Kedves Doktornő!

9 éves korom óta van pánikbetegségem, ehhez pedig tinédzserkorom óta szorongás is társul. Két éve járok egy pszichológushoz, akivel pár hónapja kognitív viselkedésterápiába kezdtünk, ami hatásosnak is bizonyult, azonban nyáron sajnos nem tudok járni hozzá. Kb. egy hónapig tartó pozitív időszak után pár hete megint erősen jelentkezett a szorongásom, mindenfajta ok nélkül, amelyre a háziorvosom a Remifemin tablettát ajánlotta, amit változókorra ajánlanak — azonban még csak 23 éves vagyok. A gyógyszerektől mindenképpen tartózkodom, azonban éjszakánként már rémálmok is gyötörnek, meditálni sajnos nem tudok, a sportolás pedig nem igazán segít. A kérdésem az lenne, hogy érdemes-e (illetve nem ártalmas-e) beszednem ezt a készítményt? Ősztől folytatom a terápiát, addig viszont szeretnék újra visszazökkenni a régi kerékvágásba. Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Doktornő!

Nyáron csak ímélben tudom keresni — neki is írtam ímélt, egyelőre még várok a válaszra. Mivel nem tudunk találkozni, ezért kértem segítséget a háziorvosomtól — azonban nagyon gyógyszerellenes vagyok, félek, hogy a készítmény befolyásolja a terápiát és nem tudom, ennyi idősen nem zavarná-e a hormonháztartásom (fogamzásgátlót is szedek, de a gyógyszerész és az orvos szerint sincs rá hatással).

