Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
2024.12.20 - 2025.01.05-ig a kérdés feltevés szünetel.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, Ugyan annak a pszichológusnak lehet válaszolni ezután is, utalva a korábbi levelezésre.
4, Érdemes tudni, hogy a hosszas levélváltások szakmai szempontból kerülendők.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Szép napot. Az a problémám hogy a párommal lassan 3 éve vagyunk együtt de meg egyszer sem jutott el velem a csúcsig csak maszturbalassal, az előttem való nőkkel tudott , már mindent meg próbáltam ,előjáték orális és masszas de semiii. De minden nap pornozik és maszturbal . Egy hónapban jó ha 1 x van szex mert inkább aszt választja mint engem . Azt mondja hogy szeret és kíván de mikor arra kerül a sor nem jut el az irgazmusig . Ami azért zavar mert más nőkkel tudott de velem 1 x sem már nem tudom hogy mit gondoljak erről ezért kérnem az ön véleményét köszönöm .
Kedves Melinda!
A pornó nézése egy élő, hús-vér személlyel a szexuális aktivitást és a szexuális örömet, kielégülés, orgazmust nagymértékben csökkenti. Mivel a pornó egy megtervezett, több részletből összevágott, eljátszott előadás, film, ezért igen távol áll a valóságtól. Pont ezek miatt nagyon intenzív, látványos, izgalmas. Ha valaki sokszor néz pornót, közben maszturbál, annak a valós életben valós személlyel a szex nem lesz elég intenzív, izgalmas, ami különböző szexuális zavarokhoz vezethet (pl. merevedési zavar, orgazmus hiánya, vágycsökkenés stb.). Ilyen esetekben azt szoktuk javasolni, hogy legalább 1 hónapig a pornó nézést és a maszturbációt teljesen hagyja el. Emellett 2 hét teljes szünet után heti több alkalommal próbálkozzanak szexuális együttléttel, még akkor is, ha eleinte nincs teljes siker.
A párkapcsolat erősítésére, kettejük közötti érzelmi, lelki kapcsolatra is érdemes hangsúlyt fektetni, ami szintén pozitívan hathat ki a szexuális együttlétükre.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaKedves Doktor Úr!
Jómagam parentifikált,demokratikus nevelésű főként anyai jelenlétü családban nőttem fel.Voltam terápiám még a párommal való találkozás előtt.Csodálatos párom van,aki ugyan fiatalabb nálam pár évvel,nagyon érett személyiség.Bőven önfentartó volt a megismerjedésünk előtt is.Igyekszem nem szülői minőségben jelen lenni a kapcsolatban,ez egész jól megy az elmúlt 1.5évben.A párom elmondása és hazakátogatásaink alkalmával érzéseim szerint apai autokrata”minta”családban nőtt fel,mint kisebb fiú gyerek.Erősen jelen volt a vallás(lazább keresztény gyülekezeti filozófia).Sok pontban stimmelnek a személyiség jegyei,ezeket mind maga is felismerte önállóan.Önzetlen,csupaszív,szeretet kereső,de konfliktuskerülő,kissé önbizalomhiányos,-sorsrontó,-károsító(öngyilkos gondolat,drogprobléma)események is jelen voltak tinédzserkorában.Függősége a kapcsolatunk elején kezelve lett,absztinens.A 1.5évben javult,én párként milyen eszközökkel segíthetem őt,oldani félelmeit,önkifejezni.
Köszönöm
Kedves Adrienn!
Ha jól értettem leveléből, akkor arra kíváncsi, hogy ön hogyan tudja a párját támogatni, segíteni őt az absztinenciában. Elsőként fontosnak tartanám, hogy erről a kérdésről, témáról tudjanak egymással őszintén és gátlásoktól mentesen beszélgetni. Jussanak közös nevezőre abban, hogy a párjának mire van szüksége öntől. Beszélgessenek a szeretet-nyelvekről, hogy kiderüljön, milyen formában tudják egymásnak kifejezni a szeretetüket. Ehhez csatolok egy kérdőívet is, melyből mindez kiderül. Tehát fontos, hogy mind a ketten érezzék a másik szeretetét, amihez szükséges, hogy rendszeresen és bensőségesen tudjanak egymással beszélgetni, amikor meg tudnak egymáshoz érkezni és biztonságban érzik magukat egymás mellett. Ha mindez meg tud valósulni, akkor egy olyan biztos pont tud lenni a párjának, amivel támogatja őt az absztinenciájában.
