Jó estét kívánok! Van két gyönyörű kisfiam és egy csodálatos férjem. Az első szülés után depressziós lettem (valószínűleg a császármetszés miatt). A második kisfiam nagyon hamar érkezett, mindössze 16 hónap van köztük. Amióta ő is velünk van, nem szívesen modulok ki. Sőt sokszor itthon is rámjön egy borzasztó rossz érzés. Ingerült leszek, halálfélelmem van, félek, hogy nekik vagy nekem valami bajom lesz és nem tudom őket ellátni. Egyre kevesebb dolgot csinálok itthon is. Régen imádtam sütni, főzni. Mostmár csak, ha muszáj. Nem tudom megadni sem a gyerekeimnek sem a férjemnek, azt amit érdemelnének. Úgy érzem elbuktam mint anya és mint feleség. Ha itthonról el kell mennem valamilyen okból kifolyólag, remeg a gyomrom, izzadok nem kapok levegőt és kiugrik a szívem a helyéről. Ezek miatt rossz a közérzetem és nagyon ingerült vagyok. Hamar kiabálok a gyermekeimmel, amit utána bánok. Vettem magamnak valeriana maxot, hátha jobb lesz. (talán valamit javított, azóta nem volt annyi “rohamom”). Viszont az utóbbi időben többször gondoltam az öngyilkosságra is. Csak a két kisfiam tart vissza, hogy lássam őket felnőni. Ők az életem és nem szeretném, ha többet így látnának, hogy anya nincs jól. Félek, hogy egyszer olyat teszek, hogy visszafordíthatatlan. Kérem segítsen, hogy mit tegyek és hova forduljak. Köszönöm szépen

Tisztelt pszichológus!
17 éves fiú vagyok, középiskolába járok, nincsen annyira sok barátom, de akik vannak ők megbízhatóak és gondjaimmal fordulhatok hozzájuk. Az igazság az, hogy sok lány barátom van, akikkel együtt megyek szórakozni sok időt töltünk együtt. Az osztályban csak 9 fiú és 23 lány van, a fiúkkal is haveri viszonyba vagyok, de közülük sokan nem gondolnám hogy az én értékrendembe tartoznának akár személyiségükből adódóan. Vannak régebbről is fiú barátaim csak ők messzebb más városban élnek. Sokszor hiányolom hogy tényleg eltudjak menni bandázódni úgymond. Néha már feszélyez, hogy ennyi lány barátom van és velük is ugyan úgy eltudok beszélgetni, de valahogy mégis azt érzem, hogy kilógok a sorból, mivel fiú vagyok, illetve sokszor már furcsállom, hogy nincsen annyi fiú barátom, mint másoknak. Várom megtisztelő válaszát!

