Tisztelt Doktornő!

Olyan problémával fordulok Önhöz, hogy van egy ismerősöm 46 éves férfi sokat iszik, nagyon ritka ha józan, ha netán józan akkor is sokat beszél, és egy mondatot elmond legalább 3-szor egy fél órán belül. Ami elég idegesítő tud lenni. És neki nem is tűnik fel csak annyi hogy sokat beszél. Ennek mi lehet az oka?

Tisztelt Doktornő/Úr!
2015-ben gyermekünk született. Szüleim tőlünk kb 60 km-re laknak. Nem engedi párom, hogy én a gyerekkel elmenjek hozzájuk látogatóba, több napra. Nagyszüleim idősek, így szüleim nem tudnak jönni, illetve ők még dolgoznak. Általában havonta egyszer haza szoktunk menni, de mostanában nem voltunk júniusban voltunk utoljára. Nekem nincs jogosítványom busszal tudnám megoldani kb 2 órás út, van közvetlen járat is tehát át sem kéne szállnom. Én úgy érzem, hogy ezt nem tilthatja meg nekem a párom és főleg azt, hogy a nagyszülők, dédszülők ne láthassák a picit, aki már annyira nem is pici. Kérem segítsen ezt a problémát megoldani egyszerűen nem jutok vele dűlőre, hiába mondom,hogy nagyszüleim idősek és ő az egyetlen dédunokájuk. Segítségét előre is köszönöm. Tisztelettel: Balogh Marianna

JÓ NAPOT . IGEN VAN A HÁTTÉRBEN EGY OJAN FÉLTÉKENYSÉG AMIRÖL NEM SZERETNÉK NYILATKOZNI MERT NEM BIROK EZ EGY KÖZELÁLLÓ CSALÁDTAG ÉS A PÁROM KÖZÖTT VOLT ÉS HIÁBA SEMMIEN ROSSZ DOLOG NEM TÖRTÉNT KÖZTÜK DE AZÓTA NEM BIZOK SENKI BE SEM ÉS A PÁROM CSAK ANNYIT MONDOTT HOGY SZERET DE EZ A HÖLGY CSALÁDTAG NEM KÖZÖMBÖS A SZÁMÁRA A MÁSIK FÉLLEL IS BESZÉLTEM Ö NEM SZERETNE SEMMIT TÖLE ÉS NEM IS AKAR . DE ÉN EGYSZERÜEN NEM BIROM FEL DOLGOZNI AMIKOR LÁTOM ÖKET MIKOR EGYÜTT VAGYUNK MINDANNYIAN ESZEMBE JUT AMI TÖRTÉNT TAVALY SZILVESZTERKOR AMIT LÁTTAM KÖZTÜK AHOGY TÁNCOLTAK ÉS MOSTMÁR BÁR MIKOR NEVETNEK BESZÉLGETNEK VAGY BÁRMI MÁS EGYSZERÜEN MEGÖRÜLÖK MERT NEM ÉRZEM MAGAM BIZTONSÁGBAN A KAPCSOLATOMBA . A PÁROM ÉS A HÖLGY PROBÁLNAK SEGITENI HOGY TUL LEGYEK RAJTA MERT SEMMI NEM TÖRTÉNT ” AZON KIVÜL HOGY ELEINTE A PÁROM BELESZERETETT ; MOST AZT MONGYA MÁR CSAK NEM KÖZÖMBÖS A SZÁMÁRA NEKEM EZ IS ELÉG AHOZ HOGY NAGYON ROSSZUL LEGYEK NYOM A MELKASOM SZÉDÜLÖK KI UGRIK A SZIVEM ÉS BELE SE MEREK GONDOLNI HOGY ELVESZITHETEM

NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM AZ EDDIGI SEGITSÉGET AKKOR ELMEGYEK AZ ITTENI ORVOSHOZ VISZONT LÁTÁSRA

