Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Nem tudom jol erezni magam. Apa testvere tavaly meghalt ,azota apa tobbszor bantott es csunyan beszekt velem. Nagyon megviselt lelkileg es egy ido utan eszrevettem hogy a barataim koreben sem tudom jol erezni msgan.ejszakankent arra ebredtem hogy almomban orditok a fajdalomtol.egyszeruen nem tudok ellazulni.az utobbi honspban eszrevettek a szuleim,hogy mi a problema es elkezdtek valtoztatni. Segitseget szeretnek kerni,hogy hogyan tudnam ujra olyan jol erezni magam mint regen es hogyan lehetnek boldog ujra.koszonom
Kedves Kérdező!
Köszönjük a levelét!
Úgy gondolom, hogy érdemes lenne pszichológushoz eljárnia, a fájdalmas emlékeket megbeszélni a tünetei csökkentése érekében. Az iskolában van erre lehetőség az iskolapszichológusnál, vagy a nevelési tanácsadóban, családsegítő szoláglatban lehet még ilyen szolgáltatást igénybe venni.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Doktornő! Igen, még csak 12 éves vagyok, de úgy érzem, mintha 16 lennék. A családomban semmi nem oké. Legalábbis én így érzem. A koromhoz képest fizikailag nagyon fejlett vagyok, és sokak szerint fejben is, de néha ebben kételkedem. De nem is ez a lényeg. Kb. 3 napja hangulatingadozásom van, egész nap rossz a kedvem, sírok, mindenkivel kiabálok… És igen, tudom, hogy ez nem én vagyok, de egyszerűen ez kell most nekem… Anyukámmal csúnyán összevesztünk… A laptopja összetört valamiért, és engem, valamint a 2 húgomat hibáztatta, és sírva kiabált velünk, de végig az én szemembe nézett. Apa is ott volt, végig nézte/hallgatta az egészet. Én ekkor elkezdtem sírni. Apa kihívott minket a teraszra, hogy nyugodjunk le. Amikor a kicsik (4 és 10 éves hugaim vannak) már játszottak, én még akkor is csak sírtam, egyszerűen nem tudtam abbahagyni. Apa próbált nyugtatni. Szerinte anyukámnak gyenge az idegrendszere, ugyanis folyton kiabál velünk, és igen ritka az is, amikor nevet. Anya korábban öngyilkosságról beszélt nekem… És mondtam apának, hogy nem lenne -e jó ötlet rá nézni, hogy biztosan nem csinált magával semmit… És ekkor tényként közölte velem, hogy már 7 évvel ezelőtt (amikor én 5, a hugom 2 éves volt) 2-szer próbálta magát begyógyszerezni. Mintha fejbevágtak volna egy kővel, vagy valami nehéz dologgal…. És egész este sírtam. A hugaimmal anya másnap annyira kedves volt, mintha nemis történt volna semmi, engem pedig figyelembe se vett. Bár igaz, már megszokhattam volna, hiszen mindig ezt játsza el velem. Egyszer kedves, és minden happy, máskor pedig olyan, mintha egy adoptált gyerek lennék, akit kilök a család, amelybe bekerült… Pontosabban az anya. Apa nagyon kedves velem ebben a pár napban, de ma este olyat tettem, amit nem kellett volna. Annyira szégyellem magamat, hogy legszívesebben beleugranék egy gödörbe…
A legkisebb hugomnak 28. – án volt a szülinapja, és kapott egy nagy jógalabdát. Most ez az új “kiskedvenc” a családban. Én csupán játszottam a hugommal, fogtam a kezét, ő pedig a labdát ölelte. Egyszer csak el akarta engedni a kezemet, de én nem engedtem el az övét, és ő minden erejéből elkezdett az ellentétes irányba haladni, de ez nem nagyon sikerült neki, mivel ugye fogtam a kezét. Egyszer elengedtem, és azt mondta sírva, nagyon fáj a karja, nagyon sírt. Apa pedig leszidott, hogy nem tudok bánni a kicsivel, meg az erőnléti fölényemmel. Most éjszaka van… 1:58. Egy órája a hugom fölkelt és sírt, a karját fájlalta nagyon. Anyáék nyugtatták, és hallottam, ahogy anya mondja, hogy holnap beviszi a hugit a balesetire. És itt beléptem a szobába. A hugi sírt, apáék pedig rám néztek. Én csak annyit tudtam kipréselni magamból, mielőt elsírom magamat, hogy nem szándékosan tettem. Dehát ki hiszi el? Anyáék biztosan nem. Kiléptem a szobából, és rámjött a sírás. Egyszerűen nem tudtam abba hagyni, 1 órája még zsebkendők százai vettek körül. Nagyon félek, hogy mi lesz holnap… Hogy a szüleim hogyan viszonyulnak majd hozzám… És igazából a kemény dió anyám. Ő haragtartó, apa nem az. Annyira félek, hogy meddig fogja ezt csinálni… Tudom, vállalnom kell a felelősséget a tetteimért, de mindenki úgy kezel, mintha egy 6 éves kisgyerek lennék, aki nem ért semmit… Azt mondták, nem lehet magánéletem 12 évesen. Pedig van… Azt akarják, hogy egy mintagyerek legyek, aki egész nap a fotelben ül, és bájcsevelyeg… Legalábbis apa nagyon! És lassan kezd elegem lenni… Próbálom magat tartani, erősnek tűnni, de lassan nem megy. Soha az életben nem bántottam magamat, fizikailag, de most annyira erős késztetést érzek… Útálom ezt az érzést, és próbálom legyűrni, de nem megy…
A válaszát előre is köszönöm!