Az iskolai bántalmazásokat hogyan lehet feldolgozni végleg? Tudom hogy ez manapság mindenhol probléma és sokan áldozatai ennek. Nekem Óvodában kezdődött és középiskola végéig tartott. Középiskolában többek között emiatt kezdtem el nem bejárni hetekig, hónapokig, gyakran a bukás határán voltam, holott többre vagyok képes. A tanárt is csúfolták nyíltan, az is sírva rohant el. Vannak bandák akik módszeresen rászállnak másokra és a tanár is őket támogatja, mármint nem tesznek ellene semmit, nálunk az osztályfőnök is szeretett nagyon vicces lenni, efelett a probléma felett elsiklanak valamiért. miért?. Mindenki azt mondja ne vedd magadra, állj ki magadért, de az más dolog ha egyvalakivel van konfliktusod, vagy egy közösség, osztály néz ki magának csoportban. Akik ilyen verbális bántalmazók azok betegek szerintem, súlyos önértékelési zavaruk lehet, kisebb rendűségi érzésüket ezzel kompenzálják, hogy másokat leértékelnek, arrogánsak és tökéletes préda erre egy visszahúzódóbb ember, akin esetleg van valami bántani való tulajdonság, hogy legyen mire fogni a bántalmazást, holott ez róluk szól. Óvodában még nem gond mert még kicsi az ember és nem tudják mi ez, de középiskolában már azért lehetne bennük valami, nem sima kis csúfolódások voltak ezek, hanem komolyabb közösségi agresszió. Csak sajnos a társadalomban sokan azt hiszik, hogy ők az erősek, akit kinéznek maguknak azok meg a gyengék, holott nem. menő cuccokban járnak, mert szerintem amúgy senkinek érzik magukat (páwák). Némelyikük le se érettségizett, pedig nagyon okosnak képzelte magát, mindig bizonygattak valamit. Gyakran előjön, hogy ilyen emberek miatt, majdnem nem végeztem el az iskolát és gyógyszereket szedtem, megbetegített a stressz, lehet hogy ptsd is volt, pedig csak iskolát kellet volna váltani és szólni, csak akkoriban gáznak éreztem, és szégyeltem, hogy én vagyok akit kinéztek maguknak és ugye az embernek fontos hogy elfogadják és ezt tapasztaltam egész életemben, az iskolai agressziót és normálissá vált. Sokféle technikát igénybe vettem “áltudományosat is” de segített és elmúlt a szorongás, stressz. De a harag és a bosszúvágy még megmaradt évek múlva is, gyakran szeretnék visszamenni arra az időszakra a mostani önmagammal, tuti máshogy lenne. A társadalom gyűlölet is bennem van néha. De hát minek foglalkozzak a társadalommal. Szerintem hosszú távon megerősített, már nem hat meg ha egy ember esetleg beszól, tudom, hogy a betegsége miatt csinálja, olyan családból jön. Szoktam néha találkozni valamelyik ilyen régi osztálytársammal az utcán és már inkább szánalommal nézek rájuk. Ezektől féltem?
Most építem újra az életemet. Gyakran érzem magamat úgy aki túl van az élet háborúján. Viszont kedvem támadna csak úgy jól kihasználni valakit, kicsit szórakozni, kíváncsi vagyok milyen reakciót váltanék ki ha én csinálnám, szoktam bohóckodni. Mert amikor én csináltam ilyen dolgokat, akkor az iskolában a tanár rögtön leszólt, mintha nekem kis jó kisfiúnak kellett volna lennem, aki csendben ül.
Mostanában én akarok lenni az első, nem szeretek másoknak jó pofizni és kiröhögöm azokat, akiknek ilyen mindennapi kis problémái vannak, úgy gondolom nekem ezek semmik.

Kedves doktornő!
A férjem időszakos furcsa viselkedéséről szeretném kérdezni.
Mániákus (ok nélküli) panaszkodó (hazudozó). Itthon minden rendben vele nagyon is jól megvagyunk de bent a munkahelyén azt mondja hogy állandó vitában élünk. A munkahelyén is jól kijön a kollégájával de rá pedig itthon panaszkodik. És időközönként elmegy (eltűnik) pár napra, olyankor dolgozni bejár, nekem a telefont nem veszi fel de tudom hogy egy barátjánál van és szabadidőben iszik.. sokat. Teljesen ok nélkül, másoknak kitalált okokkal mintha összevesztünk volna és 5-10 napig haza se jön. Ha több nap után sikerül is elérnem akkor furcsa, mintha nem is a férjemmel beszélnék. Amikor ujra itthon van és normális, akkor megkérdezem miért tette annyit mond hogy nem tudja. Sokáig magamban kerestem a hibát, de kiderült hogy minden párkapcsolatában ugyan ezt csinálta.
Mi lehet a gond?

Jó Napot!

Gyermekkorom óta úgy érzem,hogy nem érdemlem meg,hogy szép ruhákat hordjak,hogy szép hajam legyen és szép dolgaim.Egészen odáig fajult már ez,hogy ha a férjem el akar vinni fodrászhoz én addig mondok ellent amíg nem lesz az egészből semmi.Ugyanez van a ruha vásárláskor vagy a kozmetikussal is.Pedig igazából szeretném ezeket és vágyom rájuk de azt gondolom,hogy nekem úgyis mindegy és ha egy darabig jól is állna a hajam utána minden olyan lenne,mint régen és nem tudok folyamatosan járni ilyen helyekre vagy folyamatosan vásárolgatni mert mindig legbelül ellenkezem.Nem tudom mitől lehet ez,talán azért mert engem gyerekkoromban sem tartottak szépnek,szerintem még a saját szüleim sem és a családom sem.Hogyan tehetném ezt helyre magamban?

