Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tisztelt Hölgyem/Uram!
Végre sikerült találkoznom azzal a Nővel, akivel már régóta kerülgetjük egymást. Az első 2 hét tökéletes volt, bár én már régóta egyedül vagyok, kicsit nehezebb a visszaállás párkapcsolatba.
2 hét után egy nap meghalt egy barátom, és édesanyám is nagyon beteg volt,nem tudtunk találkozni, telefonon hatalmas veszekedést csinált, hogy miért szivatom őt mindenféle kamu kifogásokkal.
2 hét múlva üzenetben elküldött, arra hivatkozva, hogy amikor nem tudtunk találkozni, megtört benne valami.Sajnos első reakcióban letiltottam mindenhol. Pár nap múlva megbántam, írtam egy hagyományos levelet, feloldottam, és kértem, legalább személyesen szakítsunk.Nagy nehezen válaszolt, hogy biztos beteg vagyok, menjek pszichológushoz, mit nem értek ezen, meg ő diplomás, kerüli a beteg embereket.Elfogadtam, boldog karácsonyt kívántam a családnak, erre pedig az a válasz érkezett, hogy ne vegyem a számra a gyerekeit, mert földönfutóvá tesz.Mi vált ki ekkora dühöt, ha ő akart szakítani?
Kedves András!
Köszönjük a levelét!
A hölgy érzéseiről gondolatairól nem tudunk itt közösen gondolkodni, hiszen nem ismerjük őket és levele alapján érezhető, hogy lehetséges, hogy ezekre a kérdésekre nem is fog választ kapni. Bennem a kérdése olvasás közben inkább az a kérdés fogalmazódott meg, hogy miért szeretne egy olyan hölggyel kapcsolatban lenni, aki nem tudja kezelni az Ön nehéz érzéseit, szomorúságát, gyászát? Hiszen egy kapcsolatban ezek is megjelennek, nem csak a felhőtlen boldogság és szerelem.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Kedves Pszihologus.
van egy rossz tulajdonságom, ha nem tudom kibeszélni a problémámat mert a peratnerben nem érzem a megoldhatóság jelenlété akkor magamba duzzogok akár hosszab ideig is.
Köszönettel:
Krisztián
Kedves Krisztián!
Köszönjük a levelét!
Abban az esetben is érdemes kifejezni az érzéseit, gondolatait, ha előzetesen úgy ítéli meg, hogy a párja ebben nem partner, s rábízni ezt a döntést az Ön párjára. Az Ön által írt duzzogás nem célravezető egy kommunikációban, emiatt vagy a megbeszélés lehet a megoldás, vagy ha valóban nem lehet a párjával semmi ilyenről beszélni, akkor megkérdőjeleződhet a kapcsolat is, hiszen kommunikáció nélkül hosszútávon sok probléma adódhat.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt Doktornő!
Monstanában problémát okoz szex közben az ejakuláció. Korábban sosem voltak ilyen problémáim, és nem szedek semmilyen gyógyszert, nem iszom/dohányzom. Eléggé megvisel, a barátnőm nem is érti, mi a baj.
Kedves Márton!
Köszönjük a levelét!
Újonnan jelentkező probléma felmerülése miatt mindenképp ajánlom első körben urológus szakorvos felkeresését, aki megvizsgálja a problémájának szervi hátterét. Negatív eredmények esetén pedig mindenképp ajánlom Önnek pszichológus felkeresését, mert az ejakulációs problémák több pszichés tényezőre is visszavezethetők, emiatt ezek vizsgálata és a közös munka a tünetoldás érdekében elengedhetetlen.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt pszichológus!
