A segitségét szeretném kerni, a párom a kapcsokatunk elejétől fogva más lányokkal is beszélt, találkozott viszont testi kontaktus nem volt közöttük. Ezt a hazugságot egyszer megbocsájtottam , mivel elmondta nagyon sajnálja nem érezte biztosnak a kapcsolatunkat. Utána pár hónapra rá újabb beszélgetéseket ,telefon hívásokat találtam lányokkal. Itt teljesen meg törtem, a bizalmamat elveszítettem. Ezt követő hónapokban ő többször is bizonyította,hogy nincs okom félelemre szeret engem . Most a mennyasszonya vagyok. Csak velem megy mindenhová , nem jár ki,csak,hogy én kicsit jobban érezem magam. De nem megy!
Mi dig félek,mindig. Ha rá néz egy lányra ha dolgozni megy…. ha elszeretne menni a barataival valahová. Gyorsan síró görcsöt kapok, és leírhataglanul nagy félelmet érzek. Éz a félelem elnyom ,nagyon nehéz. Hiába szeretnék bízni nem megy, ez a félelem előtör bennem.
Hónapok óta szenvedek ,sírok, félek nem bízom. Teljesen leblokkolok nem tusok dolgozni semmit csinálni. Csak azon gondolkozom ő mit csinál ,kivel lehet,kivel beszélhet.(mivel a unkahelyén is egy lánnyal dolgozik).

Kedves Doktornő. Arról lenne szó, hogy lassan 2 éve vagyok együtt a párommal és pár hónapja úgy érzem, hogy nem tudom már sokáig folytatni. Ennek ellenére ő egy nagyon jó társ és szeretem mint embert, de nem úgy ahogy ő engem. Nem akarom őt sem becsapni, de tudom, hogy magamnak se hazudhatok. Attól félek, hogy ha szakítani fogunk, hogy el fog zülleni, ne adja Isten kárt tesz magában. Tisztelem és becsülöm, de neked nem ő a megfelelő társ. Mit tudna nekem tanácsolni?

Szép napot 🙂

A páromnak van egy 7 éves lánya.A kislány anyukája nem nézi jó szemmel a kapcsolatunkat, bár a gyermeke imád engem. A probléma az, hogy a szülők a különválás óta kompenzálnak, így a gyerek elkényeztetett, önző, zsarnok. Csak az óvodában van gyerekek közt, legtöbbször viszont felnőttekkel van. Nővéremnek van két kislánya, és mikor velük ritkán találkozik, akkor “terrorizálja” őket, ellopja a játékaikat, kiközösít, csúfol, fenyeget, persze csak úgy, ha nincs felnőtt a közelben. Mikor kiderül és számonkérik, akkor letagadja, és olyan színjátékot rendez, amit mikor először láttam nem hittem el, hogy erre képes egy ekkora gyermek. Nekem ez nagyon kellemetlen, mert nem akarom a párom ezzel megbántani, de közben a nővérem azt kéri, ha lehet oda ne vigyük, mert gonosz kis teremtés. Mit lehet ilyenkor tenni? Én vagyok túl kritikus, és elnézőbbnek kellene lennem a kislánnyal szemben?

Válaszukat előre is köszönöm.

Kedves Habis Melinda,

Köszönöm a gyors válaszát. Sajnos, mikor ez a téma előkerül, akkor a párom összeomlik, megbántódik. Szerinte egy csodálatos kis emberkét nevel. Ami természetesen igaz is, nagyon okos, értelmes kislányról van szó, az eszességéhez párosul egy jó adag rafináltság, amivel az orránál fogva vezeti az apját. A párom szerint egy 7 éves gyerek ilyen, és én túlságosan felfújom ezeket a szituációkat. Arra, hogy a két kis keresztlányommal zsarnokoskodik, a válasza, hogy a gyerekeknek ezt egymás közt kell lerendezniük.
Folyton azt mondja, hogy az ő édesapja nagyon szigorú volt, rossz emlékeket őriz, ezért nem szeretné, ha az ő lánya is ilyen nevelést kapna.

El vagyok keseredve, mert nem tudom mit lehetne tenni.

Tisztelt Szakember!

