Tiszteletem Sajnos büntetés végrehajtási intézetbe kell vonulnom azt szeretném kérdezni hogy ha szakember foglalkozik kisfiammal távollètem idelye alatt akkor minimálisra lehet csökkenteni a hiányombôl adódó sèrülèseit? Próbálom őt felkèsziteni arra hogy nem leszek itthon lehet nem a legjobb ötlet sajnos az èdesapa is hasonló helyen tartózkodik előre is köszönöm válaszát maradok tisztelettel

Üdvözlöm!
19 éves lány vagyok,akinek az élete komoly változások előtt áll. Iskolába járok, s közben dolgozok. A szüleimmel élek, de hitel miatt sajnos a házunk árverésen van, ami éppen folyamatban van.
Édesapám szerencsejátékozik, és egyre több pénzzel tartozik nekem, ami majdnem 2 havi fizetésemet jelenti.
A barátom új helyre költözik, és felajánlotta,hogy mi lenne, ha összeköltöznénk.
Sajnos nem tudom mit tegyek,mert szívem szerint mennék, azonban a szüleimet, és a 11 éves öcsémet nem akarok “egyedül” hagyni ebben a hatalmas problémában.
Anya egyre jobban támogatja azt,hogy menjek, és szabaduljak ki ebből a környezetből, mert egyre rosszabbul vagyok itthon.
Pánikrohamszerű tüneteket vettem észre magamon, már lassan 3 hete, amik egyre sűrűbben jelentkeznek. Az elején még csak fulladtam, és sírtam, de az elmúlt héten már zsibbadás és remegés is társult hozzá. Néha-néha hideg rázás is jelentkezik, de ezt eddig csak 1 max 2 alkalommal tapasztaltam.
Jelenleg anyukám tanácsára egy homeopátiás szert kezdtem el szedni,de nem igazán érzem a hatását. Frontin eddig 3 alkalommal vettem be, attól sokkal jobban lettem, azonban édesanyám nem nézi jó szemmel.
Szeretnék tanácsot kérni, legfőképpen azzal kapcsolatban,hogy ezeken a pánikroham szerű tüneteken hogyan is tudnék túljutni, ugyanis elég nehezek így a mindennapok, valamit a társas kapcsolataimat is egyre inkább hanyagolom.

Kedves Doktor!
Férjemmel már régóta babát szerettünk volna, ám két vetélésem is volt mire végül sikerült gyermeket világra hoznom. Terhességem közben édesapám meghalt. Egy szép délután után férjemet felhívták, és tőle kérdezték sikerült e hazakísérni a kolléganőjét, akivel kettesben céges buliztak. Ezután összevesztünk, majd kibékültünk. Másnap munkahelyről üzent egy közösségi oldalon keresztül, hogy pakoljunk el a házból. Egy hétig kerestem, h legalább magyarázatot adjon nekem, mi történt. Egy hét után visszakönyörögtem magam hozzá, mivel az indokait felületesnek éreztem (ellustultam mostanság, a takarítás hiányosságait, évekkel korábbi vitákat, testem megváltozását, és a vele kevesebbet törődést hozta fel indoknak). Javítottam ezeken a hibákon, nagyszerűen ment minden pár napig, egészen addig, míg újabb céges buli nem lett. Ekkor telefonon hívott, és úgy jelezte, h neki ez nem működik. Hazavártam, és magyarázatot kértem tőle. Bevallotta, hogy megcsókolta azt, akire féltékeny voltam, amit megbocsátottam neki. Ennek ellenére ő elkezdett szavakkal bántani engem, és ismételten elzavart minket a háztól. Hogyan dolgozzam fel ezt, hisz én szerelmes voltam bele? A gyermek felől nem érdeklődik, és ha elviszi, (egy héten egyszer) akkor is csak a nagyszülőkhöz megy vele. Hogy fog ez kihatni a gyermekem életére? (Mindent megpróbálok, hogy ő ebből ne érezzen semmit, ám az édesapja a gyerek előtt támadt rá édesanyámra). Az édesapa azt állítja, hogy minden csak az én hibám, és miattam történik mindez. Hogy dolgozzam fel a vádjait, mikor én úgy érzem mindent megtettem, hogy működjön a dolog?

