Tanácsát szeretném kérni egy problémában!Barátaim szerint az elmult évben folyton nagyon lehangolt vagyok.Sosincs kedvem semmihez és mindig tulreagálom a dolgokat.Egy idelye eltávolodtam a barátaimtól,néha tartjuk a kapcsolatot de már nem ugy ahogy régen.Bevallom sokszor van olyan érzésem hogy ha a barátaimmal lennék csak zavarnám őket,ugy érzem hogy mindenki szemében csak egy nyűg vagyok.Ha a multamba nézek vissza csak gyászt(13 éves koromban elvesztettem édesanyámat rákos betegség miatt.2 évig nem éreztem azt hogy ez zavarna ugy gondoltam ez csak az élet rendje de az elmult évben rengeteget gondolok rá.Halála előtt az édesapámmal is nagyon rossz kapcsolatban volt a válás is szóban volt.A testvéreim szerint születésem előtt sosem veszekedtek ezért ugy érzem az én hibám hogy ugy nőttem fel hogy a szüleim folyton veszekedtek és ugy érzem talán emiatt nekem is közöm lehet édesanyám halálához.) céltalanságot (Akármilyen célt vagy álmot tűzök ki magam elé ugy érzem sosem tudom elérni és sokszor összeomlanak a saját döntéseim miatt) és hasztalanságot látok.(Ugy érzem sosem értem el életemben semmit.Ugy érzem nem segítettem a tetteimmel senkinek sőt inkább megnehezítettem az életüket).14 Éves koromig nem volt semmi probléma az elmult két évben jelentkezett minden.A hasztalanság és céltalanság érzetével kezdődött és most egy olyan fokozatot ért el hogy már azt sem tudom mi értelme van az életemnek.Eddig nem mertem senkitől sem segítséget kérni.De rájöttem hogy kezdem elveszíteni a barátaimat,ezenkívűl ezek az érzések a párkapcsolataimat is mindig rombadöntik.Nemrégiben öngyilkossággal kapcsolatos gondolataim is támadtak így ugy döntöttem hogy kikérem egy szakember véleményét a problémáról.

Tisztelt Doktornő!