4 és fél éves kisfiam mostanában nagyon akaratos és gyakran lesz feszült. Amikor ideges nagyot kiált,de elég hamar megnyugszik. Régebben előfordult, hogy ilyenkor megütött bennünket, de ez már talán elmúlt. Van még cumija, amihez nagyon ragaszkodik. Iszonyatosan félti a játékait, így amikor vendégek érkeznek hozzánk alig enged bármihez is nyúlni a gyerekeknek. Nagyobbakkal jobban megosztja a dolgokat, de a kisebbekre rákiált, parancsolni akar nekik, dühbe gurul. Rengeteget beszélgetünk vele erről, igényli a társaságot, de mégis mindig így viselkedik a vendégekkel. Ha mi megyünk vendégsége akkor jobb a helyzet. Ez normális dolog vagy forduljak szakemberhez? A cumit hagyjuk továbbra is meg neki?

Jónapot kívánok !
Az elmult par honapban azokat a tuneteket tapasztalom hogy szorit a melkasom faradekony vagyok nehezen tudok aludni es fulladaserzesem es halalfelelmem is volt
Kb azutan kezdodtek a tunetek amikor meghalt egy rokonunk
A tunetek idonkent jottek ki de legtobbszor felek a halaltol es hogy valami betegsegem van
A tudoszures eredmenye is jo volt
Tobb tesztet is kitoltottem ami azt mutatta ki hogy lehetseges hogy panikbeteg vagyok
Azert irok hogy meghalgassam az on velemenyet is .
Elore is koszonom
VÁROM A VÁLASZÁT!

Egy éve tart a kapcsolatom. Olyan probléma merült fel, hogy online beszélgettem egy másik férfivel, akivel egy helyen dolgozom, de azonkívül nem történt semmi. A párom ezt megtudta és teljesen kiborult, hogy én hazudtam neki és nem tud bennem megbízni. Én szeretem a párom, semmi megcsalásra utaló dolog nem volt ebben, sőt nem is csaltam meg. De ő sajnos ezzel vádol engem. Nekem sokat jelent a kapcsolatunk, de ebben a pillanatban nem hisz nekem. Megszakítottam a kapcsolatot a fent említett személlyel és mindenféle jelet. Hogyan tudnám bebizonyítani neki, hogy tényleg őt szeretem és újra megbízhat bennem?

Kedves Doktornő! 14 éves lány vagyok. Úgy érzem a családom nem szeret, ezért vágdosni szoktam magam. Egyedül a 25 éves nővéremre számíthatok, de mostanában vele is sokat veszekszem. Már többször megfordult a fejemben az öngyilkosság. Mit csináljak?

Tisztelt Doktornő!
A párommal féléve vagyunk együtt mindennap találkozunk együtt alszunk. Most el kell költöznöm egy kicsit messzebb
Így csak péntek szombat meg vasárnap tudnánk találkozni
Eddig szerencsére nagyon jól megvagyunk de félek hogy a kapcsolatunk a költözés miatt elavul. Ön szerint is?

Üdvözlöm!
Olyan problémám lenne, hogy az esetek 98%-ban mindent elrontok. Hiába koncentrálok arra, hogy ki ne hagyjak valamit akkor úgy érzem megcsináltam mindent jól, majd később eszembe jut, hogy ezt meg ezt is csinálnom kellett volna. Ez lelkileg nagyon megvisel. Sokszor ha mondják mit hogy csináljak pár perc és elfelejtem. Jelenleg új munkahelyem van és sok dolgot nem tudok, segítséget max telefonon tudok kérni, mert rlegyedül dolgozom. Egyszer volt már egy idegösszeroppanásom mely rosszulléttel járt és érzem hogy ha nem tudok mielőbb változtatni magamon ismét esélyes lesz. Önbizalmam nagyon csekély. Emiatt nagyon barátaim sincsenek, mert magamtól nem tudok odamenni senkihez. Ez is nagyon bánt. Sokszor emésztem magam azért amilyen vagyok.
Mit tudnék ez ellen tenni? Válaszát előre is köszönöm.