Tisztelt Doktornő.Segitséget szeretnék kérni,hogyan kezeljek egy olyan embert aki szeret de nem akarja elhagyni az élettàrsàt miattam.De féltékeny és zavarja hogy én a testvéréhez jàrok azt mondja hogy én ezzel őt bàntom.De nem értem miért?Ha az érzéseimről beszélek neki egyből tàmadàsnak veszi és ő is tàmad engem,megharagszik ràm és ugy hoza ki a dolgokat hogy magamat hibàztasam és bűntudatot kelt bennem.De ha ő neki nem tetszik valami azt ő tudathatja velem. Magàba sose veszi észre a hibàkat,mindig màst hibàztat.Nem tudom mit tehetnék?Most elfelejtette a szülinapomat és szóvà tettem neki,és még neki àllt feljebb,és ugy hozta ki hogy magamat hibàztassam.Most nagyon haragszik ràm.Bànt ez az àllapot,de nem igazàn tudom kezelni a reakcioit.Szeretem őt és nem szeretném elvesziteni.Mit tehetnék?

Kedves Doktor Úr/ Nő!

Én egy 17 éves, meleg kamasz vagyok. Mindig is biztos voltam abban, hogy a saját nemem vonz, bár volt egy kapcsolatom is egy lánnyal még 13 évesen, de csak szellemileg tudtam vonzódni hozzá maximum és inkább barátság volt csak..
A lényeg és egyben a problémám pedig az, hogy úgy érzem, elbizonytalanodtam abban, hogy meleg vagyok-e, vagy lehet inkább biszex vagy heteró, mert ugyanis pár hónappal ezelőtt elgondolkodtam azon, hogy majd Coming Out-olok, de szerintem akkor fognak elfogadni, ha belül én is elfogadom magam, ha magabiztos leszek és tudom azt, hogy én ez vagyok, ezt képviselem, és ha nem bizonytalanít el mások véleménye.
Csak hogy mások véleménye (értem a homofób megjegyzéseket és társait) engem állandóan foglalkoztatnak és elbizonytalanítottak és elbizonytalanítanak, és elismerem, hogy mindig másnak szeretek megfeleni szinte minden téren, ráadásul elég érzékeny is vagyok.
Ezután pedig úgy érzem felerősítettem magamban ezt a bizonytalanság érzést, hogy talán mégsem vagyok meleg, és hogy mit szólnak majd hozzá az emberek, legyél heteró, hisz mivan ha az igazi nem is egy fiú lesz, meg légy heteró, mert az a jó és a helyes, sose fognak elfogadni úgy sem.. meg ilyenek, és eléggé rá stresszeltem erre és mára már azt sem tudom, mit akarok igazán. :/ Ezt követően nagyon rástresszeltem erre és kialakult bennem egy félelem, hogy nehogy heterová váljak. :/
Mára ez odáig fajult, hogy már kényszeresen nézem a lányokat, hogy mit kell vonzónak találni és hogy milyen jól néz ki meg hogy mit kéne bennük szeretnem meg ilyenek és megjelentek fantáziák is, és egy kis vonzalom is náluk, aminek nem örülök. Nem érzem azt, amit a fiúknál szoktam. Sőt, a fiúknál lecsökkent a vonzalom nagysága is, amivel soha nem volt gondom. Bár igaz, hogy gyakran önkielégítek, olykor kép/videó segítségével. Sokszor érzem azt, hogy nem tudom magam elfogadni. Sokat gondolkodom ezen. A jövőmet mindig is egy azonos nemű társ mellett képzelem el még most is és úgy alapból is mindig a saját nemem felé kacsintgatok, de aztán jön ez a bizonytalanság érzet és mindent összekavar.
Ez normális ebben a korban, el fog ez múlni? Pusztán kíváncsiság volna ez? Vagy mit tudna tanácsolni, hogy tudnám megoldani a problémámat, vagy egyáltalán mi lehet a bajom? Nagyon tanácstalan vagyok :/ nem tudom, hogy kezdjem el megoldani a problémámat. :/

Válaszát előre is köszönöm!

Üdvözlöm!
Szakított velem a barátnőm. Nem szeretnék belemenni a részletekbe, mert nagyon hosszú lenne. Nekem is van részem benne, neki is van. 27 éves vagyok, ő 25 éves. 8 évet töltöttünk együtt, sajnos nem laktunk együtt, mert nem volt rá mód. Most kerül engem. Azt mondta nem szeret. Ha bíznék, hogy talán rendbe jöhetnénk, hogyan maradjak a közelében, hogy teljesen ne távolodjunk el egymástól? Egyenlőre nem szeretne látni, az biztos.
Köszönöm a válaszát!

