Kedves Cintia
3eve elek párommal sajnos alkohol problèmai vannak es nagyon sokszor igergette hogy változik de semmi jelèt nem látom ez miatt nagyon sok a veszekedes koztunk es a szexualis eletunk is ritka nem vagyok mar szerelmes ez mar inkabb szeretet.
Megismertem egy ferfit aki tetszik sokat beszelek vele de ő többet szeretne mint barátsag es enis elgondolkodtam rajta mi lenne ha tobb lenne mint baratsag szoval jelenleg dontes keptelen vagyok felek kilepni ebböl a kapcsolatbol mert ha hitt hagyom paromat felek hogy valami tortenik vele
Üdv Erika

Tisztelt pszichológusnő!
2 éve élek párkapcsolatban. Párom korábban agglegény volt. A szüzességét későn, 24 évesen veszítette el. Valódi párkapcsolata nem volt,gyakorlatilag vagy, szerető státusz jutott neki v alkalmi kapcsolatok. Ő azt mondja, soha nem kellett a nőknek. Az édesapja korán meghalt, édesanyja nevelte fel egyedül. Az anyukát is sikertelen párkapcsolatok, sikertelen házasságok jellemzik(alkoholizmus) . Általában hideg a fiával kapcsolatban. Pld nem adnak egymásnak puszit.Parom gyerekként latta aktus közben, de azt is meg élte hogy részegen került haza az anyuka.
Nos párom első “bnője” egy alig pár hónapos, csecsemő anyja volt, akinek ki tudja miért volt szüksége szeretőre.. A kapcsolat lényege az volt, hogy amikor a férj elment otthonról, párom felmehetett. Az aktus előjáték nélkül zajlott, max 2 pozituraban. Ennyit engedett a nő. Ismétlés soha nem volt. A találkozás ok száma is ritka.. Viszont közben nem csak páromat használta ki, hanem pld a gyerekeket a nyakába akasztotta és párom vitte anyjához őket ebédelni. A maradékot becsomagoltatta, azt ette a, férj is. Ebben az időszakban párom nem védekezett, állítólag a nő sem. Teherbeeses nem történt. Ennek a vminek párom vetett véget. Közben évek teltek el és senki nem jött. Aztán kB 5 év múlva egy újabb kapcsolat. Itt már egyéb problémák is jelentkeztek. Mint utóbb kiderült, páromon kívül még 2 másik úriember is volt a kapcsolatukban. Gyakran átverte páromat, aki pld várta a megbeszélt randin, amit a nő rendszeresen lemondott. Ekkor kezdtek jelentkezni a merevedési problémák. Illetve innen eredeztethető, hogy nem képes bentre ejakulalni. Innentől kezdve alkalmi kapcsolatok jöttek csak. De a merevedési zavar és ejakulációs probléma folyamatosan fent állt. Ehhez még társult a maszturbáció és az ehhez kapcsolódó pornó nézés. (itt jegyzem meg, hogy a pornó esetén mindig 50 feletti nők, sokszor édesanyja korabeli)
Nos ilyen előzmények után jöttem én…
A párkapcsolatban jó a kommunikáció. Mindent meg tudunk beszélni. Tudja, hogy vmi nem stimmel, tudja hogy beteg.. Minden területen passzolunk, de az ágyban van egy kis gond… Ez ranyomja a bélyegét az együttlétekre..
Kezdetben probléma volt a maszturbációs beidegzodes.( mivel függő volt, az ujrainditas érdekében se maszturbáció, se pornó)
Ma már ez nem gond, tudom kezelni a testét. Probléma volt a pornón tanult szocializáció. (úgy akarta megelni a szexet, mint a filmen)ezen is túl vagyunk..
Jelenleg is van problémank.. Közbe szólt a magas vernyomas és az erre szedett gyógyszer.
Nos egyrészt rendkívül alacsony a libidója. Számára heti egy alkalom elég. Ezt tulajdonképpen még el is lehet fogadni. Azt is hogy fáradt, stresszes, ezért pld hét közben nem képes szeretkezni. De ő programoz. Pld ott van a vágy kedden, de hulla vagyok, majd szeretkezunk vasárnap.
Nem védekezünk, ennek ellenére nem lettem terhes. Mostanában azonban újra képtelen a benti ejakulációra, pedig nekünk már sikerült visdzahozni. Vhol mintha az lenne a fejében, hogy nehogy kiderüljon meg az is, hogy steril.
A legnagyobb gondom azonban az intimitás měgélés… Élvezi, hogy kenyeztetem, ő is simogat. De pld csókolózni nem szeret. Amint van merevedés, azonnal mondja, hogy szexeljunk, mert ki tudja meddig tart. Folyamatosan arra koncentrál, hogy nekem jó legyen, meg hogy fent tudja tartani a merevedést. Az intimitást, az igazi szenvedélyt soha nem élte meg át.. Nem tud kikapcsolni, nem tud csak a, szexre koncentrálni… És ami még érdekes, számára mindegy a kiegules formája. (tehát hogy bennem, vagy kézzel csinálom neki) számára ugyanaz a végeredmény….
Ez mind a múlt? Az apa nélküli minta? Az anya hidegsege?
Van remény? Ki lehet törölni?

