szex csak a nagymamámmal megy nagyon szereti ha jól meg kefélem de a fiatalabb nőkel nem megy ez mért van?

Jo napot. Érdeklődni szeretnék,hogyan találhatnám meg a lelki békém/nyugalmam? Nem vagyok tisztában,hogy mi is az életem értelme,nincsenek céljaim. Nem tudom elfogadni magam,nem vagyok elégedett az élettel. Aggodok,hogy árthatok magamnak,voltak már öngyilkossági kísérleteim is sajnos:( A választ előre is köszönöm!:)

Kedves Pszichológus! 28 éves nő vagyok. A munkahelyemen megismerkedtem egy férfival, 6 évvel idősebb nálam. 2 éve került a céghez, első nap mikor megláttam rögtön megfogott, mintha elvarázsolt volna. De akkor még nem beszélgettünk. 2-3 nap elteltével, azt vettem észre meg-meg szólít. Az alapvető mondat ez volt nála: hogy vagy? Még csodálkoztam is rajta, hiszen soha sem beszélgettünk, és ezt kérdezi, még körül is néztem magam körül, hogy “hozzám beszél?”. Aztán jöttek a hogy telt a hétvégéd? stb. Mindig egyre többet beszélgettünk. Ha összetalálkoztunk az épületben, mindig megszólított valami viccelődéssel, vagy mondott valamit, vagy meg akart nevettetni (almával zsonglőrködött nekem meg ilyen gyerekesnek tűnő dolgokkal) . Csak közben összejött a cégnél egy másik kolléganőnkkel. Hol együtt voltak, hol nem. De úgy hallottam nem volt komoly köztük a dolog, szerintem csak nem volt neki más, ezzel a nővel meg barátok voltak és megpróbálták együtt. Sokszor flörtölt velem, gyakran voltak közöttünk elkapott pillantások, meg ilyen-olyan párbeszédek, sokszor figyeltük egymást kivel beszélget a másik…. De sosem léptünk ezen tovább. Én egyszer láttam, hogy együtt jöttek dolgozni a másik nővel reggel, de a férfi ezt nem tudta. Odajött hozzám az ebéd szünetben, kezdett volna közeledni ahogy szokott, de én meg szóvá tettem, hogy láttam őket reggel. Erre zavarba jött, hebegett-habogott. Aztán pár napig nem szóltam hozzá és ő sem hozzám. De a munka miatt aztán muszáj volt újra beszélgetni. Később aztán már szétmentek végleg, és már velem sem flörtölt úgy. Hanem baráti beszélgetéseink lettek, voltak dolgok amiket egymással beszéltünk meg, amit másnak nem mondtunk el bent. Ő már nem dolgozik a cégnél, átment egy ügyfélszolgálati irodába, amit nem is tudtam, hogy hova. Aztán véletlenül betévedtem, és ő ott ült. Nagyon meglepődtem, de ő is és úgy 10-15 percet beszélgettünk. Véleményem szerint, valami mintha lett volna köztünk ahogy társalogtunk. Rá pár héttel pedig egy szupermarketben találkoztunk össze, akkor is jót beszélgettünk, elkísért a buszmegállóig, aztán elköszöntünk. Ennek lassan 2 hónapja, de még mindig sokat gondolok rá. Alapvetően ő egy kedves, közvetlen, segítőkész, barátkozós férfi. Mindenkivel megtalálja a közös hangot, férfiakkal-nőkkel. És tudom, hogy a cégnél is tetszett néhányaknak, meg más cégektől jövő üzletkötőknek is, meg neki is tetszett valaki egy másik cégtől. Szóval nem tudom mire számíthatnék tőle, mert randira sosem hívott el, csak utalt rá, hogy “egy pohár valami mellett ezt majd elmesélem neked” vagy “meghívlak egy ilyen üdítőre” . De ezek után mindig viccesre vette a helyzetet, szóval nem vettem komolyan. Tehát nem tudom mit tegyek, keressem-e én, vagy hagyjam? Esetleg ha találkozunk még, ennyi ismertség után megtehetem-e, hogy én hívjam el valami programra? Úgy érzem magam mint egy plátói szerelmes tini, aki nem tudja magát és a helyzetet hova tenni, de félek hogy az egészet félreértettem, és nem is érdeklem őt.

