Jó napot kívánok.
Lenne egy problémám amiről / amivel kapcsolatban tanácsot szeretnék kérni.
A párom akivel 6 hónapja vagyok együtt úgymond “betegesen” féltékeny. És képtelen bízni bennem… Nem tudom, mit tudnék tenni hogy a bizalmába ferkozzek és hogy elérjen nála hogy ne legyen féltekény.
Sok ember mondta hogy fél év kevés idő ahoz, hogy a bizalom kialakuljon. Én ezt igazából nem hiszem el. Egy éve ismerjük egymást… Láttunk már egymás rossz oldalát…
Nem akarom emiatt elveszíteni hogy lelkileg kicsinál azzal, hogy féltekény és nem bízik bennem… Tanácsot kérek. Segítséget hogy hogyan érhetném el nála hogy bízzon bennem.
Köszönöm.

Van egy nő az életemben, lassan nyolc éve vagyok belé szerelmes, viszont ő csak barátként tekintett rám mindeddig, illetve voltak egyéb kapcsolatai eddig is… A problémám, hogy most elindult valami, de nem tudok vele együtt lenni, mert nem működnek lent a dolgok.
Amióta ismerem, rengetegszer ért hideg zuhany, mert az a fajta lány, aki fűvel fával elvan, és nem túl hűséges fajta, emiatt eddig nem akartam tőle semmit, mert úgy voltam vele, hogy majd elmúlik az érzés, de nyolc év alatt sem múlt el. Viszont most, hogy itt a lehetőség, bár jelenleg csak szexről beszélünk, mégsem megy. Mi lehet az oka? Létezik, hogy annyi ideig tiltakoztam fejben ellene, hogy most fizikálisan is megmutatkozik? Mit tehetnék? Nagyon szeretem, szeretnék vele együtt lenni, és ilyen módon is örömet okozni neki, de nem megy, és ez így nagyon nem jó.

Van egy barátom, akinek valami évek óta nyomja a lelkét (nekem úgy tűnt, hogy az exével kapcsolatos dolog), és senkinek sem beszél róla, nekem is csak néha-néha mond el pár dolgot. Segíteni szeretnék neki, azt találtam ki, hogy felhívom, és megmondom neki, hogy én hogy látom kívülről a dolgokat, hogy fontos nekem és nekem bármikor elmondhatja, mi a baj, és szerintem jobb lenne, ha kiadná magából, mert akkor már egy fokkal jobban érezné magát. Annyit biztosan tudok, hogy szenved ettől a dologtól, és nekem is fáj ezt tehetetlenül nézni, éppen ezért jutottam erre a következtetésre, hogy valamit tennem kell. Ön szerint mennyire jó ez az ötlet és mennyire működhet? Vagy mi az, ami hiányzik még ebből az ötletből? Vagy ha nem jó az ötletem, mit csináljak ehelyett? Előre is köszönöm a válaszát! 🙂

Kedves Doktornő!

Egy olyan problémával fordulnék önhöz, amely a bizalomhoz kötődik.
Ha valakinek elmondok valami személyeset, ami velem történik vagy netalán egy másik személy jön szóba, attól tartok utána, hogy az az illető ezt elmondja netalán másnak vagy az adott személynek akiről szó volt. Igen, tudom, nem szép dolog másokról beszélni, de itt nem is a rosszindulatú kibeszélésről lenne szó. A kérdésem a következő lenne, miért van bennem ez a nagyfokú bizalmatlanság másokkal szemben, mármint a személyes dolgok elmesélése terén ez nem így van, csak az utána lévő rossz érzés jelenléte zavar engem, nevezhetjük akár szorongásnak is, hogy nem mondja e tovább ezt az illető, akivel beszélgettem. Már arra is gondoltam, hogy paranoiás lennék, bár ez lehet elég erős megfogalmazás lenne 😀

Válaszát köszönöm

Üdv!
Én a barátnőm problémája miatt fordulnék Önhöz. Mivel a szakmában dolgozom(mentőzöm) Én is, és láttam hasonló dolgokat, talán ezért reagálom túl, legalább is barátnőm szerint.
Róla annyit kell tudni, hogy mikor megismertem, nagyon aranyos,életvidám lány volt, és semmi hasonló tünetei nem voltak. Azt tudtam, hogy korábban már vagdosta az ereit, de úgy tűnt akkor, hogy csak egy fiatalkori “feltűnési” vágy volt.
Most egyik napról a másikra magába fordult, suicid gondolatai, tervei vannak, amiket meg is oszt velem… Természetesen próbáltam Vele erről nyíltan, és nyugodtan beszélni, de akkor pedig átvált egy ilyen vicces stílusba, és elvicceli az egészet. Nagyon hajlamos a hangulatingadozásra, és megint megvagdosta magát. Orvosról hallani sem szeretne.
Maga szerint mi lenne a legjobb megoldás?
Nem tapasztaltam rajta, hogy a szokásosnál jobban elköszönne, de még is kezdek attól félni, hogy az egyik hangulatingadozásában meg is csinálja a terveit..
Válaszát előre is köszönöm!