Utolsósorban hozzá kell tennem, hogy a párjának az absztinenciájáért nem maga felelős, hanem a párja, aki szükség esetén kérheti szakember segítségét is, ha egyedül nem tudna megküzdeni a problémájával.
Kívánok minden jót!
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
Jó napot kívánok!Pár évvel ezelőtt elhatároztam, hogy szeretnék házat építeni, el is kezdtem spórolni és elindítani az engedélyt és egyéb papírokat. Közben megismerkedtem a jelenlegi barátnőmmel, aki egy másik városból van, 3 éve távkapcsolatban vagyunk. Az elején nem volt gond, ő is szeretne egy házat és családot, én is. Mostmár 2 éve azon veszekedünk, hogy allítása szerint a ház fontosabb, mint ő. Őt egyáltalán nem érdekli,hogy lesz- ház vagy sem, szeretne összeköltözni velem, de nem tudom megengedni azt, hogy egy albérletbe menjek és egyszerre házat is építsek. Így is, hogy édesanyámnál lakom, sokat tudok spórolni,viszont még így is nehéz. Mellette reggeltől estig csak dolgozom, hogy legyen pénzem. Amúgy a ház már 80%-ban kész van és jövő nyáron lehetne beköltözni. Nem tudunk zöld ágra vergődni, minden baj, ha pénzt költök, hogy menjünk közös programra és emiatt nem halad a ház az a baj, ha a házzal foglalkozom az a baj, hogy anyámnál lakom az a baj. Nem tudom mit tegyek.
Kedves Péter!
Külső ember, különösen egy pszichológus nem fogja tudni megmondani Önnek, hogy mit tegyen. Ezt Önnél jobban senki nem tudja, hogy Önnek hosszútávon mi lenne a jó. A legnagyobb nehézség az szokott lenni, amikor nem tudunk dönteni, hogy maga a kérdés nem jó, azaz olyan a kérdés, amire nem lehet megnyugtató módon válaszolni.
A helyzet, amit pár sorban leírt, nagyon összetett. Így a helyénvaló kérdést feltenni is nagyon nehéz, mivel a probléma is nagyon komplex. Anyagi okok, párkapcsolat, édesanyja, szórakozás vagy spórolás, sok munka stb.
Buzdítanám, hogy max 1-2 alkalmat szánjon rá, és egy pszichológussal vagy ha van bölcs barátja, akkor a barátjával beszéljék át ezt a helyzetet, amiben most benne van.
üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaNem tudom hogy kezeljék okos de hátrányos helyzetű halmozottan iskolában zárkozott kirekesztik ètelekben válogat számîtógèp függőség az anyja ès èn is betegek vagyunk rèszmunkaidőben tudunk dolgozni az anyja èrtelmi sèrült enyhèn 5 èves korában mentünk külön
Kedves Gábor!
Gyermeke nehéz helyzetben van az iskolában. Halmozottan hátrányos helyzete miatt valószínűleg többszörösen is kirekesztve érezheti magát az osztályban, az iskolában. Valószínűlegazért is fordul a számítógép felé, mert ott a játékokban sikerélménye van és nem találkozik azzal az elutasítással, kiközösítéssel, amivel esetleg az iskolában. Mivel hamarosan kamaszkorba lép, ahol nagyon fontosak a támogató és elfogadó kapcsolódások a kortársakkal, különösen fontos hogy segítséget kapjon. Pszichológiai megsegítésre van szüksége, amit vagy az iskolapszichológustól tudnak kérni, vagy fordulhatnak a lakóhelyükhöz legközelebbi pedagógiai szakszolgálathoz, ahol szintén pszichológus segítségét kérhetik. Az osztályfőnök is tehet jelzést a szakszolgálat felé, ha ezt Önöknek nehéz megtenniük.
