Pszichológus válaszol

Kérdezzen pszichológusainktól

Minimális terjedelem: 200 karakter! Maximális terjedelem: 1000 karakter!
0/1000

Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-­mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.

Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.

A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.

Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.

Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.

Személyes konzultáció

Ha négyszemközt
szeretne beszélni…

… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.

Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.

szakembereink

Gyakran felmerülő kérdések

Kérdezési szabályzat

1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.

2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.

3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.

Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?

Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.

Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.

Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?

Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot

Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)

Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?

Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.

Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.

Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!

Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.

Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?

Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!

Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok

Tisztelt Doktornő! 12éve, hogy elköltözöttem egy màsik megyében. Nem tudok sokàig kint a szabadon lenni. Pld ha a kvt megiszom a teraszon utànna bemenekülök szinte.Probâlkoztam többször is ezen vàltoztatni nem sikertelenül. Szeretem ha sötét van esik az eső vagy ha hideg van. Utâlom a napfényt, jó időt. Bàr szeretem a természetet. Miért van ez? Köszönöm a vàlaszàt! Szép napot!

Kedves Gizzella, a levelét olvasva először azt éreztem, hogy amit ír, ezzel az égvilágon semmi gond nincsen. Hiszen nem kötelező a napfényes, világos időt szeretni, minden ember, minden élőlény más, van aki inkább az esőt szereti, a hegyvidéket, a zártabb ajtókat természetéből kifolyólag. Azonban mégis elgondolkodtam azon, hogy vajon ezt Ön gondnak érzi, ha igen, akkor miért? Talán változni szeretne vagy úgy érzi jobb lenne változnia? Összefüggésben állhat a pajzsmirigy alul-működéssel? Ez utóbbi okozhat rossz közérzetet, hangulatingadozásokat.
Kérem hívja szakembereinket, ha úgy érzi segíthetünk a lelki kérdések tisztázásában. Szép napot!

Önismeret / 2019.03.13.

Ön szerint maradjak vele?
2 hónapja vagyok együtt a párommal, elég sokat vártam rá, sok mindent feladtam magamban érte. 1 hétig nagyon boldog voltam, de lila köd sohasem volt. Imádom, mert tökéletesen összeillünk: fantasztikus a szex, ugyanolyan zenéket, filmeket szeretünk, hatalmas az összhang, van, hogy egymás gondolatát mondjuk ki, külsőleg is a tökéletes pár vagyunk. Viszont, ha nincs vlem nem hiányzik. Ha itt van nagyon jó hozzábújni, megcsókolni, szeretem ha simogat átölel, de am. nem vágyom arra, hogy heti 2-nél többet találkozzunk, sőt van, hogy kifejezetten idegesít, ha itt van. Sokszor kamu kifogást keresek, hogy ne találkozzunk. Mondtam már neki, hogy szakítsunk, de ő nem akar, holott ő is ezt érzi. Én már szívesebben vagyok vele úgy, hogy mások is ott vannak. Nem tudom mit tegyek, mert közben úgy érzem, hogy szeretem. Ő 31 én 27.

Kedves Kérdező!
A döntésben úgy tud segíteni a pszichológus, ha néhány alkalommal átbeszélik közösen a kapcsolatát személyes találkozók alkalmával, mely segít abban, hogy meghozza saját döntését.
üdvözlettel:

Párkapcsolati problémák / 2019.03.13.

Miért van az, hogy a másokat eltaposó, bántalmazó emberek érvényesülnek egész jól, a kedves, csendesebb embereket eltaspossák és alul maradnak?
Talán nem kéne hinni a karmában.
Nem látom hogy az alattomosabb emberek visszakapnák azt amit mások ellen elkövetnek.

Kedves Kérdező!

Szerintem nem törvényszerű, hogy azt, aki nem agresszív eltapossák. Ezen sokat tud befolyásolni az a fél is, aki nem él a bántalmazás eszközeivel. Persze ehhez szükséges, hogy legyenek jó asszertív kommunikációs eszközei és ami a legfontosabb, feldolgozza a korábbi erőszakot (erőszak-sorozatot). Enélkül ugyanis újra és újra belesodródik az ember hasonló helyzetekbe. Ezek a szituációk azonban nem csak az újabb bántás, hanem a változtatás lehetőségét is magukban hordozzák. A lehetőségek felfedezéséhez azonban önismereti munka szükséges.

Ha igényli, bármely pszichológusunk szívesen áll ebben a rendelkezésére négyszemközti keretek között.
https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek

Üdvözlettel:

Habis Melinda Erőszak elszenvedése / 2019.03.13.

kedves orvos. hmm.. feltett szándékom hogy befejezzem ezt a létezésnek nevezett -akármit-ha lesz egy jó ötletem akkor rövid uton de ha nem akkor lassú önpusztitással,igy-vagy úgy de nem akarok tovább élni,elég volt(igen jártam szakembernél kb 6x de semmit sem ér) az elmült fél évet teljes magányban nihilben etc. töltöttem a világ semmilyen formában nem érdekel,ha nem élhetek olyan minőségű életet amilyet szeretnék és akivel szeretném.nem a segélykiáltás vágya hozott ide csak a kiváncsiság mit tud hozzátenni 1 kivülálló mindehez Gyűlölöm az életem,mindent ami volt,van,és lesz…nihil 4ever üdv

Kedves Kérdező!

Sajnálom, hogy ilyen magányos, rossz tapasztalatai vannak az életében és megértem, hogy emiatt nem kívánja hosszúra nyújtani a szenvedését. Azt gondolom azonban, hogy a legsúlyosabb bántásokat is fel lehet dolgozni, ha megfelelő eszközökkel és kitartó munkával dolgozunk ezen. Milyen szakembernél járt korábban? Érdemes tudnia azt, hogy a pszichoterápia nem csodaszer, tehát több évtizednyi szenvedést nem lehetséges néhány alkalom segítségével feldolgozni. Időbe telik (ráadásul egyénenként eltérő mennyiségű időbe) a nehézségekhez való viszonyunkat megváltoztatni. Az érzelmi munka ráadásul sokszor megterhelő, azonban a bele fektetett energia megéri, hiszen sokkal jobb életminőség alakítható ki a segítségével. Amennyiben elkötelezett a változtatás mellett, kipróbálhatja eszközként akár az online konzultációt is (a személyesen zajló pszichoterápia mindenképpen javasolható). Előbbire itt foglalhat időpontot: https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek

Öngyilkossági szándék esetén pedig hívja a lelki elsősegély telefonvonalak valamelyikét. Ezekből egy válogatást pedig pedig ezen a linken talál: https://www.onlinepszichologus.net/_data/VFS_97feaa662b6ee5350dc9abe77a225857.pdf

Üdvözlettel:

Habis Melinda Krízishelyzetek / 2019.03.13.

középiskolában végig bántottak verbálisan.
tüneteim: rettentő haragom van, azon fantáziálok hogyan álljak bosszút.
Meg van a véleményem a közösségekről, utálok mindenfajta közösséget. irritál maga a szó is.
Azokba az emberekbe nem volt empátia.
Nem tettem ellenük semmit, szórakozásból aláztak.
Pszichológus nem segít, mert rám helyezi a felelősséget, végig se tudtam mondani ezeket mert elvigyorogta magát és folyton váltott, kikerülte ezt a tèmát, a másik pszichológus is.
ilyeneket mondott miért nem álltam ki magamért? mintha egy egész csoport ellen használna.
Mintha ez valami normális dolog lenne hogy valakit kiválaszt magának egy csoport és módszeresen bántja.
Mintha csak bennem lenne a hiba, és nem a közösségbe amibe bele kerültem.
Én csak beültem a tanórára mert tanköteles voltam.
Ez nem lett volna része a fiatalkoromnak, a másodlagos szintér ami leginkább hat az ember fejlődésére az az iskola.
Én is bemenjek lövöldözni?, mint amerikában sokan, akkor majd látják hogy mit tettek velem. és komolyan veszik ezt.
Arról lehelyezik a felelősséget az elkövetőről, áthelyezik rám és a szüleimre. így az iskolai zaklatókat nem vonják felelősségre és szabadon csinálhatják. A tanárok is őket támogatták, hihetetlen és persze amikor már nem jártam be órára annyira stresszeltem, akkor is velem volt a baj.
ennek már 3 éve.
Az egyetlen használható amit kaptam, hogy az osztálytársaim súlyos önértékelési zavarban szenvednek és kompenzálják a kisebbrendűséget azzal hogy másokat leértékelnek. személyiség problémáik vannak.
Van olyan szakember, vagy valaki aki normálisan segít ezt feldolgozni? anélkül hogy még dühösebb lennék? mert már kívülről fújom, álljak ki magamé, alkalmazkodjak be mindenhova, oda is ahol bántva vagyok, mert én nem tudok alkalmazkodni, de idegesít ez a szó. Ez olyan mintha lenne egy rossz párkapcsolatom ahol csak az ordítozás megy, de még véletlen se válljunk el.
Amúgy meg nem alkalmazkodni kell hanem intézményt váltani.
Szerintem beiratkozok egy iskolába és én leszek a zaklató, mert az elfogadott.

Kedves Kérdező!

Szomorúan olvastam, hogy ennyi zaklatást és bántást kellett átélnie, hiszen mindannyiunknak jogunk volna az erőszakmentes légkörhöz. Felháborítónak találom, hogy azok a pszichológusok, akikkel eddig dolga volt, Önt hibáztatták az erőszak elszenvedése miatt. Nagyon gyakori, hogy a közösség kiválaszt valakit, akit bűnbakként jelöl meg. Így Ő rendszeres bántalmazások, megaláztatások céltáblájává válik, amiben nagyon nagy a tanárok és a szülők felelőssége. Véleményem szerint ugyanis elsősorban a felnőttek dolga volna gátat szabni az agressziónak. Más kérdés, hogy ha ez nem történik meg, akkor mit lehet tenni. Hogyan lehet csökkenteni az ebből fakadó lelki sérülések mélységét? Tudnia kell, hogy igen gyakori, hogy az áldozatot a legközelebbi hozzátartozói, szerettei sem védik meg (ennek is sok oka lehet, természetesen). Ez emiatt érzett dühe tehát teljesen érthető és normális. Ahogy halad a feldolgozás útján, ez változhat majd.

Az legelső azonban az agresszió megszüntetése, akár intézményváltás segítségével. Véleményem szerint a zaklatás sem elfogadott, csak sajnos sokszor észrevétlen marad, vagy a felnőttek kompetenciahatárait is meghaladja a megoldása (úgy gondolom, sajnálatos módon a tanárképzésben sem fektetnek kellő hangsúlyt erre).

Amennyiben szeretné, hogy pszichológusaink valamelyike segítsen Önnek a történtek feldolgozásában, kérjük foglaljon négyszemközti konzultációt. https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek

Üdvözlettel:

Habis Melinda Indulatkezelési problémák / 2019.03.13.

Kedves Doktornő!
Sajnos történt az életembe egy nagy tragédia a legrosszabb ami csak történhet egy emberrel. Húsvét hétfőn édesanyám meghalt 🙁 Édesapám már 2003-ban elhunyt akkor még csak 15 éves voltam most meg már 30 vagyok. Az ő halálát viszonylag könnyen feldolgoztam pedig szerettem nagyon őt is de nem annyira mint az anyut. Édesanyám egy áldott jó asszony volt 66 évesen ment el és még azt sem lehet mondani,hogy öreg volt. Sajnos olyan tüdőbetegsége volt amit már nem tudtak az orvosok meggyógyítani. Az anyu több mint 35 évig dohányzott nagyon erős dohányos volt. Amikor apám meghalt rá 1 évre az anyu megfogadta,hogy leteszi a cigarettát és így is lett. Már 13 éve nem szívta és mégis meghalt 🙁 Nem volt tüdő rákos hanem COPD betegségben szenvedett. Nagyon fulladt az utóbbi időben egyre rosszabbul volt már ülve is fulladozott. Napról napra csak rosszabbodott az állapota. Húsvét hétfőn amikor eljöttem otthonról a párommal tartottunk Pécs felé már fél úton voltunk amikor egyszer csak megszólalt a telefonom a nővérem hívott és mondta nekem,hogy az anyu nagyon rosszul van lehet megfog halni kint vannak a mentősök az orvosok. A bátyám is otthon volt és próbálta újraéleszteni az anyut nagyon hosszú ideig de nem sikerült neki. Sőt a mentősök is fél órán keresztül élesztgették de hiába. Amikor ezt meghallottam a telefonba azt hittem szörnyet halok a szívem csak úgy vert majd kiugrott a helyéről. Tisztán hallottam amikor mondták a mentősök,hogy sajnáljuk de nem tudunk már mit tenni meghalt. Hallottam mindent a telefonon keresztül. És akkor a bátyám is közölte velem,hogy az anyu meghalt. Nem tudtam elhinni,hogy ez igaz sokkot kaptam remegtem sírtam. A párom ölelgetett vigasztalt. Mondom ez nem lehet igaz,hogy meghalt amikor nemrég búcsúztam el tőle még puszit is adtam neki. Pedig akkor is nagyon rosszul volt amikor eljöttem de álmomban sem gondoltam volna,hogy meghal. Ennek már 2 hete azóta megtörtént a temetés is. De én még a mai percig sem tudom elhinni és elfogadni,hogy meghalt. Nagyon hiányzik az anyu nélküle már semmi sem lesz olyan mint régen. Nekem ez nagyon nehéz mivel ő volt a mindenem az egyetlen támaszom. Amióta megszülettem vele éltem soha nem hagytam magára. Mi olyanok voltunk egymásnak mint a testvérek. Együtt mentünk mindenhová elválaszthatatlanok voltunk. Tavaly hagytam őt magára 1 évre mert az akkori páromnál laktam. Utána én visszamentem az anyuhoz. Már egy jó ideje tudtuk,hogy beteg de álmomban sem hittem volna,hogy ilyen gyorsan és hirtelen meghal. Ezt nem tudom feldogozni elfogadni nem megy. Nélküle nem ér semmit az élet és bevallom őszintén magának,hogy félek mindentől . Már nincs anyám sem apám nincs kihez menjek ha valami bánt. Vannak testvéreim egy nővérem meg egy bátyám meg ugye ott a párom is de ők nem pótolják az anyut azt az űrt amit hagyott a szívembe. Úgy érzem,hogy teljesen egyedül maradtam most már csakis magamra számíthatok 🙁 Hogy tudnék erőt meríteni és folytatni az életemet továbbra is? Most már van párom van kiért éljek de akkor is félek. Mit tegyek?????????

Kedves Kérdező!
A gyászmunkát pszichológus tudja segíteni, érzelmileg támogatni önt ebben a nehéz helyzetben, és édesanyjával való kapcsolatát feldolgozni. Akár szakrendelőben, akár magánrendelésen talál szakembert. Honlapunkról is választhat vagy lakhelye szerint is. Érdemes.
üdvözlettel:

Gyász / 2019.03.13.

Jó napot,
olyan kérdéssel fordulök önökhöz, hogy kb 2 hete egy gondolat van a fejembe. Mintha be akadt volna és nem hagy élni. Egyik napról a másikra az jár a fejemben, hogy meleg vagyok-e. Az elején nagyon rémült voltam, az interneten kerestem információkat, hogy mi lehet velem. Majd rátaláltam egy betegségre ami akkor még nagyon passzolt rám. Ez pedig a homoszexuális kényszerbetegség. Az első pár napban amíg nem tudtam a betegségről minden tünetem jelentkezett. Majd ez kicsit megnyugtatott. Mostanra olyan állapotban vagyok, hogy a gondolat ott van a fejemben, ideges is vagyok miatta egész nap (ez lehet szorongás?), de nem annyira mint előtte. Egyszerűen nem szeretnék meleg lenni. Egész életemben a lányokat szerettem, mi lehet velem?
Az ellenőrzések alább hagytak, a fejemben analizálom a dolgokat és a forumokat olvasom és hasonlítgatom a problémáimat másokéval. Önök szerint mi lehet velem?

Kedves Kérdező!
Szakrendelőben vagy magánrendelésen pszichiáter vagy klinikai szakpszichológus tudja önt diagnosztizálni és megfelelő terápiára irányítani. Csak személyes találkozás alapján lehet véleményt alkotni. Forduljon bizalommal szakemberhez. Az öndiagnózis, a fórumok félrevezetőek lehetnek. Szomatikus betegségben is érdemes orvoshoz fordulni, pszichés problémákkal pedig pszichiáterhez vagy szakpszichológushoz/pszichoterapeutához.
üdvözlettel:

Szexuális zavarok / 2019.03.13.

7 éve ugralok egyik parkapcsolatombol a masikba. Folyton ugy erzem, hogy valakinek kell lennie korulottem. Az elmult egy evben mar csak rovid kapcsolataim voltak, kb 3 honap utan azt erzem hogy nem kapok eleg torodest a masiktol pedig en kepes lennek mindent megtenni es elfogadni. Aztán vegul en vetek mindig veget nekik, amikor is mindig megkapom, hogy en tobbet erdemlek. Szeretek egyedul lenni, de parkapcsolat nelkul nem megy, mintha fuggenek tole. Van erre valamilyen megoldas? Koszonom!

Kedves Kérdező!
Önismereti pszichoterápia segíthet megérteni kapcsolatainkban jelentkező ismétlődéseket.
üdvözlettel:

Párkapcsolati problémák / 2019.03.13.

Tisztelt Tanácsadók!
A párommal egy éve vagyunk együtt. Ő azóta is válófélben van, a felesége hagyta el, a válás elég zűrös. Nekem már az elején azt mondta, hogy túl van az exén és engem szeret, velem képzeli el a jövőt. Közben apró jelek azt bizonyították számomra, hogy nincs túl engem nem szeret igazán. Addig feszegettem a témát, amíg kibökte, hogy nem tud megnyílni teljesen felém, amikor ölel, akkor múltbeli képek villannak be neki és nem tud rám figyelni eléggé. A válással kapcsolatos anyagi dolgok lerendezésének problémájára hivatkozik leginkább. Azt érzem, hogy az önbizalmam romokban hever, nem bízok a szerelmében és a páromban sem. A szexualitás és az intimitás nem működik megfelelően, de ő azt mondja igyekszik, mert nagyon szeret. Félek, hogy csak pótlék vagyok és a párom önmagát is becsapja. Egyre nehezebben viselem és fogytán a türelmem, már rengeteget veszekszünk. Érdemes ezt még folytatni, lehet ebből még valami? Én szeretem őt, de nem áldozom fel magam.
Válaszukat előre is köszönöm!

Kedves Kérdező!
A párkapcsolat végén gyászmunka zajlik. Valószínűleg a párjában is a volt feleségével kapcsolatban. A képek bevillanása azt jelzi, hogy zajlik benne ez a folyamat, valószínűleg meg is viseli őt ez, hogy nem tud teljesen nyitni ön felé. Érdemes azon is gondolkodni hogy merül fel önben, hogy pótléknak tartja önmagát. Miből fakad ez? Nem először érez ilyet vagy kifejezetten jelenlegi párja váltja ki ezt önből a jelen helyzet miatt?
üdvözlettel:

Párkapcsolati problémák / 2019.03.13.

Én írtam az iskolai zaklatásos kérdést. Ingyenes pszichológust fel lehet keresni? voltam másik fizetősnél is de ő is csak vigyorgott amikor ebbe a témába kezdtem és elterelte a szót erről, mintha ez nem számítana. Ezt se tudom megérteni, hogy a pszichológus azt nem helyeselte hogy a szüleim segíteni akartak azzal hogy intézkedtek az iskolában, hanem magamnak kell megoldani gyerekként? Úgy hogy kiállok magamért és beilleszkedek a bántó környezetbe, megnézném ő hogyan csinálja, elsírná magát, egy közösség ellen kiállni?. Úgy tekintik ezt, mintha természetes lenne iskolába csinálni. Ezzel azt érte el, hogy én miért ne csináljam szintén ezt? Ha az utcán csinálja valaki az már nem normális, de egy osztályban igen.
Mondtam neki, hogy sokszor megaláztak, ez szerinte gondolkodási hiba. Akkor ez mi volt, simogatás?
És úgy állította be ezeket az embereket, mint jó fiúk és én a problémás.
Nem akarom lenézni a pszichológusokat, csak azt akit megjártam.
Azért vetítem ki mostanában mindenhova ezeket, mert senki nem értette meg ezt a problémámat. Az iskolában a tanárok azt hitték én nem akarok leérettségizni, közben csak romlott a tanulmányi eredményem, mert figyelni se tudtam az órán. Az osztályfőnök ezt mondta év végén érettségi után, hogy ki hitte volna hogy én leérettségizek…
A tanárok is csinálták a bullyingot a diákokkal. és engem akartak kirúgni az igazolatlan hiányzásaim miatt. Volt egy másik srác őt a zaklatók kórházba juttatták úgy felment a vérnyomása, bűne az volt, hogy beszédhibás volt. és csak röhögtek rajta, és örültek neki, hogy legyőzték.
Nem tudom az ilyen emberek, otthon mit láttak, vagy milyen személyiségzavaruk van.
De gondolom át kell élni a negatív érzelmeket, dühöt. Ha jól esik akkor ordítok, káromkodok.
Ilyenek járnak a fejemben hogy bemegyek lövöldözni a régi iskolámba, vagy csak úgy neki megyek valakinek, de csak azért hogy felhívjam erre a figyelmet. De nem teszem.
És ami a legjobban zavar, hogy másoknak olyan jók az iskolás évek, nekem meg ezzel ment el.
Annyit már tudok, hogyha ilyen helyzetbe kerülnék akkor otthagynám a rossz környezetet és mennék máshova. Ha zaklatnak gyűjtök bizonyítékot és feljelentést teszek. Nem kell itt beilleszekdni mindenhova, vagy megküzdeni velük, ismertetem a jogaimat velük.
Talán én nem voltam gyáva, pont hogy bátor voltam. és normális reakcióim voltak egy abnormális helyzetre. Egyébként látom a különbséget a való világ és az iskoláim között. A világ korántsem olyan, mint az a környezet amiben voltam. és ez jó érzés. Az emberek is teljesen kedvesek és jók. A munkahely is más.

Kedves Kérdező!

Csak ismételni tudom magamat: nagyon sajnálom, hogy a pszichológus, akivel dolga volt Önt hibáztatta az erőszakért. Ez nagyon igazságtalan. Igen szomorúnak tartom, hogy az osztályfőnöke ilyen leminősítően nyilatkozott Önről. Véleményem szerint ez is az érzelmi bántalmazás egy formája. Örülök, hogy a munkahelyén jól érzi magát!
Ingyenesen a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban talál pszichológusi segítséget.

Üdvözlettel:

Habis Melinda Indulatkezelési problémák / 2019.03.13.

A barátommal már fél éve együtt lakunk,viszont nem rég bevallotta hogy már nem szerelmes belém de szeret még. (ilyen tényleg van?)Viszont mellesleg nálam nem múlt el ez az érzés.
Most külön töltöttünk egy hetet
es fantasztikus volt mint ha előszöször találkoztunk volna.
A kérdésem az lenne hogy mi tévő lehetnék hogyan érjem el hogy ujra felszikrázzon az a láng és vágy?
Előre is köszönöm a válaszát.
Szép napot!

Kedves Kérdező!
Megismerkedésükkor mitől szikrázott? Érdemes visszagondolni. Az őszinte beszélgetés sokat segít megérteni mi zajlik a másikban és mire lenne szüksége.
üdvözlettel:

Párkapcsolati problémák / 2019.03.13.

Jónapot kívánok!

1-2 éve vettem észre hogy mindenen elsírom magam. Lehet hogy előtte is ilyen voltam de ennyire nem tűnt fel.

Mikor már egy kisebb agresszióval is hozzámszól egy számomra kicsit is kedves személy már a szemem könnyezik. Van mikor elkezdek remegni, nem jön ki hang a torkomon vagy esetleg félek ha megszólalnék nem tudnám megállni a zokogást. Nem értem mitől lehet ez. Az egyetlen ötletem az, hogy apám többször is leordított már vagy vert meg. Hogyha egy kicsit is feljebb viszi a hangját el kell menekülnöm mert elkezdek remegni és sírni. (A vele áplot kapcsolatom külön téma). De akkor is ha egy számomra ismeretlen ember, akit akár először látok egy kicsit is goromba, vagy kioktató szöveget mond nekem. Nem értem pontosan hogy így születtem vagy az élet így elrondított. Esetleg ennek a “betegségnek” van neve?

Válaszát előre is köszönöm!❤

Kedves Kérdező!

Diagnosztizálni csak első interjú felvétele során lehet. Úgy gondolom, hogy az átlagnál jobban szoronghat, s ezért is jöhet elő a remegés s a sírás. Azt javaslom, hogy keresse fel vagy az iskolapszichológust, vagy a helyi nevelési tanácsadóban lehet még pszichológushoz bejelentkezni. A beszélgetések során a végére lehetne járni, hogy mi a pontos oka, s megtanulhatja, hogy hogyan lehetne jobban kezelni a stresszhelyzeteket.

Üdvözlettel:

Szabó Lili Egyéb / 2019.03.13.

Jónapot kívánok!

1-2 éve vettem észre hogy mindenen elsírom magam. Lehet hogy előtte is ilyen voltam de ennyire nem tűnt fel.

Mikor már egy kisebb agresszióval is hozzámszól egy számomra kicsit is kedves személy már a szemem könnyezik. Van mikor elkezdek remegni, nem jön ki hang a torkomon vagy esetleg félek ha megszólalnék nem tudnám megállni a zokogást. Nem értem mitől lehet ez. Az egyetlen ötletem az, hogy apám többször is leordított már vagy vert meg. Hogyha egy kicsit is feljebb viszi a hangját el kell menekülnöm mert elkezdek remegni és sírni. (A vele áplot kapcsolatom külön téma). De akkor is ha egy számomra ismeretlen ember, akit akár először látok egy kicsit is goromba, vagy kioktató szöveget mond nekem. Nem értem pontosan hogy így születtem vagy az élet így elrondított. Esetleg ennek a “betegségnek” van neve?

Válaszát előre is köszönöm!❤

2x rögzítette a rendszer a kérdését, a választ a nevem alatt megtalálja lejjebb.

Üdvözlettel:

Szabó Lili Egyéb / 2019.03.13.

Kedves pszichológusok,
Először is köszönöm h aktívan és ingyen segítenek itt és mindenki kaphat pár értékes választ. Próbálok olyan információkat megosztani ami fontos lehet.
Én egy 30as éveiben járó férfi vagyok és sok év után végre képes voltam magamnak beismerni h szeretném megkapni az unoka húgom (20oneves).
A történet: A paromtol elválás után (~10 év) rájöttem h megtanultam hogyan kell nőket felszedni, azt vettem észre h a szexuális vágyam lankad. Érdekes h több barátnőm volt egyszerre és az edes3-as és hasonlók is történtek amikre vágytam. A párom sose tetszett de a kapcsolatunk alatt sehol se volt az onbizalmam. Nem mertem elmondani neki, és mindig minden nőre famtazialtam, és meg is csaltam sokszor de csak fizetős lányokkal. Ő volt az egyetlen barátnőm akivel le feküdtem életem során előtte. Éltük a sztenderd átlag életet. Az unoka húgomra kiskora óta sokat figyeltem és egy nagyon erős szeretet el bennem fele. Jó időre eltűnt és egyszer megjelent látogatóba az ölembe ült és felállt a dako. Le akartam tudni h férfi vagyok ez van. De ami csak most jött elő egy kemény 1 év meditalas és próbálkozás után (no-pornó, no-recska) h mar évek óta rendszeresen ha vágyat érzek ő ott van a toplistán. Ha rá gondolok nagyon heves és megállíthatatlan recska-roham jön rám. És amikor fullon vagyok csak a hugira gondolok (sok szerelmes, elképzelt szitu, gyengeség, csókok,..) és borzasztó jót élvezek. Tudom h bűnösnek érzem magam és vonz a bűntudat, és h fejben szabad (az ön-marcangolas sokáig volt, de ma mar szeretem így is magam). És nem félnék mar rá mozdulni sem! (A nők felszedese 1 évig napi rutin volt, mar ezt is megtenném). Semmi nő nem ad annyi kejt mint az h az unoka húgom ÉS h szeretem.
Elmondtam neki mindezt, és h valahogy kezelni akarom a szitut. Persze semmit nem várok tőle. De ha meglatogatna önszántából és bármi legkisebb jelet adna (h ő is vonzódik) én megprobalnam megcsokolni és elmondanám neki h biztonságos. Gyereket nem akarok, de öt szeretem, és kívánom, és ez így oké ha ő is akarja.
Tudom h szex függő vagyok és talán akkor van valami “attachment disorder”-em? És talán ha meg jobban integrálnam a tudatot h “ez oké, semmi különös” az edes bűntudat ereje nem korbacsolna fel úgy a tüzet? És nagyon felek h használnám a
– nyiltsagom
– a sebezhetoseg mutatast
– önbizalmam (neha úgy ítélem meg mar nagyon erős és vonzó mivel mar hetente új nőt tudok megkapni)
.. arra h elcsabitsam! Manipulalnam:( Azt hiszem sok lehetséges kérdésre válaszoltam és talán látszik h kicsit kutattam. De bármi egyéb visszajelzést szívesen fogadok.
Köszönöm értékes válaszukat előre is!

Kedves Tamás, Feldmás András kanadai pszichoterapeuta könyvéből idéznék: nem az a gond, ha megkívánja valaki, hanem ha tettlegessé válik a vérrokoni kapcsolat, szexuális kapcsolattá válik. A szexualitás, az ösztönök olyan erősek minden emberben, hogy természetesen valamilyen szinten mindig ott van az emberi kapcsolatokban. Ezekről bőven lehetne beszélni, analitikusan orientált terápiában sok- sok hónap, év telik azzal, hogy a terapeuta segítsen kibogozni a kliens érzelmi – kapcsolati dinamikáját, akár a szexualitás szerepét ebben. Ez azért tart ennyi ideig, és azért nem lehet egy-egy könyvből, internetből felkészülni, mert komoly érzelmi és terápiás munka szükséges a gócok tisztázására.
A kérdés az Ön esetében az, hogy valóban úgy szeretné a további életét leélni, hogy egy vállalhatatlan, nem kölcsönös (még ha manipuláció által elért, de valójában nem őszintén kölcsönös) kapcsolatra vágyakozik? Ezek a kérdések szoktak eszembe jutni ilyen esetekben: Talán könnyebb az elérhetetlen után vágyakozni, mint elfogadni a saját kapcsolódási nehézségeit és azokat szakember segítségével komoly munkával kibogozni, hogy valóban teljes életet élhessen? Esetleg fél a valós lelki kötődéstől? Talán csalódott már, amikor átélhette volna a kölcsönösséget (akár gyermekként, akár első szerelmi kapcsolatban)? Talán nehéz elhinni, hogy a rokonokon kívül is szeretheti valaki?
Bízom benne, hogy tovább tud fejlődni lelki élete mentén akár a válaszunk által is egy kicsit. Kérem keresse bátran kollégáinkat az oldalon keresztül, terápiás munkát, konzultációt is vállalunk.

Szexuális zavarok / 2019.03.13.

Hogy lehet az hogy a 65 éves barátom függ a 40 éves lányától, Nem tudja érvényesíteni akaratát.Terepauta tud rajta segíteni-

Kedves Kérdező!
Segíteni akkor lehet, ha a segítséget kérő motivált a változásra és úgy érzi szenved, problémát jelent neki az adott dolog, amiben változni szeretne.
üdvözlettel:

Önbizalomhiány / 2019.03.13.