Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Jó estét kívánok!Azzal kezdeném,hogy 16 évesen mentem férjhez.Polgári eskuvonk volt,de már terhes voltam (most már tudom,hogy korai volt). Akkor szerettem a férjem hiszen csak 1 éve voltunk együtt.Aztan úgy alakult, hogy külföldön kezdett dolgozni, eleinte egy évben csak 2 hónapot de az is megviselt engem hiszen már megvolt a kicsi.Hozza teszem,hogy ő nem akarta annyira a babát.Tobbszor veszekedtunk volt ,hogy hazudott egyszer pofon ütött.Tobbszor volt h elakartam válni.De utána megint teherbe estem és megint emiatt nem tudtam,23 évesen van 3 gyerekem.Sajnos a kapcsolatunk elkezdett kihűlni,nem figyelünk egymásra,a szexuális életünk sem annyira jó,én nem nagyon akarom.Halas vagyok azért h gondoskodott rólunk de úgy érzem,hogy már nem szeretem.Most kezdett el hiányozni a szerelem és még csak 23 éves vagyok,de félek h nem lesz ez így jó,mi lesz tíz év múlva velünk ha már ez van?!Eleg rossz gyerekkorom volt, agresszív apa, félre lépő anya,nem törődtek velem, csak a verekedést és a veszekedést láttam,a férjem pedig kimentett onnan.Lehet,hogy emiatt mentem férjhez túl korán.6 év van köztünk,már 8 éve vagyunk együtt,7 éve házasok.Elotte volt egy barátom akit nagyon szerettem,és azóta is érzek valamit iránta,és nem tudom mit csináljak, maradjak a férjemmel vagy jobb volna elválni?A gyerekeket nem akarja nekem adni,és én nem mondok le róluk.A férjem sajnos jobban szereti a pénzt mint engem, mindig az volt a fontosabb.Csunyan beszél anyumrol és nem tiszteli,ez is mind rosszul esik.Mit tanácsol? Próbáltam rövid lenni,de még így sem tudtam leírni mindent.Koszonom előre is a válaszát!
Kedves Kérdező!
Leírta a házassága árnyoldalát, de mégsem tud a válás mellett dönteni, ezek szerint van pozitívuma is? Nem védekezik a teherbeesés ellen? Valahogy olyan, mintha véletlenszerűen jöttek volna a terhességek is. A döntés is nehéz, nagyon magára hagyottnak érezheti magát, és ahogy írja, korábban sem volt jobb a helyzet. Mérlegeljen mi szól a házasság mellett és ellene, ezeket érdemes átgondolnia, talán az segíti a döntést. Azt mindenképp önnek kell meghoznia. A gyermekeket nagyon ritkán ítélik az apának Magyarországon, ahhoz az anyának alkalmatlannak kell lennie pl. aki elhanyagolja a gyerekeit, nem ad nekik enni, vagy alkoholista, stb, gondolom ez nem áll fenn, így a gyerekek elvesztése miatt nem kell aggódnia. Remélem van egy barátnő vagy rokon, aki lelkileg Ön mellett áll ebben a nehéz helyzetben.
üdvözlettel:
Tisztelt Hölgyem!
Jo pár éve .. a barátnőm szerelmet vallott nekem, és én ezt akkor lazán is kezeltem és bele mentem, mert tudtam h milyen nehéz gyerekkora volt és segíteni akartsm neki.. és ugye o a saját nemèhez vonzódik így nekem is ezzel együtt kellett élnem, idővel én is ereztem iránta valamit és nem tudom a mai napig eldönteni , hogy csak a kötődés felè( mivel már legalább 5 éve joba vagyunk) vagy a szerelem az amit érzek. Szüleim ezt teljesen elitèlik, és távol tartanak tőle mikor elmondtam nekik, én lelkileg ettől nagyon ki készültem hisz a barátnőmet se akarom elveszíteni mert mindent vele beszélek meg és már olyan rég Joba vagyunk, viszont a szüleim ellen se mehetek , és én ebbe bele fáradtam mert mindkét oldalnak meg kell felelni, viszont egyik se nézi az én érdekem hiába próbálok velük beszelni,..
