éjszaka eldőlt a falhoz támasztott tükör. Már régóta oda volt támasztva, olyan helyzetben hogy lehetetlenség hogy magától eldőljön, jó nagyot durrant, felrugni se tudtam mert messze volt. Akkor dőlt el amikor dühös voltam a családomra és a halálukat kívántam, átkoztam őket. És a telefonom is kikapcsolt magától pedig fel volt töltve, és nem is tudtam vissza kapcsolni. Utána hallottam hogy valaki nyitogatja az ajtót, nem volt ott senki. Azt tudom hogy előtte belenéztem a tükörbe hosszasan telefon fényben.
Este nem is tudtam aludni a haragtól és gonoszságokon járt az eszem. olyanok hogy szándékosan fájdalmat akarok okozni, gyilkosságról stb. családtagokkal szembe.
Kértem a gonoszt, majd istent hogy segítsen mert nem birom elviselni a családomat. “segitség nem birom tovább elviselni ezt a családot, vedd el tőlem őket”.
Ez ilyen hisztérikus dühkitörés sorozat volt, azért mert bele akartak szólni hogy mit tanuljak tovább, meg akarták mondani nekem anyámcmeg testvérem hogy miért ne menjek külföldre, hogyan csináljam a dolgaimat, miért ne csináljak főiskolát, ki akarják venni a kezemből az irànyitást. mert én vagyok a legkissebb a családban és irányitani akarnak, mondjuk ez jogosan idegesitő.
Amint eldőlt a tükör elmúlt az agresszió mert megijedtem. Pont akkor dőlt amikor állat módjára átkozódtam, mint akit egy démon szállt meg. ez tömény gonoszság amiken járt az eszem és téptem a párnát. arról fsntáziáltsm hogyan szúrom le őket.
Részt vettem ilyen théta healingos kezelésen nemrég és onnan van ez a teremtős dolog, de lehet hogy ez valami gonosz erő nem teremtő. Vagy pont hogy ő ijesztett rám hogy hagyjam abba ezt mert nincs értelme. Abba is hagytam és jött az ötlet hogy asszertivan beszéljem meg a családtagokkal, és attól hogy ki akarnak oktatni nekem még nem kell úgy cselekednem ahogy mondják, lehetek önálló, másnak is ilyenek a családtagjai, egyszerűen vegyem semmibe amit mondanak és el tudtam aludni utána.
Már nem átkozódok, mert csak energiapazarlás.
Lehet hogy démon volt? vagy tényleg valami jó szellem tett helyre? Vagy véletlen?
Amugy normális az ilyen szintű gyűlölet és impulzusok?

Jónapot kivanok.szeretnek tanácsot kérni.a fiam 22 eves kényszer gondolatok gyötrik.voltunk psichiaternél és járunk psichologushoz is.2 dolog aggaszt a psichologus rivotrillal es mirzatennel kezeli.a rivotril miatt nagyon aggódom.sokat olvastam a betegségről es olvastam hogy jol kezelhető ssri tartalmu gyogyszerekkel amik nem okoznak függőséget.kérem mi a véleménye fontos a rivotril?a masik aggaszto ok a psichológus nem nagyon akar hozzá járni mert ugy gondolja a dr.nem hiszi el hogy kényszer beteg.mindig idegessen jön ki tőle mert ha nem kényszer beteg akkor aggasztja az a gondolat a fejeben.hogy akkor mitől van.nem tudom mit tegyek nagyon szeretnek segiteni neki köszönöm a tanácsát.

20 év házasság után rádöbbentem, hogy végig alárendeltem magam a páromnak, mindent megtettem férjem szeretetéért, de mégsem kaptam meg azt a kedvességet, figyelmet amire vágytam. Nagyon sok éve csak gyerekeim miatt tartottam még ki, hogy nekik így jobb, nem sérülnek. Most azonban úgy érzem már saját magamat se szeretem, ha ebben a kapcsolatban maradok, teljesen kikészültem. Sajnos gyerekeim vele maradtak, bár engem is szeretnek, de ott a biztonság a megszokott otthon számukra. Tudom, hogy nem tudok már férjemre úgy tekinteni mint párra, de rettegek kimondani a végső döntést, félek a reakciójától, a haragjától. Azóta az utcára se nagyon merek kimenni, félek, hogy valaki megszólít, nem merek egy boltba bemenni. Mit kellene tennem, hová kellene fordulnom, hogy ezt a félelmet, szorongást legyűrjem?

