Járok Pszihologushoz és neurologus hoz is. sok problémám van. Van két fiaim azokból a nagy fiúval van bajom. Ő kicsi kora óta mindig a rossz társaságba járt sose jött haza mindig csavargott rendörök hozták haza . volt idő mikor meg húzta magát. közbe megnősült egy Pusztavámi nőt vett el. de ott elváltak a szülök egyik Pusztavám másik Mosonmagyaróvári. Nos van egy kis unoka kivel 1 évet voltunk részben mivel ha hozták velünk voltak és mindent megtettünk értük. idő közbe fiam ugy gondolta hogy közelebb költözne apósomnak Pátkán volt gyümölcsöse rajta kis házzal mondtuk hogy ott lakhatnak ami megterem az övéké lehet. Erre menyem és az anyja irogattak egymásnak szerintünk férjem és szerintem fiam semmit nem tudodtt. egy szép nap jött sms. hogy mi éheztetjük a gyerekeket meg nem érzi jól magát menyem mivel unatkozik a kis unoka mellett. így éjjel elvitték őket Mosonba, és jött még egy telefon férjemnek hogy fizessük ki a 3 hónapi albérletet a gyerekeknek. persze nem fizetük ki közbe terhes volt menyem a másik unokával róla semmit nem tudok csak ismerős álltal mert le tiltott minden honann. ennek 3 éve. fáj.. nagyon fáj mert nem eszt érdemeltük még házat is néztünk nekik ők akarták. én egy nagy boldog családról állmodtam mondván nekem nem lehetett mivel szüleim autó balesetben kicsi koromba meghaltak azokról se tudok sokat. nevelő szülök neveltek fel. és igy pláne karácsonykor szép nagy családi asztalt gondoltam el de ez nem fog menni. kisebbik fiam nem rég ment külön most van barátnője ő 28 éves a nagy fiam 30 éves. se levélbe se neten se sehogy nem tartjuk kapcsolataot minden honann letiltottak képeket és a másik unokát is ismerős álltal tudom. közbe jöttek betegségeim le vagyk % lékolva de dolgozom. 4 órában. hát sok sok minden van még ami nyomaszt. Köszönöm hogy le írhattam.

19éves lány vagyok,a párom 31!
1,5éve vagyunk együtt,és nagyon szeretem,ő is,engem.
Viszont van egy probléma a kapcsolatunkban,szerinte ok nélkül vagyok féltékeny,és akadok ki dolgokon!
Kapcsolatunk elején állandóan az exéről beszélt,ami eléggé azt az érzést ébresztette bennem,hogy én soha nem leszek neki elég jó!aztán kiderült más nőkkel is irogatott.Ebből volt egy nagy vita,ahol megígérte többet nem teszi,és ez így is lett.
Viszonz azota nem bizom a megingathatatlanságában,hogy tényleg én kellek neki. Bármilyen nővel beszélget,és látom hogy röhögcsélnek,és hogy tetszik a másik nőnek,borzaszto mély fájdalmat érzek,elönt a düh,a kétség,a bizonytalanság.
Ezeknek a vége mindig az,hogy nagyon összeveszünk,nem egyszer volt már,hogy úgy végződött szakítunk.De mindig kibékültünk.

Esetleg tudna ajánlani valami megoldást a bizalom ujraépitesere,és a féltékenység legyözesere?
Megköszönöm válaszát!

19éves lány vagyok,a párom 31!
1,5éve vagyunk együtt,és nagyon szeretem,ő is,engem.
Viszont van egy probléma a kapcsolatunkban,szerinte ok nélkül vagyok féltékeny,és akadok ki dolgokon!
Kapcsolatunk elején állandóan az exéről beszélt,ami eléggé azt az érzést ébresztette bennem,hogy én soha nem leszek neki elég jó!aztán kiderült más nőkkel is irogatott.Ebből volt egy nagy vita,ahol megígérte többet nem teszi,és ez így is lett.
Viszonz azota nem bizom a megingathatatlanságában,hogy tényleg én kellek neki. Bármilyen nővel beszélget,és látom hogy röhögcsélnek,és hogy tetszik a másik nőnek,borzaszto mély fájdalmat érzek,elönt a düh,a kétség,a bizonytalanság.
Ezeknek a vége mindig az,hogy nagyon összeveszünk,nem egyszer volt már,hogy úgy végződött szakítunk.De mindig kibékültünk.