Dóra vagyok. Lassan 10 éve élek kint Belgiumban. A páromat itt kint ismertem meg. Ő is magyar. Mivel nem akartunk távkapcsolatban élni ezért ki költöztem hozzá és a családjához. 7 éve élünk külön a s. Most el jutottam arra a pontra az életemben hogy nem tudom mi tevő legyek. A férjem kapott egy remek lehetőséget a munkája által, ami azt jelentené hogy el kellenne költözzünk egy új helyre, új városba. A probléma csak az hogy ezáltal én itt kellenne hagyjam a mostani munkahelyem és új munkát kéne keresek az új városban. És egyszerűen azt érzem, hogy rettegek a gondolattól hogy elköltözünk innen. Nagyon nehéz volt 10 éve beilleszkedni, munkát vállalni, a nyelvtudásról nem is beszélve. Azt érzem, hogy félek a jövőtől, az ujrakezdestol, az új dolgoktól. Egy fajta szorongás kerített a hatalmába. Mert ugyebár mindent elölről kéne kezdenem és úgy érzem hogy nem bírok megbírkozni vele. A férjem családja is azt mondja, hogy fogadjuk el ezt a lehetőséget, de én félek.
Kedves Dóra!
Köszönjük a levelét!
Az újrakezdés minden esetben egy új nézőpontot, szakaszt, helyzetet hoz az életükbe, emiatt érthető a megjelenő szorongás is, hiszen az ismeretlentől sok esetben félünk. Emellett Önnek már van ebben személyes tapasztalata is, ami levele alapján hordozott magában sok negatívumot is, ezért a szorongás felerősödhet. Írása alapján az jutott eszembe, hogy a párja és az ő családja lehet, hogy csak praktikus, vagy anyagi szempontbók közelítik megy a helyzetet, s érzelmi szempontból kevésbé, mely szempont pedig Önnek lenne fontos. Érdemes lenne erről beszélniük, kifejeznie az érzéseit, gondolatait ezzel kapcsolatban, s megmutatni az érzelmi álláspontját is, mely ugyancsak fontos lehet a döntés meghozásában.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt Hölgyem/ Uram!
5 éve élek párkapcsolatban, 2 éve tervezzük a családbővítést, túl vagyunk több reprodukciós eljáráson sajnos sikertelenül. Online beszélgetésbe kezdtem egy régi ismerősömmel, akivel hamar kiderült, hogy vonzódunk egymáshoz és egy alkalommal találkoztunk is. Sajnos semmivel nem tudom őt kiverni a fejemből éd úgy érzem, hogy önző módon csak azt szeretném, hogy tetszem neki, a hódítás vágya vezérel. Azonban az együtt töltött idő alatt jó volt megélni vele a fizikai gyengéd érzelmeket. Úgy érzem lassan a rögeszmémmé válik, mert mindig eszembe jut, sajnos sehogy nem tudom elterelni a gondolataimat, egy illúzió spirálba keveredtem, melyhez vakon ragaszkodom. Hogyan felejthetném el?
Kedves Vivienn!
Köszönjük a levelét!
A veszteségélmény és csalódás spiráljában a törődés, gyengédség és odafigyelés elengedhetetlen, azonban a levelében írtak alapján ezt a párkapcsolatán kívül találta meg a jelen helyzetben. Érdemes lehet megvizsgálni a kérdést, hogy vajon mit tud Önnek megadni ez az ismerős, ami miatt Önben ezek az érzések és vágyak keletkeznek, mik azok, amik a jelenlegi kapcsolatából hiányoznak? Illetve tudnak-e közösen gyászolni a párjával, és ha igen, hogyan, hiszen a sikertelen reprodukciós kísérletek szét tudnak zilálni párkapcsolatokat, ha meginog a stabilitás, nincs megfelelő támogatás és figyelem a másik személy és érzései felé?
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Jo estet.
