon ossze vesztem apuval és ma eloszor elgondolkoztam azon mi volna,ha ha megolném magam. Ugyse hiányoznák senkinek. Még az a szerencse,hogy ugy se merném megtenni. Ott álltam a mosdo felett és a borotva ott volt melletem és annyira elkapot a depi roham,hogy akartam huzni pár vonalat,de nem tettem. Szerinted mit kéne csinálnom?

ugy erzem hogy semmi se jon osze az eletbe,pedig sokmindent szeretem volna az eletol de mindha mindig volna egy lathatatlan akadaj ami mindig kozem es a celom koze all,bele faradtam mar az egesz eletbe meguntam mindig nem be utkozni nincs mi motovaljan mar

Kedves Hölgyem!

A férjemmel vitáztunk és megbántódtam valamin. Bevonultam a gyerekek szobájába és úgy ahogy voltam, ott lefeküdtem a szőnyegre, hogy ott aludjak, mert elfáradt a lelkem a vitában.
A férjem dühödten bejött és csuklómnál fogva talpra húzott és kirángatott a szobából, és ha nem is ordítva, de ingerülten és felemelt hangnemben mondta, hogy ezt nem tehetem.
Sírtam, ellenkeztem, de kivonszolt.

Mit tehetnék? Szerintem jogom van a gyerekekkel aludni akár, mert éppen így van kedvem, akár mert nincs kedvem veszekedni, vagy épp csak vitatkozni sem.

Mit tegyek legközelebb? Gyerekeket nem akarom a lakásban hagyva éjszaka elmenni…

Köszönöm válaszát.

Tisztelt Hölgyem!

Ez ugyan csak szőr mentén pszichológia témaköre, de csak én vagyok egyedül azzal, hogy zavar, ha az intim együttlét előtt a férjem nem fürdik meg?
Órákkal korábban megfürdik néha, mert edzésen volt, de – különösen nyáron – 5-6 órával később már újra izzadt szaga van, a genitáliáinak meg pláne, hiszen közben még a nagy-toaletten is volt, ami után akkor sem tusol le, ha aludni megy.

Erről más nők is beszámolnak, hogy a férfinek nem jut eszébe, hogy orális szex esetén igen kellemetlen egy szagló fallosz? Pláne, ha au ugyan papírral kitörölt, de meg nem mosott hátsó fertályból is jön a szag? Ő nem érzi, de a pizsamája minden reggel széklet és vizelet szagú – az izzadtság mellett.

Ez csak engem zavar, velem van baj? Mert mikor megemlítettem – nem sokszor, évekkel ezelőtt, hogy ez nekem probléma, kigúnyolt, hogy papírral tisztára lehet törölni a székletet és én paranoiás vagyok.

Azóta nem hoztam szóba.

De egyszer azt mondta, hogy ha előfordul, hogy utólag derülne ki, hogy nem mondtam el szeretkezés kezdeményezésekor, vagy alatta, hogy nem esik jól, akkor többé nem fog kezdeményezni. De hát nem a szeretkezés nem esik jól, csak szagok helyett jobban esne a tisztálkodott bőrét, testét érezni.

Köszönöm a válaszát.

Üdvözletem,
Van egy barátnőm, akivel anno legjobb barátok voltunk. De most újra összevesztünk. Igen újra. Mindig egy fiú miatt. Ha együtt vagyok valakivel hanyagolom a barátaimat. De miután mindenkit elveszítettem magam körül, majd nagyon nagy nehezen vissza szereztem nem tenném még egyszer meg ezt az elhanyagolást. Viszont egy fiúval akivel nemrég szakítottam újra összejövünk valószínűleg. Emiatt a barátnőm letiltott, nem is hajlandó esélyt adni nekem hogy bizonyíthassak. És nem szeretnék szeptemberben egyedül kezdeni az évnyitón minden barát nélkül.. Most lesz szalagavatóm, érettségi….

Tisztelt Doktornő!

Egy 25 éves férfi vagyok. Két éve megismerkedtem egy nálam 15 évvel idősebb nővel ebből a dologbol bimbózódott egy szerelem . Nagyon jól mentek a dolgok de hibáztam . Sajnos az életem elég nehéz volt adóssagok maradtak rám szüleim után de én ezt el titkoltam a barátnőm elől. Mindent megadtam a két gyerekének és neki de mivel adossagok is voltak elcsúszott mindent ettol es attól kertem kolcson hogy rendbe tudjak mindent es ezeket el titkoltam . Sokszor rajott a dolgokra mindig azt mondtam nincs több hazugsag de mégsem mertem el mondani a teljes igazsagot mert időkozben ossze koltoztunk es egy kassza volt . Ugy dontottem el kell mondanom mindent mert sokszor csak csepegtettem ezekből a hazugsagokból . Most ott tartunk hogy teljesen elvesztette a felém való bizalmát amit teljesen megértek. Azt hitte penzugyileg is nyugalma lehet es minden téren. Nem tudja mit akart de amikor mondtam neki ha azt akarja haza koltozom es maradjuk barátok nem mondott semmit csak hogy nem tudja egyenlőre mit akar. Aztán másnap megmaszíroztam este es készülődtünk aludni kérdezte miért kellett így tonkre tenni mindent el mondtam hogy szeretem de nem tudtam a gondokkal szembenézni es nem akartam hogy ez befolyasoljon barmit de tudom hogy el mondhattam volna. Ezutan magához húzott megoleltuk egymást és egyutt voltunk az éjszaka . El mentem hajnalba dolgozni írtam neki hogy meg sem érdemlem őt és mindent megteszek hogy mindent helyre hozzak . Ő erre azt válaszolta hogy nem valtoztam a szemébe csak jó volt valakihez oda bujni ezek után a napok után és nem tudja mit szeretne . De ha úgy érzem kihasznált sajnálja.Miután tegnap haza értem többet beszéltünk és jobb kedv volt . Este megint meg tortént az eset és utána beszélgettünk nevettünk megint el aludtunk egymás karjaiban.Azt szeretném öntől kérdezni hogy ezek után és amik történnek most van esély arra hogy tiszta lapokkal ujrá építhetünk egy gyönyörű kapcsolatot vagy ahogy most cselekszik az csak egy trükk vagy bosszú amiért csalodast okoztam. Bár ő nem olyan aki ilyet tenne. Válaszát előre köszönöm.
Üdvözlettel: Péter