Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Kedves Ittlévők!
Sokszor elboritja valami az agyam, jonnek a rossz megbetegito gondolatok, csapkodok, dobalok, kiabalok, szandekosan sertek meg masokat. Azt erzem hogy semmi sem jon ossze, bar tudom hogy rengeteg dolog van amiert halas lehetek, es minden alkalommal mikor eldobok valamit vagy belerugok pl a szekrenybe vagy a kanapeba, elont a bűntudat es a gondolat hogy megerdemelnem hogy a jó Isten elvegye tolem mert nem becsulom meg. Neha annyira pattanasig feszulnek az idegeim hogy ha pl valaki nem halad elottem az uton, meg tudnam utni. Jo persze ilyet soha nem tennek, mert o nem tehet arrol hogy en nem vagyok rendben, csak mar az se normalis hogy ilyet erzek. Itthon viszont kitomblom magam, szettepem, osszegyurom, osszetorom, elhajigalom a dolgaimat. Mit tegyek hogy kezelni tudjam ezeket az indulatokat?
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
Leveléből nem derül ki, hogy milyen rendszerességgel s milyen környezetben történnek ezek a dünkitörések, illetve mennyire befolyásolják Önt mind a munkavégzésben, mind a magánéletben. Mindenképpen önismereti s konfliktuskezelési terápia lenne a megoldás az Ön részére. A fent említett információk függvényében gyógyszeres kezelés is lehet szükséges, amit pszichiáter szakorvos tud biztosítani (a helyi pszichiátriai gondozóban tb alapon).
Az alábbi blogbejegyzéseinket tudom ajánlani:
Kolléganőimmel is rendelkezésére állunk online tanácsadás keretén belül. Szakembereinkről az alábbi oldalon olvashat:
https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Segítő!
Azert irok mert semmi onbizalmam, nem tudom meglatni magamban azt, hogy miert lehetek en valakinek a tokeletes par, a tokeletes lany, akinek nem kell mas, nem kell jobb. Mindig kevésnek erzem magam, es azt hiszem hogy biztos mast keres mert en nem vagyok eleg, meg vannak tolem sokkal jobbak meg szebbek, akkor miert maradna meg nalam.. es ez tonkretesz engem es a kornyezetem is. Ezaltal nem akarok tarsasagba se menni, ha ritkan el is megyeky inkabb csak meghuzodom a hatterben, hallgatom ahogy masok beszelgetnek, de en nem szeretek megnyilvanulni. Regebben is voltak gatlasaim es mindig is keves volt az onbizalmam, igazabol sosem hittem magamban ezt a gimnaziumi osztalyfonokom mondta el erettsegi utan 1 evvel. Pedig en akkor meg nem ereztem hogy ennyire nagy a baj. Mist viszont erzem hogy oriasi problema ez. Hogyan tudom ezt növelni hogy elhiggyem azt hogy igenis en jo vagyok?! Hogyan higgyek onmagamban? Hogy hinni tudjak masokban is..
Kedves Kérdező!
Az önbizalom a másokkal való kapcsolatban fejlődik. Pszichoterápia ebben tud segíteni. Ezt javasolnám. Terapeutát talál lakhelyén magánrendelésen, online honlapunkon is. A “tökéletes” az egy szó, valójában nem létezik. Minden emberre igaz, hogy van nála “jobb” (pl.szebb, okosabb, stb) és “rosszabb”(csúnyább, butább, stb). Ezek pedig szubjektív fogalmak: hogy kinek mi a szép például. Ami magának szép, az lehet, hogy másnak nem tetszik és fordítva. Az emberek a másik embert önmagáért szeretik, azért amilyen és nem azért mert tökéletes (mivel olyan nem létezik). Tehát önmagát érdemes adnia, megismernie, elfogadnia. Ez pszichoterápiában elérhető, ha motivált rá.