Tisztelt doktornő!
A tanácsára lenne szükségem Ön szerint miért van az,hogy egy pasi se tud úgy szeretni engem teljes szívből mármint nagy szerelemmel? Eddig akárhány kapcsolatom volt soha nem éreztem azt a nagy szerelmet egyik párom részéről se irányomba. Én mindig mindegyiket teljes szívemből szerettem és oda voltam értük és ezt ki is használták sajnos 🙁 Miért nem tud egy pasi se úgy szeretni ahogy kéne? Mi lehet a baj velem? Pedig nem is vagyok csúnya nő sőt mondhatom azt is,hogy nagyon sokan megnéznek és tetszem is a pasik többségének. Amikor megismerkedek valakivel az elején még minden olyan szép én vagyok számára a tökéletes tetszem neki minden téren külsőre és belsőre is egyaránt. De mihelyt egy kicsit jobban megismer összeszokunk utána már csak a hibákat keresik bennem. Sokan azért hagytak el mert azt mondták rám,hogy agresszív vagyok néha meg túlságosan ragaszkodó típus. De miért baj ez a pasiknak? Inkább örülniük kéne,hogy van egy lány aki ennyire ragaszkodik hozzájuk. Nem tudom,hogy viselkedjek velük hogy jó legyek. Az a baj,hogy megváltozni nem tudok mert mindig is érzelgős lány voltam aki mindent a szívére vesz. Hamar megszeretem a pasikat és lehet pont ez a baj velem. Úgy szeretnék végre én is valakinek a nagy szerelme lenni a nagy Ő de úgy érzem sose találom meg azt az illetőt 🙁

Tisztelt Pergel-Száraz Cintia!

A következőkben szeretném útmutatását kérni: 29 éves férfi vagyok, rendezett körülmények között éltem/élek, dolgozom, alapvetően potitívan tekintek a világra és a körülöttem levő emberekre.
Folyó év elején azonban magánéleti és munkahelyi problémák végett egy stresszes, “húzós” időszakot éltem, utólag beismerem kicsit túlhajtottam magam bizonyos értelemben.
Ezen időszakban, márciusban történt egy olyan dolog ami után triviálisnak tűnő problémám kezdődött. Egy túlhajtott hét után pihenéshez készülődtem, amikor csörgött a telefonom és egy régen látott jóbarátom invitált házibuliba, amit én el is fogadtam, bár sem kedvem sem energiám nem volt hozzá, konkrétan testileg lelkileg kimerültem, de “csakazértis” alapon elmentem az eseményre.
Ezen buliban alkolholos italt, ún: fény-t fogyasztattunk amit köztudottan felesespohárból, AZONNAL a kitöltés után kell LENYELNI.
Nem igazán szoktam inni, eléggé meg is ártott, másnap éreztem is az utóhatását de igazából a problémám innentől fogva kezdődött csak: észrevettem hogy a FOLYADÉKOK, és csakis kifejezetten a folyadékok nyelésekor mielőtt/miközben indítom/indítanám a nyelést, mintha egy kis “riasztó” bekapcsolna az agyamban és mintegy veszélyérzetet jelezve blokkolná a folyamatot, a folyadék a számban marad – közben evégett rástresszelek, még kevésbé lesz spontán a dolog, méginkább nem sikerül és még jobban rástresszelek, különösen ha mások előtt kell próbálkoznom vele, ha egyedül vagyok akkor is fennáll a dolog de kevésbé intenzív.
Szilárd ételek fogyasztásával nincsen semmi problémám.
Tisztában vagyok vele hogy irreális a dolog, folyadékoktól félrenyelhetünk de nem fulladunk meg, mégis mintha az agyam “tudat alatt félne ettől”, vagy valami hasonlót tudok elképzelni, mivel akkor egy ezredmásodpercre olyan érzésem támad mint amikor megijesztik az embert, és ettől stoppol a folyamat.
A kérdésem az lenne hogy van e összefüggés az említett esemény illetve máig fennálló problémám közt, mi okozza és hogyan tudnám ezt a bosszantó kellemetlenséget megszüntetni, milyen lehetőségek vannak, mennyi ideig tartana ezt “leküzdeni”? Immáron hónapok óta ezen problémámon kívül nem idegeskedem semmin különösebben, nem érzem magam magányosnak, rosszkedvűnek, jól alszom, vannak barátaim, járok közösségekbe, célokért küzdök de többek közt szociális életemet erősen befolyásolja negatív irányban az, hogy nem tudok semmit spontán inni.