A problémám sajnos nem most kezdődött. Édesapám kiskoromban meghalt, így anyukámmal ketten maradtunk. Erején felül próbált, és próbál nekem mindent megadni, mert csak én vagyok neki. Illetve a keresztanyukám, aki anya testvérének a lánya, így nagyon közel áll anyukámhoz. Anyagilag, és lelkileg is nagyon sokat segített, de sajnos nem csak segítséget nyújtott, hanem nevelni is akart engem. Kezdődött az evéssel. Finnyás vagyok, nagyon. Nagyon kevés az az étel, amit én megeszek, ezért nagyon sokáig csont és bőr voltam. Nem szeretek új dolgokat megkóstolni, enni, ez van. Ilyen vagyok. Sajnos a keresztanyám ezt valami krónikus dolognak fogta fel, és kitalálta, hogy akkor is megetet. De ez még csak a kezdet volt. Szép lassan mindenbe beleszólt. Az öltözködésembe, a stílusomba, a viselkedésembe. Én nem vagyok maximalista, és könyvmoly sem. Nem tudok leülni órákat tanulni, nekem elég a hármas is, neki nem. A saját akaratát próbálta kivetíteni rám. Mindenképp gimnáziumba akart küldeni, de szerencsére elrontottam a felvételit, és a város egyik legjobb szakközép iskolájába kerültem. De ez csak egy apróság a sok közül. Volt, hogy órákat papolt nekem a jövőmről, hogy el fogom szúrni, hogy anyukám rosszul nevel, mert nem vagyok kitűnő tanuló. Az évek során folyamatosan csak a megvetést, a piszkálódást kaptam tőle, ami mostanra már odáig fajult, hogy életképtelennek, és gonosznak titulált. Az életképtelen jelzőt azért kaptam meg, mert nem különböztettem meg a dobozos ketchupot a tubusostól. A gonosz jelző meg abból fakadt, hogy többször is szóltam anyukámnak, hogyha nekem van igazam álljon ki mellettem. Erre kitalálta, hogy ezt azért mondom, mert azt akarom, hogy ők ketten összevesszenek. Eszembe sem jutott, ilyesmi. De édesanyám tényleg soha nem állt ki mellettem, amit egy részről meg is értek, hiszen mi vagyunk a két legfontosabb ember az életében de a lánya vagyok, és nem állapot amit a keresztanyám tesz velem. Egyik ismerősünk szerint, ha ezeket a szemére vetjük, megsértődik majd. De így sem maradhat. 18 éves vagyok nem hagyhatom, hogy ez tovább folytatódjon. Mit tehetnék azért hogy ne sértődjön meg végleg, de valahogy próbálja meg visszafogni magát, hisz most már nem az a 10 éves kislány vagyok akit terrorban tarthat azzal, hogy hetekig keresztül néz rajta. (Igen, volt ilyen is). Most sajnos közelebb költöztek hozzánk, így teljesen rátelepedtek az életünkre. Egész nyárra a nyakunkra hozták a gyerekeiket, hogy vigyázzunk rájuk. Nem szívességből, ez már inkább elvárás a részéről, hogyha úgyis itt vagyunk, miért ne. Az persze nem fontos, hogy nekünk jó-e így, vagy akarjuk-e egyáltalán. Anyukámon is látom, hogy nincs ínyére a dolog, de egyszerűen nem mer konfrontálódni, nekem is azt mondja, nyeljek. Ha pedig elmondom neki mi bánt, azt mondja nem tud velem mit csinálni. Pedig én úgy látom ő itt az egyedüli ember, aki véget vethet ennek. De sajnos nem tudom, hogy én mit tehetnék. Tanácstalan vagyok. 
Köszönettel: egy kétségbeesett lány

