Üdvözlöm! 30 éves múltam fél éve született meg az első gyermekem. Sajnos nem Magyarországon élek így eléggé el vagyok szigetelve a családtól barátoktól segitségtől. Mindent egyedül kell megoldanom, mert párom nagyon sokat dolgozik. Az utóbbi másfél hónapban azt érzem hogy megbolondulok. nem beszélgetek senkivel teljsen egyedül érzem magam. Fáradt vagyok nincs kedvem semmihez, még ahhoz sem hogy egyek, vagy hogy elmenjek a boltba akér egy kenyérért is A gyereknek jön a foga emiatt folyton csak sír egyedül kézben képes megnyugodni. Hetente 1x dühkitöréseim vannak. Olyankor képes vagyok mindent de szó szerint mindent törni zuzni ami a kezem ügyébe kerül. Mindenen képes vagyok sírni ha ideges vagyok vagy ha a gyerekkel vagyok. Csak ülök és sírok. Éjszaka csak forgolódok nem birok aludni folyton jár az agyam valamin. kb 1 hónap múlva költözök haza a fiammal, de a párom nem jön egyenlőre ami miatt megintcsak folyton folyvást sírnom kell mert ezáltal szétszakad a család. Otthon mindenképp valami nyugtatót vagy valamit szedni akarok mert ebbe belerokkanok.

Segítséget szeretnék kérni: Hogyan tudnék kamasz gyermekemnek segíteni abban, hogy ki merjen állni önmagáért, hogy a döntését fel merje vállalni? A fiam 13 éves, és annyira szorong ettől, hogy hiszti és sírásrohamot kap. Elég csak megemlítem neki pl. azt, hogy mondja el az edzőjének, hogy nem szeretne többet járni edzésre. De több ilyen helyzet is adódik. A beszélgetések nem hoztak eredményt.
Köszönöm válaszukat!

Kedves Munkacsoport!

Majdnem 6 éves fiammal kapcsolatban vagyok tanácstalan. Eddig minden rendben volt vele, de most a nyár folyamán valami okból elveszítette az önbizalmát. Szerinte ő a világ legügyetlenebb gyereke meg a legbutább is (bár ezt ritkábban mondja, mert erről még ő is érzi, hogy nagyon nem igaz). Gyakran veszi a cipőjét, hogy inkább világgá megy, de elég csak annyit mondanom, hogy Légy szíves, ne menj el, már jön is vissza, bújik az ölembe. Ezzel párhuzamosan nagyon érzékeny lett a hangokra, illetve minden veszélyesnek vagy ijesztőnek ígérkező helyzettől menekül, még a mesében is. Fejből mesélésben sem történhet a főszereplővel semmi baj, mert magából kikelve ordít, hogy ez nem lehet, és azonnal írjuk át. Látott, hallgatott “kész” mese esetén elszalad, nem hallgatja azt a részt, amiben valakinek baja esik. Úgy érzem, hogy ez már túlzás. Bogyó és Babóca-szintű mesék elől egy majdnem 6 éves gyerek miért fut el? A legkisebb korától kezdve nagyon érzékeny, óvatos, kissé szorongó személyiség volt. A már említett Bogyó és Babóca mesében, ha valakit baleset ért (pl. beleesett egy tüskés bokorba), 2 évesen kétségbeesetten sírni kezdett, de nézni, hallgatni akarta tovább, most meg ugyan nem sír, de elszalad. Nagyon érzékeny arra is, hogy mindig minden szabályt betartsunk, önkéntes rendőrként utazik az autóban, és néha ott is hisztériás sírásban tör ki, ha valami szerinte nagyon fontos szabályt nem tartunk be. Mintha attól félne, hogy valami szörnyű tragédia történik. Hozzá kell tennem, hogy van egy 3 és fél éves öccse, aki az elmúlt pár hónapban szinte egyszerre szokott le a pelenkáról és a cumiról, aminek bátortására sokat dicsértük, biztattuk. Mellette a nagyobbat ilyen szempontból kissé elhanyagoltuk, kevesebbet dicsértük. Pont ma mondta, hogy az öccsére nagyon büszke, “saját magamra viszont…jobb, ha nem is mondom” – mondta. Szeptemberben ráadásul egy új oviban végzi el az utolsó évet (ott, ahova majd iskolába is fog járni), és ennek a változásnak egyáltalán nem örül. Szerette az előző ovit, nagyon jól megtalálta a helyét a csoportjában, az óvónők is nagyon szerették. Kicsit meg is bántam, hogy így döntöttem, hogy elhozom, de már nincs visszaút, hisz a jövő úgyis ez az intézmény lesz. Mindenesetre a bizonytalanságát ez növeli biztosan. A hosszú leírás után az a kérdésem, mit tegyek, hogy az önbizalma visszatérjen? Hogy ne érezze magát kevesebbnek senkinél, főleg az öccsénél ne (akivel amúgy nagyon szeretik egymást minden vita és (néha) verekedés ellenére)? A férjemet főleg ezek a hirtelen és túlzó érzelemkitörések aggasztják, szerinte már “nem normális” mértékű, de én nem hiszem, hogy “beteg”, inkább olyan, mintha valamiért nagyon mélyen szomorú lenne. Megszakad érte a szívem. 🙁 Mit tegyek?