Tisztelt Cím
42 éves nő vagyok 6 éve elváltam. 11 hónapja megismerkedtem egy férfival, aki kezdettől fogva nagyon tetszett és vonzott. Szemmel láthatóan ez kölcsönös volt. Pár hónap után megismertük egymás gyermekét, a nyarat jószerivel teljesen együtt töltöttük. Kb 2 havonta nagyon maga alá kerül, szinte megpróbál elüldözni magától. Azt mondja ő nem tudja elképzelni, hogy valakivel napiszinten együttéljen-nem csak most , sosem. Sem együttélni, sem összeházasodni, sem közös otthont teremteni nem tudna és nem is szeretne senkivel. Szeret engem, de nem úgy ahogy én szeretném, nem a rózsaszín ködös szerelemmel. Hanem ahogy ő tud. Nem szereti, ha én mondom neki, h szeretem-nem is tettem csak egyszer. Azt se h hiányzik. Egyáltalán nem viseli el a verbális kedveskedést vagy érzelem kinyilvánítást. Mikor megismerkedtünk én elmondtam neki, h újrakezdében bízom( nem vele, csak általánosan..társkeresőn ismerkedtünk meg, ezért elmondtuk ki mit keres), szeretnék szeretni és boldogan élni. Neki akkor ez tetszett, de most azt mondja nem alkalmas rá. Ő annyit tud ígérni h minden héten pár estét velem van. Nekem ez kevés. Legalábbis örökké nem szeretném így. szerinte mindenki erre vágyik, mert kell a szabadság. Nem csal meg szerintem, nem is akar. De nagyon magának való. Ha együtt vagyunk, ölelget. Simogat, magához húz, alig akar elengedni. Rengeteget nevetünk együtt..és jókat beszélgetünk. De ha kilép az ajtómon , nem tudom hány nap múlva látom újra-3-4-5. Amikor külön vagyunk telefonon felhív este pár percre..általánosan kedvesen beszélgetünk, mint két ismerős. A hiányzol..stb szóba se kerül. Nem ver át..bemutatott az anyukájának, testvérének, barátainak, nem mással van olyankor ebben biztos vagyok. Viszont bármit kérdezek-mikor ér ide? st.az baj..mert szte kontrollmánia a részemről, h tudni akarom, hogy este 6 kor jön, vagy du 2 kor. Azt nem értem, hogy valaki komolyan úgy képzeli az életet, h majd 50, 60 évesen is a barátnője leszek, akihez időnként benéz. Úgy érzem ez neki nagyon kényelmes. Vagy a mamánál van aki főz mos vasal neki, vagy nálam, aki persze szívesen megteszem neki szintén ezeket. De ha fárat vagyok, vagy rosszkedvű, nincs aki vár otthon, vagy akit várhatok. Csk olykor olykor, mikor épp nem akar szabad lenni. Volt h szóvá tett valamit..én azt mondtam sajnálom, de megígérem , hogy többet nem teszem, ha ez neki rossz..erre rámförmedt h ne legyek kedves mert ő ezt utálja. Nem szereti saját magát, ezt látom. Egy csomó dolog miatt önbizalomhiánya van..és nem tudom mit tegyek. Szeretem őt, nekem ő tökéletes …lenne..ha hagyná h szeressem. Illetve hogy ki is mutassam. Okos, humoros, vonzó, művelt, jó apuka és jó ember. És nem akarom elveszíteni, de már elég frusztrált vagyok. Úgy szeretném ha néha kimondaná, hogy látni akar, vagy h hiányzom neki. Vagy cak írna egy kedves szót..amikor napokig nem találkozunk..hogy tudjam h számítok.