A problémám sajnos nem most kezdődött. Édesapám kiskoromban meghalt, így anyukámmal ketten maradtunk. Erején felül próbált, és próbál nekem mindent megadni, mert csak én vagyok neki. Illetve a keresztanyukám, aki anya testvérének a lánya, így nagyon közel áll anyukámhoz. Anyagilag, és lelkileg is nagyon sokat segített, de sajnos nem csak segítséget nyújtott, hanem nevelni is akart engem. Kezdődött az evéssel. Finnyás vagyok, nagyon. Nagyon kevés az az étel, amit én megeszek, ezért nagyon sokáig csont és bőr voltam. Nem szeretek új dolgokat megkóstolni, enni, ez van. Ilyen vagyok. Sajnos a keresztanyám ezt valami krónikus dolognak fogta fel, és kitalálta, hogy akkor is megetet. De ez még csak a kezdet volt. Szép lassan mindenbe beleszólt. Az öltözködésembe, a stílusomba, a viselkedésembe. Én nem vagyok maximalista, és könyvmoly sem. Nem tudok leülni órákat tanulni, nekem elég a hármas is, neki nem. A saját akaratát próbálta kivetíteni rám. Mindenképp gimnáziumba akart küldeni, de szerencsére elrontottam a felvételit, és a város egyik legjobb szakközép iskolájába kerültem. De ez csak egy apróság a sok közül. Volt, hogy órákat papolt nekem a jövőmről, hogy el fogom szúrni, hogy anyukám rosszul nevel, mert nem vagyok kitűnő tanuló. Az évek során folyamatosan csak a megvetést, a piszkálódást kaptam tőle, ami mostanra már odáig fajult, hogy életképtelennek, és gonosznak titulált. Az életképtelen jelzőt azért kaptam meg, mert nem különböztettem meg a dobozos ketchupot a tubusostól. A gonosz jelző meg abból fakadt, hogy többször is szóltam anyukámnak, hogyha nekem van igazam álljon ki mellettem. Erre kitalálta, hogy ezt azért mondom, mert azt akarom, hogy ők ketten összevesszenek. Eszembe sem jutott, ilyesmi. De édesanyám tényleg soha nem állt ki mellettem, amit egy részről meg is értek, hiszen mi vagyunk a két legfontosabb ember az életében de a lánya vagyok, és nem állapot amit a keresztanyám tesz velem. Egyik ismerősünk szerint, ha ezeket a szemére vetjük, megsértődik majd. De így sem maradhat. 18 éves vagyok nem hagyhatom, hogy ez tovább folytatódjon. Mit tehetnék azért hogy ne sértődjön meg végleg, de valahogy próbálja meg visszafogni magát, hisz most már nem az a 10 éves kislány vagyok akit terrorban tarthat azzal, hogy hetekig keresztül néz rajta. (Igen, volt ilyen is). Most sajnos közelebb költöztek hozzánk, így teljesen rátelepedtek az életünkre. Egész nyárra a nyakunkra hozták a gyerekeiket, hogy vigyázzunk rájuk. Nem szívességből, ez már inkább elvárás a részéről, hogyha úgyis itt vagyunk, miért ne. Az persze nem fontos, hogy nekünk jó-e így, vagy akarjuk-e egyáltalán. Anyukámon is látom, hogy nincs ínyére a dolog, de egyszerűen nem mer konfrontálódni, nekem is azt mondja, nyeljek. Ha pedig elmondom neki mi bánt, azt mondja nem tud velem mit csinálni. Pedig én úgy látom ő itt az egyedüli ember, aki véget vethet ennek. De sajnos nem tudom, hogy én mit tehetnék. Tanácstalan vagyok. 
Köszönettel: egy kétségbeesett lány

Kedves Lili!

