Kiskoromban elég sokat piszkáltak az osztálytársaim, kitaszított, magányos gyerek voltam. Szüleimhez hiába fordultam/fordulok, próbálnak szemethunyni a lelki problémáim fölött. Általános végére még az az egyetlen barátnőm is hátba szúrt, aki volt. Hat éves korom előtt életvidám, cserfes kislány voltam, mára már semmi önbizalmam. Viszonylag könnyen barátkozom, de csak azokkal, akik hasonló helyzetben vannak, mint én. A “menő” kortársaimtól rettegek, meg sem merem őket szólítani. A külsőmre sem fektetek nagy hangsúlyt alapvető higiénián kívül, elvégre úgysem érdekel senkit, mit kezdek magammal, akkor miért erőltessem? Ha mégis úgy döntök, hogy szépen felöltözök és kisminkelem magam, nevetségesnek érzem magam. Az sem segít, hogy 18 éves létemre még soha nem hívott el senki randira, senki nem próbál közeledni hozzám. Bármit is próbálok, hogy felturbózzam az önbizalmam, az agyam egyik szegletében mindig ott lesz, hogy mégsem kellenék senkinek, nincs rám szüksége senkinek. Ha nem rettegnék a haláltól, már rég feladtam volna. Mit kéne tennem?

Tisztelt doktornő!
A problémám ,hogy fél éve van egy barátom akit nagyon szeretek de sajnos nagyon messze lakunk egymástól..de az elején nem gondoltam bele ,hogy ez olyan rosszul is végződhet így elmentem hozzá egy hétig. Megismerkedtünk jobban és azt mondta nagyon szeret velem akarja leélni az életét. Mikor hazajöttem továbra is minden nap órákig beszéltünk ..majd hónapok után megint lementem hozzá 5hétre ..családjának is bemutatott és éreztem ,hogy nagyon boldog velem ..aztán picit összekaptunk és éreztem,hogy megcsal ezért belenéztem a telefonjába és igazam volt..találkozni akart egy másik lányal..amiért szakítottam vele aztán megbeszéltük majd sajnos haza kellett jönnöm ..Továbbra is minden nap elmondta hogy nagyon szeret..aztan 1-2hetig kinozdtam mert nem akart válaszolni feltettem a kérdést ,hogy szeretne velem még egyutt lenni? De nem válaszolt nem tudjuk megbeszélni..és most 5napja egyáltalán nem beszélünk de én úgy érzem nélküle nem tudok élni ..mivel a családom is elégé zűrős ezért semmit nem tudunk megbeszélni ..gyógyszereket szedtem egésznap csak sirok vagy éppen alszom minden felbosszant mindenkivel kiabálok és napról napra rosszabb..nem tudom mit tegyek? Hogyan legyek túl ezen?
Köszönöm válaszát!

Kedves doktornő!
Babát várok itthon vagyok táppénzen,a páromnak alkalmi munkái vannak.Itt vagyunk egy házban albérleltben és fogalmam sincs,hogy fogjuk tudni fizetni.Egyszerűen nem tudom kikapcsolni az agyam.Lehangolt vagyok teljesen csak árnyéka önmagamnak.vidám jókedvű voltam,most az ellenkezője.imádtam a szexet most viszont semmi kedvem hozzá,a párom is folyton azt mondja,hogy nem kivánom,nem kell nekem,biztos van valakim.Pedig ez nincs ìgy..mit tegyek? Párom rettentő negatív,lelkileg is sokat bánt.pont ez miatt.
Köszönettel :Jucus

Kedves Doktornő!
19 éves lány vagyok, és a családommal élek. Anyukámmal vannak gondjaim, és nem tudom kezelni. Egy ideje észrevettem, hogy mindent negatívan fog fel, és a kis dolgokat is magára veszi túlreagalja. Nincsenek barátnői, nem megy szinte soha sehova, ha hívom a válasza “takarítanom kell”. Úgy látom egy monoton életet él, engem pedig egy burokban tart. Van mar több mint egy éve egy barátom. Volt sokszor olyan hogy nem engedett át hozzá, bezárta az ajtót. Megkérdeztem hogy miért, a valász mosolyogva “csak nem” volt. Hangulatongadozásai vannak, szinte mindig ideges, szomorú, sokszor kiborul a semmin és sír. Színte senki nem szimpatikus neki, nem tud laza lenni. Pénzzel is egy ideje furán bánik. Egy normális anyagi helyzetben élünk, és mégis nem kapok zsebpénzt, csak ami létszükséglet. Tavaly sokat dolgoztam mint diák, de már nem enged mert az iskolára koncentráljak. Ha elmegyek valahova kapok ezer forintot és akkor is megkapom hogy “már megint”. Kb egy hónapban egyszer van ilyen program. A legjobban ami fáj, hogy nem tudok vele semmit megbeszèlni, mert egyből sír vagy kiabál vagy magát okolja. És ami ennél is rosszabb, hogy sose mondta ki azt hogy “szeretlek”, és én már nem akarok vele élni, hiszen érzelmileg terrorban tart, zsarol. Mamámnál akarok lakni,de nem enged el. Fenyeget hogy akkor soha többé nem beszél senkivel. Mit tegyek?