Tisztelt Dr!

Olyan problémám van,hogy amikor a párommal együtt vagyunk az orgazmus előtt mindig egy olyan kép vagy gondolat ugrik be hogy mi van ha mégis megcsal?Ezért nem jön össze pedig nagyon jó vele.
A kapcsolat elején megláttam egy társkereső oldalon es beszélgetett másokkal is(úgymond akkor még komolyan nem.voltunk együtt),ezeket mind törölte is.
Azóta eltelt 4év,nem szeretném elveszíteni.
Hogy kűzdjem le ezt a dolgot?Úgy érzem egyre jobban megmérgezi a kapcsolatunkat ez a helyzet.

Kedves Cintia! Egy kis faluban lakom, hàzas, kisgyermekes anyuka vagyok. Nemrég megfogant a kistestvér is, aminek nagyon örülök. Mindennapjaim a szokàsos anyai és hàziasszonyi teendő körül zajlik. A problémàm úgy irnàm le, hogy a tàrsasàgi életem egyenlő a nullàval, nincsennek itt a faluban baràtaim, anyósomékkal sok konfliktus miatt csak muszàlyból talàlkozunk, sajnos szinte minden nap, de màr nem érzem jól magamat a tàrsasàgukban, úgy érzem élvezik az élet erőm néha a negatív gondolkodàsukkal, a pàrom sosem ér rà beszélgetni, ha néha neki is ülnénk egy kicsit, nem talàlunk témàt. Aggaszt ez a helyzet. Lehet az is belejàtszik, hogy màsik vàrosban laktam, ahol rengeteg baràtom volt, ismerősöm, és mikor megesküdtünk a férjemmel lassan eltàvolodtunk a baràtoktól a tàvolsàg miatt. Itt pedig kevés a fiatal, és mindenkinek màr megvan a saját tàrsasàg a. Tanàcsra lenne szükségem, hogy hogyan tudnék új baràtokat talàlni, és mit tehetnék annak érdekében, hogy a pàrommal is újra működjön a kommunikáció? Félek hogy a kistestvér érkezése méginkàbb bezàr a négy fal közé, és elhatàrolódok teljesen a külvilágtól. Előre is köszönöm a választ

Jo napot kivanok! A kislanyomnak szeretnek segiteni,de sajnos nem tudom hogy tegyem. O mar 23 eves tulajdon keppen mar sajatmaganak kellene ezzel foglalkozni de nem tesz egy lepest sem.Kenyszer betegsege van volt mar egy par pszihologusnal,pszihiaternel de valtozast nem tapasztaltunk.Segitseget kernek ha lehetseges?Ha szukseges valalom a tobbszori beszelgetest is,vagy szemelyes talalkozot.

