Üdvözlöm!
Egy elég összetett probléma miatt írok Önnek. 21 éves vagyok,a barátommal 18 éves koromban jöttem össze,de a nagy problémám az,hogy nem feküdtem még le vele.Röviden szólva “minden megtörtént,csak AZ nem”. Az osztálytársam volt,sokáig nagyon tetszett nekem,mielőtt kiderült hogy neki is tetszem.Össze is jöttünk,de sajnos kezdtem úgy érezni (már az elejétől kezdve),hogy valami nem jó,pedig úgy éreztem szeretem őt.Nagyon sokat olvasok már tinédzser korom óta,nagyrészt romanikus regényeket.Persze nem úgy van a valóságban mint a könyvekben,de mégis úgy érzem,hogy valami más is van a háttérben,mintha egyáltalán nem úgy kívánnám őt,mint “ahogy kéne”.Nagyon gondolkodós típus vagyok,mindent a fejemben élek meg inkább,mint a valóságban és már az elején elkezdtem görcsölni, hogy “ez így nem jó” meg “lehet nem is vele akarok lenni” . Telt az idő,és csak úgy hirtelen eszembe jutott,hogy mi van, ha azért nem olyan ez az egész,mert valójában nem is a fiúkhoz vonzódom,hanem a lányokhoz.Ez már egyszer eszembe jutott kislány koromban,amikor vastam egy másik lány üzenetét egy magazinban: “tetszik a barátnőm”. Nekem nem tetszett meg soha nő/lány,ezért akkor sem értettem,meg is ijedtem.Szóval alapja nem volt.De amikor összejöttem Vele,hirtelen megint előjött a kérdés: mi van ha ez a baj? Megijedtem hogy elveszítem Őt, ha ilyeneken gondolkozom,ezért gyorsan ejtettem is a témát.Akkor sem volt senki nőnemű, aki megtetszett volna,ilyen fantáziáim sem voltak soha.Viszont eltelt 2 és fél év,februárban lesz 3 éve,és még mindíg úgy érzem hogy valami baj van és még mindig nem jutottunk el a “fináléig”. Nekem és Neki is ez az első kapcsolata,én pedig alapból féltem a testiségtől mindíg is. Az még fontos információ,hogy én 150cm,ő pedig198,ezért attól is féltem már az elejétől kezdve,hogy sokkal nagyobb, mint én.Szóval sokat olvastam,elbújtam a könyvekbe és nem akartam igazán ,megélni(mostmár azt sem tudom miért).Ígybotlottam bele két fiú szerelmi kapcsolatába. Két fiú szerelme nekem mindíg is pozitív gondolat volt,a szexjeleneteiket olvasni is élvezetes volt.Szóval ahogy belekerültem ebbe,beleéltem magam,de még mindíg a két férfi gondolata tetszett.Na és így jött megint fel,mostmár harmadjára a gondolat: azért tetszik ennyire ez a két férfi történet,meg szex stb.,mert valójában tényleg a nők tetszenek? Valamint a barátomat ezért nem kívánom “ahogy kéne”? Vagy csak már annyira rágörcsöltem a “végső” részére a szexnek,hogy az a baj? Mivel eddig ebbe a”nő témába” nem gondoltam bele teljesen,nem is jutottam semmire,de mostmár muszáj vagyok,mivel tényleg kétségbe estem,hogy lehet ez a baj. Hiszen most harmadjára előjött ez a kérdés,akkor kell hogy legyen benne valami? Vagy nem? A 20 év alatt mindíg is srácok/fiúk tetszettek,a könyvekben is őket preferáltam,velük tudtam magam elképzelni.De mostmár annyira felhergeltem magam,hogy csak ezt hallom a fejemben:”Te a lányokat szereted,ezért nem volt minden olyan ahogy szeretted volna.Most végre kiderült.Csak fel kell dolgoznod.” Belegondoltam,próbáltam elképzelni,milyen lenne,mivel sokat olvasok és élénk a fantáziám nagyon sok szituációt elképzeltem nőkkel,hátha találok magamban valamit. Undorítónak nem találtam,sőt volt olyan amit vonzónak ítéltem,de valahogy mégsem érzem hogy jó lenne,pláne hogy nagyon nem érzem ezektől a gondolatoktól jól magam.A legrosszabb,hogy mindkét nemmel el tudom ezeket képzelni,és hiába érzem,hogy érzelmileg férfihoz tudnék kötödni romantikusan,valahogy mégis kétségek között vagyok,hogy akkor mégis miért gondolkozom ilyeneken,és miért “sikoltom magamban”,hogy “de te AZ vagy.” Szóval jó lenne egy kis útmutatás,hogy így első benyomásra mi lehet a baj,mert nagyon szeretném a “2 gyerek,férj,kutya” boldog véget,és félek,hogy végül nem ezt a kártyákat osztották le nekem,ami viszolygással tölt el. Körülbelül egy hónapja gyötörnek ezek a gondolatok,a családom támogat,az ő véleményük szerint itt nem a “lányokkal van a baj”,hanem az intimitástól való félelmemtől,vagy attól,hogy a barátom mégsem nekem való.De már odáig jutottam,hogy azt gondolom csak “gondolatban tetszenek a fiúk” és most,hogy nőkre is gondolok,azért reagálok ilyn intenzíven,mert csak azt hittem,hogy az ellenkező nem kell.Főleg,mivel régen is,amint kiderült,hogy valakinek én is tetszem,olyan volt,minthna elfújták volna a vonzalmamat és már majdhogynem taszított az illető.Ez egyszerű ijedtség volt csupán?Szakítanom kéne Vele,vagy csak a görcsösséget kéne megoldani? Vagy nem is a szex a baj,hanem hogy inkább nővel szeretnék lenni,csak nem tudom magamnak bevallani? (Persze ezt a mondatot leírva egyből jön a hang:”Igen ez a baj,nővel szeretnél lenni”.) Nem tudom mit tegyek,hogy mi az igazság.
Remélem ez a kusza történet érthető lesz,nagyon próbáltam magamból mindent szisztematikusan kiírni. Előre is köszönöm a választ és a segítséget!

