Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Üdvözlöm!
Mi lehet ez? Ma hajnalban arra ébredtem, hogy valami/valaki fogja a nagylábujjamat és egyre jobban szorította. Aztán elkezdte húzni a lábam felfelé. Ez tartott kb. 20-30 másodpercig. De olyan erősen húzta, hogy majdnem felemelt az ágyról, majd felugrottam felkapcsoltam a lámpákat, de semmi/senki nem volt ott. Nagyon meg voltam ijedve és még most is félek, nem tudom mi történhetett velem. Nem volt itthon senki és az ajtók be voltak zárva. Ilyenkor mit kell csinálni? Nem drogozok, nem iszom alkoholt soha semmilyen gyógyszert nem szedek. Még azóta is le vagyok dermedve. És tudom, hogy nem hülyültem meg, mert kiegyensúlyozott életet élek, van munkahelyem, 22 éves fiú vagyok.
Kedves Kérdező!
Szorongást okozó álmok bárkinél előfordulhatnak, érdemes azon gondolkodni milyen élethelyzetben van jelenleg, ami feszültséget kelthet önben. Ha még ez folytatódik, érdemes segítséget keresnie, akár honlapunkról, akár magánrendelésen kereshet pszichológust, vagy TB támogatással szakrendelőben elérhető pszichológiai segítség.
üdvözlettel:
Tisztelt Pszichológus! A problémám az, hogy 4.5 évig dolgoztam egy helyen. 28 éves nő vagyok. Lelkiismeretes voltam, szabadnapok nélkül mentem akár 2 hétig is ha arról volt szó (törvénytelenül persze). Én voltam az aki szó nélkül megcsinált mindent, akivel ha valaki szabadnapot akart cserélni megtettem. Ha más helyett kellett bemenni éjszakára, azt is elvállaltam szó nélkül. Elvégeztem a kisfőnök munkáját (amiért ő kapott dicséretet a nagyfőnöktől) tehát én megtettem mindent. Szépen csendben elvégeztem mindent, és így teltek az évek. Gyakorlatilag a kisfőnökön kívül senki sem tudta, hogy képes vagyok sok dolgot megcsinálni. Kisfőnök kilépett, és megnevezett valaki mást, hogy ő lépjen a helyére. Olyat aki 1.5 éve volt ott, akit sok mindenre én tanítottam meg. A 1.5 év alatt tény, hogy megtanult ő is sok dolgot, de sokat nyomott a latba, hogy ők barátok lettek. 48 éves nőről és 26 éves meleg fiúról van szó…. Együtt jártak vásárolni, autószerelőhöz, kutyát sétáltatni stb. Én ezek után beadtam a felmondásom, mert úgy gondoltam felesleges itt maradnom, a 4.5 év alatt 3 olyan személyt neveztek ki, aki alig hogy betette a lábát, a főnököm lett. És úgy gondoltam a 4. már sok, ezt nem nyelem le. Akkor az igazgató azt mondta megemeli a pénzem, csak maradjak. Ő elégedett velem. De már csak büszkeségből sem akartam maradni. A másik főnök lesz, én meg beosztott ugyanúgy, és lehet több lenne a pénzem, de az dirigáljon akit én tanítottam be anno? Nem. És fájó szívvel de eljöttem. A 4.5 évet is csak azért maradtam ott, mert a társaság jó volt, meg biztonságban éreztem magam a “megszokott terepen”, be voltam illeszkedve. Ami eddig nem volt rám jellemző. Kaptam egy csomó ajándékot a kollégáktól, volt aki velem sírt az utolsó napomon. Ennek 5 hónapja és azóta sem találtam munkát, illetve kórházba kerültem sérv műtét miatt. Nem dolgozhatok még 2 hónapig kb. Minden szempontból elrontott döntés volt. Így táppénzt sem kapok sehonnan, friss műtéttel kell munkát keresnem, és még a szívem is visszahúz oda. Több dolog is foglalkoztat: 1. Az igazgató mikor eljöttem azt mondta, visszavesz ha szeretnék visszamenni. Gondolkodom rajta, de ez zavar, hogy a nő lesz a főnököm 2. Ha sikerül majd munkát találnom (vagy ott, vagy új helyen) hogyan lehetséges előre lépni? Vagy ne legyen ez a vágyam? Lehet én nem vagyok olyan típus, és törődjek ebbe bele? Van aki beosztott, van aki vezető típus, én beosztott, és ne vágyakozzak előre lépni? 3. Hogy dolgozzam ezt fel? Sokszor nem alszom éjszaka, mert ezen járnak a gondolataim, hogy ennyire kiszúrtam magammal. Az, hogy meg kellett műteni, az hogy nem kapok anyagi segítséget így, az hogy a jól beilleszkedett helyemet otthagytam…. Néha dühös vagyok rájuk, hogy kijátszottak, és örülök hogy eljöttem. Máskor meg megbánom, mert sok előnye volt annak a munkahelynek. Mintha még most is oda tartoznék, érdekel kivel mi van, de lehet azért mert ahogy eljöttem 1 hónappal később megműtöttek, azóta nincs másik közeg ahova járjak. Ha lesz talán új munkahely, azt fogom “sajátomnak” érezni. Válaszukat köszönöm!