De mikor mellettem fekszik úgy szorít, úgy ölel, mintha az élete múlna rajta.
Mit csináljak?:(

Tisztelt Doktornô! Fél éve vagyunk együtt a pàrommal. Az elôzô pàrkapcsolatom 9 évig tartott de lezàrtam, mert mint kiderült tàrskeresô oldalon regisztràlt és lelkileg és megesett hogy fizikailag is bántalmazott. Azóta szeretett volna visszajönni de én nem tudnám ùjra kezdeni. Most egyedül élek Viszont nagyon nehéz. Szivesen összeköltöznék a mostani párommal de ô még nem àll készen mivel neki Csak egyetlen 1,5 évig tartó kapcsolata Volt Ott a baràtnôje megcsalta és azóta csak pàr hónapig tartò kapcsolatai voltak. Nem értem miért. Ô Csak azt mondta hogy egyszerüen nem passzolt. 37 éves nem értem hogy mi az Oka. Mondjuk Hallottam màsoktòl meg tapasztalom is, hogy nem Olyan Jól mûködik a kémia de Ez vàltozhat. Ami Viszont zavar hogy esténként nem tudok aludni egyedül. Szükségem van arra hogy valaki mellettem legyen. Többször felébredek az éjszaka közepén, hogy ver a szivem És nem tudok vissza aludni. Ô Viszont még nem szeretne Minden nap találkozni mert Ez egy àt àllàs neki is és Szép lassan akarja Ezt Viszont nekem Ki kell valamit talànom az Alvàs problémàimra..Amùgy Szerintem Pont Ha valakit szeretünk mindig vele Szeretnék Lenni amennyit lehet. Viszonylag majdnem Minden nap talàlkozunk de jó lenne Ha tervezne Velem is. Nem Tudom mit csinàljak hogy màsképp gondolja a dolgokat.Csalàdot Viszont szeretne egyszer..37 évesen màr El kellene kezdeni egy közös jövôt felépíteni.. Vàlaszàt élôre is Köszönöm

Kezet csókolom Dr.nő!Lenne egy kérdésem illetve a segítségére lenne szuksegem! Egy eléggé extrém dologról lenne szó!A kedves baratnom 17 éves és a szülei minden napját maga a földi pokollá teszik, ami azt jelenti agresszió, bántalmazás szó szerint nem élhet házban van zárva ki nem -méhez csak iskolaba és vissza. Othon bármire megkérik mindent elvégez mégis semmire való és haszontalannak van tartva !Viszont ez a dolgo csak azóta kezdődött amióta megszületett a kis testvére ezelőtt 7 éve , azelőtt nem volt semmi gond.Mit lehet tenni ez érdekben mivel kiskorú én nem vehetem magam mellé mivel külföldön élek és ahoz hogy kihozzam oda szülői beleegyezés kell amit el lehet felejteni ! Ez meg nem nézhetem végig ahogy tönkretesznek egy fiatal gyereket .

Üdvözlöm! Szeretném megtudni hogy a rövid történetemből Ön mit gondol rólam!
A párom azt mondta hogy pedofil állat vagyok akit nem enged a gyerekei közelébe!

Történet: unokatestvérem (aki nő) írt egy közösségi üzenetküldő alkamazáson keresztül! Kezdte hogy van egy 4 hónapos foltos boxer egy 80 éves bácsinál! Nem e tudnék valakit aki godját viselné! Én mondtam hogy nem, de körbeérdeklődöm és megosztom a közösségi oldalamon! A válasza az volt, hogy várjak mert küld képet! Természetesen megkaptam és egy bogszeralsó volt ami foltos (koszos)! Jót nevettem és mondtam hogy ha már megígértem akkor kirakom az oldalamra! Természetesen poénból! Ez megtörtént a szöveggel együtt! Erre (kb10 óra múlva) jött a pàrom azzal a mondanivalójával hogy Őt égetem ezzel és hogy pedofil állatok raknak ki ilyet az oldalukra! És ezek utàn nem enged s gyerekei közelébe! A kérdésem az lenne hogy ebből a csekély információból Ön mit következtet rólam! Pedolfil vagyok e? Vagy orvosra van szükségem! Vállalkozóként dolgozom és van 2 gyerekem nekem is! 14 éves lány az egyik! Köszönöm válaszat!

