36 eves no vagyok! 2 honapja szultem meg a masodik gyerekunket ! Apas szules volt.
A terhessegem 12 heten verezztem igy nagyon megijedtunk es nem szexeltunk tobbet!
Terhessegem soran sokszor kivantam a szexet es a vege fele mondtam h szexeljunk mivel most mar johet a baba!
Soha nem
Tiltotta az orvos problema mentes terhessegem volt.
Roviden annyit h 16 eve vagyunk egyutt a kapcsolatunk csodalatos vagy volt nem
Is tudom mar h mondjam es imadjuk egymast. Megerto kedves szereto ferj.
Amiota szultem ugyan az a szituacio h nem szexelunk! Csinos voltam mindig meg az elso gyerek utan is semmi jele nem volt annak h szultem volna.
Ram ragadott vagy 14 kg ami nem igazan megy le es borzasztoan is erzzem magamat erte!
A kislanyunk nem hasfajos sem sir ejjel nem a legjobb alvo es eszik is van mikor faradtak vagyunk ! Ezt azert irtam le mert o mindig ezt mondja h faradt! Na ha megvarjuk h a gyerek jol aludjon ejjel akkor valoszinu h evekig meg nem szexelunk!
Elobbszor elkacagtam es poenkodtam a dologgal viszont most a vegtelensegik el vagyok keseredve!
Kiborultam mar egyszer es le irtam neki amit nagyon rosszul fogadott es allitasa szerint szomoru volt es arra adta az okot h o csak faradt!
En ugyan ugy kivanom ot es nem eleg h rettentoen hianyzik h hozzam se er szornyen erzzem magamat a kilok miatt is sokszor a babarol is azt gondolom h erte nem kellek a ferjemnek ami utanna oriasi lelki ismeret furdalassal jar!
Imadom a kislanyomat de nagyon nehezen viselem a helyzetet!
Hozzam nem mer csak a szeretet van mar meg koztunk imadom de felek h ki fogja azt is olni belolem ha igy folytatodik!
Borzalmas h nem erzzem magamat nonek olyan erzesem van h kuncsorgok a szexert es sokszor gondolom h nem fog menni hisz lehet csak azert akar szexelni h elhallgatasson.
Kerem irja meg h eltulzom a dolgokat? Nem
Szeretnem ha azt hinne valaki h ennyire fontos a szex nekem de az is az eletunk resze es most torodjek bele es erjem be homlok puszival??
On szerint ez normalis h egy ferfi 1 evig szex nelkul ul???
Nem csalt meg azt tudom!
En ugy gondolom h pszihesen tortent valami vele amit a szules valtott ki az elso baba nem volt apas szules!
Mar okoltam magamat azert is h mert ragaszkodtam az apas szulesre!
Nem tudom h mennyit fog ez igy menni ??Dietazom probalom nem el hagyni magamat ugyan ugy nem
Tapad a hajam a zsirtol nem vagyok zombi anyuka de a sok trauma utan ugye nehez szules sok kg hizas nem
Szexeles ezek utan meg en kene torekedjek h oldjam meg a problemat! Belefaradtam nem akarok es nem
Szeretnek mashoz menni de en sem vagyok fabol es a szexen kivul nonek es kivanatosnak szeretnem
Erezzni magamat!
Hosszu tavon arra gondoltam h nyitott kapcsolatban fogunk elni mert nem vagyok hajlando maszturbalni pornoz nezzni vagy vibrator kolekciot csinalni!
Nagyon szomoru vagyok es sokszor nagyon
Duhos ra szultem neki egy gyereket az Isten szerelmere mit csinaljak a toronyora nem kene lancostol????
Kerem irja le a velemenyet es h on szerint mi a teendo?
Van meg vissza ut vagy ez a kapcsolat vegehez fog fajuln???
Mi oldana meg a problemat ? Az h parterapiara jarjunk kizart az en reszemrol tul megalazo lenne?
Letezik olyan ferfi ali tobb mind egy eve szex nelkul ul!
Elore is koszonom es bocsanat tudom h iszonyu hosszura sikerult !
Udv egy elkeseredett feleseg!!

Kedves Doktornő!
Feleségem az indulatait gyakran olyan heves, az aktuális problémákkal szembetűnően aránytalan megnyilvánulások közepette, nagyon durva agresszivitással fejezi ki felém, hogy ezt egyrészt én már nem tudom elviselni, másrészt az ezzel járó feszültség mindkettőnk egészségét veszélyezteti. A szüntelen kitörő veszekedések, gorombaságok, elképesztő indulatok és az ezt kísérő elhidegült állapot miatt nem tudunk normális életet élni.