Vajon a szüleim valaha is engedni fognak? Vagy ilyenkor mégis mit kene csinálnom?
Előre is köszönöm a válaszát
Kedves Kérdező!
Megértem, hogy nagyon nehéz Önnek. Szerintem érdemes befelé figyelnie, önismereti munkát kezdenie, hogy megértse az érzéseit, megtudhassa, mire vágyik Ön valójában. Ennek során eltávolodhat mások elvárásaitól és a saját útját járhatja. Csoportos, vagy egyéni formában is találhat ilyen jellegű segítséget.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Hölgyem!
Már lassan 2 éve vagyok együtt a barátommal és az elején minden jol ment, és az a bizonyos ,,rózsaszín köd” volt mint ahogy annak lennie kell.. idén külön egyetemre mentünk és megváltozott miden, sokat veszekszunk, sokszor úgy érzem már csak egy átlag ember vagyok neki és semmi több, az o társasága igen furcsa számomra hisz egesznap csak isznak és nekik erről szól a ,,tanulás” , megkértem a barátomat hogy ne tegye mert a tanulás kene hogy az első legyen de ennek ellenére is folytatja. Engem nagyon zavar ez a része. Már lassan fel év telt el és minden napunk abból hogy folyton veszekszunk. O mindig azt csinalja, hogy egyik nap nagyon tudd szeretni és elmondja hogy én vagyok élete párja és stb a másik nap pedig elmondja hogy mennyire utal és már más jön be neki, meg vége vagy a kapcsolatnak, de reggel ujra arra kelek hogy leírja mennyire sajnálja nem gondolta komolyan és stb..( én tudom hogy nehéz gyerekkora volt mert szülei elváltak, most van neki egy 4 hónapos tesoja, a szüleim nem nagyon kedvelik ot és persze gondolom az egyetem is nehéz lehet ezek szerint neki, de ezeket viseljem el neki csak azért mert szeretem és kötődők hozza?) egy mokuskerek az egész év eleje óta és nem tudom mit tegyek, jo ez hogy mindennap más a véleménye rolam, a kapcsolatunkrol? Hogy nem telik el nap veszekedés nélkül? Hogy nem is látjuk egymast sűrűn?
Kérem segítsen, mit tegyek ilyen esetben, vagy hogy miért csinalja velem ezt és ezt meddig kell tűrni csak azért mert szeretem?
Előre is köszönöm válaszát és kérem ne azt írja hogy ,, forduljak pszichológushoz” mert ezekre úgy érzem csak ön tud választ adni és segíteni nekem
Kedves Kérdező!
Ha mindenben ilyen labilis a barátja, akkor az az ő személyiségproblémája. Ha nem akar rajta változtatni, akkor ön addig tűr, amíg úgy dönt, hogy tűrni akar. Úgy veszem ki a szavaiból, hogy szenved attól, akit szeret. Érdemes átgondolni, hogy a szeretet önmagában elég-e a kapcsolatban maradáshoz a szenvedés ellenére is. Azt, hogy “meddig kell tűrni”, azt tehát önnek kell eldöntenie. Valamiért úgy döntött, hogy “kell” tűrnie, tehát érdemes azon is gondolkodnia, mit kap a kapcsolattól, mi tartja benne, azaz pontosan mit szeret a párjában, előző kapcsolata is hasonló volt-e, ha igen, akkor tényleg érdemes pszichológushoz fordulnia, hogy a következő kapcsolata ne ilyen legyen. A pszichológushoz fordulást azért szoktuk javasolni, mert egy levél nem elégséges bizonyos problémák tisztázásához.
üdvözlettel:
Kedves Pszichológus!
Nem biztos hogy szeretném, ha az üzenetem megjelenne a nyilvános üzenőfalon. Tudom, hogy megbízhatok önben.