2 éves az Unokám, és olyanokat mond_
– sírni szeretnék,
– el szeretnék esni,
– szomorú vagyok…

Tisztelt Szakértő!
24 éves lány vagyok és párommal közel 2 éve élünk kapcsolatban. Nagyon boldognak érzem magam mellette, ő tökéletes számomra, azonban néha eluralkodik rajtam a féltékenység, mivel a páromat szinte csak lányok veszik körül. Igazából az szokott zavarni, hogy mivel a párom eléggé nyitott, így nem azt érzem, hogy van 1-2 lány barátja, akivel nagyon jóban van és róluk sokat mesél, hanem van 30-40 lány a környezetében akivel jóban van (barátok, munkatársak stb.) és róluk mind mesél. Kicsit úgy érzem néha, hogy nincs meg az a fix 1-2 barátja (lányok), akihez “kötődhetnék”, hanem kicsit erről is mesél, kicsit arról is, ami nekem néha sok és féltékenységgel reflektálok. Lehet, hogy ez azért van, mert zárkózottabb típus vagyok, de valószínűbbnek tartom, hogy nem ez a fő probléma, mert ha ilyen sok fiú barátja lenne, akkor nem zavarna ennyire a dolog (persze valamennyire ott is rosszul érintene, hogy nincs 1-2 fix ember akiről mindig hallok, hanem erről is arról is).
Mivel ennyi lány veszi körül a barátomat, akikkel jóban is van, ezért néha már nem is annyira tudom követni azokat a dolgokat amiket mesél a párom velük kapcsolatban és mivel követhetetlen, féltékeny leszek. Túl soknak érzem. Azt hiszem, ha csak 3-4 lány lenne, de róluk minden élményt megosztana, sokkal átláthatóbb lenne számomra és nem is lennék féltékeny. Egyébként érdekes, hogy maga a tény nem zavar, hogy ennyi lány barátja/ismerőse van, akivel ilyen szinten jóban van, az sem zavar, amikor találkozik velük. Csak akkor vagyok féltékeny, amikor mesél.
Miért lehet ez a féltékenység? Mit tehetek ellene? Nem szeretném ezzel mérgezni a szép pillanatokat.
Előre is köszönöm a segítséget!

Kedves Doktornő!

5 éve vagyok párkapcsolatba. A következő kérdésem lenne: A párom titokban videózza a kolléganőjét. Korábban már lebukott, ígérte, hogy többet ilyet nem tesz. A miértre az volt a válasz, mert csinos, de semmi több. Az 5 év alatt kb. 4-5-ször videózta le, és fotót is készített (kb. 5-6 db-ot). Persze a kolléganője nem tudja. Legutóbb másfél éve bukott le, megígérte, hogy nem fordul elő többet, de most ismét…. A kapcsolatunk 2. évét követően egy másik kolléganőjével megcsalt. A kérdésem: Lehet még a mi kapcsolatunk “normális”. Vagy jobb lenne ha szétválnának útjaink? Egyébként 4 hónapja babaprojekten vagyunk. De úgy érzem, hogy még nem késő lépni, ha ez szükséges.

Tisztelt Cím!

Sajnos nekem olyan problémám van, hogy nem merek mások előtt beszélni. Ez nem minden esetben van így. Van, hogy csak egy ember előtt, de leginkább akkor van, ha több ember előtt kell beszélnem. Ha közben rám néznek, akkor fokozódik a szorongás. Minden egyes felém intézett kérdezéskor szorongok. Mint ha kimenne belőlem az összes erő.
Ebből akarok kigyógyúlni. Mit tudna ajánlani, hogy saját magamat tudjam kezelni/gyógyítani?

