Szép estét!
Olyan próblémám van amin hónapok óta nem tudok túlélni
Tehát:
10 éve élek párkapcsolatban,3 közös gyerek ,anyagi gondunk nincs
Van egy másik férfi,akit összességében nem is ismerek,nincs különösebb Kontaktom se vele!
De ha összefutunk,a gyomrom a torkomban ,zavarba jövök…..És képes Vok napokig agyalni rajta meg eljátszani a gondolattal hogy mi lenne akkor ha?…….
Nem gondolom hogy szerelmes lettem egy vad idegen férfiba.Vagy mégis?
Kicsit hûlyén érzem magam hogy 3 gyerekes családanyaként más férfi után sóvárgok hónapok óta

Kedves doktornő! Azzal a problémával fordulok önhöz, hogy egyre kevésbé kívànom a pàromat. Babàt vàrok, lehetséges az is az oka? Nem tudom hogy derítsem ki, hogy mi àll ennek a hàtterében. Màr veszekedtünk is miatta, mert az előtt minden nap voltunk együtt, a pàromnak meg amúgy is nagy a szekszuàlis igénye… Nem tudom hogy oldjuk ezt meg, én muszàlyból nem szeretnék szeretkezni, de azt sem akarom hogy ő elhanyagolva érezze magàt. Üdvözlettel Lia

Tisztelt Doktornő!
Távkapcsolatban élünk a párommal már 3 éve. Nagyon féltékeny és bizalmatlan vagyok. Tény, hogy sok mindent feladott értem, ugyanis olyan szokásai voltak, amelyek úgy vélem, nem férnek meg egy párkapcsolatban. Úgy érzem, nagyon szeret engem, de sokat veszekszünk a féltékenységem miatt.
Korábban privátban gyakran flörtölt a nőkkel. Ezek úgy tűnik megszűntek. A volt barátnője másfél évig zaklatott mindkettőnket. Bár ő nem haragudott rá, beszélgetett vele, mert sajnálta. Emiatt is nagyon sokat veszekedtünk. Mivel nem élünk együtt, így sokszor gondolok arra, hogy mi van, ha más oldalon, vagy egy számomra ismeretlen email címen cseveg valakivel.
Ő azt mondja, hogy nincs szüksége másra, csak én kellek neki. De nem bízom benne, már akkor is féltékeny leszek, ha ránéz egy nőre. Én szívem szerint vele élnék, a felesége lennék, de ő mindkettő ellen tiltakozik.
Mit tehetnék, hogy ne legyek ilyen féltékeny és ne azon gondolkozzak amikor nem vagyunk együtt, hogy ugyan most mit csinál, kivel chatel? Hogy igazán bízni tudjak benne?
Vagy jogosan gyanakszom?
Válaszát előre is köszönöm!

