Kedves Doktornő
35éves férjes asszony vagyok eleg fiatalos külfödön élünk a férjemmel. A kapcsolatunkban voltak hullám völgyek de kinek nincsenek az együtt élés nem egyszerű dolog.A problémám magamnál tapasztalom elég hiperaktív,egoban sosem szenvedett hiányt jó kedéjű viccesnek mondható lány,nő voltam mindig,de ez sajnos megváltozott…
Mindenen megsértődök mindent támadásnak veszek nem lehet már velem úgy hülyéskedni mint régebben és sokszor vagyok féltékeny.
Persze a korral szedtem fel pár kilót ami még rátesz,jó nem vészes de hát a férfiak mindig fiatalabb topmodell alakú lányokat szeretnének meg hát ez folyik minden honnan.
12órába 4műszakba dolgozom nincs időm még edző termekbe járni és a saláták sem adnak elég energiát a 12óra munkához.
Egy szónak is száz a vége,szeretnék újra a régi lenni nem féltékenykedni és nem mindig azzal foglalkozni h kicsit megnőt a hasam…
Mit gondol ez lehetséges?

Több, mint fél éve költöztünk össze a párommal, akinek van egy hat éves kislánya. A gyerekkel jó a kapcsolatom. Kérdésem az, hogy miként kell viselkednem ebben a mozaik családban új “apa”ként? Mi a helyes, és mi nem? Engedhetem-e, hogy a gyerek az apa megszólítást használja rám? Egy hat éves kislány miként gondolkodhat az “új apukáról”? (Miközben hétvégente az Édesapjánál van általába, akivel szerencsére szintén nagyon jó a kapcsolata.) Válaszát, és segítségét előre is köszönöm!

Kedves Doktornő!

Már érett nagyon, hogy ezt leírjam, mert tényleg nem tudom mit csináljak. Párom lassan 24 éves lesz és egyre jobban közeledik az a pont, hogy el kell döntsem mit csináljak, és egyszerűen tudom, hogy sehogy se jó. Nem tudom elképzelni az életem hátralévő részét nélküle, hogy ne lássam soha többet, (hiába próbálom meggyőzni magam, hogy nem szeretem, akár hogy próbálom ez nem igaz. )De vele se, hogy a játékfüggőség egy időnként agresszív (Ha veszít, akkor morog mindenért, csapkod, káromkodik, néha anélkül, hogy felfogná rám kiabál, hibáztat) zombit csinál belőle, aki reggeltől hajnalig az egeret nyomkodja és kiszámíthatatlan. Egyrészt ez beteges szenvedély és tudom, hogy komoly már lehet szakmai segítségre szorulna és segíteni akarok, de mitévő legyek ha egy rossz szót is szólok a játékról ellenség leszek? Másrészt viszont nem látom a fényt az alagút végén,viszont meglepő a helyzet, van amire jobban odafigyel a bizonyos május óta, amikor megpróbáltam vele kompromisszumot kötni. (Számtalanszor bocsánatot kért, még akár indokolatlanul is, (előtte évekig sosem kért) és tervez. Mondjuk azok többnyire üres ígéretek, de látom a motivációt, előtte nem volt ilyen. Aztán azt a bizonyos motivációt elveszti egy vesztes meccs után és minden rideg és kegyetlen) De volt két hét az albérletben (nyáron együtt laktunk),hogy nem volt netünk és életem legszebb két hete volt. Minden más volt és aztán rájöttem hogy ez a technológia átka. Elvileg már több kapcsolata ráment, én viszont nem akarom csakúgy eldobni, mert van egy kedves szerethető oldala, amikor nem a virtuális világban él. Egyszerűen amikor odakerülök nem megy. Amikor már teljesen a padlón vagyok nem tudom valami történik vagy csak ráérez nem tudom de néha 360fokos fordulatot vesz minden és pár napig nem kell a játék. Ez az egész viszont olyan mintha reggel kimennék és minden reggel két opció várna rám.. vaslapáttal arconcsapnak vagy nyerek a lottón. Heti 1-2x ő főz a többit én. Mosogatni mindig ő szokott, a többiben meg itt ott besegít néha kiveszi a kezemből a munkát néha nem érdekli semmi csak a játék napokig hetekig. Ha dolgozunk akkor ő hamarabb kel két órával hogy játszhasson és később is alszik el munka után mert még játszik. Én olyankor alszok 7 órát ő meg vagy ötöt vagy néha annyit se. Egy átlagos napon pedig változó. A legtöbbször felkel reggel kilenc tíz körül és hajnalig játszik. Van olyan nap hogy közben főz mos, meg van hogy bejön inkább filmezni, de van hogy csak ott ül, pisil cigizik és játszik tovább, ha nem piszkálom, hogy egyen enni se enne. Segíteni szeretnék neki, de már.nem tudom hogy mivel próbálkozzak, hogy ne vegye támadásnak, szerinte ez normális.Viszont ebbe bele lehet fásulni mindkét oldalról, azt is tudom ha elhagyom ez csak rosszabb lesz, és ezzel nem tudok nem törődni, nem vagyok elég önző hozzá. De lassan egy éve ez megy és erőm sincs már sokáig húzni anélkül hogy ne tennék semmit. Nem akar kimozdulni a házból, hiába mondok neki bármit ő inkább játszik vagy filmezik vagy a telefonját nyomkodja.
A szülőkhöz nem fordulhatok, nagyon messze laknak, a “kisfiuk” hamar kirepült a családi házból, kollégiumban lakik. A barátai pedig nem veszik komolyan. Próbálkozni akarok, de tanácstalanul állok az egészhez. Tudom, hogy nagyon kötődik hozzám, viszont nem gondolom, hogy felfogja egy párkapcsolat súlyát, az abban való szerepét,de úgy egyáltalán az életnek, a való világ dolgait se.