Kedves Doktornő!
51 éves elvált nő vagyok, évek óta lelki terhek alatt élek. Férjemtől 20 éve elváltam, de a családi ház most is közös tulajdon. 2014-ben a 22 éves lányom megszökött egy alkoholista, sokszor munkahely nélkül lévő 37 éves ,vallási alapon cselekvő férfival, A férfi három hónapig itt lakott nálunk, mert szülei már sokadjára elzavarták otthonról . Én tartottam el őket, lányom még tanult, a férfi munka nélkül: csak ivott és dohányzott.
Távozásuk után nem tarthattam a lányommal a kapcsolatot, közel fél évig. Ezután szerencsére rendszeressé váltak a titkos találkozásaink, melynek hirtelen 6 hónap után vége szakadt. Édesapjának sokat könyörögtem, menjünk el együtt a lányomékhoz, ez 2015. májusában meg is történt, amikor kiderült: lányom szük családi körben ( férje családja) férjhez ment. Aznap idegösszeroppanást kaptam, majd baráti tanácsra 2015. júniusában utókezelő szanatóriumba feküdtem. Vesztemre.
Első naptól kezdve egy 3 évvel fiatalabb férfi folyton bókolt, virág stb. Pár nap múlva már sokat beszélgettünk. Neki akkor három hónapos viszonya volt egy kapcsolatban élő, rovott múltú hölggyel, melyet elmondása szerint lezárt, mert a hölgy csak kihasználta. Az egyéni terapeutám figyelmeztetett, ez a férfi pióca típus, szoknyapecér, érdekember és bipoláris depressziós.
Nekem viszont nagyon jólesett az udvarlás,akkor már hat éve nem volt semmilyen kapcsolatom, így szeptemberben járni kezdtünk. Ő volt a harmadik férfi az életemben.
Voltak gyanús sms-ek, hívások, de mindig kimagyarázta. Egyre többször voltak emiatt vitáink, de folyton új esélyt kért, és ígérte, minden másképpen lesz. Ő engem nagyon szeret, stb., stb. A szexuális életünk nagyjából nulla volt, pár alkalom kivételével. Nem volt merevedése, néha esetleg potencianövelővel, ejakulációja viszont 2016. júniusától 2017. júniusáig egyáltalán nem volt velem.
Végül 2016. februárjában gyűrűt, majd karácsonykor karikagyűrűt húzott a kezemre. Minden találkozásnál virágot hoz, ajándékokkal lep meg, pedig kevés a jövedelme.
De a hazudozások, fogadkozások egyre gyakoribbak lettek. És én mindig próbáltam hinni, hogy ezuttal tényleg…2016. júniusában „véletlenül „ találkozott egy kórházban a volt barátnővel, innentől nulla volt a nemi életünk.
Azt mondta, nem érti ő sem hogy miért, eddig a számtalan hölgy, akivel idáig kapcsolata volt, mind elégedett volt vele.( Kamionos volt sok évvel ezelőtt, de a depressziója miatt az utóbbi tizenegy évből 3 évet dolgozott.)Amióta kapcsolatban vagyunk, az első félévben voltak depressziós időszakai, szerencsére sikerült motiválnom abban, hogy nem töltheti az életét ágyban fekve, sötétben. Azóta csak egy-két napig volt nagyon rossz állapotban.
{Közben lányom időnként felveszi velem a kapcsolatot, amikor ki kell segíteni, aztán újból eltűnik. Jelenleg sem tartja a kapcsolatot, most egy hónapig laktak velem, de a férje alkoholfogyasztása sokkal több, mint amit a józan ész diktálna.}
Idén március végén felhívtam a vőlegényem volt barátnőjét: elmesélte a vőlegényem szinte napi rendszerességgel hívja telefonon, szerelmes sms-eket ír neki, múlt év júniusában többször meglátogatta a kórházban, sétáltak, sokat csókolóztak. A kapcsolatuk szinte nem is szakadt meg, a vőlegényem mindenről tájékoztatta, ami kettőnk között történt. Párom először mindent tagadott, majd elismerte, hogy igen, rendszeresen beszéltek, szerelmes szavak, szerelmes üzenetek;_ sőt a kapcsolatunk elején 3-4 hónapig egy másik hölgyet is hívogatott, de ez is csak most derült ki. 90 km-re lakunk egymástól, hetente két-három alkalommal találkozunk, de telefonon nagyon sokat ( napi több órát ) beszélünk. A történtek miatt párom elnézést kért, mondta, lépjek túl rajta; ő a másik hölgyet csak idegesíteni akarta, semmit nem gondolt komolyan, amit neki írt. Csak engem szeret, velem szeretne élni, azt szeretné, ha közösen vásárolnánk lakást.
Azt sem tudja miért csókolózott az exével, nem tud rá magyarázatot. Nemrégiben együttlét közben az exbarátnője nevén szólított.
Szeretnék tanácsot kérni : én vagyok szimplán hülye és magányos, vagy azonkívűl, hogy bipoláris a vőlegényem, valamilyen komoly viselkedészavara lehet? Illetve csak próbál minden szeretetre éhező hölggyel kapcsolatot létesíteni, hátha elfogadja így valaki és lakáshoz jut? Lítium tartalmú gyógyszert, illetve lamolepet szed , de úgy tudom ez nem lehet oka a szexuális kudarcának.
Kérem írja meg véleményét, ön,mint szakember valószínüleg másképpen, más szemszögből látja ezt a viselkedést.
Egyre elkeseredettebb vagyok, kis településen élek, harminckét éve dolgozom, a köztisztviselői fizetésből sajnos nem tudok költözni vagy kimozdulni a településről. szeretnék társat; de a párom lelkileg még mélyebbre taszít. Sokszor úgy gondolom, ez egy színház és a párom a színész.
Lehet-e meg kettőnkön segíteni, vagy szakítsam meg nagyon gyorsan ezt a gyötrő kapcsolatot?
Várom megtisztelő válaszát

Nem tudom jol erezni magam. Apa testvere tavaly meghalt ,azota apa tobbszor bantott es csunyan beszekt velem. Nagyon megviselt lelkileg es egy ido utan eszrevettem hogy a barataim koreben sem tudom jol erezni msgan.ejszakankent arra ebredtem hogy almomban orditok a fajdalomtol.egyszeruen nem tudok ellazulni.az utobbi honspban eszrevettek a szuleim,hogy mi a problema es elkezdtek valtoztatni. Segitseget szeretnek kerni,hogy hogyan tudnam ujra olyan jol erezni magam mint regen es hogyan lehetnek boldog ujra.koszonom

