Kedves Doktornő!

Párommal lassan negyed éve vagyunk boldog kapcsolatban ám sajnos túlzottan féltékeny vagyok felé. Folyton arra gondolok minden ok nélkül hogy ő mással van. Többször bizonyította be szerelmét és a szívem tudja hogy nem kacsint félre és nincs más a dologban de az agyam furcsa gondolatait nem tudom le győzni. Volt előttem egy fiú az életében igazából nem történt semmi komoly köztük viszont valamiért mégis zavar. Én voltam neki mindenben az első ebben biztos vagyok csak mégis zavar ez a dolog. Nem szeretném hogy ez megmérgezze a kapcsolatunkat és szeretnék benne maximálisan bízni mert túl fontos személy lett az életemben. Tudom hogy engem megcsaltak már és lehet ezért vannak kétségeim de azt szeretném hogy ezek eltűnjenek. Nagyon hálás lennék ha segítene

Tisztelt Pszichológus.
Abban szeretném az ön önök segítségét kérni, isteni szuper párkapcsolatnak idndult a kapcsolatunk viszont az elmúlt egy hónapban “rémálom” erről persze tehetek én is hisz nevetséges pitiáner dolgokt füllentettem és nem ugy adtam elő a sztorit ahogy valójában történt. Páromról anyit kell tudni hogy midenben segít megért meghallgatna de egyszerűen nem tudok vele ilyen témaban beszélni mert hang nem jön ki a számon, ha még is akkor a nem tudom az. Mit csináljak hogy visszanyerjem a bizalmát és a komunikáció részemről is menjen bármilyen témában. Ő is szeret én is őt és egyszerűen nem tudjuk egymásra elengedni és a probléma forrását megkeresni. Mert már párom azzal ált elő hogy szerinte nárcisztikus betegségem van. Kérem szépen mielőbbi válaszát.

Üdvözlöm!
Egy ève èrt egy megràzkòdtatàs,aminek hatàsàra depressziòs lettem èjszaka sìrtam nappal pròbàltam vidámnak tünni, hogy ne vegyèk èszre a szomorùsàgom ès ne okozzak ezáltal bánatot vagy aggòdást szeretteimnek, de megakartam halni ùgy èreztem nincs èrtelme az èletemnek, minden addigi elkèpzelèsem romokba dőlt… tudtam màr semmi sem lehetsèges abbòl, amit szerettem volna elèrni. Minden lehetetlennè vállt számomra, aztán a barátom is elhagyott, amùgy is mèlyen voltam ès azzal csak rosszabbul èreztem magam. Màsnal kerestem a vigasztalást aztàn kibèkültünk a szerelmemmel, de nèha akkora felgyülemlett feszültsèget èrzek, hogy belevernèm a fejem a falba vagy fognám a telefonom ès beleharapnèk mellèkesen megjegyeznèm, hogy sokat van a kezbem, de nem teszem meg csak azt èrzem,hogy megtennèm pedig nem a telefonomra haragszom. Haragszom magamra, hogy lefeküdtem valakivel csak sex-èrt ès nm is az èlvezetèrt, hanem a düh miatt ès szomorùsàg miatt. Rosszul esik az elutasítottság is, amit kaptam azt követően, hogy ez csak ennyi volt holott így is volt ez megbeszèlve ès a baràtomat vàlasztanám, mert vele vagyok boldog.