Tisztelt Doktorno
En egy 15 eves lany vagyok akinek tudom hulye a probelmaja de nem tudom ezt kicel normalisan megbeszelni ugogy gondoltam irom maganak ….
Az lenne a problemam hogy ugy erzem hogy senki sem szeret engem ugy gondolom ha valakivel talakozok mind ha nem szeretne velem beszelni vagy kerulne engem es ettol olyan maganyosnak erzem magam nagyon … es hiaba is probalok rajonni mitol lehet ez a viselkedesemtol vagy nem tudom mi lehetne a problema hogy miert vannak velem igy az emberek……. igaz az is hogy kevesset beszelek meg szegyenlos vgayok nagyon de ez lenne a problema mert a barataim ellot ez nem igy vann …Mitt tudna nekem tanacsolni vagy mondani?

Kedves Doktornő!

Párommal 1 éve és 9 hónapja vagyunk együtt. Jelenleg egyetemista vagyok, idén végzek a METU (BKF) művész karán animáció szakon. Ahogy indult az egyetem, úgy véget ért 2 éves kapcsolatom gimis szerelmemmel, és így jött is az új 2015 november végén. Tinderen ismerkedtünk meg, majd ez átkerült a Facebook-ra miután nagyon szimpatikusak voltunk egymásnak. 1 hét látatlan beszélgetés után találkoztunk is, teljesen levett a lábamról a sármosságával, a magabiztosságával és főleg, hogy lehetett vele beszélgetni. Bizonytalan voltam, hogy ez egyáltalán jó ötlet-e, bizarrnak tartottam és még most sem fogadtam el teljesen, hogy a jobb kézfeje nem fejlődött ki teljesen, úgy voltam vele, hogy nekem a lelkem hiányos, neki ez a problémája, tehát megszoktam, illetve más akadályokról, amiről lentebb írok. Nagyon hezitáltam 3 hónap után, hogy facebookra ezt közzé tegyem. Párom most 28 éves, szabadúszó játék fejlesztő programozó, kapcsolatunk kezdetén ért véget HR karrierje. Már az elején problémáink adódtak, mivel rengteg barátja van, szabadúszó birodalmát alapozta és engem zavart, hogy nem kapok elegendő figyelmet. Hetente 1x aludtam nála, volt hogy 2 napot is, olyankor tök jól megvoltunk, mindketten dolgoztunk de élveztük egymás társaságát. Én nagyon szerettem a helyzetet, új volt, vidékiként, főleg pedagógusok legkisebb gyermekeként baromira élveztem, korábban sosem aludtam senkinél, nem hogy bulizni járni, ex barátommal egyenesen tiltották. Persze arról, hogy én a jelenlegi páromnál alszom nem tudták. Lassan megértettem párom távolság tartását, ez abból is adódik, hogy sosem volt barátnője, nem hogy hosszú távú párkapcsolata, de még szexuális kapcsolata sem (ez az exnél is így volt, de az egyértelmű volt, hogy ő kamasz), amit én nagyon megbecsülök és különlegesnek érzem magam – azt hiszem -, hogy velem van. Zavar, hogy nem elég férfias, ez az átka a mai társadalomnak, a túl idealizálás, ezzel elvéaz az Ember lénye(ge). Legalább, amikor találkoztunk jó volt. Volt olyan is, hogy nem kellett volna, mert rengeteg dolga volt, de én ezt nem tudtam és akkor közölte amikor találkoztunk, olyankor megharagudtam rá és durcáskodtam. Így készült az első közös fotónk. Különbözünk. Nekem sajnos megmaradt a gyermekkoromból, hogy engem senki sem szeret, nem bír, sosem tudtam beilleszkedni mert egy idő után összeveszés volt belőle. Lányokkal nem jövök ki túl jól, több a fiú barátom, akik barátok is. Az egytemen is képtelenség volt beilleszkednem, volt aki túl gyerekes, túl földönkívüli, túl hipster, túl érzékeny. Nehezen kezelem az embereket, és nem nagyon van önbizalmam. Félek, hogy ártok másoknak. És ezekből kifolyólag nem tudom a mai napig megérteni, hogy miért van velem egy kedves, normális, felnőtt ember. Az idő haladtával ugye jobban megismertük és kiismertük egymást, találkoztunk egymás szüleivel, mint kiderült, az övéi pszichológusok (az anya gyermekeket segít, az apa moderátor, elváltak), és most az öccse is az lett. Tisztelem őket, már csak az élet szemléletük miatt is. Mindig arra törekedtem, hogy na most elégedett leszek magammal, az életemmel, főleg, hogy itt van ez a pasi és akkor kiteljesedhetek, boldog lehetek, neki is estem Stephen Covey 7 aranyszokásos könyvének és Kollár Anna Istennős könyvének, nem értem a végükre mert rettegtem az érzelmeimtől. Tudni kell róla, hogy humor Harold, okos (tényleg, matekzseni, de van hogy a másiknak nem lehet igaza), kicsit romantikus alkat (lehet jól leplezi) és folyton aranyoskodunk egymással. Nem kevésszer óvva intett, ha nem látja az akaratomat, hogy túl akarok nőlni a szörnyeimen, akkor az ő türelme véges lesz és elválnak útjaink. Anyum