Üdvözlöm!
Próbálom röviden kifejteni…..
Nekem mindennapos problémát okoz a leendő anyósom,folyamatosan rosszkedvű vagyok és ideges miatta 🙁
Párommal 2 éve vagyunk együtt,szinte ugyanennyi ideje együtt is élünk. Az ő szülei 400 km-re laknak tőlünk,nyugdíjasok.Apósom egy birkatürelmű, jó lelkű ember! Eleinte gyakrabban,most már csak pár havonta megyünk hozzájuk látogatóba a saját lelki békénk érdekében. Az elejétől fogva hitegettük magunkat,hogy anyósom biztosan csak beteg,de semmi baja,kivizsgálták. A párom 32 éves, hárman vannak testvérek,de mi küzdünk vele a legtöbbet,mert a nővére már alig látogatja (megértem), a másik nővére pedig pszichiátriai otthonban van fiatal kora óta.
Ha megbeszéljük,hogy délután 2-re érünk oda,már délben 10 percenként elkezd telefonálgatni,hogy hol vagyunk már,és egyszer a rendőrséget is felhívta,mert nem vettük fel a telefont és azt mondta a rendőröknek,hogy autó balesetben meghaltunk… Ahogy odaérünk,folyamatosan csak azt mondja,hogy ő mennyire beteg,mindenki mekkora szemétláda,hogy vele nem foglalkozik senki,ő nem ezt érdemli… A legnagyobb baj az,hogy folyamatosan hallgatjuk,hogy a páromnak oda KELL költöznie és ellátnia az anyukáját( el tudja látni magát) ,mert neki ott a helye,az a kötelessége,itt,ahol mi lakunk semmi nem jó,én biztosan nem fogom szeretni a páromat,bla,bla,bla… Ez már mindennapos! Minden nap küld ilyen sms-eket páromnak,pedig elmagyarázta neki,hogy mi szeretjük egymást,jól érezzük magunkat ebben a városban,a saját lakásunkban,szeretnénk a jövőnket tervezni,nem fog odaköltözni. De mintha a falnak beszélt volna. Párom akkor elégelte meg az egészet,mikor anyósom küldött egy üzenetet,de nem tudott (akart) válaszolni és másnap addig hívta,még le nem merült a telefonja.Este visszahívta és közölte,hogy ő kórházban van,nagyon beteg,persze nem emberi hangnemben és azonnal menjen. Következő 2 napunk szabad lett volna kivételesen,de elindultunk hozzájuk. Láss csodát,otthon tévézett,kutya baja. Itt borult a bili nála,szegény apósom semmit nem tudott az egészről.
Ha nézi a híradót és lát benne balesetet,azonnal telefonál,mert biztos mi meghaltunk. Ha időjárást néz,és hozzánk vihart mondanak,azonnal telefonál,hogy úr isten,mi lesz most velünk…
Elmentünk augusztusban nyaralni egy hétre,ezt tudta mindenki már egy hónappal előtte,de anyósom az indulásunk napjára családi ebédet szervezett,amire mi természetesen nem mentünk el,mert 2 nappal előtte szólt,nem mondtuk le a nyaralásunkat. Apósom sírva mondta el,hogy engem,a saját lányát és unokáját lekurvázta,mert bezzeg nyaralni el tudunk menni…
Egy hete volt párom szülinapja,anyukája küldött neki képeslapot,amit nem mert megmutatni,mert nem szerette volna,hogy ideges legyek miatta, és szégyellte is,de végül megmutatta: annyi állt a szövegben,hogy költözzön oda,mert ő nem ezt érdemli, és ki fog róla gondoskodni,vele nem törődik senki és majd ha begyógyszerezi apósomat és meghal,akkor esetleg lesz benne annyi,hogy végre foglalkozzon a szülőanyjával!!! Nem értem,hogy tudja párom is elengedni azt a füle mellett,hogy anyósom a lelkiismeretére próbál hatni.
Párom és apósom és sógornőm folyamatosan azt mondja,hogy ne foglalkozzak vele,ne figyeljek rá,de már nem bírom! Minden nap ez megy. Nem vagyok törékeny lelkű,sőt… de kb 3 hónapja teljesen besokalltam tőle. Ha meghallom,hogy csipog a telefon,már görcsbe van a gyomrom,vagy a vérnyomásom megy fel 200-ra… Nem tudom hogy kezeljem ezt a helyzetet! Egész nap ezeken a helyzeteken rágódok 🙁
Elnézést a nagy terjedelem miatt!