Válaszát várva köszönettel,

Ádám

Tisztelt Pszichológus Asszony/Úr!
Már írtam önöknek pont 4 hónappal ezelőtt. Meghalt a kisbabánk születés után, s én elküldtem a páromat, mert úgy éreztem nem tudtam megadni neki amire vágyott. Aznap este mikor meghalt a baba elment és anyukájánál aludt, vártam visszajön de nem jött. Pár nappal később a bíróságon – a munkahelyünk – közölte, hogy ne keressem le vagyok tiltva, “össze kell szorítani a fogunkat és menni jobbra és balra”, majd egyszer megbeszéljük a dolgot ha találkoztunk egy sarkon megkérdezzük hogy vagyunk, és mindenki megy a dolgára” Stb. Azt hittem rosszul hallok. (A miénk egy munkahelyi szerelem volt, és valóban nagy. Én kishitű vagyok, vagy ebben nem tévedtem.) A lényeg azóta nem kerestem, nem keresett. Én áthelyeztettem magam, 20 év munkaviszony után. A kolléganőim akik addig, azt mondogatták nem hozzád való, gyagyás, stb. egyszerre jóba lettek vele, és kirekesztve éreztem magam. (Talán ezért is kértem azonnal áthelyezést. Valahogy nem értettem az egész helyzetet.) Letámadta, két héttel a baba születése után, amikor visszamentem, hogy “na most tudsz dolgozni vagy csak pityeregsz, mindenki életében van ilyen és nézd meg Zsolti is túl lépett rajta.”
A lényeg amiért most írok: És elnézést az előzményekért. Mi egymás mellett is lakunk, és igyekeztem kerülni, de néha néha láttam, hogy amikor elmegy otthonról mindig bámulja az ablakomat, Aztán egy hete észrevettem árulja az autóját, amit imádott, azt mondta, soha el nem adja – egy nagyon őszinte emberről beszélünk aki igazán megbízható stb. -. Beparkolt a házam elé, ahová egyébként soha azelőtt, hogy lássam az eladó táblát. (feltételezem). Majd feltűnt, pár napja, hogy már az anyukájától megy dolgozni, alig jön haza. Én tanultam jogot, ahol a tény, tény. De önök sokkal többet tudnak, a lélekbe: Elképzelhető lenne, hogy most (miután nyáron a kolléganőimmal járt ide-oda) jött rá, esetleg hiányzunk neki? Lehet ez ennek a jele. Tudom, nem látnak a fejébe, de lehetséges ez még ennyi idő után. Vagy csak én szeretném mert még mindig szeretem. Annak ellenére,hogy elküldtem? Igyekszem túllépni, igyekszem elfejteni, de feltettem egy kérdést magamnak: Ha szeret és én is őt, akkor miért kellene elfeljteni. Beszélni nem beszélhetek vele, hiszen akkor letiltott és én mélységesen tiszteletben tartom, soha nem zaklattam, és ezután sem tenném, ha pedig már túllépett rajtam és neki nem fáj, annak csak örülök. Bár ez így nem igaz, de felé nem tennék semmi lépést. Kérem szépen Önt, ha van jó meglátása esetleg a kételyemre, segítsen eldönteni, beszéljek vele; feledjem el; vegyem észre végre, hogy nincs mit tenni, nem tudom. Tanácstalan vagyok. Csak reménykedek, vagy valóban lehet apró jel a részéről. Előre is köszönöm szépen a segítségüket.