Üdvözlettel;
Györe RitaVan egy 19 éves lanyom aki sajnos olyan emberek tarsasagaba jar es ott erzi jol magat . A társaság nagyon elzülött fiuk és lanyok is vannak van köztük idősebb férfi aki kb 50 éves . Nem dolgoznak, kabitoszereznek, isznak . Nincs semmi életcéljuk köztük az én lányomnak sincs, nem dolgozik, használ kabitoszert is es alkoholt , amikor lehetősége van neki rá de keresi is a tarsasagukat ezeknek az embereknek! Attol felek hogy ebbol nagyon nagy baj is kovetkezhet , befolyasolhato a lqnyom nem tudjuk mar mivel motivalni sem, mert abszolult nem figyel rank ha tanacsot probalunk neki adni , vagy csak szimpla beszelgetest kezdemenyezunk felé nem mutat semmi erdekeltseget ez irant de meg csak meg se hallja ha beszelunk neki mint ha nem is itt koztunk lenne ha itt van! Altalaban mindig meghuzza magat itt ott baratainal vagy baratjanal is esetleg , de mar idegennel is aki se nem a korosztalya es maximum csak latasbol tudja ki az az ember!Csábítható a kabítószerrel! Mit tegyek?
Kedves Kérdező!
Megértem, milyen aggodalmat élhet át, hiszen szülőként nehéz látni, ha a gyermekünk olyan közegben talál örömöt, amely potenciálisan veszélyes számára.
Mivel a lánya 19 éves, hivatalosan felnőttnek számít, így a döntéseit önállóan hozza meg, beleértve azt is, kivel tölti az idejét. Ennek ellenére sokféle támogatás állhat rendelkezésre, amelyben érdemes szakértői segítséget kérni. Javaslom, vegyék fel a kapcsolatot a területileg illetékes családsegítő szolgálattal. Itt hasznos tanácsokat kaphatnak a további lépésekről, sőt, ingyenes családterápiás szolgáltatást is igénybe vehetnek. Ha szerhasználat is felmerül, szintén rendelkezésre állnak olyan szakemberek, akik a hozzátartozókat támogatják.
Fontos, hogy még ha olykor reménytelennek is érzik, ne engedjék el a lányuk kezét. Sok esetben a fiatalok az izgalmat vagy a figyelmet olyan társaságokban keresik, ahol elfogadást éreznek. Próbálják meg az ítélkezésmentes beszélgetéseket, ami persze nagyon nehéz, főleg, ha aggódunk. Időnként a tanácsok helyett az őszinte érdeklődést sugalló kérdések többet segíthetnek, például, hogy miért érzi jól magát az adott körben, vagy van-e valami, ami igazán foglalkoztatja mostanában. Az empatikus hozzáállás és a kritika nélküli meghallgatás sok esetben új kapcsolódási lehetőségeket nyithat meg.
Amennyiben azt érzik, hogy a lányuk más területeken is kevésbé talál érdeklődést vagy önbizalomhiányos, érdemes közösen elgondolkodni, milyen egyéb tevékenységek nyújthatnának számára sikerélményt. Ha voltak hobbijai, vagy korábban örömet talált bizonyos tevékenységekben, ezek újbóli felfedezése új irányokat nyithatna az életében.
Ha reménytelennek érzi a helyzetet, akár Önnek/Önöknek is érdemes lehet szakemberhez fordulni, aki támogatást tud adni ebben a helyzetben.
Bízom benne, hogy segítséget találnak.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaAz a bajom hogy 36 évesen még szűz vagyok , tudom ez nagy gáz és ezt már magamon is érzem ugyanis sokszor vagyok lehangolt, depis, letargikus, életunt, szoktak lenni suicid gondolataim is , olykor rám tör az ok nélküli sírás . Hogy nincs kedvem tovább élni . Kamaszként amikor csajozni kellett volna én akkor nagyon kövér voltam. Elkerültek a nők s nekem csak a zabáláson járt az eszem . De sikerült lefogynom de ugyanúgy önbizalom hiányos vagyok , nem tudok ismerkedni , visszahúzódó , magamnak való zárkózott vagyok . Viszont ennek ellenére nagyon perverz is ugyanis abból áll a szexuális életem hogy a netről szedem le a pornó filmeket meg a pornó képeket és azokra maszturbálok néha gumit is húzok hogy olyan érzés legyen mintha valóban igazából csinálnám . Szóval nézem a pornót és úgy verem ki hogy ott van rajtam az óvszer .