Kedves Doktornő! Igen, még csak 12 éves vagyok, de úgy érzem, mintha 16 lennék. A családomban semmi nem oké. Legalábbis én így érzem. A koromhoz képest fizikailag nagyon fejlett vagyok, és sokak szerint fejben is, de néha ebben kételkedem. De nem is ez a lényeg. Kb. 3 napja hangulatingadozásom van, egész nap rossz a kedvem, sírok, mindenkivel kiabálok… És igen, tudom, hogy ez nem én vagyok, de egyszerűen ez kell most nekem… Anyukámmal csúnyán összevesztünk… A laptopja összetört valamiért, és engem, valamint a 2 húgomat hibáztatta, és sírva kiabált velünk, de végig az én szemembe nézett. Apa is ott volt, végig nézte/hallgatta az egészet. Én ekkor elkezdtem sírni. Apa kihívott minket a teraszra, hogy nyugodjunk le. Amikor a kicsik (4 és 10 éves hugaim vannak) már játszottak, én még akkor is csak sírtam, egyszerűen nem tudtam abbahagyni. Apa próbált nyugtatni. Szerinte anyukámnak gyenge az idegrendszere, ugyanis folyton kiabál velünk, és igen ritka az is, amikor nevet. Anya korábban öngyilkosságról beszélt nekem… És mondtam apának, hogy nem lenne -e jó ötlet rá nézni, hogy biztosan nem csinált magával semmit… És ekkor tényként közölte velem, hogy már 7 évvel ezelőtt (amikor én 5, a hugom 2 éves volt) 2-szer próbálta magát begyógyszerezni. Mintha fejbevágtak volna egy kővel, vagy valami nehéz dologgal…. És egész este sírtam. A hugaimmal anya másnap annyira kedves volt, mintha nemis történt volna semmi, engem pedig figyelembe se vett. Bár igaz, már megszokhattam volna, hiszen mindig ezt játsza el velem. Egyszer kedves, és minden happy, máskor pedig olyan, mintha egy adoptált gyerek lennék, akit kilök a család, amelybe bekerült… Pontosabban az anya. Apa nagyon kedves velem ebben a pár napban, de ma este olyat tettem, amit nem kellett volna. Annyira szégyellem magamat, hogy legszívesebben beleugranék egy gödörbe…
A legkisebb hugomnak 28. – án volt a szülinapja, és kapott egy nagy jógalabdát. Most ez az új “kiskedvenc” a családban. Én csupán játszottam a hugommal, fogtam a kezét, ő pedig a labdát ölelte. Egyszer csak el akarta engedni a kezemet, de én nem engedtem el az övét, és ő minden erejéből elkezdett az ellentétes irányba haladni, de ez nem nagyon sikerült neki, mivel ugye fogtam a kezét. Egyszer elengedtem, és azt mondta sírva, nagyon fáj a karja, nagyon sírt. Apa pedig leszidott, hogy nem tudok bánni a kicsivel, meg az erőnléti fölényemmel. Most éjszaka van… 1:58. Egy órája a hugom fölkelt és sírt, a karját fájlalta nagyon. Anyáék nyugtatták, és hallottam, ahogy anya mondja, hogy holnap beviszi a hugit a balesetire. És itt beléptem a szobába. A hugi sírt, apáék pedig rám néztek. Én csak annyit tudtam kipréselni magamból, mielőt elsírom magamat, hogy nem szándékosan tettem. Dehát ki hiszi el? Anyáék biztosan nem. Kiléptem a szobából, és rámjött a sírás. Egyszerűen nem tudtam abba hagyni, 1 órája még zsebkendők százai vettek körül. Nagyon félek, hogy mi lesz holnap… Hogy a szüleim hogyan viszonyulnak majd hozzám… És igazából a kemény dió anyám. Ő haragtartó, apa nem az. Annyira félek, hogy meddig fogja ezt csinálni… Tudom, vállalnom kell a felelősséget a tetteimért, de mindenki úgy kezel, mintha egy 6 éves kisgyerek lennék, aki nem ért semmit… Azt mondták, nem lehet magánéletem 12 évesen. Pedig van… Azt akarják, hogy egy mintagyerek legyek, aki egész nap a fotelben ül, és bájcsevelyeg… Legalábbis apa nagyon! És lassan kezd elegem lenni… Próbálom magat tartani, erősnek tűnni, de lassan nem megy. Soha az életben nem bántottam magamat, fizikailag, de most annyira erős késztetést érzek… Útálom ezt az érzést, és próbálom legyűrni, de nem megy…