Üdvözlöm!
Az a problémám, hogy vitatkoztunk a kedvesemmel és olyat vágtam a fejéhez amit soha nem gondoltam róla és egyáltalán nem úgy értettem!
Ezt abban a pillanatban hogy kimondtam, éreztem, hogy hiba volt mert sokszor nem azt mondom vagy nem tudom kifejezni magam úgy ahogy azt akarom. Egy váló félben lévő nő, aki mindent meg tesz a gyermekéért és egy csodálatos édesanya. de a válási procedúra és egyéb problémák mostanában teljesen kikészítik és kerül… távolság tartó velem. Ez rosszul esik és hiába kérte, hogy most kevesebbet beszéljünk, próbáltam mimnél kevesebbre fogni és kevesebbszer keresni, de ez sem elég neki. Próbálok segíteni a problémáiban, de azt mondja, hogy ezeket neki egyedül kell megoldania. De ha kettőnk kapcsolatáról kérdezem, folyton kiakad és azt mondja, hogy erre neki nincs sem ideje sem kedve beszélni. folyton kerüli a témát és idegességemben egy vita folytán azt vágtam a fejéhez, hogy ezzel a viselkedéssel a sírba teszi saját magát a gyerekét és engem is! Pedig egyáltalán nem gondolom így! Ez miatt szakított velem! Mi tévő legyek? Hiszen fontosak a számomra a gyermekével együtt és Szeretem őket! Soha nem gondolnék róla ilyeneket amit a fejéhez vágtam idegességemben, de nem hisz nekem és meg is értem! Nekem is rosszul esne! Miért nem tudom kifejezni magam és mondok olyanokat amik nem igazak? Mi tévő legyek? Hogy tudnám jóvá tenni? Kétségbe vagyok esve a saját hibám miatt! 🙁 Kérem segítsenek, adjanak tanácsot!
Köszönettel, Zsolt

jó napot doktornő én írtam múltkor arról,hogy a páromat a szülei nem akarják engedni. Én látom a páromon,hogy eszébe sincs külön költözni velem. Mindig is nagyon jó emberismerő voltam észreveszem ha valaki hazudik nekem mintha belelátnék a fejébe. És a párom egyáltalán nem őszinte velem sőt a szerelme se őszinte. Csak azt nem értem miért tart maga mellett. Szerintem azért mert fél,hogy nem lesz másik barátnője. Mivel előttem volt neki egy nagy szerelmi csalódása. A páromnak volt egy 4 és fél éves kapcsolata ami véget ért. Sőt el is jegyezte a lányt de a házasságból nem lett semmi. Szerintem ő még mindig nem tudta elfelejteni azt a kapcsolatot és nem is fogja soha. Neki az a lány volt az igazi őt tényleg szerette engem viszont nem és ebben biztos vagyok. Az elsőt általában nem felejtik el a pasik soha. Jöhet utána 2-3 másik csaj de az akkor sem lesz ugyan olyan mint az első. Meg abból is gondolom,hogy ő nem akar elköltözni innen mert a volt barátnőjével 4 év után se ment el lakni akkor velem meg végképp nem fog. Ő neki így kényelmes anyuka meg apuka mellett. Csak a kifogásokat keresi,hogy ezért meg azért nem lehet. Meg,hogy gyűjtenünk kell ahhoz pénzt stb. Én is szeretnék egy jól fizető állást mert ez a közmunka nem elég nagyon keveset fizetnek. Csak sajnos ilyen téren is vannak problémák. Mindig is közmunkán dolgoztam soha nem volt még más munkahelyem mert egyrészt ahol én laktam nem volt sok lehetőség másrészt viszont mindig is félénk voltam nem jártam társaságba szórakozni se így a munkahelyeken is féltem. Mellém olyan társ kéne aki tudna segíteni lelkileg rajtam és egy kicsit komolyabb a gondolkodása mint a mostani páromnak. Az a baj,hogy nem tudom elhagyni mert társfüggő vagyok mindig is az voltam. Soha egyik páromat se tudtam elhagyni 🙁 Mindig engem hagytak el általában. De a szívem mélyén tudom,hogy ez a kapcsolat nem vezet sehova csak vegetálok és egyáltalán nem vagyok boldog. Szeretem őt de sajnos az érzés nem kölcsönös. Meg még ezen kívül vannak problémák nem csak ez a külön költözés. Pl az,hogy a párom pénz dolgában nagyon sóher. Amióta vele vagyok nem sok mindent kaptam tőle mármint ajándékra gondolok. Sőt ha vannak ilyen alkalmak pl névnap szülinap ilyesmi akkor az ajándékot általában nem is a párom veszi meg nekem hanem az édesanyja. Úgy mint pl most a névnapomra. Tegnap kaptam az édesanyjától ajándékot és láttam,hogy a fia kezébe nyomott valamit. Először átadta ő nekem utána meg a fia és úgy adták elő az egészet mintha a párom vette volna nekem amikor ez nem igaz. Hamar rájöttem a hazugságra és amikor rákérdeztem még le is tagadta a szemembe hazudott,hogy igenis tőle kaptam csak az anyja vette meg nekem de viszont ő majd odaadja a pénzt neki. Nem tudom megérteni,hogy miért kell félrevezetni engem. Nem vagyok már kislány,hogy higgyek a mesékben. Az a baj,hogy a párom nagyon smucig irigy ha rajta múlna soha semmit nem venne nekem mert sajnálja rám a pénzt. Szinte mondhatom azt,hogy az anyja a párom mert tőle legalább kapok néha valamit. A 11 hónap alatt sokkal több ajándékot vett nekem mint a fia. És szerintem ez nem szép dolog. Az ilyen embernek akkor minek barátnő ezt mondja meg nekem doktornő? Egy nőnek nem csak szexre van szüksége egy kapcsolatban azt minden férfi megtudja adni. Néha-néha szerintem szoktak venni a párok egymásnak ajándékot. Ön hogy látja ezt?