Gertrude vagyok 30 eves,3 éve hazas vagyok es sajnos nem tudok teherbe esni,majus óta mar 3 lombik kezelésen vagyok túl es sajnos tegnap kiderült h ismét nem sikerült.tanacstalan vagyok ,dühös,elveszett,ugy érzem h minden az en hibam ,h en tehetek róla h nem lehet családunk ,es igazából úgy érzem h ebből nincs kiút.lelkileg ez a 3 lombik nagyon megterhelő es nem tudok tovább lepni ezen.ugy elfáradtam ebben lelkileg es mar fizikálisan is.nem tudom mit csináljak .mi van ha nekem sose lehet gyermekem mi van ha ezért el fog hagyni a férjem? úgy érzem h ez az egész az en hibam es csak magamat tudom hibáztatni hisz en tehetek arról h nem tapad meg az embrió.ki most hibaztatsak ha nem magamat ? úgy érzem mint aki felelt egy hullám vasútra es nem tud leszállni róla de mar nagyon elegem van abból h fel le megyek es nincs meg álló es en próbálom úgy felfogni h ez egy megprobaltas amit az Isten elénk állít de elfardtam abba h magammal hordjam ezt a keresztet.nagyon elfáradtam mar ebbe!
Kedves Gertrude!
Köszönjük, hogy megosztotta velünk a problémáját. Ahhoz, hogy konkrét választ szükség lenne a körülmények részletes ismeretére, főleg, hogy mi az oka, hogy ennyire saját magát hibáztatja. Van-e valami egészségügyi probléma vagy funkcionális meddőség áll fenn, szervi okok nélkül. Bármelyik problémáról is van szó, valószínűleg lelki oldalról is érdemes lenne körül járni a kérdés és pszichológussal beszélgetni a kialakult helyzetről, hiszen nagyon nagy nyomást helyezett magára ebben a kérdésben, a stressz pedig szintén rontja a fogamzási készséget. Mindemellett pedig kb. fél év alatt 3 lombik nagyon megterhelő mind pszichésen, mind pedig fizikailag, így teljesen érthető, hogy elfáradt benne. Szükség lenne egy kis szünetre, hogy mind mentálisan, mind testileg fel tudjon töltődni és úgy belekezdeni egy újba, esetleg levonni a tanulságokat is a korábbi sikertelen beültetésekből (orvosilag és pszichésen is). Általában a meddőségi központokban is elérhető pszichológusi segítség.
Üdvözlettel,
Szép napot! Gergő vagyok, 20 éves. Augusztus végén vettem észre magamon, hogy elurakoldik rajtam az étvágytalanság, hányinger. Sok ideig feküdtem, ahogy jobban éreztem magam mozogtam, ahogy tudtam. 10-15perc séta, volt amikor jobb volt, volt amikor rosszabb. Ebből következtetek arra, hogy a sok fekvés miatt legyengültem. Most is mozgok, viszont lehet hogy azért érzem magam mozgás után, vagy az az azután nagyokban nagyon fáradtnak, mert kevés ételt viszek be? (2x eszem, délelőtt, és este felé) Nem tudom, hogy mit tegyek már, szedek vasat, Apetister senior étvágyjavítót, és C vitamint. Egyre jobban ennek az állapotnak a rabjavá válok, mát teljesen kiégtem. Lehet az is benne van, hogy stresszelek, szorongok a jövőt illetően? Májusban lett meg a szakmai vizsgám, és az első munkahely miatt szoronganék? Nem tudom, hogy mit tegyek már, orvoshoz nem szeretnék menni, mert a hallatától is rosszul érzem magam. Szégyellem magam. Köszönöm a választ!
Kedves Gergő!
Először is mindenképpen fel kellene keresni a problémával a háziorvosát és egy általános kivizsgálást csinálni, hogy nincs e valamilyen egészségügyi probléma a háttérben, hiszen akár egy pajzsmirigy eltérés is okozhat hasonló tüneteket. Ha szervileg mindent rendben találnak, akkor pedig érdemes lenne pszichológus segítségét kérni, hogy kiderüljön mi áll a háttérben, vagy akár pszichiáter szakorvos véleményét is kikérni.
De első mindenképpen a háziorvos.
Üdvözlettel,
Tisztelt Szakember!