Tisztelt Címzett!

5 éves gyermekem óvodába – nagycsoportba jár. Mivel nyári születésű, ezért még plusz 1 éves járna óvodába, 7 évesen kezdené az iskolát, melynek indoka a nem tiszta hangképzés. Ezt az óvoda hallgatólagosan tudomásul venne. Az óvoda közölte, hogy a nagycsoportban a gyermekeket második félévtől “leszoktatják az alvásról”. A gyermekem minden nap alszik még 1,5 órát, ha ez elmarad, kora estére fizikai tüneteket produkál. (csapkod, kiabál, türelmetlen). Kérem az óvodát, hogy tegyék át egy másik csoportba, de ettől elzárkóztak. Mit tehetek? Mivel indokolhatom, hogy a gyermekemnek szüksége van az alvásra? Milyen hatása lehet a tartós alvásmegvonásnak ilyen korban? Kihez fordulhatok? Segítségüket előre is köszönöm. Gabriella

Jó reggelt kívánok.Én segítséget szeretnék kérni Önöktől evészavarral kapcsolatba.43 kg híztam 7 év alatt.A tavaj j szeptember ota 10 kg-ot szedtem föl.Bipoláris affektiv zavarral kezelnek.Gyogyszeres kezelésben is részesűlök.Időnként evésrohamaim vannak.Ez nagyrészt este 5 órától várható.Amikor valami rosz ér akkor is eszek ha kiegyensúlyozott időszakomban vagyok akkor tudom kontrolálni magam.Estére az összegyült streszt evéssel vezetem le.Nem eszek egyszerre sokat de szinte folyamatosan csipegetek.Nagyrészt az édes ételnek és a péksüteményeknek nem tudok ellenálni.Két 100 g -os csokoládét egy leültömbe megeszek.Este nincs itthon péksüti akkor kenyérrel potolom.Az édességet cukorral.Voltam a háziorvosnál ezzel és a vércukrom is rendben van.A pajzsmirigyem egy kicsit alul müködik, de azt mondta a háziorvos,hogy ez még nem indokolja az elhízát.Javasolta hogy menjek el pszihologushoz de nem szeretnék még mert úgy érzem nekem kell megállni jogy ne egyek fölöslegesen.Szégyelem, hogy idáig sülyyedtem.Segítséget szeretnék kérni Önöktől hogy mi tévő legyek.Van-e még esélyem a 43 kg -ot leadni.Segítségüket előre is köszönöm.

Kérem doktornő segítsen nekem adjon tanácsot mert így nem bírok létezni. Egyszerűen nem tudom magam türtőztetni hamar felkapom a vizet mindenen és akarva akaratlanul is megbántok másokat többet közt a páromat is. Ha valami nem tetszik akkor egyből a plafonon járok dühös vagyok feszült és veszekedős. Egyszerűen nem tudok megnyugodni szinte mondhatni azt is,hogy egész nap csak jár az agyam kattog mindenen de csak a rossz dolgokon. Annyira félek,hogy elveszítem a páromat a viselkedésem miatt. Tudom sok igazság van abban is amit ő mond,hogy nagyon agresszív a magatartásom és veszekedős vagyok de nem tehetek róla. Ha úgy érzem,hogy valaki hazudik nekem és nem őszinte akkor durva vagyok hozzá. Nem tudom,hogy mondjam ezt el annyira nehéz kifejezni magam. Sokan mondták,hogy borderline személyiségzavarban is szenvedek bár ezt orvos még nem igazolta de érzem,hogy tényleg az vagyok. Kis korom óta csak a gondok vannak velem. Mindig is magamba zárkózó lány voltam sose voltak igazán barátaim. Nem is szerettek engem a korombeliek mindig ki voltam közösítve. Nagyon szenvedek annyira elegem van magamból még édesanyám is azt mondja,hogy veszekedős vagyok meg ugyan úgy a párom is. Egyszerűen nem tudok senkivel békén élni nem tudom magam fékezni nagyon indulatos vagyok meg ideges természet. Vajon mitől lehet ez?

