2 éve megismertem egy lányt,probálkoztam nála de nem jött össze,nagyon jó barátokká váltunk eközbe.Mostanság találkozgatunk,beszélgetünk és megint szerelmes lettem belé.Érzeseim szerint kedvel engem,szokták mondani szem a lélek tükre.Belenézek és látom,hogy ő is vonzódik,bejövök neki,de mégsem megfogalmazni nehezen tudom,szerintem bizonytalan a lány és ezt látom rajta.
Kérdesem a következő lenne.
Probáljam meg mégegyszer,ezzel kockáztatva a baráti kapcsolatott vagy várjam meg míg ő jobban kezd nyitni. Hozzá teszem,Ő szokta java részt a találkozókat kérni.Szóval tanácstalan vagyok,probáljam meg vagy várjak és hagyjam hogy menjen minden a maga idejében?

Üdv. Szeretnék segítséget kérni egy érdekes dologban. 8. os ballagásomon a családtagjaim (közeli) beégettek+ kocsival hazamentek én meg sétálhattam haza… szakmunkás ballagásomon is beégettek…. aztán a szakközepes ballagásomnál mondtam anyámnak h ne jöjjön el…. és nem is jöttek el. Valamiért ez végett rossz érzésem volt h nem jöttek el. Saját meglátásom szerint azért mondtam neki hogy ne jöjjön el hogy fájdalmat okozzak és elkerüljem az ismételt beégetést…. De az ember sokszor mond olyan dolgokat amiket nem is gondol igazán komolyan. Szóval a kérdésem az lenne hogy akkor miért esett mégis rosszul, hogy nem jöttek el ha egy részem nem akarta hogy eljöjjenek. A másik részem ennyivel erőssebb és az érezteti a hiányérzetet, szomorúságot stb-t?

Egy fiú barátom nagyon önbizalom hiányos, egyáltalán nincs megelégedve magával, pedig nincs alapja az egésznek, viszont ez az egész nagyon rányomja a bélyegét a kedvére és emiatt nagyon aggódok miatta. Mit tehetek érte?

Kedves Dr Nő!

Én mint egy kolléga szeretnék tanácsot kérni. Egy fiatal 24 éves inzulinos cukorbeteg kollégám ügyében. Már nem birjuk nézni a kollegákkal, hogy ez a fiatal lány tönkre teszi magát.
Próbálok rövid lenni. Családi háttere,anyuka 4 gyereket (6-12 évesek)hátrahagyva elköltözik. Apa neveli a gyerekeket de úgy hogy közben külföldön dolgozik, egy ideig anyai nagymama segít majd a kolléganő veszi át fiatalon a szerepét 3 fiú testvér mellett. Anya 15 ével idősebb párja nem szereti őket nem igazán szereti ha hozzájuk mennek. Ezt mint szóban mint tettekben kimutatja.
Kolleganőnek van több mint egy éves párkapcsolata, együtt is élnek. Nem felhőtlen, többször lebukot a párja. A párja kritizálja a súlyát ami teljesen normális amúgy mert 165 cm 57 kg.
A probléma ami elhatalmasodot és amibe mi kollégák segíteni szeretnénk hogy inzulinos cukorbetegként állandóan hánytatja magát,nyár óta teljesen elhatalmasodot rajta már minden étkezés után, ha lehet azt mondani hogy eszik mert van hogy egy nap 1 szer eszik a munkába.
Szeretnénk segiteni de nem tudjuk hogyan tegyük ne vegye támadásnak. Nagyon aggódunk miatta mert tudjuk kilátástalannak gondolja az életét ha tönkre megy a kapcsolata mert nincs hová mennie. De így meg ő rokkan bele.
Üdvözlettel egy aggódó kolléga.

majdnem minden este alvási bénuláson esek át.nemtudom mit tegyek.már 1 jó éve van ez de csak most tudtam meg hogy pontosabban mi is ez.de nemtudom mit tegyek.ezzel orvoshoz kéne mennem? vagy mégis mit kéne tennem?