Tisztelt Doktornő!

A segítségét szeretnem kérni kisfiammal kapcsolatban. Ő 2 hét múlva lesz 9 éves, okos, értelmes gyermek. Külföldön élünk, egy kis faluban.
Valamelyik nap átment a barátjához játszani (kb. 2* volt eddig nála), a megbeszélt időre hazaért, jött vele a barát is, és kérdezték maradhat –e most Ő nálunk. Természetesen igent mondtam, bementem a szobába, mert kicsit hangosabbak voltak, és látom, hogy a barátja a „kukacát” fűrészeli a játék fűrésszel. Szóltam nekik, hogy ezt fejezzék be. A fiam elég furcsán viselkedett, nem nagyon értettem a dolgot. Mikor elment lementünk sétálni, akkor rákérdeztem mi ez a „kukac” dolog.
Azt mondta, hogy kb. fél éve kezdte a barátja, „masszírozgatni”, és neki vissza kell adni. Kérdeztem, hogy jó érzés ez neki, eleinte jó volt, de most mar nem. Sétálás közben egyszer csak keserves sírásba kezd, kérdezem mi a baj? Anya én olyan h… vagyok, mert azt mondta a barát kapják be egymásnak a kukacát, és Ő meg is tette. Eleinte ellenállt, de a barát megfenegette, hogy elmondja mindenkinek, milyen gyáva kukac. Totálisan kiakadtam, próbáltam higgadt maradni, megöleltem, puszilgattam, mondtam semmi baj, de többet ilyet ne csináljon.
Azóta nem tudok aludni, enni. Miért tett ilyet, kíváncsiság, vagy más? Kérdeztem elmondjuk –ennek az apának, kérte, hogy ne, fél elmondani. A kapcsolatuk nagyon szoros, imádják egymást, sok dolgot csinálnak együtt. A fiam nagyon szereti a testi érintést, már kisbabakorától kezdve. Eddig, 7 évig egyedüli gyermek volt, 2 éve született meg a kisöccse. Nálunk nincs mobiltelefon, Tablet, gépjáték stb. Tv is csak akkor nézhet, ha valaki ott van, ez általában 2 óra hetente, és szinte csak természetfilm. Igyekszünk minden este olvasni nekik. Azon kapom magam, hogy figyelem a fiam, nézem, vannak –e jelek esetleg a másságra. Félek elengedni már bárkivel, még az iskolába is. Én totálisan kikészültem, kérem, segítsen.
Várom válaszát