Tisztelt Pszichoterápiás Csoport! Lányom aki kismama és Párja egy hete elköltöztek a szülői házból teljesen önszántukból minden a legnagyobb rendben zajlott Ők választották de teltek a napok és a lányom többször jelezte ,hogy nem tud ott meglenni sokszor sírva, hogy Ő nagyon egyedül érzi magát vissza akar inkább Jönni lakni.Nagyon stresszesnek vélem. Mi részünkről minden támogatást megadunk nagyon rendezett körülmények között élünk. Mit javasolnak ?? válaszukat előre is KÖSZÖNÖM .Egy Lányát óvó Apuka

Volt egy babám 2015.09.06 kora szülött volt sajnos nincs meghalt 2015.10.23 . Szeretnék babát . 2 éve próbálkozunk és nem jön össze .
Voltam vizsgálaton nálam minden rendben van .

Kedves Szabó Lili !
Szeretném megkérdezni,hogy 53 évesen hogyan találom meg a helyemet és új szerepeket? Kirepültek a gyerekek, elváltam, elvesztettem azt a munkát amit szerettem, elköltöztem az otthonomból. Mindez 2 év leforgása alatt. Rendesen össze is omlottam, most már jobban vagyok és keresem önmagam és a helyem a világban. Nagyon nehéz elengedni az anya szerepemet és megkeresni azokat a dolgokat , amit régen fiatalon szerettem volna csinálni. Minden értelmetlennek tűnik, folyamatos halálfélelem van bennem. Nem tudom miért ,ezelőtt nem éreztem ilyet. Nem érzem magam biztonságban . Nem szeretnék a gyerekeimre rátelepedni. Szeretném jól érezni magam a bőrömben és élvezni az életet.
Milyen terápiát javasolna?
Üdvözlettel: L. Kata

Tisztelt Doktor Nő / Úr !
Abban szeretném a segítségüket kérni, hogy mi tévő legyek: a problémám az, hogy van egy öt éves kislányom aki elkezdte piszkálni a nuniját. Ez kb 1 hónapja vettem észre először, akkor elmagyaráztam neki hogy nem szabad mert megbetegszik a nuni és akkor orvoshoz kell menni, zavarban volt, nem is tudtam többet erről beszélni, tegnap reggel is észrevettem hogy piszkálta, úgy beszéltem vele a dologról hogy közben nem néztem rá hogy ne legyen zavarba megkérdeztem mit érez olyankor és azt mondta hogy” jó érzés még a párnába is bele markoltam anyu olyan jó volt” megijedtem mit tegyek ? mert nem hiszem hogy normális ez egy öt éves kislánynál. kérem segítsenek.
Tisztelettel várom válaszukat egy aggódó anyuka 🙁

Üdvözlöm!

Nemrég házasodtunk össze a párommal. Eddig nem laktunk együtt, de ez kettőnk között nem is lenne probléma, úgy érzem, gyorsan hozzászoknánk, mint más pároknál az összeköltözés vitákba fullad, nálunk nem. A gond viszont a szülei. Szerintem nem képesek elengedni és beletörődni hogy a párom már házas, megnősült. Az édesapja vállalkozásában dolgozik, járnak ki külföldre. Az esküvő előtt csak hétvégente találkoztunk. Most úgy vagyunk, hogy kedden este elmegy, ott alszik a szüleinél mert másnap reggel indulnak külföldre, csütörtökön hazajönnek, de pénteken megint mennek ezért szintén ott alszik náluk… Csak én gondolom hogy ez nem normális vagy tényleg nem egészséges, hogy már házasok vagyunk és jóformán még mindig csak hétvégén vagyunk együtt? Nem az bánt hogy külföldre megy az apjával, hanem az, hogy nem jön hozzám haza, mégha csak éjszakára is, hanem ott marad a szüleivel! Kb. 21 km a távolság a szülőfaluja és a lakhelyünk között. Hiába mondtam már neki százszor hogy ez engem nagyon zavar, semmi.. Mit kéne tennem?
Köszönöm szépen a választ előre is!