Nagyon nehéz a családi problémánkról írnom, de olyan dolog történt a napokban, amit nem tudok megemészteni. Férjezett, kétgyermekes édesanya vagyok. Az idősebb lányom 15 éves, a fiatalabb 3. A férjem ritkán van itthon, külföldön dolgozik már kb.7 éve.
A napokban történt, hogy a nálunk vendégeskedő nagypapát nekem kellett haza vinnem, mert a férjem ivott. Mikor hazaértem, a nagylányom kitörő örömmel fogadott, és azt kérte, hogy ne hagyjam egyedül az apjával többet. Megkérdeztem, hogy mi a baj, ő pedig elmesélte, hogy az apja átölelte, és helytelen dolgokat mondott neki. Természetesen azonnal megígértem, hogy nem hagyom magára az apjával többet, és nagyon mérges lettem az apjára. Leültem beszélni vele, és elmondtam, hogy mennyire megijesztette a kamasz lányát, és hogy ne tegyen még viccből sem illetlen kijelentéseket, és mozdulatokat sem a lányunk felé. Ő úgy láttam, hogy elszégyelte magát, és mondta, hogy soha nem bántaná a lányát, és azt mondta, hogy inkább nem is szól hozzá. Mondtam neki, hogy ha nem akarja elveszteni a gyermekét, beszéljen vele, de ő egyenlőre kerüli inkább, ahogy a lányom sem akar róla beszélni. Én meg itt vagyok, folyamatosan a történteken rágódok, és a váláson gondolkodok, valahányszor beleképzelem magam a lányom helyébe. Természetesen azonnal felajánlottam a lányomnak, hogy keresünk valakit, akivel megbeszélheti azt ami vele történt, de ő azt mondta, hogy nem kell. Mit tegyek? Tényleg váljak el?
Kedves Kérdező!
Megértem, ha nem szívesen olvassa szívesen nyilvánosan az problémáját. Ebben az esetben van lehetősége négyszemközti időpontot igényelni, ahol maximális diszkréció mellett tudunk a rendelkezésére állni. (Ezt a szakembereink menüpont alatt érheti el.)
Mivel mégis bizalmat szavazott nekünk, érdemben is válaszolok a levelére. Megértem, hogy össze van zavarodva, nem tudja mit gondoljon, hogyan segítésen a lányának. Levele alapján úgy vélem, hogy esetleg szükség lehet családterápiára, hogy kiderüljön, pontosan mi és miért történt a lány és az apja közt. Lehetősége legyen a férfinak jóvá tenni a tettét, elhatárolódnia a szexuálisan zaklató megnyilvánulásoktól. Nem gondolom, hogy a lány egyéni megsegítése volna az elsődleges, ha a családtól megfelelő támaszt tud kapni. Jobb megoldás, ha az apja javítja ki azt a hibát, amit elkövetett. Ez akár egymagában is elég lehet a történtek feldolgozásához a kamasz számára.
Üdvözlettel:
Habis MelindaHogyan vezzesem rá a párom arra hogy ne hazudgaljon meg ne verjen át?
Kedves Kérdező!
A legegyszerűbb talán nyíltan közölni és megtudni az okát.
üdvözlettel:
Üdvözlöm!