is mondta, hogy kapjam össze magam, pedig már 9 hónapja ez az idegbaj van velem. Gondolkodtam szakemberen, de nem engedi meg a budgem. Ezeket már jobban 2016 végén és az idei év elején kaptam nagyobb kiakadásokban tőle, persze, hogy nem tetszett. Nagyon makacs természet vagyok és nehezen fogadok meg tanácsokat. Az volt az első pillanat, hogy mi nem leszünk sokáig együtt. Ugye ez a fránya negatív gondolkodás. Meghát a párkapcsolatok elején az ember jobban megakar felelni a másik igényeinek. Nekem már az is nagyon fontos, hogy a szüleim támogatják, igaz nagyvárosi suttyónak tartja apukám, de nem akarom, hogy érdekeljen a véleménye. Volt egy este, amikor nem voltam toppon a hullámhangulatvasutamon és “haza”fele menet, elkezdtek ömleni a könnyeim, és nem áltak meg. Lehet jól becsiccsentettem, lehet a túlhajszoltságtól, lehet azért mert már akkor is féltem, hogy jobbat talál nálam. Ez a mondat egyre sűrűbben elhagyta a számat az idén, hogy jobban járna egy másik lánnyal, aki normális és még akarat nélkül is kedves. Mindig azt kérdezi ilyenkor, mi az, hogy jobb? Ilyen nincs, én vagyok! Féltékeny is voltam, ha barátaival találkozott. Manapság már kevésbé. Azért is, mert én úgy láttam, hogy sokkal felszabadultabb velük, mint velem, ám én magam passzívan viselkedem mikor velük találkozunk. Izgulok is. Mit gondolnak? Idegösszeroppanásokon mentem keresztül a suli nyomta stressz miatt, és nem voltak olyan hetek, hogy ne sírtam volna. Idén tavaszi szünetben -ami egyetemben nem volt, de a kollégiumban igen- nála voltam 1 hetet, totál random ötlet volt, nem is az enyém szobatársamé. 3 napnál tovább nem bírtam a vicc áradatot és a túl aranyoskodást. Az is egyolyan pont volt, hogy távolabb kerültem, mintha a túlcsorsultságtól megfulladnék. Nehezen viseltem, illetve viselem, mert azt érzem egyre távolabb vagyunk egymástól. A nyáron egy cégnél gyakorlatoztam és mindennap felutaztam. Nem tudom mi történt velem, egy találkozásunk utáni héten kiégetten és üresnek éreztem magam a szakmám iránt, a családom iránt és Krisztián iránt. Akkor azt hittem szakítok vele. Pont születésnapja utáni hétvége volt, nem tudtunk találkozni, mert AIESEC nyári buli volt (vezető is volt itthon, meg kint 1 évet volt vezető Észtországban), utána meg családjával ünnepelt és még dolgoznia is kellett, erre még én is jöttem ezzel. Megigértem, hogy küzdök magunkért, mert nem akarom hagyni, hogy ami köztünk van elvesszen. Nem tudtam mit mondjak. Kérdezte, hogy szeretem és mondtam elsőnek, hogy nem tudom aztán, hogy igen, teljesen bizonytalan vagyok azóta is. Nem rég ismét egy hetet voltunk együtt, de nem kettesben. Úgy volt, hogy vele tartok Észtországba, ám pont attól féltem, hogy megint besokalok tőle, így kerültem vele egy ágyba az osztrák alpokban. Egész jól bírtam, még élveztem is. Bár volt, hogy a nap végére nagyon kimerültem fizikailag és lelkileg, ő meg az apartmanban maradt dolgozni és pörgött. Ugye vannak a párkapcsolatoknak azon szakaszai, amikor a szerelem elmúlik, jön egy mély pont, elbizonytalanodunk, hogy jó helyen, jó időben, jó emberrel vagyunk együtt, megkérdőjelezzük az érzéseinket. Soraimat könnyekkel küszködve írom, mert én ezt a kapocst nem akarom megszűntetni, és még mindig nagyon bízom, hogy jobban megszeretem őt, és magamat vele együtt szeretni fogom. Tudja, nem akarok szakítani vele, egyrészt a mai ellenkező nem anyag nagyon elkeserítő, mint erkölcsben és emberileg, másrészt igaz szokásainkban különbözünk, de vannak dolgok amikben olyan szeretnék lenni mint ő, pl.: a proaktivitása, hogy minden apró dolgonak örül (amúgy ez nem látszik rajta, lekinkább belül ujjong) és sikernek könyveli el, az elégedettsége. Utunk végén, már itthon nagyon magára mérgesített azzal, hogy én mindig minden ennivalót leszólok, és ezt ott anya-öcsi előtt, és addig bírtam és vissza szóltam neki, hogy a pudingja ízetlen volt, mert az ő ízlelése szerint csinálta és a lekvár volt a legjobb része. Az öccs kinevette, és megfagyott a levegő. Ez után folytatták a beszélgetést én meg visszavonultam és belebújtam a laptopomba. Igen, elég gyermetegen tudok viselkedni, félig kamasz vagyok. Azóta ezzel többé kevésbé megbékéltem, de az is egy olyan pont volt, hogy visszatáncolnék, és ez tart 1 hete. Nagyon kérem segítsen, hogy tisztaképet lássak, és hogy tehessek a boldogságunkért!