A válaszát előre is köszönöm!
Üdv.: Virág

Tiszteltt szakember a párom 11 év után többedik alkalmával vágja a fejemhez vita közben , hogy más már rég elhagyott volna .
Nem tudom.miért kapom ezt sajnos tényleg beteg vagyok és nem dolgozom de ugy gondolom ha szeretünk valakit akkor nem mondunk ilyet . Mindent megteszek érte ugyan ugy elátom az itthoni feladatokat ő oda van egész nap .Gyermekem nem lehet természetes uton sajnos. Tény és valo féktékeny tipus vagyok amire ő rá is tesz egy lapáttal mert nagyon közvetlen minden nővel . Társaságban.nem.mutaja ki a szeretetét max csak itthon ha ugy van kedve. Mindig minden akkor jo ha neki ugy van kedve akkor estleg beszélgetünk , stb Kérdeztem.tőle miért mond ilyet hogy más már elhagyott volna mivel ezzel nagyon megbánt azt válaszolta nem tudja de ezt érzi . Nagyon kiborultam mert én ezt ugy érzem hogy azt sugalja tegyem.össze a két kezem.hogy még velem van . Nem tudom mit tegyek megfolalmazotodd bennem a szakitás gondolata is . Ugy gondolom ahol szeretet van ott nem mondunk ilyet a másiknak . Allitja hogy szeret de miért bánt neg tudatosan . Nem érzem magam rossz embernek . Napi szinten fözök ellatom a háztartás nem csalom meg olvasok egész nap probálok felépülni erősiteni a lelkemet. De egy ilyen mondat kihuza alolam a talajt . Es összezuhanok . Mit kellene tennem ? Van értelme ennek az egésznek egyáltalán ?

Kedves Doktornő!

Pár hónappal ezelőtt már írtam Önnek, hogy mit gondol arról,milyen hatással van egy 2-3éves kisgyermekre, elvált szülők esetében,ha 1hetet az egyik szülőnél tölt,1hetet a másiknál.

Lassan 4hónapja van ez a rendszer nálunk. Eddig nem igazán volt probléma,viszont most elkezdtük azt tapasztalni,hogy a gyermek heti 3-4x felébred éjszaka (egyedül alszik már,külön szobában) általában ugyanabban az órában, és ordít,üvölt,sír,de nem mond semmit hogy fájna valamije vagy mi a baja, és egyszerűen sehogysem lehet megnyugtatni,csak kb. Fél órás küszködésssl.
Napközben semmi probléma nincs,néha kérdezi,hogy hol az anyukája meg ha esetleg valamit nem engedünk meg neki és jön a “hiszti” rögtön emlegeti,de amúgy jól el van.

Mit gondol a Doktornő, mitől lehet ez? Mit kellene megpróbálni,hogy ez megszűnjön vagy egyebek?

Köszönöm a válaszát!

Üdv.:Kinga

Kedves Doktornő! 5 és fél éve vagyok együtt egy nálam 10 évvel idősebb férfival. Lassan 2,5-3 éve, hogy nem érzem azt, hogy vele szeretném leélni az életem. Egyre nyomasztóbb és úgy érzem, hogy nem ő életem párja. 23 éves vagyok, a barátomnak, egy már 33 éves férfinak úgy gondolom, hogy már a családalapítás körül forognak a gondolatai. Igaz, nem mondja, de sokszor utal rá, tesz megjegyzéseket. Fiatalnak érzem magam még a gyermekvállaláshoz és úgy érzem elszaladnak felettem a fiatal évek, az ő feje felett sem akarom tovább húzni az időt. Főleg, hogy már úgy érzem, hogy nem vagyok belé szerelmes és bevallom őszintén szeretném magam újra szerelmesnek érezni. Fiatal voltam, amikor összekerültünk, ő volt az első nagy szerelem. Már két alkalommal elmondtam neki az érzéseimet, de nem mertem kimondani, hogy legyen vége… A végén meggondoltam magam. Vannak olyan napjaim, amikor azt érzem, hogy nem bírnék nélküle élni. De vannak napok (általában ezek a gondolatok és érzések foglalkoztatnak), amikor azt érzem, milyen jó lenne már nélküle… Sajnos tanácstalan vagyok, bár a szívem és lelkem azt mondja, ez már egyikünknek sem jó, de egyáltalán nem megy a szakítás. Nem tudom kimondani, hogy legyen vége. Mit tanácsol? Kérjem egy kolléga segítségét, vagy valamilyen úton-módon megtudom-e erősíteni magam annyira, hogy elmondjam mit is szeretnék valójában?