Esetleg tudna ajánlani valami megoldást a bizalom ujraépitesere,és a féltékenység legyözesere?
Megköszönöm válaszát!

Tisztelt Doktornő! Tudom, hogy butaság és a múlttal nem kellene foglalkozni, hiszen az élete része és hozzátartozik az emberhez akit szeretek és ő is viszont szeret engem. De még is zavar a párom múltja és őt az enyém. Megbeszéltünk dolgokat hiszen barátok és társak is vagyunk egyben de mégis féltékeny vagyok olyan dolgokra amik időben jóval előttem történtek. Ott van a fejemben. Miért lehet ez? Ilyen még nem fordult elő velem, és nem értem az okát. Ebben szeretném a segítségét kérni, hogy lehetne ezt feldolgozni, elfogadni mi lehet egyáltalán az oka?

Üdvözletem!
Problémám igazából ténylegesen az egyéb kategóriába illik.
Minden szerettünk ugye eltávozik, bár igazából ez a helyzet nem gyakorol hatást rám. Nem tud megviselni egyetlen szerettem távozása sem és pont ezért kerestem fel Magukat. Nagyon sokat keresgettem az interneten, egy alexitímia nevű dolgot találtam, viszont ez nálam csak úgymond részleges. Tudok boldog és szomorú lenni is bármilyen dologtól, de ettől nem. Igazából sem távoli sem közeli ismerős távozásakor sem. Továbbá érzékeltem, hogy ha a mama beszél a papa haláláról felhúzom magam, hogy hogy lehet ennyi gondolni rá, mintha már gyűlölném, de bármit megtennék értük. Ezért is nem értem, hogy most mi is van. Ugyan akkor hozzátennék, hogy elképzelhető a családi háttér befolyása, 8 éves koromban váltak el szüleim, azóta egyedül élek anyával volt neki kb. 10 barátja az évek alatt, pluszban alkoholista napi 2 liter kannáskor. Körülbelül olyan mintha szeretteim felé nem lennének érzéseim és elhanyagolom őket, mert ha ők beszélnek a problémáimról felhúzom magam rajta.

Tisztelt Dr nő! Fél éve tetszik egy nálam 2 évvel fiatalabb fiú. Voltak vitáink kisebb nagyobb,viszont most már augusztus óta nagyon jól kijövünk egymással.Ha rossz a kedvem mrglep valamivel néha átölel.Többen is látják és mondták is,hogy látják,hogy néz rám..Napi 10 órát találkozunk(közös munkahely miatt),illetve néha kettesben is találkozunk ha időnk engedi. Tetszem neki,viszont nem szeretne többet tőlem a barátságnál,én viszont nem tudom hogy engedjem el,ugyanis nem éreztem ezelőtt ilyen erős érzelmet mint most. Illetve mint előbb említettem egy helyen is dolgozunk. Sajnos már étvágyam sem nagyon van illetve nem igazán tudok aludni sem.

Mikor válik egy ember érdemessé a halálra? Mikor ölheti meg magát az ember? Mikor érdemes szakemberhez fordulni? Akkor érdemes, ha csak olyan piti érdektelen dolgok vannak ,mint az életem? Vagy csak akkor menjen az ember, ha már próbált öngyilkos lenni? Mikortól számít egy öngyilkossági kísérlet öngyilkossági kísérletnek? Mikortól számít az ember betegnek? Kinek az érdeke az, hogy éljek? Miért ne öljem meg magam éppen most?
Hogyan szerezzek rá elég bátorságot? Mikor tudom, hogy eljött az ideje? Mennyire számít e bármennyit is? Ki tudna erre válaszolni?

Üdvözlöm!

Szerelmes lettem. Öt éven át vártam valakire, aki képes minden kétség nélkül kinyitni a szívem. Az illető 15 evvel idősebb nálam, de megismerkedésünk során olyan 8 evet mondtam volna. Az első perctől kezdve megnevettetet, és éreztem, biztonságban vagyok. Hozzá költöztem, egy szobát béreltem nála, aztán úgy alakult a helyzet, hogy össze jöttünk. Nőként kezelt, felnőtt párkapcsolatban voltam. A problémákat könnyen kiküszöböltük, amikor voltak. Minden úgy tűnt számomra, hogy van közös jövőnk. Hittem és bíztam.