Egyébként imádom a pornófilmeket . Szexelni még azért nem mert attól félek hogy apa leszek még úgy is hogy védekezek. Nem szeretnék gyereket vállalni
Kedves Tamás! Köszönjük levelét és őszinteségét. Biztosan nem lehet könnyű önnek. A szorongásos reakciói, disztimiás helyzete (lehangoltsága), suicid gondolatai miatt, illetve állapotrosszabodása miatt,(ha fennáll), mindenképpen szükséges lenne felkeresnie egy pszichoterapeutát. Ahhoz viszont gratulálok, hogy sikerült fogynia és visszatalálnia önmagához a kamaszkori nehézségek ellenére is.
A túlzott pornófüggőség szintén patológiás álapotot feltételez, ezért is javaslom, hogy kérjen segitséget mielőbb, akár az oldalunkon található klinikai szakpszcihológusaink valamelyikénél.
Üdvözlettel
Lengyel KatalinÜdvözletem! Tanácstalan lettem: kb.5hónapja vagyok egy olyan párkapcsolatban, ahol a másik fél (ffi, 36é., én:nő 35é.) nem szerelmes belém, állítása szerint nem tudja, hogy fog-e még valaha olyan mély érzéssel lenni bárki iránt is. Szintén ő mondta, 5 évente volt szerelmes. Utoljára tavaly volt ez. Mivel sok mindenben hasonlítunk, hasonló az értékrendünk is, én a saját érzéseim visszafogom ugyan, még párban vagyunk. Engem azonban felőröl belül, hogy irántam nincs mély érzése, csak szeret. Én valódi szerelmi kapcsolatra vágyom, és sokszor egyedül érzem magam ebben a kapcsolatban. Tőlem türelmet kért… Nem tudom, valóban érdemes-e ilyen esetben még időt hagyni, vagy a saját önbecsülésem érdekében is, jobb lenne befejezni ezt a félkapcsolatot? Érzelmi témákról nem szeret beszélni velem és ha szóba kerül, annyit mond még lényegében, hogy “bárcsak azt érezné irántam, amit kellene”. Szeretnék már megállapodni, de így.. hiába a sok közös vonás, úgy érzem..
Köszönöm válaszukat.
Kedves Levéliró! Megértem fájdalmát és tanácstalanságát, nagyon nehéz lehet most önnek. A párkapcsolatban többször és többeknél előfordul(hat) a kapcsolat- megújitási nehézsége/ nehezitettsége.Ha- levele alapján- felőrli önt helyzete, javaslom hog mielőbb keressen fel párkapcsolati terapeutát és/ vagy segitő szakembert, főként ha tünetei súlyosbodnának.. Arról levelében nem tájékoztatott, hogy mit fed a “felőrlés”, de értem és megértem, hogy nem komfortos most önnek ez az állapot, párkapcsolat,. A megállapodás kérdésben a sajátja az érzése, de – véleményem szerint- ezt is fontos lenne szakember segitségével tisztáznia.
Az oldalunkon számos kolléga közül választhat, állunk szives rendelkezésére., üdvözlettel
Lengyel KatalinJÓ napot kívánok önek.
Az volna a kérdésem hogy,egy gyerek pszichologus ha, nem azt írja le a jelentésébe amit szóban el mond a szülőnek! és nem állja meg a hejét! amit a papírba le írt mert nem egyezik meg azal amit szóban mondott ijenkor mit lehet csinnálni?.
Válaszát előre is köszönöm további szép napot kívánok önek.
Kedves Diána!
Megértem tanácstalanságát és zavarát, amelyet az írásban és szóban eltérő “szakvélemény” okozott. Mivel kevés információ áll rendelkezésre (hol- magánrendelésen/ szakszolgálatnál készült az irat, hova és milyen céllal készitette a gyermekpszichológus kolléga, és milyen” jelentésről” van szó), sajnos nem tudok objektiven véleményt formálni.
Ha gondolja, és az járható út, akkor keresse meg a “jelentést ” készitő szakembert és a helyztét egyeztess vele.
Egyébként állunk rendelkezésére a honlapunkon megtalálható kollégáinkkal is. Üdvözlettel: Lengyel Katalin
Üdvözlöm!
