Szèp napot kívánok! Szakács a szakmám menza konyhán dolgozom. Konyhalánynak vagyok felvève. 1 ève dolgozom előző munkahelyen még nem voltam. Szeretem csinálni csak az a problémám ki vagyok mindig nèzve azért mert picivel több a fizetèsem és kihasználnak mert fiatal vagyok és én úgyis bírok mindet. Segítség az nem nagyon van. Napi 700 főröl beszèlek. Előző csapat vezetőm lelkileg leamortizált. Mindig is fèlènk ès aggódós voltam, vagyok. Soha nem bántottam a kollégáimat és Rossz szót sem és valahogy a negatív viselkedés kapom vissza mièrt? Munkaheyet szeretnék váltani nem merek lèpni valamitől fèlek. Szüleim szerint szokjam meg minden este próbáltam elterelni a figyelmemet pl zenehallgatás meditáció,tánc, sèta stb ideig darabig tart és depresszióba estem. Esténként nehezen kapok levegőt stressztől. Ha esetleg tud segíteni tanácsot adni meg köszönèm.
Enikő

Jó napot kívánok!
Úgy érzem össze vagyok zavarodva…
Agorafobiaval kezeltek több mint 4 évig, de decemberbe abba hagytam a gyógyszert. Több mint két éve élek együtt párommal, nagyon jól megvagyunk bár volt egy csúnya vitánk decemberben de megbeszéltük a dolgot.
Lassan másfél hete úgy érzem mintha teher lenne a számomra, feszült vagyok. A barátokat se fogadom, valami olcsó kifogással “le rázom” őket. “Egyedül akarok lenni…és hagyjon békén mindenki!” Ezt érzem és feszült vagyok mellette fáradt és üresnek érzem magam.

Júniusba lesz az esküvőnk, beszéltünk a gyermek tervezésről, saját lakást szeretnék…azt hittem ez okoz mindent…hogy megijedtem ezektől a komoly dolgoktól. De már magam sem tudom mi ez az egész 🙁

Tisztelt szakértő!
Kisfiam 5,6 éves,volt koraszülött,1500g született 31 hétre.3 éves kora óta súlyos viselkedés zavara,magatartás problémánk van,rendszeres neurológiai controlokra járunk.
Ott sztereotip mozgászavart diagnosztizáltak,gyerekpszichiáter F9010 bno kódot írt,ez mit is jelent pontosan ?sok mindent nem találok róla a neten.Strattera gyógyszert kezdtük szedni.Azt szeretném megkérdezni hogy erre mért nem jár emelt családi pótlék ha ilyen drága a gyógyszer!Sajnos így a közgyógyra se vagyok jogosúlt.Válaszát előre is köszönöm Üdv.Erika

27 éves nő vagyok. Évek óta egyedül vagyok, egyetemi éveim óta nem volt férfi az életemben. Váratlanul beleszerettem egy 44 éves férfiba. Ő is egyedülálló, szintén évek óta van egyedül. A szüleim nem nézik jó szemmel a kapcsolatot, folyamatosan marnak. Nem képesek elfogadni, öregnek tartják. Őt is becsmérlik és engem is. Kettőnk kapcsolata sem alakul jól emiatt. Ő nem hajlandó beszélni a szüleimmel. Én egyre kétségbeesettebb vagyok. Magamba fordultam, bezárkóztam, elhanyagoltam a munkámat, emiatt gyakorlatilag szinte a nulláról elölről kellett kezdenem. Így magamra maradva még kevesebb az önbizalmam, kilátástalannak ítélem a jövőt. Hiába vagyok diplomás, szegényes körülmények között élek. Különköltözés szóba sem jöhet. Szüleim egyre jobban lerobbannak, csak rám számíthatnak. Minden barát, egykori diáktárs, jó ismerős családot alapított körülöttem, nincs akinek elmondhatnám az engem nyomasztó problémákat. Szerettem volna én is megállapodni valaki mellett, egy pillanatra lehetségesnek tűnt. Jó ideje nem tarthatom a kapcsolatot a férfival, akit őszintén megszerettem, mivel a szüleim ellene vannak az egész dolognak. Nem mehetek el hozzá, nem hívhatom fel, nem találkozhatok vele munkaidő után. Mit tehetnék?

Tisztelt Doktornő!
Én homosexuális vagyok. Eddig teljesen titkoltam másságom, nem gyanították az emberek. Viszont most úgy érzem rájöttek az emberek a munkahelyemen is és a családomban is. Iszonyatosan kibeszélnek a hátam mögött, kiközösítenek, már sexuális életet sem tudok élni, mert akkor iszonyatosan szégyenlem magam. Eddig nem okozott problémát az én kis titkos életem, nem értem mi változott. Hogyan tudnám ezeket a dolgokat ismét teljesen elrejteni a világ elől? Válaszát előre is köszönöm

Szép estét kívánok. Úgy gondoltam le írom a problémámat. Egy nagyon rossz kapcsolatban élek. Nagyjából leírom.
2éve ismerkedtünk meg az elején nagyon jó volt minden, aztán ahogy telt az idő egyre rosszabb lett minden. Eleinte csak csúnyán beszélt velem aztán már bántott is de akkor még ritkán. Mostan már ott tartunk, hogy ha vissza beszélek neki vagy “nem fogadok neki szót’akkor már egyből üt bánt. Már voltam kórházban is mert eltörte a bordam. De ugye ezt nem mondhatom el senkinek mert akkor szakít.. Senkinek nem mondhatok semmi rosszat a kapcsolatunkról. Én őt nagyon már betegesen szeretem, egyszerűen nem tudok rá Haragudni ő sokszor hangoztassa hogy nem szeret már engem és azt akarja hogy meg haljak mert nyomorék vagyok mivel nem fogadok neki szót sokszor. Ő azt szeretné hogy mindenre bologassak és mindennel ertsek vele egyett, de ez a baj velem, hogy nem tudom befogni a szám ha valami nem tetszik nekem. Tudom én vagyok ebben a hibás, mert ilyenkor jön a vita. Sokszor azt érzem hogy most már nem fog érdekelni és úgy érzem eltudnam hagyni de ez sajnos nem tart sokáig. Ez olyan mint egy ördögi kör nem lehet belőle ki mászni. Ha nem vagyunk együtt mindíg rajta jár az eszem hogy vajon mi csinál stb.. Nem tudom elképzelni nélküle az életem de így is megöl. Nem tudom mit tegyek hogyan szeressek ki belőle. Félek vele szakítani mert tudom hogy mennyit szenvednek a hiányától szerintem belehalnek a fajdalomba. De így meg..: ( minden nap sirok, már semmi nem okozz nekem boldogságot. Az utóbbi időben híztam az teljesen elvette az onbizalmamat. Mindíg azt mondja nekem malac vagyok undorító stb.
Nem tudom hogy masszak ki ebből: (

Kedves Cintia!

Nemrég költöztem össze külföldi párommal (külföldön). Ő itt kapott egy nagyon jó lehetőséget, én nem voltam elégedett az otthoni munkahelyemmel, ezért úgy döntöttünk, itt kezdjük közösen el az életünket. Pár nappal az érkezésem után bemutatott egy kolleganőjének, aki úgy érzem többet szeretne tőle, mint barátkozni. Állandóan írogat neki esténként, ha valamilyen közös munkahelyi program van, mindig ő az aki telefonál, tudván, hogy a párom együtt él velem. Tegnap elmentünk egy közös munkahelyi vacsorára, ahol a hölgy folyamatosan a haját simogatta, ha a párommal beszélt…Nagyon zavar hogy pár hónap alatt ekkora teret nyert valaki a barátom életében és ezt ő észre se vette. A költözés miatt persze nem volt súrlódásmentes a kapcsolatunk az elmúlt hónapokban és most, hogy itt van egy harmadik fél is, akivel minden nap egy irodában dolgoznak..én enyhén szólva kikészültem. Beszéltem a párommal az érzéseimről és megígérte, hogy nem enged teret ennek a nőnek az életünkben és nem fog neki kedvességből válaszolni. Én mégis nyugtalan vagyok és feszült. Nem ismerek itt senkit, egyelőre munkám sincs, miközben egy vidám, dekoratív nő környékezgeti naponta a szerelmemet. Mit tanácsolt adott helyzetben? Köszönöm.

