Kedves Cìm!
29 èves nő vagyok, párkapcsolatban èlek, közös lakàsom van a baràtommal. Èn visszaköltöztem szülővàrosomba, egy vàrosba èlüek most a csalàdommal. Lassan szorongàsba csap àt bennem az, hogy ezt kihasznàlva szüleim az szeretnèk ha minden hèten talàlkoznànk , akâr minden nap. Màr nem mondjâk, de èrzèkeltetik közömbössègükkel, vagy túlzó szeretetükkel. Mindent tudni akarnak, ha nyaralni megyek szólnom kell hogy hazaêrek, mâsnap mivel külföldön voltam, vàrtâk volna hogy felkeressem öket, de inkàbb pihentem. Ezen is megsèrtődött anyukâm. Most hogy ràìrtam, közömbös. A nővèrem èletèvel nincsnek kibèkülve, mert 32 èves ès nincs stabil pârkapcsolata, ês gyereke. Èn nem sem szeretnêk egyenlőre gyereket, sem hâzassâgot. Van tisztessêges munkànk, vègzettsègünk, de úgy èrzem rajtunk keresztül akarjâk megèlni magukat. Kapcsolatuk sem olyan jó, baràtaik is alig vannak, nincs közös hobbijuk. A közössègi mèdiàn fent vannak, ott is làtjâk a dolgaim ha megosztok valamit, szinte figyelik, ezt sem szeretem màr. Nem tudom, hogy kène kezelnem ezt, tehernek èlem meg, nem tudom jól megêlni ezek miatt sem az èletem. Màsod diplomâba kezdtem, de nem tudom mâr miêrt vâgtam bele, ez is csak teher szâmomra. Tudna adni valamilyen tanàcsot, hogy ne êrezzem magam rosszul amiatt, hogy nem akarok a szüleimmel, kontaktâlni annyit, mert nincsenek olyan jó èrzèseim velük kapcsolatban, pedig szeretem őket.

Jo estet kivanok!
Az lenne a problemam, hogy ugy erzem mintha nem tudnek szeretni, illetve kotodni az emberekhez. Tenyleg anyan kivul valahogy senkihez..Regen nagyon utaltam megvallni a barataimtol, stb, viszont most valahogy nem tud erdekelni. Van egy fiu, akit 4eve ismerek, haverok-baratok-legjobb baratok lettunk, majd szerelmes lettem bele. Tavaly megcsokolt, vele volt az elso. Aztan letiltott, fel evig nem beszeltunk es azt hittem belehalok a fajdalomba. Aztan telen irt, hogy hianyzok neki, szeret meg ilyenek. En is szerettem, de nem tudtam kimutatni es feltem, hogy megint elveszitem, es nem torodtem vele, es most utal. Nagyon faj, nagyon szeretem. Lehet ez miatt nem megy mar?

Kedves Doktornő!

Pàrom Békéscsabàról szàrmazik, főiskolai éveit Kecskeméten töltötte, majd Budapestre költözött és ott is helyezkedett el mérnökként. Pesten ismerkedtünk meg, ahol én éltem.

Kapcsolatunk harmónikus volt, azonban vidéki fiú lévén pàrom nehezen bìrkòzott meg a fővàrosi pezsgéssel. Munkàjàval sem volt megelégedve két év utàn, ugyanis nem érzett fejlődési lehetőséget.
Elmondta, bàr nagyon nehezen, hogy ő ugyan velem tervezi az életét, de semmiképp sem Pesten.

A kellemes környezet szàmomra is csàbîtó volt, azonban az àllàslehetőségek csekély szàma miatt nagyon aggódtam. Végül úgy döntöttem megpróbàlom vele az életet Kecskeméten. Közel hàrom hónapja vagyunk itt, én azóta sem tudtam elhelyezkedni, diplomàs közgazdàszként, ami nagyon megvisel, mert Pesten pàr hét utàn mindig sikerült multinacionàlis vàllalkozàsknàl elhelyezkednem. A stressz borzasztóan kihat a kapcsolatunkra és emellett sorra jelentkeznek màs problémàk is, mint példàul féltékenység, hazugsàgok, bizalmatlansàg.

Mivel szeretjük egymàst és együtt tervezünk, ezérr szeretnénk megoldani a problémàkat. Én teljes erőmmel próbàlkozok, ő viszont azt mondja, hogy nem tudja ,hogy mit kéne tennie. Hogyan segîthetnék neki? Hogyan emlékeztessem arra, hogy a nehézségek előtt mennyire jól megvoltunk? Úgy làtom rajta, màr nem emlékszik a pozitîv élményeinkre.

Ott hagytam érte a csalàdom, a baràtaim, a munkàm, ennek ellenére féltékeny arra ,hogy sok fiú baràtom van ( több mint 10 éve ismerem őket, illetve hogy a volt baràtom is a tàrsasàgunk tagja, mert mindannyian gimnàziumi osztàlytàrsak voltunk).
Én úgy érzem bosszúból talàlkozott a volt baràtnőjével a hàtam mögött ,mert nem tudja feldolgozni a fent emlîtett dolgot. Arra kér ,ne talàkozzak ezekkel a baràtaimmal többé,mert îgy nem fog tudni velem élni. Én sosem hazudtam neki , őt viszont felkereste a volt baràtnője, akivel ugyan nem kettesben, de talàlkozott ( beszélgetni), a làny pedig azóta is ìr neki. (Itt jelenleg pàr napos intervallumról van szó, még friss, de úgy érzem cselekedni kell!)