23 éves vagyok a párom 29. Van egy gyerekünk is. Eleinte sem volt felhőtlen a kapcsolatunk,most meg végképp. Régebb óta ismerem. Előjön bennem a párom múltja (nagy csajozógép volt) . Valami megváltozott bennem. Mindig csesztetem a volt b.nőivel és ilyenkor előjön bennem valami furcsa érzés. Vele nem lehet megbeszélni ezt,mert mindig azt vágja a fejemhez,hogy ne a múltban éljek. Valamit tennem kell mert ez így nem mehet tovább. Várom válaszukat

Kedves Cintia,
Azzal kapcsolatban fordulok önhöz, hogy a jelenlegi kapcsolatomban jelen van a párom ex barátnője. Külföldön élünk, az ő volt barátnője más nemzetiségű volt. 1.5 éve szakítottak, sokat próbálkoztak a kapcsolatuk megjavításán, mindkettőjüknek a másik volt az első nagy szerelem. Mint két felnőtt ember, szépen békében, barátságban váltak el. A volt barátnőjének is lett párja, a körül, mikor én ismerkedtem meg a párommal. A párom, nyáron is említette, hogy ne legyek féltékeny, nincs rá okom, nem vonzódik és nem is gondol rá szexuálisan sem,sem sehogy. Bíztam benne, hittem neki. Telt-múlt az idő, a páromnak a diplomaosztójára készültem, természetesen,gondoltam én naivan,hogy elmegyek. Nos, az ex barátnője és annak családja ment el a párom diplomaosztójára, sőt utána vacsorázni is, ráadásul ajándékot is kapott tőlük. Ez természetesen, nekem nagyon rosszul esett, a párom azt mondta,hogy ez kellett a lezáráshoz,hogy végleg elváljanak, hiszen a volt barátnője miatt kezdett el itt tanulni. Megértettem, elfogadtam. Az elmúlt 2 hétben, a párom sűrűn beszélget vele, és a volt barátnője az aki általában keresi. Találkoztak is, de úgy,hogy indulás előtt 1 órával közölte velem,hogy megy mert találkozik a volt barátnőjével. 2 és fél órát voltak együtt. Mikor haza ért (együtt lakunk), mondta,hogy üdvözöl a volt barátnője és hogy terhes. Ennek megörültem picit, gratuláltam is. Majd közölte a párom,hogy jövőhéten megy Budapestre a volt barátnője és annak barátnője éppen akkor, mikor a párom is haza látogat. Elég furcsa egybeesésnek tartottam, nem volt jó megérzésem, ami be is igazolódott. Akkor is elmondta a párom,hogy el sem tudja képzelni,hogy valaha lefeküdtek, hiszen barátok stb. Pár napra rá, hirtelen felindulva elment itthonról, azzal a mondattal,hogy nyomtatni megy, ekkor már sejtettem,hogy nem oda fog menni. Be is igazolódott, a volt barátnőjével beszélt telefonon, aki elpanaszolta neki,hogy úgy érzi, nem jó kapcsolatban van benne, és nem szerelmes, de lehet csak a hormonok a várandóságtól beszélnek belőle,- mondta ezt a párom szomorúan csalódottan. Nekem órám volt az egyetemen pár napra rá, mikor ő itthon maradt nem mondott semmi,hogy menne valahová. Mikor végeztem az órámon, láttam,hogy ott ül az egyetem folyosóján és vár. Naivan megörültem,hogy eljött elém. Mikor odaléptem hozzá, először észre sem vett, majd nagyon távolságtartóan viselkedett velem, nem puszilt meg mintha idegenek lennék. Mikor rákérdeztem, mit keres itt valójában elmondta,hogy a volt barátnőjével találkozik, hogy megbeszéljék a hétvégét. De ezt mind úgy mondta,hogy menjek már el nehogy észre vegyen.. Ez nagyon rosszul esett. Még azon a héten kiderült,hogy találkoznak Budapesten, persze ki gondolta volna. Ennyit tudtam. Igazából, akkor sem értettem mi a francnak, hiszen a barátnőjével megy turistáskodni, miért találkozik vele. Eljött a hétvége a párom haza ment, abban a tudatban voltam,hogy vasárnap találkoznak Budapesten. Mikor közölte velem vasárnap reggel,hogy mennek szabaduló szobába és elmennek vacsorázni is sőt a párom családja is megy akkor teljesen kiborultam, ebből az ő tudtára semmit nem adtam. Nos, én még nem vagyok bemutatva a párom családjának, pedig már 10 hónapja keveredtünk össze, voltam is náluk de a szülei nem voltak otthon. Amikor én akartam volna őt bemutatni, az én szüleim mentek el.
Nos, mint egy normális okos talpraesett nő, tisztában vagyok azzal,hogy 2 héttel előre le kell foglalni a szabaduló szobát,hogy legyen hely. Nem szólt egy szót sem erről,hogy ide mennek. A vacsoráról egy nagyon menő étteremben még úgy sem.
Nagyon összezavarodtam. Miért kell az egész családjának menni, miért kell egyáltalán találkozniuk? Én sem váltam el rossz kapcsolatban a volt páromtól, de nem beszélek vele és főleg nem találkozok a családjával ő meg az enyémmel.
Én teljes mértékben megértem,hogy barátok maradtak, de ez nekem nem normális. Bele gondolva, úgy érzem,hogy ehhez a nőhöz akivel 4.5 évig volt együtt én egy kis madár vagyok. Nem érek fel. Még mindig úgy érzem,hogy a volt barátnője sokszor fontosabb.
Ráadásul a volt barátnője jelenlegi párja féltékeny az én páromra.