Decemberben lesz egy éve, hogy kapcsolatban vagyok a párommal, a problémám az, hogy fél éve nem fekszik le velem, hozzám se ér úgy mint férfi. Érzem, hogy szeret, de mégse történik semmi. Elmondása szerint azt állapították meg, hogy a tesztoszteron szint lecsökkent nála, vannak merevedés problémák Állandóan halogatja, hogy orvoshoz menjen.
Nem tudom mit tegyek, gyerekem még nincs és szeretnék hamarosan, mivel 38 éves vagyok.
Szörnyű ezt így megélni nőként, hogy hozzá se érnek, főleg úgy, hogy egyébként semmi gond nincs a külsőmmel, úgy mond megnéznek a férfiak.
Kedves Nóra! Köszönjük levelét. Nagyon nehéz lehet most , együttérzek önnel. Fontos lenne, hogy a párja mindenképpen felkeressen szakorvost, hiszen az erekciós problémáit, valamint a libidó- csökkenést is kezeltetnie szükséges. Egyáltalán nem biztos, hogy kizárólag a tesztoszteron szint okozza a problémát. Fontos lenne az is, hogy egyeztessen párjával a jövöjüket illetően és kommunikáljanak a testi/ intimitást érintő kérdésekben.Amennyiben nem sikerülne a tisztázó beszélgetés és állapota rosszabodna,szivesen várjuk a jelentkezést, időpont foglalását oldalunkon, a honlapunkon számos kolléga közül választhat.
Üdvözlettel
Lengyel KatalinKedves Pszichológus!
22 éves fiatal nő vagyok, aki közel 3 éve él párkapcsolatban. A közeli ismerőseim egyre többször próbálnak rávilágítani arra, hogy ez a kapcsolat nem tesz jót nekem, amit mostanában én is egyre többször érzek. Nagyon sokat veszekszünk, soha nem képes elfogadni ha valami rosszat tett ellenem, és mindig olyan dolgokat vág a fejemhez, amiktől én egyre kevesebbnek érzem magam. Előtte is volt már hasonlóan rossz kapcsolatom, amibe évekig beleragadtam, mivel egyszerűen szükségét érzem annak, hogy valakivel együtt legyek, ezért a sok rossz után, amikor kedvesek voltak hozzám, mindig megbocsájtottam nekik, holott tudom, lehet nem ez a legjobb számomra.
Tanácsot szeretnék kérni, hogyan tudnám ezt a helyzetet megoldani és hogyan tudnám magam elégnek érezni egyedül is.
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Adél!
Köszönöm, hogy megosztottad a problémádat. Többféleképpen is megközelítheted ezt a helyzetet, de szeretném megjegyezni, hogy nehéz ilyen kevés információval dolgozni, de igyekszem pár hasznos tanácsot adni.
Próbálj nyíltan beszélni a pároddal arról, hogyan érzed magad a kapcsolatban, különösen, amikor bántó megjegyzéseket tesz. Mondd el neki, hogy ez milyen hatással van rád. Fontos, hogy te is kijelöld a saját határaidat, és tudasd vele, hogy mi az, amit elfogadsz, és mi az, amit nem. Ha a változtatások, változások nem következnek be, akkor érdemes elgondolkodni, hogy valóban szeretnél-e egy olyan kapcsolatban maradni, amelyben nem érzed magad jól.
Mivel már volt hasonló tapasztalatod, érdemes lehet mélyebben megvizsgálni, hogy miért ragadsz bele olyan kapcsolatokba, ahol nem érzed magad értékesnek vagy elfogadottnak. Lehet, hogy a múltban tapasztalt érzelmi hiányok miatt érzed úgy, hogy szükséged van egy kapcsolatra, még akkor is, ha az nem kielégítő. Ezt a mintát érdemes lenne átgondolni, akár egy szakember segítségével, hogy jobban megértsd, hogyan tudnád megtörni ezt a ciklust. Szerintem az nem baj, ha szeretsz másokkal lenni, de olyanokkal legyél, olyan partnereket vonzzál be, akikkel jól érzed magad és kölcsönösen jól bántok egymással.
Fontos kérdés, hogy miért érzed azt, hogy csak egy kapcsolatban találhatod meg azokat az érzéseket, amelyekre vágysz. Ahhoz, hogy egyedül is jól érezd magad, fontos megérteni, miért van szükséged mások megerősítésére. Próbálj olyan tevékenységeket találni, amelyek örömet okoznak, és amikben önmagad lehetsz, függetlenül attól, hogy van-e kapcsolatod vagy sem. Ez segíthet abban, hogy megerősítsd az önértékelésedet, és képes legyél egyenrangú, egészséges kapcsolatokat kialakítani.
