Kedves Doktornő! Ha vki fogyatékos és nincs erről tájékoztatva, a háziorvosnál kaphat felvilágosítást erről?

Tisztelt Cím !

Nagyon rossz érzéssel tölt el, hogy emiatt már az interneten írnom kell valakinek, de úgy érzem muszáj.

Sajnos párommal való kapcsolatom miatt keresek segítséget. Párom, nagyon féltékeny mondhatni borzasztóan. Sikerült elüldöznie az összes lány barátomat és ha látja, hogy már csak nővel beszélek jön a vita vagy a cirkusz az utcán.

Én jelenleg is rendezvényszervezőként dolgozom. Discozással és bérbeadással foglalkozom főleg fény és hangtechnika terén. Mondani sem kell, hogy párom gyűlöli az egészet csak nem tud mit tenni mert kft -ben csinálom és abból kiszállni annyira nem egyszerű. Nagyon sok ismerősöm van az éjszakai életben és sok jó barátot szereztem. Nagyon jó barátom Bárány Attila lemezlovas aki miatt most éppen kirobbant a háború.

Régebben a Báránnyal zenéltünk együtt egy szórakozóhelyen és előtte tartottuk a kapcsolatot SMS-ben mert ő később ért oda. Kérdezte mi a helyzet mire én írtam neki hogy épp egy legény búcsú van folyamatban és egy nő vetkőzik,aki elég formás. Nos ezt mi kettőnk között kicsit más formában beszéltük meg. Lényeg a lényeg nem töröltem ki az üzeneteket a telefonból mert el is felejtettem meg nem gondoltam , hogy párom meg a Bárány Attilával való beszélgetést is alaposan át tanulmányozza. Mikor megtalálta ordítva hívott fel… sajnos ez a féltékenység nála már kezelhetetlen és most szakítani akar.

Sosem csaltam meg. Azt is megengedtem neki hogy nézze a facebookomat amiből mint fentebb írtam sok mindenkit le is törölt. Nem hagyja hogy nővel beszélgessek, de ő vígan írogat mindenkinek és van olyan pasi ismerőse akinek tetszik is.

Most jelenleg két napja nem találkoztunk, azt mondja vége de folyamatosan interneten vitatkozik velem. Meg elmond minden szarnak főleg a munkám miatt. Nagyon szeretem és nem szeretném elveszíteni. Nem tudom mi a megoldás, de aggódok, hogy most ezért tényleg kitesz. Én nem érzem akkor bűnnek mint ahogy beállítja.

Ön szerint mi lenne a megoldás ? Elnézést a zavarásért.

Hogyan lehet bekerülni egy társaságba? Hiányérzet és rossz hangulat csökkentése.
Tisztelt Doktornő
Egy fiatal srác vagyok, és már vagy féléve elkezdetem követni egy youtubon tevékenykedő pár évvel fiatalabb srácot. Valami miatt nagyon megfogott( Instagarm is követem így már volt alkalmam beszélni vele, de mivel sokan követik így nem olyan folyamatos a beszélgetés. Viszont a most őszi szünetbe felmentek hozzá pestre a videós barátai (van egy videós társaság akikkel így együtt szoktak bandázni). Így bőven csináltak Instagarm poszt a napjukról hogy találkoznak, még több jó videóssal akiket szintén nézek, illetve el is mennek bulizni. És olyan furcsa érzés alakult ki bennem, ilyet még soha nem éreztem, ott akartam lenni velük, én is velük akartam szórakozni, bulizni lógni. Mert egyszerűen valamilyen oknál fogva és meg akarom ismerni őket és szeretnék a bandájukba tartozni, mert engem is már régóta érdekel a videózás, látom rajtuk, hogy motiváltak, és pozitívan hatan rám, ha megismerném őket szerintem. De viszont tudom, hogy nem nagyon van esélyem így össze haverkodni velük, mert valamennyire zárt ez a videós közösség, és sajna nekem nem annyira érdekes az életem, hogy elkezdjek napi vlogolni vagy hasonló. De viszont a másik részről meg azt látom, hogy akik belevágtak ebbe a videózásba, teljesen jót tett nekik. Jó pár videósnál látom azt, hogy a videózásnak köszönhetőn újabb barátokat ismertek meg kis klikkek alakultak már ki ezen a videós közösségen belül is, és nem csak egy videó erejéig tartanak ezek a barátságok, mert Instagram poszt is látom, hogy így össze futnak és jól érzik magukat. És most teljesen produktívan telnek el a napjaim, mert azon gondolkozok, hogy hogyan lehetne megismerkedni velük.
A választ előre is köszönöm