Gondunk aggasztóan tartós, házasságkötésünk óta tart, sőt egyre csak fokozódik, miközben felismertem, hogy a problémát egyszerű megoldásokkal – megbeszéléssel, nagyobb odafigyeléssel – kezelni nem lehet. Bármi is áll a háttérben, a következmények egyértelműen lesújtóak. A problémák permanens és mély voltát jelzi, hogy az első dühkitörésre a menyegzőt követő pár került sor, és egyre sűrűsödve, rövidülő ciklusokkal, egyre erősebb agresszivitással nyilvánult meg újra és újra a mindennapokban. Továbbá igazi intimitás sem fejlődött ki közöttünk, a közelség kezdeti fázisban igen hamar elhalt. A veszekedéseket súlyos sértegetések, gúnyolódások, szidalmazás, obszcén beszédmód, fizikai megnyilvánulások (lökdösés, taszigálás, cibálás) jellemzik.

Az állandóan visszatérő sértegetés, gúnyolódás, parancsolgatás, ítélkezés, hibáztatás, vádaskodás, szüntelen kritika, lekicsinylés, lökdösés, fenyegetés stb. már bántalmazás, amit nem szeretnék életmódszerűen megengedni, hogy velem tegye. A sérelmek szüntelen felidézése, az ítéleteihez való minduntalan ragaszkodás, a megbocsátásra való képtelenség; a végletekbe vitt negatív gondolkodás, a létező világok legrosszabbikának mindenkori víziója testileg és lelkileg is felőrlő hatású, ez tönkretesz mindkettőnket, és ellehetetleníti a közös életet.

Az élhetetlen állapotból, bántalmazó kapcsolatból már elmenekültem, nem várhatom meg, hogy egyikünk agyvérzést kapjon, illetve szeretném rádöbbenteni feleségemet, hogy baj, amit csinál. Egy hete vagyok távol, de sajnos minden azóta is folytatódik – szid agyba-főbe, most azért, mert elmentem, hogy szerinte mindenkinek panaszkodom, hogy elmenekültem a problémák elől, hogy még súlyosbitom a helyzetet stb. Semmit sem fogad el tőlem, semmi vészjelzést, véleményt, most is a legnegatívabban ítélkezik.

Nem hiszem, hogy ez a vad indulatosság és elviselhetetlen házsártosság, verbális és fizikális bántalmazás, ami egyszerre a teljes elutasításommal, de a rabként tartásommal is párosul, egészséges.

Kérdésem az, hogy milyen pszichés problémák állhatnak egy ilyen jelenségcsoport hátterében?

Nagyon szeretnék valami támpontot találni, ezért kérem, nagyon várom és előre is köszönöm megtisztelő válaszát, és diszkrécióját!

A tanácstalan férj

Üdvözlöm

Nagyon szépen megkérem hogy privátban válaszoljon nekem az email címemre. Előre is köszönöm.
… (admin által törölt rész)
D.Kármen

Párom, aki régen is későn jött haza akár hétvégén is, két év óta egyre később jön haza, vasárnaponként is, miközben azt mondja reggel, hogy edzés után jön, órák telnek el, a fiaival várjuk őt ebédre, melegítem sokadszor, nem hívom, ne zavarjam, sms-re nem válaszol (azt mondja később, nem látta), miközben a wc-re is magával viszi (és a telefonját a feje mellett tartva alszik), késő délután rácsörgünk, felveszi és mondja, még dolgozik, kér egy v másfél órát még, aztán nem érkezik meg, és ez így megy általában vasárnap is este 9 – 11 óráig. Sokat dolgozik, ezt tudtuk, de kezdett egyre furcsább lenni. Furcsa volt, de először nem is gyanakodtam, aztán bár ismerőseim hangot adtak saját gondolataiknak ezzel kapcsolatban, nem akartam elhinni, hogy más van a dologban, mint hogy rengeteget dolgozik.