Üdvözlöm!
Magamról annyit férjemmel harmonikus kapcsolatban élünk.Májusban lesz a fiunk 20 éves.Egyedüli gyerek,kitűnő tanuló,nem dohányzik,nem iszik,nem csélcsap,vagyis egy rendes gyerek.17 évesen megismerte első barátnőjét Tamarát.Nagyon boldogok voltak,amíg 1,5 év után a lány legjobb barátnője elcsavarta a fiam fejét(Ez volt a 8. komoly kapcsolat amibe belerondított).Bevallom ez nekem nem volt szimpi,de nem foglalkoztam vele.Ez a lány Zita azóta is a fiammal van.Eddig 2x szakítottak,ilyenkor a fiam tisztán látja azokat a hibákat amiket mindenki a környezetében.Ez a lány egy uralkodó típus,aki ha valamit/valakit megszerez nem engedi többé.Előtte 3 hónap volt a leghosszabb kapcsolata,minden fiú sietett menekülni.Nálunk az a baj,hogy az én fiam annyira jólelkű,nagyon befolyásolható,ez a lány meg annyira érti hogyan kell manipulálni.Sajnos addig kedveskedik a fiamnak míg visszaszerzi.Részemről talán ott rontottam el,hogy minden elé helyeztem a fiam,vagyis talán túl sok szeretetet,figyelmet kapott.De hát nekem Ő az életem,az első!Nem szólok bele semmibe,amíg nem rossz útra akarják téríteni.De ezt a férjem se szokta szó nélkül hagyni,de rá nem sértődik meg.Múlt pénteken szakítottak,kocsim is bánta,fiam akkor karambolozott.Vasárnap már addig írogatott neki a lány,míg most rám haragszik a fiam,mert azt mondtam,hogy remélem nem békül ki vele.Igaz ezt apukám is mondta,de az nem baj.Azóta a lány totál ellenem fordította,hogy én beteg vagyok,szerinte magamhoz akarom a fiam láncolni.Szerintem ő a beteg,és ezt már többen is mondták.Ami igazán aggaszt,fiam komoly céllal kezdte az egyetemet,a kollégiumba is természetesen felvették,itt is kitűnő tanuló.Ez a lány elmondta,ő nem akar se tanulni,minek a diploma,se majd később dolgozni.Most 19 éves,érettségi előtt áll.Összeakar költözni a fiammal,ha ő is Pestre megy.Már most eljegyzést akar.Szerintem innen csak 1 lépés a gyerek.Nem csak az én meglátásom,de a Palácsik Timeához hasonlítjuk. Fb-on a profilképe is bikinis,van 600 körüli pasi követője.Fiukkal írogat(fiamtól tudom).Fiam legjobb barátjával is sexchatelt. Mégis neki mindent elnéz mikor újra elcsavarja a fejét.Jelenleg a fiam nem beszél velem a lány hatására.Kérem segítsen,mit tegyek,tegyünk,vagy miben változtassunk?Talán kevesebb szeretet kimutatása,háttérbe vonulás,pénz visszavétel?
Előre is köszönöm!Mónika

2 éve – 21 év házasság után – békésen elváltam a feleségemtől az ő kérésére. Azóta semmilyen formában nem tartom a kapcsolatot se vele, se a két lányommal.
Vajon gondol-e még rám a feleségem ennyi idő után?….mert én egyre többet!

Üdvözlöm!
Ahogy a problémakörben is látja egy párkapcsolati problémával fordulok Önhöz, rengeteg oldalt átlapoztam már és már mindent megtettem ahhoz, hogy keressek válaszokat az adott helyzetemre. De nem teljesen értem és ezért is szántam arra magam, hogy írjak Önnek. A problémám a következő: Életem első olyan szerelmét veszítettem el akivel komolyan terveztem, tudom jól, hogy az én hibámból is történt így. Ő mentett meg engem azzal, hogy belépett az életembe. Szép volt minden. Amikor fél évnél jártunk ő távol került tőlem a hivatása végett. Hétvégente találkoztunk és úgy éreztem elhidegültem tőle. Ezért elkezdtem más férfiakkal beszélgetni, ami miatt ő szakított velem. Azt éreztem szabad vagyok és így nélküle boldog vagyok ezért rá 1 hétre mással randiztam. Viszont, ennek megtörténése után gyomorszájba vágott az élet. Rájöttem, hogy rossz döntést hoztam és minden áron Ő kell nekem. Kellett egy lecke, hogy rájöjjek. Ezután újra összejöttünk bár már nem volt olyan habos minden…sőt…épp az ellenkezője. Nem tudta feldolgozni hogy olyan könnyen tovább léptem. A kapcsolatban már csak én voltam boldog. Történt egy olyan dolog, hogy 2 hétre az ország másik végére kellett mennie dolgozni. Alig beszéltünk de akkor is csak a hisztéria ment mindenért (én voltam a kezdeményező). Miután hazajött aznap láttam rajta a titkolózást és hogy már egyáltalán nem úgy viszonyul. Következő héten elhagyott engem mert hogy neki ez így nem megy (amiért én a múltban “félreléptem”). Sokkhatás ért ennek hallatán, azt éreztem már tényleg nem szeret annak ellenére, hogy az idei évben az eljegyzést, az összeköltözést terveztük. Éreztem, hogy minden érzése elszállt. Én abban a pillanatban öngyilkossági kísérletet akartam elvégezni magamon. Könyörögtem, összeomlottam. Végül átbeszéltük és, hogy tartunk egy ún. “csapat építő tréninget”, ez 1 hét lett volna hogy akkor gondoljunk át mindent és megpróbáljuk tiszta lappal. Ez idő alatt 1x nagyon összevesztünk és undorítóan beszéltünk egymással. Ez nála kiverte a biztosítékot amiért engem manipuláltak. Megbeszéltem vele egy találkozót, hogy akkor zárjunk be minden ajtót és engedjük el egymást normál keretek között. Ez megtörtént. Az nap láttam, hogy egy másik nővel van kapcsolatban. Hideg víz szerűen érintett a dolog. Kérdések hada sorakozott bennem: “Ennyit értem és ennyit ért minden?”, “Nem szeretett?”, “Ilyen könnyű volt a leendőbeli jegyesét elengedni?” . Nem találtam a válaszokat és ő sem adott rá választ. Azóta eltelt 1 hónap és ők még mindig együtt vannak. Mindennap gondolok rá. Hiányzik. Őt akarom. Nem akarom elengedni. NEM RAGASZKODÁSBÓL, hanem egyszerűen azért, mert tudom, hogy nem ennyik voltunk és tudom még dolgunk van egymással. Mérvadó az, hogy úgy jöttek össze, hogy nem is találkoztak konkrétan csak egyszer az ország másik végén egy beszélgetés erejére. A lánynak ugyan az a keresztneve mint nekem, ugyan olyan színű a haja….Talán a sors küldte mellé, hogy rájöjjön arra, hogy engem szeret? Kíváncsi lennék arra, hogy Ön szerint mennyire hosszúéltű az olyan kapcsolat ahol a szakítást követően másnap összejöttek, úgy hogy előtte 1hétig beszéltek illetve, a lány közel 300km-re lakik és hétvégente 1x találkoznak. Ez vajon működni fog? Boldognak tűnnek. Vajon mit tegyek? Vissza vonzzam magamhoz , legyek türelmes és reményteli azért, mert vissza fog találni hozzám? Vagy engedjem el és úgy még inkább van esély arra, hogy vissza jöjjön hozzám? Nehéz…nagyon nehéz..De nem vagyok szomorú. Egyszerűen csak vissza akarom Őt kapni mert tudom, nekünk együtt kell lennünk. És ez ad + töltést a mindennapokra.
Kedves Cintia! Várom válaszát! Hálás köszönet amiért lehetőségem nyílt Önnek ezt leírni! Köszönöm!

Nyitott kapcsolatban élek, van egy “viszonyom” valakivel, aki szintén így él. Három hónapja tart a kapcsolat, minden tekintetben jól működik, a baj velem lehet. Nem tudom elfogadni, mással beszél viberen, és ha pl. akár aznap együtt is vagyunk, de nem ír este, akkor nagyon rosszul esik, ilyenkor mindig a szakítás gondolata foglalkoztat. Beszéltünk róla, el is mondja kikkel beszél, de szerintem nem normális dolog, hogy egy 62 éves férfi állandóan a telefonját nézze, jött e üzenet. Van jelentősége az ilyen jellegű kapcsolat megerősítő üzenetek, vagy ne foglalkozzam vele. Válaszát köszönöm!