Szeretném a tanácsát kérni, párkapcsolati problémámmal kapcsolatban. 2 és fél hónapja megismertem online társkeresőn egy férfit, aki már első beszélgetéstől kezdve nagyon szimpatikus volt számomra, napi szinten állandóan beszélgettünk reggeltől késő estig, majd később telefonon is órák hosszat minden nap. Nagyon közvetlen volt velem, már a legelején tisztáztuk a korkülönbséget, hogy nem zavar minket, hisz (én 26 vagyok a “párom” 41), kiderült, hogy ő nagyon sokat dolgozik, még hétvégente is, elvált gyerekes apuka, de nem ő neveli a kisfiút csak hétvégente van néha-néha nála. (Én még a kisfiúval nem találkoztam személyesen.) Mindezt elfogadtam, átbeszéltük, semmi rossz érzés nem volt bennem ezzel kapcsolatban, hogy neki van egy kisfia. Tudom, hogy mivel jár, ha a másik félnek van előző élete. Ezt teljes mértékben elfogadtam és ebből nem is volt vitánk, bár még nem hosszú ideje vagyunk együtt. Már az elejétől kezdve nagyon közvetlen és nyitott volt velem, szinte bevont élete minden részébe, döntésekbe, mindig kikérte mindenről a véleményem (amit kicsit furcsálltam, hisz akkor még élőben nem is találkoztunk), de nagyon jól esett és úgy éreztem végre megtaláltam a számomra mindenben megfelelő férfit, érzelmes volt és ki is mutatta felém, szinte mindig ő keresett interneten, telefonon, mindig mindent elmondott, hogy hol van, mit csinál, felőlem érdeklődött, tényleg mint, akit nagyon érdekel a másik és még látatlanban is elkezdett érzelmekről beszélni, hogy érez már irántam és hogy úgy érzi megtalálta bennem azt akit eddig keresett, élete párja vagyok.. (Kicsit féltem ettől, hisz személyes találkozás előtt, azért az ember nem mond ilyeneket a másiknak, mert bármi lehet még belőle…) Nagy sokára találkoztunk is, ami nagyon jól sikerült, ugyanolyan volt, mint a kivel 2 hónapig csak beszélgettem, nem csalódtam benne, már rögtön első találkozáskor is úgy beszélt, hogy mi együtt vagyunk és nagyon sokáig így maradunk és hogy velem szeretne kapcsolatot, a szokványos 1-2 órás randi helyett is, szinte az egész délutánt együtt töltöttük késő estig és nem is nagyon akart hazavinni, azt szerette volna, ha vele maradok még sokáig, mert annyira jól érzi magát velem…. mondanom se kell nagyon boldog voltam, következő találkozásunk nálunk volt, egy rendezvényen, ahol a kollégáim és az ismerőseim vettek részt, elhívtam rá őt és ő örömmel el is jött, bemutatkozott mindenkinek, megismerte a környezetemben lévő embereket és jól éreztük magunkat a rendezvényen. A többiek is azt mondták, hogy öröm volt ránk nézni, meg hogy milyen szerencsés vagyok, látszik, hogy ez a pasi nagyon oda van értem és nagyon tetszek neki… (több személy monta ugyan ezt, tehát ha kívülről is ez látszik, akkor nem csak én képzeltem be, hogy tetszek neki..)(ezt azért említem meg, mert ha valaki nem fontos, vagy csak szórakozni akarok vele, akkor nem megyek el egy ilyen rendezvényre, és nem tartom vele így a kapcsolatot, nem érdekel akkor a környezete meg semmi..). Találkoztunk még egyszer, akkor már nála a lakásán néztünk filmet és nagyon jól éreztük magunkat, reggel haza is hozott, minden úgy tűnt, hogy rendben van. Nagyon boldog voltam. Majd rá 2 napra teljesen megváltozott, már nem keresett annyit, nem kérdezgetett, nem mesélt csak nagyon ritkán és ez nagyon rosszul esett, eddig azt mondta, hogy törölte magát társkeresőről, mert úgy érzi megtalálta élete párját, viszont egy megérzés alapján, csak leellenőriztem és nagy csalódás ért ezzel kapcsolatban, társkeresőn fent volt továbbra is, és eléggé aktív, elérhető státuszban. Ezt rögtön meg is kérdeztem tőle, hogy akkor most hogy van ez, amin ő kiakadt és azt mondta, hogy ő nem keres senkit se, csak be van jelentkezve, de ez nem jelent semmit és ne is firtassam ezt a dolgot, meg honnan tudom én ezt, ha amúgy is töröltem magam onnan… még ő kért számon, hogy miért vagyok megint fent… Aztán kérdeztem, hogy mi ennek az oka, hogy így megváltozott és távolságtartóbb velem és furán viselkedik… mire jött azzal, hogy a nagy korkülönbség (ami eddig nem zavarta); és hogy szerinte én kövér vagyok és neki ez nem tetszik (mondta, hogy fogyjak le kb. úgy 20 kg-t)… ilyet