Pszichológus válaszol

Kérdezzen pszichológusainktól

Minimális terjedelem: 200 karakter! Maximális terjedelem: 1000 karakter!
0/1000

Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-­mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.

Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.

A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.

Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.

Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.

Személyes konzultáció

Ha négyszemközt
szeretne beszélni…

… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.

Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.

szakembereink

Gyakran felmerülő kérdések

Kérdezési szabályzat

1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.

2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.

3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.

Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?

Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.

Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.

Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?

Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot

Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)

Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?

Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.

Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.

Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!

Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.

Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?

Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!

Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok

Jó napot az volna a kérdésem hogy párommal4 éve együtt vagyunk de még nem jött a kis baba Lehet az is az oka hogy páromnak korai magömlése van?Mit javasolna rá.Köszönöm szépen a választ elöre is

Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Úgy gondolom, hogy a korai magömlés nem lehet oka a gyermektelenségnek. A kérdés az, -amennyiben Önnél mindent rendben talált a nőgyógyász-, hogy esetleg van-e valamilyen probléma a férje nemzőképességével kapcsolatban. Andrológus (férfigyógyász) szakember felkeresése lenne javasolt, aki spermavizsgálatot is végez.

Üdvözlettel:

Szabó Lili Szexuális zavarok / 2019.03.13.

Üdv ! Immàron 2 ève vagyok együtt a pàrommal, nagyjàból màsfèl ève együtt èlünk, jól bànik velem alapjàraton nincs gond, azonban egy hónapja egyèb okok miatt az ő csalàdjàhoz kellett költöznünk . A csalàdja kedves , èn mègis minden nap lehangolt és feszült màr màr depressziós vagyok , nem èrzem jól magam . Amikor felvetem , hogy nem èrzem jól magam az új helyen, ő kijelenti hogy ő nem hajlandó elmenni mert neki meg csak otthon jó , sajnos ez odàig fajult hogy màr a szakitàson gondolkozom mert úgy vèlem ez a fajta hozzààllàs kiölte belőlem az èrzelmeket felè, ami termèszetènèl fogva elèg nehèz mivel ha felhozom sír ,dühöng , vagy pedig a szőrnyű gyerekkoràval takarózik igy akarva akaratlanul megsajnàlom ès minden konfliktusunk vège , hogy én vigasztalom és engedèkeny vagyok vele szemben . Napról napra úgy érzem menekülnöm kell azonban mègsem vagyok képes megtenni ,mert fèlek a reakcióktól , nem tudom hogyan vethetnèk vèget ennek mert egy csapdàban èrzem magam amiből nem tudok kijutni.

Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Érdemes lenne végiggondolnia, hogy mi miatt érezi ezt a lehangoltságot a párja családjánál. Mennyire kap itt figyelmet? Mennyire szólnak bele a mindennapokba (pl. ki mikor főzzön vagy takarítson)? Miben nehezített a kiteljesedése itt?
Sajnos az tényleg probléma lehet, ha a párjával a közös jövőt illetően nem tudnak egyességre jutni. Ő miért akar a családi fészekben maradni, ha rossz gyermekkora volt? Más dologban is ennyire ragaszkodik a saját véleményéhez ő?
Ha hosszabb távon is ugyanezeket az érzéseket érzi, javasolt lenne őszintén a párjával arról beszélni, hogy Ön tud-e a továbbiakban vele így együtt élni.

Szükség esetén online konzultáció keretében állunk a rendelkezésére a probléma részletesebb körüljárása érdekében.

Üdvözlettel:

Szabó Lili Párkapcsolati problémák / 2019.03.13.

Üdvözlöm !
40 éves nő vagyok. Pàrom külföldön él , kicsivel több mint egy éve ismerem. Nehéz volt a tàvkapcsolat de bíztam benne. Eldöntöttük megpróbàljuk együtt. Két nagy gyeremekem otthon maradt , a munkahelyem otthagytam és kiköltöztem hozzá , egy hónapja. Volt öröm , boldogság nèhàny napig. Felborult mindkettőnk èlete. Nekem kevés a nyelvtudás ezért minden rá hárul. Új albérlet , segít mindenben. Lenne munkám de nem dolgozhatok még remélem már napok és kezdhetem a munkàt.
Párom egyik nap azzal jött haza , hogy egy lánynak megtetszett. Átbeszèltük mondta kedves lány de ő munkatárskènt tekint rá. Kiderült mikor mentek páran egy helyre kikapcsolódni párom hìvta őt is. Elvileg kollegaként. A lány ezt félre èrtette azt hitte párom egyedülálló. Elmondta párom hogy van baràtnője nem szeretne semmit.
Most néhány napja véletlenül làttam párom írt ennek a lánynak , hogy hová megy ? Nyaralni ? Meg kis vicces poént utàna.
Rákérdeztem miért írt neki ? Mégis érdekli ?
Azt mondta nem. Viszont azt érzem nincs öröm részéről ilyen pici idő után hogy végre együtt vagyunk. Elmondtam a kétségeim mit érzek most. Annyit mondott továbbra sem akar a lánytól semmit. Vannak hiányérzetei velem amiről nem tudunk beszèlni. Munkàja , történelem stb. Mondtam ezt eddig is tudta.
Nem értem őt. Nem szeretnèk nagyot csalódni. Hogy belevàgtunk , más iránt elfolytja a vágyait mert az újdonság lenne. Ès csak mèg most nem akar elküldeni de keres kifogásokat majd.
Ön mit lát ebből , mit tanácsol. Azóta nem tudok aludni , szorongok. Azt hittem végre boldog leszek.

Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Ha jól értem leveléből, akkor egyrészt úgy érzi, hogy párjának tetszik egy nő, másrészt fél, hogy a kapcsolatuknak hamarosan vége lesz. Még nem olyan régen él kint, érdemes lenne a továbbiakban is megfigyelni a párja viselkedését, hogy tényleg van-e oka Önnek félni. Addig is beszéljen a párjával arról, hogy mivel tudnák Önök érdekesebbé, izgalmasabbá tenni a kapcsolatukat, milyen elvárásai lennének egymás felé ebben az új helyzetben, milyen közös hobbit, programokat lehetne szervezni. Szükséges lenne, hogy Ön is ki tudja alakítani a saját életét kint, új barátokat szerezni, munkát találni, hogy lássa a párja talpraesettségét, találékonyságát .

Az alábbi blogbejegyzéseinket érdemes lenne elolvasni, amikben sok hasznos információt talál a féltékenységről, konfliktuskezelésről, párkapcsolati problémákról:

Féltékenység: normális dolog vagy őrültség?

Hogyan küzdhető le a féltékenység?

Konfliktuskezelés a hétköznapokban

Párkapcsolati problémák pszichológus szemmel

Mit csináljak, ha a barátom nem foglalkozik velem?

Szükség esetén online konzultáció keretén belül várjuk megkeresését!

Üdvözlettel:

Szabó Lili Párkapcsolati problémák / 2019.03.13.

Nagyon kényes témában szeretnék segítséget kérni Öntől. A barátommal pár hónapja vagyunk együtt, előtte kb fél évig barátok voltunk, jó a kapcsolatunk. Tegnap este folyamán egy bizalmas dolgot mondott el nekem, amelyet még mindig nem tudok feldolgozni. Kiskorában 10 éves kora körül az unokatestvére, aki idősebb volt és meleg, molesztálta, többször is, 3 éven keresztül , nyáron, mikor náluk nyaralt. Azt mondta ezt soha nem mondta el senkinek és soha többet nem szeretne róla beszélni. A fiú autóbalesetben kb 8 éve meghalt, ez a dolog pedig kb 10-13 éve történhetett. Kellene erről többet beszélnem vele? Hogy kellene reagálnom rá? Annyira sajnálom és tényleg nem tudom mi ilyenkor a teendő, kellene tennem valamit? Ha nem szeretne többet beszélni róla, akkor hagyjam? Kérem tanácsát és segítségét! Köszönöm előre is.

Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Sajnálom, hogy ilyen szörnyű dolgok történtek a párjával.
Úgy gondolom, hogy a párja kérését érdemes lenne tiszteletben tartani. Ha ő a későbbiek folyamán szóba hozná újra ezt az esetet, akkor érdemes lenne tőle megkérdezni, hogy szeretne-e szakemberrel beszélni a történtekről vagy érzi-e úgy, hogy segítségre lenne szüksége.

Üdvözlettel:

Szabó Lili Erőszak elszenvedése / 2019.03.13.

Két éve kicsúszott a lábam alól a talaj. Elveszítettem a lakásomat, saját hibámból, a páromat (jelenleg egyedül vagyok, nincs gyerekem) , azóta tényleg semmi nem siketül, immár két éve nulla sikerélmény és valami módon rengeteg kudarc, egyre súlyosabbak. Olyan mint egy örvényben lennék és úgy érzem már egyre jobban közepé járok, egyre gyorsabb (egyre rosszabb dolgok történnek velem) hamarosan leránt. (Értsd végem lesz,) Már nem tudok egyedül kijönni innen és tudom, hogy a pszichológia az önerőre épít, de nekem az már nincs. Gyógyszert sosem szedtem, semmifélét.

Kedves Kérdező!

Szerintem nagyon fontos, hogy ne egyedül akarjon mindent megoldani, hanem merjen segítséget kérni. A pszichoterápia hatékony az énerő fokozásában, ezért jó szívvel ajánlom. Ehhez akár munkacsoportunkból is választhat pszichológust. Ha ez aktuálisan nem megoldható, akkor a telefonos lelki-segély vonalakat is érdemes felhívni, hiszen ha kiadja magából a fájó dolgokat már az is sokat segíthet. Öngyilkossági gondolatok esetén azonban pszichiátriai kezelés szükséges.

Üdvözlettel:

Habis Melinda Félelmek és szorongások / 2019.03.13.