Aztán elutazott üzleti útra két hétre. Nem féltekenykedtem, nem kerestem megállás nélkül. és úgy éreztem, a távolság minket most még jobban épít. Én legalábbis sokat fejlődtem. Mindketten alig vártuk, hogy haza jöjjön.
Aznap, mikor megérkezett, időeltolódás miatt ledőlt aludni, ledőltem mellé, atolelt, majd mondta, hogy nagyon nagyon hiányoztál. Ő nem ez a szívesen beszélek az erzeseimrol típus. Őszinte volt. Majd szeretkeztünk, fantasztikus volt. Majd ezután elindultunk a lejtőn lefelé.
Veszekedtunk, alig kereste a tarsasagom. Volt barátnőkkel találkozott, hogy nekik segítsen, vagy veluk ünnepeljen például születésnapot. Az üzleti életében most nem a legjobb minden, szóval sokat dolgozott. Hozzám alig ért, meg sem csókolt. Pár nappal kesobb látta, hogy szomorú vagyok, és megkért hogy őszintén beszéljek arról, mi bánt. Mondtam neki, hogy az, hogy visszajött és mindenki sokkal fontosabb nálam. Nem kérem, hogy velem töltse a napot, mert megértem hogy dolgozik. Azt sem kérem, hogy ne menjen el egy szulinapi vacsorára, csak amikor hazajön legalább oleljen meg.
Úgy tűnt, megértette. Belátta, hogy nem helyesen viselkedett. De aznap este mikor egy fantasztikus nap után meg akartam csókolni, elhúzta a fejét. Csúnyán osszevesztunk.
Olyan dolgokat mondott, hogy nem hittem a fulemnek. Például, hogy vallásos lesz (mert ő zsidó), vagy hogy az exei miatt, mert hogy engem zavarnak. Meg hogy nem kivan, pedig vele ilyen sosem volt, Es a többi. Minden szavával bántott, mégis tudom, hogy nem ellenem szól.

Nem mondja, hogy vége. Csak hogy van köztünk probléma. Az anyukája születés után szülés utáni depresszióban szenvedett, és sosem volt köztük jó kapcsolat. Sosem volt igazán szeretve. Egyszer volt egy hét éves kapcsolata.

Mikor megismerkedtünk, láttam, hogy fontos vagyok neki. Éreztem. O is mondta, hogy amíg nem találkoztunk, nem tudta, mi hiányzott az életéből, Es változtatni fog rajta. El is kezdett lezárni egy csomó olyan üzletet, ami csak időt és energiát vett el tőle.

Aztán nem tudom, mi tortent vele. Valami nagy gond van az üzletben. Az egyik barátja azt mondja, hogy ezzel csak védeni próbál. De együtt élünk, Es megoljuk egymást.

Minap mondtam neki, hogy nem akarom elhagyni, Es magára hagyni sem ebben a helyzetben, viszont nem szeretnem, ha kellemetlenül érezné magat a társaságomban, így jobb, ha külön költözünk most. Másnap felkelt, azt mondta gondolkozott azon, amit mondtam és segít találni helyet még aznap, és minden egyéb dologban maximálisan a rendelkezésemre áll.

Ennek pár napja, semmi haladás. A szobája ajtaja minden este nyitva van (van külön szobank, mert ugye először csak béreltem) ami azt jelenti, hogy örömmel venné, ha ott aludnék. Tegnap ott aludtam. Ő általában csak ugy tud aludni, hogy nekem háttal. Az a kényelmi póz, de mellettem olyan nyugodt, hogy elkezdett velem szemben aludni. És néha ugy aludt el. De aztán mindig átfordult. Tegnap este felem fordulva aludt egész éjjel. Pár napja megoleltem, ki akartam lepni az olelesebol, de jo szorosan magához húzott. Egyik nap nagyon törődik, másik nap irtó bunkó. Az érzéseiről nem beszél. Afta alakult ki a szájában. Egyik vita során elmondtam neki az Afta pszichés okát, akkor nagyon kibukott. Majdnem leharapta a fejem. Ma megkérdeztem, hogy van, készítsek e neki oblogetest rá, akkor megint jött azzal hogy nem akarok róla beszélni.

Szoval látom, hogy szenved ő is. Én igyekszem kedves lenni. Nem nyomulni. Reggel csinálok neki kávét, ha épp a konyhában vagyok. Ilyesmik. De nem nyaggatom. Ő mindig megkerdi, kerek e enni, vagy elmegyek-e vele enni, főleg ha a kedvenc éttermeimben van üzleti megbeszélése. Szóval törődik, csak valami mégis van.

És nem tudom, mit csináltam, hogy hirtelen így megváltozott. Egy hét alatt a mennyországból a pokolba jutottunk. Hogy lehet, hogy Azokutan hogy kimondta, hogy hianyoztam neki, pedig ő tényleg soha nem mond ilyeneket, hogy lehet, hogy ennyire ellok magátol. Ugyanakkor, miért alszik felém fordulva, és miért húz közel magához, mikor én ki akarok lépni az olelesebol. Azt se tudom, hogy most akkor költözöm, vagy sem. Hogy most akkor együtt vagyunk, vagy sem. És végképp fogalmam nincs, hogyan viselkedjek vele. Az biztos, hogy faggatni nem fogom, mert nem nyílik meg az istenért sem, de hogyan tovább? Hogy éljünk így egymás mellett, és mit tegyek, hogy visszakapjam?
Vagy engedjem el?

Koszonom!

A húgom új párja beszédközben minden második szava a -hallod,-hallod,eleinte válaszoltam,hogy -Igen hallak.Ő nagy szemekkel bámult vissza.Amint kiderült nagyon hirtelen és agresszív! És van négy gyereke meg vannak unokái de egyetlen egy családtagjával sincs beszélő viszonyban!
Szeretném kérdezni,hogy van e okunk a (testvéreinkkel)aggódni a húgunkért? Mert most akarnak összeköltözni. Mi idős emberek vagyunk jómagam 68 éves. a húgunk is özvegy és ő 61 éves.Féltjük Előre is köszönjük a választ.Maradok Tisztelettel Balla József .nyg Kőműves mester

Udvozlom Ildiko vagyok es 51 eves! Masfel eve elek egyutt a parommal aki 37eves. Szeretjuk egymast megis nagyon sok negativ dolog van amivel bombaz! Nekem nem megy jol az angol nyelv( angliaban elunk) es mast se hallok: ezt sem tudod ,miert nem tudod, stb..Nem batorit, ledegradal. Lenezoen beszel velem sokszor. Ha ittas akkor meg jobban. En nagyon turelmes vagyok sokszor nem szolok vissza. Azelott nem voltam beteges de amiota egyutt vagyunk mindig van valamilyen problemam,legutobb vesegorcsom volt korhazban is voltam. Ugy erzem lehuz. Kerdesem az..lehet hogy a sok negativ dolog amit tole kapok az okozza ezt nalam? Lehetseges hogy vannak ilyen emberek ? Mit tegyek? Szakitsak vele amig nagyobb gond nem lesz? Szinte mar felek emiatt vele lenni! Kerem segitsen! Koszonom mielobbi valaszat! Udvozlettel Ildiko

Kedves Cintia! Koszonom valaszat! Kerdesere valaszolva..nem nem volt meg ilyen parkapcsolati problemam. Mindig tudtam önmagam adni de az is igaz soha nem bantak meg igy velem. Ellenben az is igaz hogy gyenged figyelmes is velem talan ezert is nehez a döntès. Leültem vele elmondtam hogy a sok negativ hatas betegge tesz ès kèrtem ne bànjon igy velem. Azt mondta nagyon sajnàlja nem gondolta hogy ilyen hatàssal van ràm ès nem akar elvesziteni. Megigerte hogy megvaltozik es nem fog bàntani. Ez mèg nehezebbè teszi a döntèst. Èn is megfogadtam hogy nem leszek türelmes többè ès kifogok àllni magamèrt ahogy règen is tettem. A kèrdèsem az hogy jòl teszem e ha adok mèg neki egy kis időt vagy lèpjek mielőbb? Az is igaz hogy most màr màskèpp nèzek,gondolok rà mint eddig. Tudom hogy Ön nem dönthet helyettem de tanàcsàval sokat segithet. Köszönöm mielőbbi vàlaszàt! Üdvözlettel Ildikò