Üdvözletem

A problémám sajnos kiskorom óta fen áll(önbizalomhiány) ahogy a szüleim veszekedtek.
9 éves lehettem.
mostanra 12 éve ez megy a veszekedés,sehova nem megyek soha nem volt párkapcsolatom,barátom csak 1 akiben megbízhatok de ö is külföldön él. amint elértem a 18-ik évet apám eldobott
a tél közepén mert nem volt anyagi haszna belőlem. a testvéremet istenítik mivel neki állandó a segélye nekem meg nem. Az állandóan kocsmázik,lopja a pénzt mégis mindkettőnek az kell pénzelik,ha nekem kellene akkor az van,hogy húzzam a ….. dolgozni. alkalmazkodok állandóan,mégsem kellek,csak a pénzem aztán kidobnak. anyám is csak a pénzemért tart. Ennek hatására ez a második év,hogy ha felidegesedek akkor egyszerűen elkezd remegni a kezem,a számszéle,belilulok,verejtékes lesz a kezem,és nem érzek fájdalmat,csak menni előre és elintézni mindenkit. eddig tudtam irányítani de egyre erőseb minden alkalommal.(kiskoromban vagdostam is magamat,mivel a tanulás miatt verve voltam) az utcára félek menni bepánikolok,ha megyek is akkor meg ha látom,hogy valaki megy a barátnőjével nagy harag indul el bennem és olyan belső kérdés mint:”én miért nem kellek senkinek?” ilyenkor legszívesebben odamennék és összeverném a barátját vagy lelőném. néha mikor az ablakból látom,hogy mennek a lányok a fiukkal elfog a szomorúság kétségbe esés meg a sírás. főleg mikor diszkó van nézem,hogy milyen jól szórakoznak(én soha nem voltam diszkóban,buliban) néha elfog az öngyilkossági vágy minek élni soha nem kellek senkinek alapon. néha pedig olyan gondolataim vannak,hogy ………. velük aztán magammal. főleg máma,hogy újból éreztetve lett velem,hogy nem kellek(a részeges testvérem kapott motort) én csak kinevetést. nagyon kezd elegem lenni ebből eddig is csak az tartotta bennem a reményt,hogy hátha lesz egy lány aki elfogad és szeret,de aztán megkérdem magamtól,hogy ilyen élettel kinek kellek???
ha közel van egy lány hozzám kicsit bepirosodok meg zavarba jövök,ha rám néz zavarba jövök(“biztos,hogy rondának tart ez az első gondolatom”) de ha bátorságot veszek akkor kapok visszamosolygást is vagy szemezést. de mindig bennem van a “mi van ha nem” kérdés.
magamat nem szeretném diagnosztizálni ezért is határoztam,hogy előbb egy szakembert kérdezek meg. tudom nagyon hosszúra sikeredet ezért elnézést kérek.
előre is nagyon köszönöm a válaszát

Üdvözlöm.
Elöször is elnezest az ekezet nelküli iras miatt de Nemetorszagban elünk, es egy kicsit elnemeteseddtünk.

A problemam a következö.
Tiz eves hazassagban es negy gyermekkel eljük eletünket, az elmult masfel ev eredmenye az lett , hogy jelen pillanatban a felesegem elmonndta hogy csak a legjobb baratom szeretne lenni mert megszünt valami benne velem kapcsolatban. Igazabol a problema forrasa velemenyem szerint bennem volt , mivel az elmult idöszakban nem igazan figyeltem ra. Ami meg tetezte a problemakat, a külföldi beilleszkedes, es az alkohol ami egyszer tetlegesseghez is vezetett.(egy pofon) Ezt utana termeszetessen higgadtan megbeszeltük. Mivel provokalt.
Elvallni nem akar tölem, különköltözni nem akar tölem, azt monndja hogy maradjunk együtt baratokkent egyenlöre, es lehet hogy majd ujra lehetünk valodi ferj es feleseg.
En szemely szerint teljessen letettem az alkoholt, probalok odafigyelni es megertö tarsa lenni . Eleg nagy eröfeszitesbe kerül, merthogy egyenlöre megszüntek az intim dolgok is. De mivel 10 ev , negy gyermek es nagyon szep 8-ev a multunk, nem szeretnem feladni .
A következö problema hogy rendszeresen a baratnöjehez fordul, vigaszert, es a problemait nem velem osztja meg.
Nemtudom hogy mi lenne a jo hozzaallas, hogy meg tudjam mennteni a csaladomat.

Valaszat elöre is köszönöm.

Tisztelt Pergel-Száraz Cintia!

Köszönöm előző válaszát. Kifogása nem lenne és nem is lehet más, mint a kényelem feladása, hogy készülődni kell fel-le pakolni. Mondanom sem kell hogy másban nem kérem segítségét, minthogy a kocsiba levigye a cuccot, ami nem sok, csak visszafele pakolnak meg minket 😀 . A családom szereti őt, mindig kedvébe tesznek. Mindkettőnkkel kapcsolatos az ellenzés. elmondása szerint én ne tegyem ki a gyereket a buszozásnak, mert belénk köthetnek, stb… fárasztó mellébeszélés. Kérdezni szeretném, ha én mondom neki, hogy ekkor meg ekkor megyek a gyerekkel több napra (tudja hova viszem, meg mikor) akkor ő tehet e valamit az ellen, hogy elvittem a gyereket. (hatósági bevonásra gondolok). Mert ugye ő dolgozik és ez idő alatt mennénk. Válaszát előre is köszönöm.