Tisztelt pszichológus nem nagyon írtam meg ilyet nem is tervezek tobbet esetleg helyesírási vagy ékezet hibákért elnézést kerek de telefonról nehez ezt . Szóval gimis vagyok és jöttek Úgye idén is gólyák akik között van egy lány aki mostanra mar nem csak tetszik de szeretem pedig meg egy szót sem beszéltem vele csak rá írtam Facebookon hogy szimpatikus és hogy van e kedve beszélni . Vissza is utasította ezt aztán bocsánat kért mivel nem szereti ha úgymond idegenek írnak neki ilyet . En ekkor írtam neki hogy egyébként egy iskolába járunk. Na itt fordult a dolog is egyből több kedve lett de mivel nem nagyon irt vissza nekem mondtam neki hogy suliban majd beszélünk mivel ő írta nekem hogy tényleg nem szokot nagyon senkinek vissza írni Facebookon. Igy amint mondtam megbeszéltük hogy suliban beszélünk. Na es itt a baj. Egyszerűen nem merek oda menni hozzá de pedig ő nagyon jol elvan az osztály társaival meg minden nagyon aranyos lány . Visszont sajnos nekem csak negatív tapasztalatom van ilyen helyzetekben és egyszerűen mikor megláttam hogy megoleli az egyik fiú osztály társat szinte szívem szakadt meg .(egyébként nincs barátja még) szóval egyszerűen fogalmam sincs hogy hogy menjek hozza oda mit szólnának hozza az osztály társai. De tudom hogy nem lennék neki unalmas mert nem vagyok az az unalmas típus csak kissé introvertalt (nem nem tudom hogy irjak) . Es ezek miatt a suliban sem tudok ugy koncentrálni. Mert felek hogy rosszul fogja nézni ha oda megyek csak úgy is mondom neki hogy kettesben szeretnek vele csak beszélgetni. Soha nem volt meg barátnőm zárkózott vagyok de akik ismernek azok tudják hogy pedig egy nagyon humoros es jo fej srác vagyok. Egyébként 17 éves vagyok.

Szép napot kìvánok! Tudom nem ismerjük egymást, de szeretnék segítséget kérni. Talán, mint kívűlálló tisztábban és reálisabban látja a dolgokat. Hét éve vagyunk együtt ebből 5 èv házasság és van egy kisfiúnk. Tudni kell nem az első házasságom és neki sem. S most úgy érzem nem tudok mit kezdeni a mostani helyzettel és szerintem ő sem. Dolgozik én suliba járom, meg az itthoni dolgom az enyémek. Első időben nagyon figyelmes volt még a kisfiunk születése után is. Viszont ahogy telt az idő kezdtem észre venni, hogy túl sok ez neki talán. 50 évesen lett apuka, de ő szerette volna nagyon, most már viszont nincs türelem. Folytatom ott, hogy munka, haza jött, evett, alvás. Nem volt kedve beszélgetni, nem kérdezte meg milyen napom volt. Viszont azt is tudni kell, hogy külföldön élünk, nincs sok barátunk, neki pedig végképp nincs. Mindezt együtt véve, romlott a kapcsolatunk. Én nagyon sok embert ismertem meg. Köztük olyanokkal is akik többet szerettek volna, mint barátság. Jókat beszélgettem velük, de semmi több nem törtènt. Szeretem az embereket, szeretek barátokat magam mellett tudni, de neki ez nem tetszik. Legyen az nő vagy férfi egy idő után nem beyzélhetek velük. Figyeli a telefonomat, hogy mit beszélek a gyerekeimmel vagy a barátnőmmel. Azt megértettem, hogy azt tudni akarja mit beszélek más férfiakkal de, hogy még a gyerekeimmel is?! Azt mondja ő neki joga van tudni és a házasságban nincs olyan, hogy saját vélemény vagy saját magaddal el tölteni kis időt, mert mindent tudni kell a másikról napi 24 órában.
A másik problema a szexulális együttlétek minősége és mennyisége. Őszinte leszek nagyon de remélem nem gond. Sajnos ő pornó nélkűl már nem tud együtt lenni velem , nem nagyon fogad el nem leges választ. Röviden és tömören nem izgul fel rám. Nekem ez nagyon bántó, mert úgy gondolom akkor én nem vagyok számára olyan vonzó, hogy felizguljon. Erre az volt, hogy ha segítek neki, akkor biztosan menni fog. Tudni kell én nem az típus vagyok aki mindent megtesz. Ennek ellenére, segítettem szájjal, kézzel de semmi. Csak úgy működik ha saját maga teszi vagy pornó. A mennyiséggel az gondja, hogy nincs minden nap még akkor is ha menszeszem van. Viszont én olyankor nem akarom, ez sem tetszik neki. Van , hogy 4-5 alkalommal vagyunk együtt egy hónapban. Most azzal jött, nyugodtan menjek el mással akivel akarok csak tudjon róla. Kínomban nevettem, hogy ez most komoly?! Viszont meg is szervezett nekem egy férfit, akivel meg beszélték, hogy állandó partnerem lesz és majd ők mindent megbeszélnek. Következő dolog, az volt jó lenne ha fizetne is érte.
Mindezt azért tette ő azt állítja, mert szeret és csak segíteni akar, meg, hogy ne beszélgessek másokkal. Szükségem volt arra, hogy beszélgessek valakivel.
Ez mind nem az egész amik történtek, de minden kérdésre őszintén válaszolok. Bármi legyen is az.
Üdvözlettel: Andrea