Ha további támogatásra lenne szükséged, érdemes egy szakember segítségét kérni, aki segíthet jobban megérteni ezeket az érzéseket és helyzeteket. Ha erre nincs módod, erősítsd a baráti kapcsolataidat.
Remélem a válaszom valamelyest segít.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaT.cím!
Kisfiam novemberben lesz 3 éves, okos, kedves, akaratos. Férjemmel együtt neveljük, heti 3×3 órát jár családi napkozibe, sokszor van a nagymamákkal.
Az én és férjem kapcsolata pár hete kicsit megromlott, veszekedtunk, és nehezen találjuk egymáshoz a visszautat. Ami aggaszt, hogy kisfiam karján harapás nyomot találtam. Mutattam páromnak hogy megharaphatták a bölcsiben, ő is megnézte, és aztán mondta h lehet h ő harapta meg jobban miközben farkasosat játszottak. Mikor kisfiam nem hallotta megprobaltam vele beszélni, hogy ez nincs rendben. Azt válaszolta h nem ért egyet. Mondtam hogy nem az a baj h picit megharapod, hanem hogy ez így már fájhat neki, hiszen látszik a nyoma, ez így nincs rendben, kértem h finomaban játszanak. A lényeg h ezzel sem értett egyet, szerinte ez nem baj. Nagyon osszevesztunk, kiabáltam h több harapást nem akarok látni a gyereken sem kutyatol sem macskatol, sem gyerektől, sem tőle. Tulreagaltam? Normális ez? Apuka amúgy nagyon intelligens, nem agresszív.
Tisztelt Levéliró! Köszönjük levelét. Megértem aggodalmát, nehéz lehet önnek édesanyaként mindezzel szembesülni. A párjával történő konfliktushelyzetről sajnos nem irt sokat, s a következményről szóló információ is kevés, ahhoz hogy megválaszoljam kérdést a túlreagálást illetően. Egy biztos: a harapás/ harapásnyom kimeriti a fizikai bántalmazás kérdéskörét, s ezért azt javaslom, hogy ezt a legalaposabban járja körül családjában.
Azt is elhiszem- ahogy ön fogalmazott- apuka intelligens, de mindenképpen szükséges egy tisztázó beszélgetés keretében megtalálniuk a megoldást. Amennyiben nem sikerülne, várjuk szives megkeresését a honlapunkon elérhető kollégáink valamelyikénél.
Üdvözlettel: Lengyel Kata
Lengyel KatalinÜdvözlöm!
Kisfiam 6 éves. Jelenleg 1,5 éve hallókészüléket visel. Enyhén nagyothalló. Probléma még mindig hogy
sokszor kiakad pl öltözésnél,hirtelen össze esik mintha ő semmit sem tudna. Hiszti jellegű, de valahol még sem. Ha néha sikerül elterelni a figyelmét akkor mintha mi se történt volna. Hirtelen indulatú. Sokszor odacsap másoknak csak úgy. Amikor elmagyarázzuk neki a viselkedési problémákat úgy tesz mint aki megérti és tudja a helyes helytelen. Óvónők szerint is. Iszonyat makacs akaratos egyéniség mindezek mellett. Ha rá szólunk sokszor mint aki direkt meg se hallja. Vagy kiakad vagy folytatja tovább amit épp csinál. Sokszor nehéz vele szót érteni. Gyanúm a hiperaktívitás is. Figyelme sokszor széttszórt,rövid ideig tart.Kivéve ha érdekli az adott dolog. Szeret kiabálni sokszor csak úgy hallatni a hangját. Próbáljuk képekkel is megsegíteni,de ezektől a dolgoktól teljesen kivagyunk. Közös evésnél is piszkálódik.Adhd,autizmus esetleg egyéb lehet az ok?
Kedves Levéliró, kedves Klaudia!