24 éves egyetemista, tanulmányaimban sikeres lány vagyok. Az utóbbi 2,5 évben kezdődött a problémám, miszerint beleszerettem egy nálam 20 évvel idősebb nőbe. Nem tartom magam leszbikusnak, nem szeretem magam bekategorizálni, egyszerűen csak szeretek egy embert. 8 éve ismerem az említett nőt és az elején szimpla rajongásnak tekintettem ezt az egészet, de ahogy az érzéseim egyre jobban kikristályosodtak és elfogadtam önmagamat, ezek az érzések egyre jobban csak felerősödtek az illető iránt. Nagyon jó a kapcsolatunk (kávézni, különböző kulturális eseményekre járunk) de már minden egyes találkozás után “padlóra kerülök”… Nem tudok már megbirkózni ezekkel az érzésekkel… egyedül nem… Viszont félek attól, hogy “elveszítem” őt egy esetleges kitálalás után. Őrlődöm belül, mert félek (nem attól, hogy milyen kihívásokkal jár egy ilyen kapcsolat, hanem attól, hogy mi van ha rosszul reagál a kitárulkozásomra), viszont egyre erősebb bennem az az érzés, hogy többet akarok szimpla barátságnál. Nem tudom, mihez kezdjek…

5 eve voltam egyutt a parommal az eletemnelis jobban szerettem szeretem 5 napja kozolte velem hogy mint ember nagyon szeret de a szeretet at ment megszokasba es ez igy neki nem jo nem ertem MI valthatta ki belole ezt az erzest szenvedek es keresem a mierteket azt szeretem le irni hogy edes annya nem nagyon orul ennek a kapcsoltanak kulfoldon elunk es anyukaja Meg van gyozodve arrol hogy az o lanyanak csakis papiros ferfi Kell en dolgozom becsuletesen nem iszok alkoholt. (Soha nemis ittam)nem drogozom proballok megfelelni neki maximalisan DE ugy veszem eszre hogy edes annya erosen befojasolja lelkileg nem mer felvállalni oda allni anyukaja ele hogy igen anyu szeretem ezt a hulye gyereket es boldog vagyok vele tudom ensem vagyok tokeletes nekem is vannak hibaim es proballom a legjobbat kihozni magambol a legjobban megfelelni mert orulten szeretem szerelmes vagyok bele nem szegyenllem leirni DE most ossze vagyok zavarodva nagyon mit tegyek? ?hogy tegyek? ?koszonom hogy szannak ram egykis idot