Párkapcsolati problèmával fordulok önhöz. Olyan problèmáink adódtak,hogy hiába alkotunk egy párt,mèg is magányosnak èrzem magam ès a párom is. Együtt èlünk,rengeteg problèmákon vagyunk túl, nehèz időszakokat is megèltünk már,3ève vagyunk együtt, ez a kapcsolat sosem volt egyszerű. Urrá lett rajtunk a kihűltsèg, csináljuk a dolgunkat (munkába járunk, rendben tartom a lakást,stb) de úgy èrzem ès látom , hogy igen csak el laposodott a kettőnk kapcsolata. Minimális kommunikáció,együttlètek minimálisak,egyszóval olyan mintha csak meglennènk egymás mellett. Voltak jobb napok,hullámzó igazából.. unott,megszokott,az egèsz. Egyretöbbet fakadok sírva,egyedül èrzem magam,magányosnak,ès úgy èrzem nem vagyok fontos. Közös programok nincsenek,a párom nagyon sokat dolgozik.. Engem nem vár senki haza,nincs mièrt sietnem haza a munkából hisz a házimunka megvár.. tudom , hogy egy idő után a kapcsolatok ellaposodnak de nem gondolom azt hogy ennek így kell lennie..persze nem azt akarom hogy legyen minden olyan mint az elejèn,vagy hogy állandó romantika legyen , de azèrt jól esne ha èreznèm fontos vagyok,hogy megbecsüljön a párom.. Nem nagyon beszèlgetek más emberekkel,teljesen magamba vagyok zuhannva. Nem akarom nyaggatni a párom nap mint nap hogy figyeljen rám,azt szeretnèm hogy èszrevegye magától hogy milyen helyzetek uralkodnak. Alpvetően èn egy èrzelmes,èrzèkeny nő vagyok, de egy ideje,azt vettem èszre hogy tünnek el belőlem dolgok,ami nem feltètlen negatív csak jó lenne ha a párom tudná ezt èrtèkelni,nem megváltoztatni.. Nèha úgy èrzem kötelessègből mondja azt hogy szeretlek,kötelessègből ad puszit illetve hív fel.. sokszor hallgatunk a telefonba is..nem tudom mit tehetnèk. igazából mindd a ketten elfáradtunk..vagy az is lehet hogy bele fáradtunk..nem tudom. Kèrem segítsen! Köszönöm!
Kedves Kérdező!
Érdemes lenne mégis elmondania a párjának az érzéseit, észrevételeit, nem érdemes várni, míg ő is észreveszi. Lehet, hogy észrevette, és ő meg magára vár- ezt nem tudhatjuk. Közös program fontos lenne, és az is hogy önálló programjaik is legyenek, barátokkal. Ne izolálódjon, mert attól sajnos tovább romlik a helyzet. Ha ketten nem boldogulnának a kapcsolat megbeszélésével, párkonzultációs is segíthet pszichológussal. Javaslom kezdeményezzen párjával beszélgetést. Egy párkapcsolatban az érzelmek és gondolatok megosztása, a közös élmények megléte alapvető fontosságú.
sok sikert kívánva:
Üdvözlöm! Azt elfelejtettem leírni az előző levelembe,hogy jegyesek vagyunk, karácsonykor kèrtem meg a kezèt ő már règebben az enyèmet. Viszont már az sem váltott ki belőle olyan èrzelmi dolgot ahogy èszrevettem.. Nagyon bánt.. Szeret,abba biztos vagyok.
Köszönöm !
Kedves Kérdező!
Megértem a csalódottságát. Szerintem érdemes volna arról elgondolkodnia, mit várt volna reakcióként, miből érezné azt, hogy a párja boldog, szereti Önt.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Hölgyem!
Már lassan 2 éve vagyok együtt a barátommal és az elején minden jol ment, és az a bizonyos ,,rózsaszín köd” volt mint ahogy annak lennie kell.. idén külön egyetemre mentünk és megváltozott miden, sokat veszekszunk, sokszor úgy érzem már csak egy átlag ember vagyok neki és semmi több, az o társasága igen furcsa számomra hisz egesznap csak isznak és nekik erről szól a ,,tanulás” , megkértem a barátomat hogy ne tegye mert a tanulás kene hogy az első legyen de ennek ellenére is folytatja. Engem nagyon zavar ez a része. Már lassan fel év telt el és minden napunk abból hogy folyton veszekszunk. O mindig azt csinalja, hogy egyik nap nagyon tudd szeretni és elmondja hogy én vagyok élete párja és stb a másik nap pedig elmondja hogy mennyire utal és már más jön be neki, meg vége vagy a kapcsolatnak, de reggel ujra arra kelek hogy leírja mennyire sajnálja nem gondolta komolyan és stb..( én tudom hogy nehéz gyerekkora volt mert szülei elváltak, most van neki egy 4 hónapos tesoja, a szüleim nem nagyon kedvelik ot és persze gondolom az egyetem is nehéz lehet ezek szerint neki, de ezeket viseljem el neki csak azért mert szeretem és kötődők hozza?) egy mokuskerek az egész év eleje óta és nem tudom mit tegyek, jo ez hogy mindennap más a véleménye rolam, a kapcsolatunkrol? Hogy nem telik el nap veszekedés nélkül? Hogy nem is látjuk egymast sűrűn? Hogy már nem is érdekli ot ha nem vagyunk együtt úgy?