üdvözlettel:
Üdvözlöm. Én azzal a problémával fordulók önhöz , hogy egy ideje (több hónapja ) lehangolt vagyok , céltalan, életunt és önbizalom hiányba szenvedek . Semmi örömet nem találok az életben. Fizikai fájdalmaim is vannak pl :hátgerinc fájdalom stb. Éjjelente arra ébredek hogy szakad rólam a víz és remegek. Évek óta altatóval alszom (0,5 helex és valdoxan 0,25 ). 2016 ban kirúgtak a munkahelyemről, mert én ostoba oda adtam üzemorvosnak a pszichiáter szakvéleményét, és azokkal a gyógyszerekkel nem engedtek dolgozni. Elhelyezkedni utána sem tudtam .Tavaly augusztusban külföldre költöztem férjem után, aki már 7 éve kint él ,27 éve vagyunk házasok. Én nem tudom a nyelvet és barátaim sincsenek akivel beszélhetnék.Valamint egy kieső kis helyen van a ház is ahol még szomszédok sincsenek .Párom hétfőn hajnalban elmegy és vagy csütörtökön vagy
pénteken este ér vissza telefonon beszélünk napi max 30
percet. Itt hiába vagyok biztosítva és hiába van tb által támogatott pszichológus mivel nem tudom a nyelvet és már attól rettegek hogy ha valami történik senki nem tud segíteni, sokszor csak ülök és nézek ki a üresen a fejemből rettegve mindentől. Próbálom a nyelvet tanulni, de olyan gyomor görcsöm van ha belegondolok hogy 2000 km van köztem és a hazám között hogy nem megy, hallgatom ,mondom a szavakat és nem rögzülnek.Párom nem szeretne már haza költözni . Itt pedig fölöslegesnek érzem magam úgy hogy nincs munkám és a napokat a 4 fal között töltöm teljesen egyedül.
Gyerekek odahaza vannak 23 és 26 évesek.
Nem tudom mi tévő legyek, Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Abban az országban ahol élnek, nincsenek magyarok, akikkel lehetne barátkozni? Magyar anyanyelvű pszichológus sok van külföldön, érdemes lenne ennek is utána járni. Ha gondolja, online is konzultálhat valamelyik munkatársunkkal a honlapról.
üdvözlettel:
Szép napot! A pàrommal 3 éve vagyunk együtt. Ö 19 evvel idösebb nàlam, elvált, van 2 szèp gyereke. A kapcsolatunk elejen (kb az elsö másfèl evben) minden teljesen vagy inkabb tul tökèletes volt. Mesèbe illö volt, mindent megtett értem, èrtünk, hogy ez tényleg örök legyen. Jelenleg ugy vagyunk, hogy sehogy. Masfèl ève tonkre ment minden. Többször lebuktattam, hogy fèlre kacsint, egyszer egy kamu oldallal randira hivtam, és ö leirta hogy együtt van egy fiatal lànnyal (velem) De abszolut nem szerelmes belè… Simán elment volna egy gyors szexre, de aztan mondtam neki hogy végig velem beszèlt és minden szóval darabokra törte a szivem.. Aztàn termèszetesen kimosta magát, hogy nem gondolta komolyan stb… Aztàn kibekultunk.. Lassan egy eve tervezünk közös gyereket. De nincs köztünk semmi. Hetente jàr haza De abszolut nem kíván. Ez nagyon règ òta igy megy. Havonta kb 2 szer vagyunk ugy együtt.. Volt amikor 4 honap utàn jött haza külföldröl, de akkor sem kívánt még sokaig. Nem értem. Regen sosem tudott mellèm fekudni egy simogatas vagy puszi nèlkül.. De most…. Jelenleg lakast vàsàroltunk, közös eletet tervezunk. De èn arra gondolok hogy neki csak egy biztos Pontra van szüksège hiszen 43 évesen màr nem nagyon ugràl az ember. Rengeteg szerintem próbàltam beszelni az erzeseimrol, de folyton kiabal velem, sosem szolhatok semmit. Most már ott tartunk, hogy bezarkozok a szobába és nem szólok semmit. Nèha màr nyugtatot Kell bevennem hogyan tudjak pihenni. Èszre sem vesz. Sajnos nagyon nagyon szeretem öt és nem tudnèk nèlküle èlni. Ugy érzem pup vagyok a hátán. Arra szeretnék vàlaszt kapni hogy mit tegyek most?
Kedves Kérdező! A rendszer véletlenül kétszer rögzítette kérdését, amit az imént megválaszoltam, üdvözlettel:
Kedves Pergel-Száraz Cintia
Magyarok vannak, csak több 100 km re, Franciaország nagy ország és mi a másik végén vagyunk. Próbálkoztam magyar pszichológus keresésével, de sajnos nem találtam.