jó napot
a problémám a következö sokszor voltam már igy pedig 26 vagyok tehát vázolom
már csak volt egy barátnöm 3 évig aki most a napokban konkrétan már 12 napja nincs velem külön mentünk elsö körben a lényeg az hogy 3 év alatt volt boldogság szerelem minden gyerek téma ide költözött hozzám külön élek 4 éve ott hagyta az iskolát is pedig nem akartam ezek a 3 év alatt történtek nyaralni vittem még a szakitás elött 4 nappal a nagyszülökhöz akik az ország másik felén laknak nagyon szeret imád velem akar jönni hogy megismerje öket ott is minden jo minden szép haza jöttünk egy pénteki napon a szülei idö közben elváltak mert az anyukája félre lépett mással de ez részlet kérdés tehát vasárnapnál tartottam az nap jött az apukája beszélgettek 2 órát nem tudom miröl elkéretözött tölem hogy had mehessen vele majd a következö hét keddjén bemutatóra és majd jön is másnap haza ezzel nem volt gond kedden el is ment akkor haza az apjával szeret imád én kellek neki az nap reggel kicsit össsze kaptunk mert megemlitettem hogy mindig lelépne a szüleihez pedig pár napja értünk haza na most kb 10 perc vitatkozás után nagy békülés boldogság érzelmek szerelem aztán haza ment ugy hogy majd jön szombaton oké elengedtem a telefonját már itt hagyta gondoltam én hogy majd jön érte vagy keresni fog ugyis hát rövidre fogva kedd szerda csütörtök még szeret barátnöknek mondja hogy nem jön szombaton hanem már pénteken mert nem akar már ott maradni mondom magamban jo is biztos hiányzom már hát nem nem jött se péntek sse szombat vasárnap már más van neki hétfön már a cuccait vittem haza neki a lényeg még annyi hogy a kapcsoalt eleje ota nem voltunk joban aszüleivel mert elleneztek engem mivel félig roma vagyok ezzel nincs gond oké megértettem a szülei elváltak ugye az anyukájával nem beszélt mert ö szerinte szét szedte a családot oké…szombati nap mikor otthon volt találkozott az anyukájával falunapon és szalonnázás bográcsozás ölelkezés volt engem annyi érdekelne hogy most mire számítsak ezek után??? mert most más van neki és ö állítolagosan nagyon boldog vele nem is érdeklem nem is keres már tul tette magát rajtam … lehetséges hogy a szülök nyomták tele a fejét???? és mik a lehetöségeim ??? választ elöre is köszönöm

Tisztelt Doktornő!

Normális lehet, ha a 12 éves öcsém telefonjában, az internetelőzményekben pornóoldalak szerepelnek?
Kíváncsiságból belekukkantottam az internetelőzményeibe, mert mostanában(az elmúlt fél évben) nagyon megváltozott a viselkedése-rossz irányba-. Sajnos pornóoldalakat látogatott meg, júliusig néztem vissza, de lehet már régebb óta is nézegeti őket. Annyira gyerek még! Féltem őt, hogy ez rossz hatással van/lesz a jellemfejődésére. Nem tudom mit kezdjek, kinek mondjam el. Anyáékat nagyon féltem a csalódástól, és nem tudom, hogy fogadnák, Öcsémnek sem akarok rosszat, de úgy érzem, őrlődöm belülről, valamit tennem kell.
Köszönöm előre is a válaszát!

Tisztelt Pszichológus Asszony!
2017. január 1-én elhagytam a páromat, akivel 10 éve éltünk együtt. Az ok: beleszerettem egy régi, gyerekkori ismerősömbe. Tavaly decemberben találkoztam vele, és egy hónapig éjjel-nappal leveleztünk telefonon, úgy éreztem, hihetetlen ami velem történik. A volt párom nagyon szeretné ha visszamennék hozzá, naponta ez a téma megy. Megpróbáltam új (régi) barátommal többször szakítani, mert tudom, hogy nem lenne hosszú a kapcsolatunk, ha nyilvánossá tennénk. Amikor szakítottam vele, (max. 10 napig bírtam) álltam az utcán, és nem sírtam, de némán hullottak a könnyeim, mint a zápor. Hol egyikünk hol másikunk kereste meg egymást, és minden folytatódik tovább. Nekem nem kell elválnom, mert nem voltunk házasok, (én nem akartam házasságot) a barátom most akarja beadni a válópert. Nem hiszek abban, hogy hosszú távon működni fog, nem hiszek abban, hogy nem fog engem megcsalni, és ezzel fájdalmat okozni, ezért szeretnék minél előbb végleg szakítani. Ez eddig mindig könnyen ment nekem, de most egyszerűen NEM ÉRTEM, mi a fene köt ilyen erősen? A régi párom visszavár, és én irtózom a gondolattól, hogy újra vele éljek. Mégis Ö a megbízható. PATT vagyok! Mit tegyek? Félek az újtól, (túl szép, hogy igaz legyen) és nem akarom a régit (a megbízhatót) vissza. Szakítanom kell, hogy visszatérhessek, de nem bírok sehogysem!!! 🙁