5 éve vagyunk együtt a férjemmel ebből 1 hónapja házasok vagyunk. A minap a telefonjában a messengeren a kolléganője úgy volt beírva,hogy Puncusom🥰🥰 mindenki így becézi a munkahelyen. A férjem eljött a munkahelyről.és előtte való este mikor ment az utolsó műszakban akkor írt ezzel a nővel pár szot írta neki ,hogy hiányzik neki és hiányozni fog. Engem ez nagyon rosszul érintett . Olyannyira hogy még a gyűrűmet is levettem. Sokat sírt a férjem, hogy mint kolléga írta neki és hogy nem akart bunkó lenni. Letérdelt elém hogy vegyem vissza a gyűrűmet. Nem tettem. Majd 3 nap múlva este hiányzott a gyűrűm sokat beszélgettünk és vissza húzta az ujjamra nagyon sírt a férjem puszilta a kezem hogy vissza vettem. De valahogy még is annyira bánt ez az írása, nagyon sokat gondolok erre nap mint nap..sokat beszélünk is erről, de még is félek hogy voltak érzések. Hiába mondja a férjem hogy nem. Mit tanácsolta? Mit tegyek? Köszönöm szépen
Kedves Alexandra!
Nagyon fontos, hogy a férjével tudjanak őszintén beszélgetni erről a kérdésről és Ön is meg tudja érteni, hogy mi történt. Fontos, hogy el tudja mondani a férjének, hogy Önnek ebben a helyzetben mi volt az ami rosszul esett és miért, és hogy milyen félelmeket indított el Önben. Természetes, hogy ilyenkor csorba esik a bizalmon, amihez idő és sok beszélgetés kell, hogy helyreálljon.
Üdvözlettel,
A párom a megbeszélt randevús esténk helyett 1 órán keresztül telefonált az exével. Az esti programról teljesen lecsúsztunk. Én csodálattal néztem rá, ő volt életem szerelme. De cserben hagyott ezen az estén és mással “töltötte” az időt. Borzasztóan csalódott lettem. Majd észre sem vette, hogy bajom van. Amikor elmondtam, meg se szólalt mert ő konfliktus kerülő. Annyira megharagudtam rá, hogy mondtam neki, befejeztem vele, nekem ez a szar érzés nem kell. Na és azóta lehangolt vagyok, nem érzek iránta semmit. De a saját környezetem sem érdekel. Nem tudom van-e ennek értelme így. Egyébként együtt élünk. Így már nagyon üresek a napok.
Kedves Vivien!
Nagyon nehéz érzés úgy együtt élni valakivel, hogy már kiüresedett, nem érez iránta semmit!
Nem csak haláleset alkalmával érezhetjük ezt a fajta ürességet, gyászt, hanem egy párkapcsolati szakításnál vagy egy nagy csalódásnál is. Ebben az esetben is elvesztett valamit, a bizalmat, a kötődést, magát a kapcsolatot. Az együttlét egyfajta logisztikai, fizikai együttlétté válhat.
Buzdítanám, hogy akár csak pár alkalommal pszichoterápiában érdemes átbeszélni ezt a veszteséget, csalódást, mert ez a fajta érzelmi üresség idővel a többi kapcsolatára vagy akár az egész életérzésére is rátelepedhet, és akkor az élet örömét, értelmét is elvesztheti.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Az a helyzet hogy nem tudok dolgozni.. mindig felmondok, van hogy már az első nap után, vagy egyszerűen haza sétáltam. Édesanyámmal élek egy kisvárosban, ő nyugdíjas és már nem akarok mindig tőle kéregetni. Lelkileg nem bírom a stresszt ami a munkával jár. Sokat bántottak régen az iskolában is. Munkahelyen leginkább a kollégák miatt stresszelek, sok a kötekedős ember. 27 éves vagyok érettségizett, gondolkozok egy vagyonőr tanfolyamon és elmegyek porta szolgálatra, ott kevésbé kell beilleszkedni és nincs “ostorral csapkodás”. Frusztrál hogy sehol nem tartok az életben. Mások hogyan bírják ezeket a dolgokat, ezt a küzdést, előre haladást éveken keresztül? Jobban viselik a napi 8-12 óra szenvedést? Én az első hülyeségnél felmondok. Nekem olyan munka kéne amit lehet egyedül. Volt olyan munkám ahol több ideig bírtam, ott lazább volt a környezet, és egy egyszerű gyártó gépen voltam egyedül. Ilyen nagyobb dolgokra viszont nem érzem magam alkalmasnak, például komolyabb szakma szerzése.