7 éve vagyunk együtt férjemmel,4 éve házasodtunk össze,nagyon jo ember és jol kjövunk egymassal.Nem szokványos kapcsolat a miénk,Külföldön dolgozik én is vele élek viszont amikor neki kiküldetése van több hónapra haza szoktam jönni szülemhez Magyarországra..Ezért van ,hogy fél évet pár honapot vagy neha többet de külön vagyunk,de sajnos a munka miatt kell.Külföldön nem szeretek ott élni abban az országban de férjem miatt ott vagyok vele,munkát sajnos nem is tudtam találni mert komolyabb társalgási szint kell nekik az egyszerű munkához is,így sokat vagyok egyedül otthon de feltalálom magam elvagyok.Ezért van ,hogy fél évet pár honapot vagy neha többet de külön vagyunk,ha ő neki el kell mennie..Igazábol ezzel nem is volt gond egészen mostanáig.Tavaly szintén haza jöttem fogorvos miatt,pár honapra de közben neki is megint menni kellett igy tolodott a visszautazas,közben apukámnak kiderült,hogy rosszindulatu daganata van,az egész család összeomlott,elkezdodott a kemoterapia mutet elott,mutetkor azonban nem sikerult muteni a hasviz miatt,igy megint kiirtak kemoterapiara,sajnos nem sok jot mondtak az orvosok,vegso stadium ….stb,de remenykedni kell mert mi marad mas?az apukám egy nagyon jo ember egész eleteben mindenkin segitett,jószívü,dolgos rossz látni,hogy epül le,30 kg lefogyott,gyomorsztomat is kapott az etkezes kiegeszitesere,z portot hogy az erei nem menjenek szet,gyengul…..az edesanyam is mar idosebb,van egy noverem de az nem igazan segit nekunk,a gyerekeire hivatkozik akik mar felnottek,a noverem munkaja is olyan,hogy ő sajat maga osztja be az idejet,otthoni munka,de hiaba kerem,kerjuk nem segit csak hebe hoba,mindig arra hivatkozik,hogy nem ér rá.Az orvosokhoz en kiserem,heti 3x infuziora jarunk,a sztoma csovet este reggel tisztitom,(de mar az ujjam vege ugy faj,hogy holyagos)pépes ételt fózni,mert csak azt tud enni….apoljuk amit kell,sajnos anyukam nyugdij mellett dolgozik,amit tud o is segit,de leginkabb én vagyok a nagy segítség.Hospice szolgálat sajnos nem segít ilyen dologban amivel én segítem őket itthon.A szüleim sokat adtak nekunk felneveltek amit tudtak megadtak nekunk,és én ebben a helyzetben amit tudok mindenben segítek nekik.A probléma az ,hogy a férjem nagyon megértő volt és mindenben támogatott de most 1 honapja mar csak azt mondja,hogy elege van az egyedulletbol,masfel eve egyedul van,(nem teljesen igaz mert 1 honapot itthon volt velunk es szuleivel Magyarorszagon.,csak vissza kellett mennie)szeretne velem lenni egyutt elni,és ez igy nem jo mert egyre tavolodunk a kapcsolatunknak sem tesz jot,babat is szeretnenk.
Ebben mind igaza van és én is vele szeretnék lenni,közben mondom neki,hogy legyen megerto képzelje magat a helyembe ő mit tenne?nem lehet tudni mennyi ideje van hatra apukámnak,és az a gondolat felőről,hogy ha visszamegyek és nem tudok tőle elbucsuzni,már nem látom mikor viszajövök mert úgy értesítenek……Sajnos nagyon rossz prognozisu rák,az onkologussal kell majd beszelnunk de nem apukám elott,hogy a remenyt be veszitse el mert osszeomlik.Mútét esetében lenne remény de műtét nélkül lehet,hogy csak honapok,és ezt hiaba mondom ferjemnek ő csak a magáét hajtogatja,meg,hogy keressek egy embert helyettem aki segit ezekben a dolgokban,még ha találnék is az egész napi munkáját nem tudnám kifizetni,egy ápolo személyzet sokba kerul orankent.Én csak azt kértem a férjemtől legyen türelemmel még kicsit amíg többet megtudunk,mert én azután vele vagyok,együtt leszünk,de apukámat már ki tudja meddig ölelhetem,láthatom…:((sokat sírunk anyukámmal mert ezt a helyzetet senki sem érti meg csak aki benne van,hogy mennyire szomorú és nehéz 🙁 Kedves Lili ebben kérném a segítségét,hogy férjemnek igaza van és mennem kellene itthagyni mindent őket segítség nélkül?vagy hogy tudnám jobb belátásra bírni?Köszönöm és várom válaszát.Minden jót kívánnok Önnek!

Tisztelt Doktornő!
A helyzetem úgy alakult, hogy visszamegyek az előző munkahelyemre. Holnap kezdek. Csak félek attól, hogy majd kérdezősködni fognak meg lesz aki nem fog nekem örülni. Hogy kezeljem a helyzetet?
Tisztelettel:Kornélia

Jó Napot. Egy ideje alvás zavarral küzködök. Ag lenne a problémám este mikor lefekszem elkap egy melegség, többször elkell mennem a mellékhelységbe, fájdalmat érzek a derekamba néha a lábamba fájdalmat mint ha egy súly lenne rajta, reggelente fejfájással ébredek, napközbe néha a mellkasom nyom. Válaszát köszönöm.