Tisztelt Doktornő!
A problémám a, szüleimmel való kapcsolatom lenne.
Bőven elmúltam 18 és most kezdem az utolsó évem a gimiben. A szüleim sose tolerrálták ha volt valakim, de mindig úgy voltam vele, hogy ha nagykorú leszek már nem lesznek ennyire szigorúak. Már jóideje vagyok együtt a párommal akit szüleim kedvelnek is de mégse engedik, hogy ottaludjak nála, de akár azt se, hogy este 8-nál tovább maradjak. De már attól, ha át akarok menni, epésen megjegyzik, hogy ez korai. Nagyon nem tetszik nekik az se, hogy egyáltalán megfordul a fejemben az ottalvás gondolata, pedig szerintem ebben aa korban már érthetendő.
Ezek a dolgok igazak a szociális életemre is. Nem igazán engednek el sehova, mindig korán (este 8-9) haza kell érnem.
Frusztrál, hogy az osztálytársaim együtt mennek Balatonra, vagy a párjukkal fesztiválra, de engem csoda ha a városi strandra elengednek….
Emelett nagyon szigorúak a tanulás terén. Kitünő tanuló vagyok, mégis mindig azt hallgatom, hogy nem tanulok eleget, és hogy biztos nem fogok bekerülni az egyetemre.
Szivesebben lennék másokkal fesztiválon vagy a barátomnál, mint állandóan a szobámban a könyv fölé görnyedve…Hogy tudnám megváltoztani a gondolkodásukat?

Jó napot! Én olyan problemaval fordulok magukhoz, amit kiskorom ota cipelek magammal.
Sajnos apukam szereti az alkoholt, es anyukam is.
Kis korom ota ebbe nottem fel, tanultam belole nekem ha egyszer lesz gyerekem tuti hogy nem igy fogom nevelni.
Mindegy is, engem nagyon bant, hogy alkoholizalnak, es ezt 14 even at turni nehez, plusszban itt van a betegsegem, rosszindulatu daganat a pajzsmirigyemben, kivettek az egeszet a pajzsmirigyemet is, 23 db nyirok csomo volt megnagyobbodva abbol 2 attetes volt.
PCOS petefeszkem van.
Es sajnos, teljesen ugy erzem mar hogy nem birom tovabb, elegem van.
Mint a szuleimbol , ugy magambol is.
Sajnos eleghamar felkapom a vizet, egesz kis dolgokon is, ez oly 2-3eve kezdodott.
Meg apukam allandoan utotte anyukamat…
Es en nem akarok olyan ember lenni, es annyi eveken at turtem es ma “kiborul a pohar” es anyukam ittasan jott haza, es nekem jott es en annyira ideges lettem hogy nem ahygtam magam.
Persze en nem akartam, es nem ugy bantottam csak elloktem magamtol akarhaszor nekem indult.
De annyira elegem van, nagyon sokszor kivanom hogy barcsak meghalnek, nem lennek egy teher. Es nekem nem kellenne ekkora terhet vinnem mint amit erzek.
Kozben en tudok aranyos is lenni.
Amit ma anyukammal tettem persze megbantam, sot csunya volt tolem…
De en mar nem birom.
Nem birok tovabb turni,olyan erzes mintha idegossze roppanast kaptam volna,pedig szerintem nem..
Es en annak ellenere hogy isznak, szeretem oket.
Koszonom valaszukat:)8