Üdv
Párom a kapcsolatunk eleje óta gyűjtöget mindenféle női képeket, általában közösségi oldalakon gyűjti őket, időnként ismerős nők képe is előkerül. Tudom nem szép dolog, de időnként belenézek a táblagépébe. Volt már, hogy szóvátettem. Azt mondta sajnálja, ő engem szeret és le fog állni ezzel. Ennek ellenére a napokban ismét találtam egy elég szép méretű mappát, nem tudom merjem-e szóvá tenni. Szexuálisan az érdeklődése változó, de a heti 2-3 ami átlagosan megvan. Szeret,ezt tudom. Mégis azt érzem nem vagyok neki elég jó, vagy nem tudom mi céllal csinálja ezt. Megkap mindent amire csak vágyik. Három éve vagyunk együtt, együtt tervezzük a jövőnket. Nagyon sok rossz dolog történt már körülöttünk, és ezeken mind átmentünk (halálesetek, szülei válása, anyagi gondok). Nem szereti ha ezt felhozom és ezért nem tudom most rákérdezzek-e vagy sem. Gondoltam rá, hogy elküldöm pszichológushoz, mert ez szerintem nem egészséges. Az lenne a kérdésem, felhozzam a témát? Vagy ez csak az én önbecsülés hiányos lelkemnek ilyen nagy dolog? Köszönöm a válaszát.

Üdvözlöm! Négy éve élek uj kapcsolatban, egy éve vagyok férjnél. Előző házasságom 27 évig tartott, két felnőtt gyermekem van. Férjemnek az előző kapcsolatából van egy 11 éves kisfia. Vele van a problémám. Fura gyerek, anyjáról szinte fél beszélni. Okos lenne de sok dolgot nem tud amit már kellene. Alap mesékről nem hallott, szavak jelentését nem tudja. Tudjuk anyja sokat kiabál néha ki is kap. A parom és anyukaja a nagymama majmoljak..vele alszik a nagymama mert simogatja a hatát még itt is sikaig én mentem at másik szobaba mert az apjával aludt. Most egy heverőn velünk egy szobaba. Külön nem mer, táborba se ment szerintem az ott alvas miatt. Csak azt kap enni amit szeret minden elé van rakva. Eddig egy kenyeret nem tudott megkenni..most hogy mar nem birtam és szoltam probaljuk tanitgatni….de a nagymama nem fogja fel…azt mondja olyan jo hogy még oda lehet bujni hozzá…tovabbra is kiszolgalja. Pénzzel tömik..több szazezer ft- ja van de elkölteni nem tud belöle mert egy kenyeret se tud megvenni. A szünet első napjatól nálunk és a nagymamanal van az anyja két napot latta eddig. Probaltam mar rávilagitani, hogy ha igy folytatják nagy bajok lesznek. A férjem hajlik rá de ő is sokszor elfelejti a nagymama meg egyáltalan fel se fogja. Mit tehetek? Én ezt nem bírom végtelenül idegesit…a gyerek reggeltöl estig a gép elött ül…etetjük itatjuk és semmi se valtozik. Nem értik hogy önállositani kéne tanitani közlekedni…vásarolni egyáltalan figlalkozni vele….Ha tudom jön már gxomor idegem van. Ennek ellenére probálok a kedvére tenni azt főzni amit szeret…de én nem igy neveltem az enyémeket és ök is szóvá tették már , hogy ez gáz. Mar megkaptam, hogy nem szeretem. Már magam sem tudom. Szeretném ha ember lenne belöle de igy mi lesz? Lehet én látom rosszul ha ugy gondolja azt is elfogadom. Köszönöm! Erzsébet

Tisztelt Doktornő!

15 éves vagyok, pár hónapja mondtam el szüleimnek h a saját nememhez vonzodok azóta nagyon Rossz kapcsolatot ápolók velük, úgy érzem hirtelen minden ellenem fordult ők folyton kiabálnak velem a barátnőmmel meg a szüleim miatt veszekszunk h nem képesek elfogadni h meleg vagyok, tanácstalan vagyok, úgy érzem már nincs értelme semminek az lenne a legjobb ha mindenki elől eltűnnèk, szüleimet sehogy se tudom rávenni hogy fogadjanak el , és ez nekem nagyon szarul esik mert en tényleg szerelmes vagyok és bármit megteszek a barátnőm miatt, kérem adjanak valami tanácsot, nagyon fontos lenne

Válaszukat előre is köszönöm, köszönöm!

