Szép estét.Generalizált szorongással kűzdök,ami abból fejlődött ki,hogy 2 éve szinte minden nap szédülök.Minden szervi problèmát kizártunk,ideggyögyász szerint idegi alapú. Kérdésem az lenni,valóban okozhat ilyen mértékű szédülést a nagyfokú szorongás?Emiatt a szédelgés miatt egyedül már ki sem merek mozdulni.Köszönöm ha választ kapok.

Nemtudom kihez fordulhatnák hogy tanácsot kaphatnék ez ügyben.Szerelmes vagyok két emberbe és nem tudok dönteni.Teljesen kellemetlenül érzem magam ez miatt.Egyik se tud a másikról.Nemtudom mit tegyek kit válasszak vagy mit csináljak.Kérem adjon tanácsot.Előre is köszönöm

Tisztelt doktor ur!nagy szuksegem lenne egy jo tanacsra.nagy valoszinuseggel a felesegemnek szexualis kapcsolata van a 14 eves fiaval.persze nincs ra bizonyitekom.ha feljelentest tennek senki sem hinne nekem.egy pszichologus kepes lenne arra hogy “kiszedje”az igazsagot legalabb az egyik felbol?

3 hete szakított velem a párom. Már testi tünetekben is jelentkezik a hiánya. Evés utáni gyomor fájás, hasmenés étkezés után, gyomor görcsök, mellkasi fájdalom. Úgy érzem a kapcsolatunk helyre hozható ugyanis az ok amiért szakított velem az az volt hogy más az elképzelésünk szerinte egy kapcsolatról.
Kezd kihatni a mindennapjaimra ez az állandó gondolkodás örlődés hogy nélküle vagyok. Ő 25 éves. Az munkakörünk egyforma mind a ketten kórházban dolgozunk.
Mit tegyek?!

Szép Napot Kívánok! Lőrincz Attila (21)
Szeretném önnel felvenni a kapcsolatot segítség kérés szempontjából de a hejzet hogy elég nagy a távolság ön és én köztem!
Ezért érdeklne az a dolog hogy internetes kaocsolattal is tud segíteni az embereken?
​​​​​​A helyzetem a következő és súlyos féltékenységgel küszködöm néha már megbolondítóan nehéz!
Nem tudom mit gondoljak a barátnőmmel szemben hogy esetleg kavar másokkal vagy ilyesmi a zavaró tényező az hogy sokkal több fiu barátja van mint lány és sokat beszél és találkozgat velük!
Nagyon kérem segítsen ha tud!

Kedves Doktornő!

Több diplomás, értelmiségi munkát végző nő vagyok. Egy eléggé régi problémával fordulok Önhöz. Nekem a párkapcsolataim során mindig is gondot okozott, ha a másik felnőtt tartalmú filmeket néz, vagy képeket meztelen nőkről. Értem a biológiai okát, csak sajnos bármit is beszélek be magamnak, akkor is nagyon rossz érzést vált ki bennem. Teljesen olyan, mintha megcsalna a párom. Tudom, hogy ezek “csak” képek, tudom, hogy sosem találkozik velük, de akkor is abban a pillanatban más nő testét kívánja meg. Voltam már emiatt pszichiáternél, pszichológusnál is. De semmi sem segített, a féltékenység ugyanúgy bennem van, és nem hogy halványulna, még erősebb. Próbáltam megbeszélni már számtalanszor ezt a párommal, hogy nekem rosszul esik ez, de nem érti meg mi fáj nekem abban, ha ő más nőket nézeget meztelenül. Mivel pedig ő ezt nem tartja bűnös dolognak, továbbra sem hagy fel vele. Nem merem őt egyedül hagyni, mert rögtön amiatt félek, hogy megint “azt” csinálja, mivel már többször ki is derült, hogy szinte minden alkalommal ellátogat a felnőtt tartalmú oldalakra, ha nem vagyok vele. Azonban így az életemet nem tudom szabadon élni. Kérem azt ne tanácsolja, hogy ne gondoljak rá, mert ez lehetetlen. Minél inkább nem akarok rá gondolni, annál inkább előjön, még akkor is, amikor el vagyok foglalva munkával, vagy egy baráttal beszélgetek. Tudom, hogy minden férfiban benne van az ösztön, hogy más nőt is lásson, de az én párom folyton azt mondja, hogy ne akarjam neki megtiltani mit nézhet. Nem is szeretnék megtiltani semmit, csak azt, hogy megértsen. Kétségbe vagyok esve, mert már azon gondolkodom, hogy szakítok vele. Egyébként nem ez az egyedüli probléma a kapcsolatunkban, csak a többi gondon túl tudom tenni magam, de ezen az egyen nem bírok túllépni. Nekem az is nagyon rosszul esik, hogy a másik hazudik, és titkolózik, maga az a tudat, hogy a hátam mögött csinál valamit, amiről tudja, hogy ha megtudnám, nagyon rosszul esne. Ezt nem tudom megérteni, hogy miért nincs benne együttérzés arra, hogy kitaláljunk egy kompromisszumos megoldást. Már azt is mondtam neki, hogy nézzünk közösen felnőtt tartalmú filmeket, de nem akarja. Ön szerint van olyan férfi, aki ezt megértheti, és hajlandó egy közös megoldásra, ami mindkettő félnek megfelelő? Vagy ez alapból minden férfiban benne van, és bármit tehetek, mindig titkolózás, és hazugság lesz?