Tisztelt Doktornő!Párkapcsolati kèrdèssel fordulok önhöz.31 èves fèrfi vagyok a felesègem 30,több mint 7 ève vagyunk együtt,5 ève házasok ès van egy 4 èves gyermekünk.Mikor megismerkedtünk se èn se ö nem akart kapcsolatot,de a hetek hónapok alatt egymásba szerettünk.összeköltözès ès utánna jött sorban a többi.anyagi nehèzsègeink voltak mindig,sajnos èn nem számithatok a családomra nem ia kommunikálok velük ez is problèma.a felesègem szüleitöl kaptunk támogatast.párom elèg makacs magának valò ember,vagy szeret vagy utál ninca nála közèpùt.Iskola után nem nagyon dolgozott,mikor megismertem is elvolt magában.szülès elött sem,èn voltam a család fentartó mig ö otthon volt a gyerekkel 3 èvig,0 segìtsèg melett,èn segitettem amiben tudtam,siettem haza munkabol,hivtam irtam neki egèsznap,20 kilòt hizott a szoptatási idő alatt,tipikusan nyulott pòlò bolyhos mackò nincs ezzel semmi baj sose èreztettem vele hogy elhagyta magát bòkoltam szerettem csak neki ès a gyereknek èltem.Volt sajnos pènz nèlkül maradtunk de a gyereknek megvolt van mindene.a bajok egy ève kezdödtek,mikor elment dolgozni,elkezdett lefogyni mozgás miatt ismèt egyre csinosabb lett,nagyon örültem neki,annak is hogy látom vègre a nőt.munkahelyen beilleszkedett megszerettèk.facebook beszèlgetèsek munka után,örültem vannal barátai.persze a fèrfi kollegák környèkeztèk de nem èrdekelte csak barátok,mondtam neki okè de engem zavar hogy itthon is megy a csevegès fèltèkeny lettem.nekem megint csak az anya jut itthon mintha a szerelmem nem lenne.szòltam ujra hogy zavar,csak azèrt is csinálta…nagyon összevesztünk fenyegetőzès válással megfolytom a szeretetemmel nem bizok benne.vegül “megoldódott”.most 3 hónapja másik városba költöztünk,anyagilag sose volt ilyen jó helyzetünk,èn intèztem mindent lakást neki munka ovi a gyereknek csak pakolnia kelett.elsö másfèl hónap nagyon nagy szerelem vègrw boldogság,ahogy a nagy könyvben van a gyerek szereti az új ovit stb.befizettem èletünk első nyaralását kettesben.akkor jött a fekete leves,a semmiből 3 hete közölte nem èrzi a pillangós szerelmet villám csapás,persze facebookos üzenetek új kolegákkal most nem zavart annyira tanulva az előzö hibábol.nemtudja mit akar,kiakadtam veszekedès ordìtás,mikor jó minden nem èrtettem.nincs harmadik csak sajnos az összes kollegája családi helyzete katasztròfa csak neki “rendezett”.beszèlget fèrfi nöi kollegával ami picit zavar csak.elmentünk a 3 napos wellnessre,nagyon feszülten idnult,vègül oldódtunk,hazaèrve közölte válni akar,nem veszekedtem nem orditottam de határozott nem volt a válaszom.azóta napi tèma feszülünl a gyerek elött ninxs veszekedès,meg ö ordibál en nem állok bele,ettől mèg idegesebb 3 hete nincs sex elötte napi rendszeressegel volt,de ejszaka odabujik hozzam.aztmondja elfáradt a kalcsolatban,javasoltam a párterápiát,elutasitotta nem akarja már menteni,vegül belement mondtam neki a gyerek miatt ha nem is menekül meg a házasságunk akkor is.hiába válunk el papiron elköltözni nemtud egyikünl sem legalább mèg másfèl èvig úgy èrzem a válással nem oldodik meg a problèma.egy helyen dolgozunk,szeret mondta èn is öt,de elfáradt egyedül akar lenni.belement a párterápiába,hogy kerüljük el addig a konfliktusokat,mi törtènhett nem èrtem!köszönöm válaszát:M

Szakítás és válás után újra akartam kezdeni. Nagyon hevesen érintett egy rosszakaratú névtelen levél, amilyet életemben nem láttam és ő fél évig eltitkolta előlem. Emiatt kiborultam és beadtam a válópert. El is váltunk, fél évig hajthatatlan voltam, majd enyhült a feszültség bennem és megbocsájtottam neki. Pár hónappal újbóli találkozgatásaink után elhagyta közbeeső parnernőjét, majd újra “járni” kezdtünk, találkozgattunk. Hitegetett, hagyta, hogy minden hétvégén őt várjam, de nem jött mindig. Másfél év telt el. Szóban azt mondta megbocsájtott, pontosabban nem volt mit megbocsájtani. Most jöttem rá, tudatosan vagy tudat alatt törleszteni akart, nekem is szenvedést okozni, ahogy én okoztam a szakításkor neki. Most újból elküldtem, mondván csak akkor jöjjön, ha engem akar és engem szeret. Nem bírom tovább ezt a felemás kapcsolatot. 2 hete teljes csend. Lehet, úgy éli meg, hogy én ismét elküldtem. Van itt még mit rendbe hozni?