Jò napot! Egy ève mentünk szèt a párommal .Neki csak szexre kellettem mint kèsőbb kiderult.Nègy hònapot töltöttünk együtt èn nagyon szerelmes voltam belè.Szakìtani se szakìtottunk egyszeruen csak nem beszeltem vele mert annyira megbantott azzal hogy csak szexre kellettem es en mar a felkoltozest terveztem.Nem szeretett ezt hangoztatta is tobbszor csak azt gondoltam belem tud szeretni de nem igy lett!!Nem volt normalis le zarasra es ő sem akarta hogy normalisan vall junk el.Nem èrzek mar semmit iranta nem vagyok belè szerelmes de valami ert nem tudok megszabadulni tőle mèg most sem.A mai napig bánt hogy ùgy tesz mintha ez lett volna a helyes megoldas mintha nem tett volna semmi rosszat velem szemben .A megbànás aprò jelet se latom rajta hogy mit tett velem.Az elegtetelrol nem is beszelve.Nagyon rossz ember es a karma nem utott mèg vissza .Latvia ezt hogy boldog mikozben nekem az eletem nem ugy haladok ahogy kellene es neki semmi nem szamit.Tudna segiteni? Minden energiat erre megy el.Boldogtalant vagyok a sok hazugsag miatt .Mit tudnek tenni?

Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Sajnálom, hogy ekkorát csalódott ebben a férfiban.
Gondolt-e már arra, hogy az érzéseit, gondolatait megfogalmazza egy levélben, amit elküldene neki? Sokszor ez is tud a haragon, dühön csökkenteni, amit érez. Ha nem ad visszajelzést, akkor azt is hiheti ő, hogy Önnek sem szólt többről ez a 4 hónap.

Az alábbi blogbejegyzésünket lenne érdemes elolvasnia, amiben sok hasznos információt talál:

Szerelmes vagyok, de ő nem szeret! Mit tegyek?

Szükség esetén amennyiben szeretné a problémáját részletesebben körbejárni online tanácsadás kereté belül, várjuk szeretettel a megkeresését!

Üdvözlettel:

Szabó Lili Párkapcsolati problémák / 2019.03.13.

Szülői értelmetlenségeket hogyan lehet feldolgozni?
Bántalmazó apa mellett nőttem fel. Egoista, felelőtlen és alkoholista volt.Ordibálós. Mellette sportoló. Részegen autóba ült, Teljesen önértékelési zavaros, szülői értekezleten is részegen ordibált. Másokat semmibe vett csak ő számított. Féltékenykedett anyám munkatársaira, és folyton veszekedtek. Mondjuk egy kapcsolat két félről szól szóval… Bár anyukámat kicsit sajnálom,kaptam tőle gondoskodást, de ez inkább önmagáért volt, hogy jobban érezze magát a sok rossz mellett. de már felnőtt vagyok és nem kellene ezzel foglalkoznom. igen ám de még velük élek és végzettségem sincs, mert alig tudtam kijárni az iskolát. Pont a gyerekkori érzelmi sebek miatt. Már nyugdijas, és ha bántani merne visszaszólok neki és elküldöm melegebb éghajlatra, emiatt már nem is szól hozzám mert megsértődik, az asszertív kommunikációt nem érti meg, fel se fogj, de legalább rájöttem hogyan kell lekoptatni. Engem nyíltan nem bántott, mert én voltam a “jó gyerek” akkoriban, és csendben voltam. Nővérem mindig szaladt le rendezni a konfliktust amikor apámék elkezdtek csatározni, ő volt a “kedvenc”, mert ért el eredményeket. A másik nővérem meg le volt nézve. Mondjuk önbizalom hiányosabb is.
gyakran voltam bűnbak, én voltam hibáztatva amikor beteg lettem, mer nem öltözök fel,a testvérem által. Amikor hangos voltam, vagy sokáig kint voltam a testvéreim szidtak le, vontak kérdőre, közben ők is folyton veszekedtek, ordibáltak egymással.
Olyan volt ez mint valami diktatúra néha. Nem egy meleg családi fészek.
Egyébként ez a dolog az egész családra hatással volt, közben meg azon voltak, hogy normális család benyomását keltsék. Suliban meg attól is féltem, hogyha a szüleimről kellett beszélni. Mondjuk a másik osztálytársaimat meg verték otthon, a tanár kérdezte hogy kit vernek otthon és annak fel kellett állnia és beszámolnia róla. De csak úgy poénból és tanár szerint is ez normális volt. Ez ám a versengés kit vernek jobban otthon?
Amikor volt problémám kozepiskolaban, ami minden gyereknek van, apám azzal jött, hogy ezzel fájdalmat okozok nekik. Nem jártam be iskolába, mert súlyosan szorongtam és vertek, csúfoltak az iskolában. “Azt akarod, hogy elvegyenek tőlünk és nevelőintézetbe rakjanak?” Így utólag átgondolva sokkal jobb lett volna, ha valami empatikus gondozónő nevel.
Most azt várja, hogy unokái szüljenek a nővéremék, de csak neki.
Egyébként máskor meg teljesen normálisan viselkedett, főleg közösségben adta a jó embert. Templomba is mindig ő olvasott fel.
A háziorvosomnak beszéltem róla régen, és hát ő ki nem nézné belőle, a nagy sportolóból. Mintha az számítana. Ebben a városban még hírneve is van, újságban is, tv-ben is szerepelt, ja mert világbajnok sportoló.
Pszichológusnak is beszéltem erről, de figyelmen kívül hagyta ezt. Biztos ő se hiszi el.
Anyám meg mindig másokhoz hasonlítgatott. és nem tudja felfogni hogy már felnőtt vagyok és megsértődik mindenen és önzőnek nevez, mert nem illeszkedek hozzá.
Egyébként mindkét szülőm annyira rugalmatlan.
Kineziológushoz jártam, nagyjából rendbe jöttem és akkor tudatosult minden.
Annyi hogy érzéketlen vagyok, és nincsenek emberi kapcsolataim, párkapcsolatot se tudom hogyan kéne kialakítani. Néha kapok 1-1 dührohamot. Meg egyszerűen idegesít a család, annyira átlátom már a működését, a rokonságban a gyermekek túlféltése és kontrollálása dominál. De amúgy megvagyok karba tett kézzel élvezem a semmit és röhögök azon, hogy milyen szánalmas volt minden. és régen normálisnak tűnt. és töprengek, vajon most máshol lennék, ha máshogy lett volna. Nem is tudom hogyan kezdjem el ezt az önálló életnek nevezett valamit. Tán dolgozni kéne? vagy tanulni és leérettségizni?