Egy aggódó anya

Üdvözlöm!
Egy elég összetett probléma miatt írok Önnek. 21 éves vagyok,a barátommal 18 éves koromban jöttem össze,de a nagy problémám az,hogy nem feküdtem még le vele.Röviden szólva “minden megtörtént,csak AZ nem”. Az osztálytársam volt,sokáig nagyon tetszett nekem,mielőtt kiderült hogy neki is tetszem.Össze is jöttünk,de sajnos kezdtem úgy érezni (már az elejétől kezdve),hogy valami nem jó,pedig úgy éreztem szeretem őt.Nagyon sokat olvasok már tinédzser korom óta,nagyrészt romanikus regényeket.Persze nem úgy van a valóságban mint a könyvekben,de mégis úgy érzem,hogy valami más is van a háttérben,mintha egyáltalán nem úgy kívánnám őt,mint “ahogy kéne”.Nagyon gondolkodós típus vagyok,mindent a fejemben élek meg inkább,mint a valóságban és már az elején elkezdtem görcsölni, hogy “ez így nem jó” meg “lehet nem is vele akarok lenni” . Telt az idő,és csak úgy hirtelen eszembe jutott,hogy mi van, ha azért nem olyan ez az egész,mert valójában nem is a fiúkhoz vonzódom,hanem a lányokhoz.Ez már egyszer eszembe jutott kislány koromban,amikor vastam egy másik lány üzenetét egy magazinban: “tetszik a barátnőm”. Nekem nem tetszett meg soha nő/lány,ezért akkor sem értettem,meg is ijedtem.Szóval alapja nem volt.De amikor összejöttem Vele,hirtelen megint előjött a kérdés: mi van ha ez a baj? Megijedtem hogy elveszítem Őt, ha ilyeneken gondolkozom,ezért gyorsan ejtettem is a témát.Akkor sem volt senki nőnemű, aki megtetszett volna,ilyen fantáziáim sem voltak soha.Viszont eltelt 2 és fél év,februárban lesz 3 éve,és még mindíg úgy érzem hogy valami baj van és még mindig nem jutottunk el a “fináléig”. Nekem és Neki is ez az első kapcsolata,én pedig alapból féltem a testiségtől mindíg is. Az még fontos információ,hogy én 150cm,ő pedig198,ezért attól is féltem már az elejétől kezdve,hogy sokkal nagyobb, mint én.Szóval sokat olvastam,elbújtam a könyvekbe és nem akartam igazán ,megélni(mostmár azt sem tudom miért).Ígybotlottam bele két fiú szerelmi kapcsolatába. Két fiú szerelme nekem mindíg is pozitív gondolat volt,a szexjeleneteiket olvasni is élvezetes volt.Szóval ahogy belekerültem ebbe,beleéltem magam,de még mindíg a két férfi gondolata tetszett.Na és így jött megint fel,mostmár harmadjára a gondolat: azért tetszik ennyire ez a két férfi történet,meg szex stb.,mert valójában tényleg a nők tetszenek? Valamint a barátomat ezért nem kívánom “ahogy kéne”? Vagy csak már annyira rágörcsöltem a “végső” részére a szexnek,hogy az a baj? Mivel eddig ebbe a”nő témába” nem gondoltam bele teljesen,nem is jutottam semmire,de mostmár muszáj vagyok,mivel tényleg kétségbe estem,hogy lehet ez a baj. Hiszen most harmadjára előjött ez a kérdés,akkor kell hogy legyen benne valami? Vagy nem? A 20 év alatt mindíg is srácok/fiúk tetszettek,a könyvekben is őket preferáltam,velük tudtam magam elképzelni.De mostmár annyira felhergeltem magam,hogy csak ezt hallom a fejemben:”Te a lányokat szereted,ezért nem volt minden olyan ahogy szeretted volna.Most végre kiderült.Csak fel kell dolgoznod.” Belegondoltam,próbáltam elképzelni,milyen lenne,mivel sokat olvasok és élénk a fantáziám nagyon sok szituációt elképzeltem nőkkel,hátha találok magamban valamit. Undorítónak nem találtam,sőt volt olyan amit vonzónak ítéltem,de valahogy mégsem érzem hogy jó lenne,pláne hogy nagyon nem érzem ezektől a gondolatoktól jól magam.A legrosszabb,hogy mindkét nemmel el tudom ezeket képzelni,és hiába érzem,hogy érzelmileg férfihoz tudnék kötödni romantikusan,valahogy mégis kétségek között vagyok,hogy akkor mégis miért gondolkozom ilyeneken,és miért “sikoltom magamban”,hogy “de te AZ vagy.” Szóval jó lenne egy kis útmutatás,hogy így első benyomásra mi lehet a baj,mert nagyon szeretném a “2 gyerek,férj,kutya” boldog véget,és félek,hogy végül nem ezt a kártyákat osztották le nekem,ami viszolygással tölt el. Körülbelül egy hónapja gyötörnek ezek a gondolatok,a családom támogat,az ő véleményük szerint itt nem a “lányokkal van a baj”,hanem az intimitástól való félelmemtől,vagy attól,hogy a barátom mégsem nekem való.De már odáig jutottam,hogy azt gondolom csak “gondolatban tetszenek a fiúk” és most,hogy nőkre is gondolok,azért reagálok ilyn intenzíven,mert csak azt hittem,hogy az ellenkező nem kell.Főleg,mivel régen is,amint kiderült,hogy valakinek én is tetszem,olyan volt,minthna elfújták volna a vonzalmamat és már majdhogynem taszított az illető.Ez egyszerű ijedtség volt csupán?Szakítanom kéne Vele,vagy csak a görcsösséget kéne megoldani? Vagy nem is a szex a baj,hanem hogy inkább nővel szeretnék lenni,csak nem tudom magamnak bevallani? (Persze ezt a mondatot leírva egyből jön a hang:”Igen ez a baj,nővel szeretnél lenni”.) Nem tudom mit tegyek,hogy mi az igazság.
Remélem ez a kusza történet érthető lesz,nagyon próbáltam magamból mindent szisztematikusan kiírni. Előre is köszönöm a választ és a segítséget!