nekem még soha senki se mondott…tény és való, hogy nem vagyok egy csont sovány nő, de azért 100 kg-os se, van rajtam egy kis plusz, de épp azon vagyok, hogy ezt leadjam magam miatt. Azért esett ez nagyon rosszul, mert a találkozásokon nem úgy tűnt, mintha nem tetszenék neki, vagy kövérnek tartana, sőt a kezdek kezdetén közöltem vele még chatelésnél, hogy nem vagyok csont sovány, de azért kövér se és képeket is küldtünk egymásnak, ahol azért látszott, hogy hogy nézek ki, nem kamu, meg szerkesztett képeket küldtem neki, hanem valósakat és aktuálisat… Személyesen találkozásnál dicsérgetett, hogy milyen csinos vagyok, jól nézek ki, puszilgatott, fogta a kezem, el se akarta engedni még társaságban is, ahol szintén ugyan úgy viselkedett velem, mint aki örül nekem és büszke rám, ezért nem is értem hogy honnan jött ez így hirtelen a semmiből… Minden találkozás után, ő aggodalmaskodott és kérdezgetett, hogy mit gondolok róla, meg hogy reméli, hogy találkozunk még, mert ő nagyon szeretne, meg szinte mindig velem lenne, még el se búcsúztunk már egyből írt messengeren és küldte a szívecskéket, imádlak édes szövegeket…. (ez számomra teljesen érthetetlen, akkor miért viselkedett így eddig). Szóvá tettem neki, és mondtam, hogy engem nagyon bánt ez az egész és ha kiábrándult belőlem egyik napról a másikra, vagy talált valaki mást, akkor mondja meg egyenesen és mindenféle harag meg sértődöttség nélkül fejezzük be… De nem hajlandó erre, azt mondta, hogy neki idő kell, hogy hozzászokjon a dolgokhoz, meg hogy bánja, és szégyenli, hogy a kövérséget mondta nekem, és hogy nem is a kövérséggel van baja konkrétan (bár hosszú távon, évekig nem szeretne ezzel így együtt élni, meg aggódik az egészségem miatt is, ez most olyan volt mintha 100 kg-os ember lennék úgy mondja ezeket, utána meg visszakozik), nem érzem magam betegnek, se rossz nőnek, hisz ha annyira kövér lennék, akkor más férfiak se nagyon néznének rám. Aztán jött azzal, hogy ő nem akarja, hogy vége legyen a kapcsolatunknak, de kell neki egy kis idő, míg hozzászokik a dolgokhoz és ő szeretne találkozgatni továbbra is velem, csak adjak neki egy kis időt. Azóta nem nagyon keres, bár be-be jelentkezik, meg becézget, minden este felhív telefonon és ott is sokat beszélgetünk. De nekem nagyon rosszul esik, mert én már nagyon megszerettem és el is mondtam neki, hogy én már nem csak szimpátiát érzek iránta, hanem sokkal többet és ha ő nem érez így, fájni fáj, de mondja meg őszintén és ne folytassuk ezt a “kapcsolatot”, mert értelmetlen, de ő ragaszkodik hozzá, bár mondom, nem nagyon keres, mint eddig állandóan.. Nem tudom, hogy mit tegyek? Úgy volt, hogy találkozunk most hétvégén, de természetesen dolgozik most is. Társkeresőn továbbra is fent van, és messengeren is sokszor elérhető, de már nem ír nekem, nem keres olyan gyakorisággal meg semmi, de az esti telefon beszélgetések nem maradhatnak el, akkor tud sokat beszélgetni mindenről, viszont ha szóba hozom a dolgokat, akkor olyan, mint aki szégyenli az eddigi viselkedését, hogy megbántott és időt kér, hogy rendbe tegye magában. Ön szerint van ennek valami értelme? Egy kicsit fontos lehetek neki? Nem értem a hirtelen megváltozását, szinte mintha kicserélték volna ezt az embert, teljesen más milyen lett.. de őszinte egyértelmű választ nem kapok… a kövérség bánt, de nem érzem azt, hogy ez lenne az igazi baj, mert akkor az az első perctől kezdve zavarná az embert, nem csak sokadik tali után, meg akkor ha valaki nem tetszik, nem tudok vele olyan közvetlen lenni, nem nagyon érnék hozzá, meg nem is nagyon vágynék a társaságára… sőt a szüleimnek is bemutatkozott, váltott velük pár szót, minden nap őket is megkérdezi telon, hogy mi van velük… tehát úgy viselkedik, mint egy igazi kapcsolatban, de közben meg még sem… Nagyon tanácstalan vagyok, hogy mit tegyek, azt tudom, hogy nagyon nem jó ez így nekem, nem szeretek bizonytalanságban lenni, nem tudok a munkámra koncentrálni, nem tudok a tanulásra, szinte mindig ezen kattogok…
Elnézést, hogy kicsit hosszabbra sikeredett, úgy éreztem le kell írnom mindent, hogy érthetőbb legyen. Előre is köszönöm a válaszát és segítségét. Köszönettel: Lizi

