Üdv!

Abban kérném a segítségét, hogy ha a párommal aki (44 éves ) bármi féle vita vagy veszekedés van mindig hallgat, mintha gát lenne benne vagy félelem.. mindig mondja hogy nem szeret érzelmekről és lelki dolgokról beszélni, mert a kapcsolatunk előtt sose kellett a volt párjával 22 évig ilyen érzelmes dolgokról beszélni.

Hogyan tudnám ebben segíteni, hogy könnyebben megnyíljon??

Köszönöm,

Andrea

Tisztelt Segítő!
Gyerekpszichológiával kapcsolatos kérdésem van. Gyermekem most első osztályos. Vannak akikkel ovi óra együtt van. Az utóbbi időben eltávolodott tőlük, ahogy én észlelem azért mert sokszor verekedős, ellöki őket vagy megdobálja őket. Számomra érthető, hogy így nem szívesen játszanak vele. Próbáltam itthon mondani, hogy nem bántani másokat, és így majd ezek a gyerekek nem akarnak vele barátkozni és kirekesztik. Nem tudom ezt így kiközölni egy gyerekkel mennyire tesz neki jót, hogy azt mondom nem kedves, és ez csúnya dolog. De közben nem tudom, hogyan vehetném rá hogy szebben bánjon másokkal. Miközben amúgy szerintem érzi, hogy reggel nem örülnek neki. Köszönöm előre is!

Üdvözlöm!
Van egy 5,5 éves kislányom. Az “elenedéssel, kötődéssel” van problémánk. A kakit visszatartja 2 éves kora óta, ez mára már annyira “normalizálódott”, hogy legalább heti 2-3 alkalommal kakil.
A fő probléma amiben nem tudom hogyan tudok neki segíteni:
1. Uszodába, ha nincs ott barátja nagyon nehezen megy be, sokszor erőszakkal vonszoljuk be az oktatóval, ez tart 5 percig, utána boldogan jön ki az oktatásról
2. Ha karatéra nem jön a másik barátja, akkor már mi sem megyünk
3. Ha az oviba a legjobb barátnője délben haza megy, ő hisztirohamot kap, hogy ő is haza akar menni délben, de ugye nem is tudom és nem is akarom elhozni őt.
4. Csokit vagy csalunk rendezvényre mentünk, míg vártuk a többieket, ketten elmentünk pár házhoz, ahol is összetalálkoztunk a legjobb barátnőjével, míg mi be nem szálltunk a kocsiba minden ok volt, aztán óriási hiszti, hogy ő velük akar tovább menni, de közbe mással meg volt beszélve a további program. Persze a hiszti után jól érezte magát
Adjon tanácsot

Jó napot!
Vannak furcsa szokásaim, amik nem feltűnőek, biztos másoknak is vannak ilyenek. Pl hogy kézmosás után eggyesével törlöm meg az ujjaimat, akkor is, ha sietek. Mindig szigorúan 2 kocka wc papírt használok. A chipset szemenként válogatottan eszem, aszerint, hogy mennyire fűszeres, törött-e, mennyire világos, vagy sötét a színe stb…
Nem gondolom, hogy autista lennék, hiszen sem a kommunikációban, sem az érzelmekben, tanulmányokban nem volt problémám.
Mostanában azt vettem észre, hogy számolom azt amit éppen csinálok. Ez kicsit aggaszt. Nem társul hozzá rossz érzés, ha abbahagyom, de teljesen váratlan helyzetekben veszem észre. Pl hány szelet kenyeret vágok, hány korty vizet iszom, hányat kavarok az ételen stb. Magamban számolom automatikusan. Nem befolyásol igazából semmit, csak szeretném tudni, hogy ez mitől lehet. Hogy kell-e ezzel szakemberhez fordulni. Nem szeretném, ha mégtöbbször fordulna elő. Ha tünete lenne ez valamilyen problémának, azt szeretném tudni. Köszönöm