Előre is köszönöm válaszát.

Üdvözlettel:
Hanna

Tisztelt Doktorno!

A parommal sokat veszekedunk. Vannak nyugodt, kellemes ejszakaink is. En is dolgozom, es o is. Van egy no ismerose, aki szingli jelenleg..rola beszelgettunk, es amikor megkerdeztem tole, hogy ossze jonne-e vele azt valaszolta, hogy ha nem lennek igen. Szep no. Azt mondta. Kicsit meghokkentem es nagyon magam alatt vagyok nem tudom ezt a kijelenteset hova tenni. Hozzateszem eljegyzett 1 eve. Aztan kerdeztem, hogy biztos -e az erzeseibe.. Nem valaszolt ra csak annyit, hogy neha ugy erzi magat mint egy szappanoperaba. Egy rendezvenyre megyunk es a no ott lesz. gyomor idegem van rosszul erzem magam.

Tisztelt Doktornő!
Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy 4 hónapja egy boldog kapcsolatban élek, viszont a páromnak a múltammal kapcsolatosan problémája van.
A múltam a következő: 2016 őszén egy olyan kapcsolatot folytattam egy másik személlyel, ami a szexen alapult ez a “viszony” szeptembertől decemberig tartott és még egyszer előfordult februárban is. Ezt a személyt a jelenlegi párom is ismerni. A párom nagyon sokat küzd, hogy ne gondoljon a múltamra, de nehezen tudja ezt megvalósítani. Érzem azt, hogy szeret és változtatni akar rajta. Az egész napját beárnyékolja, az együtt töltött időben is szinte csak erre tud gondolni és a szexuális kapcsolatunk se jó, mert akkor is arra gondol, hogy csináltuk a másikkal személlyel.
Szeretném segítségét kérni, hogyan tudnék neki segíteni a felejtésben?
Válaszát előre is köszönöm!