Tisztelt Doktorno
En egy 15 eves lany vagyok akinek tudom hulye a probelmaja de nem tudom ezt kicel normalisan megbeszelni ugogy gondoltam irom maganak ….
Az lenne a problemam hogy ugy erzem hogy senki sem szeret engem ugy gondolom ha valakivel talakozok mind ha nem szeretne velem beszelni vagy kerulne engem es ettol olyan maganyosnak erzem magam nagyon … es hiaba is probalok rajonni mitol lehet ez a viselkedesemtol vagy nem tudom mi lehetne a problema hogy miert vannak velem igy az emberek……. igaz az is hogy kevesset beszelek meg szegyenlos vgayok nagyon de ez lenne a problema mert a barataim ellot ez nem igy vann …Mitt tudna nekem tanacsolni vagy mondani?

Kedves Doktornő!

Párommal 1 éve és 9 hónapja vagyunk együtt. Jelenleg egyetemista vagyok, idén végzek a METU (BKF) művész karán animáció szakon. Ahogy indult az egyetem, úgy véget ért 2 éves kapcsolatom gimis szerelmemmel, és így jött is az új 2015 november végén. Tinderen ismerkedtünk meg, majd ez átkerült a Facebook-ra miután nagyon szimpatikusak voltunk egymásnak. 1 hét látatlan beszélgetés után találkoztunk is, teljesen levett a lábamról a sármosságával, a magabiztosságával és főleg, hogy lehetett vele beszélgetni. Bizonytalan voltam, hogy ez egyáltalán jó ötlet-e, bizarrnak tartottam és még most sem fogadtam el teljesen, hogy a jobb kézfeje nem fejlődött ki teljesen, úgy voltam vele, hogy nekem a lelkem hiányos, neki ez a problémája, tehát megszoktam, illetve más akadályokról, amiről lentebb írok. Nagyon hezitáltam 3 hónap után, hogy facebookra ezt közzé tegyem. Párom most 28 éves, szabadúszó játék fejlesztő programozó, kapcsolatunk kezdetén ért véget HR karrierje. Már az elején problémáink adódtak, mivel rengteg barátja van, szabadúszó birodalmát alapozta és engem zavart, hogy nem kapok elegendő figyelmet. Hetente 1x aludtam nála, volt hogy 2 napot is, olyankor tök jól megvoltunk, mindketten dolgoztunk de élveztük egymás társaságát. Én nagyon szerettem a helyzetet, új volt, vidékiként, főleg pedagógusok legkisebb gyermekeként baromira élveztem, korábban sosem aludtam senkinél, nem hogy bulizni járni, ex barátommal egyenesen tiltották. Persze arról, hogy én a jelenlegi páromnál alszom nem tudták. Lassan megértettem párom távolság tartását, ez abból is adódik, hogy sosem volt barátnője, nem hogy hosszú távú párkapcsolata, de még szexuális kapcsolata sem (ez az exnél is így volt, de az egyértelmű volt, hogy ő kamasz), amit én nagyon megbecsülök és különlegesnek érzem magam – azt hiszem -, hogy velem van. Zavar, hogy nem elég férfias, ez az átka a mai társadalomnak, a túl idealizálás, ezzel elvéaz az Ember lénye(ge). Legalább, amikor találkoztunk jó volt. Volt olyan is, hogy nem kellett volna, mert rengeteg dolga volt, de én ezt nem tudtam és akkor közölte amikor találkoztunk, olyankor megharagudtam rá és durcáskodtam. Így készült az első közös fotónk. Különbözünk. Nekem