A 60 éves testvér húgom, ha leül mellém, mindig kéri, hogy menjek tőle távol, mert érzi az energiámat, én ezt rossz néven veszem, hiszen én nem érzem, hogy rossz energiát adok ki magamból.
Testvéri szeretetet, beszélgetéseket, őszinteséget, megértést kívánok vele lefolytatni, de Ő szerintem egy erős jellem és sokszor ha nem értem az ő fogalmazását, leint, abbahagyja a beszélgetést, itt hagy egyedül. Az Ő érzésében én nem hiszek.
Hogy lehetne elérni, hogy a találkozás egy jól sikerült beszélgetés legyen, hiszen nekem csak ő van, neki sincs, akivel együtt érzően beszélgessen.

Tisztelt Doktornő!

Az elmúlt napokban egy népszerű kérdésfeltevő oldalon feltettem egy kérdést, melyből a válaszadók azt szűrték le, hogy nekem bizonyos lelki problémáim vannak. Tudna esetleg segíteni nekem a kérdés eldöntésében? Váalszt nagyon megköszönném.

A kérdés:
A link admin által törölve.

Tisztelt Dr. Nő!
Nyár elején megismerkedtem egy férfival aki nálam két évvel fiatalabb. Olyan mesésen indult minden. Akkor mikor megismerkedtünk szinte együtt laktunk egyből , együtt aludtunk nagyon sok közös élménnyel , nyaralni is együtt mentünk. aztán pár hét után kezdett fura lenni a helyzet. akkor kértem beszéljük meg. azt mondta hogy egy kicsit több szabadidőt szeretne. Aztán én írtam neki egy levelet ahol leírtam hogy nekem ez így nem megy. Nekem hiányzik. Aztán találkoztunk megbeszélni ahol azt mondta hogy a nagy fellángolás alább hagyott nála de szeretne találkozni velem. Utána egy hétig nem beszéltünk.. aztán írtam neki amikre nem nagyon reagált persze szerelmes üzentek voltak. azt gondoltam többet nem keresem. két napig bírtam. üzentem neki hogy ha van kedve megihatnánk egy kávét. Másnap eljött értem és kávéztunk , beszélgettünk. amikor kiszálltam a kocsiból megpuszilt és megsimogatta a kezem ahogy szálltam ki csak néztük egymást és láttam a szemében a vágyat vagy nem tudom hogy fogalmazzak de azzal a nézéssel elárult mindent. írtam neki miután feljöttem hogy jó volt látni és legszívesebben megöleltem volna amire a válasz az volt örül hogy örültem neki. később még próbáltam beszélgetni vele de nem akart. nem tudom volt e dolga vagy miért nem. megkérdeztem kereshet e még erre ő igen szeretné. Kérdésem az lenne mit tegyek? vagy ha nem szeretne semmit miért jött el kávézni? miért akarja h keressem? kiábrándult belőlem vagy félhet mert érzi hogy én komolyan gondolom? köszönöm válaszát

Másfél éve vagyok együtt az új párommal(ő 46 éves) és azt vettem èszre ,hogy a párna vagy a takaró sarkával “csücsközik” ,mint a kisbabàk. Kicsit furcsállom és azóta direkt ezt figyelem és idegesit. Normális dolog ez felnött korban is? Lehet csak én reagálom túl?

Kedves Doktor Úr/Nő!

