Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Disszociatívzavarom lenne? Felvettem a kapcsolatot egy pszichiáterrel és ő azt mondta,hogy átmeneti disszociatívzavarom van. Nos..elmesélem röviden mi a bajom. Régebben értek engem traumák,nagyon erős traumák és észrevettem,hogy teljesen más vagyok,amikor egyedül vagyok,és teljesen más emberek között. Kialakult nemrég nálam egy biszexuális hajlam. Pedig eddig heteró voltam. Folyamatosan szorongok,a hangulatom változik,és időkieséseim vannak. Folyton azt érzem,hogy más irányít engemet. Van mikor női ruhákban járok,van mikor elegánsan,és van olyan időszak,amikor normálisan öltözködök. Durva hangulatingadozásaim vannak. Dühkitöréseim egyre erősebbek. Néha hangokat hallok,és depressziós vagyok. Néha meg olyan érzéseim vannak,mintha idegen testben lennék. Gyakran stresszes vagyok,ha nincs rajtam női ruha. Olyan fura ez nekem. Ön szerint ez milyen betegség?
Kedves Kérdező!
Amennyiben diagnózisra kíváncsi, személyes találkozásra és pszicho-diagnosztikai vizsgálatra lesz szükség. Ha jól értelmezem a levelét, nem feltétlenül erre kíváncsi, hiszen már kapott egy ilyet az Önt kezelő pszichiátertől. Azt javaslom, hogy ha kérdése van ezzel kapcsolatban, akkor hozzá forduljon, mert sokkal több információval rendelkezik mind Önről, mind pedig az Ön helyzetéről az a szakember, akivel már találkozott “élőben” (a virtuális téren túl) is. Érdemes minél alaposabban beszámiolnia neki a panaszairól is és rákérdezni az általa javasolt kezelési módokra.
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves Doktornő! Néhány napja szakítottam a barátommal, akit nagyon szerettem, illetve szeretek, de annyi ellentét volt köztünk, hogy nem ment a kapcsolat. Sokszor megtettem már ezt a lépést, de érzem, most végleges. Folyton bántottuk egymást a szerelem ellenére is. Azóta azon kapom magam folyamatosan, hogy olyan tárgyakat gyűjtök magam köré, amelyek rá emlékeztetnek. Például olyan telefont rendeltem, ami neki is van, pedig előtte nem szerettem azt a típust, nagyon sok szokását most vettem át (míg együtt voltunk, nem csináltam), olyan ételeket eszem, amelyeket nem szerettem előtte, ő viszont igen… Emiatt vajon el fogom tudni őt engedni gondolatban is? Talán logikusabb lenne, ha menekülnék a rá emlékeztető dolgoktól, ehelyett én ezeket keresem…
Kedves Kérdező!
Én úgy látom ez inkább az elengedés része. A menekülés nem biztos, hogy célravezető, ráadásul ha jól értem ezeket nem szándékosan teszi, hanem utólag jön rá, hogy átvett egy szokást. Ez lehet a gyász része. Ha egy kapcsolat véget ér, akkor is gyászfolyamat zajlik bennünk. Ez történik most önnel. Ha más probléma nincs, ez teljesen természetesnek tekinthető.
üdvözlettel:
Tisztel Doktornő.Tanàcsot szereték kérni hàzas vagyok de a hàzassàgom nem épp ugy alakult ahogyan azt szeretem volna.Volt egy baràtom és vele közelebbi kapcsolat alakult ki kettőnk közt 7éven keresztül és az utóbbi két vagy màsfél éven keresztül szexuàlis kapcsolat is kialakult köztünk én hittem neki és abban hogy köztünk komoly kapcsolat is lehet.De ő közölte velem hogy csak kihasznàlt,és nem gondolta velem komolyan.A kérdésem az lenne hogy mennyire jó ötlet leírnom neki a véleményem vagy az ha levegőnek nézem?Szeretném ha érezné hogy mennyire fontos volt nekem és ha ő is szenvedne.Vagy hogy érhetném el hogy viszonozam nei a csalodotsàgom.Vàlaszàt köszönöm.
Kedves Kérdező!