Kedves Cintia!

Igyekszem röviden a lényeget írni.
8 évig ápoltam időskori demenciában szenvedő édesanyámat, 24 órás felügyelettel az ő saját lakásában.
Panel, 40m2-es, 8-ik emeleti lakásban éltem, szinte teljesen bezárt életet.

Szeretettel, fáradságot nem ismerve gondoztam az anyukámat.
Külön főztem neki, mert cukor és laktózmentes, epekímélő, pépes étrendre volt szüksége.
Óvtam a decubitustól, figyeltem a megfelelő folyadék bevitelre, naponta fürdettem, körmeit ápoltam, pelenkáztam stb.
Nem okozott nehézséget, mert hivatásom felnőtt szakápoló.

Férjem és lányom segített, ahogy a munkájuk mellett ezt tehették.
Külső segítségem más nem volt.

Közben mentővel kórházba kerültem, mert 200/perc volt a pulzusom és összeestem a piacon.
A Szívcentrumban megműtöttek, katéteres ablációm volt. (3 órán át tartott,altatás nélkül.)

91 éves korában édesanyám elhunyt.
Rá 4 nap múlva az első férjem is, akitől a lányom született és akivel 16 évig voltunk házasok.
Ő 55 éves volt, hírtelen leállt a szíve.

Második férjem rendkívűl jó és türelmes ember. Már 18 éve vagyunk házasok.
Édesanyámmal is szeretettel foglalkozott.
De még őt ápoltuk, 8 évig ki sem mozdultunk itthonról.

Most: Képtelen vagyok egyedűl boltba menni.
Nem merek felszállni egyedűl a buszra.
Pánikszerű félelmeim vannak, hogy rosszul lehetek a szívemmel.
Nincs önbizalmam. Nem merek emberekkel találkozni, kommunikálni.
Nővér létemre félek bemenni egy orvosi rendelőbe.
Szívcentrumba kontroll vizsgálattól úgy bepánikolok, hogy 180/100 Hgmm lesz a vérnyomásom, ami otthon soha nem magas.
Így pl. a terheléses vizsgálatot meg sem csinálják.

Gyógyszereim: Bisoprolol és Tritace, minimális adagban.
Néha bekapok 1/2 tbl. 0,25mg Frontint.
Ez utóbbi jelentéktelen mennyiség nagyon lenyom, altat.

Szeretnék úgy élni, mint annak idején!
Jönni-menni, élvezni az életet, hiszen van egy felnőtt lányom és egy szerető férjem.
De sajnos nem megy.
Ugyanúgy itt vagyok a 8-ik emeleten, munt mikor anyukámat gondoztam és csak akkor mozdulok ki, ha valaki jön velem.
Lehet ebből kivezető út?
Hogy és mit kell tennem?