Olyan problémám lenne, hogy volt pár éve egy abortuszom, védekezés mellett sajnos teherbe estem. Nagyon megviselt, de még nagyon fiatalok voltunk. Azota összeházasodtunk a párommal, viszont nem jó a szexuális életünk.
Kívánom és szeretnék is vele együtt lenni, de mikor oda kerül a sor akkor nagyon fáj nekem.
Úgy érzem nagyon ráfeszülök, hogy jó legyen. De nem tudom, hogyan oldhatnám meg ezt a problémát?!
Mikor elis jutunk odáig, hogy együtt vagyunk akkor pedig a férjem élvez el nagyon hamar, pár percig bírja csak.
Önök szerint ez mind lelki eredetű probléma, vagy más gond is állhat ennek hátterében?

Nagyon szépen köszönöm előre is a valaszát!

Kedves Doktornő!

30 éves nő vagyok. 8 éve párkapcsolatban, 5 éve közös háztartásban élünk együtt férfi párommal.

1-2 évvel ezelőtt a számítógépünkön aggasztó fotókat és videókat (a közös képeinkkel egy mappában még csak nem is rejtve) találtam, amelyeknek egy része (véleményem szerint) nem tartoznak bele a heteroszexuális beállítottságú férfiak érdeklődési körébe. Gondoltam, mindez fantázia (bár ő erről nekem soha nem beszélt), és addig jó, míg úgy is marad. Mostanáig kiegyensúlyozottnak éreztem mind magamat, mind őt, mind pedig a kapcsolatunkat.

Telefonján sokszor, sokáig időzött, és nekem rossz érzésem volt ezzel kapcsolatban. Nem vagyok az a beleavatkozós, kutakodó típusú ember, de most valamiért a megérzésemre hallgattam. Olyan dolgokat láttam, amit nem tudok feldolgozni. A párom olyan oldalakat látogat, ahol nem heteroszexuális lányok (talán átműtött férfiak…) hirdetik magukat. Sőt, más, vele egykorú férfiakkal is váltott néhány e-mailt. A levelekből nem derült ki, hogy találkoztak-e. Ez akkora sokként ért engem, hogy nem tudom, mit tegyek.

Szeretném őszintén megbeszélni vele, de ha kiderül, mit tettem (ami több, mint szégyen), jogosan kér számon és nem bízna meg bennem. De ha nem találok erre rá, akkor ki sem derül, és kitudja, meddig élnénk így, “hazugságban”. Szeretem őt és szeretném, hogy őszintén beszélgessünk róla. Ha boldogtalan, inkább váljunk külön, hogy mindkettőnknek meglegyen a lehetősége boldognak lenni.

Mindezek mellett szeret engem (így érzem). Házasodni nem szeretne (én igen, tradíciós okokból – bár ez is számomra egy “intő” jel, hogy felvállalja a kapcsolatot, engem), de a gyermekvállalásról komolyan beszélgettünk.

Az a célom, hogy olyan megoldást találjak/találjunk, ami mindkettőnknek a legoptimálisabb. Sajnos jelen helyzetben nem tudok összeszedetten gondolkodni, össze vagyok zavarodva teljesen.

Válaszát, iránymutatását ezúton, előre is köszönöm!

Tisztelt Doktornő!

Köszönöm a lehetőséget, az alábbi témában szeretnék információt, tanácsot kérni:
Nővérem elvált, 4 gyermek édesanyja. 42 éves. Véleményem szerint sajnos konfliktuskerülő, halogató és a problémáit nehezen kezelő személyisége van. Az utóbbi időben azt látom, hogy a kelleténél többször jár el koncertekre, esetlegesen fesztiválokra. Természetesen egy anyának is jár a kikapcsolódás, de a havi 3-4 ilyen jellegű estét soknak tartom. A nyári szezonban volt, hogy nem rendszeresen, de ha úgy alakult, akkor heti 2 koncerten is részt vett.
Kérdésem az lenne, hogy lehetséges-e, hogy nála a “koncertezés” okoz függőséget, ott felejt, ott érzi magát “jól”?
Előbb-utóbb ez a gyerekeknél is lecsapódik, aggódom miattuk. Van felügyelet, amikor ő nincs otthon, de nem tartom jó példának ezt a viselkedést.