Üdv!
Egy eléggé komplikált dologban szeretném tanácsát kérni. Édesapám elhunyt három éves koromban. Három évig anyám nevelt egyedül, három édestestvéremet és engem. Ezután tanár létére összejött egy 8 osztályt ki se járó, 4 évig börtönben lévő emberrel, akinek a galambjain kívül semmi más nem létezik. A gyerekkorunk a félelemről szólt mivel ütöttek és fenyegettek minket. (pl. ha az udvarban fociztunk és elriasztottuk a galambokat) De mégis rendes gyerekek voltunk.( nagyrészt nagyszüleimnek köszönhetően) Tanultunk, kivettük a részünket a házimunkában, sportoltunk. Aztán született még 4 testvérem. Így most 10-en élünk együtt.( a legkisebb testvérem 7 éves) Anyám nem dolgozik. Főállású anyának mondja magát, ami számomra egy kicsit erős kifejezés. Az ember akivel együtt kell élnünk, most kukásként dolgozik. Folyamatosan veszekednek, és ez mindig rajtunk csattan. Anyámnak már ezerszer ki kellett volna dobnia de mégsem tette. Nagyon csúnyán beszélnek egymással a 8, 10, 12 és 14 éves testvéreim előtt is. Csak az a különös hogy nekik minden megvan engedve ami nekünk annak idején nem volt. És ők sokkal több mindent megkapnak mint mi annak idején. A mi vérünket szívják hogy miért nem csinálunk semmit miközben segítünk a mai napig. De igazából a legnagyobb baj az, hogy anyám után kell pakolni folyamatosan. Egész nap itthon van és azon kívül hogy facebookozik, meg kiszolgálja, ide-oda viszi az élettársat szinte semmit nem csinál. Ja de, minket hibáztat hogy rendetlenség van.. Egy pár éve már ez van. Én dolgozok és közbe iskolába is járok.(anyám persze egyikbe se támogat) Két év még biztos kell, hogy eltudjak költözni. Már így is nagyon nehezen bírom. A családból mindenki anya mellett áll, mert teljesen máshogy adja elő a dolgokat. Már azon gondolkoztam ,hogy csinálok egy felvételt amikor ordibál velünk vagy amikor például olyanokat mond, hogy ” én királynő leszek és ti lesztek a csicskák” és megmutatom egy orvosnak. Biztos vagyok benne hogy valami nincs rendbe vele. De azt se akarom hogy én legyek a bűnbak. Mert ha megmutatnám egy orvosnak akkor lehetséges hogy elvennék tőle a gyerekeket. Tanácstalan vagyok, kérem segítsen!
Válaszát előre is köszönöm!

39 èves nő vagyok!4ève vagyok a fèrjemmel aki èletem nagy szerelme ès èn is neki!Nagyon sok nehèzsègen mentünk màr keresztül mind a csalàd ès mind a hivatalos dolgok miatt!!De kitartottunk ès most màr nagyon jó az èletünk!Ő nagyon szeret engem ezt minden nap elmondja ès sokan mondtàk màr hogy làtjàk rajta mennyire szeret!A tenyerèn hordoz szinte mindenre kèpes a kedvemèrt!Èn is oda vagyok èrte mindig ilyen fèrfira vàgytam szàmomra ő a tökèletes fèrfi ès biztosan tudom hogy nem kellebe màs!A problèma a sexuàlis kapcsolattal van vagyis csak a rèszemröl!Egyszerűen nem akarom a sexet!Az ölelèsère a közelsègère vàgyom csak a sexre nem!Màr napközben is az jàr a fejemben hogy nemsokà este ès megint sexelni akar.Persze megteszem neki mert nem akarom elvesziteni de semmit sem èrzek!Ugy èrtem semmi èlvezetes nincs benne!Azt èrzem közben hogy ez milyen ciki!Màr bocsànat higy igy fejeztem ki magam!Szègyellem magam közben ès utàna is!Sokszor összevesztünk miatta mert mikor màr közeledik màr tiltakozok ellene mindent kitalàlok hogy elkerüljem!Ès ugy èrzem higy egyre roszabb mert az utóbbi napokban màr azt se bírom ha megcsókol!Nem szeretnèm elveszíteni őt ő az èletem de tudom ha nem teszek ez ellen valamit ez előbb utóbb elrontja a kapcsolatunkat!