Kedves Melinda!
17 éves vagyok lassan 18 leszek.Olyan problémám lenne ,hogy apám vagy 15 éve elhagyott engem és a testvérem és az anyukám egyedül nevelt így gyakorlatilag apa nélkül nőttem fel,igaz már több mint 10 éve nevelőapám van de nem olyan szoros a kapcsolatunk nincs meg az a bizonyos “apa lánya kapcsolat”.Már lassan 1,5éve van barátom akivel nagyon jól kijövünk ,nagyon szeretjük egymást.A családját is nagyon szeretem főleg az apját.(A barátom szülei is elváltak már régen.)Úgy tekintek az apjára mintha az apám lenne,mivel úgy viselkedik velem mintha a lánya lennék.Mindig meghallgat és tanácsot ad ha baj van,jobban megnyílok neki mint a saját családomnak.Én is ha kell mindig segítek neki a munkájában.Szinte jobban szeretek nála lenni mint otthon.Úgy irigylem a barátom ,hogy ilyen apukája van:(
Ez normális?miért van ez? 🙁
Előre is köszönöm válaszát!
Tisztelettel,
Angéla

gyerekeim kirekesztenek már 3 éve ,hogy mért pontosan nem tudom ,közben zaklatnak de nem nyiltan ,ha szová teszem paranoiásnak tartanak stb..ugy döntötötem elköltözöm erre gondnokság alá helyezési pert índitottak ellenem