Kedves dr. Nő/Úr!
Elég régóta van az a jelenség, hogy “magammal” beszélgetek. Nem úgy mint másokkal, csak valami eszembe jut és megpróbálom megbeszélni. Gyakran önerő nélkül “kérdezek magamtól, hogy ez és ez miért van így. Szokássá vált. Kommunikációs, illetve szorongási zavarok is vannak. Tudok beszélni, sőt, jobban mint más, csak sosem.

Ha meg tudja válaszolni ezt, megköszönném!

Kiderült hogy a szüleim elfognak válni Elég nehezen viselem ezt a dolgot,főleg,hogy anyukámnak már van is egy barátja. Akivel egyébként nincs semmi probléma mert nagyon kedves de azér elég fura ez a helyzet. Nem elég ez de egy pár napja a nagymamám is elhunyt. Mostanában elég sokszor vagyok szomorú. Eléggé üresnek érzem magam.Kicsit úgy érzem mintha mindennel nekem kellene megküzdenem. sokszor érzem magam magányosnak meg fáradtnak. Nem nagyon van kedvem iskolába menni sem. Egyedül a hétvégéket szeretem de a vasárnaponként érzem a nyomást. Érzelmileg nem is tudom. Kezdek nagyon elfáradni és túl érzékenynek érzem magam. Nagyon sokat fáj a fejem és a hasam is szokott.Egyébként 16 éves vagyok és az lenne a kérdésem hogy depressziós vagyok e?

Hat felek es valaki irjonn es segitsen

Èdesanyámnál lakom gyerekeimmel,nagyon sokszor nem valós dolgokat állít.Megmèrgezem,gyerek előtt szexuálisan együtt vagyok a párommal,meztelenül járkálok èjjel a lèpcsőházban,megöltem apámat (infarktust kapott),szègyent hoztam rá ezèrt nem megy ki az utcára 12 ève .Nem vagyok anya,ribanc vagyok ha egy szombaton elmegyek a párommal moziba.Ezzel a hazugsággal annyira kihoz a sodromból alig tudom megállni ne üssem meg vagy ne kiabáljak vele.Nem tudom ezt hogyan tudom kezelni mikor minden vagyok csak rendes ember nem.Ilyenkor nem látom èrtelmèt annak ,hogy a világon vagyok.Attól hogy egyedül neveltem sokáig gyermekeim attól mèg ember vagyok.Dolgozom,mosok ,főzök,takarítók,szülői èrtekezlezre járok.Nèha lopok magamnak egy kis kirándulás időt,mozibamenèst.Ettől ribanc vagyok,nem vagyok èletrevaló.Ha elmegyünk 1-2 órára már gyomorgörcsöm van.nem èrzem jól magam mert tudom mi vár rám ha hazaèrkezünk.Ha vendègek jönnek, legutóbb így jártam èdesanyám első mondata ez a lány gyerek ez nem normális.Ennek csak a szex kell.Nagyon megalázó mikor 10 ève nem látott rokonok megèrkeznek ès ezt kell hallgatni.Próbalok tèmat váltani de nem lehet.Mert anyám rákezd.Èn jót akarok.Nem èrti meg.Ő gyerekkorában is fura volt kicsit hülye nem fogad szót,nem csinálja amit èn mondok.Bezzeg a nővère.Pèldás anya.Igaz olyan règen láttam meg se ismernèm de ő anya,dolgos asszony.Erre kicsit mèrges leszek akkor jön hogy irigy vagyok Nagyon nehèz így èlni.Este csak sírok, ütöm a falat.Ilyenkor örül anyám hogy igaza van.Mi tèvő legyek?

Tisztelt Pszichológus!
Az óvónők szerint a 4 éves fiammal szakemberhez kellene fordulnunk, mert hangulat ingadozásai vannak. Egyik percben jó kedvű a másikban pedig unott, szomorú, letört! Volt olyan incidens is hogy az óvónőt kiborította azzal, hogy büntetést kért tőle, büntetésben akart lenni a gyerek! Semmi változás nem történt az életében és fontosabb fordulópontra sem emlékszek ami ezeket kiválthatta volna belőle! Komolyan aggódnom kellene?