Válaszát előre is köszönöm!

Kedves doktornő. 15 éves vagyok és korom ellenére érdekesen viselkedem. Kiskoromban is volt kitalált barátom, de sajnos úgy néz ki nem sikerült kinőlnöm. Nagyon félek, hogy így ez nem fog változni. Mindennapossá vált, hogy általam ismert személyeket (pl ismerősöket, osztálytársakat) képzelek a köenyezetembe és beszélek hozzájuk. Gyakran képzelem el válaszaikat és tulajdonképpen olyan emberrel bonyolítok le konverzációt, aki nincs is a környezetemben. Általában olyankor csinálom ezt, mikor egyedül vagyok otthon. De ha emberek vannak a környezetemben akkor is képes vagyok rá. Az is gyakori, hogy én a szobában suttogva/tátogva ezt csinálom, egy illető pedig a mellettem lévő helyiségben tartózkodik. Naphosszakat képes vagyok ezt csinálni és ez nagyon megijeszt. Iszonyatosan félek, hogy valami gond van velem és, hogy nem fog elmúlni. Szerintem nem vagyok normális és szeretném ha elmúlna. Tehetek valamit ennek érdekében? (Fontosnak tartom megemlíteni: semmiképpen nem szeretnék erről senkivel sem beszélni *gondolok itt a családra vagy barátokra*)

Jó napot kívánok.
Öt és fél éves kapcsolatban a párom (31/F) nem hajlandó házasodni. Az elmúlt években már többször elmondtam neki, hogy szeretném, ha egy család lennénk. Ez évben felhoztam, hogy mit szólna, ha jövő évben összeházasodnánk. De valamiért kihátrál, és azt mondta, hogy: “időhöz van kötve?”. Én tervezem vele a közös életet, nagyon szeretem. Amikor elszeretnék beszélgetni vele, hogy mi az ami gátolja őt. A valasza: “semmi”. Mégsem értem, hogyha állítása szerint nincs gát, akkor mégis miért nem akar/ beszélni sem róla. A szülei is ha rákérdeznek, akkor azt mondja, hogy: “majd egyszer, majd valamikor”. Észre veszem rajta, hogy ideges, ha felhozom a témát. Megakarom érteni őt, de nem tudom. Milyen kérdéseket tegyek fel, hogy kérdezzem meg tőle, hogy elmondja végre, megtudjam, hogy egyeznek-e a terveink. Minnél jobban telnek az évek, annál jobban fáj.
Előre is köszönöm szépen a válaszát,
üdvözlettel Zsuzsi

Tisztelt onlinepszihologus!

32 eves vagyok, es evek ota küzdök a magas vernyomassal. Az ABPM (egesz napos vernyomasmeres) eredmenyei alapjan az ejszakai ertekek kivaloak, a napközbeniek sajnos nem. Tekintettel arra, hogy semmilyen szervi okat nem tudtak kimutatni, csak lelki, stressz es generalizalt szorongas lehet a magas vernyomas oka. Tavaly januartol iden marciusig vernyomascsökkentöt is szedtem, de nem igazan valt be. tavaly 4-5 honapig klinikai szakpszihologushoz is jartam, de vegül abbahagytuk a talalkozasokat, mert habar vannak problemaim, de a problemaimat kezben tudom tartani, nem latta a pszihologus szükseget a tovabbi kezelesnek. Rendszeresen mozgok, megis magas. Ketsegbe vagyok esve, ez igy elöbb-utobb sziv- es errendszeri betegsegekhez fog vezetni.