És 10 napja érkezett egy üzenet egy asszonytól, akit mindketten 30 éve ismerünk, hogy: “Te hülyítesz engem. Én egy idióta vagyok.” Rosszkor rossz helyre…
Rákérdeztem, hogy ez most egy kapcsolat? Tagadja. Állítása szerint két éve “segíti” (saját szavai) az asszonyt egy másik férfivel, aki szintén ennyi ideje ismeri őket, aki szintén gyermekes apa. Az asszony legalább három munkahelyen is munkatársa volt és most is az. AZ asszonynak volt egy válása – közös munkatársuk szerette el a férjét. Erről én is tudok.
A férjem azt mondta, miután az üzenet után rákérdeztem, hogy ez most mi, az asszony válása után volt egy férfi, akitől függőségbe került a nő és a pszichiátrián gyógyszerfüggővé tették hogy a férfitől való függőséget kiengedhesse – két öngyilkossági kisérleten van túl. Ezt állítja a férjem, aki magas PR manager beosztásba vette fel maga mellé ezt az asszonyt pont két éve.

Megnéztem most az asszony FB oldalát. A férjem, akinek a FB oldalán a következő szlogen áll: ” a gyönyörködtetést hagyjuk a kertészekre”, az én posztjaimat nem lájkolja, az asszonyét két év óta rendszeresen: mindenféle virágok, frissített profilképek legyenek is azok, a férjem lájkolta.
Mikor taxit rendeltem nekik a reptérre és onnan vissza, többször az utóbbi hónapokban idén, nem engedte, hogy lemenjek a ház elé búcsúzni (mivel hajnal ill késő éjjel voltak ezek, betudtam, nem is gyanakodva, hogy csak engem óv ,kímél). De a taxis, aki a rokona, azóta mióta ő szállítja őket a reptérre és onnan haza, ha én hívtam nem egyszer az utóbbi 2 hónapban súlyos beteg apukám számára, mindig lepasszol – tényleg minden egyes alkalommal. Ez is igen furcsa volt. De végül is nyár van, simán lehet, hogy pont nem ért rá. De lehet, hogy látott valamit a férjem és az asszony szállítása alatt? De nem beszél róla – végül is neki unokatestvére, nyilvánvaló, hogy nem mondana semmit a férjem háta mögött, ha kérdezném, s csak arra tudok gondolni, hogy ő intelligensen ki akar bújni egy kényes szitu elől velem?

A nő minden posztját a férjemnek megosztja a saját oldalán.
Aztán ma találtam tavalyi karácsonyi vásárból blokkokat 2016. dec. 24-i dátummal ajándéktermékek vételéről, melyeket sem gyerekeim, sem én nem kaptunk – nekünk csak versenyekről hozott repitermékeket adott karácsonyra. Azon a karácsonyi vásáron együtt voltunk a család, de ő egyszer csak kámforrá változott és egy bő 40 percre eltűnt, telefonra sem válaszolt, míg mi már rég majd megfagytunk s próbáltuk elérni. Bár valószínűleg ott vásárolta ezeket, mikor visszajött az autóhoz végül, semmilyen csomag nem látszott nála.
Mindez csak furcsa – de megnyugtattam magam, hogy minden rendben van. Mikor kérdeztem, hol vesztettük el őt a tömegben, hol volt, azt válaszolta, nézelődött, egyébként meg mit kíváncsiskodom. Mit féltékenykedem. Menjek pszichológushoz, beteg vagyok – mondta.

A férjem azt állítja ennek a fenti az üzenetnek ellenére, hogy ő még csak nem is sejtette, hogy a nő iránta bármilyen (régi jóbarátságon kívül) érzelmeket táplál.

De bejelentette, hogy elköltözik tőlünk 1-10 évig terjedő időszakra, aminek lehet, hogy az lesz a vége, hogy elválik, de nem tudja megmondani.
Aztán azt is mondta, hogy ki akart hagyni engem ebből.

Azóta is lájkolja az asszony posztjait, jelenleg együtt tartózkodnak a Föld túloldalán egy versenyen. Az asszony is viszont. És csupa olyan videót és fotót oszt meg a férjem, amin szerepel ez az asszony. Miért demonstrálja ezt? Nem elég, hogy egymás mellett vannak? Miért kell ezeket látnom? Rengeteg fotó van, válogathatna olyat, amin az asszony nem látszik. Akkor miért így?

Kiderült az is, hogy nemrég lett egy másik szerződéses munkája – amit nem mondott még el nekünk, a családjának.