Doktornő szerint hogyan tudnék, hogyan tudnánk neki segíteni? Szükséges már most szakember bevonása?

Köszönettel várom megtisztelő válaszát!

Tisztelettel:

Tisztelt Dr. Nő!
Köszönöm a gyors válaszát. Én vagyok az a lány aki együtt “élt” ismerkedés után a férfival és most fura a viszonyunk. Korábbi kapcsolatairól mesélt nekem igen. Volt felesége aki megcsalta és elhagyta. Kávézáskor általános dolgokról nagyon jól elbeszélgetünk hogy kivel mi történt. igen kötődőm hozzá mert szeretek vele lenni és hiányzik és tudni akarom mindig h mi van vele. tudom az lenne a legjobb megoldás hogy hagyjam hogy ő keressen de nem bírom megállni hogy ne keressem. Ön szerint van még esély hogy mi valaha együtt leszünk?

A kisunokám /fiú, 8 éves/ csont és bör, erötlen. Minden étkezésnél eljátssza a következöt: elkezd enni, két három falat után abbahagyja és az ételgombócot a szájában tartja, nem nyeli le. Ekkor kell rászólni. Mivel ez sem használ és pl. idöben be kell fejezni az étkezést, ezért a sürgetés fokozódik. Tegnap éreztem, hogy elsápadok, majd remegni kezdek ettöl a kimondhatatlan sressztöl. Ö pedig le nem vette a szemét az arcomról, tanulmányozta, milyen hatást vált ki pusztán szórakozásból. Èreztem, hogy most ö gyözött és sajnos emiatt minden szeretetem elmúlott: gyülölni kezdtem ezt a kis szadistát akinek szemmellátható gyönyörüség volt ez a hatalomérzés. Mi az Ön tanácsa? Üdvözlettel: Livia

Jó napot kívánok
Segítséget szeretnék kérni
szédülök ,fáj az állkapocs csontom, zsibbad mind két karom,be vannak savasodva az izmaim, memóriám nagyon rossz
tavaly Novemberben műtöttek agykamra tágulat miatt shunt-öt kaptam
szeretnék dolgozni de már két munkahelyet is ott kellett hagynom ,mert miután felvesznek a munka helyre nem tudok este aludni 3 napig bírom alvás nélkül azután kikészülök és le kell számolnom .A legutóbbi helyemen azt javasolták hogy nekem kell megtalálnom azt a munkát amit szeretek .