Kedves Kérdező!
Két lehetőség merült fel bennem: ha megírja, melyik városban él, tudok érdeklődni kollégáim között, hogy dolgozik-e ott valaki. Másik lehetőség: skype-os formában akár én, akár más, önnek szimpatikus kollégámnál tud időpontot foglalni. Utóbbiban tud önnek segíteni Habis Melinda, a kapcsolattartónk, itt a honlapon.
üdvözlettel:
Szép napot! A pàrommal 3 éve vagyunk együtt. Ö 19 evvel idösebb nàlam, elvált, van 2 szèp gyereke. A kapcsolatunk elejen (kb az elsö másfèl evben) minden teljesen vagy inkabb tul tökèletes volt. Mesèbe illö volt, mindent megtett értem, èrtünk, hogy ez tényleg örök legyen. Jelenleg ugy vagyunk, hogy sehogy. Masfèl ève tonkre ment minden. Többször lebuktattam, hogy fèlre kacsint, egyszer egy kamu oldallal randira hivtam, és ö leirta hogy együtt van egy fiatal lànnyal (velem) De abszolut nem szerelmes belè… Simán elment volna egy gyors szexre, de aztan mondtam neki hogy végig velem beszèlt és minden szóval darabokra törte a szivem.. Aztàn termèszetesen kimosta magát, hogy nem gondolta komolyan stb… Aztàn kibekultunk.. Lassan egy eve tervezünk közös gyereket. De nincs köztünk semmi. Hetente jàr haza De abszolut nem kíván. Ez nagyon règ òta igy megy. Havonta kb 2 szer vagyunk ugy együtt.. Volt amikor 4 honap utàn jött haza külföldröl, de akkor sem kívánt még sokaig. Nem értem. Regen sosem tudott mellèm fekudni egy simogatas vagy puszi nèlkül.. De most…. Jelenleg lakast vàsàroltunk, közös eletet tervezunk. De èn arra gondolok hogy neki csak egy biztos Pontra van szüksège hiszen 43 évesen màr nem nagyon ugràl az ember. Rengeteg szerintem próbàltam beszelni az erzeseimrol, de folyton kiabal velem, sosem szolhatok semmit. Most már ott tartunk, hogy bezarkozok a szobába és nem szólok semmit. Nèha màr nyugtatot Kell bevennem hogyan tudjak pihenni. Èszre sem vesz. Sajnos nagyon nagyon szeretem öt és nem tudnèk nèlküle èlni. Ugy érzem pup vagyok a hátán. Arra szeretnék vàlaszt kapni hogy mit tegyek most?
Kedves Kérdező!
Ha párja is szeretne változtatni, akkor párterápia is szóba jöhet. Emellett vagy ezen kívül önnek hasznos lehetne önismereti (egyéni vagy csoport) terápiában tisztázni magában, hogy mi tartja a kapcsolatban, hogyan is van ez a kapcsolat.
üdvözlettel:
Kedves Doktornő!
Segítségét, tanácsát szeretném kérni. Van egy nagycsoportos, 6,5 éves kislányom. Apukájával fél éve romlott meg a kapcsolatunk és 3 hónapja élünk külön. (Ő költözött el.)
Szeptembertől iskolás és mindenfelől ezzel sokkolják, hogy így meg úgy viselkedj, meg így meg úgy ne csinálj, mert te már mindjárt iskolás vagy… Főleg apuka szülei, de szerencsére messze laknak, és mára már erőteljesebben lépek fel velük szemben is, hogy fejezzék be a kritikát. Nincs rá szükség.
Viszont az óvónő jelezte, hogy kislányom az oviban sírdogált. Következő nap már testi tüneteket produkált, hogy fáj a füle. Tudtam, hogy csak azért mondhatja, mert nem akar menni oviba. Megbeszéltem vele, és elmondta, hogy otthon akar maradni velem, ezért találta ki.
Viszont nem szeretnék belemenni ebbe a spirálba, hogy otthon maradok vele, mert akkor mindig ezt az eszközt veszi majd elő, ami nem lesz jó irány.