Kérem adjon tanácsot, mi tévő lehetnék és hogyan mondjam el a páromnak,hogy nem féltékeny vagyok hanem egyszerűen nem értem a helyzetet.

Üdvözlettel,
Bianka

Szép napot! Először is elnézést hogy ilyen problémával keresem itt. Nekem olyan kérdésem lenne, hogy régóta depresszioval küzdök, eléggé be vagyok zárkózva és régóta pornófüggő vagyok. Egyik kapcsolatomban nem voltam a helyzet magaslatán és szorongasom alakult ki emiatt hogy úr isten mi bajom van. Megkérdőjeleztem sajat magam nemi hovatartozását is. De csak a női nem izgat fel tovabbra is de vannak sajnos rémképeim amik ugy tudom a szorongas velejarója. Nagyon valosagosak de nem okoznak szexualis vágyat. Mindenhova beférkőznek. Kérdésem hogy ha eddig a nőket szerettem akkor ugye ez nem fog változni? Továbbá hogy a porno és a depresszio okozhat erzelmi ürességet és funkciózavarokat? Tudom hogy változtatnom kell ezeken csak megijedtem hogy hol vagyok én ebben az egészben. Mit javasolna mit tegyek amit magamtól is el tudok kezdeni? A választ előre is köszönöm!

Tisztelt Pszichológus!

Bevallom őszintén,nem szoktam szakember segítségét kérni, de úgy érzem megőrülök,tenni ellene meg nem tudok,akármennyire is próbálom, az agyamat kontrollálni.

A történet a következő:
Jelenlegi párommal 1 éve vagyok együtt, interneten megismerkedtünk, aztán rá 2 hétre hozzáköltöztem. Elmesélte,hogy neki van egy kisfia és egy exe. Na,most itt a probléma az ex.
Amikor bementem a párom lakásába,feltűnt,hogy még mindig kint vannak a régi közös képek az exxel, meg volt egy két beszólása,pl mikor olvasta a naplóját,elérzékenyült. Amikor mi összejöttünk,ők már 1 éve külön voltak. Én a páromat egy olyan embernek ismertem meg, aki nem mutatja ki szívesen az érzelmeit. ((Legalábbis felém nem)). Viszont, amikor elolvastam a beszélgetéseit, akkor kiderült,hogy a drága párom,csak velem ilyen érzéketlen,ugyanis az exével még 6 év után is úgy beszélt mint velem, az első 2-3 hétben. (Nagyon szerelmesen.)