Üdvözlöm! Azért kérem a segítségét mert nagyon nagy bajban vagyok, amit részben én okoztam magamnak! Anno. – tulajdonképpen hónapokkal ezelőtt – párommal volt egy veszekedős időszakunk, mind ketten rosszul reagáltunk, párom gyakran dacból direkt bunkó lett, nem vigyázott a holmimra, ha levert valamit nem vette fel, festményeimre rápakolt mint ha nem is lenne ott… stb. Én nekem ez már nem fáj, hiszen ez már a múlt, viszont elkezdett valami komplexus féleség kialakulni bennem: egy bizonyos szituációban amikor a nappali asztalhoz jön kajálni , rendszerint az én oldalamra ül, oda ahol általában sok értéktárgyamat tárolom, mert ott olvasok, ott festek, alkotok, szóval ebben a helyzetben egyik pillanatról a másikra elfog egy mély rémület érzés, hogy valami baj fog történni! A dolgot csak tetézte a barátom legutóbbi reakciója, mert ugyan én megpróbáltam nyugodtan kijönni a helyzetből, és halkan megkérdeztem tőle, “Ugye vigyázol a cuccaimra?” kérdésemre először szándékosan átnézett rajtam, majd amikor másodszor is föltettem a kérdést ő a szemebe nézett és szinte vigyorogva rávágta hogy “Nem!”. Akkor kezdett remegni a hangom és megkértem, hogy akkor álljon fel innen. Akkor ő úgy kezdett magyarázkodni hogy azért nem vigyáz a cuccaimra, mert nem is kell rájuk vigyázni, hiszen itt a tányér, az fölött eszik. Engem ez nem nyugtatott meg. Állandóan előtör bennem ez, kizokogom a lelkem, azért vagyok kétségbe esve mert nem tudom hogyan oldhatnám fel a rossz emlékeket, és néha amúgy is én is ott eszek, ettől olyan nevetségessé válik ez az egész. Tudom, hogy nem az a problémám, hogy a párom hol eszik, hanem az emlékek és hogy a párom nem mondja ki, hogy törődik az értékeimmel és nem kell aggódnom. Mióta ez megtörtént úgy érzem mintha satuba szorítottak volna, legszívesebben elmenekülnék a lakásból.

Kedves Doktornő!
A férjemmel 15 éve élünk együtt. 7 éve vagyunk házasok. 2 gyermekünk van.(13 és 11 évesek) A kapcsolatunk akkor kezdet megromlani amikor összeházasodtunk. Ez szinte egybe esett azzal,hogy visszamentem dolgozi. Féltékenysége az évek alatt egyre csak fokozódott. Tavaly karácsony tájékán már úgy éreztem nembírom tovább…megírtam a válási papírt…természezesen nem írta alá. Elöször fenyegetőzés…a gyerekek elötti szidalmazás…majdnem tetlegesség…. Ezek után úgy éreztem nem is ismerem ezt az embert…. bocsánatott kért( mint mindig) . Az esett után időt kértem…6 hónapig nem voltunk együtt( szexuálisan) persze itt volt velünk és időről-időre feljött a téma …mivel nemet mondtam,rögtön voltam mindenféle asszony. Megpróbáltam elfelejteni ezeket a sérelmeket…de azóta sem tudok úgy hozzáérni vagy akár megcsókolni sem. Így ez a máig is taró problémám. Úgy érzem idegen számomra. Válaszát előre is köszönöm! Tisztelettel…

Üdvözlöm! Kislányom, Amanda tegnapelött öngyilkos akart lenni. Beszedett egy üveg szívritmusszabályzót. Kórházban hozták helyre. Ma már itthon van. Keresünk neki természetesen egy pszichológust. Nem tudom mit csináljak a továbbiakban. Kérem segítsen hogyan kezeljem őt és a helyzetet. Köszönöm!

Jó napot nekem a bátyám alkoholista egyszer leszokott 5 hónapig nem ivott semmit aztán csufolták hogy szóda vizes meg ugye ahogy hízott azért is. Nem tudjuk mit lehetne csinálni mostanában már a gyógyszereire is iszik. Szeretném tudni hogy lehet-e olyan dolgot csinálni vele hogy akarata ellenére pszichiátriai kezelések alá vetni? Nem szeretnénk elveszíteni 28 éves. Mindent hazudik hogy miért iszik de igazából mi tudjuk hogy miért. A volt barátnőjének lett egy pasija. Nagyon szépen köszönöm a választ remelem lehet rajta valahogy segíteni .