A problémàink most ùgy érzem képesek megingatni őt, de nem szeretném,hogy hűtlenségik fajuljon.

Segìtséget szeretnék kérni abban, hogy hogyan dolgozzam fel azt, hogy hazudott nekem, és hogy a bizalmam szinte teljesen elvesztette, illetve abban, hogy hogyan próbàljam visszahozni a nyugalmat és boldogsàgot az életünkbe?

Köszönettel:
Szilvia

Tisztelt Dr Nő.
tanácsot szeretnèk kèrni mit tegyek? Meg ismerkedtem egy fèrfival akibe elsö látásra beleszerettem. de neki is el mondtam ezt hogy belezugtam ès ö tudta bár valamilyèrt nem szerette ha mondtam neki hogy szeretem de nem ellenkezett mert tudta igy meg kaphat. sajnos onlajn tudtunk beszèlgetni folyton de ö el mondta csak szexre kellek tudom el kellett volna utasitanom de nem tudtam mert belevagyok zugva. 3ho után találkoztunk meg törtènt a dolod utánpa is irt beszèlgettünk de de kb 3hete letiltott. lèszre vettem hogy nem irogat vissza nem igazán tpársalog velem valami nem stimelt de mivel meg egyeztünk hogy szolunk a másiknak hap valakit talál biztam benne hogy szól de nem tette. Rá kèrdeztem ö azt mondta semmi közöm hozzá, nem kaptam választ semmilyen kèrdèsre egy du irt hogy ne irjak majd szol mikor ugy tettem ès ö rám irt amikor rá èrt. de ugy volt hogy találkozunk de ö folyton munkpát keres a találkozás nem jött össze mert azt mondta talált igy nem mehettem hozza. a muka nem jött őssze de valami áltozott, èn nöre gondolok. Azt mondta nem kell mindennap beszèlnünk ö nem èr rá hülyesègekre, èljem az èletem, ez nagyon rosszul esett nekem ès olyat tettem mint mèg soha ellötte kibuktam ès küldtem egy videot amin sira deserelmet alotam.tudja rollam hogy nem az a fajta nö vagyok akit bárki eltud csábitami de mèg is letiltott. Azota nem èrdeklem egyáltalán. de nekem.már elment az èletkedvem is nem tudok semmit tenni nem haladok egyröl a kettöre. Máskor is le tiltott de most nemtudom őssze vagyok törve.

Kedves Doktornő.
Teljesen bizonytalan vagyok. Hétvégén buliban voltunk. A párom elkezdett flörtölni 2 nővel is. Az egyik az unokatestvére élettársa és annak a húga. Persze mindegyik részeg volt a párom a párom is. Erotikusan táncokat a párom alá is nyúlt az egyiknek fogdosta őket.A másik menyecske az már vetkőzött neki a sötétben. A párom ott volt vele. Ki tudja mi történik ha nem megyek oda. Mélységesen csalódott vagyok és rettenetesen dühös. Én úgy érzem minden rendben van a kapcsoltunkkal és a nemi életünkkel is. Beszélni próbáltam vele erről másnap de azt hagyjam békén és fejezzem be a hülyeségem. Nem tudom hogyan legyen tovább….. E mailben is el tudná nekem küldeni a választ? Köszönöm

Elnézést amiért újból írok,de nem találom a levelem és a rá kapott választ.

Nem is tudom röviden összefoglalni mi a gondom.
Lényegében az egész életem működésképtelen.
Önbizalom és önbecsülés nulla.
A pszichológusokkal kudarcot vallok,mert mindig én vagyok a hibás azért amiért nincs eredmény.
Én mind hibás vagyok,mert vagy mondok vagy nem mondok valamit,nem tudok megnyílni amit azért kétlek-nem értem amit mondanak. Tény,hogy makacsa vagyok.
De ha jól tudom a szakember dolga lenne áttörni a falat és segíteni megváltoztatni az én és önképem.Feltörni azt amit én nem tudok.
Ehhez képest elküldenek. A legutolsó azt monda keressek csoportterápiát. Mindegy milyet.
8 alkalommal találkoztam az utolsó illetővel.Ez soknak számít. Egy éve is felkerestem valaki 4 találkozóig jutottunk. Nem látja rajtam,hogy beépülne amit mond és leküldött. Az utolsó szerintem meg nem vagyok elég érett egy magánterápiára .
Valaki meg rendszeresen lemondta akár 1 órával a találkozó előtt vagy elfelejtette a napját esetleg az időpontot így csak 15 perce jutott rám.Tb alapon ment a dolog. Legalább 10 éve járom azt az utat,hogy keresek valakit nem működik.Várok egy darabig és kezdődik elölről !!! Azért ennyire nehéz eset nem lehetek….
Valaki sok évvel ezelőtt elintézte 1 találkozón annyival,hogy vágjon bele,meg tudja csinálni.
Többek közt pont ez nem megy.
Nem tudom már kihez fordulhatnék.
Megyeszékhely,egyetemváros.Nem pszichiáter kell hanem pszichológus.Ezt pl pont egy pszichiáter mondat.Valaki azért nem foglalkozik velem,mert nincs pénzem kifizetni, TB alapon nem ér semmi,mert 1 túlterhelt a rendszer. Akihez járhatnék vidékről nála voltam csak rendre elfelejtett a találkozókat és semmit nem ért az egész.
Úgy szeretném ha valaki bebozonyítaná nekem,hogy ér valamit ez szakma ésaz a sok minden amit az egyetmeen tanultak nem csak a családfa állításban mutatkozik meg.
Mondanának valami használhatót. Technikákat tanítanak a gondolatok,indulatok,félelemke kezelésére,megfordítására.Nem turkálunk a tudatalattiban,nem próbáljuk meg átformálni,kideríteni mi korlátoz a tudat alattiban.Ezeket én miért nem tapasztaltam meg?