Reggelente úgy kell rólam lefeszíteni, hogy be tudja adni a csoportba. Eddig ilyen nem volt, még kis korában sem. Most viszont már a táncon sem szerepelt a csoporttal. Elkezdett sírni, hogy pisilni kell, nem veszi fel a ruhát, a haját sem lehet úgy ahogy a többieknek. Csak anya öléből nézte a kicsiket.
Nem tudom mitévő legyek. Teljesen tanácstalan vagyok.
Én őszintén, szépen megfogalmazva beszélem meg kislányommal a válást, és hogy apukája szereti. Csak szép szavakat használok, de nem vagyok túlcsorduló sem.
Minden megfeszülésem ellenére megzuhanni látom. Padlón van és nem tudom mi a jó, mit tegyek?
Nem tudok tanácsot kérni ismerőstől, baráttól, szerencsére nincs ilyen cipőben senki.
Köszönöm, ha válaszol és annak nagyon örülni fogok.
Üdvözlettel: Krisztina
Kedves Krisztina!
Levele alapján azt emelném ki, hogy a gyermek iskolával való ijesztgetése szorongáskeltő, ezért érdemes elkerülni. Elképzelhető, hogy így is negatív képe van már erről a gyermeknek, ezért sírdogál, keresi az Ön közelségét. Nyilván a válásuk is megviseli Őt. Szerintem nagyon jól tette, hogy beszélt a kislánnyal az érzéseiről, nem engedte hogy kimaradjon az óvodából, emellett azonban a fájdalmát/félelmét is oldani kellene. Érdemes lenne emiatt gyermekpszichológust felkeresni aki a helyzetük részletesebb ismeretében konkrétabb tanácsokkal tudná ellátni Önt.
Üdvözlettel:
Habis MelindaFelvilágositana egy pszichológus mit jelent mit jelent az hogy “alkalmazkodás”.?
Bólogatni mindenre, amit a nagy többség mond? Osztálytársaim csúfoltak, lelkileg sanyargattak és nem segitett neki senki. Ha segitettél bűnbak lettél, tehát az alkalmazkodás az, hogy követed és úgymond behódolsz a “falkavezérnek”? alkalmazkodni a környezethez, tehát ha a közösség helyesnek vél, valamit a többség dönt, akkor az egyén jogai érvényüket vesztik? hozzáteszem iskolai zaklatásban nőttem fel, és ott diktatúra volt, a zaklatók voltak az Istenek, az áldozat belé mindenki haraphatott.
Volt a nárcisztikus zaklató aki bármit megtehetett, rögtön támadtak a csatlósai szavakkal. Egy gyerek kórházba került, mert annyira felhúzták, hogy a vérnyomása felment és elájult. és örültek neki hogy kórházba került. Ablakot verték ki. A tanárt is legyőzték és sirva hagyta el az iskolát. Aki nem tetszett nekik kicsinálták. Ez egy középiskolás osztály volt. Én pszichiátriára kerültem a folyamatos napi stressz miatt akkoriban.
Tanárok nem segitettek, nem is tudták hogy mi ez, tanár is csak röhögött.
Pszichológus nem segit, az is a magadért kiállás dumát tolja, meg az alkalmazkodás. Meg a megküzdési stratégiákat. Hát ilyen helyzetben át kell menni másik intézménybe, mit küzdjön az ember egy osztály ellen? Illeszkedjen be és legyen ő is falka tag? hát jó.
szegény kis zaklatók, ők az erősek és csak “gyerekek” és az áldozat a gyenge miért nem áll ki magáért. csoportban mindenki erős.
Erről senkinek nem lehetett beszélni, mert nem veszik komolyan.
De már nem érdekel, eltaposok én is mindenkit aki az utamba áll. Mert ugye a hiba a másik félben van, buta, gyenge,rosszak a szociális kézségei.
Ugye fontos a szociális hatalom. Olyanná váltam, mint akiktől féltem régen. De hát ez egy sikeres út. Csak olyan szintű düh és bosszúvágy van bennem, amit lehetetlen levezetni.
Már nem járok iskolába.
Kedves Kérdező!