Mar az ayahuasca-ra is gondoltam. Csak Becsben van, es egy 3-napos kurzus 690 EUR, de Ide is elmennek, ha segitene. Erröl esetleg van tapasztalatuk?

https://www.schamanismus-tantra.at/ayahuasca.html

Kerem segitsenek, hogy mi lehet a megoldas, mit tegyek, milyen gyogyszert szedjek. Olyan ez mint egy lathatatlan tüske bennem, amit nem lehet kihuzni, de az egeszsegemet fokozatosan alaassa…

Köszönettel

kielégíthetetlen vagyok

Abban szeretnék tanácsot kérni, hogy miért nem tudok boldog lenni. Röviden az életem története. Boldog gyerek lehettem, egészen 6 éves koromig, akkor összetörték az álmaimat és az életemet is. Olyan tragédia történt, amit nem lehetett helyrehozni. Egy boldog család élete összetört, mert akkor elveszítettem azt akit a legjobban szerettem a világon, a testvéremet. Szüleim teljesen összetörtek, csak az adott nekik erőt hogy én még itt voltam nekik. Addig egy boldog gyerek voltam, volt testvérem, mi soha nem vitatkoztunk, nem voltunk irigyek egymásra mi csak nagyon szerettük egymást. Utána meg kellett tanulnom nélküle élnem, mert sajnos senkinek nem tűnt fel, hogy bezárkoztam és magam próbáltam feldolgozni a lehetetlent. Magányos lettem. Utána pár év múlva elveszítettem az édesapámat is. Sokszor úgy éreztem, és még most is úgy érzem, hogy nekem csak a bánat juttot én soha nem lehetek igazán boldog. Mindig úgy éreztem azért kapom ezt az boldogtalan életet, mert őket nagyon szerettem, és nekem nem szabad senkit annyira szeretnem, mert akkor elveszíttem. Talán az volt a baj sokszor, hogy nem tudtam kimutatni mások fele, hogyha valaki nagyon tetszett nekem. Van két gyerekem, de a házasságom nem sikerült. Annyira vágyok egy boldog életre, és egy megértő társra, aki egyben a barátom, a szerelmem és életem értelme lenne egész életemben. Miért olyan nehéz teljesíteni ezt a kívánságomat! Miért félek attól, hogy nekem ez sohasem sikerülhet? Boldogtalan vagyok? Miért nem kellek senkinek, miért fordulnak el tőlem az emberek? Miért nem tudom feldolgozni a múltamat, miért nem tudok felejteni?

Üdvözlöm!
Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy tegnap kezdtem egy diákmunkát (egyetemista vagyok, és azon kívül, hogy be-be segítek a családi vállalkozásba szüleimnek már évek óta, most vállalok először munkát idegen környezetben), és nagyon nagy a stressz most rajtam. Örülök, hogy megfeleltem az interjún, meg, hogy egy elég neves helyre kerültem be, azonban tudni kell rólam, hogy egy rendívül szorongó és sajnos általában mindent túlaggódó személy vagyok. Jelenleg még csak a betanulási folyamat van, ma fogom gyakorlatban látni a dolgokat először, de annyira félek, hogy ha majd élesben belekezdek, mindent el fogok rontani, ügyetlen leszek, nem fogok belerázódni,és ne adj Isten, esetleg valami nagy bajt okozok. Butának érzem magam, és nehéz felfogásúnak, nagyon félek, hogy hogyan fognak alakulni a dolgok, ráadásul nehezen is illeszkedem be új környezetbe. Tegnap az elméleti részét elmagyarázták a dolgokat több órán keresztül és ami a legrosszabb, úgy érzem nem sok minden ragadt meg, tömény volt, sok.
Kicsit kétségbe vagyok esve, és tanácsra lenne szükségem, hogy tudnám enyhíteni a kezdeti szorongásaimat, mit tehetnék? Mert ha nem is többet, legalább egy hónapot ki akarok ott bírni, amíg el nem kezdődik az új félév.

Válaszát előre is köszönöm!

Udvozlom!

Parom kislanya most tolti a 6 evet , egy eve ismerem ,
Parom ugy kezeli mintha 2-3 eves lenne, olyan poharat, evoeszkozt hasznal nala,
1 eves kora ota 2,5 napot van hol az Anyukajanal hol a paromnal,
En ket hetente latom hetvegen a kislanyt,
A problemam az , hogy a kislany megmondja mikor zuhanyozzak vagy mikor miben oltozzek … ez szamomra nagyon idegesito, erre a parom mindenben dedelgeti..a kislanyat….. “””jol van edesem ahogy te akarod ..””””
Minden alkalommal ezt mondja neki…
kerem segitsen ebben
Koszonettel BB