Kérem segítsen, mit tegyek ilyen esetben, vagy hogy miért csinalja velem ezt és ezt meddig kell tűrni csak azért mert szeretem? El kene engedni és megnézni vissza jön e vagy mégis mit tegyek?
Előre is köszönöm válaszát és kérem ne azt írja hogy ,, forduljak pszichológushoz” mert ezekre úgy érzem csak ön tud választ adni és segíteni nekem
véletlenül kétszer küldte el, levelét már megválaszoltam.
Tisztelt Doktor/ Doktornő!
17 éves lány vagyok, mások szerint szép vagyok, van tartásom, komoly vagyok és méltóságteljes. Mindenki azt hiszi, menő vagyok. Én viszont rettentően egyedül érzem magam. Az iskolában már összeszoktam az emberekkel, vannak barátaim. Edzésen is kedvelnek engem. Társaságban kicsit visszahúzódó vagyok. A problémám az,hogy senki nem hív el sehova, nem akarnak/mernek velem barátkozni. Még a legjobb barátaim sem kerestek,mikor kórházba kerültem. Hogyan tudnám elérni,hogy engem is a “csapat” részének tekintsenek, ugyanúgy elhívjanak bulizni, legyen egy baráti társaságom? Még sosem voltam egy buliban sem, és úgy érzem, elpazarlom a fiatalságom.
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Szerintem próbáljon meg Ön is kezdeményezni (ha tud), ne várja meg, hogy elhívják, hanem kérdezze meg Ön is, velük tarthat-e. Ne hagyja, hogy a szégyellőssége megakadályozza Önt a kapcsolatteremtésben!
Üdvözlettel:
Habis MelindaÜdvözlöm!
Sajnos elég sok rossz dolog ért az elmúlt 4 hónapban, ezért gondoltam arra, hogy ide írjak. Nem mindennapi párkapcsolati sokk is ért amit még sikerült is feldolgoznom, ezután jött egy nőgyógyászati probléma amit minél hamarabb meg kell műteni, mert rosszabbodhat, és ha még ez nem lenne elég a nagyim karácsony elött stroke-ot kapott. Volt egy karácsonyi buli ahol ittam egy keveset, és azóta deperszonalizációs/derealizációs érzésem van kb 5 napja már, de inkább csak derealizáció. Emellett nagyon nyom olykor fáj a mellkasom, még levegő vételnél is, és rettenetesen félek attól, hogy megőrülök. Rettegek, hogy skizofrén leszek. Ami jót tesz ebben az állapotban az a munka, akkor picit eltudok vonatkoztatni az állapotomtól, és mérséklődik is. Az lenne a kérdésem, hogy ez az enyhe derealizáció elmúlhat magától is? Az alkohol is kihozhatta? Nagyon ritkán iszom, drogot nem használok. Egyszer volt már ilyen élményem, szintén egy buli után, az egy hétig tartott, de nem emlékszem már hogy múlt el. Ennek már 3 éve.
Tisztelettel: Juga
Kedves Juga!
Lehet az alkoholtól is, szorongásos panaszokat ír le. Érdemes lenne pszichiátert és pszichoterapeutát is felkeresnie.
üdvözlettel:
Szeretnék túl jutni a terhesség megszakitás gondolatain, lelki ismeret furdolásom van már 8-éve, és nem tudok túl jutni rajta ,a mai napig küzdök azzal,hogy szivemből sajnálom és bánom, hogy meg tettem .Anyósom ellenezte a terhességet,a férjem pedig hagyta magát befojásolni , és nem akarta a kisbabát, most már Ő is nagyon meg bánta, hogy hagyta magát irányitani ! Csak szeretném tudni, mit tanácsolna,hogy túl jussak rajta végre, mert úgy érzem,megöltem a saját kicsikémet ! Sokszor álmodom Vele mai nap is ! 🙁 Köszönöm előre válaszát !!!