Egyszerűen képtelen vagyok feldolgozni ezt az egész dolgot, hiába,hogy velem van már 1 éve,ráadásul a mai napig,ha beszélgetnek a gyerek miatt, a párom teljesen átváltozik,mintha nem is ő lenne.

Ezért rengeteget vitázunk,mert én úgy érzem nem kapom meg a megfelelő törődést,amit az ex kapott, illetve a párom még mindig iránta érez, én pedig csak a szamár vagyok. Önbizalmam az 0, nem tudom őt elhagyni,mert én nagyon ragaszkodom hozzá. Viszont,látom és tudom,hogy az érzelmei felém nem olyan valósak. A párom nem akar a múltjáról és az exéről beszélni velem soha, pedig tudom,milyen mély depresszióba volt,amikor elhagyta őt az a nő. És én úgy gondolom, ő még mindig nem dolgozta azt fel,viszont engem sem akar elengedni,mert nem akar egyedül lenni.

Azért fordultam ide,mert szükségem van valami tanácsra, vagy arra,hogy azt mondja valaki, ezt csak én képzelem be,és nincs is semmi ilyesmi. Külföldön élek,nincs családom,se barátaim. A párom az egyetlen,aki ‘mellettem’ van.

Kérem,ha lehet, ne rakják ki a honlapra.

Köszönöm
Sz. Anna

Kedves Doktornő !
2 évvel ezelőt volt egy panikrohamom. Elmentem orvoshoz. Voltam laborba is. Minden rendben volt. Most nyaron kezdet minden rosszra fordulni. Elvesztettem az elso 2 kutyamat 2 het kulonbseggel. Nem ettem ez miatt feltem szorongtam rengeteg panikrohamom es nagyon szedultem. A kutyaim halala elott voltam laborba. Az eredmenyeim kitunoek lettek de en akkor is azt ereztem hogy nem jo ez mert valami bajom van ha rosszul erzem magamat. Allandoan feltem hogy beteg vagyok. A testi tuneteket amiket olvastam Interneten bekepzeltem magamnak. Az iskolaba nem igazan mentem. Logtam. Mert nem.tudtam mi a bajom nagyon rosszul ereztem magamat. Volt olyan nyaron hogy csak udogeletem a szobamba sirtam es nem kellett fel mert ha felalltam mar szedultem is. Anyuek egyszer beakartak vinni a pszchiatriara de nem vittek. Akkor nagyon osszebalheztunk. Nagyon nehez ezt az egeszet feldolgozni hogy elmentek a kutyaim. Rengeteget sirok ertuk illetve sokat gondolok rajuk. Most van 2 kiskutyam helyettuk. Szeretem oket. Volt olyan nyaron hogy ugy fogytam hogy semmit nem ettem. Nem mertem elaludni feltem. Zdibadt eget mindenem. Halalfelelmem volt hogy nem elem tul az ejszakat. Neha viszont ha unatkozok akkor mindig azon gondolkodok hogy mi bajom van.
Mit gondol errol doktornő ?

Jo napot ,van egy problemam a paromal 9 eve vagyunk hazzasok van ket gyerekunk,egy 4 kisfiu es batya 8 es fel.En szerettem a parom igazan soha nem csaltam meg,o pedig mqr most 2dszor is.eloszor nem vokt komoj a dolog de aztan szakitot a holgyel de hatamogot vagy 3evig is tartot.Gyerekekert visszafogatam megbocsajtotam de nem tudram boldog lenni lelkileg.Nagyjabol hejre jott minden koztunk tavaly uj munkahelyt valtot es ott uhra talkozok egy nocikevel idosebb mint o es mint en is .Marciusba elment a ferjem kikfoldre es nem reg tudatosult ki hogy a no is vele van ,na hat ez mar tul sok nekem .Ujra osszevesztunk aztan keresset es azt monta nem tudd megszabadulni a nocitol es hogy onyilkossagal fenyegeti a nő es engem szerett most unnepekre jon haza .nem tom mitevő legyek adjak neki egy ujabb eselyt,hatha komoly gondolta hogybtobb noje nem lessz es mellem all es a gyerekek melle.Beszelek vele neten naponta azt mondja szerett de en nehezen veszem a gondolatot hogy o ott masal el es hogy kepes volt elmeni hogy aval a novel lakjon a gyerekeitol messze lenni.ES SAJNOS NINCS KIVEL megbeszeljem se ezeket senki nem tud rola csak en.