nem tudom valaki segítene-e ebben a helyzetben, de januárban jöttem össze a párommal és elég nehéz volt az egész en minden szeretet es torodest probaltam megadni es legtobbszor o ezt kihasznalta, augusztusban lett sziklaszilard a kapcsolatunk amikor is szeptember 28.an szakitott velem a parom es en nagyon osszetortem azota is rosszul vagyok es ennek mar lassan ket honapja, mindent megtettem erte hogy visszajojjon es nem
sikerult, kialakult azota bennem rengeteg dolog, szorongas, felelem es jobban erzem magam ha egyedul lehetek

Lassan 1 éve vagyok együtt a barátommal.
1. Én nagyon erősen szorongó vagyok és pánikrohamos, és epilepsias.
Soha nem volt olyan, mint most.
Ha velem van nincs semmi baj, nincs roham nincs semmi, de ha pl elmegy éjszakába dolgozni és nincs mellettem akkor szorongok, rohamaim vannak és ez nagy rossz érzés. Mintha nem lennék biztonságba. Hogy ez mitől lehet? Vagy miért? Hogy lehet megoldani?

2. Volt egy gyanúsításom lassan 1 éve. De megszűntetés alatt áll az ügy, akkor nagyon sok problémát okozott nekem és traumát a mai napig es ezt nem tudom elfelejteni!

3. Olyan mintha nem tudnék szeretni nem tudnám szeretni az embereket a páromat, de közben mégis szeretem, nagyon féltékeny típus vagyok!

Jártam pszichiaterhez gyógyszeres kezelés alatt állok de nem igazán használnak a gyógyszerek, ezt jeleztük is és csak más és erősebb gyógyszert írnak fel vagy emelik a dózist!

Ezek mitől lehet? Hogy tudnám megoldani?

Üdvözlöm! Nem tudok nemet mondani, ezért mindenki kihasznál. Óvodás koromtól volt egy legjobb barátnőm, aki csinos, kacér és mindig eléri a célját. Mellette mindig jelentéktelen voltam, pedig nem nézek ki rosszul. Megszoktam, hogy jobb, ha hagyom, hogy az legyen, amit ő akar, egyébként megsértődik, manipulál. Én introvertált vagyok, nincs sok barátom. Azóta két másik barátnőm is sok pénzzel húzott le. Bűbájosak, aztán mire megvilágosodom, már késő. Volt egy pasi, akivel kölcsönösen vonzódtunk egymáshoz, de mivel nőcsábász, először visszautasítottam, amikor szexelni akart, ezért megsértődött. 7 évig szerettem reménytelenül. Aztán kikezdett egy barátnőmmel, akivel együtt laktam, ő pedig azonnal lefeküdt vele, de előbb a szemembe hazudott, hogy megleckézteti, amiért korábban megalázott. Felajánlotta a pasi, hogy menjek el a lakására, ott lefekhetek a barátjával. Így állt bosszút. 2 éve minden nap sírok emiatt. Gyűlölöm mindkettőjüket. Nem tudok megbocsátani. Hogyan tegyem túl magam ezen?

Üdvözlöm!
5 és fél éves fiam bárhova mennénk el fél, elkezd sírni, főleg ha én (anyuka) nem megyek vele. Kivánkozik elmondja, hogy elszeretne menni, értem ez alatt a foci edzéseket, szulinapokat, de mikor bekellene menni az ajtón, vagy edzésen felkellene allni a többi gyerek közé sír és szorítja a kezem.. nem tudom mi a probléma, nem tudom mit tehetnék már, próbáltam már elmagyaráni szépen , jól, a tőlem telhető képpen. Nem tudom mi lehet a gond, valami féle útirányt ha mutatna hálás lennék..