Kedves Doktornő!
Tudom ez nem is igazán probléma csak engem egy kicsit nagyon zavar már több napja. Egyik nap összeismerkedtem egy fiúval aki annyi idős mint én. Egyik nap valamiért nagyon rosszul éreztem magam mert nagyon sokat veszekedtünk otthon és előjöttek még más rossz emlékek az életemből és ezért, amikor másnap találkoztunk a fiúval megkértem, hogy adjon egy csókot és ő adott is. És kérdezte, hogy milyen és én azt mondtam, hogy nagyon jól csókol és még csókolt párszor . De őszintén mondva szörnyű volt. Aztán felajánlotta, hogy találkozzunk valamikor és nem akartam megbántani ezért megadtam a számomat és mondtam, hogy persze találozzunk. Ma egész nap nem vettem fel neki a telefont mert nem szeretnék tőle semmit de megbántani sem szeretném és nem akarom neki megmondani hogy bocsi de nem.
Kérem segítsen nekem.

Kedves doktornő!

A tanácsukat szeretném kérni a 2,5 éves kisfiammal kapcsolatban. Tudom ez az oldal nem kifejezetten kisgyermekes problémákra szakosodott, de ha tudnának tanácsot adni azt nagyon megköszönném, szeretném elkerülni, hogy a kisfiam életében későbbiekben is gondot okozzon ez a probléma. Sajnos már jóideje vissztartja a nagydolgát ameddig csak lehet, ami képes majd’ egy hétig is elfajulni, ha nem kap valamilyen hashajtót. Az egész akkor kezdődött, amikor pár hónapja székrekedés alakult ki nála, és nagyon megszenvedte a dolgot, azóta oda lett a rendszer és megmakacsolja magát, visszatartja a nagydolgokat. Az étkezésére már nagyon odafigyelünk, a gyerekorvosunk laevolac mindennapos adását kérte, illetve, hogy ha 3 napig nincs semmi eredmény, akkor kapjon hashajtót valamilyen formában, nehogy nagyobb problémákat okozzon ez belül neki. A szobatisztaságot kérte, hogy ne is nagyon próbálgassuk amíg ez nem rendeződik. (de nem is akar nagydolgok miatt wcre/bilire ülni, kisdolgok miatt sokszor már magától szól és intézi). Szegény már retteg a pelenkacserétől, fél, hogy glicerin kúpot kap. Már pár hete be van ígérve neki, hogy kinder tojást kap minden eredményes kör után (persze a csokit nem eheti meg), de még ez sem elég motiváció, hogy ne tartsa vissza a dolgokat. Nem tudom hogyan segíthetnék a dolgon, milyen viselkedés lenne a megfelelő részemről, félek, hogy rossz irányba haladunk, és ez még a későbbi életére is ki fog hatni ha nagyon elhúzódik. Beszélni már elkezdett valamennyire, de még nem összefüggően, nem tudom ha elvinném picikre szakosodott pszichológushoz az segítene-e, szegény fél az orvosoktól, rendelőknek látszó helyektől mert már túlesett egy műtéten tavaly, azóta elég bizalmatlan. Kérem ha bármi tippjük lenne, hogy hogyan kellene kezelnem a dolgot itthon, osszák meg velem, már nagyon aggódom.
Nagyon köszönöm!
Üdvözlettel:
Ildikó

Kedves Terapeuta!

Párom azt mondta, elköltözik, mert belehal a közös életünkbe, olyan sok a konfliktus. 1-10 év időszakot jelölt meg, hogy elköltözik és újragondolja az életét.
Azóta is itthon él, már 3. hónapja.
Négy napja kapott egy üzenetet egy nőtől, amiben az illető azt állítja (egyebek között) hogy a férjem hülyíti őt.
A férjem elmondta, hogy lelkileg ápolja az illetőt két éve, mert az illető férjét 12 éve elszerette egy közös kollégájuk, utána pedig egy olyan férfitől került függőségbe, aki miatt gyógyszerfüggővé tették a pszichiátrián, hogy egyáltalán túlélje és a férfiról le tudjon válni. Ezt a nőt egy másik férfival közösen támogatják, segítik lelkileg, ők ismerik egymást kb 32 éve, és hogy lehet, hogy a nő beleszeretett, ilyen előfordulhat terapeuta és paciens között, de ő ebből semmit sem érzékelt eddig, egészen addig, míg véletlenül az az üzenet elém nem került és nem kérdeztem rá, mi is történt.

Ezt állította a férjem a levél tartalmával kapcsoaltban.
Ez annyira sántít. Nem ír valaki egy plátói szerelem alanyának olyat, hogy hülyíti. Ilyet akkor írunk, ha a másik fél aktív cselekvője a kapcsolatnak (pl. hiteget, ígérget és nem tartja be).

Bármilyen megfontoltan és végiggondoltan kérdeztem őt a kettőjük kapcsolata felől, érdemi választ nem kaptam, csak az volt a válasz, hogy +Mit akarsz tulajdonképpen?” és az, hogy miért kezdek veszekedést. Pedig egyáltalán nem szeretnék veszekedni (nem is szoktam, ő szokott ordibálni vörös fejjel úgy, hogy a szomszédság ki szokta írni a lépcsőházban, hogy mellőzzük a hangoskodást – más nem hangoskodik), de szeretném, hogyha a másik nőt szereti, akkor mondja meg és váljon el. Mi értelme ennek, hogy én mosom a ruháit, takarítok, bevásárolok, a lakás ügyeit intézem, s ő ugyan keresi a pénzt és eltart bennünket, de egy másik nővel van bizonyos rendszerességgel (ezt nem lehet tudni pontosan, mert ő minden házon kívüli tevékenységére – is – azt mondja, hogy dolgozik), mert vele lelki társak. Kényelemből marad itthon?

Válaszát köszönöm!

Tisztelt Doktornő! Levelemben az öcsémről írok, 20 éves. Jelenleg külföldön dolgozunk (USA) 1 éve és 4 hónapja, a távolság miatt nem tudunk hazamenni csak ha végleg utazunk vissza Európába. Tavaly édesapánk által jöttünk ki mi ketten és még a párom. Idén augusztus elején édesapánk hazament (4 évig volt kint folyamatosan). Mi még itt vagyunk dolgozunk, gyűjtögetünk, és itt jönnek a problémák… Az öcsém folyamatosan beteg vagy beteget színlel (nem tudom eldönteni), sokszor nem jár be dolgozni. Első munkahelyén meg voltak vele elégedve de a mulasztásai miatt amik sokszor jelezve sem voltak előre felfüggesztették majd elküldték. Jelenleg ugyan ott dolgozik csak más munkakörben, őszintén elmondta mi történt miért küldték el ennek ellenére alkalmazták. Most viszont újra kezdődik minden. Azt veszem észre, hogy utólag bánja, hogy nem jár be rendesen de mégsem tesz ellene. Rengeteget ül számítógép előtt, sokszor nem alszik éjszaka azt mondja nem tud, viszont másnap nem kel fel, sokszor emiatt nem megy dolgozni. Mikor otthon éltünk voltak hasonló gondok, de akkor még az iskolába. Ide pénzt gyűjteni jöttünk, sokszor lelkes máskor pedig teljesen felelőtlen. Sokszor elzárkózik tőlünk, mikor apánk ment haza utolsó előtti napon eléggé furcsa volt szinte bunkó volt, nem értettük miért viselkedik így. Próbáltam olvasni keresni, de nem tudom eldönteni, hogy a testvérem fiatal és nem törődött, vagy van valami lelki, vagy akármilyen baja. Ha azt csinálhatja amihez kedve van olyankor általában jó hangulatú. Kérdeztük a munkát illetően hogy tetszike neki szeretie, azt állítja igen, mégis kerüli. Azt tudom hogy az előző munkakörét nem szerette(én is ott dolgozom nem is csodálom). Próbáltam minden fontos tényezőt megemlíteni, kíváncsi vagyok a véleményére. Köszönöm, hogy elolvasta.