Csak sztereotípi,hogy feltárja a múltat,segít tisztán látni,összefüggésekre világít rá,segít lerombolni a hamis önképet és újat építeni?
A legutolsó azt mondta ezeket nekem kell csinálni. Akkor mit csinál ő?
Ja, értem. Segít.De, hogy? Úgy, hogy nem csinál semmit:
Fizetek,de semmit nem kapok a pénzemért.
Még csak olyan kérdéseket sem kapok amik értékesek vagy elkondolkodtatóak lennének.
Kissé cserbehagyva érzem magam.
Én úgy érzem,hogy nyitottan mentem,számomra komoly gondokra hívtam fel a figyelmük amivel nem foglalkoztak és elküldtek.
Úgy érezem bele tettem a magam részét csak az nem akinek fizettem.
Bennem felmerült a gondolat,hogy félek a sikertől,mert ha kiderülne,hogy képes vagyok rá akkor még inkább bánnám a sok elveszett évet,tapasztalatot,élményt.
Ott a tanult tehetetlenség-szerintem az is van.
Felmerült,hogy mindig gyereknek éreztem magam és ezért sem próbáltam meg dolgokat.
Kínos lenne a családom előtt egy párkapcsolat,hogy akkor most tekintenek rám család,testvér,rokonok,haverok,stb.
Kellemetlen lenne vezetni vagy csak eljárni kreszre.
Ráadásul a tanulásról már le is mondtam.
De fejben is csak úgy tudok esélyt adni pl ezeknek,hogy egy olyan közegben vagyok ahol nem ismernek.

Biztos téves elképzeléseim vannak a pszichológia segít
Azokra a kérdésekre sose kapok választ,hogy alkalmas vagyok-e a pszichológiai segítségre-nyilván nem mert elküldenek-,milyen segítségre lenne szükségem,milyen módszerrel dolgozó szakembert kellene keresnem.
Én tudjam kire és milyen módszerre van szükségem? Azt hittem ezt a hozzáértők mondják meg.
Említettem a jó régen diagnosztizált disztimia szociális fóbiát- ami jelen van,de nem mindig és minden helyzetben okoz gondot. Azt is említettem,hogy az interneten talált cikkek szerint ezeket viszonylag nagy hatásfokkal és gyorsan helyre lehet hozni.
Nem is foglalkoztunk ezzel bárkinél is említettem.
Lehet nekem vannak téve elképzeléseim a pszichológiával kapcsolatban. Én azt hittem ott segítenek a torz énkép felszámolásában és egy új felépítésében,de ilyennel nem találkoztam.
Olyannal viszont igen,amikor közölték velem,hogy ÉN(a szakember)zet nem tudom megoldani.Ezt önnek kell.
Ha meg tudnám nyilván nem keresnék segítséget ! Ott vagyok ahonnan elindultam. Egyedül a gondjaimmal.

Nem tudom hol kezdjem,mivel kezdjem,kihez kellene mennem és miért nem vagyok alkalmas a magánterápiára!
Makacs vagyok,hárítok,stb,de ha jól tudom ezt a szakemberek elvileg fel tudják törni. Mondjuk a legutolsó felnőtt klinikai szakpszichológus közölte velem,hogy ezt a 22-es csapdáját ő nem tudja megszakítani csak én.
Bennem felmerül a kérdés,hogy ha mindent a kliensen kell csinálni akkor mit csinál a szakember?
Olyan szépeket és jókat lehet olvasni.A gyakorlatban miért nem találkozok ezzel?
Gondok vannak a szülőkről való leválással,elköltözéssel-noha most érnek abba a korba amikor nekem kellene segíteni őket csak hát nem sikerült életet építenem és nem tudok megállni a lábamon.
Gondok vannak a munkakereséssel,mert semmire sem tartom magam alkalmasnak.Továbbtanulás? A tanulásra is alkalmatlan vagyok.
Nem látni rajtam,de elég buta vagyok.Csak a józan ész hiányzik belőlem.
Nincs szociális életem! Minimálbére munkahely,némi sport és unatkozok.Nincs kikkel én nincs miből szórakozni,de nem is tudok felengedni.
Gondok vannak a párkeresés területén,mert még sose volt kapcsolatom.
Nővel párszor voltam úgy,hogy fizettem érte. Rendre kudarcot vallottam.
Lányokhoz,nőkhöz sose mertem közeledni,mert mindig úgy éreztem,hogy már kicsit késő és különben is tapasztalatlan vagyok és így nincs sok esélyem. Aztán lepergett gyorsan 15 év és nem tudom feldolgozni ezt a kiesést. Minden más területen is kiesett ez a 15 év!
Nem tudok vezetni,nincs szakmám,semmiben sincs tapasztalatom.
Tényleg nem értek semmihez!
Még megbeszélnem sem sikerült senkivel.
Volt pszichológus aki azt mondta,hogy JÓ akkor most ez elveszett és kezdjünk új lapot. Azért én ilyen egyszerűen nem tudom elintézni.
-Meg azért sem közeledtem,mert mindig is kevésnek tartottam magam ahhoz,hogy valakinek a barátja legyek. Értéktelen szar vagyok.
Nincs az a józan,épp eszű nő akinek kellenék ha ismerne.
Ráadásul semmivel sem rendelkezem és semmit sem tudok ami egy 32 évestől elvárható.Amit ilyenkorra tudnak az emberek én NEM.
Kimaradtam az életből és semmit nem tanultam meg.
Nem tudom merre tovább,mert akikhez segítségért fordultam ők nem segítettek.
Hipnoterápia ?
Legszívesebben megszakítanám mindenkivel a kapcsolatot és eltűnnék.
Kezd kínos lenni,hogy még a nálam sokkal nehezebb sorsúak is tudtak maguknak egy életet építeni.Gyenge szar vagyok.
Csak utálni tudom magam.
Ezeket mind elmondtam vagy leírtam szakembernek és segítséget nem kaptam.
Bűntudatom is van mindentől.Leginkább,hogy nem éltem.
Elvesztem !!