Rövid bevezetésként ott kezdem, hogy 16évesen jöttem össze mai párommal, aki már a vőlegényem 1éve.. 7éve vagyunk együtt…
Szeretem, de lehet a megszokás, együttélés beszél már belőlem? … és pár hónapja egy olyan problémával küzdök,hogy úgy érzem beleszerettem az arab,családos fönökömbe, aki 10évvel idősebb nálam.. erről eddig senkinek nem beszéltem.. de kezdek belebetegedni ebbe.. mit tehetek? Esküvőt tervezünk a párommal,de így félek belemenni.. Szüleim elváltak és én nem akarok.. sem megbántani a párom.. Főnököm nagyon közvetlen ember, jóban vagyunk, de fogalma sincs az érzéseimről.. szeretem a munkám és nem akarom elveszíteni, és tudom semmi sem lehet közöttünk..hosszútávon ez igy nem mehet.. hogyan tudom ,,elfelejteni”? Vagy mit tehetek? Válaszát köszönöm.

Tisztelt Hölgyem/ Uram!
Párkapcsolati tanácsért fordulunk Önhöz.
Én 29 éves vagyok, és a barátom 38.
10 éve ismerjük egymást, de csak másfél éve vagyunk együtt. Nagyon szeretem, ő is engem. A problémánk az, hogy képtelenek vagyunk kulturáltan veszekedni. Sokszor verekszünk is, és nagyon megsértjük a másikat. S hatalmas gyűlölet van bennünk akkor. Elég heves vérmérséklettel rendelkezünk mind a ketten. A türelem és az önfegyelem, ami hiányzik a kapcsolatunkból, ha veszekedésre kerül a sor. Döbbenetes volt erre ráébrednem. Mi ilyenek voltunk más kapcsolatokban is, csak erre most jöttünk rá igazán, hogy egymás tükrei vagyunk. A párom rendszeresen fut és hegyet mászik, én meg sokszor vele tartok. Vagy mind a ketten elmegyünk egyedül is. Ezt csak azért írtam le, hogy feszültség levezetésnek a sport az életünkhöz tartozik.

Idegenekkel szemben tudjuk gyakorolni az önfegyelmet, és igazából fel sem tudnak húzni az emberek, csak nagyon kitartó munkával (amire nem szokott példa lenni). A páromat a hosszú sorban állás is néha felidegesíti, de ő is önfegyelemről tanúskodhat másokkal szemben. Átlagemberként viselkedünk a hétköznapokban.

Jelenleg havonta hazamegyek külföldről 3 hétre, mert nem merünk összeköltözni. Én nagyon félek attól, hogy nagyon elmérgesedik a helyzet. Ő pedig vagy nagyon vágyik rá, hogy menjek, vagy, ha összeveszünk, akkor hallani sem akar rólam. Ez a másik nagy fájdalmam sokszor. Hogy ha összeveszünk, akkor mindig teljesen lezár felém, és azt akarja, hogy lépjek ki az életéből. Engem ez nagyon megvisel. Aztán eltelnek napok, vagy egy hét, és megenyhül. Bocsánatot kér, kedves, látom rajta, hogy sajnálja az egészet.

Gyereket szeretnék, ő pedig van, hogy belemenne, de van olyan is, hogy azt mondja, hogy nem.
Én állítottam neki, hogy a veszekedéseink fő oka, a legmélyebb, hogy nem közös a cél. Neki már van mindene. Saját ház, gyerek. Én meg még most kezdenék mindent. Szeretnék lakást, és gyereket is. Rengetegszer beszéltünk már ezekről. Ígéretek vannak. Tudom, hogy mikor ígér, azt akkor úgy is gondolja. Aztán jön egy veszekedés és borít mindent. Mert ilyen veszekedéses kapcsolatra nem vállal gyereket. Amit megértek, mert a gyereknek sem lenne jó, ha azt látná, amit.

Utána kezdődik minden elölről, és másfél év alatt sehova nem jutottunk. Szeretnénk együtt maradni, mert mikor nincs veszekedés, akkor rengeteget nevetünk együtt, sokat beszélgetünk, közös a hobbink, hasonló a pénzhez való hozzáállásunk, és a szexualitásunk.