Tisztelt doktornő köszönöm hogy válaszolt a levelemre. Igen szeretnék a társfüggőségből kigyógyúlni mert nem lehet így élni. Szeretem a páromat de rájöttem hogy nem ilyen társra vágyom mint ő mármint belsőre gondoltam. Nekem olyan pasi kell aki érzelmes romantikus alkat mint én mert a párom sajnos nem ilyen ezért nem is illünk össze. Hol lehetne ilyen ingyenes pszichiátriai szakrendelő pszichológust igénybe venni? Mert nekem nagy szükségem lenne rá. A párommal én hiába beszélek arról hogy mit is szeretnék mert úgysem változtat rajta. Ezért akarok most a társfüggőséggel foglalkozni nagy segítségre lenne szükségem.

Kedves Doktornő! Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy teljesen reményveszettnek erzem azt hogy rám talál egyszer az a bizonyos nagy Ő, rózsaszín felhő.. stb. 3 éve vagyok egyedul, 21 éves nő vagyok.. Sajnos nem tartom magam szépnek sőt..:/ önbizalom hiány is van.. nagyon sok fiú azzal keres meg hogy ok csak alkalmi kapcsolatot szeretne.. Én nem erzem azt hogy nekem bele kene mennem az ilyen jatekokba..
Van egy fiú baratom.. már nagyon régóta ismerjük egymast.. sajnos 3 éve megszakadt köztünk a kapcsolat.. igazából nem is tudom miért.. 1 hónapja újra beszelgetunk és elég komoly dolgokról.. neki már van egy 3 hónapos babája és barátnője de meg is velem is akar találkozni..:/ és nem úgy barátilag.. nem szeretném ha miattam mennének szét.. de már valamilyen szinten ragaszkodom hozza..

Sajnos én falun élek és a legközelebbi nagyváros hozzánk Győr de az is messze van kb 40 km. Csornán esetleg nincs ilyen? Kérdezzem meg a háziorvostól?

Kedves Cintia
3eve elek párommal sajnos alkohol problèmai vannak es nagyon sokszor igergette hogy változik de semmi jelèt nem látom ez miatt nagyon sok a veszekedes koztunk es a szexualis eletunk is ritka nem vagyok mar szerelmes ez mar inkabb szeretet.
Megismertem egy ferfit aki tetszik sokat beszelek vele de ő többet szeretne mint barátsag es enis elgondolkodtam rajta mi lenne ha tobb lenne mint baratsag szoval jelenleg dontes keptelen vagyok felek kilepni ebböl a kapcsolatbol mert ha hitt hagyom paromat felek hogy valami tortenik vele
Üdv Erika