Kedves Kérdező!
Főnökének talán lehetne mondania a teveit, vágyait. Miért érzi úgy, hogy kijátszották? Levele elején írta, hogy “szép csendben elvégzett mindent”, sokáig nyelt, hallgatott- ezt írja. Ha tervei, vágyai vannak, azt kivitelezni érdemes, nem csendben szabadnapok nélkül “szenvedni”.
üdvözlettel:
Tisztelt Doktornő!
16 éves lány vagyok, a magasságom 162 cm és jelenleg 49 kg a sulyom.
Nagyon nehezen illeszkedek be társaságokba, a jelenlegi osztályomban nincsenek barátaim. Rendszeresen bántottak érzelmileg amiért sokkal vissza húzódóbb vagyok mint ők. Általános iskolában is hasonlóképp volt a helyzet, de ott sokkal jobban éreztem magam, voltak barátaim, akkor sokkal többet ettem, kevésbé féltem attól, hogy elhízok.
De most a középiskolás osztályomban, teljesen egyedül vagyok, nem beszélgetek senkivel, vagy csak nagyon ritkán, félek a nagyobb társaságoktól, de egyedül sem szeretek lenni, mindig is az a fajta lány voltam akinek volt 1-2 nagyon közeli barátja és ez elég is volt.
Egyedül érzem magam, és ezért nem szeretek mások előtt enni, soha nem is eszem olyan helyen ahol sokan vannak, régen mindig a barátaimmal ettem közösen.
Egész nap nem eszem semmit, már nagyon jól hozzá szoktam, de viszont amint haza érek máris éhes leszek, és sokszor volt olyan, hogy többet ettem egyszerre. így elkezdtem hízni, ami nagyon megrémít. Hétvégente mindig ettem mert nem volt olyan ami távol tartana a kajától. Volt, hogy lefogytam 46 kg-ra, de vissza is jött, meg volt mindig a yo-yo efektus. Már egy ideje 50 kg körül van a sulyom, és ez a szám nagyon utáltatja magát velem. Jelenleg rettegek attól, hogy több lesz e a sulyom, a napokban elkezdtem kihagyni teljes napokat és most egyáltalán nem érzem azokat a bizonyos falásrohamokat. Ha nagyon éhes voltam akkor megpróbáltam nagyon sokat inni, vagy kalória szegény ételt enni és abból is csak egy nagyon kicsit. Magától jön a késztetés, hogy ne egyek, rosszul érzem magam ha a kajára gondolok, nézek, vagy többet eszek mint akartam volna. 45 kg a cél amit kitűztem magamnak. Mostanában tényleg komolyan vettem a koplalást, 50 röl 48.80- ra fogytam párnap alatt,. Tudom, hogy rossz a koplalás és hosszú távon nem tesz jót, de kétségbe vagyok esve, és talán lehet azért törekszem a drasztikus fogyásra, hogy valaki figyeljen rám, és megértse, hogy nem vagyok jól.
Előre is köszönöm válaszát!
Kedves Kérdező!
Úgy gondolom, hogy túlságosan is ügyel a súlyára, amiért drasztikus lépéseket is megtesz. Nagyon jó, hogy elgondolkodott, hogy miért is van erre szüksége Önnek. Én mindenképpen azt javaslom, hogy keressen fel ifjúsági szakpszichológust s beszéljék át a tünet mögött rejlő motivációkat.
Választhat itteni kollégánk közül is, Filep Orsolya ifjúsági klinikai szakpszichológus profilja az alábbi oldalon megtekinthető:
https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek/filep-orsolya-veronika.html
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Doktor Nő!
Szeretem a munkahelyemet, de néha becsúszik a túlóra. Egyszerűen nem tudom ott hagyni a munkát úgy, hogy tudom, már nem soká befejezem.
Párom ezt nehezen viseli. Azt mondta, hogy ha mégegyszer túlórázok, akkor az egyenlő a szakítással.
Folyamatosan azt hiszi, hogy megcsalom őt. Természetesen alaptalanul. De ő magában összerakta ezt a túlórázások miatt.
Bár már lassan úgy látom, hogy csak ürügyet keres a szakításra.
De együtt élünk már. Én pedig talán túlságosan is ragaszkodok hozzá. Tartok a szakítástól.
Lenne tanácsa?
Segítségét előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Fontos lenne tisztáznia a párjával, miért fontos önnek a túlóra. A párja valóban “csak” emiatt féltékeny? ha igen, akkor ez neki a problémája. Párterápia is tud segíteni.
üdvözlettel:
Kedves Cintia!
Gyerekkorom óta jártam pszichológushoz, viszont visszatérő problémám a halál félelem. Szedtem régebben gyógyszert is. Egy ideig megszűnt ez a félelem, viszont mostanában egyre sűrűbben jön elő esténként, ilyenkor ráz a hideg, hányingerem van rosszabb esetben hányok is. Esetleg a gyógyszeren kívül van valami megoldás erre? A kisfiam miatt nem szeretnék gyógyszert szedni és orvoshoz járni. Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Kérdező!
Köszönöm a bizalmat, de ennyi információ alapján nem tudok megoldást adni. Sok kérdésem lenne. Ha gondolja, tud velem is online beszélni egy interjú erejéig vagy kollégáimmal a honlapról, vagy érdemes lenne más szakpszichológushoz fordulni. Nem tudom milyen betegsége van, melynek egy tünetét írta le. Vannak olyan betegségek, melyek esetén nagyon fontos gyógyszert szedni és vannak, melyek esetén a pszichoterápia is elég lehet. Ha megírja milyen dg-sal kezelték eddig, az is támpont lehet, de a személyes beszélgetés (50 perces) többet hozna. Gondolja át, szívesen segítünk.
üdvözlettel:
Minek ez az élet?
Kezdjük ott hogy agresszív, alkoholista apa mellett nőttem fel, anyám meg tanult tehetetlen.
Mutassuk azt kifelé hogy minden rendben és nyomjuk el magunkba. Középiskola is el volt rontva. Nem jártam be órákra.
A jelenben is csak úgy vagyok, agresszív vagyok, néha csak úgy ütök mindent körülöttem. Interneten zaklatom az embereket. Nem tud érdekelni már semmi, és semminek a következménye.
Dolgozni rohadtul nincs kedvem, de muszáj lesz, hát még tanulni.
Zavarnak a sznob emberek. Ha egy ilyen ember meg merne szólni valami miatt, ott testi sértés lenne szerintem.
Az a jó, hogy nem maradt bennem semmi szerintem a haragon kívül.
Állatok vagyunk eszünk, iszunk, írtjuk egymást.
Meghalunk, talán újraszületünk egy jobb életbe.
Van-e értelme élni, lehet hogy holnap elüt egy autó és vége az egésznek, sötétség.
Család tagokat is átkozom. Számomra nem jelent sokat a család. Születésnapomon is a baromságaikat hallgattam, játszák azt, hogy jajj minden jó én meg vigyorgok a sarokban, jót nevetek rajtuk a “szeretet ünnepén” is. Karácsonykor apámat ordítottam le, de persze problémás őrültnek nevezett, ő mi volt? apának alkalmatlan, ordítozott. anyámnak is lehetett volna szép élete, de hozzáment egy ilyen furcsa emberhez. Mikor foglalkozott a szükségleteimmel, ki adott volna nekem normális értékeket. Édesanyám foglalkozott velünk, megadott minden tőle telhetőt, hálás is vagyok neki, de csak neki.