Üdvözlöm! Fiatal felnőttként ,(eredeti szakmám vendéglátós, felszolgáló)* Jelenleg boltvezetőként családi vállalkozás keretein belül dolgozom 8 éve és arra keresem a választ , hogy miért vonzom azokat az embereket az életembe akiknek gyereke van és egyedül maradtak, avagy elváltak, zűrös múlt van mögöttük? Nekem nincs családom a vállalkozásom középszerű nem vagyok sem gazdag sem szegény. A szüleim 16 éves koromban elváltak, viszont ez annyira megérintett , hogy sosem szerettem volna Én is így járni mint ők. Nagyon szép gyerekkorom volt a válásukat leszámítva . 10 év elteltével viszont újra egymásra találtak a szüleim. Hol vannak elakadások bennem mit kezelek rosszúl , avagy mire figyeljek hogy mindezt helyén tudjam kezelni? Miben változtassak erre szeretnék választ kapni, és hogy mi az oka mindannak ami a jelenlegi embereket magamhoz vonza akiknek gyereke van, mit adok nekik a jelenlétemmel? Miért kerülnek a singli nők?
Köszönöm a választ előre is!

Kedves Szakértő!
Segítséget szeretnék kérni,hogy ebbe a helyzetbe szükséges-e bevonni már szakembert. A lányom lassan 6 éves, és közel 4 hónapja kezelhetetlen a hisztije. A hiszti közben engem bánt, rajtam vezeti le a feszültségét. Most már ott tartunk, hogy erővel üt, rúg, csíp ott ahol ér. Nem érdekli egyáltalán hogy fáj, direkt a fájdalomokozás a célja. Rengeteget olvastam róla, mit kell ilyenkor tenni, és egyszerűen semmi módszer nem hatásos, míg magától meg nem nyugszik. Az elmúlt egy évben született egy kistestvére és az édesapja munkájából adódóan rengeteget van távol. Nem tudom,ezek mennyire járulnak ehhez hozzá. Édesapját nem bántja, de neki sem fogad szót, viszont tőle tart. Nagyon apás születése óta. Eddig csak itthon produkciózott, de már a nagyszülőknél is ugyanígy viselkedik. Oviban semmit nem vesznek rajta észre, szuper ügyes, okos, szófogadó. Jövőre iskolába megy, nagyon félek, hogy ezt addigra nem “növi” ki. Köszönöm a segítséget! Egy elkeseredett édesanya

Üdvözlöm. Közel 50 éves férfi vagyok, házasságban élek, van egy 13 éves fiunk aki autista. 11 éve kaptuk az autizmus diagnózist, akkor gyökeresen megváltozott az életünk. A feleségem maradt otthon, én lettem a családfenntartó és vagyok a mai napig. Sokat dolgozom, hogy meg tudjak adni mindent, amit lehet. A kapcsolatunk gyakorlatilag 10 éve kihűlt, lakótársként élünk együtt a feleségemmel. A fő problémám az, hogy eredetileg nem szerettem volna gyereket, mégis belementem, és a félelmem beigazolódott, nem egészséges a gyermekünk. Nem tudok mit kezdeni a bűntudattal, mert a fiam életét is (azzal hogy betegen kell élnie) és a család életét is gyakorlatilag tönkretettem. A válást már eldöntöttem, de a bűntudattól az sem fog megszabadítani. Igazából egy csapdában érzem magam, amit magamnak készítettem, és nincs kijárat. A kérdésem az, hogy merre érdemes elindulnom (egyáltalán érdemes-e), mert jelenleg semmi értelmét nem látom az életnek.