Tisztelt pszichológusnő!
2 éve élek párkapcsolatban. Párom korábban agglegény volt. A szüzességét későn, 24 évesen veszítette el. Valódi párkapcsolata nem volt,gyakorlatilag vagy, szerető státusz jutott neki v alkalmi kapcsolatok. Ő azt mondja, soha nem kellett a nőknek. Az édesapja korán meghalt, édesanyja nevelte fel egyedül. Az anyukát is sikertelen párkapcsolatok, sikertelen házasságok jellemzik(alkoholizmus) . Általában hideg a fiával kapcsolatban. Pld nem adnak egymásnak puszit.Parom gyerekként latta aktus közben, de azt is meg élte hogy részegen került haza az anyuka.
Nos párom első “bnője” egy alig pár hónapos, csecsemő anyja volt, akinek ki tudja miért volt szüksége szeretőre.. A kapcsolat lényege az volt, hogy amikor a férj elment otthonról, párom felmehetett. Az aktus előjáték nélkül zajlott, max 2 pozituraban. Ennyit engedett a nő. Ismétlés soha nem volt. A találkozás ok száma is ritka.. Viszont közben nem csak páromat használta ki, hanem pld a gyerekeket a nyakába akasztotta és párom vitte anyjához őket ebédelni. A maradékot becsomagoltatta, azt ette a, férj is. Ebben az időszakban párom nem védekezett, állítólag a nő sem. Teherbeeses nem történt. Ennek a vminek párom vetett véget. Közben évek teltek el és senki nem jött. Aztán kB 5 év múlva egy újabb kapcsolat. Itt már egyéb problémák is jelentkeztek. Mint utóbb kiderült, páromon kívül még 2 másik úriember is volt a kapcsolatukban. Gyakran átverte páromat, aki pld várta a megbeszélt randin, amit a nő rendszeresen lemondott. Ekkor kezdtek jelentkezni a merevedési problémák. Illetve innen eredeztethető, hogy nem képes bentre ejakulalni. Innentől kezdve alkalmi kapcsolatok jöttek csak. De a merevedési zavar és ejakulációs probléma folyamatosan fent állt. Ehhez még társult a maszturbáció és az ehhez kapcsolódó pornó nézés. (itt jegyzem meg, hogy a pornó esetén mindig 50 feletti nők, sokszor édesanyja korabeli)
Nos ilyen előzmények után jöttem én…
A párkapcsolatban jó a kommunikáció. Mindent meg tudunk beszélni. Tudja, hogy vmi nem stimmel, tudja hogy beteg.. Minden területen passzolunk, de az ágyban van egy kis gond… Ez ranyomja a bélyegét az együttlétekre..
Kezdetben probléma volt a maszturbációs beidegzodes.( mivel függő volt, az ujrainditas érdekében se maszturbáció, se pornó)
Ma már ez nem gond, tudom kezelni a testét. Probléma volt a pornón tanult szocializáció. (úgy akarta megelni a szexet, mint a filmen)ezen is túl vagyunk..
Jelenleg is van problémank.. Közbe szólt a magas vernyomas és az erre szedett gyógyszer.
Nos egyrészt rendkívül alacsony a libidója. Számára heti egy alkalom elég. Ezt tulajdonképpen még el is lehet fogadni. Azt is hogy fáradt, stresszes, ezért pld hét közben nem képes szeretkezni. De ő programoz. Pld ott van a vágy kedden, de hulla vagyok, majd szeretkezunk vasárnap.
Nem védekezünk, ennek ellenére nem lettem terhes. Mostanában azonban újra képtelen a benti ejakulációra, pedig nekünk már sikerült visdzahozni. Vhol mintha az lenne a fejében, hogy nehogy kiderüljon meg az is, hogy steril.
A legnagyobb gondom azonban az intimitás měgélés… Élvezi, hogy kenyeztetem, ő is simogat. De pld csókolózni nem szeret. Amint van merevedés, azonnal mondja, hogy szexeljunk, mert ki tudja meddig tart. Folyamatosan arra koncentrál, hogy nekem jó legyen, meg hogy fent tudja tartani a merevedést. Az intimitást, az igazi szenvedélyt soha nem élte meg át.. Nem tud kikapcsolni, nem tud csak a, szexre koncentrálni… És ami még érdekes, számára mindegy a kiegules formája. (tehát hogy bennem, vagy kézzel csinálom neki) számára ugyanaz a végeredmény….
Ez mind a múlt? Az apa nélküli minta? Az anya hidegsege?
Van remény? Ki lehet törölni?

Tisztelt doktornő!
A tanácsára lenne szükségem Ön szerint miért van az,hogy egy pasi se tud úgy szeretni engem teljes szívből mármint nagy szerelemmel? Eddig akárhány kapcsolatom volt soha nem éreztem azt a nagy szerelmet egyik párom részéről se irányomba. Én mindig mindegyiket teljes szívemből szerettem és oda voltam értük és ezt ki is használták sajnos 🙁 Miért nem tud egy pasi se úgy szeretni ahogy kéne? Mi lehet a baj velem? Pedig nem is vagyok csúnya nő sőt mondhatom azt is,hogy nagyon sokan megnéznek és tetszem is a pasik többségének. Amikor megismerkedek valakivel az elején még minden olyan szép én vagyok számára a tökéletes tetszem neki minden téren külsőre és belsőre is egyaránt. De mihelyt egy kicsit jobban megismer összeszokunk utána már csak a hibákat keresik bennem. Sokan azért hagytak el mert azt mondták rám,hogy agresszív vagyok néha meg túlságosan ragaszkodó típus. De miért baj ez a pasiknak? Inkább örülniük kéne,hogy van egy lány aki ennyire ragaszkodik hozzájuk. Nem tudom,hogy viselkedjek velük hogy jó legyek. Az a baj,hogy megváltozni nem tudok mert mindig is érzelgős lány voltam aki mindent a szívére vesz. Hamar megszeretem a pasikat és lehet pont ez a baj velem. Úgy szeretnék végre én is valakinek a nagy szerelme lenni a nagy Ő de úgy érzem sose találom meg azt az illetőt 🙁

Tisztelt Pergel-Száraz Cintia!