Fiatal vagyok, de rohadtul nincs semmi. Pszichológushoz menjek el, de minek, nem oldja meg az életemet, magamtól is rájövök azokra, amiket mond, az agyamat meg nem fogja át huzalozni. Amúgy is felidegesítenek valamiért. Voltam egynél, de csak a pénzemet húzta be és gúnyolódott rajtam én meg kifigyeltem mikor megy haza és melyik az ő autója és az autójához vágtam hozzá jópár követ este, visszakapta. 15 alkalommal voltam nála és még a diagnosztikus fázisban tartott, szerintem így próbálta elvenni a pénzemet és kiröhögött számtalanszor, nem is bízok bennük többet.
De komolyan minek élni? Ennyi az élet: felkelsz, bemész valami munkahelyre, ha nem vagy szerencsés és gazdag, akkor ennyi az élet és engem az ilyen hobbik nem hoznak lázba mint a horgászás és társai.
Mondjuk ha tanulnék valamit lehetne esélyem, csak ez is probléma, mert nem is nagyon érdekel semmi szakma.
Nem akarok öngyilkos lenni, csak nem tudom minek az élet.
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy nyilvánvaló, hogy Ön sokat szenved: rengeteget bántották, s ezért Ön is agresszív másokkal. Ezen pszichoterápiás segítséggel lehetne dolgozni, melynek része az Önt ért traumák feldolgozása. Sajnálom, hogy rossz tapasztalata volt a korábbi pszichológusával! Az agyát nem a pszichológus huzalozza át, hanem az érzelmi munka, amit a segítségével Ön fog véghez vinni és a bizalmi kapcsolat, amit ezen keresztül megtapasztal majd. Hogy közel enged magához valakit, aki a korábbi tapasztalataival ellentétben nem él ezzel vissza, sőt, elfogadja, hogy jelenleg tele van indulattal. Amennyiben igényli, szívesen állunk ebben rendelkezésére négyszemközti keretek között. Öngyilkossági gondolatok esetén pedig hívja a 116-123-as telefonszámot.
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves Pergel-Száraz Cintia !
Csaba vagyok ,25-éves ! Lassan egy éve élek párkapcsolatban . A megismerkedésünk úgy kezdődött ,hogy lakótársat kerestem magam mellé az albérletembe . Az említett hölgy be is költözött ,rá egy hétre kapcsolatot alakítottunk ki . Utána rá két hónapra megkértem a kezét . Ő igent mondott . Teletek múltak a hónapok ,és úgy érzem kicsit elhidegültünk egymástól . Egy rossz hibám van a kapcsolatban ,hogy nagyon féltékeny vagyok . Valami okból azt érzem ,hogy megcsal ,de Ő váltig állítja hogy nem . Nem tudom miért de nem tudok benne bízni vakon ,beszélgettünk erről ,hogy szokjak le erről mert ez meg fogja “ölni ” a kapcsolatunkat . A megbeszélések mindig egyhangúan telnek Ő kijelenti,hogy bízzak benne de nem megy maximum idegig-óráig ? Ebben az ügyben szeretném a véleményt kérdezni ,hogy hogyan tudok megbizonyosodni ,hogy valójában nem csal-e meg ? Meg hogyan tudnák azon javítani ,hogy bízzak benne ? Előre is köszönöm a válaszát !
Üdvözlettel : Csaba
Kedves Csaba!
A két kérdés számomra kizárja egymást, Pszichológus abban tud segíteni, hogy féltékenysége változzon. Ha igényli, honlapunkról is választhat, vagy szakrendelőben vagy magánrendelőben talál pszichológust, aki pár beszélgetéssel segíthet tisztázni az önben lévő érzéseket, feltárni a féltékenység hátterét, okát, és megváltoztatását.
üdvözlettel:
Üdvözlöm! Van egy férfi, aki lassan 2 éve hogy a szívemben van. Kollégák voltunk. Sokszor beszélgettünk egymással a munkahelyen (5-10 perceket naponta) volt hogy reggel együtt mentünk dolgozni mikor összetalálkoztunk a buszon stb. Ő tudta, hogy tetszik nekem. Valakinek azt mondta, hogy tud róla. De hol volt neki barátnője, hol nem. Elég furcsa volt a kapcsolatunk. Az én részlegemről velem beszélgetett legtöbbet, igaz ő mindenkivel nyitott és beszédes. Tehát nem tudtam, hogy ez most nekem szól-e vagy alapból ilyen. Az ő részlegéről meg bárkivel, bármiről elbeszélgetett. DE: voltak olyan mondatai amikről azt hihetném, hogy ez kicsit több. Egyszer azt mondta “ezt a történetet majd egy ital mellett elmesélem”. Aztán “meghívlak téged egy ilyenre” és rá mutatott egy üdítőre. Vagy hogy neki nehéz ez a tavasz/nyár, mert ilyenkor rájön hogy hiányzik neki egy nő az életéből. Volt, hogy meghívott 1 kávéra az automatából. Volt, hogy kaptam tőle egy szelet csokit. Ezek 1-1 alkalmak voltak. Nagyon sokat mosolygott rám, követett a szemével ha megjelentem. Nem mentünk el úgy egymás mellett, hogy ne beszéltünk volna valamit. Kezdem magam hülyének érezni, hogy csak bebeszéltem magamnak, hogy ezek jelentettek bármit is. Ugyanis már nem dolgozunk együtt. Gyakorlatilag néha összefutunk az utcán véletlenül mert egy környéken lakunk. Akkor már nem olyan a beszélgetés. Ebből áll a beszélgetés: kivel mi újság? Semmi. És veled? Semmi. Esetleg, elmondom hogy mit főzök, vagy hova megyek. Vagy ő hova megy, vagy fáj-e a torka meg ilyenek. Semmi értelme már ennek a beszélgetésnek. És nem tudom ki lehet-e még hozni ebből valamit, mert nagyon vonz még mindig. De mikor ott áll velem szemben mint aki elveszik a szemeiben. Csak nézem őket és lefagyok. Mintha egy üres lap lenne a fejem, semmi nem jut eszembe, . Lehet azt hiszi buta vagyok, vagy unalmas, ezek után én is azt hinném ahogy viselkedem vele. Nagyon elrontom mindig, aztán meg fáj a szívem mert a napjaim nagy részében rá gondolok. Én nagyon megkedveltem, és 2 éve rá gondolok. Randira esélytelen így elmenni (mivel nem hív el) azt sem tudom igazán van-e neki azóta valakije. Elterveztem, hogy ha találkozom vele majd én elhívom randira vagy ilyesmi. Aztán ott álltam mellette és nem mertem. És inkább csak nézem őt némán, aztán elköszöntem és leszálltam a buszról. Mit tegyek Ön szerint? Érdemes még valamit tennem, vagy hagyjam mert ez a hajó már elment? A célzásai még tavaly nyáron voltak, úgy 6-7 hónapja. Azóta felmondott a munkahelyen. Köszönöm a választ.
Kedves Kérdező!
Levelét néhány héttel ezelőtt megválaszoltam. Ugyanezt írta. Sajnos most sem tudok mást válaszolni, mint akkor.
üdvözlettel:
Jó estét.
Azért kerestem fel önt ,hogy tudna e tanácsot adni nekem hogy legyen önbizalmam magammal szemben mert félek belekezdeni akármibe félek,hogy nem tudom megtanulni vagy el rontom ,rosszul csinálok meg valamit és kinevetnek.
Kedves Kérdező!
Sajnos erre a nehézségre nincs konkrét tanácsom, önismereti munka pszichológusi segítséggel akár egyénileg, akár csoportban hasznos lenne Önnek. Honlapunkon is talál szakembereket, ezen kívül szakrendelőben és magánrendeléseken talál pszichológusokat.
üdvözlettel:
Üdvözlöm!A testvérünk(3-an vagyunk)évek óta szipolyoz minket. Ha pénzt kap ígéri, de soha nem adja meg, ha segít bármiben, mindent felhánytorgat utólag. Ha nem adunk, meglop. Rengeteg adóssága van, hiába próbáltuk segíteni. Volt, hogy évekig felénk se nézett, valami nővel mindig összejön, aki kiforgatja mindenéből. Aztán visszatér. Jó munkája van, megbecsülik.Intelligens, de gyakran iszik, dohányos. Hazug, manipuláló, idegenek előtt játssza a jófiút. Félünk, hogy bajba keveri magát, volt már rá példa,mégis legszívesebben nem engednénk be többet.Ha elfordulunk tőle, és baja esik, örökké magunkat vádolnánk, hisz a vér kötelez, és mi szeretjük, bár neki, mintha nem lennének érzései.Ám ha nem határolódunk el, tönkre tesz minden szempontból.Sose ismeri el hogy amit csinál helytelen. Se elvonóra, se pszichológushoz nem menne. Ezért nekünk kell másképp viszonyulni. De hogyan?(Csak nem rendes ember, vagy pszichopata?) Mit tegyünk?
