Tisztelt Doktornő! 12éve, hogy elköltözöttem egy màsik megyében. Nem tudok sokàig kint a szabadon lenni. Pld ha a kvt megiszom a teraszon utànna bemenekülök szinte.Probâlkoztam többször is ezen vàltoztatni nem sikertelenül. Szeretem ha sötét van esik az eső vagy ha hideg van. Utâlom a napfényt, jó időt. Bàr szeretem a természetet. Miért van ez? Köszönöm a vàlaszàt! Szép napot!

Ön szerint maradjak vele?
2 hónapja vagyok együtt a párommal, elég sokat vártam rá, sok mindent feladtam magamban érte. 1 hétig nagyon boldog voltam, de lila köd sohasem volt. Imádom, mert tökéletesen összeillünk: fantasztikus a szex, ugyanolyan zenéket, filmeket szeretünk, hatalmas az összhang, van, hogy egymás gondolatát mondjuk ki, külsőleg is a tökéletes pár vagyunk. Viszont, ha nincs vlem nem hiányzik. Ha itt van nagyon jó hozzábújni, megcsókolni, szeretem ha simogat átölel, de am. nem vágyom arra, hogy heti 2-nél többet találkozzunk, sőt van, hogy kifejezetten idegesít, ha itt van. Sokszor kamu kifogást keresek, hogy ne találkozzunk. Mondtam már neki, hogy szakítsunk, de ő nem akar, holott ő is ezt érzi. Én már szívesebben vagyok vele úgy, hogy mások is ott vannak. Nem tudom mit tegyek, mert közben úgy érzem, hogy szeretem. Ő 31 én 27.

Miért van az, hogy a másokat eltaposó, bántalmazó emberek érvényesülnek egész jól, a kedves, csendesebb embereket eltaspossák és alul maradnak?
Talán nem kéne hinni a karmában.
Nem látom hogy az alattomosabb emberek visszakapnák azt amit mások ellen elkövetnek.

kedves orvos. hmm.. feltett szándékom hogy befejezzem ezt a létezésnek nevezett -akármit-ha lesz egy jó ötletem akkor rövid uton de ha nem akkor lassú önpusztitással,igy-vagy úgy de nem akarok tovább élni,elég volt(igen jártam szakembernél kb 6x de semmit sem ér) az elmült fél évet teljes magányban nihilben etc. töltöttem a világ semmilyen formában nem érdekel,ha nem élhetek olyan minőségű életet amilyet szeretnék és akivel szeretném.nem a segélykiáltás vágya hozott ide csak a kiváncsiság mit tud hozzátenni 1 kivülálló mindehez Gyűlölöm az életem,mindent ami volt,van,és lesz…nihil 4ever üdv

középiskolában végig bántottak verbálisan.
tüneteim: rettentő haragom van, azon fantáziálok hogyan álljak bosszút.
Meg van a véleményem a közösségekről, utálok mindenfajta közösséget. irritál maga a szó is.
Azokba az emberekbe nem volt empátia.
Nem tettem ellenük semmit, szórakozásból aláztak.
Pszichológus nem segít, mert rám helyezi a felelősséget, végig se tudtam mondani ezeket mert elvigyorogta magát és folyton váltott, kikerülte ezt a tèmát, a másik pszichológus is.
ilyeneket mondott miért nem álltam ki magamért? mintha egy egész csoport ellen használna.
Mintha ez valami normális dolog lenne hogy valakit kiválaszt magának egy csoport és módszeresen bántja.
Mintha csak bennem lenne a hiba, és nem a közösségbe amibe bele kerültem.
Én csak beültem a tanórára mert tanköteles voltam.
Ez nem lett volna része a fiatalkoromnak, a másodlagos szintér ami leginkább hat az ember fejlődésére az az iskola.
Én is bemenjek lövöldözni?, mint amerikában sokan, akkor majd látják hogy mit tettek velem. és komolyan veszik ezt.
Arról lehelyezik a felelősséget az elkövetőről, áthelyezik rám és a szüleimre. így az iskolai zaklatókat nem vonják felelősségre és szabadon csinálhatják. A tanárok is őket támogatták, hihetetlen és persze amikor már nem jártam be órára annyira stresszeltem, akkor is velem volt a baj.
ennek már 3 éve.
Az egyetlen használható amit kaptam, hogy az osztálytársaim súlyos önértékelési zavarban szenvednek és kompenzálják a kisebbrendűséget azzal hogy másokat leértékelnek. személyiség problémáik vannak.
Van olyan szakember, vagy valaki aki normálisan segít ezt feldolgozni? anélkül hogy még dühösebb lennék? mert már kívülről fújom, álljak ki magamé, alkalmazkodjak be mindenhova, oda is ahol bántva vagyok, mert én nem tudok alkalmazkodni, de idegesít ez a szó. Ez olyan mintha lenne egy rossz párkapcsolatom ahol csak az ordítozás megy, de még véletlen se válljunk el.
Amúgy meg nem alkalmazkodni kell hanem intézményt váltani.
Szerintem beiratkozok egy iskolába és én leszek a zaklató, mert az elfogadott.

Kedves Doktornő!
Sajnos történt az életembe egy nagy tragédia a legrosszabb ami csak történhet egy emberrel. Húsvét hétfőn édesanyám meghalt 🙁 Édesapám már 2003-ban elhunyt akkor még csak 15 éves voltam most meg már 30 vagyok. Az ő halálát viszonylag könnyen feldolgoztam pedig szerettem nagyon őt is de nem annyira mint az anyut. Édesanyám egy áldott jó asszony volt 66 évesen ment el és még azt sem lehet mondani,hogy öreg volt. Sajnos olyan tüdőbetegsége volt amit már nem tudtak az orvosok meggyógyítani. Az anyu több mint 35 évig dohányzott nagyon erős dohányos volt. Amikor apám meghalt rá 1 évre az anyu megfogadta,hogy leteszi a cigarettát és így is lett. Már 13 éve nem szívta és mégis meghalt 🙁 Nem volt tüdő rákos hanem COPD betegségben szenvedett. Nagyon fulladt az utóbbi időben egyre rosszabbul volt már ülve is fulladozott. Napról napra csak rosszabbodott az állapota. Húsvét hétfőn amikor eljöttem otthonról a párommal tartottunk Pécs felé már fél úton voltunk amikor egyszer csak megszólalt a telefonom a nővérem hívott és mondta nekem,hogy az anyu nagyon rosszul van lehet megfog halni kint vannak a mentősök az orvosok. A bátyám is otthon volt és próbálta újraéleszteni az anyut nagyon hosszú ideig de nem sikerült neki. Sőt a mentősök is fél órán keresztül élesztgették de hiába. Amikor ezt meghallottam a telefonba azt hittem szörnyet halok a szívem csak úgy vert majd kiugrott a helyéről. Tisztán hallottam amikor mondták a mentősök,hogy sajnáljuk de nem tudunk már mit tenni meghalt. Hallottam mindent a telefonon keresztül. És akkor a bátyám is közölte velem,hogy az anyu meghalt. Nem tudtam elhinni,hogy ez igaz sokkot kaptam remegtem sírtam. A párom ölelgetett vigasztalt. Mondom ez nem lehet igaz,hogy meghalt amikor nemrég búcsúztam el tőle még puszit is adtam neki. Pedig akkor is nagyon rosszul volt amikor eljöttem de álmomban sem gondoltam volna,hogy meghal. Ennek már 2 hete azóta megtörtént a temetés is. De én még a mai percig sem tudom elhinni és elfogadni,hogy meghalt. Nagyon hiányzik az anyu nélküle már semmi sem lesz olyan mint régen. Nekem ez nagyon nehéz mivel ő volt a mindenem az egyetlen támaszom. Amióta megszülettem vele éltem soha nem hagytam magára. Mi olyanok voltunk egymásnak mint a testvérek. Együtt mentünk mindenhová elválaszthatatlanok voltunk. Tavaly hagytam őt magára 1 évre mert az akkori páromnál laktam. Utána én visszamentem az anyuhoz. Már egy jó ideje tudtuk,hogy beteg de álmomban sem hittem volna,hogy ilyen gyorsan és hirtelen meghal. Ezt nem tudom feldogozni elfogadni nem megy. Nélküle nem ér semmit az élet és bevallom őszintén magának,hogy félek mindentől . Már nincs anyám sem apám nincs kihez menjek ha valami bánt. Vannak testvéreim egy nővérem meg egy bátyám meg ugye ott a párom is de ők nem pótolják az anyut azt az űrt amit hagyott a szívembe. Úgy érzem,hogy teljesen egyedül maradtam most már csakis magamra számíthatok 🙁 Hogy tudnék erőt meríteni és folytatni az életemet továbbra is? Most már van párom van kiért éljek de akkor is félek. Mit tegyek?????????

Jó napot,
olyan kérdéssel fordulök önökhöz, hogy kb 2 hete egy gondolat van a fejembe. Mintha be akadt volna és nem hagy élni. Egyik napról a másikra az jár a fejemben, hogy meleg vagyok-e. Az elején nagyon rémült voltam, az interneten kerestem információkat, hogy mi lehet velem. Majd rátaláltam egy betegségre ami akkor még nagyon passzolt rám. Ez pedig a homoszexuális kényszerbetegség. Az első pár napban amíg nem tudtam a betegségről minden tünetem jelentkezett. Majd ez kicsit megnyugtatott. Mostanra olyan állapotban vagyok, hogy a gondolat ott van a fejemben, ideges is vagyok miatta egész nap (ez lehet szorongás?), de nem annyira mint előtte. Egyszerűen nem szeretnék meleg lenni. Egész életemben a lányokat szerettem, mi lehet velem?
Az ellenőrzések alább hagytak, a fejemben analizálom a dolgokat és a forumokat olvasom és hasonlítgatom a problémáimat másokéval. Önök szerint mi lehet velem?

7 éve ugralok egyik parkapcsolatombol a masikba. Folyton ugy erzem, hogy valakinek kell lennie korulottem. Az elmult egy evben mar csak rovid kapcsolataim voltak, kb 3 honap utan azt erzem hogy nem kapok eleg torodest a masiktol pedig en kepes lennek mindent megtenni es elfogadni. Aztán vegul en vetek mindig veget nekik, amikor is mindig megkapom, hogy en tobbet erdemlek. Szeretek egyedul lenni, de parkapcsolat nelkul nem megy, mintha fuggenek tole. Van erre valamilyen megoldas? Koszonom!

Tisztelt Tanácsadók!
A párommal egy éve vagyunk együtt. Ő azóta is válófélben van, a felesége hagyta el, a válás elég zűrös. Nekem már az elején azt mondta, hogy túl van az exén és engem szeret, velem képzeli el a jövőt. Közben apró jelek azt bizonyították számomra, hogy nincs túl engem nem szeret igazán. Addig feszegettem a témát, amíg kibökte, hogy nem tud megnyílni teljesen felém, amikor ölel, akkor múltbeli képek villannak be neki és nem tud rám figyelni eléggé. A válással kapcsolatos anyagi dolgok lerendezésének problémájára hivatkozik leginkább. Azt érzem, hogy az önbizalmam romokban hever, nem bízok a szerelmében és a páromban sem. A szexualitás és az intimitás nem működik megfelelően, de ő azt mondja igyekszik, mert nagyon szeret. Félek, hogy csak pótlék vagyok és a párom önmagát is becsapja. Egyre nehezebben viselem és fogytán a türelmem, már rengeteget veszekszünk. Érdemes ezt még folytatni, lehet ebből még valami? Én szeretem őt, de nem áldozom fel magam.
Válaszukat előre is köszönöm!

Én írtam az iskolai zaklatásos kérdést. Ingyenes pszichológust fel lehet keresni? voltam másik fizetősnél is de ő is csak vigyorgott amikor ebbe a témába kezdtem és elterelte a szót erről, mintha ez nem számítana. Ezt se tudom megérteni, hogy a pszichológus azt nem helyeselte hogy a szüleim segíteni akartak azzal hogy intézkedtek az iskolában, hanem magamnak kell megoldani gyerekként? Úgy hogy kiállok magamért és beilleszkedek a bántó környezetbe, megnézném ő hogyan csinálja, elsírná magát, egy közösség ellen kiállni?. Úgy tekintik ezt, mintha természetes lenne iskolába csinálni. Ezzel azt érte el, hogy én miért ne csináljam szintén ezt? Ha az utcán csinálja valaki az már nem normális, de egy osztályban igen.
Mondtam neki, hogy sokszor megaláztak, ez szerinte gondolkodási hiba. Akkor ez mi volt, simogatás?
És úgy állította be ezeket az embereket, mint jó fiúk és én a problémás.
Nem akarom lenézni a pszichológusokat, csak azt akit megjártam.
Azért vetítem ki mostanában mindenhova ezeket, mert senki nem értette meg ezt a problémámat. Az iskolában a tanárok azt hitték én nem akarok leérettségizni, közben csak romlott a tanulmányi eredményem, mert figyelni se tudtam az órán. Az osztályfőnök ezt mondta év végén érettségi után, hogy ki hitte volna hogy én leérettségizek…
A tanárok is csinálták a bullyingot a diákokkal. és engem akartak kirúgni az igazolatlan hiányzásaim miatt. Volt egy másik srác őt a zaklatók kórházba juttatták úgy felment a vérnyomása, bűne az volt, hogy beszédhibás volt. és csak röhögtek rajta, és örültek neki, hogy legyőzték.
Nem tudom az ilyen emberek, otthon mit láttak, vagy milyen személyiségzavaruk van.
De gondolom át kell élni a negatív érzelmeket, dühöt. Ha jól esik akkor ordítok, káromkodok.
Ilyenek járnak a fejemben hogy bemegyek lövöldözni a régi iskolámba, vagy csak úgy neki megyek valakinek, de csak azért hogy felhívjam erre a figyelmet. De nem teszem.
És ami a legjobban zavar, hogy másoknak olyan jók az iskolás évek, nekem meg ezzel ment el.
Annyit már tudok, hogyha ilyen helyzetbe kerülnék akkor otthagynám a rossz környezetet és mennék máshova. Ha zaklatnak gyűjtök bizonyítékot és feljelentést teszek. Nem kell itt beilleszekdni mindenhova, vagy megküzdeni velük, ismertetem a jogaimat velük.
Talán én nem voltam gyáva, pont hogy bátor voltam. és normális reakcióim voltak egy abnormális helyzetre. Egyébként látom a különbséget a való világ és az iskoláim között. A világ korántsem olyan, mint az a környezet amiben voltam. és ez jó érzés. Az emberek is teljesen kedvesek és jók. A munkahely is más.

A barátommal már fél éve együtt lakunk,viszont nem rég bevallotta hogy már nem szerelmes belém de szeret még. (ilyen tényleg van?)Viszont mellesleg nálam nem múlt el ez az érzés.
Most külön töltöttünk egy hetet
es fantasztikus volt mint ha előszöször találkoztunk volna.
A kérdésem az lenne hogy mi tévő lehetnék hogyan érjem el hogy ujra felszikrázzon az a láng és vágy?
Előre is köszönöm a válaszát.
Szép napot!

Jónapot kívánok!

1-2 éve vettem észre hogy mindenen elsírom magam. Lehet hogy előtte is ilyen voltam de ennyire nem tűnt fel.

Mikor már egy kisebb agresszióval is hozzámszól egy számomra kicsit is kedves személy már a szemem könnyezik. Van mikor elkezdek remegni, nem jön ki hang a torkomon vagy esetleg félek ha megszólalnék nem tudnám megállni a zokogást. Nem értem mitől lehet ez. Az egyetlen ötletem az, hogy apám többször is leordított már vagy vert meg. Hogyha egy kicsit is feljebb viszi a hangját el kell menekülnöm mert elkezdek remegni és sírni. (A vele áplot kapcsolatom külön téma). De akkor is ha egy számomra ismeretlen ember, akit akár először látok egy kicsit is goromba, vagy kioktató szöveget mond nekem. Nem értem pontosan hogy így születtem vagy az élet így elrondított. Esetleg ennek a “betegségnek” van neve?

Válaszát előre is köszönöm!❤

Jónapot kívánok!

1-2 éve vettem észre hogy mindenen elsírom magam. Lehet hogy előtte is ilyen voltam de ennyire nem tűnt fel.