Kedves doktornő!
Az én problémám mindössze annyi lenne, hogy nehezen tudok beszélgetni a szüleimmel és családtagjaimmal. A testvéremmel régebben sokkal többet beszéltünk és most szinte félek elmondani neki dolgokat. Szinte mindent a legjobb barátnőmmel beszélek meg és amiről vele könnyen beszélek (fiúk, iskola, a problémáim stb.), arról a családommal nagyon nehéz. Félek elmondani nekik egyes dolgokat és ha el is mondom, rengeteg energia kell hozzá és nagyon össze kell szednem a gondolataimat.

Tisztelt doktornő !
20 éves lány vagyok és pszichopatának godolom magam, nagyon kétségbe vagyok esve, az egész 7 éve kezdődött amikor új siliba kezdtem járni és nem fogadtak el mert csendes természetű vagyok mindig meg akartam felelni mindenkinek emiatt utálatk és ez teljesen jogo, azon a nyáron édesanyám meghalt, a temetésén éreztem fájdalmat de nem tudtam sírni ezért rettenetesen szégyellem magam. Mindig is visszahúzódó voltam egyszerűen nem tudok nagy közösségben megnyílni, ezért sokan nem szeretnek és rosszat gondolnak rólam. Nincs semmilyen életem még sohasem volt barátom, barátaim sincsenek nem mozdulok ki otthonról csak bicikliznii meg ha nagyon muszájugy gondoltam ez amiatt van hogy stessz evő vagyok és szégyellem a kinézetem, de nem mert 47 klósan is szégyellem magam,olvastam hogy a pszichopatákról, amikor kicsi voltam volt hogy félbevágtam egy giliztát eldobtam a cicát de nem sérűlt meg a baabáat kifestettem rúzzsal mintha véres lenne ezekre furcsán emlékszem és sok rémálmom volt kiskoromban, olvastam hogy az ilyenekből mi lesz de én szeretem a cicákat ők voltal az egyetlen társaságom, Sokszor mondták hogy valami nem oké velem, de én csak jó akartam lenni úgy éreztem sohasem szerettek a szüleim,nem akartam gondot okozni édesanyámnak és mégis sok gondot okoztam.Édesapámmal nem jó a kapcsolatom sokat veszekedtem vele anyu halála után mert nem figyelt rám csak mindig vásárolt valami drága dolgot. Félek hogy olyan lesze/vagyok mint ő mert nagyon agresszív tud lenni és mindig elmondot minden hülyének fogyatékosnak hogy diliházba kéne mennem. Én nem szeretnék gonosz lenni, de nem tudom mi van bennem egytlen menedék a rajzolás és a biciklizés meg az olvasás. Félek kezdek pánikba esni nem tudom mi lesz igy velem, nem akarom igy leélni az életem. Jön a szeptember egy barátom sincs az osztályban utálnak ami teljesen jogos. A kérdésem az lenne hogy mi vagyok?? Én igy nem akarok élni.

Heló! Először vagyok ezen az oldalon. Elmesélem a sztorimat. Remélem kapok választ. 14 éves vagyok, nemsokára leszek 15 éves. Még régen kiskoromban voltak olyan éveim, hogy az apum vert, aztán körülbelül 10 éves lehettem, mikor abbahagyta. Azóta sok minden változott, de a kapcsolatunk nem javult semmivel. Biszexuális lehetek? -> 13.szülinapom előtt, ledeküdtem egy lánnyal. Úgy kezdődött x hogy “te nem szeretnéd kipróbálni lánnyal a csókot?”, csókolóztunk, és aztán igen.. Azóta újra eltudom képzelni lányokkal a szexet. A fiúkkal nem szeretnék még lefeküdni. Nem akarok a “tini ribancok”hoz tartozni. Aztán a kedvem. Depressziós lehetek? Étvágyam már nem is tudom, mióta nincs. Életkedvem se nagyon. Sirhatnékom van, és annak ellenére, hogy vannak barátnőim, magányosnak érzem magam. Lehet, mert nem jó barátnők, nem tudom. Egyszerűen csak azt érzem, meg akarok halni. Tisztában vagyok vele, hogy 14 évesen még előttem az élet, de nem tudom… Nem akarom folytatni az életem. Átmentem pár vagosáson, és igen… Ennyi lenne talán.