Tisztelt Pszichológus.
Tanácsot szeretnék kérni Öntől, hogyan kezeljem a konfilktusomat az anyósommal.
9 éves házasok vagyunk, apósom halála után kezdődtek a problémák. Ránkszállt a szó minden értelmében. Mindenbe beleszólt. Sajnos az ő tulajdonában lévő házban lakunk, ő kezelte sokáig a férjem örörkségét. Emiatt mindenbe bele szólt, mondván joga van hozzá és csak segíteni akar. Például hogyan főzök, hány fok van nálunk, az öltözködésembe, a hajviseletembe. Egyáltalán nincs velem megelégedve. Én szegény családból származom, de a diplomám megyzerzése óta dolgozom, nem keresek rosszul, de nekem nincs örökségem. Mindent kritizál rajtam, a munkámat, (30 évesen miért nem vagyok már vezető)a szegény sorból származásomat, az öltözködésemet, a hajviseletemet, a kinézetemet ( szerinte nagyon csúnya vagyok). Társaságban sokszor leéget engem ezekkkel a dolgokkal. Ha szólok, akkor azzal takarózik, hogy ő csak jót akart. Öltözzek elegánsabban, vigyem többre stb…
Sokszor a férjem háta mögött csinálja a dolgokat. Ő nem ezt az arcát látja.
Már szó szerint rettegek a találkozásoktól, látogatástól. Ha lehet kerülöm, de még így is kiborít.
Hogyan viselkedjek vele?
Hogyan kezeljem ezt lelkileg, hogy ne boruljak ki?
Hogyan momdjam el ezeket a férjemnek?

szakitást nem tudom feldolgozni

Jó napot!
Nekem lényegében a tanulással akadtak problémáim, és azért fordulok önökhöz mert már sok mindennel próbálkoztam de semmi sem segít és kétségbe vagyok esve. 6.éve tanulok az egyetemen, már a mesterszakot csinálom egy elég nehéz szakon (biológia). Négy év után megszereztem az alap diplomámat, és mióta mesterszakra járok másfél éve nem megy a tanulás. A gyakorlatokat, előadásokat megcsinálom, rá tudom venni magam, de a több száz oldalas tanulnivalónak nem tudok neki ülni. Vannak is ismétlendő tárgyaim, de ez az utolsó évem úgyhogy most már muszáj őket megcsinálnom, de egyszerűen nem megy a tanulás. A magánéleti gondjaim megoldódtak az elmúlt hónapokban, és úgy gondoltam így majd jobban tudok tanulni de ez sem segített. Valamint tudom h elég nagy baj h már nem is érdekel maga a szak, és ez is hátráltat, de már csak fél évem van hátra nem szeretném abba hagyni. Azt szeretném kérdezni hogy tudnám rá venni magam olyanra amit igazából nem akarok? A “Fogd meg magad üljél le és tanuljál” módszer nem működik sajnos. Két oldal olvasmány után ideges leszek, gyakran sírás is elfog.

Kedves Hölgyem!

Házasságom után új párkapcsolatban élek lassan 3 éve. Két kislányom velünk él a párom kisfia pedig két hetente, ünnepekkor és nyári szünetben van velünk. A lányok befogadták őt az első pillanattól kezdve.
A kisfiú(8 éves) esténként “önnyugtatással” alszik el vagyis a térdén és a könyökén támaszkodva előre-hátra “rugódzik” és közben az ujját szopizza. Eleinte csak esténként csinálta, de az elmúlt néhány hónapban már reggelente is és nap közben is szokta. Karácsonykor is velünk volt egész héten és az utolsó nap – mikor este ment haza – nap közben több, mint egy órán keresztül rugódzott ujjat szopizva a kanapén és közben monoton dallamot dúdolt. Hiába hívtuk játszani nem hagyta abba…
Engem aggaszt a viselkedése. Nem tudom mit lehet ilyenkor tenni, elfogadható ez ilyen korban még vagy túlaggódom, ebben kérném a segítségüket. Az otthoni dolgokról nem szokott beszélni, így arról nem nagyon tudok írni.
A lányaimra milyen hatással lehet ez?
Előre is köszönöm.
Tímea

A feleségem rájöttem hogy megcsalt majd egy hónap hazugság után bejelentette hogy az új szerelmet válassza de hozzá költözni még nem akar a 2 és féléves kis fiunkkal mert ott is van egy nagy fiu és egy após.