Kedves Kérdező!

Levele alapján azt gondolom, hogy sok-sok szörnyűség érte Önt a családjában, amelyek feldolgozásához szakember segítségére volna szükség. Nagyon sajnálatosnak tartom továbbá a korábbi pszichológusa és a tanára viselkedését, akik azt képviselték a viselkedésükkel, hogy az erőszak elfogadható. Az, hogy a szülei nem megfelelően bántak Önnel és ezáltal sokat szenvedett valószínűleg összefügg azzal, hogy nem úgy sikerülnek a kapcsolatai, ahogyan szeretné. Az indulatok kezelését is jó esetben a szüleinktől tanuljuk, de felnőtt korban is elsajátítható ez, viszont terápiás kapcsolatra van szükség hozzá.

Üdvözlettel:

Habis Melinda Erőszak elszenvedése / 2019.03.13.

Jó estét kívánok!Párommal 15 éve élünk együtt,az utolsó egy évet külön,mert kiment külföldre dolgozni,hogy jobb anyagi helyzetünk legyen.Azóta rosszabbul élünk,mint előtte.Minden féle modon megpróbáltam már neki elmagyarázni hogy anyagi csődben vagyunk,de egyszerűen nem érti.Nem hibáztatom őt érte,de abban már igen,hogy miért nem látja át végre,hogy nem jutottunk előrébb,sőt.Szabó Péter motivációs előadó inspirálja őt,hogy gazdag,sikeres ember lesz.Nem akar másnak dolgozni,hanem egy vállalkozás az álma.Most lesz a lányunk 14 éves.Május 8-án jön haza,2 hétre utánna csak 3 hónap múlva szeretne haza jönni.Hogyan tudnám észhez tériteni?Ő azt mondja hogy én vissza akarom őt húzni.Nem találok megoldást.Szenvedélyé vált nála ez a jó lét,meg hogy ő nem fog haza jönni éhezni,meg akkor ő most ezért mosógatott,meg súrólt annyit.Angliában van,mint szakács.Ez évtől küldi rendszeresen a pénzt a tavalyi évben nem sokat,de volt olyan is 3’szor hogy nem is küldött,mert nem tudott.Aztán mint kiderült tartozásai voltak azokat adta vissza.Mit évő legyek?

Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

A levele alapján több problémával is küzdenek.
Úgy gondolom, hogy mindenképpen érdemes lenne szociális munkással beszélnie, hogy az anyagi csődből hogyan tudnának a leggyorsabban kijönni. A családsegítő szolgálatnál talál ilyen szakembert.

A párjának javasolt lenne pszichológussal elbeszélgetnie arról, hogy miért is akar gazdag, sikeres ember lenni, mit szeretne s kinek bizonyítani ezzel, miért gondolja ő azt, hogy az anyagi jólét megoldaná a problémáit? Milyen tervei vannak a jövőben neki, arra az esetre is, ha nem sikerülne a gazdagság?

Amennyiben több dologban nem értenek egyet párkapcsolati tanácsadást is hasznos lenne igénybe venniük.
Az itteni kollégák között Pergel-Száraz Cintia s Magnult Veronika dolgozik ezzel a módszerrel.

Érdemes lenne az alábbi blogbejegyzéseinket elolvasnia, amikben sok hasznos információt találhat:

A nárcisztikus személyiségzavarról… a pszichológus válaszol

Konfliktuskezelés a hétköznapokban

Párkapcsolati problémák pszichológus szemmel

Üdvözlettel:

Szabó Lili Párkapcsolati problémák / 2019.03.13.