sajnos megmaradt a gyermekkoromból, hogy engem senki sem szeret, nem bír, sosem tudtam beilleszkedni mert egy idő után összeveszés volt belőle. Lányokkal nem jövök ki túl jól, több a fiú barátom, akik barátok is. Az egytemen is képtelenség volt beilleszkednem, volt aki túl gyerekes, túl földönkívüli, túl hipster, túl érzékeny. Nehezen kezelem az embereket, és nem nagyon van önbizalmam. Félek, hogy ártok másoknak. És ezekből kifolyólag nem tudom a mai napig megérteni, hogy miért van velem egy kedves, normális, felnőtt ember. Az idő haladtával ugye jobban megismertük és kiismertük egymást, találkoztunk egymás szüleivel, mint kiderült, az övéi pszichológusok (az anya gyermekeket segít, az apa moderátor, elváltak), és most az öccse is az lett. Tisztelem őket, már csak az élet szemléletük miatt is. Mindig arra törekedtem, hogy na most elégedett leszek magammal, az életemmel, főleg, hogy itt van ez a pasi és akkor kiteljesedhetek, boldog lehetek, neki is estem Stephen Covey 7 aranyszokásos könyvének és Kollár Anna Istennős könyvének, nem értem a végükre mert rettegtem az érzelmeimtől. Tudni kell róla, hogy humor Harold, okos (tényleg, matekzseni, de van hogy a másiknak nem lehet igaza), kicsit romantikus alkat (lehet jól leplezi) és folyton aranyoskodunk egymással. Nem kevésszer óvva intett, ha nem látja az akaratomat, hogy túl akarok nőlni a szörnyeimen, akkor az ő türelme véges lesz és elválnak útjaink. Anyum is mondta, hogy kapjam össze magam, pedig már 9 hónapja ez az idegbaj van velem. Gondolkodtam szakemberen, de nem engedi meg a budgem. Ezeket már jobban 2016 végén és az idei év elején kaptam nagyobb kiakadásokban tőle, persze, hogy nem tetszett. Nagyon makacs természet vagyok és nehezen fogadok meg tanácsokat. Az volt az első pillanat, hogy mi nem leszünk sokáig együtt. Ugye ez a fránya negatív gondolkodás. Meghát a párkapcsolatok elején az ember jobban megakar felelni a másik igényeinek. Nekem már az is nagyon fontos, hogy a szüleim támogatják, igaz nagyvárosi suttyónak tartja apukám, de nem akarom, hogy érdekeljen a véleménye. Volt egy este, amikor nem voltam toppon a hullámhangulatvasutamon és “haza”fele menet, elkezdtek ömleni a könnyeim, és nem áltak meg. Lehet jól becsiccsentettem, lehet a túlhajszoltságtól, lehet azért mert már akkor is féltem, hogy jobbat talál nálam. Ez a mondat egyre sűrűbben elhagyta a számat az idén, hogy jobban járna egy másik lánnyal, aki normális és még akarat nélkül is kedves. Mindig azt kérdezi ilyenkor, mi az, hogy jobb? Ilyen nincs, én vagyok! Féltékeny is voltam, ha barátaival találkozott. Manapság már kevésbé. Azért is, mert én úgy láttam, hogy sokkal felszabadultabb velük, mint velem, ám én magam passzívan viselkedem mikor velük találkozunk. Izgulok is. Mit gondolnak? Idegösszeroppanásokon mentem keresztül a suli nyomta stressz miatt, és nem voltak olyan hetek, hogy ne sírtam volna. Idén tavaszi szünetben -ami egyetemben nem volt, de a kollégiumban igen- nála voltam 1 hetet, totál random ötlet volt, nem is az enyém szobatársamé. 