S a probléma az, hogy fogalmunk nincs, hogy hol kezdjük el a kapcsolat javítását. Próbálkoztunk már saját megoldási stratégiákkal, de egyik sem vált be, mert képtelenek vagyunk magunkat visszafogni, ha az egyik felidegesíti a másikat. Szakember segítségére gondoltunk, és első körön ezt a levelet írtuk meg Önnek.

Előre is köszönöm a válaszát!

26 éves nő vagyok, a barátommal 4 éve ismerkedtünk meg, ő német. Egy év távkapcsolat után én kiköltöztem tanulni, össze is költöztünk. Az együttélés mondhatni tökéletes, minimális összezörrenések vannak néha, apró dolgok.
Most fejezem be az iskolát és úgy állapodtunk meg, hogy kintmaradunk még legalább egy pár évig,tapasztaltot szerezni, spórolni.
Én most egy hónapja itthon vagyok, és úgy érzem egyáltalán nem hiányzik, míg én neki nagyon. Tisztában vagyok vele, hogy annak nehezebb, aki “marad”, de nem tudom mennyire normális, hogy nem érzem hiányát. Az is igaz, hogy el vagyok foglalva, dolgozom a szakdolgozatomon.
Egy dolog zavar még, hogy a nyelvi különbségek miatt nem nagyon tudunk együtt társaságba járni, nekem pedig ez nagyon hiányzik.
Kicsit össze vagyok zavarodva, hogy hogyan tovább. Ezeket a dolgokat leszámítva harmónikus a kapcsolatunk és azt is el tudom képzelni, hogy egyszer összeházasodunk és gyerekeink lesznek, viszont jelenleg bizonytalan vagyok.
Tekintettel arra, hogy 26 éves vagyok nem szeretnék egy olyan kapcsolatban maradni, aminek nincs jövője.. gyorsan telnek az évek és családot szeretnék alapítani 30 éves korom környékén, szóval jó lenne biztosnak lenni abban, hogy mit szeretnék. Attól nem félek, hogy “egyedül maradok”, könnyen ismerkedem.
(Elég fura ismeretlentől tanácsot kérni abban, hogy mit szeretnék, de gondoltam egy próbát megér, hátha sikerül rávilágítania).
Előre is köszönöm a segítséget!

Jó estét!
En azzal a problémával fordulok önhöz, hogy 16 évesen szinte semmi önbizalmam sincs. Mindenben csak a rosszat látom, egy pozitív gondolatom sincs. Úgy érzem, hogyha ki lépek a házból, mindenki engem figyel és rajtam nevetnek, pedig adok magamra, szóval nem is az az elhanyagolt típusú lány vagyok.. Fiús téren sincs semmi önbizalmam, ha tetszik valaki inkább nem is közelítik hozzá, mert félek, hogy elutasítana, ki nevetnek, vagy ilyesmik.. Nem tudok már mit tenni, magamba zárkózom teljesen, barátaim sincsenek akikkel meg tudnám ezt a problémát beszélni.

Jonapot
Olyan problémànk lenne a feleségemmel hogy nem mindig érzi hogy benne vagyok
16 éve vagyunk eggyüt egyikönknek se volt màs szexuàlis partnere. Megkörnyékezte a feleségemet egy pasi küldöt képet a péniszéröl is ami álitolag 18 cm
Kiváncsisàgbol megmértük az enyémet is ami 12 cm. Kb 3 honapja volt ez azota lelkileg kicsit kivagyunk. Hasznàlunk kisegitő eszközöket is( vibràtor péniszhisszabitó) amit a feleségem élvez engem meg nem és még soha nem tudod orgazmusig eljutni velem rendes szex utjàn csak segitséggel. De viszont a kisegitő vibrátor akkora méretű mint az én férfiassàgom és ha az ujjamat hasznàlom ami 5-6 cm azt is élvezi engem meg nem nagyon
5-6 éve volt hogy nem foglalkoztam vele hogy neki jo e vagy se de ezzen vàltoztatunk az eszközökkel és oràlis szexel. Az érdekelne minket hogy ennek mi lehet az oka higy az ujjamat és a vibrátort élvezi engem meg nem nagyon és most a szex is siràsba torkolik àltalában és ez mindkettönket megvisel. 15 éve élünk szexuàlis életet és ez àllando hogy nem nagyon érez engem.
Szeretjük egymást nagyon van két gyerekünk, de ez a dolog most nagyon megvisel minket.
Túl kicsi a szerszàmom? De akkor az ujjamat és a kisegitő eszközök amik nem nagyobbak azt miért élvezi engem meg nem? Lelkiproblèma?
Probléma hogy nem volt màs szexpartnerünk? De nem is akkarunk!!!
Válaszukat előre is köszönjük