Kedves Miklós!
A felnőtt élet valóban nehéz, stresszes, az emberek sokszor bántóak, kötekedőek. Nem elég jó képességekkel, szaktudással, magas intelligenciával rendelkezni. Ezekkel a támadásokkal szemben meg kell tanulni védekezni, konfliktusokat kezelni és az önvédelem mellett önérdekérvényesítést is kifejleszteni. Ez nem azt jelenti, hogy ugyanolyan bántóvá és agresszívvé válik! Nem csak 2 kategória van: 1) agresszív, önző, bántó ember, 2) szelíd, békés, megengedő. Ez egy skála két végpontja, és közte még rengeteg helyzet- és konliktuskezelési mód, technika van. Ennek megtanulása lehet egy pszichoterápiás cél!
Buzdítanám, hogy az onlinepszichologus.net honlapon az egyik kollégánál foglaljon le időpontot, és az önvédelmi és önérdekérvényesítő módszerek, technikákat pszichoterápia során el tudja sajátítani. Emellett rá tud látni arra is, hogy mi az, ami gátolja, leblokkolja, menekülésre készteti stresszes helyzetben, és ennek átdolgozása és feldolgozása során ezeket is fel tudja oldani, így egy sokkal szabadabb és sikeresebb életet tud kialakítani.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jónapot kivánok én pusuma lina vagyok és én attol félek hogy le fogom késni a buszt 2024 ben márciusban megyek édesanyámml meglátogatni unokatesónkat és busszal megyünk nem hosszú utra de én félek egy pár dologtol az első az hogy lekésem a buszt a második az hogy 11 30 órakkor elmegyek wc re és nem jön ki időben a pisi és akkor lekésem a buszt amugy én autista vagyok és nagyon sok düh rohamom is van és persze a harmadik az az hogy attol is félek hogy elfelejtem vinni a plüss kutyámat és még attol is félek hogy itthon hagyom a telefont és persze elsősegély nyujtási táska nélkül nem merek elmeni itthonrol és attol is félek hogy az elsősegély nyujtási táskát is itthon hagyom meg persze haza is kell jönöm valahogy szomszéd nem ér rá és tehát ergo buszal kell hazajönöm félek attol is hogy unokatesómnál hagyom a plüss kutyust na jolvan enyit tudtam mondani a pánikbetegségemröl köszönöm ellőrre is a válaszokat viszlát🥰
Kedves Lina!
Nagyon jó, hogy tisztában van a félelmeivel. Így előre fel tud készülni a nehéz helyzetekre. Ha pontosan tudja, mi az, ami ijesztő az Ön számára, ebben az utazásban, nagyon részletesen és pontosan tud készülni, és így segíthet magának félelmei csökkentésében.
Kezdjen el listát készíteni arról, hogy mik a félelmei, majd azt is írja bele, hogy mivel tudja megelőzni a félelmei megjelenését, illetve, mit tud tenni, ha a félelemkeltő helyzetben van. Időpontokat is érdemes a listába írnia, tehát, pl. hogy mit mikor érdemes megtennie az indulás napján vagy az azelőtti napon, hogy biztosan ne felejtsen el semmit, ami fontos Önnek. Amit már megtett, ki is pipálhatja a listáján, hogy nyomon tudja követni, hogy halad. Az Ön számára az utazáshoz fontos tárgyak is kerüljenek bele a listába. Ezt a listát akár ki is függesztheti egy jól látható helyre, hogy gyakran lássa, hol tart az előkészületekben és mi mindent sikerült már megoldania.
Üdvözlettel;
Üdvözlöm!
