Kedves Pszichológus!
Segítséget szeretnék kérni mert nem tudom mit hogyan kellene csinálnom. A párkapcsolatomrol van szó ami 7 ,5 éve tart már de egyáltalán nem vagyok boldog benne.Együtt lakunk 7,5 éve mer gyerekvigyázo vagyok egy családnál, amiböl k ö lett a 2 kislánynak a gyámja már vagy 2 éve… Nagyon sokszor a páromnak agressziv kitörései vannak és többször is volt már olyan h megütöt ez volt az elsö 5 évbe. Ugyanakkor ezt az ütögetést befejezte már de azt érzem h amiota ö a gyerekeknek a gyámja tulságosan nyeregbe érzi magát mindennek ugy kell lennie ahogy ö akarja ha nem ugy van csak bepörög mindenért engem hibáztat, semmit se tud mi hol van állandoan tölem kérdezi ha azt mondjuk a gyerekekkel h nem tudjuk akkor kiakad h de jo h ebbe a házba senki nem tud semmit (holott ö se tudja azért kérdezi) teljesen ugy adja elö h ö itt a minden mi nélküle meg lennénk halva és hogy azt is észrevettem h nagyon gyakran ugráltat meg egre céloztat engem hozzam ide ezt hozzam ide azt akkor szolongat h menjek és igazábol nekem ezek már mind teher a részemröl. Lassan tervbe van véve h a két kislányt ki fogja vinni az anyja ha elvégezte a nagyobbik a középiskolát addig még 5 év van hátra…addig van igazábol biztositva ez a lakhatás utána már nem és ezekkel az anyagiakkal is iszonyatosan megterhel…annyira h már egyre jobban csak kiábrándulok belöle föleg mikor elkapja az idegbaj h na ö ideges lesz és már szinte mindenki fél a közelébe lenni…azon kivül nemrég egy betegségen is átestem a tüdöröntgenem is kezdö tüdögyulladást mutatott mondtam is neki mer tudta h táppénzen vagyok igazábol csak 1 hete voltam még táppénzen de ö ugy tett h nem lesz igy pénzed de ugye azért mostmár mész hétfövel dolgozni és megmondtam neki h egy érzéketlen vagy h mennék kezdö tüdögyulladással mikor még az északát se tudom átaludni ugy fulladok. Egyszerüen azt látom h neki csak a pénzem kell és nem én magam…volt olyan is mikor vitatkoztunk h én öt soha nem támogattam anyagilag meg ugy tesz h velem nem lehet egyröla kettöre lépni. Én nem árultam neki zsákba macskát a kapcsolat legelején tudta már mikor összejött velem h nekem nem nagyon van pénzem mer hiába van munkahelyem anya nem tud dolgozni segitenem kell anyagilag otthon, lerokkant nem kap annyit h megéljen egyedül és nem veszik fel sehová még rokkant munkahelyen is dolgozott ahol ugy tettek a jobb állapotba lévö rokkantakat alkalmazza…minden évbe probálkozott anya eredménytelenül…és ö ezt tudja jol…mégis nagyon megterhel az anyagiakkal nekem ezt már teher töle hallgatni mer nem tudom ezt a problémát megoldani és már nem egyszer kimondtam neki h nincs pénzem erre….mégis azt érzem kiszekáll a lakásos témával…amikor feljön a gyerek téma h szeretnék már egyet arra is mindig csak a kifogásokat mondja h majd 2020ba visszatérünk rá…..meg h neki már van egy fia (nem tölem az elözö kapcsolatábol)…..pedig én is vágynék már egy gyerekre nem az h mindig másnak a gyerekére vigyázzni meg körülöttem mindenki terhes már és nagyon sokszor mikor feljött a gyerek téma állandoan azzal jött hogy hová meg mire viszont az összes ismerösöm közül senkinek nem volt ez probléma h hová meg mire azt látom h más nöket ugy felkarolnak én meg ezt nem kapom meg…..meg ugy tesz h lehet majd ö is összeismerkedik egy fiatal lánnyal és már nem is leszünk együtt c….hát most nem azért de ilyet normális ember nem mond a párjának. (A legjobbarátjának a 10 éves kapcsolata most ért végett mer fiatalabb lánnyal megismerkedett és ezért…) Egy a lényeg egyre jobban azt érzem h valahogy meg kellene töle szabadulnom mer neki igazábol mindenbe a társam kellene h legyen de ö nem az…nem segit semmibe se de tölem maximálisan elvárja a segitséget évek ota nem költ cigire mindig az enyémet szivja pedig nekem se ingyen osztogatják, az innivalot is mindig nekem mondja h vegyek neki colát….de az h ö adjon nekem pénzt h vegyél magadnak te is vagy most megveszem én hát…..egy kezemen meg tudnám számolni hányszor volt olyan….és nekem nagyon rosszul esnek töle ezek a dolgok de tudom h nem fog megváltozni ugyse…és nem tudom hogyan tudnék kilépni ebböl a kapcsolatbol mer már sokszor félek h képes lenne nekem jönni ha megmondanám h legyen vége….ö igen tudja mondani h mit nem kap meg tölem de az h ö mit ad nekem azon sose gondolkodik el meg nem is akar meg sajnos olyan tipusu h a saját hibáját jo ha 1000-böl egyszer elismeri h hibázott…Nem tudom mit kellene tennem a továbbiakban csak ahogy telik az idö egyre jobban érzem azt h távolodok el töle és nem akarnám már ezt a kapcsolatot mer nem látom értelmét…tulságosan a másikra támaszkodik a semmire holott legalább 3 szor többet keres, mint én és közel sincsen olyan családi helyzetbe mint amibe én vagyok…..soha nincs egy közös program nem visz el sehová….ö amit keres csak magára keresi az h vegyen meglepetésböl valamit a másiknak á azt nem… van ugy h a legjobbarátjának a volt barátnöje át szokott küldeni fotokat h milyen kaját csinál és ilyenkor mindig nekem mutogatja meg teszi a megjegyzéseket h te mikor fogol ilyen kajával várni? mégis miböl?!!! egyszerüen tényleg azt látom h neki csak a pénzért vagyok jo már sokszor át fut az agyamon az is hogy nem e tartatni akarja magát a másikkal? Hogyan lehetne egy ilyen agressziv tipusu embertöl megszabadulni? én amugy 27éves vagyok ö 31..

Kedves Szakértő!
7 és fél éves kisfiam szeptemberben kezdte az iskolát; nyugodt, mosolygós, de zárkózott kisfiú -elég érzékeny; mindene a foci. Második-harmadik héten volt 2-3 éjszakai felsírása (osztálytársak piszkálása után), de megnyugtatás után tovább aludt. Egy hete azonban minden éjjel felsír (11 és éjfél között v. éjfél után), ül az ágyban nyitott szemmel, zokog, remeg, nagyon izzadt és ver a szíve; és nehezen nyugszik meg, ellöki a kezem. Néha érthetetlenül beszél és megnyugtatás után is fel-felzokog újra. Az iskolában minden rendben, a tanítőnők dícsérik (a “hónap tanulója” lett), de túl maximalista -az én szememnek tökéletes vonalakat kiradírozza és újrarajzolja, amíg ő nem látja tökéletesnek; órán, felméréskor nem szól, hogy egy betűt nem ismer (még nem is kéne), csak zokog. Fociedzője is dícséri, mégis többször sír edzés előtt, de ha felvetjük, hogy ne edzen, hallani sem akar róla, megy és végigcsinálja. Hazafelé duzzog az autóban és nem mondja el, mi a baja (edzés után / iskolából hazafelé / hétvégi focimeccs után; mostanában nagyon sokszor). Mi abszolút dícsérjük, szeretgetjük, nincsenek elvárásaink, azt szeretnénk, ha jól érezné magát a suliban és nem szidtuk egyszer sem (nem volt miért) a sulival kapcsolatban.
Ezek az éjszakai szívszorító zokogások-remegések nagyon ijesztők és nem szeretnénk ha ez valamilyen problémához vezetne, tudna tanácsot adni, mit tegyünk? Hogyan tudunk neki segíteni oldani ezt az óriási feszülséget? Előre is nagyon köszönöm válaszát! Üdvözlettel, Mónika

Tisztelt Doktornő!

Barátnőmmel 1 éve vagyunk egyutt. Az első 8hónapban gyakori volt a szex es o is kezdemenyezett sokszor. Viszont az utobbi honapokban valami nem stimmel. Csak hetvegenkent találkozunk es addigra en mar elegge ki vagyok “ehezve”, de nala mostanaban sokszor van hogy egyaltalan nincs kedve hozza egesz hetvegen. Beszeltunk a problemarol, o azt mondja egyaltalan nem erez mostanaban nemi vagyat. Multkor rabukkant az elozmenyeim kozott hogy ilyen temakrol olvasgattam es sirt meg nagyon rosszul esett neki. Mit tanacsol mi tevo legyek probaljam ignoralni a szexet egy darabig? Amugy fogamzasgatlot szed es lehet hogy annak a mellekhatasa, de o aztmondta nem akar masikra atallni.

Jónapot!Nekem egy olyan problémám van,hogy önbizalomhiányom van de nem tudom ez mitől jöttelő kb.egy hónapja tarthat ez az egesz.A lényeg az hogy ez átfordult féltékenységgé…a párom soha semmi olyat nem csinált vagy mondott ami miatt azt képzelhetném hogy én már nem kellek neki vagy stb.De mégis folyton azon agyalok hogy ez megfog történni,elfogom őt veszíteni .Pedig tényleg egy olyan dolog nemvolt ami miatt ezt gondolhatnám.Abban kérnék tanácsot hogy ezt hogy oldhatnám meg mit csináljak hogyne agyaljak mindent túl? A választ előre is köszönöm!

Kedves Pszichológus!
Már 3 éve nagyon furcsán viselkedik az anyám (régebben is voltak furcsa dolgai, de közel sem ilyen jellegűek). Rendszeresen téveszméi vannak, mostanában a vallásba menekül és ez csak ront az állapotán, valamint a párja is, mivel alátámasztja a téveszméit. Régebben öngyilkossággal is fenyegetőzött. Néha vannak tisztább pillanatai, de általánosságban a saját maga által kialakított világban él és mindenkit ellenségnek tart, aki nem hisz neki. Egyre komolyabb családi problémákat okoz a dolog. Szeretnék neki segíteni, de fogalmam sincs, hogy hogyan tudnám rávenni, hogy forduljon orvoshoz. Mit tegyek?
Válaszát előre is köszönöm.

T Doktornő. A párrommal 5 év után mentünk szét, 8 hónapja nem vagyunk együtt. A szakításnak nem volt olyan oka hogy veszekedtünk volna egyszerűen mondta ha csinálok valamit többet nem leszünk együtt. Ez a vmi a gyerekem anyjával való találkozó volt és a gyerekről szólt. De nem ez a gondom. Az hogy bár eltelt 8 hónap és Ő négy hónapja egy férfival él együtt minden nap felhív, este 22h kor is üzenetet ( jó éjszakát kíván) ír. Mivel pánikbeteg így nem tiltottam le, de már zavaró hogy napi 1,5 -2 órát beszél velem és nekem panaszkodik az új kapcsolatáról. Többször kértem hogy ezt ne tegye! Mivel régről ismerem természetesen ha baj van hívjon,de ez már megalázó hogy hét közben minden nap 5x hív, hétvégén meg ha nem dolgozik a párja akkor meg ír. Kérdeztem tőle de nem békülni akar, nem is találkozunk, hanem azt mondja nehéz elszakadnia Tőlem. mondtam neki nekem jobb ha nem beszélünk ,de ez Őt nem érdekli. Ill megígéri hogy akkor nem hív, de ez eddig max 4 napig tartott, és utána megy minden az elejéről. Kérem adjon tanácsot: Miért csinálja ezt? Mi ilyenkor a helyes ? tiltsam le? Ezt eddig azért nem tettem mert azért vagyunk emberek hogy a bajban segítsünk egymásnak,és természetesen szeretem is..elfogadtam hogy Ő milyen,de ez amit csinál zavar is, és nem is értem. Miért jó ez neki?
Válaszát előre is köszönöm. További eredményes munkát kivánok.

Gyerekkorom óta hànyàsfóbiàm van. Ebből generalizàlt szorongàs alakult ki. Jàrok pszichiàterhez szedek antidepresszànst,feladatok itthon,de a helyzetem nem nagyon javul. 3 éves kislànyomnal mindig fèlek,hogy mikor fog hànyni,és ez nagyon zavaró. Pszichoteràpiàra sosem jàrtam,nem tudom,hogy segítene-e? Vagy valami màs segìthet a problémàmon?

Üdvözlöm!
Mostanába nagyon magányosnak érzem magam, nem tudok magammal mitcsinalni ha egyedül vagyok. Egyik nap nálam aludt egy lány barátom, nagyon jól éreztem magam, mikor elment és társaságba voltam, akkor is jól éreztem magam, aztán mikor haza értem elfogott egy érzés, a magány érzet, nem érzek iránta szerelmet, tényleg jó barátom, és elvoltunk. Tudna segíteni, miért érzek így? És hogy mit tegyek?

Üdv. Olyan problémám van hogy nem rudom kezelni a gondokat bajokat, ilyenkor dühkitöréseim vannak, nem tudom kezelni a problémákat, megbántom páromat, tárgyakat török. Stb. Másik h mindenkire féltékeny vagyok (neki miért van több, jobban él…stb.) mindig másokban keresem a hibát.
Páromtól folyamatosan dicséretet várok, amit a fejéhez is vágok.. válaszát köszönöm!!

Azzal szeretnem kezdeni, hogy nem velem vagy a gyermekemmel van a gond. A gondom azzal van, hogy a lanyomnak van egy fiu osztalytarsa akivel nagyon jo baratok es En is orulok neki, hogy ilyen rendes es inteligens haverja van. Mi Angliaban elunk egy onkormanyzati lakasban. A mult heten hetvegen a lanyomhoz eljott ez a fiucska es meg egy masik leany. Mozi dutan volt nalunk. A fiu szulei elvaltak es a fiu az anyjaval el, de most hetvegen az apjaval volt es igy az apja is jott erte. Aztan a heten a lanyom mondta a szomoru hirt, hogy a fiu anyja nem engedi tobbet vele baratkozni, mert onkormanyzati lakasban elunk amit itt sokszor parhuzamba vonnak azzal, hogy drogosok lakjak. Ez persze nem igaz, mert mi tisztesseges dolgozo emberek vagyunk. Szoval ezert drasztikus sanctiokat vezetett be a fiu anyja. Szeretnek valamit tenni, de sajnos tehetetlennek erzem magam.

Tisztelt doktornő!
Nagyon fontos ügyben szeretnék segitséget kérni. Van egy barátom, akivel nagyon jól voltunk addig a pillanatig mig az egyik barátnőm születésnapján többet ittam a kelleténél ezért megrendült bennem a bizalma. Azután olyan dolgokat kért tőlem, hogy folyamatosan kellett irjam hol vagyok mit csinálok, nélküle sehova se mehetek. Ezt megtudták a szüleim akik eltiltottak tőle és nem hiszik el hogy megtud változni, de én tudom hogy megtud.
Kiváncsi vagyok egy kivülálló véleményére és nagyon fontos lenne a válasz.
Előre is köszönöm!

Tisztelt Doktor Nő!

Kérem segítsen tanácsával. Teljesen tehetetlennek érzem magam egy, a férjem szüleivel és testvérével kapcsolatos problémában.
8 éve csöppentem a családba. Már akkor láttam, hogy sógornőmmel valami nincs rendben. Persze tiszteletben tartva azt, hogy férjem testvére, nem fogalmaztam meg erős kritikát. Két éve már igen, mára meg egyenesen féltem anyósomékat.
Szerencsére az eseményeket látva tegnap már a férjem is belátta, hogy nem elfordulni kell tőlük, hanem megpróbálni segíteni.Sógornőm tanult, 30 éves nő. Magas beosztásban dolgozik.
Ennek ellenére mentálisan nagyon nincs rendben vele valami, otthon a szüleivel nagyon betegen viselkedik.
Lelkiterrort alkalmaz és anyukáját bünteti már évek óta. Ez az amit láttam is. Mára már nem mehetünk el hozzájuk, ha próbálkoztunk csak az udvarig jutottunk. Nem beszélgettek, csak halllgattak. Ők nem jönnek, már telefonon se lehet beszélni velük, ha sógornőm otthon van. Ha érdeklődünk, vagy szóbea kerül a téma idegesek lesznek és hárítanak. Anyósom két testvérével is megszüntette már a kapcsolatát, pedig a nővérével két éve még sülve-főve együtt voltak szabadidejükben.
A kérdésem az lenne, hogy mit lehet tenni ilyen esetben? Mit lehet tenni akkor, ha nyilvánvaló a baj, és az erőszak valamilyen formáját sejtjük a háttérben?
Válaszát előre is köszönöm!
Zsuzsa

Mizofónia?

Vannak bizonyos hangok (csámcsogás, szürcsölés, szotyizás, stb.,) amiktől szabályos dühkitöréseim vannak. Hova fordulhatok evvel a problémával? Van rá megoldás?

Tisztelt Címzett!
Unokám anoním donoros lombik program keretében született. Most 5 éves, értelmes felfogású, minden iránt érdeklődő gyermek. Anyukája egyedül neveli. Láthatóan hiányzik Neki az ismeretlen apuka jelenléte, konkrétan még szóban ugyan nem hiányolta, viszont a viselkedéséből erre lehet következtetni. A kérdésem, hogyan, mikor, milyen módon célszerű Vele közölni a valós helyzetet, annak érdekében, hogy érzelmileg ne sérüljön? Ehhez kérem szakmai segítségüket.
Köszönettel: József

Kedves Doktornő,

Azzal a problémával kapcsolatban szeretném a tanácsát kérni, hogy a vőlegényem, akivel közel 4 éve vagyunk együtt, nagyon szeret flörtölni, akár a jelenlétemben is. Ez alatt főleg könnyed kötekedéseket értek, apróbb játékosabb, vicces megjegyzéseket.
A lényeg, hogy néhány alkalommal, úgy érzem, hogy én háttérbe szorulok és ez nagyon kellemetlen. Nem szeretem, hogy ezzel a kacérkodással felhívja magára figyelmet és ezzel lehetőséget ad arra, hogy a másik fél akár komolyabb érdeklődést is mutasson iránta. (Sajnos volt erre példa, még nagyon a kapcsolatunk elején, mikor facebookon flörtölgetett egy lánnyal és az odáig fajult, mint később megtudtam, hogy már az is felmerült, hogy ha én nem lennék, akkor gondolkodás nélkül lefeküdne a lánnyal stb. Természetesen, ekkor elhagytam, azonban mivel nekem Ő volt az első férfi az életemben és állította, hogy szimplán jól esett Neki, hogy egy olyan csinos lány, érdeklődött iránta és igazából tudtam, hogy nagyon szeret, így visszafogadtam. Azóta pontosan tudja, hogy még egy ilyen alkalom nem lesz.)
Tehát többször beszéltünk már erről és természetesen ezek mögött nincs határozott szándék, hogy konkrétan kikezdjen valakivel, ezt én is tudom, viszont nem értem miért kell játszani a tűzzel, én mindig félek, hogy hasonló lesz a végkimenetel, mint a már említett esetben.
A kérdésem az lenne, hogy Ön szerint túl reagálom, mert még mindig “sebzett” vagyok az első történések miatt, vagy természetes a reakcióm?