Kedves Melinda! Először csinálok ilyet, nem is tudtam, hogy létezik ez a fajtája a segítségkérésnek. Mint ahogy a problémakörnél megjelöltem, szerintem ez egy tipikus kamaszkori probléma. Van egy fiú aki mar tavaly augusztustól érdekelt, ami fontos, hogy osztálytársam is egyben és most érettségizünk utolsó közös évünk. Es hát telt-múlt az idő megtetszett, én is neki végül dec. 06-án a mikulás csomagomra tűzött szívecskében tette fel a kérdést.. egyértelműen igent mondtam. Azóta még együtt vagyunk, DE nem a legjobb a kapcsolat. Én vagyok az első barátnője. És amikor már nagyon nehezen viseltem leültem vele és rákérdeztem, hogy komolyan gondolta-e ő ezt azt mondta rá, hogy igen “csak neki még olyan szokatlan ez, és bele kell jönnie, wnem mindig tudja, hogy mit csináljon” ezzel megnyugodtam megbeszéltük. De nagyon nem jó alig tudunk sőt szinte nem is tudunk kettesben lenni a kifogásai: tanulnia kell, edzés, és mindig a mamájánál alszik, hogy ne legyen egyedül a mamája. Féltékeny az egyik osztálytársamra is holott tudja, hogy nekem senki más nem kell. Úgy érzem nekem sincs olyan magabiztosságom mint mielőtt vele voltam.. Hogy nyerhetném vissza? Meg ő is félősebb.. Csók még nem történt annak tudom be, hogy még nem volt barátnője és fél. Én is félnék a helyébe áttudom érezni. De nem tudom, hogy én is hogy legyek bátrabb és magabiztosabb.. mert így nem jó.. tudom, hogy két emberes feladat de ha lépek hátha löketet adna neki, hogy bátrabb legyen, valahogy meg kell neki mutatnom, hogy mellettem bátran vállalja fel magát ne féljen önmaga lenni.

Már 2 hónapja alig alszom éjszakánként
Nem tudom minek köszonhetem az álmatlan éjszakáimat
Napközben gondolkodás közben olyan mint ha lenne belőlem még egy és mindig az ellentetjét gondolná mindennek és megszolal ez a hang.

T. Doktornő! 4 ève vagyunk egyūtt a pàrommal, nem lakunk együtt! 1 ève a páromnak sùlyos egzisztenciâlis problèmái lettek, ami ma màr odáig fajult, hogy se munkâja, se hàza, az anyukájâval èl. Ō nagyon forszirozza az összeköltözèst, èn nem, mivel attòl félek, hogy az èn nehezen megszerzett biztonságomat is veszèlyezteti! De lelkiismeretfurdalásom van emiatt, hogy a bajban nem segitek neki. Nem tudom mit tegyek? Vàlaszàt előre is köszönöm!

Problémam a következő miota külön mentünk a páromtol lassan kèt ève es a kisfiamat sem làthatom azota nem találom a helyem akar hol vagyok menekülök onnan, van párkapcsolatom de par napig birom és elmegyek onnan egy ismeröshoz parnap es ott sem birom aztan elmegyek anyámhoz ott tovabb birom de onnan is elmegyek vissza a páromhoz és ez igy megy folyton màr ezzel tönkreteszem magam és a pàrkapcsolatomat is mindig azt érzem menem kell. Kérem irja le mi ez 🙁 Köszönettel.

6éves unokám, szülei válnak.a legutóbbi rajza megdöbbentő. Egy hat emeletes ház jobb oldalán a füvön vérben úszva egy halott ember,akinek felgyújtotta egy rossz ember, és kidobta az ablakon. Abaliget oldalon rendőrautó,benne a rossz bácsi. Jobb oldalon,szomorú felhő,bal oldalon mosolygós a Nap. A felhő mérges,mert aznap nem engedi,hogy sírjon. Az ember egyedül lakott a házban,nagyon kedves volt de senki nem akart vele élni,pedig nagyon kedves volt.