Üdv.: Virág
Kedves Virág!
Levele alapján azt gondolom, hogy nincs könnyű helyzetben, ezért fontos volna, hogy az édesapjával, vagy más felnőttel, akiben megbízik beszéljen a félelmeiről, kétségeiről. Arról, hogy azt érzi, jóval kevesebb figyelmet és szeretetet kap, mint a húgai. És hogy volna arra igénye, hogy néha egyedül legyen (ha jól értettem, ezt értette magánélet alatt). Nem szabad ennyi terhet egymagának cipelnie, a feszültség miatt önmagát bántania. Kell legyen más megoldás!
Ha gondolja, írjon máskor is, várjuk szeretettel.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTiszteltt szakember a párom 11 év után többedik alkalmával vágja a fejemhez vita közben , hogy más már rég elhagyott volna .
Nem tudom.miért kapom ezt sajnos tényleg beteg vagyok és nem dolgozom de ugy gondolom ha szeretünk valakit akkor nem mondunk ilyet . Mindent megteszek érte ugyan ugy elátom az itthoni feladatokat ő oda van egész nap .Gyermekem nem lehet természetes uton sajnos. Tény és valo féktékeny tipus vagyok amire ő rá is tesz egy lapáttal mert nagyon közvetlen minden nővel . Társaságban.nem.mutaja ki a szeretetét max csak itthon ha ugy van kedve. Mindig minden akkor jo ha neki ugy van kedve akkor estleg beszélgetünk , stb Kérdeztem.tőle miért mond ilyet hogy más már elhagyott volna mivel ezzel nagyon megbánt azt válaszolta nem tudja de ezt érzi . Nagyon kiborultam mert én ezt ugy érzem hogy azt sugalja tegyem.össze a két kezem.hogy még velem van . Nem tudom mit tegyek megfolalmazotodd bennem a szakitás gondolata is . Ugy gondolom ahol szeretet van ott nem mondunk ilyet a másiknak . Allitja hogy szeret de miért bánt neg tudatosan . Nem érzem magam rossz embernek . Napi szinten fözök ellatom a háztartás nem csalom meg olvasok egész nap probálok felépülni erősiteni a lelkemet. De egy ilyen mondat kihuza alolam a talajt . Es összezuhanok . Mit kellene tennem ? Van értelme ennek az egésznek egyáltalán ?
Kedves Kérdező!
Köszönjük a levelét!
A párja valószínűleg nem akarja elhagyni Önt, valamilyen sérelme lehet esetleg Ön irányába, ha ilyeneket mond. Történt-e esetleg korábban nagyobb vita Önök között, vagy Ön korábban megbántotta-e őt? Amennyiben más tekintetben minden rendben van Önök között, nem gondolom, hogy aggódnia kellene. Beszéljen vele erről, hogy történt-e a múltban olyan szituáció, ahol ő megbántva érezte magát.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Doktornő!
Pár hónappal ezelőtt már írtam Önnek, hogy mit gondol arról,milyen hatással van egy 2-3éves kisgyermekre, elvált szülők esetében,ha 1hetet az egyik szülőnél tölt,1hetet a másiknál.