Ezek csak mozaikok, míg a férjem azt állítja, soha eddig nem észlelte, hogy az asszony szerelmes lenne belé, vagy mélyebb érzelmeket táplálna iránta. De hát igazam lehet, mondta az üzenet napján, lehet, hogy tényleg szerelmes belé. És ő nem akar balhét, kétoldalról, elköltözik.

Azóta is lájkolja az asszony posztjait – az enyéim közül egyet: amin kalap, táska és cipő van. Kérdeztem, miért pont ezt?

AZtán felhívott tegnap, aug. 21-én azzal, hogy hogy vagyok, vagyunk – nyájasan és egészen hangosan beszélt, ahogy nem szokott. AZtán ahogy elkezdtem válaszolni, közbeszólt az első mondat után jó hangosan, és elismételte: Hát mondd, hogy vagytok? Mert mi itt majd meg halunk. (tudniillik a munkától). Ez is furcsa volt. Ha külföldön van – sokszor, havi rendszerességgel van külföldön – nemhogy nem szokott felhívni minket ha nincs olyan ügy, amit kér, hogy intézzünk el neki, de e-mailt sem küld nekünk, sms-ben annyit (ha egyáltalán), hogy “megérkeztem”, “most vagyok a tranzitban”, “…-kor szállok le” stb. A FaceBook oldalon oszt meg magáról fotókat és tesz fel posztokat – másokkal együtt onnan tudunk informálódni, mi is van vele. Nekünk személyesen nem üzen.

Éjjel gondolkoztam a dolgon. Jól esett, hogy felhívott. Nem is gyanítottam semmit. De gondolkodás után rájöttem, hogy kétszer kérdezte, hogy vagyunk, másodszor a válaszomba vágva, jó hangosan (??? mintha más előtt demontstrálná, hogy ő milyen gondos férj és apa –
a mások nem tudják, hogy egyébként nem szokott minket hívni külföldről irántunk érdeklődni, csak ha neki kell elintéznünk valamit).
Így ma rákérdeztem messenger üzenetben, hogy-hogy most felhívott külföldről sok feladata közepette felőlem érdeklődni, mikor nem szokta ezt tenni – most azután, hogy bejelentette elutazása előtt, hogy elköltözik tőlünk 1-10 évig terjedő bizonytalan időszakra. Ez a válasz jött: “OK ha ez a gond, akkor nem telefonálok, úgyis csak 4 órát alszom, folyamatosan dolgozom, elég volt.”

itthon is folyamatosan dolgozik, hazajön éjjel, jóval edzésidő után, mert azt mondja, még visszament dolgozni edzésről, és itthon is folytatja a munkát – ül a laptop előtt (képernyőt nem látjuk), közben megy valami film és mindezt a hajnali munkát a gyerekek szobájában, akik így fényben és filmhangban alszanak…

Tehát az, hogy erre hivatkozik, elég értelmetlen, mert mindig ennyit dolgozik és alszik. A kérdésemre érdemben nem válaszolt, csak ezt az óvodás szintű sértődött választ írta.

Ha korábban rákérdeztem arra, hol volt edzés után, vagy ezekre a fenti, számomra furcsának tűnő dolgokra, azt mondta, pszichopata vagyok, biztos betegesen féltékeny vagyok rá, menjek el pszichiáterhez vagy pszichológushoz. Keresett is nekem egyet, Popper Péter ajánlotta neki. Egyébként elmentem az illetőhöz és nem talált pszichopatának. Azóta végigcsináltam egy kétéves önismereti kurzust két külön pszichológussal is, és ők sem találtak semmit.

Kértem, menjünk el párterápiára, azt mondta, én mehetek pszichiáterhez vagy ahova akarok, ő nem jön, szerinte ez értelmetlen.

Annyira szeretem. Az ő kérésére, hogy egyházi esküvő legyen, anno én is felesküdtem, hogy “sem egészségében, sem betegségében”

Soha nem is voltam mással.
Nagyon nehéz ezt megélni. Azt mondja, játszmázom. Pl. most, hogy megkérdeztem, miért hívott fel.
Vajon ez az egész az ő részéről nem játszmázás? Ő azt állítja: soha nem játszmázik, minden, amit mond, szó szerint értendő, soha nem implikál, nem hazudik, amit mond, úgy mondja, hogy minden egyes hallott dolgot analizál és utána válaszol, mmindent mérlegelve.
Én pedig szerinte játszmázom. és pszichopata vagyok.
Sokszor üvöltözik velem – egyre többször. A szomszédok is szoktak panaszkodni. Erre azt állítja, biztos hazudok, mert neki soha nem panaszkodtak még.
De ez így felőröl.
Igazán tanácstalan vagyok vele kapcsolatban…

Kedves Doktornő!