Kedves Melinda!
1997 januárjában,meghalt az édesapám. 97 juniusában egy tanfolyamon ülve jelentkezett első pánik rohamom. Azóta sem múlt el, gyógyszerfüggő lettem,frontin. Ha nem veszem be reggel akkor nem tudok elindulni és az elindulásoknál van a probléma, ha otthonról ,vagy, a munkahelyről indulok előtte fél egy órával kel 2db 0.5-ös frontint bevennem. Kérdésem az,hogy apum halála után 21 voltam anyámmal maradtam aki zugivó volt és gyerek koromban szociális fóbiát okozott,amit sikerült legyőznöm. Ön szerint anyám zugivása és attól való félelmem,hogy mire megyek haza, kiválthatta, apám halálával, a pánikot és a fóbiám?Rendbe tudnék jönni még? Orvosom munkaterápia azt javasolta ha dolgozom elmúlik, valamennyire igen,de lehetek én még normálisan közlekedő életvidám ember?

Kedves Kérdező!

Szerintem jó, ha tud dolgozni, de a munkaterápia önagában legfeljebb a figyelmének elterelésére elegendő. Fontos volna pszichoterápiát kezdenie és ezzel párhuzamosan a gyógyszerfüggést is kezeltetnie. Ahhoz, hogy a problémái megoldódjanak és ismét vidám legyen, sok érzelmi munkát kell még valószínűleg elvégeznie.

Üdvözlettel:

Habis Melinda Félelmek és szorongások / 2019.03.13.

Pánikrohamok törnek álltalában olyan helyzetekben rám amiken azonnal nem tudok tudok változtatni. Például nyílt tereken, zsúfolt utcákon, közlekedésben dugóbak vagy alagutakban.

Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Nagyon nehéz lehet Önnek, hogy ennyire sokféle inger kiválthatja a tünetegyüttest. Vajon milyen félelmek, megoldatlan nehézségek tarthatják fenn a tüneteit? Érdemes lenne pszichológussal is beszélgetnie ennek a feltárásához.

A pánikbetegségről az alábbi blogbejegyzésünkben írtunk részletesebben, sok hasznos információt talál bennük:

Pánikbetegség gyógyítása gyógyszer nélkül? Kognitív viselkedésterápiával!

A pánikbetegség tünetei

A pánikzavar hatékony kezelése

Amennyiben szeretne online tanácsadás keretén belül segítséget kapni, várjuk megkeresését szeretettel!

Üdvözlettel:

Szabó Lili Félelmek és szorongások / 2019.03.13.

Lehet, hogy tényleg démon?
Teljesen megváltozott a személyiségem az elmúlt egy évben, egy módszer miatt.
Csak az a bajom, hogy gyakran agresszív vagyok. De az olyan szintű düh, hogy az agyamban érzem.Ilyen furcsa érzés van a testemben. máskor jön a pozitív mámor, hisztérikus röhögőgörcs. De ilyen kontrollálhatatlan, mélyről jövőek ezek,
Éjszakánként előfordul, ordibálok és embereket szidok akik nem értettek meg vagy rosszat okoztak, de semmi rossz érzés nem marad utána, megelégedettség érzés. Főleg a családot szidom, aki kontrollálni akar, de csak a hátuk mögött.
Szabály, hogy soha nem szabad bántani senkit ténylegesen tetlegeségel. Tiszteletben kell tartani a másikat. Erkölcseim vannak.
Segít az életben amúgy. Csak kérem és segít. a személyiségem része már. Voltam ilyen spiritiszta gyógyításon, az gyógyított meg a szorongásból és a traumáimból, és akkor kaphattam ezt az energiát, akkoriban nagyon le voltam gyengülve és véletlen akadtam erre a módszerre. Mindenre igent kellet mondani, a tudatalattimat programozta újra. De használ és csoda.
Teremtőnek nevezik, de nagyon gyanús, hogy nem teremtő, hanem……
Napközben egy igazi úriember vagyok szépen felöltözve, a “démon” rajtam keresztül fejezi ki magát. és olyankor olyan hatalmas vagyok. Magamutogató és szeretek vitatkozni. Olyan nyájas vagyok. Javult az érzékelésem, és az arcom is olyan úriasabb lett.
fizikai állóképességem is jobb, nem tudok elfáradni. Nem félek semmitől, holott régen félénk voltam. Nagyon gyorsan változik a gondolkodásom. Minden összefüggést észreveszek és rá tudok hangolódni emberekre.
Egyébként egyáltalán nem emlékszem a gyerekkoromra, mintha nem is lett volna. Pont ebből következik, hogy a családomhoz semmi érzés nem köt, idegenek.
Mintha már nem én lennék, hanem más. Sokkal jobb mint a régi énem, csak szokatlan néha. Ez a teljes személyiségváltás. Minden olyan laza.
Múltkor teszteltem csak úgy.. találtam egy Jézushoz szóló imát megbocsátás témában, interneten és imádkoztam, elkezdtem remegni és sírni és az egész testemben jött az az undor érzés és nem tudtam befejezni, pont amikor “spiritiszta szeánsz” részhez értem. Utána sípolt a fülem sokáig. és kényszert éreztem arra, hogy visszamenjek ehhez az energiagyógyászhoz, pont véletlenül pont elém termett egy kis felesleges pénz, és visszamentem hozzá. Elengedtünk minden bűntudatot.
Azóta nem voltam nála ,mert már nem érzem szükségét.
Ha elmegyünk pszichológushoz, beszélhetünk pszichológussal, aki megért és segít az új személyemet jobban megismerni? pszichiáteren keresztül. Tudom botorságnak hangzik a sztorim.
birtokbavétel (possessio), amikor az eredeti személyiség állandó jelleggel háttérbe szorul a démoni személyiség mögött.
De legalább jó minden. nem rossz jelenség, csak a dühkitörések, és a szitkozódások, utána csodálkozok hogy hú ez én voltam.

Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

A kérdés az, hogy mennyire zavarja Önt a változó hangulati állapota (idézve: “dühkitörés-hisztérikus röhögés”). Amennyiben igen, érdemes lenne pszichiáter szakembert is felkeresnie, hogy megvizsgálhassa s véleményezhesse a személyiségét. Fontos lenne utánamenni, hogy miért is szidja a családját ebben az állapotban, szükség esetén még családkonzultációs megbeszélésen is részt vehetnének közösen.
Én nem ismerem ezt a módszert, amit tanul, a tanítójával is beszélhet a megélt tapasztalatairól.

Üdvözlettel:

Szabó Lili Indulatkezelési problémák / 2019.03.13.

Üdvözlöm!
Problémámmal kapcsolatban még mindig teljesen meg vagyok döbbenve magam is, hogy hogy sikerült pont nekem ilyen “szerencsém” legyen, ugyanis világ életemben úgy gondoltam, hogy nagyon nagy kitolás a természettől, hogy statisztikailag a nők tovább élnek mint a férfiak, mégis társadalmunk tradicionálisan a pár évvel idősebb férfi + nő kapcsolatra épül. És itt meg is áll a boncolgatása a további variációknak, előnyöknek és hátrányoknak, ugyanis nekem csak ezzel az eggyel van problémám: nem pár év hanem sok év különbséggel. Leendő párom huszon évvel idősebb nálam és az agyam tiltakozik ez ellen a tény ellen, hogy felvállaljam ezt az óriási korkülönbséget, illetve a vele járó nehézségeket a nem is olyan távoli jövőre nézve, hisz pár éven belül ő már a hatvanon túl lesz amikor én még “csak” a negyvenen. Minden más problémát meg tudunk oldani, meg tudunk beszélni, stbstb, de ez olyasmi amivel szemben tehetetlenek vagyunk és mindketten aggódunk.
Mivel hosszú évek alatt ő volt az egyetlen akivel olyan kapcsolat alakult ki, aminél jobbat nem is tudok elképzelni -és ez kölcsönös-, ezért nagyon nehéz lenne lemondanom erről, de közben meg a drámája a dolognak, hogy statisztikailag sokkal kevesebb közös évünk lehet vissza, mint az “normál korkülönbség esetében szokott lenni. Ha ezt tényként kezelem, akkor még jobban megnehezíti azt, hogy felvállaljam mindezt a környezetünk előtt is. Mivel nem voltam még ilyen helyzetben és környezetemben sem tapasztaltam ehhez hasonló korkülönbséget, ezért csak sejteni tudom, hogy mekkora felháborodást okoznánk, főleg az én családomban. Felháborodást és kétségbeesést. Nem tudom, hogy lenne-e erőm mindezt végigküzdeni és megvédeni magam és a kapcsolatunk e negatívumoktól. Főleg, hogy jogos a félelmük, hisz én is a hosszú távú jövőképtől félek, nem a jelentől…
Ha sikerül meghozzam azt a döntést, hogy vállaljuk, vágjunk bele, akkor hogy készítsem fel magam a negatív vélemények kivédésére? Így hogy tele vagyok félelmekkel, így hogy tudjam megerősíteni magam, hogy leperegjen rólam minden tekintet-vélemény-beszólás-bármi?
A másik pedig, hogy hogy erősítsem meg magam és hogy készítsem fel magam arra, hogy viszonylag rövid idő után páromat is gondoznom kell majd, mint szüleimet…

Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Ha jól értem a korkülönbségen kívül nincs semmilyen más probléma a párkapcsolatában, s erről egyikőjük sem tehet. Miért gondolja, hogy a családja nem akarná az Ön boldogságát? Ha eléjük áll, s elmondja, hogy emellett a férfi mellett találta meg azt, amit kereset, s nem szeretné, ha bármiféle nemtetszést nyilvánítanának ki ez ellen, akkor el kell, hogy fogadja a döntését a család.
A férfi életkora nem prognosztizálja, hogy mennyire hűséges vagy egészséges (fiatalabb férfiakra értem ezalatt) lesz a jövőben.
A kérdés az, hogy szeretnének-e közös életet élni, s családot alapítani?

Nem biztos, hogy gondoznia kellene a jövőben akár a párját, akár a szüleit, hiszen nem minden ember kerül ilyen helyzetbe (azaz szorul ápolásra), ezt is vegye figyelembe (sokan hirtelen hallnak meg úgy, hogy el tudják látni magukat még idősen is).

Gondolja végig ezeket a lehetőségeket is mielőtt dönt.
Szükség esetén kérhet online tanácsadást a szakembereinktől a probléma részletesebb körbejárása érdekében.