Tegyen belátása szerint, direkt tanács ilyenkor nem segít. Annyit mégis mondanék, hogy a bosszú általában nem váltja be a tőle elvártakat. Ő nem fog úgy szenvedni, mint ön, mert neki ez a kapcsolat ezek szerint nem jelentett annyit, mint önnek. Másrészt, ha ő szenvedne is, attól önnek nem lenne könnyebb elviselni a bánatot, szégyent, fájdalmat, haragot (nem tudom mit érez pontosan). Annyi a javaslatom, hogy engedje át magát az érzéseinek, majd ha már enyhültek remélhetőleg kölcsönösebb kapcsolatokat sikerül kialakítania. Ebben kívánok sok sikert!
üdvözlettel:
anyukámnak nem mere elmondani hogy mi történt velem és a barátnömmel…
Kedves Kérdező!
Itt sem írta le mi történt. Keressen egy önnek biztonságot adó, olyan felnőttet, akiben meg tud bízni és mondja el neki. Ez lehet rokon, vagy az iskolapszichológus is.
üdvözlettel:
Tisztelt Doktornő!
Problémám a következő:
Már több mint 3 éve, komoly párkapcsolatban élek. A kapcsolatom nagyon jól működőtt, 5 honapja vénetlenül észre vettem, hogy a párom felnőteknek való filmeket néz. Ez nagyon zavar. Megbeszéltük, azt monda, hogy csak kiváncsiságból nézi és megígérte, hogy többet nem fog ilyeneket nézni. Úgy döntöttem, hogy megbocsátok, de valamiért nem tudom túl tenni magam rajta. Úgy érzem, hogy nem tudok bízni benne, hogy megcsalt és akaratom ellenére durván beszélek vele, sőt erőszakos vagyok, a párom meg nem akarja elhini, hogy ez az oka, véleménye szerint nem is követett el semmi rosszat és lehetetlen, hogy ez legyen az oka, pedig ez az oka. Egyszerüen eszembe jut, minden nap, undort és hányingert érzek, és ez befolyásolja viselkedésemet. Én szeretném lezárni ezt a témát, de szükségem van ara, hogy valaki elmagyarazza, hogy ha ez a dolog tényleg olyan jelentéktelen mint ahogy azt a párom állitja.
Kedves Kérdező!
Nem gondolom, hogy bárki meggyőzhető lenne ilyen formán, hisz akkor ez a levél sem született volna. Azaz valamiért ön megcsalásnak tekint egy film megnézését. Érdemes úgy megközelítenie saját érzéseit, hogy mi jut eszébe a felnőtt filmekről, mi az elképzelése, párja miért nézte, van-e ezzel önnek bármilyen emléke, az undor és hányinger mire adott reakció pontosan. Ha egyedül nem jut eredményre, akár pszichológussal való beszélgetés is segíthet.
üdvözlettel:
Tisztelt Doktornő!
Egy pszichológus kezelhet két embert egy családban? A nővérem járt hozzá egy éve, és segítségét kérte egy fiú által okozott sérelmei (és egyéb komoly gondjai) feldolgozásában, aki összetörte a szívét és erősen manipulatív személyiség. Múlt hétvégén ugyanannak a fiúnak sikerült levennie a lábamról és teljesen elfeledtetnie azt a szenvedést, amit a nővéremnek okozott egy röpke hónap alatt (amiről nővérem beszámolt akkor, mert nagyon jó a viszonyunk). Ezért is lenne szükségem a nővérem pszichológusának segítségére, aki már hallott az említett fiúról. Nagyon félek, hogy felemésztene a bűntudat, de nem mondhatom el (egyelőre) a nővéremnek.
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy valójában nincs annak különösebb jelentősége, hogy a nővére pszichológusával, vagy mással veszi fel a kapcsolatot. Az Ön érzéseivel, gondolataival fognak dolgozni első sorban, nem az előzetes információkkal, amit a szakember a fiúról tud.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Doktornő!
Köszönöm a decembrer 7.-ei kérdésemre adott válaszát! Elgondolkodtató az Ön által feltett két kérdés. Az elsőre azt tudom válaszolni, hogy szeretem, bár nyilvánvaló, hogy egy ilyen partnert nagyon nehéz a szó hagyományos értelmében szeretni. A kezdeti lángolással nem volt semmi baj, később gyakran elkeseredtem, sőt indulatosan vágtam vissza, amikor rám zúdította a dühét, aztán elkezdtem valahogy másképp szeretni, nem felvenni a szitkozódásait, talán mert tudom, hogy beteg. Ő maga adott “használati utasítást”, hogy ha kitör rajta a megsértődés (egy sértődésnél ezek azért nagyobb fajsúlyúak), ne hagyjam el, ne hátráljak ki, hanem öleljem meg és nyugtassam. Csak sajnos már ez sem működik.