Lassan 4hónapja van ez a rendszer nálunk. Eddig nem igazán volt probléma,viszont most elkezdtük azt tapasztalni,hogy a gyermek heti 3-4x felébred éjszaka (egyedül alszik már,külön szobában) általában ugyanabban az órában, és ordít,üvölt,sír,de nem mond semmit hogy fájna valamije vagy mi a baja, és egyszerűen sehogysem lehet megnyugtatni,csak kb. Fél órás küszködésssl.
Napközben semmi probléma nincs,néha kérdezi,hogy hol az anyukája meg ha esetleg valamit nem engedünk meg neki és jön a “hiszti” rögtön emlegeti,de amúgy jól el van.
Mit gondol a Doktornő, mitől lehet ez? Mit kellene megpróbálni,hogy ez megszűnjön vagy egyebek?
Köszönöm a válaszát!
Üdv.:Kinga
Kedves Kinga!
Levele alapján azt gondolom, hogy egy ilyen kicsi gyermek számára kiemelten fontos az állandóság, ezért a folyamatos költözés, a heti váltásokkal zajló kétféle élet még jobban megviseli. Elég teher neki az, hogy a szülei elválnak, ennek feldolgozásához időre van szüksége. Természetes tehát, hogy rosszabbul alszik, megnyugtatásra van szüksége ilyenkor és persze az Önök szerető támogatására, hogy megtapasztalja biztonságban van, továbbra is mindkét szülője ugyan úgy szereti.
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves Doktornő! 5 és fél éve vagyok együtt egy nálam 10 évvel idősebb férfival. Lassan 2,5-3 éve, hogy nem érzem azt, hogy vele szeretném leélni az életem. Egyre nyomasztóbb és úgy érzem, hogy nem ő életem párja. 23 éves vagyok, a barátomnak, egy már 33 éves férfinak úgy gondolom, hogy már a családalapítás körül forognak a gondolatai. Igaz, nem mondja, de sokszor utal rá, tesz megjegyzéseket. Fiatalnak érzem magam még a gyermekvállaláshoz és úgy érzem elszaladnak felettem a fiatal évek, az ő feje felett sem akarom tovább húzni az időt. Főleg, hogy már úgy érzem, hogy nem vagyok belé szerelmes és bevallom őszintén szeretném magam újra szerelmesnek érezni. Fiatal voltam, amikor összekerültünk, ő volt az első nagy szerelem. Már két alkalommal elmondtam neki az érzéseimet, de nem mertem kimondani, hogy legyen vége… A végén meggondoltam magam. Vannak olyan napjaim, amikor azt érzem, hogy nem bírnék nélküle élni. De vannak napok (általában ezek a gondolatok és érzések foglalkoztatnak), amikor azt érzem, milyen jó lenne már nélküle… Sajnos tanácstalan vagyok, bár a szívem és lelkem azt mondja, ez már egyikünknek sem jó, de egyáltalán nem megy a szakítás. Nem tudom kimondani, hogy legyen vége. Mit tanácsol? Kérjem egy kolléga segítségét, vagy valamilyen úton-módon megtudom-e erősíteni magam annyira, hogy elmondjam mit is szeretnék valójában?
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Köszönjük a levelét!
Úgy gondolom, hogy mindenképpen érdemes lenne beszélniük, hogy hogyan képzelik el a jövőt, ő meddig volna hajlandó várni a gyerekvállalással, van-e más akadálya még annak, hogy együtt maradjanak a jövőben. Az érzéseit is nyugodtan megfogalmazhatja felé, hogy elbizonytalanodott. Ha úgy gondolja, hogy egy 3. személy jelenléte is szükséges a beszélgetéshez, akkor vonjon be valakit.