Kb. 2 hónapja levelezek egy férfival. Nagyon jól találjuk a hangot, szeretünk egymással levelezni. Még csak most ismerkedünk meg egymással. Írta nekem, hogy idén januárban kivizsgálásra kell mennie a bal fülében lévő fülzúgás próbléma miatt. Ez még decemberben volt, sajnos azóta még egy sort sem írt nekem, mit tanácsol mit tegyek, meddig várjak rá? Várhatók-e tőle még levelet? Vagy ne reménykedjek tovább?
Azt egy szóval sem említette, tavaly, hogy nem akar velem tovább levelezni!! Egyik levelesem utalt arra, hogy szakítani szeretne velem! Sőt még az utolsó levelében is kérdezett valamit, amire várta, hogy írjam meg a válaszomat! A mobilszámát meg adta nekem, de ő azt nem nagyon szokta használni írta egy levélben, ő interneten szokott értekezni vagy skypem, de ezt csak otthonról. Régi nem okostelefonja van. Már hívtam egyszer-kétszer, de nem vette fel. Sms-re sem reagál.
Nem tudom, hogy mit tegyek? Nagyon szeretnék már tudni róla valamit? Megkerestem a lányát is, de ő sem válaszolt.
Kérem, adjon tanácsot, hogy mi tévő legyek!!! Az nem vallana rá, hogy csak így eltűnjön!

Kedves Melinda,
a párom Asperger szindrómás, jelenleg pránanadi kezelésekre jár ami jó hatással van a tüneteire. Amiben szeretném a segítségét kérni, hogy a szexuális életünk gépies, monoton. Ez tudom hogy a betegség jellemzője, viszont fura az utcán lévő nőkhöz való viszonya. Szinte minden szexuálisan vonzó nőt feltűnően bámul, szinte le sem veszi a szemét róluk, furán szinte megbénulva. Maga elé engedi Őket közben rátapad a hajukra, vagy a fenekükre. Az is előfordul hogy szándékosan nekik megy aztán szinte bénultan nézi az arcukat. A fiatal iskolás kislányok közelségében is nem csak hogy borzalmasan nézi Őket hanem próbál vicceket mesélni, poénkodik és nézi hogy a lányok mosolyognak e ezen. Annyira furcsa hogy gyomorideggel megyünk ki az utcára. Én ez miatt, Ő az miatt hogy fogalma sincs miről beszélek. Ez egy külön probléma lehet vagy a betegsége egyik tünete? Köszönöm válaszát!
Üdvözlettel
Anna

Tisztelt Cím!

Én annyira vágyom arra, hogy valaki mellett boldog legyek, talán ezért nem sikerül. Mert annyira nagyon akarom. Sokszor úgy érzem, hogy hiába küzdök, hiába próbálok barátokat, levelező társakat keresni, -én meg vagyok átkozva – egy rövid ideig sikerül, de utána se szó, se beszéd, de úgy eltűnnek, mintha nem is léteztek volna, és ez engem nagyon megvisel. Miért kell eltűniük az életemből, miért nem tudják leírni, hogy “bocsika, de nem akarunk levelezni veled tovább”. Sokszor hallottam amikor a férfiak, azt mondják, hogy nem nagyon értékelik a nők a jó embereket. Pedig ez mindenkire nem igaz, mert én tudnám őket értékelni.
Sajnos évek óta szenvedek egy rossz házasságban, már többször eszembe jutott a válás, de ennek főleg anyagi vontatta és a lakás felosztása az akadálya. Tudom, hogy hibás vagyok abban, hogy eddig még nem váltunk el, de úgy éreztem, hogy kell egy kis idő, míg megérik bennem ez az elhatározás. Soha igazán semmit nem tudtam megbeszélni a férjemmel, soha nem éreztem, hogy a bajban is számíthattok rá, teljes mértékben, mindig mindent nekem kellett megoldanom. A gyerekeinkkel sem találja a hangot nagyon sokszor, azaz igazság én már belefáradtam ebbe a helyzetbe.
Sokszor a levelezőtársaimtól nagyobb figyelmet, őszinte szeretett kaptam, és támogatást, mint a férjemtől. Most azért keseregtem el nagyon mert nagyon magányosnak érzem magam, vágyom a szerelemre és szeretettre és én is szeretnék valakit nagyon boldoggá tenni. Mert nemcsak adni, de kapni is nagyon szeretek. Vágyok egy olyan társra aki megért engem és nagyon szeret, de ugyanakkor énis szerethetem őt és mindenben a társa lehetnénk egymásnak.
Kérem, adjon tanácsot, hogy mit tegyek, hogy ne éljem meg ilyen tragíkusan azt, hogy úgy érzem az én személyemre, barátságomra, lelkemre senki nem kíváncsi, mert ezt nagyon nagy szomorúságot okoz. Depressziós nem vagyok, csak nagyon magányos!!! Nagyon vágyók egy igazi férfi őszinte szerelmére, és nem szeretem, ha becsapnak, kihasználnak és eltűnnek magyarázatok nélkül. Nekem szomorúságot okoz, ha nem kellek senkinek!!!
Mert úgy érzem, hogy annyi szeretett van bennem, de nem tudom kivel megosztani, mert nem kíváncsi rá senki.