Amikor eszek vagy iszok és szeretnék nyelni akkor olyan mintha leblokkol az agyam vagy mintha az idegek nem működnének megfelelően a számban és így nem tudok rendesen nyelni, rá feszülok a dologra emiatt nagyon.. hiába szedek nyugtatót az sem segít , ugyan úgy rá koncentrálok a nyelésre ,már fogytam egy csomót , az orvos azt mondta,hogy beidegzési zavar okozhatja ezt esetleg, tudna nekem segiteni kérem bármit is? Előre is köszönöm!!

Hello, nos tökéletes az életem saját szemszögemből,
van egy barátom több mint fél éve és iszonyatosan szeretjük egymást családommal jó a viszonyom anyukámmal kicsit szeszélyes.
úgyhogy nem értem hogy miért Van ez a probléma amiről beszélni szeretnék. Általában a barátommal vagyok és akkor nagyon boldog vagyok sose vagyok szomorú (najó valamikor rosszabb a kedvem vagy mérges vagyok rá)viszont általában minden este mikor egyedül vagyok szomorú leszek És sírni kezdek és mindig csak a rosszra gondolok, minden kis stressznél zokogok És Gyengének is érzem magam nem tudom hogy ez miért lehet választ előre köszönöm.

Tisztelt Doktornő…!
Én egy 15 éves lány vagyok akinek kicsiket hülye problémái vannak de én gondolom le írom … Az a problémám hogy.nagykn szégyenlos vagyok annyira már hogy amikor valaki hozzám szól nagyon félve válaszolok és már többen is mondják hogy nem nem vagyok bő beszedű .. de szeretek beszélni csak annyira szegénlős vagyok :/ mitt lehetne ez ellen cisnalni hogy ne legyek ilyen vagy nemtudom

Tisztelt Doktornő.
A barátnőm a barátaim/barátnőik társaságában egyszerűen nem erzi jól magát. Mindenki normalis jófej de ő csak csöndben van és latszik rajta hogy nem is próbálja magát jól érezni. Tegnap elmentünk fesztiválozni először csak ketten voltunk de mar akkor se erezte jól magát aztan találkoztunk a társasággal iszogattunk közben rajta látszott hogy inkább otthon lenne a buliban is csak állt mint egy bot rossz volt nézni. Meg is jegyezte nekem hogy tudtam hogy szarul fogja érezni magát miért rángattam el. Szóval ennek is én vagyok az oka.. Itt jön a fordulat hogy előző este egy fiú barátja társaságában volt (ők kicsit aljasabb társaság) és velük meg jól érezte magát sőt a srácnál is aludt mert nem tudott hazajutni. Tudom hogy sose csalna meg viszont a srácnak biztosan bejön a barátnőm és csak arra vár hogy mikor szakítunk. Szóval mindent összevetve zavar hogy velem és a társaságommal nem érzi jól magát fiú barátja és társaságában viszont igen.

Kedves Doktornő!
Unokám 6 éves kisfiú. Azt vettem észre, hogy bizonyos helyzetben a gyermek krákog, hol egyszer, hol többször, de ez nem tekinthető egészségügyi problémának , mi okozhatja ? Kérdezem torka fáj? Nem, és mit érez ilyenkor? A válasz: “nem szeretnék beszélni róla.”
Kérdésem mit lehet tenni ez esetben?
Köszönöm válaszát.
Nagymama