Körülbelül 1 éve nem vagyok párkapcsolatban, de mindig problémát jelentett egyfajta ragaszkodásikényszer bizonyos emberek felé. Ezt értem barátságokra, párkapcsolatokra. Pedig sokan meg se érdemelnék, hogy egyáltalán szóba álljak velük. Most egy olyan problémával fordulok Önhöz, hogy megismerkedtem pár hónapja egy nálam 1 évvel idősebb fiúval, viszont ő párkapcsolatban van 2 éve. Amikor megismerkedtünk már akkor tudtam, hogy nem annyira jó az a kapcsolat, sokat veszekednek, a szerelem is láthatólag elmúlt a fiú részéről. Pár hete írt nekem ez a fiú, elkezdtünk beszélgetni, megkedveltük egymást, megerősítette ő is, hogy nem jó már a kapcsolata, jelenleg szüneteltetik a dolgot, de hogy még nem tudja mi lesz. Én mondtam neki, hogy nem fogok várni rá, de nem fogom sürgetni se, neki kell tudnia, hogy ő mitől és kivel boldog. Nos, 1 hét beszélgetés és találkozás után, én már elkezdtem valami többet érezni, érdekelt mit csinál, kivel, milyen napja van stb. Aztán elgondolkodtam, hogy konkrétan megint egyfajta kötődést, ragaszkodást kezdek el érezni egy olyan ember iránt, aki igazából semmit nem tett még értem, és egyáltalán nem biztos, hogy 1-2 hónap múlva is az életem része lesz. Megmondtam neki, hogy ne keressen amég nem úgy állnak a dolgai ( mármint a barátnőjével). Erre ő azt mondta, hogy megért engem, nem is kéri tőlem, hogy várjak, mert nem tudja még ő se, hogy fog alakulni, de ő nagyon megkedvelt engem és lehet, hogy nem fogja kibírni, hogy keressen. Hát nem is bírta ki, ugyanúgy beszéltünk, mintha semmi nem történt volna. Ment ez még pár hétig, eközben le is feküdtünk egymással, de igazából változás nem történt. Kikértem 1-2 barátnőm és anyukám véleményét, hogy ők bele mennének e ilyen dologba, hogy a másiknak van valakije. Valaki ezt mondta, valaki azt, de engem annyira nyomott ez lelkileg, rossz kedvem volt, agyaltam, féltem, hogy megint egy olyan emberhez fogok ragaszkodni, aki számára talán nemis voltam soha fontos, hogy újra megírtam neki azt amit pár héttel ezelőtt. Látszott, hogy rosszul esik neki és sajnálja, de még mindig ugyanazt mondta, hogy nem tudja mi lesz. Nagyon sajnálom ezt az egészet, szívem szerint nem ezt tettem volna, és nem is vagyok benne biztos, hogy jó döntést hoztam, mert lehet, hogy türelmesebbnek kellett volna lennem, de egyszerűen rettegek, hogy egy bizonytalan dologhoz ragaszkodjak. A kérdésem az lenne, hogy Ön szerint jó döntést hoztam-e, illetve ezen mivel lehet változtatni, hogy ne kezdjek el kötődni emberekhez ilyen hamar?

Tisztelet Habis Melinda
Én vagyok az a 32 éves akinek csalódott a szakmában.
Nagyon fur a aszámomra,hogy valaki nekem ad igazat.
Mindig azt éreztem,hogy én vagyok a hibás. Vagy azért mert nem modok valami vagy azért mert mondok.
Azt vettem észre ha mimóza vagyok kihasználnak,nincs munka és nem jutok előrébb ha meg a sarkamra állok akkor meg az nem tetszik nekik és azért küldenek el.
Olvastam ill mások is mondták,hogy a pszichológus a tükörmódszerrel dolgozik.
Lehet engem azért küldenek el, mert öntudatlanul én is tükröt tartok a pszichológusoknak,hogy Hé haver, nem csinálsz semmit. Ettől megijednek-lévén nem mimóza,félénk vagyok és merek vitatkozni-nem tetszik nekik a látvány és nem szeretnek szembesülni az igazsággal és elküldenek?
Mert ha jól olvastam fordítva szokott ilyen lenni,hogy a kliens amit lát a tükörben az elriasztja.
kb 50 ezer forintomba került az a tanács,hogy keressek csoportterápiát.
Ezért fizettem! Megkérdeztem,hogy milyen. Azt mondta,hogy mindegy!
Kérem tudna nekem ajánlani olyan módszert ami segíthet?
Milyen szakembert,milyen módszerrel dolgozó pszichológus kellene keresnek?
Van a megyeszékhelyen egy rakás kuruzsló,de kihez kellene mennem?
Esetleg e-mailben felvehetnénk a kapcsolatot?