Tisztelettel:
Éva.

Kedves Pszichológusnő !

Egy olyan problémával kapcsolatban kérném szíves véleményét, mely talán nem is annyira pszichológiai jellegű (vagy legalábbis nem csak az), mint orvosi, de miután a szakorvosoktól nem kapok egyértelmű válaszokat, és látom, hogy szexuális jellegű problémákkal is gyakran foglalkoznak, így talán összegyűlt ezzel kapcsolatba annyi tapasztalat, hogy az én esetemben is tudnak némi iránymutatást adni

45 éves férfi vagyok, 2 lányom (13 ill. 10 évesek) büszke apukája, alapvetően boldog és kiegyensúlyozott családi életet élünk – habár a mindennapjaink eléggé hajszoltak. A munkahelyem stabil, anyagi helyzetünk rendezett, különösebben nagy problémáink nincsenek – “csak” a napi stressz, amivel mindannyiunknak meg kell birkózni (felnőtteknek munka, gyerekeknek iskola). Kb. 2 évvel ezelőtt váratlanul szexuális zavarok léptek fel nálam (merevedési problémák), amik azóta egyre gyakrabban ismétlődtek, idei év elejétől pedig sorozatossá váltak a kudarcélmények, amik teljes pánikba taszítottak. Ezzel egyidejűleg lelki tünetek egész sokasága is felütötte a fejét, amik szintén kb. 2 évvel ezelőtt kezdődtek, és szintén egyre intenzívebbé váltak (hangulatingadozások, múltba révedés, szélsőséges emocionális reakciók bármilyen élethelyzetre, stresszhelyzetek egyre rosszabb tűrése, másokat ért lelki traumák, pl. repülőgép-szerencsétlenség, ismerős ismerősének tragikus halálának nehéz feldolgozása, motiváció hiány, későbbi fázisban “utolsó alkalom érzése”, pánikrohamok, vég közeledésének érzése, ill. általában rossz előérzet). Az idei év elejére ezek már teljesen megkeserítették a mindennapjaimat (pl. romantikus filmet semmi esetre sem volt ajánlatos megnéznem, mert tutira elsírtam magam – mindezt 45 évesen, cégvezetőként !) A feleségem úgy fogalmazott: teljesen olyan vagyok, mint egy terhes kismama…. Ekkor döntöttünk úgy, hogy orvosi segítséget kérünk. Némi utánaolvasás után arra tippeltünk, hogy andropauzám lehet (közismert nevén férfi klimax vagy kapuzárási pánik), a tünetek ugyanis szakasztott erre illettek, ezért ilyen specialistát (andrológus) kerestünk. Előtte még, biztos, ami biztos, megvizsgáltattam magam egy urológussal, ami 40 fölött amúgy sem árt – ő szerencsére semmilyen szervi elváltozást nem
talált. Az andrológusok (végül kettőhöz is elmentem) egyfelől nem cáfolták ugyan, hogy ez lehet a bajom (az interneten egyöntetűen úgy olvastuk, hogy 40 fölött bármikor “esedékes” lehet), de azért mindketten korainak találták, a tünetek ilyen intenzitásával pedig mindeddig még egyikük sem találkozott. Mindenesetre azóta átestem egy több hónapos tesztoszteron kezelésen (merthogy állítólag ilyenkor az okozza a gondot, hogy leesik a szervezet saját tesztoszteron termelése) – ez azonban hosszú távon nem megoldás, mert körülményes, drága és egy csomó egészségügyi kockázata van, hogy mást ne mondjak, a szervezet saját tesztoszteron termelését idővel teljesen elapasztja, mert úgy érzi, nem kell termelnie… Ezért próbáltam természetes alapon megoldani, így természetgyógyászhoz is eljutottam. Ő teljesen mást mondott: szerinte hülyeség ez a férfi klimax (ehhez szerinte is fiatal vagyok még), a mellékvese lehet kimerülve, és ezért borult fel a teljes hormon háztartás, ami az összes grimbuszt okozza. Tehát valahogy stressz-mentesíteni kell a szervezetet, a mellékvesének tisztulni kell a feszültségtől, és akkor idővel helyre áll majd minden. Ezen most jelenleg dolgozunk, a részletekbe nem mennék bele. Ami a lényeg (és itt jön a kérdés végre), hogy nem tudom, igazából kinek higgyek, mire számítsak… Jó volna hinni, hogy tényleg csak feszültségoldás kellene és tény, hogy a tavalyi évem nagyon kimerítő volt a munkában és rengeteg súlyos családi konfliktusom is adódott (de nem a feleségemmel, vele közelebb kerültünk egymáshoz, mint valaha), továbbá elég feszített fogyókúrát folytattam, hogy kisebb súlyfeleslegemtől megszabaduljak (96 kg-tól 88 kg-ra fogytam), keveset aludtam, stb. Másfelől azonban egyre-másra hallani/olvasni (ismerősöktől, internetről, médiából, stb.), hogy 40 felett egyre gyakrabban küzdenek a férfiak merevedési zavarokkal, egyszerűen az életkor előrehaladtával csökkenő teszto szint miatt. Ami engem igazából zavar, hogy most mire lehet akkor számítani ? Meg hogy van az, hogy a kapuzárási pánikban szenvedő férfiak fiatal csajok után rohangálnak ? Hogy tudnak évtizedekkel fiatalabb nőket/lányokat elcsábítani – és nyilván ágyba vinni, ha (ugyancsak a kapuzárási pánik részeként) ők is merevedési zavarokkal küzdenek ? Meg hogy van az, hogy egyesek nemhogy 40, de még 50 vagy 60 felett is képesek családot alapítani (hogy ne is beszéljünk szegény Czeizel dokiról, akinek ez 70 felé közelítve jött össze, ha jól tudom) ? Ők nem küzdenek ezzel a problémával 50 meg 60 felett sem, én meg 45 évesen lehúzhatom a rolót ? Amikor ezt a kérdést felteszem, senkitől nem kapok egyértelmű választ, és ez talán még jobban kiborít, mint az, hogy kudarcok érnek az ágyban (pedig az nagyon kiborít !) Van esetleg ezzel kapcsolatban valami tapasztalat ? Fordult már valaki férfi klimaxxal Önökhöz ? Hogy megy ez másoknál ? Mi a “normális”, mi a természetes ?