Pszichológusnal ki e derulne hogy a gyerekmek igazat e mond vagy nem

Nehezen megy a döntéshozatal.
Olyan sok mindent akarok, csak nem tudom melyik lenne célszerűbb, ami jó döntés is.
Elköltöznék szegedre(kisvárosban lakok), bérelnék szobát és ott keresnék munkát.
Maradnék otthon szüleimnél és keresek itt munkát, dolgoztam már gyárban de azt a napi 12-13 órát nem lehet bírni sokáig, pár hónapig. igazság szerint a szüleim zavarnak már és szeretnék függetlenedni.
Tanulnék szakmát, akkor is otthon kéne maradnom. Nem tudom érettségivel lehet e kapni, nem gyári munkát.
És autóra is gyűjteni akarok, akkor is célszerűbb itthon maradni és gyüjtögetni.
Főiskolát is akarok végezni majd.
Vagy elköltözök, tanulok, dolgozok egyszerre és autóra talán marad. + a jogosítványt is itt helyben kezdtem el csinálni.
Sőt lakásra is kéne félretenni, csak tanulni kell ahhoz, hogy normális fizetésem legyen ne minimálbér.
Azért jó lenen már elkezdeni az önálló életet 21 évesen.
Nem tudok dönteni.

Kedves Doktornő! Van egy olyan dolog az életemben amit szégyellek. 25 éves voltam mikor bekerültem egy munkahelyre, mint bolti eladó. A bolt szomszédságában volt egy másik üzlet, ahol dolgozott egy velem egyidős fiú. Első pillanat óta ahogy találkoztunk, tette a célzásait, kávét hozott nekem, sokszor beszélgetést kezdeményezett. Aztán ahogy telt az idő, kezdtem megkedvelni. Igen ám, de közben kiderült, hogy 1. Mindenkinek csapja a szelet, csak siker nélkül 2. Menyasszonya van. Ezeket mástól tudtam meg. Mikor szembesítettem ezzel, elpirult, zavarba jött, pár hétig nem is beszéltem vele, kerültem, átnéztem rajta. Csak aztán valami miatt a segítsége kellett, és onnantól kezdve távolságtartóan, de beszélgettem vele újra. Akkor aztán előadta, hogy rossz a kapcsolata, el fog a párjától költözni, csak az albérlet, csak az anyagiak tartják össze. De hogy ő velem el tudna képzelni a jövőben komolyabbat, lefestett egy jövőképet. Naiv voltam, azt hittem különleges vagyok tényleg, én majd a megmentő leszek stb. Addig-addig ment ez, míg beleszerettem és olyankor találkoztunk munkán kívül mikor a párja dolgozott. Volt, hogy a párját elvitte dolgozni, aztán eljött értem. Így belegondolva undorító amit tettem. Végül a sétákból, fagyizásból az lett hogy engedtem neki és lefeküdtem vele. 25 éves voltam és ő vette el a szüzességem. Ha őszinte akarok lenni, nagy részben csak túl akartam lenni a szexen, mert már nyomasztott, hogy ennyi idős vagyok és szűz. Ezen kívül tetszett, hogy valaki végre nőként tekint rám, mert azelőtt senkinek sem kellettem. Tehát megtörtént a dolog, többször is. Én azt hittem szeretem őt, de 3-4 alkalom után (1 hónap kb) úgy éreztem nekem ez nem jó, mert csak akkor tudott velem lenni ha a párja dolgozott, meg ami feltűnt, hogy sokat emlegeti a nőt, de a panaszkodás átment abba, hogy milyen finomat főzött, milyen ügyeset varrt, milyen vicces dolgot mondott. Így aztán mondtam neki, hogy hagyjuk ezt az egészet, mert csak magammal szúrok ki. És leépítettem vele a kapcsolatot. Aztán még 2-3-szor felhívott telefonon, hogy hogy vagyok, meg láthatna-e újra, elmehetnénk kávézni. De én mondtam hogy nem. Aztán már többet nem hívott. Én akkorra már másik munkahelyen dolgoztam, amit tudott hogy hol van, és hónapok múlva meglátogatott engem, 5-10 percet beszélgettünk, de akkorra már csak mint ismerősök. Ami miatt ez eszembe jutott: tavaly nyáron házasodtak össze a párjával, akivel annyira rossz volt neki együtt élni. És most várják az első gyereküket. Nem vagyok emiatt irigy, mert tudom mennyire meg akarta csalni azt a nőt, folyamatosan próbálkozott többeknél is, és utólag megtudtam, hogy mással is megcsalta előttem. De ami feltépte ezt bennem, a gyerekvállalásuk, valamint hogy pár hete egy ismerősnél érdeklődött utánam, hogy mi van velem…. Én néha-néha megnézem facebookon, és tudom hogy ő is engem. Nekem azóta nem volt senkim. Se csók, se randi, semmi. Szégyellem ezt az egészet, hogy egy foglalt férfival vesztettem el a szüzességem. Mindenkinek azt mondom, hogy jártunk, nem működött a dolog, kész. Azt hittem, hogy ha már nem leszek szűz, könnyebb lesz az életem, de nem. Lassan 30 éves leszek, és csak ennyit tudok felmutatni, amit inkább szégyellek. Ön mit gondol ezekről az eseményekről? Köszönöm a választ!