Értem,hogy időbe telik, de nekem pont az nincs!!! Az élet megy és nincs semmi.
sose fogok ebből az élethelyzetből kikeveredni és nem fogom tudni feldolgozni!
Teljes mértékben elveszettek érzem magam.
Értelmetlen a létezésem. Sose lesz már normális életem.Kívülről nem is látszik mekkora a baj !

Kedves Doktornő
35éves férjes asszony vagyok eleg fiatalos külfödön élünk a férjemmel. A kapcsolatunkban voltak hullám völgyek de kinek nincsenek az együtt élés nem egyszerű dolog.A problémám magamnál tapasztalom elég hiperaktív,egoban sosem szenvedett hiányt jó kedéjű viccesnek mondható lány,nő voltam mindig,de ez sajnos megváltozott…
Mindenen megsértődök mindent támadásnak veszek nem lehet már velem úgy hülyéskedni mint régebben és sokszor vagyok féltékeny.
Persze a korral szedtem fel pár kilót ami még rátesz,jó nem vészes de hát a férfiak mindig fiatalabb topmodell alakú lányokat szeretnének meg hát ez folyik minden honnan.
12órába 4műszakba dolgozom nincs időm még edző termekbe járni és a saláták sem adnak elég energiát a 12óra munkához.
Egy szónak is száz a vége,szeretnék újra a régi lenni nem féltékenykedni és nem mindig azzal foglalkozni h kicsit megnőt a hasam…
Mit gondol ez lehetséges?

Több, mint fél éve költöztünk össze a párommal, akinek van egy hat éves kislánya. A gyerekkel jó a kapcsolatom. Kérdésem az, hogy miként kell viselkednem ebben a mozaik családban új “apa”ként? Mi a helyes, és mi nem? Engedhetem-e, hogy a gyerek az apa megszólítást használja rám? Egy hat éves kislány miként gondolkodhat az “új apukáról”? (Miközben hétvégente az Édesapjánál van általába, akivel szerencsére szintén nagyon jó a kapcsolata.) Válaszát, és segítségét előre is köszönöm!

Kedves Doktornő!