Kerultem mar olyan helyzetbe hogy nem volt erekciom amikor eppen szukseg let volna ra es ez eleg kinos volt szamomra!mas alkalommal mindig van!pl. onkielegiteskor nincs ilyen problemam!harom alkalommal tortent meg es nagyon zavar engem!

Tisztelt Cím!

Azzal a problémával kell szembesülnöm, hogy kb kedd óta olyan érdekes közérzet fogott el, mintha belekerültem volna egy új, érdekes lelki érzésbe, nem mondhatnám, hogy rossz, de más mint a megszokott közérzetem. Egy kissé közömbös, monton, mintga csodálkoznék a világra, és probálom magam fellelni benne, de csak ösztönszerűen megy, nem
Harmonikusan, robotszerűen! A munkát és minden mást tudok vinni… Eddig volt egy világom , most megváltozott minden bennem! ez természetes állapot? Vagy most kezdek felnőni ? Mi lehet ez?

Tisztelt Doktornő! Tömören az alábbival kapcsolatosan szeretném a véleményét kikérni:
Utólagosan bizonyos helyzetekben párom elszólta magát és a viselkedése miatt nagyjából biztosra tudom, hogy az idő alatt mikor velem tartott a randi időszak, mással is együtt volt, mármint lefeküdt. Ha ilyen témában beszélgetünk egyből hárít, tagad és mellébeszél. Sajnos ezzel a személlyel a mai napig tartja a kapcsolatot és jelen van az életében, de elmondása szerint csak mint barát. Nem tudom, hogy erről miért nem volt velem őszinte/hisz ez a kapcsolat egyik alap pillére/, esetleg szégyelli magát, megbánta vagy valami más lehet a háttérben? Vagy attól tart, hogy milyen véleménnyel lennék róla? Nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen dolog után mennyire lehet ‘őszinte’ és kizárólagosan csak baráti kapcsolat két ember között. Az, hogy megtörtént is zavar, de az, hogy hazudik róla a mai napig az még inkább és mivel úgy tűnik ez nem okoz neki különösebben problémát. Álláspontját előre is hálásan köszönöm! Üdvözlettel: F.S.