36 eves no vagyok! 2 honapja szultem meg a masodik gyerekunket ! Apas szules volt.
A terhessegem 12 heten verezztem igy nagyon megijedtunk es nem szexeltunk tobbet!
Terhessegem soran sokszor kivantam a szexet es a vege fele mondtam h szexeljunk mivel most mar johet a baba!
Soha nem
Tiltotta az orvos problema mentes terhessegem volt.
Roviden annyit h 16 eve vagyunk egyutt a kapcsolatunk csodalatos vagy volt nem
Is tudom mar h mondjam es imadjuk egymast. Megerto kedves szereto ferj.
Amiota szultem ugyan az a szituacio h nem szexelunk! Csinos voltam mindig meg az elso gyerek utan is semmi jele nem volt annak h szultem volna.
Ram ragadott vagy 14 kg ami nem igazan megy le es borzasztoan is erzzem magamat erte!
A kislanyunk nem hasfajos sem sir ejjel nem a legjobb alvo es eszik is van mikor faradtak vagyunk ! Ezt azert irtam le mert o mindig ezt mondja h faradt! Na ha megvarjuk h a gyerek jol aludjon ejjel akkor valoszinu h evekig meg nem szexelunk!
Elobbszor elkacagtam es poenkodtam a dologgal viszont most a vegtelensegik el vagyok keseredve!
Kiborultam mar egyszer es le irtam neki amit nagyon rosszul fogadott es allitasa szerint szomoru volt es arra adta az okot h o csak faradt!
En ugyan ugy kivanom ot es nem eleg h rettentoen hianyzik h hozzam se er szornyen erzzem magamat a kilok miatt is sokszor a babarol is azt gondolom h erte nem kellek a ferjemnek ami utanna oriasi lelki ismeret furdalassal jar!
Imadom a kislanyomat de nagyon nehezen viselem a helyzetet!
Hozzam nem mer csak a szeretet van mar meg koztunk imadom de felek h ki fogja azt is olni belolem ha igy folytatodik!
Borzalmas h nem erzzem magamat nonek olyan erzesem van h kuncsorgok a szexert es sokszor gondolom h nem fog menni hisz lehet csak azert akar szexelni h elhallgatasson.
Kerem irja meg h eltulzom a dolgokat? Nem
Szeretnem ha azt hinne valaki h ennyire fontos a szex nekem de az is az eletunk resze es most torodjek bele es erjem be homlok puszival??
On szerint ez normalis h egy ferfi 1 evig szex nelkul ul???
Nem csalt meg azt tudom!
En ugy gondolom h pszihesen tortent valami vele amit a szules valtott ki az elso baba nem volt apas szules!
Mar okoltam magamat azert is h mert ragaszkodtam az apas szulesre!
Nem tudom h mennyit fog ez igy menni ??Dietazom probalom nem el hagyni magamat ugyan ugy nem
Tapad a hajam a zsirtol nem vagyok zombi anyuka de a sok trauma utan ugye nehez szules sok kg hizas nem
Szexeles ezek utan meg en kene torekedjek h oldjam meg a problemat! Belefaradtam nem akarok es nem
Szeretnek mashoz menni de en sem vagyok fabol es a szexen kivul nonek es kivanatosnak szeretnem
Erezzni magamat!
Hosszu tavon arra gondoltam h nyitott kapcsolatban fogunk elni mert nem vagyok hajlando maszturbalni pornoz nezzni vagy vibrator kolekciot csinalni!
Nagyon szomoru vagyok es sokszor nagyon
Duhos ra szultem neki egy gyereket az Isten szerelmere mit csinaljak a toronyora nem kene lancostol????
Kerem irja le a velemenyet es h on szerint mi a teendo?
Van meg vissza ut vagy ez a kapcsolat vegehez fog fajuln???
Mi oldana meg a problemat ? Az h parterapiara jarjunk kizart az en reszemrol tul megalazo lenne?
Letezik olyan ferfi ali tobb mind egy eve szex nelkul ul!
Elore is koszonom es bocsanat tudom h iszonyu hosszura sikerult !
Udv egy elkeseredett feleseg!!

Kedves Doktornő!
Feleségem az indulatait gyakran olyan heves, az aktuális problémákkal szembetűnően aránytalan megnyilvánulások közepette, nagyon durva agresszivitással fejezi ki felém, hogy ezt egyrészt én már nem tudom elviselni, másrészt az ezzel járó feszültség mindkettőnk egészségét veszélyezteti. A szüntelen kitörő veszekedések, gorombaságok, elképesztő indulatok és az ezt kísérő elhidegült állapot miatt nem tudunk normális életet élni.

Gondunk aggasztóan tartós, házasságkötésünk óta tart, sőt egyre csak fokozódik, miközben felismertem, hogy a problémát egyszerű megoldásokkal – megbeszéléssel, nagyobb odafigyeléssel – kezelni nem lehet. Bármi is áll a háttérben, a következmények egyértelműen lesújtóak. A problémák permanens és mély voltát jelzi, hogy az első dühkitörésre a menyegzőt követő pár került sor, és egyre sűrűsödve, rövidülő ciklusokkal, egyre erősebb agresszivitással nyilvánult meg újra és újra a mindennapokban. Továbbá igazi intimitás sem fejlődött ki közöttünk, a közelség kezdeti fázisban igen hamar elhalt. A veszekedéseket súlyos sértegetések, gúnyolódások, szidalmazás, obszcén beszédmód, fizikai megnyilvánulások (lökdösés, taszigálás, cibálás) jellemzik.

Az állandóan visszatérő sértegetés, gúnyolódás, parancsolgatás, ítélkezés, hibáztatás, vádaskodás, szüntelen kritika, lekicsinylés, lökdösés, fenyegetés stb. már bántalmazás, amit nem szeretnék életmódszerűen megengedni, hogy velem tegye. A sérelmek szüntelen felidézése, az ítéleteihez való minduntalan ragaszkodás, a megbocsátásra való képtelenség; a végletekbe vitt negatív gondolkodás, a létező világok legrosszabbikának mindenkori víziója testileg és lelkileg is felőrlő hatású, ez tönkretesz mindkettőnket, és ellehetetleníti a közös életet.