Már érett nagyon, hogy ezt leírjam, mert tényleg nem tudom mit csináljak. Párom lassan 24 éves lesz és egyre jobban közeledik az a pont, hogy el kell döntsem mit csináljak, és egyszerűen tudom, hogy sehogy se jó. Nem tudom elképzelni az életem hátralévő részét nélküle, hogy ne lássam soha többet, (hiába próbálom meggyőzni magam, hogy nem szeretem, akár hogy próbálom ez nem igaz. )De vele se, hogy a játékfüggőség egy időnként agresszív (Ha veszít, akkor morog mindenért, csapkod, káromkodik, néha anélkül, hogy felfogná rám kiabál, hibáztat) zombit csinál belőle, aki reggeltől hajnalig az egeret nyomkodja és kiszámíthatatlan. Egyrészt ez beteges szenvedély és tudom, hogy komoly már lehet szakmai segítségre szorulna és segíteni akarok, de mitévő legyek ha egy rossz szót is szólok a játékról ellenség leszek? Másrészt viszont nem látom a fényt az alagút végén,viszont meglepő a helyzet, van amire jobban odafigyel a bizonyos május óta, amikor megpróbáltam vele kompromisszumot kötni. (Számtalanszor bocsánatot kért, még akár indokolatlanul is, (előtte évekig sosem kért) és tervez. Mondjuk azok többnyire üres ígéretek, de látom a motivációt, előtte nem volt ilyen. Aztán azt a bizonyos motivációt elveszti egy vesztes meccs után és minden rideg és kegyetlen) De volt két hét az albérletben (nyáron együtt laktunk),hogy nem volt netünk és életem legszebb két hete volt. Minden más volt és aztán rájöttem hogy ez a technológia átka. Elvileg már több kapcsolata ráment, én viszont nem akarom csakúgy eldobni, mert van egy kedves szerethető oldala, amikor nem a virtuális világban él. Egyszerűen amikor odakerülök nem megy. Amikor már teljesen a padlón vagyok nem tudom valami történik vagy csak ráérez nem tudom de néha 360fokos fordulatot vesz minden és pár napig nem kell a játék. Ez az egész viszont olyan mintha reggel kimennék és minden reggel két opció várna rám.. vaslapáttal arconcsapnak vagy nyerek a lottón. Heti 1-2x ő főz a többit én. Mosogatni mindig ő szokott, a többiben meg itt ott besegít néha kiveszi a kezemből a munkát néha nem érdekli semmi csak a játék napokig hetekig. Ha dolgozunk akkor ő hamarabb kel két órával hogy játszhasson és később is alszik el munka után mert még játszik. Én olyankor alszok 7 órát ő meg vagy ötöt vagy néha annyit se. Egy átlagos napon pedig változó. A legtöbbször felkel reggel kilenc tíz körül és hajnalig játszik. Van olyan nap hogy közben főz mos, meg van hogy bejön inkább filmezni, de van hogy csak ott ül, pisil cigizik és játszik tovább, ha nem piszkálom, hogy egyen enni se enne. Segíteni szeretnék neki, de már.nem tudom hogy mivel próbálkozzak, hogy ne vegye támadásnak, szerinte ez normális.Viszont ebbe bele lehet fásulni mindkét oldalról, azt is tudom ha elhagyom ez csak rosszabb lesz, és ezzel nem tudok nem törődni, nem vagyok elég önző hozzá. De lassan egy éve ez megy és erőm sincs már sokáig húzni anélkül hogy ne tennék semmit. Nem akar kimozdulni a házból, hiába mondok neki bármit ő inkább játszik vagy filmezik vagy a telefonját nyomkodja.
A szülőkhöz nem fordulhatok, nagyon messze laknak, a “kisfiuk” hamar kirepült a családi házból, kollégiumban lakik. A barátai pedig nem veszik komolyan. Próbálkozni akarok, de tanácstalanul állok az egészhez. Tudom, hogy nagyon kötődik hozzám, viszont nem gondolom, hogy felfogja egy párkapcsolat súlyát, az abban való szerepét,de úgy egyáltalán az életnek, a való világ dolgait se.

Előre is köszönöm válaszát.

Üdvözlettel:
Hanna

Tisztelt Doktorno!

A parommal sokat veszekedunk. Vannak nyugodt, kellemes ejszakaink is. En is dolgozom, es o is. Van egy no ismerose, aki szingli jelenleg..rola beszelgettunk, es amikor megkerdeztem tole, hogy ossze jonne-e vele azt valaszolta, hogy ha nem lennek igen. Szep no. Azt mondta. Kicsit meghokkentem es nagyon magam alatt vagyok nem tudom ezt a kijelenteset hova tenni. Hozzateszem eljegyzett 1 eve. Aztan kerdeztem, hogy biztos -e az erzeseibe.. Nem valaszolt ra csak annyit, hogy neha ugy erzi magat mint egy szappanoperaba. Egy rendezvenyre megyunk es a no ott lesz. gyomor idegem van rosszul erzem magam.

Tisztelt Doktornő!
Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy 4 hónapja egy boldog kapcsolatban élek, viszont a páromnak a múltammal kapcsolatosan problémája van.
A múltam a következő: 2016 őszén egy olyan kapcsolatot folytattam egy másik személlyel, ami a szexen alapult ez a “viszony” szeptembertől decemberig tartott és még egyszer előfordult februárban is. Ezt a személyt a jelenlegi párom is ismerni. A párom nagyon sokat küzd, hogy ne gondoljon a múltamra, de nehezen tudja ezt megvalósítani. Érzem azt, hogy szeret és változtatni akar rajta. Az egész napját beárnyékolja, az együtt töltött időben is szinte csak erre tud gondolni és a szexuális kapcsolatunk se jó, mert akkor is arra gondol, hogy csináltuk a másikkal személlyel.
Szeretném segítségét kérni, hogyan tudnék neki segíteni a felejtésben?
Válaszát előre is köszönöm!