A második kérdése, hogy ismerős-e számomra valahonnan ez az ambivalens hozzáállás, a bántó magatartás? – nos, ezt a kérdést nem igazán értem.
Mire gondol?
Volt már az életemben olyan nő, aki pszichés betegségben szenvedett, s egy alkalommal elő is fordult egy indulatkitörés a részéről (bedobta az ablakomat egy kővel), de az az én hibám volt. Azt talán más, egészséges nő is megtette volna, jogos felháborodásában. De egyébként az a hölgy engem nagyon szeretett, s más esetben soha sem volt agresszív.
De ilyen indulattal, ilyen magas fokú gyűlölködéssel, mint a jelenlegi páromnál, még soha sem találkoztam.
Lehet, hogy ezért viselem nehezen?
Kedves Kérdező!
Szerinte mindenki nehezen viseli az ilyen fokú gyűlölködést, éppen ez a paranoid kórképek dinamikája: az ellenséges indulatait a beteg a parterébe, vagy más külső személybe vetíti. Ezért is olyan nehéz rábírni őt a pszichoterápiás kezelésre, ami pedig elengedhetelen ahhoz, hogy változás történjen, el tudja fogadni a paranoid személy a szeretetet.
Üdvözlettel:
Habis MelindaBarátnőmmel 5 hónapja vagyunk együtt és családommal él velem.
Olvastam több oldalt melyekben a jeleket rják le, hogy félre lép az élet társ.
Úgy érzem sokszor hogy csak elvisel, telefonjával többet foglalkozik mint velem és ha vitára kelünk a végsőkig védi az igazát bármilyen témáról legyen szó. Van egy nevelő szülöje akitől elméletileg semmit nem kap, de pénze sincs és még is új gyürü és ruhatára is nő. Iskola után ritka hogy egyből haza jön vagy valakit buszmegba kisér vagy koleszba le megy enni viszont meg máskor azt mondta még kajálni sem jár oda. Sokszor nem hoz fel semmi témát és knos csend utalkodik. Ma például küdött egy képet a szeretet kifejezéséről és nagyon úgy éreztem hogy azt akarja mondani hogy nem mutatom ki pedig ez hülyeség nem vagyok az a macsó szerintem csak belém akarja magyarázni, hogy rejtve hagyja az ő dolgát.
Kedves Levélíró!
Nem tett fel kérdést. A barátnőjével érdemes lenne megbeszélniük, hogy mit szeretnének ettől a kapcsolattól, melyikük hogyan képzeli el a jövőt, együtt akarnak-e maradni vagy sem, milyen érzéseik vannak egymás felé. Az őszinte beszélgetés alapján lenne érdemes tájékozódni illetve saját érzései alapján, nem leírások mentén tippelni, hogy hogy is áll a kapcsolat. Tegye fel kérdéseit a barátnőnek és a beszélgetés után próbálják megvalósítani, közössé tenni a terveiket. Sokat segít, ha megbeszélik kinek mi az igénye a másikkal kapcsolatban.
üdvözlettel:
Civakodtunk, összevesztünk a baratommal fiu-fiu… Azt mondta, mergeben, hogy esély nincs a megbocsatásra, de en ennek ellenere szeretnek bocsanatot kerni, es tisztazni a dolgokat, hisz fiatalok vagyunk nem hiszem el, hogy mar mostantol haragban elnenk eletunk vegeig… most ignoral, nem hajlando beszelni velem…. gonolkoztam hogy karacsonykor hatha segit a karacsonyi csoda, es esetleg anyukajaval beszelnek hogy segitsen rendezni, mivel hulye voltam, esetleg ez jo otlet?
Kedves Kérdező!
Szerintem jó ötlet, hogy megbeszélje a korábbi konfliktust a barátjával. Haragban élni valóban mindenkinek kellemetlen, ráadásul nem is egészséges. Ha már minden lehetséges eszközt megpróbált, hogy felvegye a barátjával a kapcsolatot és Ő elutasította, akkor talán az anyját is felkeresheti a problémával, kikérhetné a véleményét, hogyan lehetne elrendezni a dolgokat.