Sok sikert kívánva:
Szabó LiliKedves doktornő. 15 éves vagyok és korom ellenére érdekesen viselkedem. Kiskoromban is volt kitalált barátom, de sajnos úgy néz ki nem sikerült kinőlnöm. Nagyon félek, hogy így ez nem fog változni. Mindennapossá vált, hogy általam ismert személyeket (pl ismerősöket, osztálytársakat) képzelek a köenyezetembe és beszélek hozzájuk. Gyakran képzelem el válaszaikat és tulajdonképpen olyan emberrel bonyolítok le konverzációt, aki nincs is a környezetemben. Általában olyankor csinálom ezt, mikor egyedül vagyok otthon. De ha emberek vannak a környezetemben akkor is képes vagyok rá. Az is gyakori, hogy én a szobában suttogva/tátogva ezt csinálom, egy illető pedig a mellettem lévő helyiségben tartózkodik. Naphosszakat képes vagyok ezt csinálni és ez nagyon megijeszt. Iszonyatosan félek, hogy valami gond van velem és, hogy nem fog elmúlni. Szerintem nem vagyok normális és szeretném ha elmúlna. Tehetek valamit ennek érdekében? (Fontosnak tartom megemlíteni: semmiképpen nem szeretnék erről senkivel sem beszélni *gondolok itt a családra vagy barátokra*)
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna, hogy legyen valaki, akivel rendszeresen meg tudja osztani a gondolatait, félelmeit. Ha ez nem családtag vagy barát, akkor egy pszichológus. Szerintem akkor fog elmúlni ez a tünete, ha megkapja azt a támogatást, szakmai segítséget, amire szüksége van.
Üdvözlettel:
Habis MelindaJó napot kívánok.
Öt és fél éves kapcsolatban a párom (31/F) nem hajlandó házasodni. Az elmúlt években már többször elmondtam neki, hogy szeretném, ha egy család lennénk. Ez évben felhoztam, hogy mit szólna, ha jövő évben összeházasodnánk. De valamiért kihátrál, és azt mondta, hogy: “időhöz van kötve?”. Én tervezem vele a közös életet, nagyon szeretem. Amikor elszeretnék beszélgetni vele, hogy mi az ami gátolja őt. A valasza: “semmi”. Mégsem értem, hogyha állítása szerint nincs gát, akkor mégis miért nem akar/ beszélni sem róla. A szülei is ha rákérdeznek, akkor azt mondja, hogy: “majd egyszer, majd valamikor”. Észre veszem rajta, hogy ideges, ha felhozom a témát. Megakarom érteni őt, de nem tudom. Milyen kérdéseket tegyek fel, hogy kérdezzem meg tőle, hogy elmondja végre, megtudjam, hogy egyeznek-e a terveink. Minnél jobban telnek az évek, annál jobban fáj.
Előre is köszönöm szépen a válaszát,
üdvözlettel Zsuzsi
Kedves Zsuzsi!
Azt javaslom kérdezze meg ezt tőle, ill. mondja el neki, amit itt leírt: hogy önnek fontos, hogy választ kapjon, fontos önnek a családalapítás, és önt zavarja, hogy erről nem lehet vele beszélni és kérdezze meg, mi ennek az oka, hogy nem lehet erről beszélni, örülne, ha elmondaná, mi a párja félelme ezzel kapcsolatban (lehet hogy számára nem példaértékű családban nőtt fel talán?), ha nem tudják ezt egymás között tisztázni, akkor szakembereink közül is választhatnak, aki tud segíteni, vagy olyan párterapeutát, aki lakhelyükön dolgozik. ha még merül fel kérdés, szívesen válaszolok, üdvözlettel:
Tisztelt onlinepszihologus!
32 eves vagyok, es evek ota küzdök a magas vernyomassal. Az ABPM (egesz napos vernyomasmeres) eredmenyei alapjan az ejszakai ertekek kivaloak, a napközbeniek sajnos nem. Tekintettel arra, hogy semmilyen szervi okat nem tudtak kimutatni, csak lelki, stressz es generalizalt szorongas lehet a magas vernyomas oka. Tavaly januartol iden marciusig vernyomascsökkentöt is szedtem, de nem igazan valt be. tavaly 4-5 honapig klinikai szakpszihologushoz is jartam, de vegül abbahagytuk a talalkozasokat, mert habar vannak problemaim, de a problemaimat kezben tudom tartani, nem latta a pszihologus szükseget a tovabbi kezelesnek. Rendszeresen mozgok, megis magas. Ketsegbe vagyok esve, ez igy elöbb-utobb sziv- es errendszeri betegsegekhez fog vezetni.
Mar az ayahuasca-ra is gondoltam. Csak Becsben van, es egy 3-napos kurzus 690 EUR, de Ide is elmennek, ha segitene. Erröl esetleg van tapasztalatuk?
https://www.schamanismus-tantra.at/ayahuasca.html
Kerem segitsenek, hogy mi lehet a megoldas, mit tegyek, milyen gyogyszert szedjek. Olyan ez mint egy lathatatlan tüske bennem, amit nem lehet kihuzni, de az egeszsegemet fokozatosan alaassa…
Köszönettel
Kedves Kérdező!
Tudja-e, hogy pszichológusa milyen terápiát alkalmazott? pl. kognitív viselkedésterápiát, relaxációt? A honlapot, amit megadott, nincs tapasztalatom, én személy szerint dinamikus szemléletű vagyok leginkább, ha gondolja foglalkozhatunk a problémájával. A dinamikus irányzat elsősorban a tudattalan tényezők feltárásával foglalkozik. Szív és érrendszeri problémákkal küzdő betegekkel foglalkozok közel 10 éve. A relaxáció elsajátítását mindenképp ajánlom. A magas vérnyomás hátterében nemcsak pszichés tényezők állhatnak, hanem szomatikus okok is, amiket sajnos pszichológus nem biztos, hogy tud befolyásolni. Ha gondolja, szívesen vállalom négyszemközti konzultáció keretein belül, hogy beszélgessünk. Ha nem engem választ, kollégáim is állnak rendelkezésére! Gyógyszert nem ajánlhatunk, mert bölcsész végzettségünk van, nem orvosi.
üdvözlettel:
kielégíthetetlen vagyok
Kedves Kérdező!
Nem tett fel kérdést, illetve nem részletezte miről van szó, de esetleg a problémakör alapján szexuálpszichológust lenne érdemes felkeresnie.
üdvözlettel:
Abban szeretnék tanácsot kérni, hogy miért nem tudok boldog lenni. Röviden az életem története. Boldog gyerek lehettem, egészen 6 éves koromig, akkor összetörték az álmaimat és az életemet is. Olyan tragédia történt, amit nem lehetett helyrehozni. Egy boldog család élete összetört, mert akkor elveszítettem azt akit a legjobban szerettem a világon, a testvéremet. Szüleim teljesen összetörtek, csak az adott nekik erőt hogy én még itt voltam nekik. Addig egy boldog gyerek voltam, volt testvérem, mi soha nem vitatkoztunk, nem voltunk irigyek egymásra mi csak nagyon szerettük egymást. Utána meg kellett tanulnom nélküle élnem, mert sajnos senkinek nem tűnt fel, hogy bezárkoztam és magam próbáltam feldolgozni a lehetetlent. Magányos lettem. Utána pár év múlva elveszítettem az édesapámat is. Sokszor úgy éreztem, és még most is úgy érzem, hogy nekem csak a bánat juttot én soha nem lehetek igazán boldog. Mindig úgy éreztem azért kapom ezt az boldogtalan életet, mert őket nagyon szerettem, és nekem nem szabad senkit annyira szeretnem, mert akkor elveszíttem. Talán az volt a baj sokszor, hogy nem tudtam kimutatni mások fele, hogyha valaki nagyon tetszett nekem. Van két gyerekem, de a házasságom nem sikerült. Annyira vágyok egy boldog életre, és egy megértő társra, aki egyben a barátom, a szerelmem és életem értelme lenne egész életemben. Miért olyan nehéz teljesíteni ezt a kívánságomat! Miért félek attól, hogy nekem ez sohasem sikerülhet? Boldogtalan vagyok? Miért nem kellek senkinek, miért fordulnak el tőlem az emberek? Miért nem tudom feldolgozni a múltamat, miért nem tudok felejteni?
Kedves Kérdező!
nem felejtésre van szükség, hanem a múlt veszteségeinek feldolgozására. Akkor válik nyitottá új kapcsolatokra. Pszichoterápia keretein belül van erre lehetőség. Ha igényli, választhat munkacsoportunk tagjai közül is, vagy lakhelyén terapeutát, problémáján lehet segíteni.
üdvözlettel:
Üdvözlöm!
Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy tegnap kezdtem egy diákmunkát (egyetemista vagyok, és azon kívül, hogy be-be segítek a családi vállalkozásba szüleimnek már évek óta, most vállalok először munkát idegen környezetben), és nagyon nagy a stressz most rajtam. Örülök, hogy megfeleltem az interjún, meg, hogy egy elég neves helyre kerültem be, azonban tudni kell rólam, hogy egy rendívül szorongó és sajnos általában mindent túlaggódó személy vagyok. Jelenleg még csak a betanulási folyamat van, ma fogom gyakorlatban látni a dolgokat először, de annyira félek, hogy ha majd élesben belekezdek, mindent el fogok rontani, ügyetlen leszek, nem fogok belerázódni,és ne adj Isten, esetleg valami nagy bajt okozok. Butának érzem magam, és nehéz felfogásúnak, nagyon félek, hogy hogyan fognak alakulni a dolgok, ráadásul nehezen is illeszkedem be új környezetbe. Tegnap az elméleti részét elmagyarázták a dolgokat több órán keresztül és ami a legrosszabb, úgy érzem nem sok minden ragadt meg, tömény volt, sok.
Kicsit kétségbe vagyok esve, és tanácsra lenne szükségem, hogy tudnám enyhíteni a kezdeti szorongásaimat, mit tehetnék? Mert ha nem is többet, legalább egy hónapot ki akarok ott bírni, amíg el nem kezdődik az új félév.
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
Érdemes lenne elsősorban magnézium készítményeket szednie ebben a stresszes időszakban, hogy jobban viselje az új helyzetet. Javaslom még a citromfű tea fogyasztását is. Sportolni eljár-e valamerre, jót tenne Önnek, ha be tudna iktatni a heti rendjébe 1-2 alkalommal akár biciklizést, futást, úszást. Kezdetben minden munkahelyen nehéz, ez természetes, hogy úgy érzi, hogy nem tudott sok információt megjegyezni, többszöri ismétlés után ragadnak meg az információk. Próbáljon meg még minél több pozitív élményhez jutni, akár a barátokkal is szervezzen olyan programokat, ahol ki tud kapcsolódni.
Üdvözlettel:
Szabó LiliUdvozlom!
Parom kislanya most tolti a 6 evet , egy eve ismerem ,
Parom ugy kezeli mintha 2-3 eves lenne, olyan poharat, evoeszkozt hasznal nala,
1 eves kora ota 2,5 napot van hol az Anyukajanal hol a paromnal,
En ket hetente latom hetvegen a kislanyt,
A problemam az , hogy a kislany megmondja mikor zuhanyozzak vagy mikor miben oltozzek … ez szamomra nagyon idegesito, erre a parom mindenben dedelgeti..a kislanyat….. “””jol van edesem ahogy te akarod ..””””
Minden alkalommal ezt mondja neki…
kerem segitsen ebben
Koszonettel BB
Kedves BB!
Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a megoldáshoz azt kell megértenünk, hogy a párja miért hagy mindent rá a kislányra, kezeli őt kicsiként. Milyen a kapcsolat a gyermek anyjával? Milyen volt a párja gyermekkora? Megkapta azt a gondoskodást, amire szüksége volt? Az Önök párkapcsolata milyen? Mennyire tudnak az Ön érzéseiről, igényeiről kommunikálni?
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt onlinepszihologus!
Nagyon szepen koszonom a gyors valaszukat a tegnapi levelemre!
Egy technikai keresem lenne: kerem szepen hogy a nyilvanosan kozzetett levelembol a vezeteknevemet torolni sziveskedjenek, annak nyilvanossagra hozasahoz nem jarulok hozza. Nem szeretnem, hogy a betegsegemrol es gondjaimrol tett vallomasomat az internet a jovoben a nevemmel feldobja!
Egyuttal szeretnek egy negyszemközti konzultaciot kerni, amennyiben erre van lehetöseg Pergel-Szaraz Cintiaval. Ö valaszolt a tegnapi kerdesemre is.
Koszonettel
Kedves Kérdező!
Kérésének megfelelően töröltük a teljes nevét az oldalunkon feltett kérdéseiből, továbbá a keresztnevét a válaszban a megszólításból.
Négyszemközti konzultációt Cintia kolléganőmmel az Ő profiloldalán tud foglalni az itt megadott időpontokban.
Ennek linkje: https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek/pergel-szaraz-cintia.html
További kérdés, vagy foglalással kapcsolatos esetleges nehézség esetén kérem vegye fel velünk a kapcsolatot a kapcsolat menüpont alatt részletezett elérhetőségek bármelyikén. Köszönjük!
Üdvözlettel:
Habis MelindaJó Estét!
Én 28éves vagyok párom 31éves van egy 14éves gyereke 7éve elvált .