Az élhetetlen állapotból, bántalmazó kapcsolatból már elmenekültem, nem várhatom meg, hogy egyikünk agyvérzést kapjon, illetve szeretném rádöbbenteni feleségemet, hogy baj, amit csinál. Egy hete vagyok távol, de sajnos minden azóta is folytatódik – szid agyba-főbe, most azért, mert elmentem, hogy szerinte mindenkinek panaszkodom, hogy elmenekültem a problémák elől, hogy még súlyosbitom a helyzetet stb. Semmit sem fogad el tőlem, semmi vészjelzést, véleményt, most is a legnegatívabban ítélkezik.

Nem hiszem, hogy ez a vad indulatosság és elviselhetetlen házsártosság, verbális és fizikális bántalmazás, ami egyszerre a teljes elutasításommal, de a rabként tartásommal is párosul, egészséges.

Kérdésem az, hogy milyen pszichés problémák állhatnak egy ilyen jelenségcsoport hátterében?

Nagyon szeretnék valami támpontot találni, ezért kérem, nagyon várom és előre is köszönöm megtisztelő válaszát, és diszkrécióját!

A tanácstalan férj

Üdvözlöm

Nagyon szépen megkérem hogy privátban válaszoljon nekem az email címemre. Előre is köszönöm.
… (admin által törölt rész)
D.Kármen

Párom, aki régen is későn jött haza akár hétvégén is, két év óta egyre később jön haza, vasárnaponként is, miközben azt mondja reggel, hogy edzés után jön, órák telnek el, a fiaival várjuk őt ebédre, melegítem sokadszor, nem hívom, ne zavarjam, sms-re nem válaszol (azt mondja később, nem látta), miközben a wc-re is magával viszi (és a telefonját a feje mellett tartva alszik), késő délután rácsörgünk, felveszi és mondja, még dolgozik, kér egy v másfél órát még, aztán nem érkezik meg, és ez így megy általában vasárnap is este 9 – 11 óráig. Sokat dolgozik, ezt tudtuk, de kezdett egyre furcsább lenni. Furcsa volt, de először nem is gyanakodtam, aztán bár ismerőseim hangot adtak saját gondolataiknak ezzel kapcsolatban, nem akartam elhinni, hogy más van a dologban, mint hogy rengeteget dolgozik.

És 10 napja érkezett egy üzenet egy asszonytól, akit mindketten 30 éve ismerünk, hogy: “Te hülyítesz engem. Én egy idióta vagyok.” Rosszkor rossz helyre…
Rákérdeztem, hogy ez most egy kapcsolat? Tagadja. Állítása szerint két éve “segíti” (saját szavai) az asszonyt egy másik férfivel, aki szintén ennyi ideje ismeri őket, aki szintén gyermekes apa. Az asszony legalább három munkahelyen is munkatársa volt és most is az. AZ asszonynak volt egy válása – közös munkatársuk szerette el a férjét. Erről én is tudok.
A férjem azt mondta, miután az üzenet után rákérdeztem, hogy ez most mi, az asszony válása után volt egy férfi, akitől függőségbe került a nő és a pszichiátrián gyógyszerfüggővé tették hogy a férfitől való függőséget kiengedhesse – két öngyilkossági kisérleten van túl. Ezt állítja a férjem, aki magas PR manager beosztásba vette fel maga mellé ezt az asszonyt pont két éve.

Megnéztem most az asszony FB oldalát. A férjem, akinek a FB oldalán a következő szlogen áll: ” a gyönyörködtetést hagyjuk a kertészekre”, az én posztjaimat nem lájkolja, az asszonyét két év óta rendszeresen: mindenféle virágok, frissített profilképek legyenek is azok, a férjem lájkolta.
Mikor taxit rendeltem nekik a reptérre és onnan vissza, többször az utóbbi hónapokban idén, nem engedte, hogy lemenjek a ház elé búcsúzni (mivel hajnal ill késő éjjel voltak ezek, betudtam, nem is gyanakodva, hogy csak engem óv ,kímél). De a taxis, aki a rokona, azóta mióta ő szállítja őket a reptérre és onnan haza, ha én hívtam nem egyszer az utóbbi 2 hónapban súlyos beteg apukám számára, mindig lepasszol – tényleg minden egyes alkalommal. Ez is igen furcsa volt. De végül is nyár van, simán lehet, hogy pont nem ért rá. De lehet, hogy látott valamit a férjem és az asszony szállítása alatt? De nem beszél róla – végül is neki unokatestvére, nyilvánvaló, hogy nem mondana semmit a férjem háta mögött, ha kérdezném, s csak arra tudok gondolni, hogy ő intelligensen ki akar bújni egy kényes szitu elől velem?

A nő minden posztját a férjemnek megosztja a saját oldalán.
Aztán ma találtam tavalyi karácsonyi vásárból blokkokat 2016. dec. 24-i dátummal ajándéktermékek vételéről, melyeket sem gyerekeim, sem én nem kaptunk – nekünk csak versenyekről hozott repitermékeket adott karácsonyra. Azon a karácsonyi vásáron együtt voltunk a család, de ő egyszer csak kámforrá változott és egy bő 40 percre eltűnt, telefonra sem válaszolt, míg mi már rég majd megfagytunk s próbáltuk elérni. Bár valószínűleg ott vásárolta ezeket, mikor visszajött az autóhoz végül, semmilyen csomag nem látszott nála.
Mindez csak furcsa – de megnyugtattam magam, hogy minden rendben van. Mikor kérdeztem, hol vesztettük el őt a tömegben, hol volt, azt válaszolta, nézelődött, egyébként meg mit kíváncsiskodom. Mit féltékenykedem. Menjek pszichológushoz, beteg vagyok – mondta.