3 napnál tovább nem bírtam a vicc áradatot és a túl aranyoskodást. Az is egyolyan pont volt, hogy távolabb kerültem, mintha a túlcsorsultságtól megfulladnék. Nehezen viseltem, illetve viselem, mert azt érzem egyre távolabb vagyunk egymástól. A nyáron egy cégnél gyakorlatoztam és mindennap felutaztam. Nem tudom mi történt velem, egy találkozásunk utáni héten kiégetten és üresnek éreztem magam a szakmám iránt, a családom iránt és Krisztián iránt. Akkor azt hittem szakítok vele. Pont születésnapja utáni hétvége volt, nem tudtunk találkozni, mert AIESEC nyári buli volt (vezető is volt itthon, meg kint 1 évet volt vezető Észtországban), utána meg családjával ünnepelt és még dolgoznia is kellett, erre még én is jöttem ezzel. Megigértem, hogy küzdök magunkért, mert nem akarom hagyni, hogy ami köztünk van elvesszen. Nem tudtam mit mondjak. Kérdezte, hogy szeretem és mondtam elsőnek, hogy nem tudom aztán, hogy igen, teljesen bizonytalan vagyok azóta is. Nem rég ismét egy hetet voltunk együtt, de nem kettesben. Úgy volt, hogy vele tartok Észtországba, ám pont attól féltem, hogy megint besokalok tőle, így kerültem vele egy ágyba az osztrák alpokban. Egész jól bírtam, még élveztem is. Bár volt, hogy a nap végére nagyon kimerültem fizikailag és lelkileg, ő meg az apartmanban maradt dolgozni és pörgött. Ugye vannak a párkapcsolatoknak azon szakaszai, amikor a szerelem elmúlik, jön egy mély pont, elbizonytalanodunk, hogy jó helyen, jó időben, jó emberrel vagyunk együtt, megkérdőjelezzük az érzéseinket. Soraimat könnyekkel küszködve írom, mert én ezt a kapocst nem akarom megszűntetni, és még mindig nagyon bízom, hogy jobban megszeretem őt, és magamat vele együtt szeretni fogom. Tudja, nem akarok szakítani vele, egyrészt a mai ellenkező nem anyag nagyon elkeserítő, mint erkölcsben és emberileg, másrészt igaz szokásainkban különbözünk, de vannak dolgok amikben olyan szeretnék lenni mint ő, pl.: a proaktivitása, hogy minden apró dolgonak örül (amúgy ez nem látszik rajta, lekinkább belül ujjong) és sikernek könyveli el, az elégedettsége. Utunk végén, már itthon nagyon magára mérgesített azzal, hogy én mindig minden ennivalót leszólok, és ezt ott anya-öcsi előtt, és addig bírtam és vissza szóltam neki, hogy a pudingja ízetlen volt, mert az ő ízlelése szerint csinálta és a lekvár volt a legjobb része. Az öccs kinevette, és megfagyott a levegő. Ez után folytatták a beszélgetést én meg visszavonultam és belebújtam a laptopomba. Igen, elég gyermetegen tudok viselkedni, félig kamasz vagyok. Azóta ezzel többé kevésbé megbékéltem, de az is egy olyan pont volt, hogy visszatáncolnék, és ez tart 1 hete. Nagyon kérem segítsen, hogy tisztaképet lássak, és hogy tehessek a boldogságunkért!