Kedves Kérdező!
Vannak olyan önsegítő könyvek, melyek gyászfeldolgozással kapcsolatosak, de én a pszichoterápiát hatékonyabbnak vélem. Pszichiátriai szakrendelőben ingyenes ellátás van, vagy magánrendelésen számos pszichológus elérhető.
üdvözlettel:
Tisztelt Pergel-Száraz Cintia!
Egy 20 éves lány vagyok, egyetemista.
A félévem során annyira sokszor voltam ideges, hogy kialakult bennem minden reggel hányinger, és nem tudok enni. Most vizsgaidőszak van, néhány napig itthon vagyok, de már arra a szintre jutottam, hogy itthon is előjön, és napok óta nem tudok enni, és nagyon nehéz erőltetni, hogy egyek néhány falatot.
Olvastam erről, valószínűleg pszichés hányingernek nevezik. Már tényleg nagyon rossz a helyzet, kimozdulni sem merek itthonról, mindentől elkezdtem félni, és nem találom a kiutat. A vizsgáimra való felkészülés is gondot okoz így, és fogalmam sincs, hogy fogok bejárni a következő félévben.
Kedvtelen vagyok, gyenge és egész nap magamat okolom azért, ami történik velem.
Bármilyen tanácsot szívesen fogadnék, hogy mivel könnyíthetném meg a mindennapjaimat, válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel:
Kiss Melinda.
Kedves Melinda!
Ezen nem nagyon tud egyedül túl lenni, mindenképp keressen pszichológust. Pszichiátriai szakrendelő minden nagyvárosban van, fővárosban kerületenként. Ott ingyenes pszichoterápiát kap, ha szükséges, gyógyszert ad pszichiáter. Ne hagyja elhatalmasodni, mielőbb keresse a segítséget.
üdvözlettel:
Tisztelt dr nö
azért irok önek mert felnöt férfi vagyok csak nem tudom elmondani senkinek, én nem érzek a nöi nem felé semit,nehogy férre ércse nem vagyok homokos a nökhöz se és a fiukhoz se huzok. milyér van
Kedves Kérdező!
A nemi vággyal kapcsolatos kérdéskör nem egyszerűen megválaszolható, számtalan oka lehet, ami megfejthető az élettörténetből, szexuálpszichológushoz javaslom fordulni.
üdvözlettel:
Párpcsolat
Kedves Kérdező!
Nem tett fel kérdést, nem fogalmazott meg problémát, várjuk újabb levelét.
üdvözlettel:
Megígértem néhány fontos dolgot a barátnőmnek és ő azzal vádol engem hogy én nem tartottam be. Konkrétan a tiszteletről/szemtelenséggel kapcsolatos…
Azt ígértette meg velem hogy ne legyek szemtelen. De azt kéri tiszteljem az anyukáját és akik körülveszik őt.(anyukájával csúnyán összevesztünk.)
Én úgy gondolom hogy a szemtelenség tiszteletlen viselkedés. tehát ha tisztelettel viselkedek akkor nem vagyok szemtelen . De annak hogy tisztelettel viselkedjek nem feltétele az hogy tiszteljem is azt akit éppen.
Akkor betartom az ígéretem ha tisztelettel viselkedem de nem tisztelek(akit éppen)?
Kedves Kérdező!
Barátnőjével tisztáznia érdemes kinek melyik fogalom pontosan mit jelent. Kéréseit ő is és ön is pontosan fogalmazzák meg, mert ha általánosságban fogalmaznak, érzékeli, hogy milyen félreértések adódhatnak. Pl. a szemtelenség kinek mit jelent, konkrétan milyen viselkedést, milyen szavak használatát, stb.
üdvözlettel:
