Kedves doktornő!
A férjem időszakos furcsa viselkedéséről szeretném kérdezni.
Mániákus (ok nélküli) panaszkodó (hazudozó). Itthon minden rendben vele nagyon is jól megvagyunk de bent a munkahelyén azt mondja hogy állandó vitában élünk. A munkahelyén is jól kijön a kollégájával de rá pedig itthon panaszkodik. És időközönként elmegy (eltűnik) pár napra, olyankor dolgozni bejár, nekem a telefont nem veszi fel de tudom hogy egy barátjánál van és szabadidőben iszik.. sokat. Teljesen ok nélkül, másoknak kitalált okokkal mintha összevesztünk volna és 5-10 napig haza se jön. Ha több nap után sikerül is elérnem akkor furcsa, mintha nem is a férjemmel beszélnék. Amikor ujra itthon van és normális, akkor megkérdezem miért tette annyit mond hogy nem tudja. Sokáig magamban kerestem a hibát, de kiderült hogy minden párkapcsolatában ugyan ezt csinálta.
Mi lehet a gond?

Jó Napot!

Gyermekkorom óta úgy érzem,hogy nem érdemlem meg,hogy szép ruhákat hordjak,hogy szép hajam legyen és szép dolgaim.Egészen odáig fajult már ez,hogy ha a férjem el akar vinni fodrászhoz én addig mondok ellent amíg nem lesz az egészből semmi.Ugyanez van a ruha vásárláskor vagy a kozmetikussal is.Pedig igazából szeretném ezeket és vágyom rájuk de azt gondolom,hogy nekem úgyis mindegy és ha egy darabig jól is állna a hajam utána minden olyan lenne,mint régen és nem tudok folyamatosan járni ilyen helyekre vagy folyamatosan vásárolgatni mert mindig legbelül ellenkezem.Nem tudom mitől lehet ez,talán azért mert engem gyerekkoromban sem tartottak szépnek,szerintem még a saját szüleim sem és a családom sem.Hogyan tehetném ezt helyre magamban?

Kedves dr. Nő/Úr!
Elég régóta van az a jelenség, hogy “magammal” beszélgetek. Nem úgy mint másokkal, csak valami eszembe jut és megpróbálom megbeszélni. Gyakran önerő nélkül “kérdezek magamtól, hogy ez és ez miért van így. Szokássá vált. Kommunikációs, illetve szorongási zavarok is vannak. Tudok beszélni, sőt, jobban mint más, csak sosem.

Ha meg tudja válaszolni ezt, megköszönném!

Kiderült hogy a szüleim elfognak válni Elég nehezen viselem ezt a dolgot,főleg,hogy anyukámnak már van is egy barátja. Akivel egyébként nincs semmi probléma mert nagyon kedves de azér elég fura ez a helyzet. Nem elég ez de egy pár napja a nagymamám is elhunyt. Mostanában elég sokszor vagyok szomorú. Eléggé üresnek érzem magam.Kicsit úgy érzem mintha mindennel nekem kellene megküzdenem. sokszor érzem magam magányosnak meg fáradtnak. Nem nagyon van kedvem iskolába menni sem. Egyedül a hétvégéket szeretem de a vasárnaponként érzem a nyomást. Érzelmileg nem is tudom. Kezdek nagyon elfáradni és túl érzékenynek érzem magam. Nagyon sokat fáj a fejem és a hasam is szokott.Egyébként 16 éves vagyok és az lenne a kérdésem hogy depressziós vagyok e?

Hat felek es valaki irjonn es segitsen

Èdesanyámnál lakom gyerekeimmel,nagyon sokszor nem valós dolgokat állít.Megmèrgezem,gyerek előtt szexuálisan együtt vagyok a párommal,meztelenül járkálok èjjel a lèpcsőházban,megöltem apámat (infarktust kapott),szègyent hoztam rá ezèrt nem megy ki az utcára 12 ève .Nem vagyok anya,ribanc vagyok ha egy szombaton elmegyek a párommal moziba.Ezzel a hazugsággal annyira kihoz a sodromból alig tudom megállni ne üssem meg vagy ne kiabáljak vele.Nem tudom ezt hogyan tudom kezelni mikor minden vagyok csak rendes ember nem.Ilyenkor nem látom èrtelmèt annak ,hogy a világon vagyok.Attól hogy egyedül neveltem sokáig gyermekeim attól mèg ember vagyok.Dolgozom,mosok ,főzök,takarítók,szülői èrtekezlezre járok.Nèha lopok magamnak egy kis kirándulás időt,mozibamenèst.Ettől ribanc vagyok,nem vagyok èletrevaló.Ha elmegyünk 1-2 órára már gyomorgörcsöm van.nem èrzem jól magam mert tudom mi vár rám ha hazaèrkezünk.Ha vendègek jönnek, legutóbb így jártam èdesanyám első mondata ez a lány gyerek ez nem normális.Ennek csak a szex kell.Nagyon megalázó mikor 10 ève nem látott rokonok megèrkeznek ès ezt kell hallgatni.Próbalok tèmat váltani de nem lehet.Mert anyám rákezd.Èn jót akarok.Nem èrti meg.Ő gyerekkorában is fura volt kicsit hülye nem fogad szót,nem csinálja amit èn mondok.Bezzeg a nővère.Pèldás anya.Igaz olyan règen láttam meg se ismernèm de ő anya,dolgos asszony.Erre kicsit mèrges leszek akkor jön hogy irigy vagyok Nagyon nehèz így èlni.Este csak sírok, ütöm a falat.Ilyenkor örül anyám hogy igaza van.Mi tèvő legyek?

Tisztelt Pszichológus!
Az óvónők szerint a 4 éves fiammal szakemberhez kellene fordulnunk, mert hangulat ingadozásai vannak. Egyik percben jó kedvű a másikban pedig unott, szomorú, letört! Volt olyan incidens is hogy az óvónőt kiborította azzal, hogy büntetést kért tőle, büntetésben akart lenni a gyerek! Semmi változás nem történt az életében és fontosabb fordulópontra sem emlékszek ami ezeket kiválthatta volna belőle! Komolyan aggódnom kellene?

Lehetséges, hogy nárcisztikus vagyok? Először is Nagyon vonzanak a pszichológusok, vagy én vonzom őket. Amikor nem tudott elvállalni egy másik pszichológus, nagyon dühös lettem, mint akit eldobott a barátnője és eléggé, depis állapotba kerültem, csúnyákat írtam neki levélbe, azt gondoltam jól le fogom járatni, ez a pszichológus intézmény igazgató is volt egyben, tekintélyes ember. Beindult a fantáziám, hogy kiteljesítjük egymást. birtokolni akartam, azért írom le a pszichológusos sztorit, mert jelenleg is pszichológusnak írok. Talán azért tetszenek, mert nagyon jó érzés ha teljesen rám figyel, feltölt, hogyan fogalmazzak érzem azt a finom ízt. A másik az, hogy a családomban nem támogattak lelkileg, a nehézségeimmel mindig magamra maradtam. Gyakran kritizáltak, anyukám sok mindent megcsinált helyettem, mintha én nem lennék rá képes, apám verbálisan agresszív volt, nem bírja ha ellent mondanak neki, azt képzelte mindig magáról hogy ő a főnök, mondjuk az is volt, építésvezető.
Gyakran álmodozok sikerről, mondjuk ez egy jó dolog, teljesen beleélem magamat, átjárja minden porcikámat, el is sírom magam néha, stílusban is gyakran ehhez igazodok, öltöny, nyakkendő, vettem egy lottószelvényt és beleélte magamat hogy megnyerem a főnyereményt és teljesen eksztázisban voltam, mint aki már megnyerte, de ez az érzés leírhatatlanul jó, Isten kiválasztott, ha megyek valahol olyan jó érzés, rá is mosolygok az emberekre, sok ember olyan kis naív, olyan kis aranyosak, megsimogatnám. Egyébként nem vagyok egy nagyszájú, arrogáns ember, inkább méltóságteljes, egyenes, nagylelkű. Gyakran előjön az, hogy a családom mindenben kontrollálni akar és megmondani nekem mit csináljak, néha átkozom a családtagjaimat a hátuk mögött. Nem bírom ha másnak eltérő véleménye van a dolgokról.
Amúgy örülnék annak, ha nárcisztikus lennék,
Jelenleg dolgozok 12 órában, sok pénzt akarok gyűjteni és megvalósítani a belső önmagamat, csak ott se bírom ha parancsolgatnak és nem nagyon szeretem a fizikai munkát. Mindenféle munkát elvállalok jelenleg. A pénzügyi életben akarok elhelyezkedni majd, vagy pedig pszichológus, ha eleget tanulok és felvesznek. Úgy képzelem el, hogy feltörök a csúcsra. bmv-el a naplementébe. Barátnő aki csodál és cirógat. Amikor ilyeneken jár az eszem teljesen eufórikus állapotba kerülök néha. Egyébként a pszichológia azért érdekel mert az Én fejlesztéséről szól, a belső erőforrások aktivizálása, önmagunk megismerése, kiaknázása, tudatosság (és persze mások segítése).

Tavaly augusztusban meghalt az apukám és nem tudom elfogadni. Mindem nap csak sírok és sírok.sokszor azon kattog az agyam hogy megyek utána. Sajnos már vagdostam is magam ez miatt. Mindenki azt mondja hogy el kell engednem,de nem megy és nem is akarom. Hogy tudnám feldolgozni és szabad útjára engedni?

Tisztelt Pszichologusno!
Olyan problemam lenne, hogy legbelul meleg vagyok, de ezt nem merem sem felvallalni, sem anyumnak elmondani. Az osztalyban mar sejtik a massagomat, rengetegszer “lebuziznak” es leneznek emiatt. Azt olvastam, bar lehet nem igaz, hogy meleg vagyok, de ezt nem tudom magamban elfogadni, igy az osztalykozossegen vezetem le ezt a feszultseget. Rengetegszer felmerult mar bennem az a gondoloat, hogy en mar nem akarok elni. El akarok menni. Nagyon szepen megkoszonnem, ha tudna valami hasznos tanacsot adni!

Az mennyire normális, ha elkezdtem egy Istenséghez(Démon vagy Angyal vagy valamilyen Isten) imádkozni és segített is nekem? Eddig sok mindenben kaptam tőle segítséget. Nem, nem kellett neki áldozatot bemutatni semmi ilyesmi, csak beengedtem egy módszerrel. Teljesen kezd pozitívra fordulni minden mióta a segítségét kértem, de nagyon durván, még a cigiről is leszoktam,alkoholt se iszok mér, a lelki bajaim is tiszták, teljesen elmúlt a régi gondjaim. Van egy technika amivel valójában ezt lehet. Érdekes, hogy azóta jóformán semmilyen, még megfázásos betegségem sem volt. A nevét nem írom le, sámánhoz, pszichológushoz hasonló gyógyító végzi a “beavatkozást”. Sok vállalkozó is használja, hogy beinduljon a vállalkozásuk. Az a baj, hogy senki nem hisz nekem igazán, sokat átverésnek tartják ezt, de ha használ akkor csak igaz. keresztények szerint az ördög praktikája. Lehet amúgy. Ez a valami, vagy valaki hozott fel a mélypontról, mintha terelgetett volna akkoriban, ehhez a megoldáshoz. Mint az “elesettek megmentője.” Sokat hallani a spontán gyógyulásokról, nekem is hasonló volt. Erős szociális szorongás, erőszakos cselekmények okozta stressz, traumák nem múlik el csak úgy majdnem hogy rögtön kb. fél év volt a gyógyulási folyamat, azalatt pár alkalom. Erről még nem beszéltem személyesen senkivel, nem tudom ki hinne nekem. A problémám legmélyebb gyökere “Bátorság” volt. Azért születtem le a Földre, hogy bátorságot tanuljak. Emiatt éltem át sok rosszat, nehéz helyzeteket, bátorságpróbákat. Akkoriban a pszichés gondjaim is azért voltak, a tehetetlen állapot, bár az inkább járulékos, tisztára mint egy előre megírt történet. De már megtanultam a bátorság erényét és vége, és már nincs a múltból származó problémám, és ez tartós és teljesen más emberek jönnek az életembe mint régen. A családban is változtak a dolgok, apám leszokott például az alkoholról, pont miután ezek megtörténtek. Meg lett szüntetve a kapcsolódás a szüleimmel, az ő problémáik nem az enyémek. Kértük ezt a valakit, energiát, hogy “huzalozza újra az agyam” új idegpályák, “amikor bántottak az váljon semmivé” és semmivé vált. “képes vagyok újra bízni az emberekben” és még sok minden más, erényeket. El kellett képzelni dolgokat, szerotonin, dopamin áramlik belém csövön keresztül, elvágni a kötelet, ami a régi emberekhez köt. Beszélni a gyerekkori önmagammal, mi hiányzik, Pótolódjanak a hiányzó érzések.
Nem tudom kivel tudnám ezeket megbeszélni, egy kívülállóval, szerintem egy pszichológus elhajtana.

Tisztelt Cím!
Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy férjemmel 7 éve vagyunk házasok. Született egy lány gyermekünk aki 4,5 éves.
Szeretnék tisztában lenni a helyzetemmel. A férjem alkohol beteg. Mindemellett az én meglátásom szerint lelki terrort alkalmaz. Hisz aki benne él, nehez ismeri fel. A testi bántalmazás látszik, a lelki bántalmazást nem hiszi el senki. A tetttei a következőek: kiszáradtam és direkt gyorsan ment, hogy hányjak, mindenkit kizár a környezetünkből, így nem jár hozzánk senki vendégségbe, anyósom is velünk él. Titkolózva pénzzel átvertek mert illegális dologgal is foglalkozik (nyers szesszel kereskedik) amihez az anyósom asszisztál. Akkor érzi jól magát ha beteg vagyok mert akkor Ő az igazi férfi. Két diplomám van ami kapcsán persze dolgozok. A munkámról hallani se akar. A gyereket én látom el. orvos stb. Elmondta, hogy nincsenek céljai. Próbáltam segiteni, hogy menjen orvoshoz, de nem látja be, hogy beteg. Ő vádol, Ő a sértett. A kisllányunk elmondja, hogy azért dühös mert bántod anyát. Közvetetten őt is bántja. Nem dícsér, csak degradál. Cinikus és gúnyos, valamint annak örül ha sikertelen vagyok. Betegesen féltékeny. Nyílvánosan kérdőre von és megaláz. Ha melegem pl: aludj az udvaron. Hogy ne legyen nagyon hosszú a levem, kérem tisztelettel, hogy válaszával segitsen. Tudom, hogy magamon tudok de szeretném ha egy kívűl állónak is elmondhatnám. Valószínűleg élnék az online pszichológusssal mert semmit nem merek tenni amit felhasználhat ellenem. Tisztelettel köszönöm. Göncz-Nagy Tünde.. egy bántalmazott anya. 🙁

A problémám röviden az lenne, hogy együtt vagyok a párommal közel 5 éve, a párom a legmegfelelőbb férfi akit csak képzelhet az ember maga mellé, nem lehet panaszom. Ennek ellenére még mindig érzelmeim vannak a volt párom iránt. 10 évig voltunk együtt, nem költöztünk össze és nem volt annyira szoros kapcsolatunk, de én nagyon kötődtem hozzá.
Miután véget ért a kapcsolat én külföldre mentem 2 évre. Azzal a célzattal, hogy elfelejtem őt és kicsit megismerem magamat.
Hazajöttem és úgy érzem semmi nem változott az életemben még mindig nem tudom elengedni érzelmileg, pedig az eszemmel gondolkozván nem kezdeném újra vele.
nem tudom hogyan lehetne ezt a helyzetet kezelni, szeretnék a jelenlegi páromnak megfelelő társa lenni, de így nem tudok.
Abban szeretném a segítségét kérni ha lehet, hogy valami okos tanácsot adjon nekem mit lehet csinálni, hogyan változtassak a dolgokon adott esetben magamon.
Köszönöm

Tisztelt Pszichologus,

En Londonban elek, kislanyommal vagyok itthon, es eleg sok minden nyomaszt, peldaul: folytonos halal felelem, csaladom elvesztese es a sajat halalomtol valo retteges egyarant, volt egy autobalesetem 7 eve, azota rettegek a kanyaroktol ha autoban ulok, felek a magasban, nem tudom ataludni az ejszakat a kislanyom megszuletese ot, folyton felebredek, es kiskorom ota fura erzesek fognak el, ha lefekszem (pl: ugy erzem minden oriasi lesz korulottem, vagy minden lelassul, vagy minden szukul, ezek az erzesek este villanyoltas utan jonnek elo, nem minden nap viszont gyerek korom ota, miota az eszem tudom, csak ugy tudom lekuzdeni, ha a telefonomon elkezdek valamit nezni amig eltereli a figyelmem, pl kislanyom fotoi, es ddig nezem mig a rossz erzes elmulik.
Iszonyuan idegesit parom egyik szokasa, imadja a szotyit es minden nap eszi es a pattogas kikeszit, nagyon duhos vagyok tole, csapkodo, kiborulok, fullhalgatoval filmet nezek csukott ajtonal, stb hogy ne halljam, mar attol kikeszulok, ha meghallom a zacsko csorgeset hogy epp keszul enni, ugyan igy a koromragastol is megorulok.
Szoval eleg sok minden van, szerintem nagyon selejtes egyeniseg vagyok, es pesszimista is egyben, erdeklodni szeretnek, hogy tudna e velem foglalkozni a kozeljovoben, es ha igen a kislanyom 12-12:30 korul fektetem minden nap, lehetne e epp akkor hogy nyugodtabb korulmenyek kozott lehessek.
Elnezeset kerek az ekezetek miatt, de angol billentyuzetet hasznalok.
Erdeklodni szeretnek az arrol is, mennyibe kerulne/ alkalom.

Koszonettel
Szidonia

Tisztelt Címzett! Párommal 2,5 éve élünk együtt ( f:31,n:28), azonban fél éve leginkább csak nyüglődünk egymás mellett. Fél évvel ezelőtt volt egy időszak,amikor nagyon bizonytalan volt a kapcsolatunkban, pl arra sem tudott egyértelműen válaszolni, hogy szeret e. Később nem is nagyon igyekezett, hogy a helyzeten segítsen valahogyan. Úgy érzem ekkor megszakadt bennem valami és azóta nem találok vissza a régi érzéseimhez, hiába látom rajta, hogy szeret és hiába tudom, hogy nagyon jó ember, csak nagyon lassan és nehezen nő fel dolgokhoz és helyzetekhez. Nem tudom mi tévő legyek. Többször éreztem már úgy, hogy jobb lenne külön folytatni, de sosem tudom megtenni, mert szeretem őt. Nem tudom mitévő legyek, mert beleragadtam ebbe a se vele se nélküle állapotba. A küszöbén lehetnék egy boldog és teljes életnek, én mégis úgy érzem, hogy teljesen bizonytalanság lett úrrá rajtam.
A segítséget előre is köszönöm!