A férjem azt állítja ennek a fenti az üzenetnek ellenére, hogy ő még csak nem is sejtette, hogy a nő iránta bármilyen (régi jóbarátságon kívül) érzelmeket táplál.

De bejelentette, hogy elköltözik tőlünk 1-10 évig terjedő időszakra, aminek lehet, hogy az lesz a vége, hogy elválik, de nem tudja megmondani.
Aztán azt is mondta, hogy ki akart hagyni engem ebből.

Azóta is lájkolja az asszony posztjait, jelenleg együtt tartózkodnak a Föld túloldalán egy versenyen. Az asszony is viszont. És csupa olyan videót és fotót oszt meg a férjem, amin szerepel ez az asszony. Miért demonstrálja ezt? Nem elég, hogy egymás mellett vannak? Miért kell ezeket látnom? Rengeteg fotó van, válogathatna olyat, amin az asszony nem látszik. Akkor miért így?

Kiderült az is, hogy nemrég lett egy másik szerződéses munkája – amit nem mondott még el nekünk, a családjának.

Ezek csak mozaikok, míg a férjem azt állítja, soha eddig nem észlelte, hogy az asszony szerelmes lenne belé, vagy mélyebb érzelmeket táplálna iránta. De hát igazam lehet, mondta az üzenet napján, lehet, hogy tényleg szerelmes belé. És ő nem akar balhét, kétoldalról, elköltözik.

Azóta is lájkolja az asszony posztjait – az enyéim közül egyet: amin kalap, táska és cipő van. Kérdeztem, miért pont ezt?

AZtán felhívott tegnap, aug. 21-én azzal, hogy hogy vagyok, vagyunk – nyájasan és egészen hangosan beszélt, ahogy nem szokott. AZtán ahogy elkezdtem válaszolni, közbeszólt az első mondat után jó hangosan, és elismételte: Hát mondd, hogy vagytok? Mert mi itt majd meg halunk. (tudniillik a munkától). Ez is furcsa volt. Ha külföldön van – sokszor, havi rendszerességgel van külföldön – nemhogy nem szokott felhívni minket ha nincs olyan ügy, amit kér, hogy intézzünk el neki, de e-mailt sem küld nekünk, sms-ben annyit (ha egyáltalán), hogy “megérkeztem”, “most vagyok a tranzitban”, “…-kor szállok le” stb. A FaceBook oldalon oszt meg magáról fotókat és tesz fel posztokat – másokkal együtt onnan tudunk informálódni, mi is van vele. Nekünk személyesen nem üzen.

Éjjel gondolkoztam a dolgon. Jól esett, hogy felhívott. Nem is gyanítottam semmit. De gondolkodás után rájöttem, hogy kétszer kérdezte, hogy vagyunk, másodszor a válaszomba vágva, jó hangosan (??? mintha más előtt demontstrálná, hogy ő milyen gondos férj és apa –
a mások nem tudják, hogy egyébként nem szokott minket hívni külföldről irántunk érdeklődni, csak ha neki kell elintéznünk valamit).
Így ma rákérdeztem messenger üzenetben, hogy-hogy most felhívott külföldről sok feladata közepette felőlem érdeklődni, mikor nem szokta ezt tenni – most azután, hogy bejelentette elutazása előtt, hogy elköltözik tőlünk 1-10 évig terjedő bizonytalan időszakra. Ez a válasz jött: “OK ha ez a gond, akkor nem telefonálok, úgyis csak 4 órát alszom, folyamatosan dolgozom, elég volt.”

itthon is folyamatosan dolgozik, hazajön éjjel, jóval edzésidő után, mert azt mondja, még visszament dolgozni edzésről, és itthon is folytatja a munkát – ül a laptop előtt (képernyőt nem látjuk), közben megy valami film és mindezt a hajnali munkát a gyerekek szobájában, akik így fényben és filmhangban alszanak…

Tehát az, hogy erre hivatkozik, elég értelmetlen, mert mindig ennyit dolgozik és alszik. A kérdésemre érdemben nem válaszolt, csak ezt az óvodás szintű sértődött választ írta.

Ha korábban rákérdeztem arra, hol volt edzés után, vagy ezekre a fenti, számomra furcsának tűnő dolgokra, azt mondta, pszichopata vagyok, biztos betegesen féltékeny vagyok rá, menjek el pszichiáterhez vagy pszichológushoz. Keresett is nekem egyet, Popper Péter ajánlotta neki. Egyébként elmentem az illetőhöz és nem talált pszichopatának. Azóta végigcsináltam egy kétéves önismereti kurzust két külön pszichológussal is, és ők sem találtak semmit.

Kértem, menjünk el párterápiára, azt mondta, én mehetek pszichiáterhez vagy ahova akarok, ő nem jön, szerinte ez értelmetlen.

Annyira szeretem. Az ő kérésére, hogy egyházi esküvő legyen, anno én is felesküdtem, hogy “sem egészségében, sem betegségében”

Soha nem is voltam mással.
Nagyon nehéz ezt megélni. Azt mondja, játszmázom. Pl. most, hogy megkérdeztem, miért hívott fel.
Vajon ez az egész az ő részéről nem játszmázás? Ő azt állítja: soha nem játszmázik, minden, amit mond, szó szerint értendő, soha nem implikál, nem hazudik, amit mond, úgy mondja, hogy minden egyes hallott dolgot analizál és utána válaszol, mmindent mérlegelve.
Én pedig szerinte játszmázom. és pszichopata vagyok.
Sokszor üvöltözik velem – egyre többször. A szomszédok is szoktak panaszkodni. Erre azt állítja, biztos hazudok, mert neki soha nem panaszkodtak még.
De ez így felőröl.
Igazán tanácstalan vagyok vele kapcsolatban…

Kedves Doktornő!