Kívánom, hogy mielőbb tisztázni tudják a a problémát!
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Doktornő!
23 éves fiú vagyok. Általános iskolám, gimnáziumom pokol volt, az osztálytársak élni nem hagytak, csak azért mert jó tanuló voltam. Gimnáziumban érettségihez mire elértem, azokból a tárgyakból, amelyekből 4 évig kitűnő voltam – a tanárokkal jó kapcsolatban voltam elvileg – érettségin hátba támadtak és lepontoztak, csak azért mert elmondtam hogy külföldön fogok továbbtanulni. Egy tanár még a szemembe is mondta, hogy nem tart semmire se és nem fogom semmire se vinni.. Ezek után kimentem és kint tanultam 2 évet. A sok áskálódás és a rossz emlék annyira meggyötört, hogy folyton teljesen magam alatt voltam és a rengeteg tanulásom ellenére, mindig blokkot kaptam vizsgákkor és csak rossz emlékek futottak át az agyamon.. nem bírtam ezt, mivel maximalista vagyok, ez is meggyötört, így hazajöttem.. Szüleimmel többször és folyton voltak nagy vitáink és egyre súlyosabbak.. sok olyan dolgot vágtak a fejemhez, ami mélységesen elkeserített, pontosan azért, mert ők is tudták, hogy egy sem igaz belőlük. Viszont bennem megtört valami és nem olyan a beszélgetés velük, mint egykor volt. (Nem vagyok egy könnyen feladó típus, szeretek mindenemért megküzdeni, erős hitűnek tartom magam).Mostanában egyre többször fordul elő velem, hogy nagy hangulat hullámaim vannak, hol elfogadható, hol teljesen magam alatt vagyok megkeseredve. Az utóbbi időben még az is előfordul, hogy egy helyzetben, ahol érzelmet kéne nyilvánítani nem tudok, egyszerűen, mintha kívülről szemlélném az eseményeket. Alvászavarral küszködök folyamatosan.
Annak ellenére , hogy az utóbbi időben sikeres vagyok a tanulmányaimban, továbbra is gyötör ez az állapot és az elmúlt 14 év. Nem tudom, hogy mit tehetnék, hogy megváltozzon ez az állapot.
Kedves Kérdező!
Levele alapján ajánlott lenne Önnek pszichoterapeuta felkeresése, hogy pszichoterápia révén olyan személyiség fejlődést tudjon elérni, ami segíti, hogy ne csak tanulmányaiban legyen sikeres, hanem lelki gyötrelmei is változzanak.
üdvözlettel:
Azzal kérdéssel fordulok Önhöz hogy muszály e orvos által felirt készitményt szednem vagy elsőre megteszi a gyógyszertárban vény nélkül kapható hangulatjavitó is?
Kedves Kérdező!
Valamilyen oka nyilván lehetett annak, hogy felkeresett egy orvost (ez a leveléből nem derült ki, így nem tudhatom). Talán az sem lehet véletlen, hogy Ő írt fel Önnek valamilyen gyógyszert. Feltételezem, hogy ezt valamiféle vizsgálatra alapozta. Szerintem javasolt elfogadni egy olyan szakember véleményét, aki ismeri az Ön helyzetét, nehézségeit. Ha kérdése merül fel a gyógyszerrel, vagy bármi mással kapcsolatban, azt érdemes lenne neki feltennie. Rákérdezni, milyen egyéb lehetőségek vannak a problémája kezelésére.
Üdvözlettel:
Habis Melinda43 éves nő vagyok. 6 hónapja ki sem merek mozdúlni itthonról. Egész nap szorongok, pánikrohamok gyötörnek. A legjobban a megőrüléstől és az önkontroll elvesztésétől félek. Kaptam antidepresszánst és nyugtatót, de rettegek őket bevenni, mert félek, hogy elborúlt aggyal sokkal rosszabbúl fogom kezelni a helyzetemet, mint tiszta fejjel. Egész nap egyedül vagyok, ezért sem merek kísérletezni a gyógyszerekkel. Szeretnék valami hasznos tanácsot!
Köszönettel: Csilla
Kedves Csilla!
Szerintem érdemes lenne visszamennie ahhoz az orvoshoz, aki felírta Önnek a gyógyszereket és elmondania a félelmeit. Fontosnak tartom, hogy emellett pszichoterápiás kezelést is kapjon, hogy a félelmei megérthetővé és érzelmi munka hatására önerőből is leküzdhetővé váljanak.