Üdvözlöm! Azért kérem a segítségét mert nagyon nagy bajban vagyok, amit részben én okoztam magamnak! Anno. – tulajdonképpen hónapokkal ezelőtt – párommal volt egy veszekedős időszakunk, mind ketten rosszul reagáltunk, párom gyakran dacból direkt bunkó lett, nem vigyázott a holmimra, ha levert valamit nem vette fel, festményeimre rápakolt mint ha nem is lenne ott… stb. Én nekem ez már nem fáj, hiszen ez már a múlt, viszont elkezdett valami komplexus féleség kialakulni bennem: egy bizonyos szituációban amikor a nappali asztalhoz jön kajálni , rendszerint az én oldalamra ül, oda ahol általában sok értéktárgyamat tárolom, mert ott olvasok, ott festek, alkotok, szóval ebben a helyzetben egyik pillanatról a másikra elfog egy mély rémület érzés, hogy valami baj fog történni! A dolgot csak tetézte a barátom legutóbbi reakciója, mert ugyan én megpróbáltam nyugodtan kijönni a helyzetből, és halkan megkérdeztem tőle, “Ugye vigyázol a cuccaimra?” kérdésemre először szándékosan átnézett rajtam, majd amikor másodszor is föltettem a kérdést ő a szemebe nézett és szinte vigyorogva rávágta hogy “Nem!”. Akkor kezdett remegni a hangom és megkértem, hogy akkor álljon fel innen. Akkor ő úgy kezdett magyarázkodni hogy azért nem vigyáz a cuccaimra, mert nem is kell rájuk vigyázni, hiszen itt a tányér, az fölött eszik. Engem ez nem nyugtatott meg. Állandóan előtör bennem ez, kizokogom a lelkem, azért vagyok kétségbe esve mert nem tudom hogyan oldhatnám fel a rossz emlékeket, és néha amúgy is én is ott eszek, ettől olyan nevetségessé válik ez az egész. Tudom, hogy nem az a problémám, hogy a párom hol eszik, hanem az emlékek és hogy a párom nem mondja ki, hogy törődik az értékeimmel és nem kell aggódnom. Mióta ez megtörtént úgy érzem mintha satuba szorítottak volna, legszívesebben elmenekülnék a lakásból.

Kedves Doktornő!
A férjemmel 15 éve élünk együtt. 7 éve vagyunk házasok. 2 gyermekünk van.(13 és 11 évesek) A kapcsolatunk akkor kezdet megromlani amikor összeházasodtunk. Ez szinte egybe esett azzal,hogy visszamentem dolgozi. Féltékenysége az évek alatt egyre csak fokozódott. Tavaly karácsony tájékán már úgy éreztem nembírom tovább…megírtam a válási papírt…természezesen nem írta alá. Elöször fenyegetőzés…a gyerekek elötti szidalmazás…majdnem tetlegesség…. Ezek után úgy éreztem nem is ismerem ezt az embert…. bocsánatott kért( mint mindig) . Az esett után időt kértem…6 hónapig nem voltunk együtt( szexuálisan) persze itt volt velünk és időről-időre feljött a téma …mivel nemet mondtam,rögtön voltam mindenféle asszony. Megpróbáltam elfelejteni ezeket a sérelmeket…de azóta sem tudok úgy hozzáérni vagy akár megcsókolni sem. Így ez a máig is taró problémám. Úgy érzem idegen számomra. Válaszát előre is köszönöm! Tisztelettel…

Üdvözlöm! Kislányom, Amanda tegnapelött öngyilkos akart lenni. Beszedett egy üveg szívritmusszabályzót. Kórházban hozták helyre. Ma már itthon van. Keresünk neki természetesen egy pszichológust. Nem tudom mit csináljak a továbbiakban. Kérem segítsen hogyan kezeljem őt és a helyzetet. Köszönöm!

Jó napot nekem a bátyám alkoholista egyszer leszokott 5 hónapig nem ivott semmit aztán csufolták hogy szóda vizes meg ugye ahogy hízott azért is. Nem tudjuk mit lehetne csinálni mostanában már a gyógyszereire is iszik. Szeretném tudni hogy lehet-e olyan dolgot csinálni vele hogy akarata ellenére pszichiátriai kezelések alá vetni? Nem szeretnénk elveszíteni 28 éves. Mindent hazudik hogy miért iszik de igazából mi tudjuk hogy miért. A volt barátnőjének lett egy pasija. Nagyon szépen köszönöm a választ remelem lehet rajta valahogy segíteni .