Tisztelt Doktor Nő
Másfél éve élek szeretői viszonyban egy 55 éves nős ferfival. A kapcsolatunk mély barati alapokra épült es letisztazott az is hogy többet nem tud nekem nyújtani a jelenleginél. Bármikor hajlandó felaldozni a szexet amikor én azt ugy akarom es a baratsagunkra orok eletukent tekintünk. Van egy velem egyidős fia aki külföldön él es evente 2x latogat haza. Mindig kisfiukent emlegeti es csak tinédzserkori kepeket lattam rola igy sose gondoltam ra ugy mint ferfira. Egeszen addig amig amig eljott a haza jovetele ideje es szoba kerult hogy szivesen bemutatja nekem hisz nagyon büszke a fiara illetve ő is találkozott már az en szüleimmel ( természetesen baratkent volt bemutatva) ekkor mikor elérkezett a talalka napja olyan izgatott voltam mint egy randi előtt. Pedig ekkor még csak nem is láttam mostani képet rola csak az apja elmeselesebol volt egy kep rolam hogy milyen lehet de nem a kulsejere vonatkozoan. A talalka nem jott össze. A fiu egyébként nem is tud a letezesemrol sem. Kertem a szeretom hogy legalább egy kepet kuldjon rola. Amikor megláttam megdobbant a szivem. Ugy ahogy csak pár évente 1x szokott. Azota nem tudom kiverni a fejemből es alig várom hogy ujra jojjon es talalkozzak vele. Az apja is szivesen mesél róla es egyre gyakrabban teszi. Biztos rájött hogy megtetszett a fia de erről igy nem beszéltünk. Nemrég álmodtam a fiaval es buntudatot ereztem es elmeséltem a szeretomnek. Lazan kezelte hisz ez csak egy alom. De megkerdeztem hogy utalna e ha valóság lenne. Először azt mondta “valószínűleg hahaha” en meg hogy sosem tudnám őt utalni. Ezután mondta hogy valoj ő sem. Aztán megbeszéltük hogy a baratsagunk az első. Az talán még fontos lehet hogy a fia külsőre nagyon hasonlít az apjára. Nagyon kinos ez a helyzet nekem. Szinte már betegesnek erzem. De nem tudok mit kezdeni vele legszívesebben most azonnal felvenném a kapcsolatot a fiaval es elkezdenek vele ismerkedni. Nem hogy nem tudom kiverni a fejemből egyre inkább bele ferkozik. Annyira “egyedülálló” ez a szituáció hogy sehol nem találtam még csak hasonló esetet sem. Szeretném érteni hogy mi történik velem es mit lehet tenni egy ilyen helyzetben.

Nagyon szépen köszönöm a választ
Üdvözlettel
Reka

Kedves Doktornő!
A párommal ugy indult 6honapja a kapcsolatunk,hogy csak testiseg lessz semmi tobb. Természetesen nem ment erzelmek nélkül. Én 3honap után belé szerettem, elmondtam neki, de ő nem érezte ugyanezt annyit mondott,hogy fontos vagyok neki. Ezalatt az idő alatt egyikünk sem ismerkedhetett mondvan ha vele vagyok akkor én más pasival szóba ne álljak. Ezelőtt 1 hónapja szoba állt egy lánnyal és közöltem vele,hogy vége és erre bevallotta h belém szeretett es probáljuk meg mint kapcsolat. Gondoltam én hogy jajj de jo végre ő is szeret. Igen ám de amikor szóba került h tegyük ki a facebookra h ketten egyutt vagyunk nem volt ra hajlando. Szimplan annyit ertem el hogy kitette h kapcsolatban. Azota sokat veszekedtunk legfokeppen emiatt h nem ertem miert nem tesszuk ki? Igaz a legutolso kapcsolata 5 eve volt…es mondhatni gyerek szefelem volt. Amikor eszembe jutott hogy mutassuk be egymast rajta csak azt lattam,hogy nem tetszik ez neki. En bemutattam viszont o engem nem. Szemelyesen talalkozunk nem mondja ki hogy szeretlek mondvan hogy o ugy gondolja azt nem mondani kell hanem ereztetni. Zavar hogy a szulei nem tudjak hogy vagyok.
Zavar hogy nem rakja ki hogy velem van parkapcsolatban, arrol nem is veszelve hogy az utcan setalva meg a kezem sem fogja meg. Mikir rakerdeztem miert nem? Azt valaszolta hogy o nem ilyen. Rakerdeztem hogy talan szegyelsz? Erre azt kaptam valaszul hogyha szegyelne nem adna csokot amikor jon es amikor megy masok elott. Vajon en latom rosszul es tenyleg nincs problema?
Mi a velemenye doktornő komolyan vesz ez a fiu? Mit kellene tennem?
Válaszát köszönöm!!

Üdvözlöm.
Valójában csak egy kérdéssel fordulnék Önhöz, amire remélem választ kapok.
Egy ideje ismerkedem egy férfival és mesélt róla, hogy megállapítottak nála egy bizonyos did személyiségzavart. Annyi kérdésem lenne, hogy ez így mennyire lenne hatással a kapcsolatunkra amennyiben összejövünk és mennyire nehezítené meg?