Tanácsot szeretnék kérni a lányommal kapcsolatban, aki 28 éves és áprilisban elvesztette a párját motorbalesetben. Tudom, hogy mindenkinél más a gyászfeldolgozás. Nagyon kicsi javulást látunk csak, és nem hajlandó elfogadni küldő segítséget. Próbáltunk(család) keresni neki olyan szakembert aki tudna segíteni ebben a feldolgozásban, de nem fogadja el. Mi mit tehetünk? Úgy viselkedik mintha a párja még most is itt lenne. Igaz már egyre ritkábban jár a baleset helyszínére, de teljesen bezárkózott. Erről nem beszél senkivel. Megváltozott a személyisége is. Ez a folyamat része vagy tényleg egyedül nem tud megbírkózni a gyásszal. Várom gyors válaszát. Köszönettel: Oláh Lászlóné
Kedves Hölgyem!
Természetes és érthető az aggodalma! Nagyon nehéz helyzetben van a lánya. Minden haláleset, minden gyász nagyon nehéz és nagyon egyedi, ám amikor valaki fiatalon és hirtelen hal meg, az különösen nagy terhet ró a gyászolókra. A lányának nem csak azzal a veszteséggel kell megküzdenie, hogy a párját elveszítette, hanem a közösen tervezett élet, a közös jövő is elveszett számára. Noha már eltelt néhány hónap a lánya párjának halála óta, ez az idő nem számít soknak, hosszúnak egy gyászfolyamatban. Ráadásul most egy különösen nehéz időszak következik, hiszen a karácsony a családdal való együttlétről, a szeretetről szól – a hiányérzet és a fájdalom tehát még erősebb lehet ebben az időszakban.
Természetes reakció ebben a helyzetben a befelé fordulás, a bezárkózás, és a megváltozott viselkedés. A gyászoló családja pedig érthetően tehetetlennek érzi magát. Jól tették, hogy javasolták neki, hogy forduljon szakemberhez. Fontos, hogy a lánya lássa azt, hogy vannak lehetőségei, van segítsége, ha erre szüksége van. Értem, hogy sokszor elzárkózik, de higgye el, hogy fontos hogy lássa azt, hogy ha akar valakivel beszélni a fájdalmáról, a nehézségeiről, vagy bármiről, akkor megteheti. Ha szüksége van valakire, nincs egyedül. Jó, ha ilyenkor a környezet ott van a gyászoló mellett és jelzik, hogy ha szükség van rájuk, meghallgatják, támogatják. Természetes azonban, hogy ilyen helyzetben a gyászoló nem mindig tudja pontosan, hogy mire van szüksége, mi esne jól neki. Ahogy múlik az idő, egyre inkább fog tudni figyelni a saját igényeire, egyre inkább meg fogja tudni fogalmazni azokat.
Mivel néhány hónap telt még el a haláleset óta, és a lánya reakciói nem szélsőségesek, ezért nem lehet ezt a gyászt kórosnak tekinteni. Adjanak még időt neki. Legyenek ott mellette és neki, de azt is fogadják el, ha ő ezt nem szeretné. Most talán még nem akar beszélni Önökkel sem arról, hogy mi minden van benne, de lehet, hogy ez hamarosan változik. Éreztessék vele, hogy van támasza és vannak lehetőségei, ha jelzi, hogy segítségre van szüksége.
Ha kb. 6 hónap múlva sem látnak változást, vagy aggasztó jeleket észlelnek a viselkedésében , akkor érdemes erőteljesebben javasolni szakember megkeresését.
Az alábbiakban egy cikkel talál a gyász folyamatáról, és arról, hogy mit tehet a család:
Sok erőt kívánok önöknek ehhez a nehéz élethelyzethez.
Üdvözlettel;
Üdv egy kérdésem lenne hogy van férfi dohányboltban dolgozik állítólag szerelemes belém de én nem tudom el hinni amikor megyek mindig mondjak neki itt a feleséged
Szerintem csak viccel tegnap már a házasságrol beszélt nem tudom el dönteni komolyan mit tegyek
Kedves Kérdező!
Leveléből úgy gondolom, elsődlegesen a saját vágyait és motivációját lenne érdemes megvizsgálnia. Javaslom, hogy gondolja végig, milyen érzései vannak a fent említett férfival kapcsolatban, illetve mire vágyik, mi történjen. Ezek tisztázásával úgy gondolom már könnyebben el fogja tudni dönteni, hogy szeretne-e bármilyen lépést tenni.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Kedves Pszichológus!