A választ előre is köszönöm.
Kedves Kérdező!
Levele alapján egyértelmű, hogy Ön szereti a testvérét, de ő folyton visszaél a törődéssel, hiszen lop Önöktől, érzelmileg zsarolja Önöket. Önismereti munka javasolt annak megértéséhez, hogy működik a családjuk, miként segítenek neki észrevétlenül is az alkoholista viselkedésminták fenntartásában, a felelősségvállalás elkerülésében. Ha Önök, a családtagjai tudatosak, nem engednek a lelki nyomásnak, akkor Neki is muszáj lesz változtatnia. Amíg Önök megsajnálják, nem lesz oka szakemberhez fordulni.
Ha igényli, négyszemközti keretek közt is szívesen segítünk Önnek az önismereti munkában. Itt tud pszichológust választani és időpontot foglalni ehhez. https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek
Üdvözlettel:
Habis MelindaÜdvözlet!
Sajnos elég régóta kényszer és pánikbetegségben szenvedek.Mostanában olyannyira pánikolok,hogy még az ágyból sem tudok felkelni és emberek közé menni.A családom is csak hátráltat,nem igazán értik min megyek keresztül,azt hiszik csak kitalálom az egészet.Mivel nincs munkám,ezért Tb-m se,hova tudok fordulni segítségért?
Előre is köszönöm válaszukat.
Kedves Kérdező!
Ha az ágyból is nehéz felkelnie, akkor pszichiátriai osztályra történő beutalót kell kérnie a háziorvosától.
üdvözlettel:
Köszönöm szépen, hogy e lovasság e-maileket.
Középiskolai 9. Osztályba járok a Szolnoki …. (moderálva)-ba. Van egy matek tanárom aki finoman szólva tönkre teszi az életemet mióta egy osztályfőnöki órára behívtuk megbeszélni a problémáinkat vele és én Diák önkormaztos képviselő létemre muszáj voltam én közölni vele a dolgokat hála a többieknek. Azóta folyamatosan keresi a azokat a pontokat ahol rám tud förmedni / kiabálni tud velem vagy osztály társaimmal. Kedden lesz egy ilyen tárgyalás féle ahol igazgatóság elött kell kiállnunk az Angol kezdő csoportért. És feljött egy olyan fogalom, hogy lelki terror. És lenne olyan kérdésem,hogy egy tanár, hogy tud lelki terrort gyakorolni diákokra?? Válaszát előre is köszönöm! Üdv: Kristóf
Kedves Kristóf!
Én is úgy gondolom, hogy a tanárnak nem szabadna így viselkednie Önnel azért, mert felvállalta a véleményét! Javaslom, hogy mivel az iskolában alárendelt helyzetben van, mindenképp ossza meg a történetét olyan felnőttel, akiben megbízhat és aki tud Önnek segíteni egy konfliktusban.
Üdvözlettel:
Habis MelindaHa nincs fizetve a TB-m,akkor hogy menjek el háziorvoshoz beutalóért?Rögtön látja a számítógépen.
Akinek nincs TAJ száma, az is kap ellátást. De telefonon, ha felhívja, tudja tisztázni a dolgot, vagy a területileg illetékes gondozóval (azt írta régóta áll fenn a betegsége).