Kedves Doktornő! 14 éves vagyok,elvált szülők gyereke. A szüleim elég régóta elváltak,már 5 éves koromban. Anyukám évekig egyedül nevelt minket a nővéremmel. Akkor is és még most is szoktam járni apukámhoz hétvégen és ha úgy van akkor szünidőben is. Anyukám azonban talált valakit. Már kb.1,5 éve együtt vannak,már össze is házasodtak. Én viszont nem kedvelem anyukám új párját. Ez nem is azért van,mert olyan a személyisége vagy mert nem volt kedves,hanem azért,mert anyukám be se mutatta nekünk. Mindig eljárkált otthonról,én csak az ablakomból láttam hogy beül egy fehér autóba és elmegy. Aztán nyilván leesett,hogy Anya nem a barátnőivel megy valahova hanem,hogy talált valakit. A családunk se tudott róla semmit. Anya kapott egy gyönyörű csokrot a párjától és ezt a Mamám észre is vette. Anya akkor mondta ki először elöttem,hogy van valakije. Aztán amikor az esküvőjüket szervezték mi ketten a nővéremmel tudtuk meg utoljára,mert már az egész család tudta és amikor mentünk ilyen nagy családi vacsorára akkor mondták meg nekünk,de akkor is csak azért,mert féltek hogy valaki a családból kikotyogja (és ezt anyukám mondta így,hogy csak azért mondják el,mert félnek,hogy nehogy valaki kikotyogja). Egyébként anyukám új férje velünk él,és most együtt építkeznek. Már azt is hallottam,hogy szeretkeznek,többször is. Nem azzal van a baj,hogy szeretkeznek hanem azzal,hogy akkor amikor én is otthon vagyok. Pedig elég sokszor nem vagyunk otthon a nővéremmel,mert megyünk apukámhoz. És most anyukám szemébe se akarok nézni. Anyukámmal egyébként azóta rosszab lett a kapcsolatom mióta van valakije. Semmit nem merek elmondani neki,mert tudom,hogy továbbadja az új férjének. Pedig van elég sok dolog amiről például csak vele tudok beszélni. Azthiszem ennyi lenne. Előre is köszönöm a válszát.

Tisztelt Doktor Nő!
Egy évi szingliség után, megismerkedtem egy 9 évvel fiatalabb Férfival. A korkülönbség csak nekem okoz némi fejfájást, Őt nem zavarja.
Megismerkedésünkkor már huzamosabb ideje édesanyja és húga lakásában élt, rendszeres munkája nem volt. Amint összejöttünk, már hozta is a holmiját hozzám, két hónap leforgása alatt teljesen beköltözött hozzám.
Édesanyja munkahelyén kapott Ő is állást, de sajnos a munkához való hozzáállása miatt a próbaidő leteltét követően elküldték. Azt mondja, a régebbi munkahelyén bármikor várják vissza..
Én jól keresek, bár albérleten élek, nincsenek napi szintű problémáim, azért kettőnk helyett nem tudom a költségeket vállalni.
Sajnos vannak jelek, amik arra utalnak, hogy tipmix függő, ugyan nem nagy tételben, de napi szinten játszik, nyerni nem sűrűn nyer, de képtelen leállni.

Anyukája elmesélte, hogy volt 5 hónap, mikor elzavarta otthonról, mert nem dolgozott, a hűtő tartalmát elfogyasztotta, fel nem töltötte, hiszen nem volt miből, megelégelte. Elmondása szerint nem tudja, akkor hol és hogyan élt a fia, de akkor kényszerből elment dolgozni.
Majd hazafogadta, és szinte már másnap nem dolgozott.

Mikor próbálom mondani Neki, hogy legyen alkalmazkodóbb, kitartóbb, együttműködőbb: megsértődik.
Tegnap este azt mondta dühében, hogy elmegy. Mondtam, rendben, de máshol is kell lakni, enni… ott is pénzbe kerül az élet. Sértődötten hátat fordított.

Reggel fogadkozott , hogy szeret. Mondtam, ez kevés, mert a létbizonytalanságot nem bírom, szeretem tudni, mire kell felkészülnöm, mire számíthatok, egyáltalán szeretem, ha az életemet kézben tarthatom!

Erre nem reagál semmit.

Nem tudom, hogy érdemes e várnom arra, hogy 34 éves korában Férfivé érjen, vagy inkább küldjem el bárhová is menjen innen, és fordítsak Neki hátat, hátha azzal segítek Neki a legtöbbet, ha kész tényekkel hozom kényszerhelyzetbe..

Nem tudom, mit tegyek!

Véleményét és válaszát előre is nagyon köszönöm!