Tisztelt Doktornő!
Rendezett körülmények között élünk a családommal, számomra mindig a gyerekek voltak az elsők. Lehetőség szerint mindig a közelükben voltam, mellettük voltam minden fontos eseményen, nagyon szeretem őket. A férjem inkább távolságtartó családapának mondható, szemlélő, aki azért a közös nyaralásokon velünk volt. ( Mind család neki is fontos volt) Könnyen kiborul és olyankor agresszívvé válik. Kb 1 éve annyira összevesztek a lányommal (22 éves most), egy jelentéktelen dolgon,hogy azóta sem beszélnek. Azóta nagyon sok hétvége telt el azzal, hogy oda-vissza nagyon csúnya dolgokat egymásra kiabáltak, rongálták egymás dolgait, bosszúval, szitkozódva, ajtó csapkodva. Szörnyűek voltak számomra is ezek a hétvégék, hallani és látni, hogy ők ketten mit művelnek. A lányom azóta kerüli az apja társaságát, még együtt rokonlátogatás, közös ünnep se volt azóta. Az apja küldené albérletbe, próbálta párszor már elüldözni.A lányom van,hogy egész hétvégére bezárkózik a szobájába, ha az apja itthon van. Ha arról beszélek, hogy megbocsájtás, engedje el a haragot dührohamot kap és azt mondja, hogy akkor nyugszik meg, ha az apja már nem él ( sajnos ő ezt tintafestéket nem tűrő módon mondja el). Az apja korábban tett egy nagyon halvány békülési kísérletet, amivel senkinél nem ért volna el semmit , az én unszolásomra, mert szerinte ő nem hibás semmiben. Én lelkileg összetörtem, eddig a lányom mellett álltam és a férjemet hibáztattam. Megbeszéltük, hogy elköltözünk, csak egy kicsit anyagilag erősödjünk meg. A bezárkózós hétvégeken a szobájából mindig olyan üzeneteket írt, hogy nagyon utál már itt lenni, megint itt kell rohadnia a szobájában, mikor megyünk már el, vagy pusztul el az apja végre. Amikor rászóltam, hogy ilyeneket ne írjon, vagy elmentünk a férjemmel valahova, azt mondta, hogy védem a férjem. Megszűnt a munkahelye ( valamilyen konfliktus miatt) a lányomnak és amikor megint írta, hogy utál itt lenni, mondtam, hogy keressen egy társat és költözzenek össze. Ő erre hazugnak nevezett, és azt mondta, hogy nem jelentek neki semmit csak, hogy ételt viszek a szobája elé, amikor nem jön ki, és én is egy rohadt idióta vagyok és megkeserítem az életét. A lányomon szeretnék segíteni (de vele nem tudjuk megbeszélni), hogy változzon a rólunk alkotott képe, a bizalma az emberekben, hogy önmagát jobban szeresse, mert saját magának árt ezzel a viselkedéssel.Sajnos már nem tudom, hogy mit tehetek, kitől, hol kaphatok segítséget, a lányom részére. Sajnos akarata ellenére nem tudom elvinni terápiára. Ön szerint mit tegyek, hogy a lányom rendbe jöjjön? Köszönöm a válaszát.

Kedves pszihológus tanácsadók!

Egy visszatérő álommal fordulnék Önökhöz. Ennek a visszatérő álomnak mindig ugyanaz a tartalma csak az elkövető személye szokott változni. Az álomban erőszakosan valaki mindig fel akar dugni a a fenekembe valamit és közben nem tudok szabadulni védtelen vagyok, egyszerűen nem tudok ellene tenni és iszonyatosan fáj. Az elkövető általában ismeretlen, de volt hogy a párom alakja jelent meg. Az is általában változik, hogy mi az a tárgy amit fel akar nekem dugni. Sokszor nem is emlékszem rá mikor felkelek, hogy mi volt az. Elnézést, a kifejezésekért, nem tudom másképp leírni. Mielőtt kérdéseket tennének, fel, nem nem szenvedtem lelki sérülést és nem bántalmazott senki, nem erőszakoltak meg. Ezeket kizárva, viszont mit jelenthet ez az álom?