Az alkalmazkodás optimális esetben kölcsönös. Ha mindenki őszintén tudja és meri kommunikálni a vágyait, akár demokratikus megoldás is születhet. A döntések meghozatala tehát nem feltétlenül a “falkavezér” feladata, amennyiben sok ember van jelen akkor viszont jó, ha van valaki, aki a csoportdinamikát kézben tartja, hogy kölcsönösen kielégítő megoldás szülessen és ne a leghangosabb tanuló érdekei érvényesüljenek. A bántalmazásban az szokott a legfájóbb lenni, ha a tanárok aktívan vagy passzívan a részesei. Például szemet hunynak a kirekesztés vagy a folyamatos kritikák felett. Ilyen esetben sokszor az intézményváltás bizonyul a leghatékonyabb megoldásnak.
Az azonosulás az agresszorral sajnos csal első ránézésre tűnik sikeres útnak, mert ellehetetleníti az intim kapcsolatok kialakítását. Sajnálom, hogy csalódott a pszichológusában, ez nem jelenti azt hogy az önismereti munka hatástalan lenne. Sőt, minden agresszív történésnek megvan a maga (szintén erőszakos) története, ami az elkövetőről szól leginkább, nem pedig az áldozatról.
Üdvözlettel:
Habis MelindaPárkapcsolati bizonytalanságok
Kedves Levélíró!
Kérjük, fogalmazza meg újra a levelét, mert csak részlegesen rögzítette a rendszer.
Üdvözlettel:
Szabó LiliNem tudom elfogadni önmagam,halálfélelmem van.. szembesülök az igazságtalansággal nap mint nap,senkinek nem tudok beszélni az érzéseimröl a félelmeimről a problémáimról. Nem akarom hogy sajnáljanak és senki nem értene meg egyszer próbálkoztam megynílni hatalmas kudarc volt azóta nem is próbálkozok. Egy burkot vontam magam köré ami megvéd de belül felfal a sok elfolytott gondolat.
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
Sajnálom, hogy ilyen tapasztalatokat élt át. Az egyszeri kudarc miatt úgy gondolom, hogy nem szabadna maradandó következtetéseket levonnia, s feladnia a segítségkérést, próbálkozzon meg más embereknél újra. Mivel kamaszkorú, akár az iskolapszichológussal is megpróbálhat beszélnie a gondjairól s érzéseiről, illetve szerintem érdemes lenne pszichodráma csoportba eljárnia, ahol problémáin más módszerrel lehetne segíteni, kamaszoknak is rendszeresen szoktak indítani csoportot.
Üdvözlettel:
Szabó LiliNemtudom hogy mit kezdjek az eletemmel. Néha annyira üresnek érzem magam és nem akarok még élni sem. Múltkor véletlen átfutottam egy kocsi előtt, nem történt semmi baj viszont nem éreztem semmi félelmet. Ez normális? Félek a jövőtől és nem is akarom hogy eljöjjön. Hogyan lehet vissza szerezni a saját élet kedvünket?
Kedves Kérdező,
Kérem, vigyázzon magára a közlekedés során, sokszor a félelem érzés nem abban a pillanatban jelentkezik, amikor az esemény van, talán pont amiatt, mert hatalmas élni akarással az emberi szervezet így gyorsan tud reagálni, míg a félelem-érzés lebéníthatja az embert. Korából ítélve természetes is lehet, hogy vannak időszakok, pillanatok, amikor üresnek érzi magát. Hiszen 17 évesen sok mindennel küzd meg az ember testileg és lelkileg is. Ám fontos, hogy ez az üresség érzés ne tartós, több héten át tartó érzés legyen, mert akkor már gondolkozhatunk abban, hogy akár valami lelki vívódás komolyabban kihat az egészségére. A klinikai szakpszichológusok minden esetben, amikor valami lelki tünet jelentkezik először az orvosi dolgok kizárását javasolják. Például gondolok arra, hogy esetleg valami táplálkozásbeli, életmódbeli háttér is előfordulhat (mozgáshiány, egészséges, vitamindús ételek fogyasztásának hiánya, gyógyszerhasználat, táplálékallergia, stb.), amit a házi orvossal meg lehet beszélni, akár egy laborvizsgálatból már az orvos tud javaslatot tenni. Ha ezek a dolgok rendben vannak, tehát biztosan nem tehetők felelőssé a rossz/üres érzésekért, akkor javasoljuk a pszichológiai első interjút vagy konzultációt, aminek a segítségével egy beszélgetés során a szakpszichológus igyekszik kideríteni, mi okozhatja a kedvetlenséget, üres érzéseket.
Ha szükséges akkor olyan terápiát javaslunk, ami bizonyítottan segít a lelki eredetű problémák megoldásában.
Általánosságban elmondható, hogy önismereti munkával pl. egy önismereti csoport vagy egyéni terápia, foglalkozások tudnak segíteni az “életkedv” visszaszerzésében, illetve a saját lelki erőforrásainak megfelelő működésében és akár a jövőkép kialakításában. Ha szeretné, hogy segítsünk kifejezetten Önnek megfelelő csoportot, lehetőségeket ajánlani, hívjon bizalommal és segítünk!
Tisztelt Címzett!
Olvastam, hogy az anyakomplexus nem csak idősebb nőkkel, hanem akár egykorúakkal is megélhető, amennyiben a férfi “gyermekként” tud viselkedni a kapcsolatban… Ha egy ilyen kapcsolat közben, ahol vele azonos korú női személyt talált, aki az anyakomplexusából származó igényeinek eleget tesz, kezdődik el a terápia, kihatással van-e, és negatívan befolyásolhatja-e az illető jelen párkapcsolatát? Mivel, feltételezem, a kötődési minta megváltoztatása a cél a hosszabb távú, terápiás kezelés esetében?
Válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlöm! Minden terápia hatással van a kapcsolatokra, hiszen ahogy írja nagyon bölcsen, a kötődési mintájával is dolgozik a páciens a terápiás – főleg a hosszú távú – folyamatban, pláne ha a cél annak egészségesebbé tétele. Azonban a kötődési minta, érzelmek, reakciók megváltoztatása nem egyik napról a másikra történik, hanem egy hosszú dinamikus folyamat, aminek során folyamatosan válnak a páciens lelki tempójának megfelelően egyre tudatosabbá az érzelmei, reakciói, kapcsolódási mintái, így a környezete, kapcsolatai is alakulhatnak folyamatosan az idővel, reagálva a változásokra. Ha párkapcsolatban szeretnének közösen fejlődni, akkor érdemes párterápián elgondolkozni, amikor lehet azon dolgozni, hogy mindkét fél kötődése minél egészségesebb legyen, az egészségüket és boldogságukat szolgálja hosszú távon is a kapcsolat. Személy szerint mindenképp ajánlom, hogy ne csak a férfi, hanem a nő is bátran vegyen részt terápiában, hiszen a kapcsolatokban mindkét fél rezdülése kihat a másikra, így egy közös munkával tudnak közösen eredményeket elérni.
Bővebb tanácsért kérem hívjon bennünket konzultációra, hiszen a személyes beszélgetések során sokkal biztosabb és célravezetőbb ajánlásokat tudunk adni, mint így levélben. Köszönettel, Filep Orsolya Veronika kl. szakpszichológus
Kedves Cintia!
Úgy nőttem fel, hogy alkoholista volt az apám, aki űzte a családját. Édesanyámat mindig bántani akarta ezért mást sem tettem csak féltettem amióta az eszem tudom. Válásuk után egy házban csak külön leválasztott lakrészben maradt velünk, onnantól ha ivott meg akarta ölni anyát. Sok mindenen keresztül mentünk, különköltözésen, rendörségen stb. Kb 18 éves koromig féltem éjjel nappal, ma mi lesz mi fog történni. Bármit csináltam gyerekkoromban, fél füllel azt figyeltem mi történik körülöttem, ha éppen nincs vész akkor mikor lesz. Mire felnőttem és sikerült ebből a nyomorult helyzetből kilépnünk édesanyám váratlanul meghalt. Úgy érzem bennem “maradt” a félelem. Most 40 évesen tombol bennem a rettegés a szorongás. Jártam már terapeutánál, szedtem tablettát de nem működött és eldöntöttem, hogy megpróbálok ezzel együtt élni. A probléma az, hogy amikor az ember pl megijed megdobban a szíve. Én, mivel folyton megijedtem állandóan bedobbant a szivem, majd ebből az lett, hogy a félelmem és a gondolataim elegendő ahhoz, hogy mostanra állandó extrasystoléim legyenek. Reggeltől estig gyakorlatilag szorongok ebből következik, hogy össze vissza ver a szivem 10 percenként. A vegetatív idegrendszerem teljesen felborult. Próbáltuk a relaxációs gyakorlatokat, de az az ellenkezőjét váltotta ki, mivel akkor nem tudtam elfogadni hogy nem tudom kontrolálni a körülöttem lévő dolgokat.