A következőkben szeretném útmutatását kérni: 29 éves férfi vagyok, rendezett körülmények között éltem/élek, dolgozom, alapvetően potitívan tekintek a világra és a körülöttem levő emberekre.
Folyó év elején azonban magánéleti és munkahelyi problémák végett egy stresszes, “húzós” időszakot éltem, utólag beismerem kicsit túlhajtottam magam bizonyos értelemben.
Ezen időszakban, márciusban történt egy olyan dolog ami után triviálisnak tűnő problémám kezdődött. Egy túlhajtott hét után pihenéshez készülődtem, amikor csörgött a telefonom és egy régen látott jóbarátom invitált házibuliba, amit én el is fogadtam, bár sem kedvem sem energiám nem volt hozzá, konkrétan testileg lelkileg kimerültem, de “csakazértis” alapon elmentem az eseményre.
Ezen buliban alkolholos italt, ún: fény-t fogyasztattunk amit köztudottan felesespohárból, AZONNAL a kitöltés után kell LENYELNI.
Nem igazán szoktam inni, eléggé meg is ártott, másnap éreztem is az utóhatását de igazából a problémám innentől fogva kezdődött csak: észrevettem hogy a FOLYADÉKOK, és csakis kifejezetten a folyadékok nyelésekor mielőtt/miközben indítom/indítanám a nyelést, mintha egy kis “riasztó” bekapcsolna az agyamban és mintegy veszélyérzetet jelezve blokkolná a folyamatot, a folyadék a számban marad – közben evégett rástresszelek, még kevésbé lesz spontán a dolog, méginkább nem sikerül és még jobban rástresszelek, különösen ha mások előtt kell próbálkoznom vele, ha egyedül vagyok akkor is fennáll a dolog de kevésbé intenzív.
Szilárd ételek fogyasztásával nincsen semmi problémám.
Tisztában vagyok vele hogy irreális a dolog, folyadékoktól félrenyelhetünk de nem fulladunk meg, mégis mintha az agyam “tudat alatt félne ettől”, vagy valami hasonlót tudok elképzelni, mivel akkor egy ezredmásodpercre olyan érzésem támad mint amikor megijesztik az embert, és ettől stoppol a folyamat.
A kérdésem az lenne hogy van e összefüggés az említett esemény illetve máig fennálló problémám közt, mi okozza és hogyan tudnám ezt a bosszantó kellemetlenséget megszüntetni, milyen lehetőségek vannak, mennyi ideig tartana ezt “leküzdeni”? Immáron hónapok óta ezen problémámon kívül nem idegeskedem semmin különösebben, nem érzem magam magányosnak, rosszkedvűnek, jól alszom, vannak barátaim, járok közösségekbe, célokért küzdök de többek közt szociális életemet erősen befolyásolja negatív irányban az, hogy nem tudok semmit spontán inni.