Lehetséges, hogy nárcisztikus vagyok? Először is Nagyon vonzanak a pszichológusok, vagy én vonzom őket. Amikor nem tudott elvállalni egy másik pszichológus, nagyon dühös lettem, mint akit eldobott a barátnője és eléggé, depis állapotba kerültem, csúnyákat írtam neki levélbe, azt gondoltam jól le fogom járatni, ez a pszichológus intézmény igazgató is volt egyben, tekintélyes ember. Beindult a fantáziám, hogy kiteljesítjük egymást. birtokolni akartam, azért írom le a pszichológusos sztorit, mert jelenleg is pszichológusnak írok. Talán azért tetszenek, mert nagyon jó érzés ha teljesen rám figyel, feltölt, hogyan fogalmazzak érzem azt a finom ízt. A másik az, hogy a családomban nem támogattak lelkileg, a nehézségeimmel mindig magamra maradtam. Gyakran kritizáltak, anyukám sok mindent megcsinált helyettem, mintha én nem lennék rá képes, apám verbálisan agresszív volt, nem bírja ha ellent mondanak neki, azt képzelte mindig magáról hogy ő a főnök, mondjuk az is volt, építésvezető.
Gyakran álmodozok sikerről, mondjuk ez egy jó dolog, teljesen beleélem magamat, átjárja minden porcikámat, el is sírom magam néha, stílusban is gyakran ehhez igazodok, öltöny, nyakkendő, vettem egy lottószelvényt és beleélte magamat hogy megnyerem a főnyereményt és teljesen eksztázisban voltam, mint aki már megnyerte, de ez az érzés leírhatatlanul jó, Isten kiválasztott, ha megyek valahol olyan jó érzés, rá is mosolygok az emberekre, sok ember olyan kis naív, olyan kis aranyosak, megsimogatnám. Egyébként nem vagyok egy nagyszájú, arrogáns ember, inkább méltóságteljes, egyenes, nagylelkű. Gyakran előjön az, hogy a családom mindenben kontrollálni akar és megmondani nekem mit csináljak, néha átkozom a családtagjaimat a hátuk mögött. Nem bírom ha másnak eltérő véleménye van a dolgokról.
Amúgy örülnék annak, ha nárcisztikus lennék,
Jelenleg dolgozok 12 órában, sok pénzt akarok gyűjteni és megvalósítani a belső önmagamat, csak ott se bírom ha parancsolgatnak és nem nagyon szeretem a fizikai munkát. Mindenféle munkát elvállalok jelenleg. A pénzügyi életben akarok elhelyezkedni majd, vagy pedig pszichológus, ha eleget tanulok és felvesznek. Úgy képzelem el, hogy feltörök a csúcsra. bmv-el a naplementébe. Barátnő aki csodál és cirógat. Amikor ilyeneken jár az eszem teljesen eufórikus állapotba kerülök néha. Egyébként a pszichológia azért érdekel mert az Én fejlesztéséről szól, a belső erőforrások aktivizálása, önmagunk megismerése, kiaknázása, tudatosság (és persze mások segítése).

Tavaly augusztusban meghalt az apukám és nem tudom elfogadni. Mindem nap csak sírok és sírok.sokszor azon kattog az agyam hogy megyek utána. Sajnos már vagdostam is magam ez miatt. Mindenki azt mondja hogy el kell engednem,de nem megy és nem is akarom. Hogy tudnám feldolgozni és szabad útjára engedni?

Tisztelt Pszichologusno!
Olyan problemam lenne, hogy legbelul meleg vagyok, de ezt nem merem sem felvallalni, sem anyumnak elmondani. Az osztalyban mar sejtik a massagomat, rengetegszer “lebuziznak” es leneznek emiatt. Azt olvastam, bar lehet nem igaz, hogy meleg vagyok, de ezt nem tudom magamban elfogadni, igy az osztalykozossegen vezetem le ezt a feszultseget. Rengetegszer felmerult mar bennem az a gondoloat, hogy en mar nem akarok elni. El akarok menni. Nagyon szepen megkoszonnem, ha tudna valami hasznos tanacsot adni!