Kedves Doktornő!

Egy kéréssel fordulnék Önhöz. Illetve csak egy külső szemlélő véleménye is elég lenne. Olyan probléma merült fel a családomban, hogy boldog szülőként nevelünk párommal egy 2 éves kislányt, a második gyermekünkkel pedig közel fél idős várandós vagyok. Van két testvérem. Az idősebb 29, a kisebb 24 éves. A nővérem külön él a férjével és szintén 2 éves kisfiukkal, a húgom pedig még szüleinknél él, édesanyámmal és édesapámmal. A probléma ott kezdődött, hogy én kislányunk születése óta és még előtte is napi szinten bejárást engedtem szüleimnek házunkba, sőt elég sok mindent tudnak a kapcsolatunkról, a gyereknevelésről stb. Nem szólnak bele, nagyon sokat segítenek, ami a páromnak sem probléma. A nővérem az ellenkezője. 2 hetente megy hozzájuk csak édesanyánk vagy akkor ha épp nővérem elmegy hozzájuk hétvégente a férje nélkül a gyerekkel. Arról a részről nem tudhatnak semmit a szüleink. Szinte semmit. A gyereknevelésből és vigyázásból vajnyi kevés szerep jut nekik, viszont a mi részünkről heti 1 alkalom mindig van, mikor a kislányunkat 1-2 órára a mamával hagyjuk. Én itthon vagyok a kislányommal, nem dolgozom, ahogy a nővérem sem. A húgom dolgozik egy óvodában. A gondom itt kezdődik. A húgom most vetette fel azt a problémáját, miszerint ő úgy látja, hogy egyikünknél, sem nálam, sem a nővéremnél nem egészséges az édesanyánkkal való kapcsolatunk. Úgy véli nálam túlzott ragaszkodás van, míg a nővéremnél pont az ellenkezője. A túlzott ragaszkodás húgom szerint: Naponta egyszer, valamikor kétszer (munka előtt és után) bejön édesanyánk hozzánk, hogy babázzon és beszélgessen velem. Erre nem én kértem, hanem azt mondta neki így jó és ha nem tiltom meg, akkor bejöhet-e naponta. Válaszoljak nemmel? Tiltsam meg? Miért? A kislányom imádja a mamát és alig várja, hogy bejöjjön. A mama néha elmosogat, ha nem vagyunk itthon vagy éppen ablakot takarít, vagy hétvégén elmegyünk hozzájuk ebédelni. Szerintem ez normális. Nővéremnek ugyan ezeket felajánlotta édesanyánk de ő elutasítja. Én miért tenném? Nem kihasználásról van szó, mert szívesen teszi, azt mondta és nem napi szinten jár ide takarítani, főzni. Nem! Erről szó sincs. Nem bejárónőt engedek be a házba, hanem egy nagyszülőt. A mindennapi dolgomat elvégzem, takarítok, mosok, főzök, gyereket nevelek. A húgom még is megszólta, hogy a mama túl sok időt tölt velük. Többet mint otthon velük édesapámmal. Állítása szerint édesapám megjegyezte már, hogy keveset van vele, nem beszélgetnek és későn megy haza. (5 kor végez a munkahelyen és fél vagy háromnegyed 6-kor megy haza tőlünk) Húgom szerint én nem látom, hallom azt, hogy emiatt veszekednek a szüleink, de ő igen és ezért kért meg, hogy ne járjon ide csak 2 naponta a mama. Az én válaszom erre az volt, hogy ezt édesanyánkkal kellene megbeszélni és nem velem. Én csak annyit tehetek, hogy kizárom, de az ugyan miért tenném? Édesanyánk szerint apánk késő estig dolgozik, van mikor hajnal 2 kor ér haza és emiatt sem tudnak találkozni és beszélgetni, nem miattunk. A húgom még azt is nehezteli, hogy én többet beszélek édesanyánkkal, mint ő. Többet látom és többet segít. Nem harapódzott el ez a dolog, de én egy kicsit jogtalannak érzem, hogy így nekem esett levélben, mert még csak nem is személyesen mondta el, mondjuk ezt ő is mondta, hogy jobb lett volna. Még ami szemet szúrt nekem, azaz, hogy szóvá tette hogy a férjemmel 2 havonta vagy havonta egyszer elmegyünk randizni, míg a mama vigyáz a kislányunkra. Szerintem ennyi belefér egy kétgyerekes szülőknek, akiknek van egy ilyen megbízható nagyszülő akire bármikor rábízhatják a gyereket. Én nem értem a számonkérést és a támadást húgom részéről. Ebben kérnék segítséget. Ön hogy véleményezi az itt leírtak alapján, van tényleg alapja a húgom részéről “mérgesnek” lenni rám? Követtem el hibát? Én mit tehetek, hogy javuljon édesapám és édesanyám közti kapcsolat? Tényleg az a megoldás, ha kizárom édesanyámat, pedig azt mondta, hogy neki azzal törést okoznék? Hogy tudnék több időt adni édesanyám életéből a húgomnak? Tényleg elveszem a testvéreimtől édesanyám idejét és szeretetét?
Köszönettel: Enikő