Van egy lány legjobb barátom. Évente 1-2-szer találkozunk (ő pesti, én pécsi), ezért ilyenkor mindig egy várost fedezünk fel, megszállunk, majd hazamegyünk. Mikor mellette vagyok, boldog vagyok. Felhőtlenül nevetünk, töltekezünk egymásból. Eddig mindegyik útunk alatt volt barátja, de elmondta, hogy ha nem lenne, akkor részéről minden mehetne testileg. Ezekből azt gondoltam, hogy lelkileg is. Szerelmes lettem belé. Minden, ami nekem kellett egy kapcsolathoz, meg volt benne. Szakított a barátjával, mondván, hogy vele nem mosolyog olyan felhőtlenül, mint velem. Erre 1-2 hétre átjött. Csókolóztunk, de többet nem érzett helyesnek, hisz nem dolgozta fel az exét. Összezavarodtam. Nem tudom, miért nem akar. Nem tudom, miért csak barát akar lenni. Haragszom magamra is, barátként sem akarom elveszteni. Továbbá rég nem volt olyan, hogy valaki iránt így érezzek, hogy bármit megtennék érte, és mire végre jön egy ilyen nő, az sem akar összejönni. Nem tudom, mi tévő legyek.

Van egy lány legjobb barátom. Évente 2-3 alkalommal tudunk találkozni (ő pesti, én pécsi). Minden, ami számomra egy kapcsolathoz kell, benne megtaláltam. Ez kölcsönösnek is tűnt. Egymásból töltekezünk, felszabadultak és boldog vagyunk egymás mellett. Ritka találkozások révén mindig egy ismeretlen városba utazunk, szállunk meg, és fedezzük fel. Mindig volt barátja, legutóbb mondta is, hogy ha nem lenne, akkor mehetne részéről minden. Nemrégiben szakított, mondván mellette nem mosolygott olyan felhőtlenül, mint velem. Rá 2-3 hétre átjött. Megcsókoltam. Szerelemből. De nem érezte helyén valónak, hogy bármi több legyen, nem dolgozta fel az exét.
Össze vagyok zavarodva, hogy mit szeretne. Nehezen fogadom el azt is, hogy csak barát akar maradni. Haragszom is magamra. Elveszteni sem akarom, mint barát. Az is zavar, hogy régen nem volt olyan nő az életemben, akiért igazán küzdeni akartam volna, mindent megtenni érte, most igen, erre ez sem akar össze jönni :/.

Szép napot! Járok pszichológushoz, de úgy érzem lekicsinyíti a problémáimat. Régóta küzdök a hangulatom ingadozásával. Hirtelen harag után vagy csak simán is órákra vagy napokra depresszív állapotba kerülök és folyamatosan üresnek érzem magam. Semmi emlékem nincsen, úgy érzem magam minden nap mint egy robot. A tanulmányaimra is hatással van és folyamatosan szuicid gondolataim vannak. Annyira egyedül érzem magam. Van, hogy 2-3 napig viszonylag stabil állapotban vagyok, vagyis úgy érzem csak létezek de nem élek. Nem tudom mitévő legyek. Szeretnék boldog lenni. Annyira félek attól, hogy mindenki el fog hagyni, de mégis ellököm őket magamtól. Úgy érzem, már az alkoholtól se tudok boldog lenni, egyszerűen semmitől. Rengeteget szorongok, félek az emberektől, félek mindentől. Nem tudom kiben bízhatok meg. Félek magamtól.

Kedves Pszichológus!
Ha elkerülő kötődéssel rendelkezem, amit eddig nem tudatosítottam magamban, illetve lehet, hogy még előnyként is éltem meg, azon hogyan érdemes elkezdeni változtatni? Azt érzem, most már készen állok, s igényt érzek az iránt, hogy nyitottan kapcsolódjak mind barátilag másokhoz, mind egy párkapcsolatban a partneremhez. Mindez viszont annyira ijesztőnek tűnik elsőre, s nem szeretném azt érezni, hogy valamit elhamarkodottan lépek meg vagy nem önazonosan élek meg, csak azért, mert félelemből cselekszem. Hogyan lehet ezen elkezdeni mikrolépésekben változtatni, úgy hogy érezhető legyen a fejlődés a kapcsolataimban? Hogyan tudnám a kommunikációmban is kifejezni a nyitottságomat?