Mielőbbi jobbulást kívánok!
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves Doktornő!
Nos, az a problémám, hogy már nagyon régóta, folyamatosan rossz kedvem van. Lehet akár betudni annak is, hogy sokkal kevesebbet süt a nap. De az a problémám, hogy szinte már napi szinten eszembe jut az öngyilkosság gondolata, és elkedztem megírni a búcsúleveleket. Egyelőre tudok abba kapaszkodni, hogy az emberekek, akiknek fontos vagyok, nem akarok fájdalmat okozni. De félek, hogyha befejezem a búcsúleveleket, vagy az egyik ilyen fontos ember megbánt, esetleg több egyszerre, akkor ott vége ennek, és a pillanatnyi gyengeségből adódóan megteszem.
Azon a lehetőségen gondolkoztam, hogy bemegyek pszichiátriára saját magamtól, hogy ne tehessek magamban kárt, mert félek saját magamtól. Ön szerint ez célra vezető lenne? Ha nem, akkor mit tudna ajánlani?
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes lenne elgondolkodni az Önt bántó érzéseken egy szakemberrel, hátha lehet változtatni a kapcsolatain, illetve azokon az okokon, ami miatt szörnyen érzi magát. Bármikor ingyenesen hívhatja a 116-123-as telefonszámot, és ahogy írta akár a pszichiátriai osztályra is bemehet segítséget kérni. Utóbbi nagyobb, de hatékonyabb lépés lenne.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Doktornő.Tanàcsot szeretnék kérni mi tévő legyek?Van egy szeretőm akibe nagyon bele szeretem és februàrba lenne 2éve hogy együtt vagyunk.A probléma ott kezdődött hogy az élettàrsa talàlt néhàny smst a telefonba de valahogy még is kimagyaràzta magàt és élettàrsa előtt és akkor nem kereset engem,én ugy éreztem hogy magamra hagyott és csalodott voltam ezért a testvérékhez fordultam lelki tàmaszért.Amikor ezt ő megtudta azt mondta hogy elàrultam,és innenstől kezdött minden tàvolsàg tartobb lett nem kereset annyit és megjegyzéseket tett azért hogy oda jàrok a testvéréhez.Aki szintén elitéli a viselkedését velem kacsolatba és tàmogat.Most a napokba kiderült hogy nem hagyja el az élettàrsàt és velem meg szeretne szakitani a kapcsolatot,csak kihasznàlt.De ezt leírtam màr ide.Mert nem tudtam hogy mit tegyek írjak neki vagy inkàbb levegőnek nézem.Azt a vàlaszt kaptam hogy Cseleledjek az érzéseim szerint.Én erre írtam neki egy szép kis üzenettet ahol szembesitem az összes hibàival.Erre ő nagyon rosszul reagàlt és besértődöt annyira hogy beszélni se akar velem és azt mondta hog sikerült elérnem hogy meg utàljon!!Hiàba írtam le neki hogy azért tettem hogy àt éreze azt amit én éreztem, de nem érdekli.Kértem hogy értsen meg és és ne ítéljen el ilyen szigoruan.Hogy tudnàm elérni hogy megbocsàson nekem?Kérjem még hogy bocsàsson meg??Könyörögjek neki egy kicsit?A nnyira tanàcstalan vagyok.
Kedves Kérdező!
Annyit tud tenni, hogy elmondja/leírja neki az érzéseit, amit ha ő visszautasít, önnek érdemes elgyászolni ezt a kapcsolatot és végiggondolni, hogy mi az ön része a kapcsolat megromlásában, alakulásában, pl hogy miért gondolta, hogy a férfi biztosan elhagyja az élettársat? Érthető, hogy haragszik rá, ha becsapva érzi magát, de úgy tud tanulni a helyzetből, ha a saját részét megvizsgálja a kapcsolat alakulásában, aminek az az értelme, hogy talán egy következő kapcsolatban sikerül másképp részt vennie.
üdvözlettel:
Sokszor semminek ,haszontallanak érzem magam,néha az öngyilkosság is eseszembe jút,úgy érzem senki nem szeret,pedig szeretnek
Kedves Levélíró!
Ez nagyon kevés információ. Hasznos lenne egy pszichiátriai szakrendelőt felkeresnie, mert tudnak segíteni.
üdvözlettel:
