Tisztellt Pergel-Száraz Cintia. Édesanyam halt meg. Május 25-en volt a temetése. Édesapam is már meghallt. Én voltam az egyedüli gyermek. Testvérem nincs. Anya halála utan mindent egyedül intéztem nem volt senki velem. Amikor anyam meghalt nem voltam mellette, sajnos nem várt meg. Amikor megkaptam a hirt sokkolva voltam, háritottam nem hittem el. Utana mindent egyedül intéztem. A temetesig egy rokonom es egy baratnőm hivott fel néha. A temetes utan meg roszabbul érzem magam. A rokonok közül senki nem hiv csak kb 3 ember kérdezi hogy vagyok. A temetes utan egyedül volltam es azota is. A temetés ota roszabbul erzem magam, fajdalmaim vannak, üresnek erzem magam, sokat sirok, dühös, ideges vagyok, haragszom az anyamra aki meghallt, néha nem akarok éllni. Ezek az erzelmek felváltva jönnek. Én ezt nem birom tovabb. Ha otthon vagyok minden az anyamra emlékeztet. Munka közben valamivel jobb de a munka utan ill. ha van szabadidöm megint rossz. Ugy erzem a rokonok eltavoladtak tölem, nem érdeklődnek. Mindenki magamra hagyott es ezt az egészet egyedül kell feldolgoznom. Hogy fogom ezt végigcsinallni? Nincs olyan személy akinek igazán el tudnám mondani mit erzek. Mondjak egy páran menjek el sétálni, csináljak olyan dolgokat amit szeretek. Egyedül minek. Legszivesebben csak feküdnek es nem csinállnék semmit. Kérem adjon tanácsot. Köszönöm a válaszát.

Kedves Szakértő! Az lenne a kérdésem, hogy a szexuális vágy ki tud-e fogyni az emberből, illetve ez probléma lehet-e? 25 évesen vesztettem el a szüzességem, jelenleg 29 éves vagyok. Eddig csak 1 férfival voltam, vele is úgy 3-4 alkalommal. Egy darabig meg volt bennem a szexuális vágy, de az utóbbi időben ez elmúlt. Már nem érdekel sem a szex, sem a maszturbáció. Sőt, ha belegondolok, a férfiak sem. Nemrég “szerettem ki” egy ismerősömből, aki 1.5 évig lekötötte a gondolataim. Most jelenleg úgy érzem elvagyok így. 1 hónapja van új munkahelyem, talán ez köt le (betanulás, stressz hogy megfeleljek) és ezért nem érdekelnek az ilyen dolgok. Ismerkedni sincs kedvem, semmi ehhez hasonló dologhoz nincs kedvem. Gyereket szerettem volna mindig, de már azt vizualizálom magamnak, hogy lehet nem is lesz. Se párom, se gyerekem. Hanem majd egyedül leszek 1-2 kutyával. És már kezdek ebbe beletörődni, eddig görcsöltem ezeken a dolgokon, de egy ideje már nem. Nem tudom ez jó-e így. Illetve ezt tartom furcsának, hogy ennyire nem érdekelnek a szexuális dolgok már. Válaszukat köszönöm.

Ůdvőzlőm.van egy nagyon csinos barátnōm és egyszerůen nem tudok vele egyůtt lenni,amikor érzem,hogy mùkódne neki is állunk és másodpercek alatt csódótt mond.Nem tudom mi az oka.

Öngyilkos akarok lenni és nem akarom hogy bárki megakadályozzon benne. úgyse hiányoznék senkinek. B*szódjon meg minden és mindenki.

Tisztelt Szabó Lili!

Köszönöm válaszát, a ‘9 évvel kezdődött’ írásomra.
Elgondolkoztam azon amit írt, viszont nem kaptam kielégítő választ a stresszevésemre. Nagyon szeretém a belső stresszt csökkenti, tudna erre tanácsolni valamit? Ez fakadhat önbizalomhiányból???? Illetve, nem jöttem rá, ki hordja a nadrágot a kapcsolatomban. Én nagyon szeretném ha egyenlő felek lennénk, persze most ez nem áll fent, hisz’ elküldtek engem, és jelen esetben nem tudom megszakítani a kapcsolatot a párommal. Lehet nem is szeretném. A másik amire szeretnék válaszolni, hogy a beszélgetéseink semlegesek, ha én nem feszegetem “mi lesz velünk” a párom fel sem hozza. Nem ellenőrizgetjük egymást, talán a kapcsolattartás lehet a cél, vagy hogy maradjunk barátok?!
Az nem lehet Ön szerint, hogy a féltékenységem az exre illetve az egész megromlása a kapcsolatomnak az önbizalomhiányra vezethető vissza???
Valamiért most ez önbizalom kérdése jár a fejemben…..de lehet tévedek?!!

előre is köszönöm válaszát.

34 éves férfi vagyok soha nem volt munkahelyem meg párkapcsolatom ( barátnőm ) szexuális életem sem volt sok probléma miatt urológiai problémák ( fitymaszűkület merevedési zavarok ) bár voltam urológusnál műtét is volt az se segített meg az ég adta világon nem érdekel semmi ráadásul szegény is vagyok nincs pénzem meg mellkas deformitásom is van. Az emberi lényeket útálom mindig azt pedzegetik hogy nincs senkim nem láttak még nővel meg ilyesmi. Mit lehet tenni hogy javuljon a helyzetem? Se pénzt nem tudok keresni se nőt. Amikor pénzt akarnék szerezni akkor az jut eszembe hogy sose volt nőm amikor meg nőt akarnék akkor az hogy nincs pénzem.

Kedves Dr. Nő!

Lenne egy problémám, ami talán bután hangzik,mert mindenhol azt mondják, ez a kamaszkor miatt van.. de én nem hiszek nekik.. az a gond, hogy akárhányszor leülök beszélgetni anyukámmal, mindig vita kerekedik belőle, mégha pl..: Ebédről van szó. Nem tudom elképzelni hogyan tudunk mindenen összeveszni…és ő mindig azt mondja, utánozom az osztálytársimat, és gúnyosan mond egy nevet, pl..; Jancsika.. nem szeretnék összeveszni vele, de emiatt a legtöbb időmet a szobámban töltöm. Kérem segítsen! Mit tudok tenni? Köszönöm

-Hanna

Mostanában nem érzem magam jól,nem értem hogy miért.
Mostanában nem érdekel semmi és senki,csak a magányra vágyom,rengeteget sírok a szobámba,boldogtalan vagyok.

A théta healing mennyire jó terápiás módszer?
Egy nő talált rá erre a módszerre a teremtő megtanitotta erre.
ezt a módszert oktatja világszerte.
Ismerek thétásokat és kedves mosolygós, vidám emberek. A közelükben olyan nyugodt minden.
Agyhullám az alapja, ami megnyitja a tudatalattit és a hitrendszereket lehet lecserélni, amiket gyerekként elhittünk. pl “nem vagyok elég jó”—-“elég jó vagyok” és teljes személyiségváltozás is elérhető. Ismerősöm vett részt ilyen terápián és meggyógyult.
Egyszer csináltak rajtam leolvasást. ezzel vizsgálják hol van a szervezetben elakadás és éreztem a bizsergést közben ahogy áthalad a testemen.
Mint pszichológus hogyan vélekednek erről? Mert egyre elterjedtebb.
átverés lenne, vagy tényleg egy csoda? A teremtőhöz kapcsolódnak közben és ő végzi a gyógyitást. A teremtő valami Istenség, magasabb szintű energia.
Csak kiváncsi vagyok hogy kivülállók, szakemberek hogyan vélekednek erről?

A probléma a fiamé. Nagyon aggódom miatta. 24 éves fiatalember,aki nagyon egyszerő munkát lát el.Állandóan szorong,nem akar semmibe belefogni, a feladatok alól többnyire kihúzza magát,mert fél,hogy nem sikerül.Nagyon sok kudarc érte már az életben.Pl.az apja mindig leidiótázta,ha nem sikerült valami. Kérem,mondja meg,hogy segíthetnék,hogy a szorongás megszűnjön,hogy több önbizalma legyen?

Mai napig nem tudom, hogy miért, de sajnos beleszerettem egy olyan illetőbe, aki csak játszott az érzéseim el. Kettő és fél évig elhitette velem, hogy fontos vagyok számára, lesz közös jövőnk. Tudni kell, hogy mindez 23 éves házasságom alatt történt. Sok – sok minden történt ezalatt az idő alatt, ő elment távol dolgozni, és mi terveztünk, vagyis most ár tudom csak én. Egyszer csak közölte velem :vége. Rá 2 hónapra már el is jegyezte, a szakítás ideje alatt összeköltözött illetőt. Aki egy tőle sokkal idősebb nő, de gazdag, mindent megad neki, amiről eddig csak álmodott. És nem tudom feldolgozni, hogy ennyi ideig hogy tudott hitegetni, hogy választhat azt a nőt.Én feláldoztam érte mindent, amit felépítettem. Tönkre tett engem, és ezzel együtt a családomat, gyerekeimet. Igyekszem visszatérni a régi életembe, de sajnos ez a mérhetetlen csalódás, bánat a szívembe, nem igazán engedi. Egyre jobban épülök le úgymond, egyre gyengébb vagyok. Ahogy telnek a napok, nemhogy jobb lenne, még rosszabb. Szép lassan szét esik a családom, és nem bírok ellene tenni semmit. Hogy lehettem ennyire ostoba, ennyi évesen? Folyamatosan ezt kérdezem, és mindenért magamat hibáztatni.

Azért van félelmem mert 4 éve együtt vagyunk a barátnőmmel és sajnos kétszer le feküdt egy rokonaval azt szeretném tudni hogy mondta hogy be fejezi de mit tegyek higgyek neki imád engem mondta de akkor is félek hátha beszélget vele mit tegyek

Úgy érzem felesleges vagyok a csalásba és minnél hamarabb el akarok költözni.

Magán Endokrinológusnál voltam, kiderült, hogy örökletesen túlműködik a mellékvesekérgem. Ez a gond a magas vércukorszintemig fajult. 12 évesen lettem cukorbeteg, az elején rendben volt, de a későbbiekben elszállt a cukrom, és meghíztam. Kb 19 éves koromban gyorsan felszedtem a kilókat. Fogyni egyelőre nem tudok, viszont megbeszéltünk inzulinpumpára való átállást a penről. Na ez eddig a rizsa rész a háttertörténetről.
Hatalmas változásokon esett át a testem. Tele vagyok striával és hegekkel. Ez legfőképp a mellemen zavar, rengetek kisebb és 2 cm-es hegem van rajta, emellett annyira elvékonyodott a bőr, hogy véreres lett és látszanak az apró hajszálerek, rettenetesen csúnya. Sajnos a mellem alá is továbbjutott, begyullad a bőröm alatta és pattanásszerű csomók képződnek, amik sajognak, illetve besötétedett a bőr ott foltokban. Arra a szintre jutottam, hogy szívem szerint levágatnám a melleimet. Mivel sokat híztam, fogyás után fel akartam varratni, de annyira kikészült a bőröm, hogy nem tudom mit tehetnék vele. Ezen kívül a két alkaromon is vannak hegek égési sérülések következtében kerültek oda. Az arcbőröm is csúnya, és a hát-váll részem is tele van fehér hegekkel. Gyűlölöm a testem, nem merek egy ujjatlant felvenni. Már a házból se szívesen megyek ki. Még férfival se voltam, mert nem merek levetkőzni, undorodom a testemtől és ez nem a “fogadd el magad” kategória. Az orromat elfogadtam, az arcberendezésem szintén. A striákat is, amik pókhálóként szövik át a testem, de ezektől a hegektől úgy ér, képtelen vagyok élni. Nem tudom elfogadni őket, a hányinger kerülget a tükörben is. Egyetemista diák vagyok, de az önértékelési gondjaim rettentően elfajultak. Többször gondolkodtam, hogy lenne érdemes ennek végetvetni, mert már csak ennyire vágyom. Arra, hogy vége legyen. Nem vagyok boldog, gyűlölöm a teljes lényem. Sírva fekszem, és reggel, mikor felkelek és a karjaimra pillantok, legszívesebben letépném magamról őke. Rengetek pénzt költöttem magánbőrgyógyászra, a készítményeire és egyéb magánorvosokra. Ideiglenesen segített a bőrgyógyász, de annak már vége.
Úgy érzem ez a végjáték. Meg akarok már halni, mert nem bírom ezt tovább. Soha nem voltam egészséges tipus, mindig sokat betegeskedtem és az energiaszintem is kb 10%on van, mikor felkelek.
Nem bírom már így tovább. Nem tudom minek írok. Ingyen nincs semmi, a csóróknak nem jár semmi. Nem jár szép és egészséges test, ép és egészséges elme. Az életkedvem valamikor elvesztettem. Jelen pillanatban is az akasztáson jár az eszem. Lehet megteszem. Lehet nem, és később kicsit jobban leszek, de már minek, ha megint visszaesek. Nincs értelme. Nem akarok élni, gyűlölöm, hogy a világra hoztak. Keserű és boldogtalan az egész életem. De ez már nem élet. Ha járna az eutonázia erre is, nem gondolkodnék azon, hogy alá vessem magam. De itt még meghalni se lehet “kényelmesen”, csak a legrosszabbak vannak lehetőségként. Már nem félek tőlük egy jó ideje. Lehet ki kellene süttetnem az agyam, hogy olyan legyek, mint egy szobanövény. Az se élet, de nem érezném, hogy belülről haldoklom és felemésztem magam. Azzal vigasztalom magam, hogy ez nem én vagyok. Ez nem lehetek, csak a betegség beszél belőlem. De szerintem fokozatosan ezzé a szörnnyé váltam. Nem szeretek szörny lenni, de már csak annyi néz vissza rám a tükörből. Baj van. Érzem a bajt, de nem tudok ellene tenni. Nem bírom ezt már tovább. Mi értelme ennek a valaminek? Hogy tegyem helyre a testem? Onnan indul minden. Ép testben ép lélek, de már semmim sem ép. Game over.

Kedves Doktorúr/nõ!
A segítségét szeretném kérni. Barátommal körülbelül 4 hònapja jöttünk össze. Régebben már ismertem valamennyire, de most a közösségi hálón kezdtünk el beszélgetni. Az elején minden nagyon szuper volt, szinte az egész napokat végígbeszéltük. Utána találkoztunk, és mégjobban megkedveltük egymást. Néhány randi után össze is jöttünk, és nagyon aranyos volt. Sajnos keveset tudtunk találkozni a távolság illetve a munka miatt, viszont beszéltüenk arról is, hogy hogyan tudnánk megoldani hogy ez megváltozzon. Ô mondta elôször hogy szeret, és végre én is így éreztem. Minden rendben volt. Azonban az utóbbi egy hónapban nem találkoztunk egyáltalán. Elég közömbösen írt, igaz mondta hogy mennyire összejöttek neki a problémák, de én mindíg bíztattam ôt. Utána egyre ritkábban beszéltünk, egyre közömbösebb lett. Valamire nem is válaszol, ha igen, akkor is csak röviden. Mintha már egyáltalán nem is érdekelném. Szerettem volna találkozni, de nem èr rá. Azt írta, hogy esküszik nem tudja mit szeretne, és hogy szerinte túl sokat várunk mindennel. Azt írta hogy majd megbeszéljük, de nem tudom mire számítsak, vagy hogy egyáltalán jelentkezik e. Tudom hogy alig találkozunk, de azt hittem jó úton haladunk hogy megoldjuk, hiszen az elején tisztáztuk egymással hogy komolyak a szándékaink. Most fogalmam sincs mit tegyek, nem tudom hogy most mi lesz, szakítani akar? Egyszerûen nem ír konkrétumot, nem tudja mit szeretne, nem tudom hogyan reagáljam le a dolgot. Szerintem nem tettem semmi rosszat, és elég nehezen viselem a közönyösségét. Én próbálok megértô lenni.Nem tudom hogy mit gondoljak. Válaszát elõre is kōszōnōm.