Körülbelül 1 éve nem vagyok párkapcsolatban, de mindig problémát jelentett egyfajta ragaszkodásikényszer bizonyos emberek felé. Ezt értem barátságokra, párkapcsolatokra. Pedig sokan meg se érdemelnék, hogy egyáltalán szóba álljak velük. Most egy olyan problémával fordulok Önhöz, hogy megismerkedtem pár hónapja egy nálam 1 évvel idősebb fiúval, viszont ő párkapcsolatban van 2 éve. Amikor megismerkedtünk már akkor tudtam, hogy nem annyira jó az a kapcsolat, sokat veszekednek, a szerelem is láthatólag elmúlt a fiú részéről. Pár hete írt nekem ez a fiú, elkezdtünk beszélgetni, megkedveltük egymást, megerősítette ő is, hogy nem jó már a kapcsolata, jelenleg szüneteltetik a dolgot, de hogy még nem tudja mi lesz. Én mondtam neki, hogy nem fogok várni rá, de nem fogom sürgetni se, neki kell tudnia, hogy ő mitől és kivel boldog. Nos, 1 hét beszélgetés és találkozás után, én már elkezdtem valami többet érezni, érdekelt mit csinál, kivel, milyen napja van stb. Aztán elgondolkodtam, hogy konkrétan megint egyfajta kötődést, ragaszkodást kezdek el érezni egy olyan ember iránt, aki igazából semmit nem tett még értem, és egyáltalán nem biztos, hogy 1-2 hónap múlva is az életem része lesz. Megmondtam neki, hogy ne keressen amég nem úgy állnak a dolgai ( mármint a barátnőjével). Erre ő azt mondta, hogy megért engem, nem is kéri tőlem, hogy várjak, mert nem tudja még ő se, hogy fog alakulni, de ő nagyon megkedvelt engem és lehet, hogy nem fogja kibírni, hogy keressen. Hát nem is bírta ki, ugyanúgy beszéltünk, mintha semmi nem történt volna. Ment ez még pár hétig, eközben le is feküdtünk egymással, de igazából változás nem történt. Kikértem 1-2 barátnőm és anyukám véleményét, hogy ők bele mennének e ilyen dologba, hogy a másiknak van valakije. Valaki ezt mondta, valaki azt, de engem annyira nyomott ez lelkileg, rossz kedvem volt, agyaltam, féltem, hogy megint egy olyan emberhez fogok ragaszkodni, aki számára talán nemis voltam soha fontos, hogy újra megírtam neki azt amit pár héttel ezelőtt. Látszott, hogy rosszul esik neki és sajnálja, de még mindig ugyanazt mondta, hogy nem tudja mi lesz. Nagyon sajnálom ezt az egészet, szívem szerint nem ezt tettem volna, és nem is vagyok benne biztos, hogy jó döntést hoztam, mert lehet, hogy türelmesebbnek kellett volna lennem, de egyszerűen rettegek, hogy egy bizonytalan dologhoz ragaszkodjak. A kérdésem az lenne, hogy Ön szerint jó döntést hoztam-e, illetve ezen mivel lehet változtatni, hogy ne kezdjek el kötődni emberekhez ilyen hamar?

Tisztelet Habis Melinda
Én vagyok az a 32 éves akinek csalódott a szakmában.
Nagyon fur a aszámomra,hogy valaki nekem ad igazat.
Mindig azt éreztem,hogy én vagyok a hibás. Vagy azért mert nem modok valami vagy azért mert mondok.
Azt vettem észre ha mimóza vagyok kihasználnak,nincs munka és nem jutok előrébb ha meg a sarkamra állok akkor meg az nem tetszik nekik és azért küldenek el.
Olvastam ill mások is mondták,hogy a pszichológus a tükörmódszerrel dolgozik.
Lehet engem azért küldenek el, mert öntudatlanul én is tükröt tartok a pszichológusoknak,hogy Hé haver, nem csinálsz semmit. Ettől megijednek-lévén nem mimóza,félénk vagyok és merek vitatkozni-nem tetszik nekik a látvány és nem szeretnek szembesülni az igazsággal és elküldenek?
Mert ha jól olvastam fordítva szokott ilyen lenni,hogy a kliens amit lát a tükörben az elriasztja.
kb 50 ezer forintomba került az a tanács,hogy keressek csoportterápiát.
Ezért fizettem! Megkérdeztem,hogy milyen. Azt mondta,hogy mindegy!
Kérem tudna nekem ajánlani olyan módszert ami segíthet?
Milyen szakembert,milyen módszerrel dolgozó pszichológus kellene keresnek?
Van a megyeszékhelyen egy rakás kuruzsló,de kihez kellene mennem?
Esetleg e-mailben felvehetnénk a kapcsolatot?

Értem,hogy időbe telik, de nekem pont az nincs!!! Az élet megy és nincs semmi.
sose fogok ebből az élethelyzetből kikeveredni és nem fogom tudni feldolgozni!
Teljes mértékben elveszettek érzem magam.
Értelmetlen a létezésem. Sose lesz már normális életem.Kívülről nem is látszik mekkora a baj !