Üdvözlettel:

Szabó Lili Párkapcsolati problémák / 2019.03.13.

Kedves doktornő!
19 éves, meleg fiú vagyok. Nagyon szomorú ami velem történik és már az a helyzet, hogy nem is érdekel kb. semmi, érdektelenné vált az életem már lassan 1 éve.
Önöket is többször megkerestem, pszichológushoz is járok, próbáltam mindent, de egyre elkeseredettebb vagyok az életemmel kapcsolatban.
Az egész életemben elég magányos voltam, nem voltak barátaim, nem is vágytam igazán rá. 8. osztályos koromban realizáltam, hogy azért ez nem élet, pszichológushoz fordultam, aki sokat segített és 9. osztályban egy új életet kezdhettem, nagyon jól éreztem magam, mindenkivel jól kijöttem, mondhatni én voltam a legmenőbb az osztályban.
Reménytelenül szerelmes voltam egy lányba 7 évig, de ő soha nem érdeklődött irántam, miatta választottam a jelenlegi osztályom is. Egyedül őt nem érdekeltem, másokkal akár még esélyem is lett volna egy kapcsolatra, de nem érdekelt.
Később a padtársaim iránt, aki fiú kezdtem többet érezni, előre csak szexuálisan, később szerelem lett belőle. Közel kerültem hozzá, legjobb barátok lettünk. 10 éves kapcsolatait írtam felül, nagyon fontos lettem neki.
Elég intorvertált és magányos fiú volt akkoriban, aki próbál a társadalomnak megfelelni, azt is elmondta hogy félt hogy ő lesz a legmagányosabb az osztályban.
Sajnos nem tudtam eléggé értékelni ezt a kapcsolatot, mindig többet akartam bartáságnál, de soha nem mertem bevallni érzéseim. Egyre közelebb kerültem testileg is, simogattam, ölelgettem, olyan volt szinte mint egy párkapcsolat, de nem beszéltünk róla, úgy tettünk mintha természetes lenne. Közben frusztráló volt, mert nem tudtam hogy valóban érez valamit irántam, vagy csak kedvességből teszi, vagy fel sem fogja mi történik.
Sokat veszekedtünk, élősködtem felette, sokat bántottam, olyan elvárásokat állítottam elé amelyeket egy kapcsolatba is rizikós. Sajnos el is vesztettem, 2 év után azt mondta többet nem szeretne velem találkozni. Tavaly nyáron történt ez.
Ezek ellenére suliban egymás mellett ülünk továbbra is, és az első hónapokban próbáltam közelebb kerülni ismét, és kibékülni velem, rengetegszer elhajtott és azt mondta nincs már esély, és hogy ő ezt nem szeretné folytatni.
Úgy érzem tudatosult benne hogy én többet érzek, és ő ezt vagy nem tudta viszonozni, vagy félt tőle, és képtelen elfogadni saját magában is.
Mintha direkt kerülne, de közben mellettem is van… Ez volt az elején, de lassan úgy látom teljesen eltávólodtunk… főleg részemről…
Érdektelenné vált minden, 1 évet szenvedtem érte, előtte se volt felhőtlen a kapcsolat, volt mikor nagyon boldog, máskor nagyon szomorú voltam. De jobb volt mint most, voltak céljam, mégpedig hogy megszerezzem őt.
Sajnos mostanra nincsenek céljaim, nincs kedvem semmire. A harcot is feladtam a legjobb barátom visszaszerzésére, mivel úgy látom nincs is esélyem, megváltozott, új barátai vannak, értékrendünk nem azonos.
Én mindig is különc voltam, saját egyéniséggel, nem érdekelt mások véleménye, mások trendje. Egyedül az hogy jól érezzem magam és tartsam magamat az elveimhez. Nem vagyok tömegbirka, aki a társadalom nyomására enged. Nem vagyok szociális, nem vonzanak nagyon a nagy közösségek, eddig se voltak barátaim és továbbra sem vágyok két fős kapcsolatnál többre.
Nem érem magam jól nagy társaságban, személytelennek tűnik, túl sok ember… áh… Azt szeretném ha találnék egy párt, aki a legjobb barátom, szerelmem és lelkitársam. Ennyire volna szükségem hogy életkedvet kapjak, de sajnos erre egylőre esélyem sincs. Kisvárosban lakom, nem akarok ismerkedni és még mindig vágyakozom a régi barátom után.
Nem tudom feldolgozni az egyetlen személy elvesztését aki ilyen közel került hozzám. Egyetlen igaznak vélt barátomat és szerelmemet vesztettem el egy személyben.
Ezt képtelen vagyok feldolgozni, el se tudom képzelni magam mással hosszútávon és fáj hogy nem lehet az enyém.
Talán birtokolni akarom, talán manipulálni, kihasználni azért hogy jó legyen nekem. Közben persze szeretem, de rosszul fejezem ki, mert félek is… Nem tudom, mert nem tudtam megtapasztalni az őszinte bartáságot és párkapcsolatot sem. Mert vele nem lehetettem őszinte az érzéseimet illetően. Féltem hogy elveszítem. Frusztrációt okozott, lehet is is vágta tönkre főként a kapcsolatot, mert egyre szarabbul viselkedtem vele.
Nem éreztem soha képesnek magam arra hogy belsőséges kapcsolatokat alakítsak ki, annál inkább vágytam rá.
Egy álomvilágban éltem mindig, és nem vagyok képes kitörni ebből. Túlságosan is fájdalmas a valóság, félek a csalódástól, félek az újbóli elvesztéstől…
Minden téren ilyen vagyok, életem során egyetlen online játékot szerettem annyira meg hogy még ma is játszom, függő vagyok szerintem, voltak kihagyásaim amikor jobbank tekinthető volt az életem, de soha nem érdekeltek más játékok. Nem kötöttek le, féltem az újtól és ismeretlentől. Inkább ebben akarom még jobban kifejleszteni magam, még biztosabb talajon állni, és ragaszkodni ahhoz ami már bevált és jó. Túl hűséges vagyok, én még nem árultam el senkit (itt főként a játékra értem, mert más kapcsolataim nem igazán vannak), mindent örökkévalónak szeretnék, és szeretném ha soha nem érne véget.
Nagyon elkeseredett vagyok, hogy ilyen vagyok és nem érzem hogy képes leszek kitörni ebből!
Jön az érettségi, 1 hónapom ha van még, nincs érdekeltségem tanulni, egésznap csak játszanék, és nem törődnék a problémákkal. Mindent megtennék csak hogy olyan legyen minden mint régen, de sajnos erre esély sincs. Leragadtam a múltban, és képtelen vagyok továbblépni.
Ezer tanácsot kaptam, ezerszer átbeszéltem a dolgokat, újabb és újabb dolgokra jövök rá, de valós megoldást nem találok.
Egyre érdektelenebbé válok életem, az emberek egyre inkább nem érdekelnek, és legszívesebben mindenki elől elmenekülnék, vagy meghalnék.
Erőm sincs helyrehozni a kapcsolatot, még akkor se ha lenne esélyem rá… feladtam, de közben meg szeretném nyerni. Ördögi kör, amiből nem látom a kilépést.