Mikor már egy kisebb agresszióval is hozzámszól egy számomra kicsit is kedves személy már a szemem könnyezik. Van mikor elkezdek remegni, nem jön ki hang a torkomon vagy esetleg félek ha megszólalnék nem tudnám megállni a zokogást. Nem értem mitől lehet ez. Az egyetlen ötletem az, hogy apám többször is leordított már vagy vert meg. Hogyha egy kicsit is feljebb viszi a hangját el kell menekülnöm mert elkezdek remegni és sírni. (A vele áplot kapcsolatom külön téma). De akkor is ha egy számomra ismeretlen ember, akit akár először látok egy kicsit is goromba, vagy kioktató szöveget mond nekem. Nem értem pontosan hogy így születtem vagy az élet így elrondított. Esetleg ennek a “betegségnek” van neve?

Válaszát előre is köszönöm!❤

Kedves pszichológusok,
Először is köszönöm h aktívan és ingyen segítenek itt és mindenki kaphat pár értékes választ. Próbálok olyan információkat megosztani ami fontos lehet.
Én egy 30as éveiben járó férfi vagyok és sok év után végre képes voltam magamnak beismerni h szeretném megkapni az unoka húgom (20oneves).
A történet: A paromtol elválás után (~10 év) rájöttem h megtanultam hogyan kell nőket felszedni, azt vettem észre h a szexuális vágyam lankad. Érdekes h több barátnőm volt egyszerre és az edes3-as és hasonlók is történtek amikre vágytam. A párom sose tetszett de a kapcsolatunk alatt sehol se volt az onbizalmam. Nem mertem elmondani neki, és mindig minden nőre famtazialtam, és meg is csaltam sokszor de csak fizetős lányokkal. Ő volt az egyetlen barátnőm akivel le feküdtem életem során előtte. Éltük a sztenderd átlag életet. Az unoka húgomra kiskora óta sokat figyeltem és egy nagyon erős szeretet el bennem fele. Jó időre eltűnt és egyszer megjelent látogatóba az ölembe ült és felállt a dako. Le akartam tudni h férfi vagyok ez van. De ami csak most jött elő egy kemény 1 év meditalas és próbálkozás után (no-pornó, no-recska) h mar évek óta rendszeresen ha vágyat érzek ő ott van a toplistán. Ha rá gondolok nagyon heves és megállíthatatlan recska-roham jön rám. És amikor fullon vagyok csak a hugira gondolok (sok szerelmes, elképzelt szitu, gyengeség, csókok,..) és borzasztó jót élvezek. Tudom h bűnösnek érzem magam és vonz a bűntudat, és h fejben szabad (az ön-marcangolas sokáig volt, de ma mar szeretem így is magam). És nem félnék mar rá mozdulni sem! (A nők felszedese 1 évig napi rutin volt, mar ezt is megtenném). Semmi nő nem ad annyi kejt mint az h az unoka húgom ÉS h szeretem.
Elmondtam neki mindezt, és h valahogy kezelni akarom a szitut. Persze semmit nem várok tőle. De ha meglatogatna önszántából és bármi legkisebb jelet adna (h ő is vonzódik) én megprobalnam megcsokolni és elmondanám neki h biztonságos. Gyereket nem akarok, de öt szeretem, és kívánom, és ez így oké ha ő is akarja.
Tudom h szex függő vagyok és talán akkor van valami “attachment disorder”-em? És talán ha meg jobban integrálnam a tudatot h “ez oké, semmi különös” az edes bűntudat ereje nem korbacsolna fel úgy a tüzet? És nagyon felek h használnám a
– nyiltsagom
– a sebezhetoseg mutatast
– önbizalmam (neha úgy ítélem meg mar nagyon erős és vonzó mivel mar hetente új nőt tudok megkapni)
.. arra h elcsabitsam! Manipulalnam:( Azt hiszem sok lehetséges kérdésre válaszoltam és talán látszik h kicsit kutattam. De bármi egyéb visszajelzést szívesen fogadok.
Köszönöm értékes válaszukat előre is!

Hogy lehet az hogy a 65 éves barátom függ a 40 éves lányától, Nem tudja érvényesíteni akaratát.Terepauta tud rajta segíteni-