14 éves lányom bejelentette,hogy a lányokat szereti. Kitűnő tanuló nagyon értelmes. Van egy ikertestvére aki fiú. Semmi erre utaló jel nem volt eddig sokat beszélgetünk most vettem azt rajta észre, hogy “csajosodik” és ez ellen küzd. Lehet ebben a korban már erről szó? Én nem vettem ezt komolyan persze csak magamban. Vele beszélgettem erről és biztosítottam hogy semmi probléma Mi nagyon szeretjük. 10 éves kora óta focizik lánycsapatban. A testvére is focizik gondolom innen jön neki is nagyon szeretne rá hasonlítani tudat alatt szerintünk. Szerintem ebben a korban nem is tudják mi az.
Nincsenek olyan jegyek sem,hogy fiúkkal barátkozik persze jóban van velük. Az osztályban vezető személyiség mindenki szereti mind a tanárok mind a diákok. Nagyon kötődnek egymáshoz a testvérével. Külön programokat szerveznek a lányom a barátnőivel a fiam a barátaival. Válaszát előre is köszönöm.

A fiammal kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. Az egyik legnehezebb egyetemre jár, másodéves. Már a nyári vizsgaidőszakban tapasztaltuk, hogy nagyon nehezen viseli a vizsgával járó stresszhelyzeteket. Nagyon bizonytalan magában, pánikol, hogy olyat húz, amire véletlenül nem jutott ideje. Nem bír egyedül lenni, mindig kiborítja magát. A tanulmányi eredménye nagyon jó, szeret tanulni, szeretné elvégezni az egyetemet, szeretne ezen a területen dolgozni. A nyomás hatalmas, a tananyag mennyiség hatalmas, megértem és támogatom őt mindenben. Mondtam, nekem elég egy gyengébb jegy is, nem kell 5-ös mindenből, nem szeretném, ha megviselné a dolog. Ő is tudja, hogy ez így nem jó, magától javasolta, hogy pszichológushoz kéne fordulnunk, ha vége ennek a vizsgaidőszaknak. Szeretném kérdezni, mit tehetünk, hogy megszűnjön ez a helyzet, hisz sok energiáját emészti fel a pánik és nem akarom, hogy végérvényesen valami baja legyen. Milyen stresszkezelési módszerek vannak, amit esetleg már a szakember segítsége előtt is használni tud? Ha pszichológushoz fordulunk, körülbelül meddig tart egy ilyenfajta kezelés? (tudom egyénileg eltérő, de biztos van egy átlag)Annyit még hozzátennék, hogy sajnos én is maximalista vagyok magammal szemben, lehet, hogy ezt adtam át tudtomon kívül? Teljes családban neveltük, 2 testvére van, Ő a legkisebb. Köszönöm válaszát!

Jó napot!