Kedves Kérdező!

Azt javaslom, hogy a levelében leírtakat a pszichológusának mindenképpen mondja el részletesen, hogy együtt tovább gondolhassák azokat. A megoldásokra azután fog csak rájönni, ha alaposan átgondolta, mi miért történt Önnel, ehhez pedig kitartásra van szükség.
Kívánom Önnek a legjobbakat!

Üdvözlettel:

Habis Melinda Önismeret / 2019.03.13.

Kedves Doktornő!

6 évvel ezelőtt szakítottunk első nagy szerelmemmel, akivel tényleg minden az első volt, számára és számomra is. Azóta nem találkoztunk, ünnepekkor írt egy-egy sort, és semmi több. Azóta én, 5 éve párkapcsolatban élek, ahol vannak problémák, de ezidáig mind megoldásra került. Azonban most nem érzem azt, hogy ő a társam. A napokban fél pillanatra, fél szemmel láttam az első szerelmemet, nem tudom, hogy ő észrevett-e engem. Azóta nem tudok másra gondolni, csak rá. Ábrándozom, hogy milyen lenne most vele lenni, mi lenne, ha találkoznánk, és milyen jó volt régen. De szeretném, ha ő is így érezne. Kiderítettem, hogy kb 100 méterre dolgozunk egymástól, de félek vele találkozni. Félek, hogy összetöri ezt a csodaszép emlékképet, ami bennem él az együtt töltött időről, ugyanakkor boldog lennék, hogy találkoznánk, de félek is a találkozástól, hiszen nem akarom, hogy viszonzatlan legyen az érdeklődés részéről. Ebben kérném segítségét, hogy Ön szerint felvegyem vele a kapcsolatot vagy hagyjam, hogy az élet rendezze a dolgokat és majd összefutok vele, ha annak úgy kell történnie?

Nagyon köszönöm.

Kedves Kérdező!

Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna elgondolkodnia azon, miért váltott ki ilyen heves érzelmeket Önből ez a találkozás. Mit érez a mostani párja iránt, mi az ami hiányzik a kapcsolatukból? Önnek mi a része abban, hogy ilyen irányt vett a viszonyuk? Az első szerelméről meglevő rózsaszín képet is érdemes volna árnyalni, akkor is ha ez kellemetlen. Ha igényli az önismereti munkában szívesen segítünk négyszemközti keretek közt. Ha érdekli ez, ttt tud időpontot foglalni:
https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek

Üdvözlettel:

Habis Melinda Párkapcsolati problémák / 2019.03.13.

Szeretném facebokon kérni a vàlaszàtt ha lehett vanesa

Kedves Vanesa!

Ahogy a közösségi oldalon is írtam Önnek, ezen a felületen tudunk a kérdéseire reagálni. Ha gondolja, akkor fogalmazza meg az érzéseit, gondolatait, kétségeit néhány mondatban és mi igyekszünk rájuk mielőbb, szakszerűen válaszolni.

Üdvözlettel:

Habis Melinda Félelmek és szorongások / 2019.03.13.