Tisztelt Doktornő!
A következő problémával fordulok önhöz. Nagyon zavar,hogy párom napi szinten kommunikál volt ex ével. Van egy közös gyermekük aki 11 éves. Nem az a bajom,hogy kommunikálnak hanem az,hogy naponta többszőr és nem feltétlenül a gyerekkel kapcsolatos dolgokról. Ezalatt azt értem,hogy van mikor küld egy képet épp hol jár mit csinál……vagy csak úgy magáról. Természetesen szóvá tettem és megkértem,hogy ha lehet akkor csak a gyerekükre szorítkozzon a kommunikáció. Megígérte……de valahogy nem akaródzik működni ez a dolog. Egy éve együtt élünk és még mindig nem múlt el. Én is elvált vagyok aki egyedül neveli a 2 fiát,de nem beszélek napi szinten a gyerekek anyjával mert nincs miről és nem is tartom szükségesnek. Hozzá tenném teljesen normális közöttünk a viszony. Kérdésem a következő. Normális e,hogy 3 éve elváltak és még mindig ez megy közöttük miközben együtt élünk? Én látom rosszul? Párom azt mondta lezártak mindent.
Szeretném megoldani mert szeretem,és nem értem miért nem zavarja páromat ez miközben látja,hogy szenvedek ettől.
Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Melinda!
A problémám kb 2004 óta kezdődött,amikor a testvéremnek párkapcsolata lett.
Anyánk igazából nem akarta elfogadni ezt,mindig veszekedések voltak,egyszerűen a család tönkre ment.. már nem az,mint régen. A viták is alább hagytak,de a harag vagy geszültség azért így is jelen.
Ez a sok harc,amit szinte nap mint nap láttam,töbkre tett engem is. Viszont megerősített,hajlandó vagyok bárkit bármilyen módon eltaposni,ha csak egy apró olyan dolgot művel,ami nekem nem tetszik. Kívül erősnek látnak,belül üres, magányos vagyok. Ez az elmúlt pár év elvette az önbizalmamat ami volt,így párkapcsolatom sem volt még.. egyszerűen nem tudom elképzelni,hogy parom legyen,mintha valami nyűg lenne,egyedül barátként tudom elképzelni,akivel megjelenek valahol és ennyi. A családommal is úgy vagyok,hogy kerülöm csak a hibákat látom bennük. Sokan azt mondják én lököm el a családomat magamtól én úgy látom,hogy inkább semmibe vagyok véve,senkinek nem vagyok jó vagy miértnem vagyok jobb,mint ez vagy az..
sok betegséget is diagnosztizáltam magamon,mint pl depresszió vagy személyiség zavar ( tudom az internet nem orvos,de vannak egybefüggések) .
A pénzt miota ilyen magányos vagyok,mindennél fontosabbnak tartom,valamint a drága dolgokat,de ezek öröme sem tart már sokáig. Folyamatosan feszültség,szorongás van bennem és agresszió,de ennek kiadásával sem nyugszom meg. Eltaszitom magamtol az embereket is,ha nem haladja meg azt az elvárást amit én elképzelek magamban.
Tönkretettem az életem,nincsenek barátok vagy valami van,de az nem olyan.. szeretnék hasonlo koruakkal bulizni járni,szórakozni,boldognak lenni. Annyit szeretnék,hogy legyen társaságom és ne a magány,olyan legyen az életem mint a hasonlo koruakénak. Azt látom,hogy mindenki boldog,vidám,én pedig a httérben visszavonulva nézem ezt és osztozom a magánnyal.
Nem tudok kilépni ebből a körből nagyon megbüntetett az élet..

Párommal 1 órán át néztem erotikus filmet hogy megkívánjon de az eredmény semmi sem volt de elöte hetek óta nehezen van orgazmusom mivel nincs előjáték csak csók részéről ezért is mondtam nézzük a filmet mert mikor az megy női hang hallatán beindultabb miért van ez ?

Miért lehet ez?
Azt tapasztaltam mikor megvigasztalok egy lányt, akkor szexuálisan felizgulok erekcióm lesz. Szexuális ingert érzek mikor a karjaimban zokog egy lány és megnyugtatom. Elég beteg és furának érzem ezt a dolgot. Kapcsolatban élek, normális szexuális életem van.