Az én problémám nagyon összetett. Sajnos nagyon az elején kell kezdenem ahoz, hogy megértsenek.
Szüleim 7 éves koromban elváltak, van egy bátyám. Anyám férjhez ment egy 22 éves sráchoz akkor én 9 éves voltam serdülő, koromhoz képest elég fejlett voltam. Az új férj éjszakánként átjött simogatott és orális kielégítést kellett végeznem. Amikor egyszer elmondtam anyunak azt mondta hazudok és annyiba is maradt a dolog. Nem hitt senki. Aztán elvált ettől a ff-től és férjhez ment újra így megszűntek a zaklatások. Apám is megnősült közben akivel a bátyám élt és átköltözött hozzánk. Addig normális kapcsolatom volt anyámmal. A tesóm megérkezése után a bátyám kezdett közeledni és ha nem tettem meg amit kért akkor különböző dolgokkal zsarolt. Hogy megszabaduljak innen elszöktem otthonról és apámhoz mentem. Az új felesége nem szívesen fogadt, mert volt egy nagy lánya és apámmal közös gyerekük is volt. addig piszkált amíg saját kérésre intézetbe nem vonultam. Az ottani élet sem volt egyszerű állandó harcot kellett vívnom vagy meghunyászkodva lennem. Általában sikerült egy erősebb csapat csicskája lennem de hogy megszabaduljak innen is 16 évesen férjhez mentem. A férjemről sajnos hamar kiderült hogy iszik, és nagyon gyakran megvert. Elhagyni nem tudtam, mert féltem tőle, hogy képes megöl. Részegen képes lett volna rá. Eközben én dolgoztam 3-4 helyen. Az egyik munkahelyen volt internetes hozzáférés és a kolléganők megmutatták, hogy lehet másokkal beszélgetni ismerkedni anonim módon. Így végre örültem, hogy van pár ember tudtam beszélgetni.
Aztán megismerkedtem egy fiúval akivel hosszú beszélgetést folyattam.VÉGRE VALAKI A LELKEMRE KÍVÁNCSI!!!! Kiderült, egy hét után, hogy nem az én kaliberű lányokat szereti, de úgy gondoltam ha rövid időn belül leadom a súlyfelesleget akkor még több is lehet. Én ugyanis halálosan szerelmes lettem. Aztán képet cseréltünk én egy régebbi képet küldtem el. Ő is küldött. Cseréltünk telefonszámot és órákat tudtunk beszélni. Aztán éreztem, hogy elkerülhetetlen a találkozás ezért beszéltem egy barátnőmnek erről az egészről aki azt mondta beteg vagyok. és abba kell hagynom ezt. DE NEM MENT hiszen szerelmes voltam!!
Különböző betegségekre hivatkoztam, de a fiú maradt mondta megvár hiszen közben ő is belém szeretet A LELKEMBE! Kitaláltam egy olyan családot és életvitelt amilyet igazából szerettem volna. Amikor erről beszéltem a szinte benne éltem. Nevezzünk engem X-nek. Akinek a másik énem Y. Így érthetőbb lesz továbbiakban a dolog. Aztán a barátnőm látta hogy mennyire szenvedek megengedte, hogy őróla küldjek képet. Mindenféle kifogásokat, betegségeket keresetem hogy ne kelljen találkozni vele. Elmondtam, hogy még mindig beteg vagyok de egy barátnőm X meglátogatja mert ajándékot küldök Y nevében. Felmentem hozzájuk, mert az anyukájával is beszéltem többször telefonon és Őt is nagyon megszerettem. Mivel otthon nem tudott a férjem semmit és igyekeztem nehogy rájöjjön mindent elkövettem hogy amikor egy kis időm van tudjak hozzájuk menni. A barátnőm mondta, hogy beteg vagyok és kezeltetni kéne magam. Elmentem pszihológushoz 1x de azt mondta hülyeség, semmi bajom nincs. Ekkor a barátnőm megsajnált és azt mondta megpróbál kiszedni ebből a dologból de közben a fiú az anyukája annyira megszeretett, mintha a saját lánya lettem volna, de csak telefonon beszéltem vele. Aztán nem volt mentség találkozni kellett. A barátnőmnek könyörögtem hogy csak egyszer tegye meg. jöjjön el aztán eltűnök a fiú életéből. De sajnos nem így lett. egyik hazugság hozta a másikat és elindultam a lejtőn. Többször elküldtem a fiút de hallani sem akart róla, mert azt mondta nagyon szeret. Aztán hogy tovább tudjon lépni kitaláltam egy Z lányt ki tökéletes alkattal volt megáldva hátha beleszeret és elválnak útjaink. Minden ment is volt de Y-t annyira szerette hogy nem tudott megválni tőle bár már csak testvérként szerette.
Úgy tudtam megválni Y-tól hogy azt mondtam nekik mint X hogy Y meghalt.
A Z lány egy valós személy akibe szerelmes lett a fiú de itt is ki kellett találnom mindenféle trükköt, hogy mért nem találkozhatunk. Aztán X megismerkedett Z-vel és bemutatta neki a fiút. természetesen Z nem akart semmit a fiútól hiszen nem is beszéltek.
Mindig én beszéltem Z nevében.
Én meg halálosan szerelmes voltam még mindig a fiúba és vagyok a mai napig. Évek teltek el így. Nagyon szeretem még mindig a fiút de most rájött mindenre.
Szerinte skrizofrén vagyok. A családom nem tud semmit és félek ha kiderül nagyon nagy botrány lesz. Most az öngyilkosság gondolatával foglalkozom.
Köszönöm hogy elolvasta történetem. Várom válaszát!