Kedves Cintia,
Lassan már 2éve vagyunk együtt a párommal, viszont az elején történt egy aprócska probléma, mivel véletlen rátaláltam a másik facebook profiljára, ahol más nőkkel chatelgetett, kommentálgatott, amikor erre rákérdeztem, teljesen nyugodtan annyit mondott, hogy neki ez egyáltalán nem számít, s csakis azért csinálja ezt, hogy rámutasson az egyes nők könnyűvérűségére, s ez csak puszta szórakozás. Nos, mivel úgy gondoltam ebből probléma nem lehet, hiszen tényleg nem csinált semmi mást. Második alkalommal azonban már egyre személyesebb üzeneteket találtam, ahol már képküldözgetések is mentek. Engem ez nagyon rosszul érintett, hiszen tudom, hogy nem csinált semmit mégis megalázva éreztem magam, nem is kicsit. Engem csupán az érdekelne, hogy ez az egész mögött mi van? Miért jó neki idegen lányokkal chatelni? Miközben semmi más problémánk nincs, harmonikus kapcsolatban élünk, ha lehet egy kapcsolatot annak nevezni ilyen aprócska hátulütőkkel. S ami fontos, hogy szexuális téren sincs semmi problémánk. Legnagyobb veszekedésünk is csakis ennek a profilnak volt köszönhető. Miért teszi ezt? Vagy mit tegyek én? Nagyon nehezen tudom ezt megérteni, sajnos!
Válaszát előre is köszönöm!
Üdv,
Klaudia

Tisztelt Pszichológus!
Párom miatt fordulok Önhöz. Ő 38 éves. Nagyon rossz gyerekkora volt (kb 17 éves koráig verte az alkoholista apja, volt, hogy fához kötötte és úgy verte, illetve szavakkal is bántotta (pl: kár, hogy megszülettél…). Ő szerencsére nem iszik, viszont ritkán vannak agresszív cselekedetei, illetve hirtelen ideges lesz számomra apró dolgokon. Együtt élünk, nem járunk el külön szinte sehova, viszont megtudtam, hogy amellett, hogy ő normális életet él velem otthon, sajnos társkereső oldalakon fenn van, nagyon sok nővel irogat és képeket küldenek egymásnak, tudtomra jutott, hogy személyes találkozók is voltak, ahol megcsalt. Számomra egyértelmű, hogy ennek a kapcsolatnak vége, viszont olyan kérdésem lenne, hogy ez a kettős személyiség (?) adódhat a gyerekkori traumáktól, vagy ez nem betegség, hanem ő egyszerűen ilyen? Csak hogy a szakítást milyen irányból közelítsem meg, hogy ne legyen semmiféle probléma.
Köszönöm a segítségét.