Együttérzek önnel, biztos nagyon nehéz és frusztráló a helyzete. A nagyothalló, hallókészülékkel rendelkező gyerkőcök mindig speciális nevelést igényelnek, és óriási türelmet is. Elképzelhető hogy Hisztériás rohamokat produkál a fiuk, és ha indulatkezelési nehézség is társul hozzá, érdemes lenne az illetékes Gyermekjóléti és nevelési Tanácsadóban időpontot kérnie, és kivizsgáltatni gyermekét. Valóban a felmérés szólhatna autizmusra, vagy akár Adh-ra szűrésre is , amelynek hiperaktivitási vagy kevert formáját a szakemberek biztonsággal ki tudják mutatni (majd kezelni).
Nagyon ügyesek hogy vizualizásciós eszközökkel is támogatják a gyermeküket, s ha önöknek- extrán- továbbra is megterhelő a családi helyzet, állunk szives rendelkezésre a honlapunkon található kollégák segitségét igénybe veheti.
Üdvözlettel
Lengyel KatalinKedves Anita!
15 éves gyermekemmel történt az alábbi szomorú eset: Utcai séta alkalmával egy cica ült az árok szélén (egy faluban), oda akart menni hozzá megsimogatni, a cica megilyedt, kiszaladt az úttestre, és egy arra haladó autó elütötte. A cica sajnos elpusztult a szemünk láttára. Fiam elég nagy traumaként élhette ezt meg (szereti a cicákat), ennek ellenére éreztettük vele, hogy felelős a tetteiért, aminek sajnos ilyen következményei is lehetnek. Egy ponton aztán anyukájával, aki elég nyíltan hibáztatta ezért a “tettéért”, az utcán elkezdett ordibálni, és löködte, hogy hagyja már békén. Ezóta az eset óta nem nagyon beszélnek egymással. A fiam azért, mert az anyja nem hagyta békén a cicával, mondván hagyja méár békén, nem direkt csinált, és elég rosszul érzi magát, az anyja meg azért, mert löködte az utcán. Mi lett volna ebben az esetben a megfelelő magatartás részünkről?
Segítségüket előre is köszönöm!
Üdv: L.
Kedves L.!
Először is szeretném kifejezni együttérzésemet, érzelmileg mindenki számára megterhelő lehet ez a helyzet. A leírt események alapján érthető, hogy fia mélyen érintett, és a történtek jelentős hatással voltak rá.
A fiuk még csak 15 éves, tehát gyermek/kamasz, aki még tanulja, hogyan kezelje az érzéseit és a világ kihívásait. Ilyenkor különösen nagy szükség van a szülői támogatásra és megértésre, még akkor is, ha bántóan viselkedik. A cicával kapcsolatos szerencsétlen baleset, bár nem volt szándékos cselekedet, nyilvánvalóan okozhat bűntudatot és szomorúságot benne. Ebben a helyzetben különösen fontos, hogy támogató és megértő légkört biztosítsanak számára.
Érthető, hogy az anyuka reakciója – aki valószínűleg szintén megdöbbenve és aggodalommal reagált a helyzetre – esetleg hibáztatóan hathatott. Fontos azonban, hogy mint felnőttek, különösen ügyeljenek arra, hogy ne erősítsék fiukban a bűnérzetet, hanem inkább arra összpontosítsanak, hogy segítsenek neki megbirkózni és tanulni a történtekből.
Egy ilyen eset után hasznos lehet, ha nyugodt körülmények között beszélgessenek arról, hogy mi történt, és megértik, hogy a balesetek, bár fájdalmasak, részei lehetnek a mindennapi életnek. Ez talán egy lehetőség is, hogy fia megtanulja, hogyan kezelje az ilyen típusú helyzeteket a jövőben, és hogy hogyan vigyázzon magára és a környezetében lévő élőlényekre egyaránt.
Az, hogy Ön segítséget kér, már önmagában is nagyszerű lépés a helyzet kezelésében.
Ha esetleg ez mélyülne, és a fiuknál tartós viselkedés változást figyelnek meg, javaslom, hogy további támogatás érdekében fontolják meg a családi vagy pszichológiai konzultációt, ahol szakember segíthet a család minden tagjának a helyzet feldolgozásában és az egymás iránti megértés erősítésében.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaÜdvözlöm!