Volna esetleg javaslata számomra?
Köszönettel, Robi
Kedves Robi!
Én csak a pszichoterápiát tartanám megoldásnak. Nem tudom milyen módszert alkalmazott a terapeutája a relaxáción kívül. Érdemes lenne egy másik terápiás módszerrel próbálkozni.
üdvözlettel:
Üdvözlöm,
a problémám a következő: a párom folyamatosan megjegyzéseket tesz a külsőmre, amit próbál poénnak beállítani. Megkérdeztem, hogy ez miért jó neki? Miért van velem, hogyha nem elégedett a külsőmmel? Válaszként annyit kaptam, hogy semmi baja és, hogy elégedett. Inkább saját magával van gondja és attól tart, hogyha dícsérne beszólások helyett, akkor rájönnék, hogy kaphatok tőle jobbat is. Szeretjük egymást, jól érzem magam vele, ezt az egy dolgot leszámítva. Azt mondta, hogy megpróbál változtatni ezen. Viszont azt is mondta, hogy ez a csipkelődés úgymond az alaptermészetéhez tartozik. Ezért számomra kicsit kétséges, hogy vajon képes lesz-e ezen változtatni. A kérdésem, hogy érdemes-e esélyt adnom ennek a kapcsolatnak? Vajon tud elegendő lenni a szeretet és a türelem ahhoz, hogy együtt egy jól működő kapcsolatunk legyen? Köszönöm szépen a választ.
Kedves Kérdező!
Sajnos ilyen jóslatokba nem tudunk bocsátkozni. A “csipkelődés” nem tekinthető “alaptermészetnek”. Ennél fogva lehet rajta változtatni. pl. önismereti pszichoterápiában, de annak egyik fontos feltétele a változási motiváció.
üdvözlettel:
Lamyom 10 èves èsegy ideje kb 2 hónapja elmondta hogy tetszenek neki a lányok megnèzi a febeküket ciciüket.valamibt elmobdta h.szerelmes egy kislanyba ès olyanokat gondol h.sexel csókolózik velük.pl húzogatós mintajú pólóját csak azèrt nèzi meg a kislányoknak h.megfoghassa a cicijüket!
Sírva mondja el a dolgokat nagy lelki gondot jelent neki sokat kèrdezi elfogja e felejteni a dolgokat nem akar leszbikus lenni.
Ez valóban leszbikusságra vall? Hogyan segítsek neki?
Kedves Beáta, köszönjük, hogy bizalommal fordult a szakembereinkhez.
A levele alapján azt gondolom, hogy nagyon jó, hogy a kapcsolatukban a kislánya őszintén tud beszélni önnel a benne felmerülő érzéseiről, félelmekről.
Mivel még csak 10 éves így a testiség és a szerelem kérdései éppen hogy elkezdték komolyabban foglalkoztatni. A szerelem sokféle lehet, sok érzelmi, fizikai folyamat, ösztönös vágyak kavaroghatnak egy gyermekben, amit még megfogalmazni, megkülönböztetni nem igazán tud tapasztalat hiány miatt. Nyugtassa meg gyermekét, hogy az, hogy vonzónak találja a női testet, esetleg kíváncsibb rá, még nem teszi egyértelművé, hogy ő milyen neművel fog kapcsolatban élni felnőtt nőként; mèg az sem, ha adott esetben úgy érzi, hogy egy lányba szerelmes, ezt igazából akkor fogja tudni eldönteni, amikor felnőtt lesz. A gyermeki vonzalmakat, erotikus fantáziákat azonos nemű felé egyáltalán nem tekintjük véglegesnek vagy kórosnak, természetesen a tettlegességet,
megvalósulást előzzük meg!
Lehet, hogy most a saját teste elfogadásában segít neki ez a testi érdeklődés, hiszen ha jól sejtem még most kezd nőiesedni, átalakulni a teste fizikálisan is.
Nyugtassa meg bátran, hogy nem leszbikus, és valószínűleg nem is lesz az, de bárhogy is lesz Ön az édesanyja és szeretni fogja úgy ahogy van és továbbra is őszintén tudnak egymással beszélni.