Válaszát várva köszönettel,

Ádám

Tisztelt Pszichológus Asszony/Úr!
Már írtam önöknek pont 4 hónappal ezelőtt. Meghalt a kisbabánk születés után, s én elküldtem a páromat, mert úgy éreztem nem tudtam megadni neki amire vágyott. Aznap este mikor meghalt a baba elment és anyukájánál aludt, vártam visszajön de nem jött. Pár nappal később a bíróságon – a munkahelyünk – közölte, hogy ne keressem le vagyok tiltva, “össze kell szorítani a fogunkat és menni jobbra és balra”, majd egyszer megbeszéljük a dolgot ha találkoztunk egy sarkon megkérdezzük hogy vagyunk, és mindenki megy a dolgára” Stb. Azt hittem rosszul hallok. (A miénk egy munkahelyi szerelem volt, és valóban nagy. Én kishitű vagyok, vagy ebben nem tévedtem.) A lényeg azóta nem kerestem, nem keresett. Én áthelyeztettem magam, 20 év munkaviszony után. A kolléganőim akik addig, azt mondogatták nem hozzád való, gyagyás, stb. egyszerre jóba lettek vele, és kirekesztve éreztem magam. (Talán ezért is kértem azonnal áthelyezést. Valahogy nem értettem az egész helyzetet.) Letámadta, két héttel a baba születése után, amikor visszamentem, hogy “na most tudsz dolgozni vagy csak pityeregsz, mindenki életében van ilyen és nézd meg Zsolti is túl lépett rajta.”
A lényeg amiért most írok: És elnézést az előzményekért. Mi egymás mellett is lakunk, és igyekeztem kerülni, de néha néha láttam, hogy amikor elmegy otthonról mindig bámulja az ablakomat, Aztán egy hete észrevettem árulja az autóját, amit imádott, azt mondta, soha el nem adja – egy nagyon őszinte emberről beszélünk aki igazán megbízható stb. -. Beparkolt a házam elé, ahová egyébként soha azelőtt, hogy lássam az eladó táblát. (feltételezem). Majd feltűnt, pár napja, hogy már az anyukájától megy dolgozni, alig jön haza. Én tanultam jogot, ahol a tény, tény. De önök sokkal többet tudnak, a lélekbe: Elképzelhető lenne, hogy most (miután nyáron a kolléganőimmal járt ide-oda) jött rá, esetleg hiányzunk neki? Lehet ez ennek a jele. Tudom, nem látnak a fejébe, de lehetséges ez még ennyi idő után. Vagy csak én szeretném mert még mindig szeretem. Annak ellenére,hogy elküldtem? Igyekszem túllépni, igyekszem elfejteni, de feltettem egy kérdést magamnak: Ha szeret és én is őt, akkor miért kellene elfeljteni. Beszélni nem beszélhetek vele, hiszen akkor letiltott és én mélységesen tiszteletben tartom, soha nem zaklattam, és ezután sem tenném, ha pedig már túllépett rajtam és neki nem fáj, annak csak örülök. Bár ez így nem igaz, de felé nem tennék semmi lépést. Kérem szépen Önt, ha van jó meglátása esetleg a kételyemre, segítsen eldönteni, beszéljek vele; feledjem el; vegyem észre végre, hogy nincs mit tenni, nem tudom. Tanácstalan vagyok. Csak reménykedek, vagy valóban lehet apró jel a részéről. Előre is köszönöm szépen a segítségüket.

Tisztelt Címzett!

5 éves gyermekem óvodába – nagycsoportba jár. Mivel nyári születésű, ezért még plusz 1 éves járna óvodába, 7 évesen kezdené az iskolát, melynek indoka a nem tiszta hangképzés. Ezt az óvoda hallgatólagosan tudomásul venne. Az óvoda közölte, hogy a nagycsoportban a gyermekeket második félévtől “leszoktatják az alvásról”. A gyermekem minden nap alszik még 1,5 órát, ha ez elmarad, kora estére fizikai tüneteket produkál. (csapkod, kiabál, türelmetlen). Kérem az óvodát, hogy tegyék át egy másik csoportba, de ettől elzárkóztak. Mit tehetek? Mivel indokolhatom, hogy a gyermekemnek szüksége van az alvásra? Milyen hatása lehet a tartós alvásmegvonásnak ilyen korban? Kihez fordulhatok? Segítségüket előre is köszönöm. Gabriella

Jó reggelt kívánok.Én segítséget szeretnék kérni Önöktől evészavarral kapcsolatba.43 kg híztam 7 év alatt.A tavaj j szeptember ota 10 kg-ot szedtem föl.Bipoláris affektiv zavarral kezelnek.Gyogyszeres kezelésben is részesűlök.Időnként evésrohamaim vannak.Ez nagyrészt este 5 órától várható.Amikor valami rosz ér akkor is eszek ha kiegyensúlyozott időszakomban vagyok akkor tudom kontrolálni magam.Estére az összegyült streszt evéssel vezetem le.Nem eszek egyszerre sokat de szinte folyamatosan csipegetek.Nagyrészt az édes ételnek és a péksüteményeknek nem tudok ellenálni.Két 100 g -os csokoládét egy leültömbe megeszek.Este nincs itthon péksüti akkor kenyérrel potolom.Az édességet cukorral.Voltam a háziorvosnál ezzel és a vércukrom is rendben van.A pajzsmirigyem egy kicsit alul müködik, de azt mondta a háziorvos,hogy ez még nem indokolja az elhízát.Javasolta hogy menjek el pszihologushoz de nem szeretnék még mert úgy érzem nekem kell megállni jogy ne egyek fölöslegesen.Szégyelem, hogy idáig sülyyedtem.Segítséget szeretnék kérni Önöktől hogy mi tévő legyek.Van-e még esélyem a 43 kg -ot leadni.Segítségüket előre is köszönöm.