Kedves Doktornő!
27 éves nagyotthalló vagyok betanított nyomdaipari munkás, a párom 33 éves tanár. Teljesen különböző családi háttérrel rendelkezünk. 4 éves vagyunk együtt. A szüleinél lakunk még, jelenleg úgy tűnik, hogy költözünk albérletbe. De úgy érzem ez nem fog működni, az ő viselkedése és reakciói miatt. Hiú, annyira nem önző mert néha kapok tőle dolgokat, a legtöbb apró ajándékomat közösen veszi a nővérével, hirtelen haragú, túl nyers amit nem is rejt véka alá, sokszor megbánt a beszólásokkal. Egyedül nem is tud mit venni. A kapcsolatunk miatt, ő miatta válalltam, hogy másik városba járok át dolgozni több pénzért, hogy elköltözhessünk. Egyébként házat akar venni, de valami ebben is vissza tarta nem csak a pénz. Anyukám szerint azért, mert nagyon is kényelmes is így neki hiába gyűlöl az anyját. Nagyon is jó neki, hogy mos rá, főz stb. Nekem terveim vannak, családot szeretnék, de ő nem. Ha azt mondja mégis, akkor úgy érzem csak azért mondja, hogy vele maradjak. Sokszor ‘szekál’ bizonyos dolgokért pl. túl sokszor fáradt vagyok. Itt állandóan dolgozni kell, nincs olyan, hogy valaki pihenjen az anyja részéről is, állandóan a nyakunkra jár. Szeretném magam fejleszteni mert, az anyagiak egyébként sem engedik meg, de ehez idő kellene. De mindig mindenért megszólnak, ha csinálok valamit a magam szórakoztatására akkor az a baj ha takarítani akarok az a baj. Alakulnak ki időnként viták köztünk mert ő okosabb, én pedig lojálisabbnak látom a dolgokat. A sexuális életünk…hm, nem tudok erről mit mondani, ebben is teljesen odaadom magam, próbáltam feldobni vagy akármi. De az utóbbi egy évben elutasító velem, vagy fáradt vagy fáj a feje. Néha úgy érzem én vagyok a férfi ebben a kapcsolatban, de nem erre vágyom. Felhoztam már egy párszor a házasságot, ő nem az a fajta (honnan ha sosem próbálta), gyereket is ellenzi mert szerinte így is sok hülye kölyköt tanít és nem érzi úgy hogy jó apa lenne. Van egy kolláganője akivel jóban van, és van 2 fia ők apjuknak tekintik őt. Tudom, hogy pár éve ez a hölgy azt mondta a páromnak h nem közömbös neki. de elutasította. mégis napi szinten találkoznak, együtt járnak tanfolyamra, órákat beszélnek telefonon, többet mint velem egész 4 év alatt. Nem nagyon járunk el sehová. Ha én elmegyek jön a nem szeretem hogy elmész hiszti. Csak karcagig mehetek, ha pestre vagy szegedre merészelek menni mindig vita van belőle. Mert mindig a munka, (őstermelők a szülei és segítünk nekik), úgy érzem kijárna nekem ennyi mozgás. De én úgy érzem belefáradtam, hogy nem kapok egy kis gyengédséget több intimitást és megértést. Én mindent engedek neki, azt csinál tőlem amit akar sosem mondom meg neki mikor mit csináljon. De ő nemcsak a családomat, barátaimat nem fogadja el, de úgy érzem még mindig engem sem. Nem tudom, mi lenne a legjobb megoldás, hogy megértse végre engedjen el, ne kínozzuk egymást így. Arra gondoltam azt hazudom neki, hogy megcsaltam. Nem tudom, ön szerint? megtenné, hogy emailben válaszol? nem mindig tudok gép előtt lenni. Köszönöm szépen!
ui: most is pl. azt mondta a párom, hogy aludhatok tovább. A pajzsmirigy problémám mostanában alakult ki vagyis feltétezhetően ez a gond, mert tipikus tüneteim vannak, megspékelve állandó éhség érzettel és fél óránkénti vizeléssél, időnként vizelet ürítési nehézségeim vannak, de ezt a szorongásra fogom mindig is megvolt ez.
Lényegében úgy érzem magam ebben a kapcsolatban, hogy csak én adok. Kiégtem, nem tudom mivel dobhatnám fel ezt az egészet. Félek, hogy ha elköltözünk akkor még rosszabb lesz. Hogy akárhogy csinálnám, nem lenne elég jó neki. Mit tanácsol, adjak néhány hónap esélyt a költözéskor vagy már most hagyjam ezt az egészet. Az érzéseim nagyon hullámzóak. A munkahelyemet nem igazán szeretném ott hagyni.

Egyutt voltam egy fiuval ezelott 2 honapja.9 honapig voltunk egyutt es egy veszekedes miatt szakitottunk.Ra 2 hetre osszejottem a legjobb baratjaval egy hirtelen fellangolas miatt.Evvel a szemellyel 2 honap utan 2x szakitottam es osszejottem az exbaratommal 2 napig,de szakitottunk es ujra osszejottem avval a fiuval akivel a hirtelen fellangolas miatt jottem ossze.Viszont az exbaratom nem tudom elfelejteni,nem tudom elkepzelni mas lany mellett es azt sem hogy elveszitem.Nagyon szeretem es csak ra gondolok,az uj parkapcsolatomban 2x is az exbaratomat gondoltam.