Ha valaki sokat bénázik, ügyetlenkedik azon hogyan lehet javítani? Miért van ez? kb olyan érzés lesz úrrá rajtam hogy egyedül nem tudom megoldani, de tényleg a legegyszerűbb dolgokat elrontom, mondják rakd oda én máshova rakom, lehet összefüggés? gyerekkoromban anyám mindent megcsinált helyettem, kiszolgált, elkényeztetett, gondolom ez az oka.
Nem tudok felfogni dolgokat többször elmagyarázzák, nem értem mert bonyolultan fogalmaz.
csak munkahelyen van így az ügyetlenkedés, vagy ami ilyen éles helyzet más helyzetben nem a magábéletben, pedig ez csak betanitott fizikai munka. mi lesz ha majd valami komolyabbat, felelősségteljesebbet végzek majd, ahol önállóan kell?
vagy valójában mindenki ilyen ügyetlenül végez dolgokat, bénázik, csak én csinálok ebből nagy ügyet?

Miért kell embereket felruházni betegség nevekkel?
Ő nárcisztikus, ő antiszociális személyiségzavaros, ő agorafóbiás stb.
Minden ember más és más a személyisége és a problémái, más váltja ki az állapotot. Besorolják az embereket mint valami veszélyes deviánsokat.
Múltkor olvastam hogy mennyire gyalázzák a “nárcisztikusokat” “nárcisztikus visszaélés”.

Kedves Doktornő!
A párommal 4 éve ismerjük egymást, nagyon jó a kapcsolatunk, úgy érzem ő a lelki társam. Tavaly nyár végén volt az esküvőnk, decemberben pedig megkezdtük a baba projektet, ami elsőre sikerült. Sajnos a 8. héten derült ki, hogy nincs szívműködés, pedig az előző vizsgálaton volt, azt mondták, hogy valamikor a 6. hét tájékán elhalt a baba. Megműtöttek és azt mondták, hogy egy ciklus elteltével újra próbálkozhatunk. Így is lett, egyből sikerült a második is, amit most, a 6. hét után spontán vetéléssel elvesztettünk. Milyen esetleges lelki oka lehet annak, hogy elveszítjük a babát? Nagyon szeretjük egymást, várjuk is ezt a babát, mégsem sikerül. Úgy érzem, hogy az elsőt is meggyászoltuk, elfogadtuk, hogy ez történt és reméltük, hogy legközelebb sikerül és mégsem. Persze nyilván testi oka is lehet, de kiváncsi lennék a lelki okokra. Nagyon köszönöm. Üdvözlettel: Niki