Az mennyire normális, ha elkezdtem egy Istenséghez(Démon vagy Angyal vagy valamilyen Isten) imádkozni és segített is nekem? Eddig sok mindenben kaptam tőle segítséget. Nem, nem kellett neki áldozatot bemutatni semmi ilyesmi, csak beengedtem egy módszerrel. Teljesen kezd pozitívra fordulni minden mióta a segítségét kértem, de nagyon durván, még a cigiről is leszoktam,alkoholt se iszok mér, a lelki bajaim is tiszták, teljesen elmúlt a régi gondjaim. Van egy technika amivel valójában ezt lehet. Érdekes, hogy azóta jóformán semmilyen, még megfázásos betegségem sem volt. A nevét nem írom le, sámánhoz, pszichológushoz hasonló gyógyító végzi a “beavatkozást”. Sok vállalkozó is használja, hogy beinduljon a vállalkozásuk. Az a baj, hogy senki nem hisz nekem igazán, sokat átverésnek tartják ezt, de ha használ akkor csak igaz. keresztények szerint az ördög praktikája. Lehet amúgy. Ez a valami, vagy valaki hozott fel a mélypontról, mintha terelgetett volna akkoriban, ehhez a megoldáshoz. Mint az “elesettek megmentője.” Sokat hallani a spontán gyógyulásokról, nekem is hasonló volt. Erős szociális szorongás, erőszakos cselekmények okozta stressz, traumák nem múlik el csak úgy majdnem hogy rögtön kb. fél év volt a gyógyulási folyamat, azalatt pár alkalom. Erről még nem beszéltem személyesen senkivel, nem tudom ki hinne nekem. A problémám legmélyebb gyökere “Bátorság” volt. Azért születtem le a Földre, hogy bátorságot tanuljak. Emiatt éltem át sok rosszat, nehéz helyzeteket, bátorságpróbákat. Akkoriban a pszichés gondjaim is azért voltak, a tehetetlen állapot, bár az inkább járulékos, tisztára mint egy előre megírt történet. De már megtanultam a bátorság erényét és vége, és már nincs a múltból származó problémám, és ez tartós és teljesen más emberek jönnek az életembe mint régen. A családban is változtak a dolgok, apám leszokott például az alkoholról, pont miután ezek megtörténtek. Meg lett szüntetve a kapcsolódás a szüleimmel, az ő problémáik nem az enyémek. Kértük ezt a valakit, energiát, hogy “huzalozza újra az agyam” új idegpályák, “amikor bántottak az váljon semmivé” és semmivé vált. “képes vagyok újra bízni az emberekben” és még sok minden más, erényeket. El kellett képzelni dolgokat, szerotonin, dopamin áramlik belém csövön keresztül, elvágni a kötelet, ami a régi emberekhez köt. Beszélni a gyerekkori önmagammal, mi hiányzik, Pótolódjanak a hiányzó érzések.
Nem tudom kivel tudnám ezeket megbeszélni, egy kívülállóval, szerintem egy pszichológus elhajtana.

Tisztelt Cím!
Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy férjemmel 7 éve vagyunk házasok. Született egy lány gyermekünk aki 4,5 éves.
Szeretnék tisztában lenni a helyzetemmel. A férjem alkohol beteg. Mindemellett az én meglátásom szerint lelki terrort alkalmaz. Hisz aki benne él, nehez ismeri fel. A testi bántalmazás látszik, a lelki bántalmazást nem hiszi el senki. A tetttei a következőek: kiszáradtam és direkt gyorsan ment, hogy hányjak, mindenkit kizár a környezetünkből, így nem jár hozzánk senki vendégségbe, anyósom is velünk él. Titkolózva pénzzel átvertek mert illegális dologgal is foglalkozik (nyers szesszel kereskedik) amihez az anyósom asszisztál. Akkor érzi jól magát ha beteg vagyok mert akkor Ő az igazi férfi. Két diplomám van ami kapcsán persze dolgozok. A munkámról hallani se akar. A gyereket én látom el. orvos stb. Elmondta, hogy nincsenek céljai. Próbáltam segiteni, hogy menjen orvoshoz, de nem látja be, hogy beteg. Ő vádol, Ő a sértett. A kisllányunk elmondja, hogy azért dühös mert bántod anyát. Közvetetten őt is bántja. Nem dícsér, csak degradál. Cinikus és gúnyos, valamint annak örül ha sikertelen vagyok. Betegesen féltékeny. Nyílvánosan kérdőre von és megaláz. Ha melegem pl: aludj az udvaron. Hogy ne legyen nagyon hosszú a levem, kérem tisztelettel, hogy válaszával segitsen. Tudom, hogy magamon tudok de szeretném ha egy kívűl állónak is elmondhatnám. Valószínűleg élnék az online pszichológusssal mert semmit nem merek tenni amit felhasználhat ellenem. Tisztelettel köszönöm. Göncz-Nagy Tünde.. egy bántalmazott anya. 🙁