Tisztelt Doktor úr/nő!
19 éves fiatal, szúz lány vagyok. Sokat szenvedtem a múltban, mert gyerekkorom óta nem tudtam beilleszkedni sehova igazán. Sokat bántottak engem, de mindezek ellenére a fájdalom megerősített. Senki nem ért meg. Nem voltam ezekkel a problémáimmal senkinél, pedig szeretnék egy ideje segítséget kérni, csak nincs pénzem. A lényeg az lenne most, hogy szét vagyok hullva. Anyám nyáron ki ment németbe dolgozni, és a bolond apámmal maradtam. Úgy érzem, hogy nem bírom tovább. Néha előfordul, hogy az apám megfogja a seggem vagy a csípőmnél simogat. Rémálmaim vannak ettől, és undorodom tőle. Egy tahó, folyton lehülyéz, lenéz, bánt. Nem csak ő, hanem a nővérem is. Ma rájöttem, hogy az anyám (annak ellenére, hogy megígérte, helyrerakja a nővérem mert szörnyen viselkedett velem) cserbenhagyott. Nem állt ki mellettem sőt, szinte egyetértett vele. Szörnyen csalódtam, mert nem ezt érdemlem azok után, hogy én vagyok az aki egyedül áll ki az anyám mellet, mert hogy válna apámtól (hál istennek). Visszatérve az apámra, van hogy bejön a szobámba egy szál gatyába vagy egy pólóban gatya nélkül. Csak simán. ez engem megvisel. Senkit nem érdekel az rajtam kívül, hogy ez szerintem már szexuális zaklatás. Az enyém csak leintett. Tényleg túlreagálnám ezt? Ez normális? El akarok innen menekülni, de nem tudom hogyan? Senkim sincs. Mit tegyek? Próbálkoztam lottón pénzt szerezni, de nem ment persze. Lassan már önhalálon jár az eszem, de igyekszem ezt kiverni inkább a fejemből. Csak az a baj, hogy nincs aki kimentsem ebből a szenvedésből. Mit tehetnék én pénz nélkül?

Jó napot !a kapcsolatomnak 2 és fel honapja lett vége 5 ev után ebből 2 és fel évet együtt is eltunk !a volt párom 10 évvel fiatalabb nálam tehát én a no vagyok idősebb !egyszercsak a semmiből közölte velem hogy elmúlt a szerelem és nem akarja a kapcsolatot folytatni tovább !szakitas előtt meg esküvőt terveztünk meg ilyesmi semmi gond nem volt !nagyon jól működött köztünk a szex meg sokat nevettünk !elkoltozott elvitte minden dolgát egy hónappal a szakitas után ,mikor eljött érte kerdeztem tole nem e folytatjuk mert szeretem és vele akarok lenni !azt mondta jól döntött és nem akarja már a kapcsolatot !azt mondta mas eletszakaszban vagyunk és ő így ezt nem akarja tovább !azota sem beszélünk nem ír nem keres!en nagyon szeretem és vissza akarom ot kapni !nekem ő volt az igazi !tanacsat szeretném kérni ,van e meg esély hogy egyszer meggondolja magát!valaszat elore is koszonom

Kedves Válaszadó!

Munkahelyemen az egyik kolléga megkeseríti a az iroda éltét. Kevésbé szakmaian szólva, igazi energiavámpírról van szó. Ahogy megérkezik reggel, rögtön önti ránk a munkával, magánéletével kapcsolatos ügyeit, naponta többször hisztirohamot kap, nyafog, csapkod, panaszkodik, pár perc múlva röhécsel és megköveteli, hogy minden figyelem rászegeződjön. Több kolléga is elment már miatta, hisz egy egyszerű beszélgetést sem tudunk folytatni bent, mindenbe beleszól. Igazán nem a munka, hanem a kolléganő fáraszt le. Ő elmozdíthatatlan pozícióban van, egy rossz szót sem szólhatunk neki helyzetéből következően, ráadásul open office-ban dolgozunk.
Attól van már gyomorgörcsöm, hogy vele kell egy légtérben lenni. Aki megteheti fülest használ és zenét hallgat, de ez sem opció mindenkinek. Beszélgetni egymással alig lehet, mert rögtön megírja a főnöknek, ha rátartozik, ha nem. Naphosszat magát dicséri és másokat leminősít, miközben a munkánkba sem lát bele. Ő a legfiatalabb és gondolom bizonyítani akar.
Nem szeretnék munkahelyet váltani miatta, de azt sem tudom, hogy mit tehetnék, hogy jobban érezzem magam a munkahelyen. Teljesen megmérgezi a munkahelyi légkört…

Ön szerint van erre a helyzetre valamilyen megoldás, taktika?

Segítségét köszönöm előre is!