Tisztelt doktor! Kérdésem a következő.Február elején pánikbetegséget állapítottak meg nálam. A háziorvos 0,25mg-os frontint irt fel,és pszichológiai rendelést javasolt. A pszichiáter csak most hétfőn tudott fogadni.Március végére az állapotom jobb lett,már csak gyomoridegem volt,amit napi fél, vagy 2x fél szem frontinnal tudtam kezelni. Április 9-én a pszichiáter Rexetin tablettát írt fel,kérdésnek fél szemet.(10mg) esti bevétellel. Bevettem,de iszonyú hányingerem volt. Izaddok,de a hideg is ráz egyben,vacog hangosan a fogam. A frontin adagot 100-125mg ra kellett emelni( 3-4) részletben.Tegnap(kedd) már nem bírtam a Rexetint bevenni,mert enni sem tudtam,egy joghurt egész nap,és inni sem sokat tudtam. Most szerda van,és 0,5mg frontinnal kezdődik a nap,és így sem vagyok jól a rexetin mellékhatásai továbbra is maradtak,hányinger,vacogás,izzadás.stb.A doktornőt értesítettem,hogy nem tudom szedni a rexetint,ő azt mondta ha nem szedem,nem tud segíteni.Mit tegyek? Az orvos csak hetente 1napig van a helyi rendelőben,lehet-e esetleg a Telefont kisebb adagban elkezdenek? Köszönöm

Elégedetlenség és szégyen érzésem van, és agresszív vagyok mert még nem értem el semmit, de teszek érte. Egy idő után megjelentek ezek és elkezdtem tenni a céljaimért.
Most ambíciózus vagyok, hogy behozzam a lemaradást.
Megjelent egyfajta önimádat, folyton nézegetem magam a tükörben,Istennek érzem magam. Aki teremti a saját világát.
Szeretném sikeres emberekkel körül venni magam, olyanná válni mint ők, úgy is öltözök. Ilyen méltóságteljesen viselkedek
Ez az állapot a fejlődés szolgálatába áll. Csak rettentően elégedetlen vagyok, és ez nem megy ám olyan gyorsan, hogy holnap már megvan, évtizedbe telik és annyira feszít belül, hogy muszáj mozgósítanom magam.
De olyan erős ez, hogy fizikailag is érzem.
Gyakran sírok is emiatt, hogy nem megy minden olyan könnyedén.
A szégyen akkor jön amikor esetleg kérdezik, hogy mit csinálok? és jönnek a hazugságok. Emiatt nem is keresek párt és nem nagyon járok sehová szórakozni, ismerkedni. Tudom, hogy a baráti, társas kapcsolatokban ennek nem kéne számítania, hogy ki mit csinál, de ez automatikus.
Ez a nárcizmus állapot segít, de zavar is.
Hogyan lehetne egyensúlyba hozni?

Tisztelt Doktornő! Az a baj velem, hogy nem vág az eszem bizonyos helyzetekben. Nem tudok frappáns lenni, nem tudok valami jó mondatot rávágni a beszélgetésekben. Volt egy férfi aki nagyon tetszett nekem. Egyszer azt mondta nekem, hogy “majd egy csésze kávé mellett ezt elmesélem”. Amire én azt feleltem, hogy: majd megbeszéljük. Mire ő félre billentette a fejét komoly arcot vágva, és utána többször ilyesmit nem mondott. Ennek több hónapja már, de mai napig ostorozom magam hogy elszalasztottam. Más, aki talpraesett, azt mondta volna, hogy “rendben, mikor?” és akkor már randi is lehetett volna. De én ezt nagyon elrontottam. A többi ilyen mondatára sem tudtam miket válaszolni. Azóta lett neki barátnője, akivel együtt is élnek. Nincs nap, hogy ne gondoljak rá, nagyon sokat sírok miatta, mert elszalasztottam őt. Szomorú is vagyok, féltékeny is vagyok. És bánom, hogy miért vagyok ilyen pancser. Ráadásul nem is tudtam megmutatni, hogy milyen vagyok, mert pirultam mellette, szótlan lettem, unalmas. Pedig nem ilyen vagyok, de biztos semmilyennek tart ezek alapján. Jó lenne őt elfelejteni, de semmi kedvem nincs másokkal ismerkedni, mert őt látom mindenhol, hozzá hasonlítok mindenkit, nem érdekel senki más. Nem akarom az életem elpazarolni, de magam alatt vagyok nagyon, a szívem szakad meg miatta, hogy ott volt az akit mindennél jobban akartam, és mással él, mert én elszúrtam. Néha már azt mondom, fel is köthetném magam, mert ennek így semmi értelme.