3hónaja vagyunk együtt eddig minden jó volt majd hirtelen, kimondta hogy nem szeretne többet látni.
gondok: több hete velem álmodik és egy síró babával. mikor vele vagyok minden jó boldog de ha eljövök kezd ezen komplikálni , rágörcsölni, és bezavarodik,
most ehez jött még mellé most terveztük hogy bemutatom családomnak illetve bátyám is meghívta lánya keresztelőjére, és nem volt felkészülve lelkileg erre és besokalt szerintem.
ezt a vissza térő álmát hogyan lehetne megszűntetni? úgy érzem ez nagyon zavarja és ez is gond, továbbá elmondta hogy nem biztos hogy bevállalna 2-dik gyereket, stb,
de én elmondtam neki 3hónap után ne a gyerekkel foglalkozzunk hanem azzal ismerjük meg és ismerjük ki egymást jól!
de ő előre gondolkodik hogy látja én szeretnék majd gyereket de lehet nem tudja ezt megadni és ezt nem akarja elvenni tőlem.
De én közöltem vele ha lesz akkor lesz ha nem nem, ha ketten vagyunk akkor is meg kell találni egymásban a jót a boldogságot szerintem.
Kérném segítségüket megfogjuk a dolgokat beszélni 2-3nap múlva találkozunk, és nem szeretném elvesziteni nagyon szeretem!
annyi pozitivum van azóta naponta felhívom sokat beszélünk ott, és mondja sokat gondol rám meg én is rá., a gondokra kell megoldás hisz csak ezek után lehet akár ezt folytatni.
Kérem segítsenek! minden jó gondolat, tanács jól jöhet! Persze én is mellette leszek vagyok mindenben!
Meg 10nap múlva lenne esedékes nyaralásunk is amit bő egy hónappal ezelőtt lefoglaltunk és szabadságot is kivettük előre rá. szeretném ide is elmennénk hisz ez a pár nap kettesben 100% hogy segítene szerintem,.
Várom segítségüket.
Üdvözlettel P.László.
Kedves László!
Elnézését kérem a késői válasz miatt! Lili kolléganőm éppen szabadságon van, ezért most én válaszolok Önnek.
Szerintem nagyon jó, hogy kettesben fognak nyaralni, ez remek alkalom lehet akár a meghitt beszélgetésekre is. A környezetváltozás talán segíti a szempontváltást. Azt javaslom, hogy minél alaposabban járják körbe a barátnője félelmeit, elvárásait, beszéljenek ezekről sokat. ha esetleg mégsem sikerülne a rossz érzéseket eloszlatni, azt javaslom, a barátnője keressen fel egy pszichológust, akinek segítségével megértheti a rémálmait, magabiztossága nőhet. ha nem hajlandó, párterápia is szóba jöhet. Egy párkapcsolat léte nem kell hogy a gyerekkérdésen múljon.
Üdvözlettel:
Habis MelindaFebruárban meghalt az édesanyám. Sajnos azóta nagyon sok rohamom van,pedig előtte évente maximum 1 volt. Mostanra alig vagyok önmagam! Düh kitöréseim vannak és a végen fulladásos sírásba török ki. Fontos tudni gyerekkorom se volt épp. 1 évesen meghalt az apukám. 4 évesen a nevelő apám szintén. 8 éves lehettem mikor a bátyám börtönbe került. Nekem ő volt az apakép. Még a sógorom de ott meg gyerek született mikor 12 voltam és még nevettek is azon ,hogy “ki esek a pikszisből”. Akörül lettem epilepsziás. Most ,hogy anya elment egyedül érzem magam. Van párom persze de hiányzik anya. Senkivel nem tudok úgy beszelni még a nővéremmel de,olyan én központú csak magára figyel. Nem tudom ki vagyok és mit kezdjék az életemmel. Mivel felejtsem el mind ezt és lépjek tovább? Néha úgy érzem egy pszichológus jól jönne..
Kedves Kérdező!
Szerintem is sokat tudna profitálni a pszichológussal való rendszeres beszélgetésekből. Fontos volna az édesanyja halála után újragondolni az életét, elgyászolni ezt és a többi, korábbi veszteséget is. Ha gondolja, munkacsoportunk bármely tagja szívesen lesz a partnere ebben.
Üdvözlettel:
Habis Melinda