Tisztelt Doktornő!
A páromnak van egy 2 éves kislánya az előző kapcsolatából. A munkája illetve a távolság miatt 3-4 hetente tudja látogatni. A kislány mindig örömmel fogadja, sírás nélkül hagyja ott az édesanyját, egy hétvégét tölt velünk ilyenkor. Amíg velünk van nem keresi az anyukáját, boldog napközben kiegyensúlyozott. Éjszakánként rendszeresen felriad és sír, alig leheteg megnyugtatni.(Ez otthon is szinte minden éjjel előfurdul,nem csak nálunk) Ha viszi haza az apja rendszeresen sír, amikor meglátja az anyját, kapaszkodik az apjába, nem akar haza menni. Még nem beszél, így nem tudja elmondani mi a baja. A kérdésem az lenne, hogy mi lehet ennek az oka? Illetve érdemes-e egy ekkora gyereket pszichológushoz vinni, meg tudják-e vizsgálni? Nagyon félünk, hogy bántják otthon, mert a párom elmondása szerint türelmetlen a kislány anyukája, a kapcsolatuk alatt is sokszor kiabált a kislánnyal. Egyébként a picúr fél az érintéstől, elhúzza magát, ellöki a kezünket ha simogatni akarjuk.
Előre is köszönöm a válaszát!

Tisztelt ……!
Szeretném a segítségüket kérni egy családi krízishelyzet megoldásához.
Családi közösségünkben 5 fiúgyermeket neveltünk fel. Az egyik 15 éves fiúnk, 1997. júliusában életét vesztette egy tragikus autóbalesetben.
Az akkor pár napos fiúnk, ma már 20 éves egyetemista.
Jelenlegi családi közösségünkben két nagykorú fiaink, a 31és fél éves fiúnk, a 33 éves fiúnk, és az egyetemista fiúnk élnek, édesapjukkal.
Sajnos a házasságunk annyira megromlott, hogy mi, 4 éve külön élünk.
A 33 éves fiúnk, súlyos autoimmun betegségben, ( colitis ulceróza ) szenved. Állandó orvosi kezelés alatt áll. Mindemellett súlyos trombózis hajlama miatt, 3 mélyvénás trombózisa is volt. Betegségének tünetei akadályozzák a munkavállalásban, a közlekedésben, a mindennapi életben…Sajnos felmerült a gyanúja annak, hogy betegsége “jobb” elviseléséhez drogokat is elkezdett használni. Jelenleg nagyon lesújtó állapotban van!
A 31 és fél éves fiúnk, szintén munkanélküli. Közel 3 éve magába fordult, kizárta a külvilágot, a családot, semmi nem érdekli… Súlyosan depresszív tünetekkel, a nap nagy részét átalussza, ( 18-20 órát ). Nem hajlandó csak minimálisan kommunikálni a családtagokkal, mással, egyáltalán nem. Nagy probléma, hogy orvosi segítséget sem hajlandó elfogadni. Nem tudom, hova fordulhatnánk segítségért mi, családtagjai. Sajnos mindebből következik, hogy dolgozni sem tud elmenni. Amikor szóba kerül, hogy ez az állapot nem normális egy 31.5 éves aktív korú embernél, hallani sem akar az orvosi segítségről, és bármilyen együttműködésről, akár gyógyszeres kezelésről sem.
Hogyan vehetném rá, hogy felismerje a betegségét, és elfogadja a segítséget?
Mivel az édesapjuk egyedül próbálja fenntartani a családot, ( jelenleg már nyugdíjas ) a nagyon kevés jövedelemből, mindez, lehetetlen! Évek óta halmozódnak az adósságok, mindemellett a lakást, jelzálog hitel is terheli. A két nagyfiú évek óta nem dolgozik.
Mit tehetnénk a súlyosan depressziós gyermekünkkel?
Hova fordulhatnék segítségért?
Hol, és hogyan kaphatnék segítséget?
Hogyan segíthetnék a súlyosan beteg gyermekeimnek?
Megértésüket, segelőre is köszönettel:
Az édesanya

Tisztelt Szakértö!A következö a problémám párommal megismerkedtem 2 éve elején minden jól müködött de mondta neki heti egy szex bőven elég! Elfogadtam ez ment is kb másfél hónapja azonban folyamatosan elutasit majd holnap vagy ha rákérdezek mi a gond azt mondja ideges fáradt ! Ha puszit akarok adni elfordul mert gondolom attol tart hogy puszi utánn szex következik! Legutóbb mikor eggyütt voltunk nem jött össze a sze x kérte hagyjuk abba ! Azóta hiába próbálkozom folyamatosan elutasit meg ha rákérdezek hogy az bánt hogy a multkor nem sikerült válasza igen mert öt ez zavarja hogy nem jött össze a dolog! Szerintem fél az ujjabb kudarctól! Ha felhozom a témát ideges lesz vagy viccel elüti a dolgot azt mondja majd leg közelebb de közel 2 hónapja semmi ! Meg hogy nekinincs szüksége a szexre állandóan feszült ideges meg állitolag az is zavarja hogy mindig én kezdeményezek vártam hogy ö közeledjen de majd 2 hónapja semmi kérdezem szeret e még engem azt mondja igen nem velem van a baj de ugy érzem van valami dolog amit nem akar elmondani ! Hozzá teszem elözö kapcsolatában naponta kellett szexelnie lehet az a baj hogy meg undorodott a szextöl ?Erre is gondoltam! Az elutasitásokat nehezen viselem kértem mondja el öszintén mi a baj de erre a válasz nincs szüksége a szexre de 2 hónappal ezelöttig miért müködött mi válthatta ki benne ezt az érzést ?válasza feszült ideges vagyok ! Teljesen tehetetlen vagyok kérem segitsen hogy szedjem ki belőle hogy mi lehet az igazi ok! Még annyit ha vissza utasit látom bántja de ha szeret engem akkor miért nem tesz érte ?Segiteni szeretnék neki kérem adjon tanácsot mit tegyek! Válaszát előre is köszönöm! Orvosi segitségröl hallani sem akar tehát teljesen tehetetlen kétségbe esett vagyok!

Tisztelt Doktornő!
Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy a páromnak szerintem dühkezelési problémái vannak.
Már egészen gyerekkorától ilyen. Sajnos nagyon hirtelen, nagyon nagy dühbe tud gurulni. Még az elején ezek nem voltak túl gyakoriak, de ahogy halad egyre rosszabb. Ha veszekszünk is nekem mindig tekintettel kell arra lennem hogy gyengék az idegei és hamar bedühödik. Legtöbbször ilyenkor törni, zúzni akar és mintha kifordulna önmagából. Én nagyon szeretem őt és volt is már erről szó,hogy elmegy pszichológushoz(pedig járt fiatalabb korában), de ez valahogy elhanyagolódott. Szerintem szüksége lenne rá mert félek, hogy ez még rosszabb lesz. Ön szerint lehet ez valami komoly probléma?
Köszönöm a válaszát!

Üdvözlöm!

Egy olyan problémával fordulok Önhöz hogy egy éve van egy nőgyógyászati problémám, ami nem múlik..műtöttek többször, sok orvoshoz fordultam már, és még mindig méhszájsebem van, amit nem értek mert elvileg kimetszették…lelkileg már nagyon megvisel az állandó vérzés, az állandó stressz, hogy mikor kezd el vérezni mikor leszek már jól.. azt érzem, hogy lelkileg mivel teljesen kikészített a tavaly októbertől tartó kálváriám, 3 kórház, 13 orvos, hogy már rettegek ha a rendes menstruációm kell, hogy megjöjjön is.
Párkapcsolatot így nem tudok kialakítani, segítségét szeretném kérni, hogy legalább lelkileg ezt eltudjam viselni,és kicsit jobb legyen a kedvem.
Köszönöm szépen,
Szép napot!
Bettina

Maga szerint baj ha van barátom?

Baj ha 13 eveseb van baratom?es nemtudom hogy mondjam el a szuleimnek

Kedves Melinda! 41 éves vagyok, és egy olyan “problémám” lenne, hogy imádom a beöntéseket. Kb. 20 éve van egy beöntő készülékem, és időről időre használom is. Sokat gondolkoztam ezen, hogy miért alakult így, erre jutottam: szeretem a kiszolgáltatottság érzését, ha valaminek nem tudok ellenállni, ha valaki játékból uralkodik rajtam. Amúgy az életben inkább az ellenkezője vagyok! Azon is gondolkoztam, hogy meleg vagyok, de a férfiak nem vonzanak, inkább nőkkel tudom elképzelni a szituációt. Szexuálisan izgat, olyan fétis! Szóval arra gondoltam, hogy olyan párkapcsolatot szeretnék, ahol a párom tolerálja, elfogadja ezt, talán még neki is megtetszhet. Van erre esélyem, milyen tippet tudna adna, hogy ezt kommunikáljam? Pali

Tisztelt Doktornő! Kérem segítsen tanácsaival, hogyan dolgozzam fel azt, hogy betörtek az otthonomba, elvitték a pénzemet és az értékeimet?
Köszönöm előre is!

Kedves Doktornő! 17 éves fiam miatt írok. Szeretnék segíteni neki, de nem tudom merre induljak. Nagyon zavarja, hogy a fiúk is tetszenek neki, nem csak a lányok. Igazából szinte csak fiúkkal van körülvéve az iskolában is, hétvégén nem igazán jár el bulizni. Gyakran fáj a gyomra, szerintem ez zavarja, beszéltem is vele erről de nem nagyon mondja el nekem a dolgokat, nagyon cikinek tartja. Egyébként jó tanuló, mégis szorongva megy reggel iskolába. Mit javasol, mit tegyünk, lehet ezen változtatni valahogy? Köszönöm