Elkezdtem járni pár hónapja egy pszichológushoz, viszont tett két megállapítást, amivel nem értek egyet. Az egyik probléma, hogy szégyellem a családomat, és e miatt nem igazán tudtam kezdeményezni pl. Udvarláskor. Erre a terapeuta megállapítása az volt, hogy teljesen megérti, hiszen a családom rossz fényt vet rám azzal, ahogyan ők élnek. (Külön élek, nem otthon) De valójában nem pont azt kéne tanácsolnia, hogy a családom külön álló személyek, az ő döntéseikkel, felelősségükkel? A másik ilyen kétes megállapitása, a jogosítvány megszerzésének kérdése kapcsán történt. Bizonytalan vagyok, hogy szükségem van-e jogsira, autóra, mire a pszichológus azt mondta, hogy kifejezetten jó dolog, ha egy férfinak van jogsija, autója, a nőknél ez egy piros pont udvarláskor. De valójában, nem annak kellene lennie a szempontnak, hogy szükségem van-e ezekre vagy sem? És hogy egy párkapcsolatba fele fele arányban tegyünk bele, és nem a férfinak kell többet beletennie?
Köszönöm a választ!
Levente
Kedves Levente!
Köszönöm, hogy megosztotta a gondolatait. Nehéz reagálni így látatlanban, kontextusából kiragadva egy helyzetre, de megpróbálok válaszolni.
Először is, ami a családhoz fűződő viszonyát illeti, azt gondolom én is, hogy a családtagok különálló személyek, akik saját életutat járnak, és a család életmódja nem tükrözi Önt. Az, hogy Ön mikor, hogyan mutatja be a családjának a partnerét, az Ön döntése, érdemes egyébként tisztázni a hozzájuk kapcsolódó érzéseit.
Ami a jogosítvány megszerzését illeti, én azt gondolom, Ön dönti el, hogy szüksége van-e rá, nem pedig az, hogy ez milyen hatással lehet az udvarlási helyzeteire. Érdemes lehet azzal foglalkozni, hogy a bizonytalansága miből fakad.
Ha úgy érzi, hogy a pszichológusával való kommunikáció nem teljesen tiszta vagy nem érzi magát teljesen megértve, javaslom, hogy nyíltan beszéljék meg ezeket az aggályokat a következő alkalommal. Úgy gondolom, egy jó pszichológus mindig nyitott arra, hogy megvitasson bármilyen kérdést vagy aggodalmat, ami felmerül. Ez biztos segíthet tisztázni a félreértéseket és előmozdíthatja a további terápiás munkát.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaÜdvözlöm!
Az lenne a problémám hogy sok van velem amit beismerek és eggyetértek velük hogy valami nincs rendben velem sok olyan gondolatom van hogy megakarok ölni másokat vagy bántani akarok másokat még tettem meg soha csak ilyen gondolataim vannak sokszor vannak napok amikor kedves vagyok másokkal és egyszerűen és jóindulatúan kommunikálok velük néha pedig ha hozzámszólnak néha rájuk se hederítek maximum egy szavas választ adok és meglehetősen agresszív vagyok rugdosok es ütök vágok dolgokat a munkahelyen mint egy őrült nem tudom mi miatt lehet ez lehet hogy sok gúnyolódás miatt amit átéltem.Az öngyilkosság az napi szinten benne van a gondolataimba különböző terveket szövök hogy hogy tenném meg néha úgyérzem nincsenek érzéseim csak azt mondom amit az emberek hallani akarnak hogy ne nézzek pszichopatának vagy valami nem vagyok benne biztos hogy az vagyok de az biztos hogy társaságkerülő introvertált ember vagyok és az biztos hogy valami nincs rendben velem. Válaszát előre is köszönöm
Kedves Kérdező!
Levele alapján átérezhető, hogy nagyon rosszul érzi magát, hiszen nem tudja kontrollálni viselkedését és hangulatát nem tudja befolyásolni!
Az öngyilkossági gondolatai és tervei miatt fontos lenne mielőbb felhívni a 112-es telefonszámot! Ott számoljon be azokról a negatív, önsértő fantáziákról, melyeket tapasztal! Amennyiben meg tudja tenni ezt, az nagy belső erőre és bátorságra vall.
A személyiségzavarok diagnosztikájához pedig pszichiátriai vizsgálatra lenne szüksége, amit megtehet a lakóhelyéhez közeli kórház pszichiátriai osztályán.
Üdvözlettel: Az onlinepszichológus csapat
Kovács Gábor