Több mint 2 éve vagyunk együtt párommal, lassan 1 éve együtt is élünk. Még a kapcsolatunk elején átbeszéltük egymás múltját és úgy tudom egy csúnya megcsalásos szakításon esett át, ahol ő volt a megcsalt fél. 1 év után észre vettem hogy újra ismerősök lettek és mindent lájkol ami az exével kapcsolatos. Többször jeleztem felé hogy engem ez bánt és nem értem az okát de csak veszekedés lett a vége. A kapcsolatunk emellett harmonikusan működik mégis aggódom miért csinálja.
Kedves Fanni!
Az, hogy mi az oka ami miatt az ex párjával felvette a kapcsolatot újra a barátja – ezt így, nélküle nem tudjuk megmondani. Mivel a kapcsolatuk ezt a témát leszámítva harmonikus, és meg tudnak minden egyéb dolgot beszélni, mindenképp jó lenne ezt a “homokszemet” kivenni.
Nem csak rövid- és hosszútávú terápiára van lehetőség, hanem akár egy ilyen konkrét problémának az átbeszélése is lehetséges, ahol a terapeuta elsősorban mediátori szerepet tölt be. Sokszor, amikor mindkét fél érzelmileg érintett a témában, kialakult helyzetben, nehéz nyugodtan meghallgatni, befogadni a másik fél érveit, szempontjait, érzéseit. Ennek közvetítésében, a kommunikáció és mölcsönös megértés és elfogadás segítésében lehet kulcsszerepe a terapeutának.
Buzdítanám, hogy jelentkezzenek be az egyik pszichoterapeutánál, akik a konstruktív megoldásban, kölcsönös megértettségben és elfogadásban támogatja Önöket!
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jó napot kívánok!
2019.09.19.-én született a volt házasságomból egy kisfiam, akit egyedül nevelek, 2020.12.19 óta. Lett egy párkapcsolatom 4 hónapja, amit a kisfiam nem igazán tolerál… illetve a párom azt szeretné, ha csak vele foglalkoznék, holott van egy 4 èves kisfiam, akinek szintén szüksége van rám. A kisfiam kiabál, olyanokat mond neki, hogy menjen haza, illetve soha ne jöjjön ide( ahol ketten lakunk a kisfiammal) , mivel ez nem az ő háza. A párom állandóan ölelget, puszilgat előtte, ami számomra folytó már, úgy érzem, nem kapok levegőt tőle. Ki akar sajátítani .
Hiába mondtam már neki, hogy ez nyomasztó, nem hajlandó változtatni. Mi lenne a megoldás a kisfiam viselkedésével kapcsolatban, illetve a párommal?
Köszönöm a válaszát
Kedves Anita!
A leírása alapján a párja úgy viselkedik, mint egy kisgyermek, aki mindig ott van az anyja mellett, fogja a szoknyáját és közben féltékenykedik a testvérére. Hangsúlyozom, az Ön leírása alapján. Erre a viselkedésre a kisfia reakciója adekvát, érthető. DE mindenképpen ezt pontosabban és konkrétabban meg kéne nézni! Ezt pedig csak szóban lehet átbeszélni akár csak egyetlen alkalommal.
Erőteljesen buzdítom, hogy egy tapasztlat terapeutával ezt a problémát, helyzetet együtt beszéljék át, mivel igen sok rövid és hosszútávon komoly problémákhoz, fájdalmakhoz vezethet, ha nem lát tisztán. Mivel Ön mindkét félnél (kisfia és párja) érzelmileg érintett, így természetes, hogy elfogult, sok érzelem, ambivalencia van Önben. Már magában az a helyzet, hogy két szeretett ember között választani kell, “vagy-vagy” helyzet alakul ki – ez már lélektanilag nagyon megterhelő.
Foglaljon időpontot egyik pszichológusnál és együtt tisztázni tudják a helyzet pszichodinamikáját!
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