Üdvözlöm!
Két és fél éve váltunk el a volt feleségemmel. Megromlott kapcsolatunk miatt. A házasságunk alatt született közös fiunk aki mostanra 12 éves. A válás előtti pár évben külföldi munkát kellett vállalnom. Keveset lehettem a fiammal. A gyerek nevelés a volt feleségemre hárult. A vàlás utáni második évben lett egy új kapcsolatom. Amit a fiam mostanra nagyon nehezen visel. Nem az a probléma hogy konfliktus van köztük, mert nem találkoznak. Egyáltalán nem. Mivel a párommal összeköltöztünk,a fiam arról az érzéséről beszélt nekem hogy a páromat jobban szeretem mint őt. Ezt azért gondolja,mert nem vagyok vele eleget a régi házunkban ahol most is él az édesanyjával. Ahol jelenleg lakok,nem szeretne át jönni. A párom miatt. Többször van hogy mikor teljesen egyedül vagyok sincs velem,mert nincs hozzá kedve.
A volt feleségem sajnos mondott neki a páromról több valótlan dolgot. Amit a fiam elhisz neki. Nem tudom meggyőzni az ellenkezőjéről. Azt mondja azért ,mert az édesanyja mondta neki és igaz. Sajnos vagy nem de óriási befolyással van rá az édesanyja.
A válás előtt rengeteget veszekedtünk. Sajnos a fiam ezt volt hogy hallotta is. Viszont ezek nem a részemről voltak hevesebbek. Elköltözés után próbáltam a kapcsolatot amennyire csak lehet csökkenteni az exemmel. A mai napig megmaradt az ócsároló,lekezelő,megalázó viselkedése velem szemben akár szóban,írott üzenetben,kisebb megszakításokkal időben. Ezekről próbálok nem tudomást venni mostanra. Viszont többször volt olyan kijelentése hogy a fiamat ellenem fogja fordítani. Eddig ezt figyelmen kívül hagytam. Gondolván ilyen dolgot nem tud megtenni mert a fiammal szeretjük egymást és jó a kapcsolatunk.
Úgy néz ki hogy valamilyen szinten sikerülhetett mégis neki.
Vannak dolgok amiket a fiam elmond neki. Mint például az hogy azt hondolja,nem szeretem őt már annyira. És a párom jobban szeretem. Viszont ezeket nekem nem mondja el nekem az exem csak hónapok múlva.
Szeretném kérni a véleményét.
Köszönöm a válaszát!

Tisztelt Pszichológus!
Szeretnék tanácsot kérni,hogy párom nővére kirohanásokat tesz a családdal szemben.Ezt arra értem hogy hibáztat mindenkit kiabál ordítozik és mindennek elhordja az embert.Majd hirtelen úgy tesz mind ha mi se történt volna.De mostani kirohanása megilyesztett mivel két gyermek édesanyja vagyok és azt mondta hogy a családomat bántja és megöli.Ma már össze szolalkoztunk mert védtem a családom és az ellenem mondot dolgokat,nekem is akart jönni úgy fogták le közben elhordott midennek.Sajnos az édesanyjáékat is féltem.Amit még úgy érzem hogy le kell írják hogy egy ajtó válassza el a két családot.Ön szerint mit tehetünk/tehetek.Köszönettel.

Jónapot. Régebben írtam ide,és gondoltam,hogy ezt meg kell,hogy osszam magával. A helyzet az,hogy hirtelen elkezdtem másként viselkedni,és szinte nem is emlékszem arra,miket mondok;cselekszek,mintha más is lenne rajtam kivül. Ami mégjobban zavar,hogy 1-2 perces emlékezetkihagyások jelentkeznek,és nem tudok koncentrálni. A sok tressz,és a szociális fóbia valamelyest megváltoztatott. Rajtam kivül van egy másik személy,akit Ted Bundy-nak hívnak,és azóta jelenik meg mindig,amióta utolèrt engem az a csomó traumák,és fájdalmak. Ez a Ted Bundy nevű ember folyton parancsolgat nekem,és ha ellenállok neki,akkor elvesztem a tudatomat,és csak azt veszem észre,hogy máshol vagyok,más ruhában. Én kezdek megijedni. Mivel ez a Ted Bundyt folyton látom,és azt akarja,hogy kerüljem a lányokat,különben ő cselekszik. Mit lehetne tenni ez ellen? Régebben kevesebb Tudatvesztésem volt,de mára már megsokszorozódott. Én nem akarok pszichiátriára kerülni. Kérem,segìtsen.

Tisztelt Doktor Nő/Úr!

Borzasztóan félek a Bohocoktól, rosszul vagyok , remegés jön rám és sírok! Már sajnos 12-13 éves korom óta kisér a dolog ! Nagyon nyomaszt , van hogy bohoccal álmodom . Cirkuszban sem merek elmenni pedig nagyon szeretem ! Esetleg mit tanácsol mit lehetne tenni hogy jobb legyen ez a helyzet?

Tisztelt dr.nő! A problémám 3 gyermekem a 4 éves Kislány,7 éves kislány,11éves fiú lelki stabilitása! Válófélben vagyunk de a férjem magánál akarja elhelyezteni a gyerekeket,nos őket én nevelem mióta megszülettek,ő nagyon keveset van velük,de megmondták,hogy velem akarnak maradni! Most közös felügyeletet ajánlott de még mindíg nála lennének elhelyezve! Mit javasolna,menjek beke vagy jobb a gyereknek ha a biztospont mellett marad? Én magamnál szertném tudni őket

Kissé bizonytalan mert igencsak harcolni akar és nem szeretném,hogy ennél is jobban sérüljenek lelkileg,tehát mindent egybevetve harcba szállok értük,de mégis féltem őket!