Üdvözlöm! Egy 9 hónapos szeretni való kisfiú édesanya vagyok, aki minden nap könnyekbe fojtja bánatát, mert ez a pici emberke egy gyógyíthatatlan betegségben szenved. Egy ritka genetikai rendelenességgel született ami sajnos nem kezelhető. Szellemi és testi fogytékosággal jár. Igazából születése óta tudjuk de én ezt a mai napig nem vagyok képes feldolgozni! Teljesen ki vagyok merülve érzelmileg! Szinte már a reggeli ébredés is fáj! Borzasztóan félek a jövőtől, hogy mi lesz vele/velünk! Sokszor úgy érzem nincs erőm ezt végig csinálni! Nagyon szeretem a kisfiam de ha rá nézek a szívem szakad meg a fájdalomtól…a világ összes keserűségével! 🙁

Üdvözlöm!

2014-ben váltam el egy. Kapcsolatunk a volt férjemmel kihűlt, helyrehozhatatlanul megromlott. A házassábunkból született egy akkor 6 éves gyermek, aki akkor kezdte az iskolát. azóta nekem lett egy új kapcsolatom és ebből a házasságból született egy baba.
Kisfiam mindig is elég labilis természetű volt, a válás után sokáig engem hibáztatott. Megviselt nagyon és próbáltam meggyőzni, hogy senki sem hibás, és higyje el jobb így apának és anyának is. Nem fogunk már veszekedni, de őt éppúgy fogjuk szeretni. Ekkor édesapja kifejezetten jó kapcsolatot ápolt vele. Azonban elérkezett az apukánál egy mélypont amikor elkezdte hanyagolni a kisfiát. Ez nagyon megviselte, csúnyán és sokszor szidalmazta. Persze mindig csitítottam az indulatait. Nagyon bizalmas és jó kapcsolat volt mindig is a fiam és közöttem, leszámítva a válást követő néhány hónapot. A fiam tanulmányi eredménye leromlott, egyre kiszámíthatatlanabbá vált, egészségi problémái lettek.
Szerencsére a férjem is bíztatta, hogy szeresse az apukáját, de rá is bármikor számíthat. Nagyon jó közöttük a viszony, barátjának tekinti és sokat ad a véleményére. Bíztatásunk és kitartásunk eredménye meghozta a gyümölcsét a fiam összeszedte magát és végre javított a suliban, jobb kedvű, vidám lett.
Ekkor az apukája is talált párt magának, ott is van két kislány (nem közös).
ismét odafigyel a fiamra, játszik vele. csakhogy! gyermekemben feltámadt a bűntudat, hogy rosszakat mondott az apjára amikor hanyagolta. és nagyon örül,hogy most apa ismét vele van, viszont bánkódik a sok szidalom miatt amit rá mondott.
hiába magyarázom, hogy az akkor volt és ne bánja, mert csak nekem mondta én meg nem említettem senkinek mégis rosszul érzi magát miatta.
Sajnos apjával annyira nem jó közöttünk a viszony, hogy ilyen bensőséges dolgokat megbeszéljünk, mert még a házasságunk alatt sem lehetett ilyenről beszélni vele, nemhogy most.
Sokat bántott azelőtt és most is, nagyon sok mérges tüskét hagyott bennem, de soha nem jutna eszembe e miatt a gyereket ellene fordítani, még úgy sem, hogy ő számtalanszor bántott engem a gyerek előtt.

Mindenesetre, most a fiam két érzelmi hullám között sodródik. Örül, mert ismét apa törődik vele, és bűntudata van, a régen gondolt és mondott szidalmak miatt.
Sokszor gondterhelt és fáradt.
És most én sem tudom hogyan tudnék neki segíteni.
A félelem azonban még bennem mindig ott van, ha megint kinyitja a szívét az apjának és egyszer megint hátat fordít neki mi lesz? (ezt nem szoktam mondani és éreztetni vele)

Kérem segítsen mi lenne a leghelyesebb megoldás ebben a helyzetben.