Jónapot. Szeretném leírni a panaszaimat: “Egyszerűen mindentől félek,félek a jövőmtől,a hajléktalanságtól, a tanulástól, a süketségtől,a vakságtól,attól,hogy egyedül maradok végleg. Emiatt öngyilkossági gondolataim vannak. Mit tehetnék ez ellen?

Az a bajom 63 eves vagyok budapesten lakom elvalt. Egyediul lakom es nincs tarsasagom no vagyok egyenlore nem a szex erdekel hanem beszelgetes meg tudjak valalakivel menni ide od meg nem utolso sorba a kedvedseg meg a szepszo dio hejba ennyi koszonom ,megerteset pesak imrene es sajnos nem tudok hova menni

Jó napot kedves doktornő!
A tanácsára lenne szükségem sajnos rájöttem,hogy kapcsolatfüggő és társfüggő vagyok mind a kettő egybe és nagyon rossz így élni. Egyszerűen nem tudok társ nélkül élni muszáj hogy legyen mellettem valaki mert ha egyedül vagyok akkor boldogtalannak és elveszettnek érzem magam. Eddig sajnos egyik kapcsolatom se jött össze mindig elhagytak a pasik. A túlzott ragaszkodásommal megfojtom őket ja meg a szeretethiányommal. Nagyon sok törődésre lenne szükségem számomra fontos,hogy a párom sok időt töltsön velem. Csak úgy érzem magam boldognak ha mellettem van valaki. Sajnos most is abban a helyzetben vagyok,hogy a kapcsolatom már nem működik van párom több mint 1 éve de már nem szeret velem lenni és azt is tudom,hogy már nem szeret. Meg ő már többször is mondta,hogy az lenne a legjobb ha vége lenne köztünk mert nem működik ő rájött. Szinte teljesen másképp gondolkodik mint én. Ő is mást akar meg én is. Az az élet amit ő folytat nekem nem tetszik az az élet amit én folytatok az meg neki nem jön be. Nagyon jól tudom,hogy nem vagyunk egymáshoz valók de ennek ellenére nem tudok beletörődni nem tudom őt elhagyni. Egyszerűen nem megy mert nagyon félek attól,hogy egyedül kell maradnom. Annyira szeretném ha végre viszonozná valaki azt a nagy szeretetet ami bennem van. De eddig sajnos még nem találtam meg a megfelelő embert hozzá. Itt vagyok 30 éves és az életem semmit nem ér. Nagyon sokszor gondolok a halálra hogy az lenne a legjobb megoldás számomra. Minek éljek ha nem vagyok boldog. Ebből a társfüggőségből,hogy lehet kigyógyulni? Hova forduljak segítségért? Mert nem bírok így létezni.