Tisztelt Doktornő!
27 éves a párom, és pár hónapja vagyunk együtt. A kapcsolatunk abszolút szuper, teljesen megértjük egymást, sok a közös téma, és bár nem egy helyen lakunk, mindig találkozunk, ha van lehetőségünk. Ő mindenben támogat engem, én is őt, egyszerűen úgy érzem, hogy összesodort az élet a lehető legmegfelelőbb emberrel. A szexuális életünkben azonban van néhány számomra aggasztó dolog, mégpedig az, hogy kevésszer vagyunk együtt.
Általában napokra találkozunk, saját lakásában, szóval még az sem lenne érvényben, hogy valaki megzavar minket, mégis mindig van valami gátló tényező. Tudom, hogy kíván engem és nagyon szeret, sokszor dicsér, ölelget és puszilgat, de ha a szexre kerül a sor, állandóan történik valami. Cukorbeteg, így mindig megértően állok az állapotához, viszont kezd idegesítővé válni, hogy folyton épp a szeretkezések előtt veri ki a víz, megy fel a vérnyomása vagy szédül meg. Aztán azt ígéri, reggel bepótoljuk, de persze akkor is ugyanez van… eddig még nem mertem neki megmondani, hogy én keveslem a mennyiséget (ha 1 hétig vagyok nála, maximum 2-3 alkalommal), mert nem szeretném, hogy nyomásra cselekedjen. Próbáltam már mindent: erotikus masszázs, orális kényeztetés, cirógatás, mindenféle ötletet. Többször is elmondja általában, hogy nem szeretné, ha a kapcsolatunk a szexre épülne, de szerintem fiatalon teljesen természetes, ha többször kívánja az ember az együttléteket…
azt valószínűleg fontos megemlítenem, hogy 5 év után én vagyok az első barátnője, egészen idáig majdhogynem nem is maszturbált, nem került egy nővel sem bármilyen viszonyba és áttért a buddhizmusra. Bár nem drasztikusan, de még a húsról és a szexualitásról is lemondott, előbbi csak miattam változott. Talán ez is közrejátszik abban, hogy mindig aktus előtt van rosszul? Szeretem őt, de nekem a szex alapfeltétel egy kapcsolatban, lehetőleg minél gyakrabban. Mindig arra gondolok, hogy nem szeretném így megélni a fiatalkorom; szeretném vele megélni a szexualitást, látni, hogy mindkettőnknek jó, kipróbálni új dolgokat.. nekem viszont hiányzik a kielégítettség érzése, és szégyen, nem szégyen, szükségem van rá. A vallása lehet a probléma? Esetleg zavarban van előttem?
Köszönöm válaszát.

Jó napot!

Én rettenetesen nagy önbizalomhiányban szenvedek, ami sajnos van hogy a párkapcsolatomra is kihatással van…mindig másokhoz hasonlítom magamat, mindenkit szebbnek tartok és nőiesebbnek. Az alakomat tartom szépnek egyedül, de a kicsit pattanásos arcomat, kicsike melleimet, nem tudom elfogadni sehogyan sem…régen nagyon sokat bántottak ezek miatt, akkor veszett el az a kevés önbizalmam is…A barátomat is sokszor bántottam (néha még bántom is) hogy miért néz meg más nőket stb, pedig ennek semmi valóságalapja nincsen…például egy nagyon rossz húzásom, 1-2 hónapja történt, hogy egy filmben volt egy két jelenet, amelyben mellek, és fenekek voltak, és iszonyúan beleálltam, hogy biztosan izgatja a fantáziáját, jobbnak tartja azt a lányt meg ilyenek…ekkor tudatosult bennem, hogy muszáj keresnem valakit, aki segíthet nekem, mert ez a kapcsolatom rovására is mehet, ha így folytatom, mert ezáltal szinte mindig féltékeny vagyok, és bebeszélek magamnak dolgokat 🙁

Szép estét!
Olyan próblémám van amin hónapok óta nem tudok túlélni
Tehát:
10 éve élek párkapcsolatban,3 közös gyerek ,anyagi gondunk nincs
Van egy másik férfi,akit összességében nem is ismerek,nincs különösebb Kontaktom se vele!
De ha összefutunk,a gyomrom a torkomban ,zavarba jövök…..És képes Vok napokig agyalni rajta meg eljátszani a gondolattal hogy mi lenne akkor ha?…….
Nem gondolom hogy szerelmes lettem egy vad idegen férfiba.Vagy mégis?
Kicsit hûlyén érzem magam hogy 3 gyerekes családanyaként más férfi után sóvárgok hónapok óta

Kedves doktornő! Azzal a problémával fordulok önhöz, hogy egyre kevésbé kívànom a pàromat. Babàt vàrok, lehetséges az is az oka? Nem tudom hogy derítsem ki, hogy mi àll ennek a hàtterében. Màr veszekedtünk is miatta, mert az előtt minden nap voltunk együtt, a pàromnak meg amúgy is nagy a szekszuàlis igénye… Nem tudom hogy oldjuk ezt meg, én muszàlyból nem szeretnék szeretkezni, de azt sem akarom hogy ő elhanyagolva érezze magàt. Üdvözlettel Lia