Kedves Melinda!
17 éves vagyok lassan 18 leszek.Olyan problémám lenne ,hogy apám vagy 15 éve elhagyott engem és a testvérem és az anyukám egyedül nevelt így gyakorlatilag apa nélkül nőttem fel,igaz már több mint 10 éve nevelőapám van de nem olyan szoros a kapcsolatunk nincs meg az a bizonyos “apa lánya kapcsolat”.Már lassan 1,5éve van barátom akivel nagyon jól kijövünk ,nagyon szeretjük egymást.A családját is nagyon szeretem főleg az apját.(A barátom szülei is elváltak már régen.)Úgy tekintek az apjára mintha az apám lenne,mivel úgy viselkedik velem mintha a lánya lennék.Mindig meghallgat és tanácsot ad ha baj van,jobban megnyílok neki mint a saját családomnak.Én is ha kell mindig segítek neki a munkájában.Szinte jobban szeretek nála lenni mint otthon.Úgy irigylem a barátom ,hogy ilyen apukája van:(
Ez normális?miért van ez? 🙁
Előre is köszönöm válaszát!
Tisztelettel,
Angéla

gyerekeim kirekesztenek már 3 éve ,hogy mért pontosan nem tudom ,közben zaklatnak de nem nyiltan ,ha szová teszem paranoiásnak tartanak stb..ugy döntötötem elköltözöm erre gondnokság alá helyezési pert índitottak ellenem

Tisztelt doktornő köszönöm hogy válaszolt a levelemre. Igen szeretnék a társfüggőségből kigyógyúlni mert nem lehet így élni. Szeretem a páromat de rájöttem hogy nem ilyen társra vágyom mint ő mármint belsőre gondoltam. Nekem olyan pasi kell aki érzelmes romantikus alkat mint én mert a párom sajnos nem ilyen ezért nem is illünk össze. Hol lehetne ilyen ingyenes pszichiátriai szakrendelő pszichológust igénybe venni? Mert nekem nagy szükségem lenne rá. A párommal én hiába beszélek arról hogy mit is szeretnék mert úgysem változtat rajta. Ezért akarok most a társfüggőséggel foglalkozni nagy segítségre lenne szükségem.

Kedves Doktornő! Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy teljesen reményveszettnek erzem azt hogy rám talál egyszer az a bizonyos nagy Ő, rózsaszín felhő.. stb. 3 éve vagyok egyedul, 21 éves nő vagyok.. Sajnos nem tartom magam szépnek sőt..:/ önbizalom hiány is van.. nagyon sok fiú azzal keres meg hogy ok csak alkalmi kapcsolatot szeretne.. Én nem erzem azt hogy nekem bele kene mennem az ilyen jatekokba..
Van egy fiú baratom.. már nagyon régóta ismerjük egymast.. sajnos 3 éve megszakadt köztünk a kapcsolat.. igazából nem is tudom miért.. 1 hónapja újra beszelgetunk és elég komoly dolgokról.. neki már van egy 3 hónapos babája és barátnője de meg is velem is akar találkozni..:/ és nem úgy barátilag.. nem szeretném ha miattam mennének szét.. de már valamilyen szinten ragaszkodom hozza..

Sajnos én falun élek és a legközelebbi nagyváros hozzánk Győr de az is messze van kb 40 km. Csornán esetleg nincs ilyen? Kérdezzem meg a háziorvostól?

Kedves Cintia
3eve elek párommal sajnos alkohol problèmai vannak es nagyon sokszor igergette hogy változik de semmi jelèt nem látom ez miatt nagyon sok a veszekedes koztunk es a szexualis eletunk is ritka nem vagyok mar szerelmes ez mar inkabb szeretet.
Megismertem egy ferfit aki tetszik sokat beszelek vele de ő többet szeretne mint barátsag es enis elgondolkodtam rajta mi lenne ha tobb lenne mint baratsag szoval jelenleg dontes keptelen vagyok felek kilepni ebböl a kapcsolatbol mert ha hitt hagyom paromat felek hogy valami tortenik vele
Üdv Erika