Kedves Doktornő! 29 éves létemre megtorpant az életem és nem tudom mi lenne a kiút. Elég későn, 25 évesen vesztettem el a szüzességem. Ennek oka, hogy nagyon zárkózott voltam mindig, folyton itthon ültem, illetve plátói szerelmeim voltak. Elvégeztem a főiskolát, és csak miután munkát találtam, akkor sikerült férfiakkal ismerkednem. Összejöttem az egyik kollégámmal, a dolog szépséghibája, hogy neki akkor barátnője volt. Ha a szívemre teszem a kezem, mondhatom hogy nem is ő maga érdekelt engem. Csak már át akartam élni azt amit mások jó 10 évvel hamarabb. És így már szinte mindegy volt, csak legyen tapasztalatom. De tetszett nekem egyébként, csak ismertem a jellemét hogy milyen… Nagyjából 3 hónapig volt viszonyunk. Azóta ő elvette feleségül a barátnőjét, én meg egyedül vagyok. Még csak nem is randiztam senkivel. Ugyanolyan visszafogott maradtam. És ugyanúgy plátóian szerelmes valakibe, kb 1.5 éve. Nem tudom mit tegyek, az évek csak telnek, én meg várok… várok… Valaki azt tanácsolja tegyem fel magam társkeresőre, de idegenkedem tőle. Pár hétig fent voltam, de semmi kedvem az ilyen ismerkedéshez. Munkahelyen nem tudok ismerkedni, nincs senki olyan. Barátaim, barátnőim nincsenek, hobbim sincs. Szóval munka után hazajövök, és itthon vagyok. Szeretnék majd pár magamnak, meg gyerekeket, de így hogy… Néha már beletörődök, és egyedül élő nőként látom magam a jövőben, de a vágy mégis meg van bennem… Nem tudom mit tegyek.

1 ève vagyok együtt baràtommal, akinèl kapcsolat eleje óta èrzem, hogy sokkal nagyobb a szexuàlis vàgya mint az enyèm. Nekem ő első baràtom akivel intim kapcsolatom is van. Figyelmes felèm, finoman is közeledett udvarias, nem eroltet ram semmit, tehat sok pozitiv tulajdonsaga van mègis azt èrzem hogy nekem ez nem jelent olyan örömforràst mint neki ( fel tud izgatni kezèvel de talàn az eddigi tapasztalatok miatt h utàna nem èreztem semmi különöset belőle, nem marad meg a vàgyam ès ritkàbban vàgyom rá) ès tanàcstalan is vagyok mit csinàlhatnànk màskèpp. Ha szóba hoztam csak finoman probaltam h különbözőkèpp vagyunk összerakva, kisebb ra az igènyem de ő figyelmes meg dicsérem mi fogott meg benne ( de ez neki erzekeny tema mert ebbol erzi magat ferfiasnak) Hetente többször igy is egyutt vagyunk ès az ölelèseire masszàzsra egyèb módon testi erintesre mindig van igènyem amiről tud ès meg is ad.Kiderült h nèha pornót is nèzett ( miutan mtam h ezzel megbànt mert olyan mintha màs nőkre izgulna, elvileg abbahagyta. Lehet neveltetesbol is fakad h mèrtèkletesebb vagyok. Azt mta hogy tudja h èn kevesebbszer igènylem ès nem akar az agyamra menni h mindig közeledne. Viszont igy ha nem làtom biztos h önkielègit. Tudom h nem vagyunk egyformàk ès pont mert ragaszkodunk egymas lelkehez azert tartunk ki egymas mellett. Csak rosszul esik ès fèlek h ő egy csàbitasnak esetleg nem tudna kèsőbbiekben ellenallni ès h a fenti tèmàban mi lenne a megoldàs illetve mi tekintendő normàlisnak? Kompromisszum h szemet hunyok ezek felett, ő pedig azzal köt kompromisszumot h nem nyomul mindig?