üdvözlettel:
Üdvözlöm! 29 éves nő vagyok. A szüleim tini koromban meghaltak, a nagymamám nevelt fel. Ő idén lesz 90 éves. Fizikailag jól bírja magát. Tesz-vesz, főz stb. Inkább az a baj, hogy nem tudom élni az életem miatta. Kapcsolatom nincs, nem is volt komoly. Amúgyis visszahúzódó vagyok meg önbizalom hiányos. 6 éve randiztam egy fiúval úgy 8-10szer. Nagyim kifigyelte az ablakból hogy mikor hazakísért, megcsókolt. Aztán ezt szóvá tette. Aztán volt hogy átjött hozzám a fiú. Filmet néztünk. Be volt az ajtóm csukva. Semmi nem történt köztünk, még csak nem is egymás mellett ültünk 😀 Este 8 körül hazament. Nagyim nekem támadt, hogy biztos lefeküdtem vele. Aztán megszakadt a kapcsolat. Rá 1-2 évre, 25 évesen újra jött egy fiú. Vele már máshol búcsúztam el ha hazakísért, nem engedtem hogy találkozzanak. De 3 hónapja is jártunk már, és szerettem volna lefeküdni vele. Neki zűrös volt a családja, átjött hozzám. Nagyim meg kifigyelte, hogy valami történt. És másnap nekem támadt,hogy miért nem égett a villany a szobámba? Mit csináltunk? Lefeküdtünk? 25 éves voltam, dolgoztam. Szűz voltam. Szerintem nem tettem helytelen dolgot. Utána mint egy szégyenteljes nő úgy beszélt rólam. Nagynénémnek is elmesélte “mit tettem”. Aztán szétmentünk hamarosan a fiúval. Azóta, 4 éve semmi. Se randi, se udvarló. Van aki tetszik, de így hogy? Ide nem jöhet senki. Én ne menjek sehova mert fél este egyedül. Bele sem merek gondolni, hogy másnál aludjak. Én felelek érte, viszem orvoshoz ide-oda. De mintha az életem feladnám miatta. Persze piszkál hogy kellene udvarló. Ennyi idősen férj. Neki 29 évesen, 10 éves házassága és 2 gyereke volt. De ők kézenfogva sétáltak a főutcán ennyi történt, és 6 hónap ismertség után házasodtak, szüzen ment férjhez. 70 éve. Bűnösnek érzem magam, hogy vágyaim vannak, és hogy tehernek érzem őt. De az élet szalad el mellettem. Se nyaralás, se kirándulás, se buli, se férfi. Pár hete színházba mentem egy kolléganővel. Vasárnap délután. Ki volt akadva, hogy minek. Hülyeség. Nehéz ez, mert kettős érzéseim vannak. Várjak még és majd az élet megoldja a dolgokat? Nem akarom, hogy meghaljon, mert szeretem őt. De így meg… tényleg bűntudatom van.
Kedves Kérdező!
Levele alapján úgy gondolom, hogy nehéz lehet Önnek, hiszen a nagymamája nem engedi el sehová, pedig szüksége volna arra, hogy ismerkedhessen. Ezek teljesen természetes vágyak, az volna a baj, ha nem érezné őket. Az, ahogy a fiúja kapcsán Önnel bánt a nagymamája valójában Őt minősíti, hiszen Ön nem adott okot a gyanúsítgatásra. Talán érdemes volna megbeszélniük miért mondott ilyeneket Önnek?!
Én úgy gondolom, hogy nincs mire várnia, javaslom, hogy nézzen szembe a nehézségekkel. Amennyiben igényli, munkacsoportunk bármely tagja szívesen elbeszélget Önnel négyszemközt a nagymamája viselkedéséről, a mögöttes motivációkról és arról, hogyan lehetne önálló élete mindennek ellenére is.
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves pszichológus ,nagyon örülnék egy válasznak, ez már régóta foglalkoztat.
Vegyünk egy szorongásos zavaros embert ptsd, szociális fóbia , Vagy személyiségzavaros, mondjuk nárcisztikus, vagy antiszociálist, ezeken hogy tud segíteni a terápia? Nehéz elképzelni, hogy egy ilyen pszichoterápia visszafordítja az agyi elváltozásokat, meggyógyul az agy, új idegpályák jönnek létre, tartósan megnövekedik a szerotonin, dopamin szint, megváltozik a magatartása. Pedig ez csak beszélgetés, és a terapeuta kérdezget. Mondjuk van olyan is ami a tudatalattiba megy le, hipnózis stb.
Különféle energiagyógyászat is van, bár az egy külön téma.
Állítólag a hit a kulcsa.
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
A terápiás beszélgetések hatására nő a kliensek önismerete, stressz s konfliktuskezelő repertoárja, s megküzdési képessége. Ez nem mindennapi beszélgetéssorozat, hanem egy közös gondolkodás, egy közös munka, amely segít a kliensek az őt ért traumák feldolgozásában, s a bizonyos dolgokhoz való rigid gondolkodás feloldásában. Gondolataink s érzéseink biokémiai folyamatokat indítanak el a szervezetben, a negatív gondolatok s érzéseink ugyanúgy hatással vannak a szervezetünkre, mint a pozitívak.
Javaslom a biokémia- emberi gondolkodás, érzelem témakörében írt cikkek elolvasását.
Üdvözlettel:
Szabó Lili