Kedves Dr!
Aggódok a házasságom miatt. Olyan gondokkal küzdök, ami félek a váláshoz fog vezetni engem. Van két lányom, akik miatt ezt el szeretném kerülni. Emiatt fordulok Önhöz. Az egész az első lányommal való várandósság alatt kezdődött, ennek már 3 éve. A férjem katona volt (2, lassan 3 éve szerelt le, mert akkor is a válást fontolgattuk az örökös távolléte miatt) így megszokta azt, hogy ül a körletében és World Of Warcraft-ot játszik a számítógépen (volt, hogy napi 6 órát vagy többet), illetve sok-sok pornót néz és elégíti ki magát, amikor csak kedve szottyan, vagy csak unatkozik. (ezt így Ő monda nekem) Mikor terhes voltam sokat aludtam, de sosem hanyagoltam el őt és a házas életünket. Odatettem magam a háztartásban is, hogy ne szenvedjen semmiben hiányt, attól, hogy lesz egy gyerekünk. Ő úgy gondolta belefér az ha pornót néz, miközben én a háta mögött aludtam a gyermekünkkel a szívem alatt. Mivel egyszer lebukott és elmondtam neki, hogy zavar, amit művel természetesen folytatta. Bár azt hitte titokban, szintén kiderült. Mappában és abban egy mappa mappájában megtaláltam egy kisebb gyűjteményt pornóból. Már odáig fajult a dolog, hogy idegileg kimerültem a hazugságok miatt. Nem tudtam mi a helyes. A gyermekemnek apa kell, csak erre tudtam gondolni, így vele maradtam és vártam a folytatást. Egyik napon azzal keresett meg, hogy édesapámnál látott egy telefont, amit nem használ és neki kellene, mert az övén nincs GPS. Mondtam jó, akkor cseréljetek vagy mondd neki, hogy adja neked. Így is lett. Viszont ekkorra már annyira sem bíztam benne, hogy elhiggyem a GPS miatt kell neki az érintőképernyős, internetes telefon. Hát a félelmem nem is volt oktalan. Persze titokban azon is pornót nézett, amikor csak tehette és nem figyeltem. Az előzményeket megnéztem és újra lebukott. Itt már nem tudtam neki esélyt adni. Elveszett minden bizalom. Kértem valamit, amit azért kértem, mert zavar. Megosztottam vele a fájdalmam, amit akkor érzek, ha hazudik és átver. De ő folytatta. Mindig könnyes szemmel, letérdelve könyörgött újabb esélyért és megbocsátásért. Én meg persze mindig elhittem és mentünk tovább előre együtt. Megszületett a lányunk és mintha javulni látszott volna a helyzet, kezdtem benne bízni. Erre mást talált. A számítógépes játékot. Kisebb függősség alakult ki nála. De ezt is nagy nehezen sikerült leküzdenem és elhitetni vele, hogy fontosabb a családja, mint a szabadideje. Mert az ő szavaival élve: Nem jut másra időm, csak rátok! Ez olyan nagy baj, ha velünk vagy és nem a gép előtt? Kérdeztem tőle, erre a válasz az volt, hogy úgy érzi egy pórázt raktam rá és túl szoros neki. Itt már teljesen kiborultam. Hiszen kettőnk közül ő akarta jobban, hogy kisbabánk legyen, erre most meg. Összefoglalva, így telt el 1 év. Küzdéssel. Küzdöttem, hogy egybetartsam a családomat. A következő évben azt találta ki, hogy mivel ő férfi jár neki az, hogy megnézhessen nőket az úton, a tv-ben vagy akárhol. Megnézésen bámulást értek, csorgó nyállal. Mondanom sem kell, szóltam neki, hogy zavar. Bár már nem olyan kedvesen és türelemmel, ahogy az elején tettem. Repültek a cipők, kulcs csomók a fejéhez és üvöltözte vele, volt amikor nekiestem és „megütöttem”inkább csak kalimpáltam felé, egyszer kétszer arcon tudtam vágni. Nem vagyok rá büszke, de a türelmemet elveszítve és felindultságomban nem tudtam hogy helytelen amit teszek, viszont azt igen, hogy megérdemli. Megbeszéltük, adtam újra egy esélyt, azzal a kikötéssel, hogy nem néz más nőre. Ha lát egy bögyös macát, akárhol, akin van mit nézni (mély dekoltázs, rövid szoknya stb.) nem néz oda, lesüti a szemét, illetve más merre néz. Ha ezt hajlandó nekem megtenni, talál épület a kapcsolatunk. Belement. Nem nézett nőkre, legalább is 1-2 botlástól eltekintve, bírta ahogy bírta. De csinálta. Jól is voltunk, így elkezdtük a kistesó tervezését. Meg is született. 3 év telt el, de most megint ott tartunk mint a legelején. A napokban hazahozott nekem egy toppot, bocsi kérő ajándéknak. Mondva jól állna nekem, azért vette. Látta egy reklámban és úgy gondolta ez a tökéletes ajándék nekem tőle. Olyan volt a modell, akivel reklámozták mint én, ezért gondolta, hogy jól fog állni. Egy szürke hosszított toppocska. Megnéztem a reklámot, ami alapján döntött és na mi volt benne? Egy olyan nővel reklámozták, aki forog körbe-körbe, hogy láthassuk a feszes fenekét, dekoltázsát. Röviden volt mit nézni, de nem a toppot. Erre még nem érti miért nem örülök az ajándéknak. Végül egy nagyobb vita után, amiben próbáltam neki elmagyarázni miért fogom felégetni a tőle kapott ajándékot, azt mondta nem is tartja be, amit kértem tőle. Amikor csak nem figyelek vagy nem vagyok ott, néz amit akar, mert úgy érzi, ha nem nézhet meg más nőket, akkor irántam is elveszti az érdeklődését. Megszűnik a szexualitása, ha nem érezhet más nők iránt nemi vágyat. Ez teljesen kiölt belőlem mindent. Az egész történet és az elmúlt 3 év sikeressé tette azt bennem, hogy nem tudok gondolni sem semmiféle szexuális dologra. Már a csókolózás gondot okoz. Hányingerem van és undorodom. Nem csak a férjemtől, minden férfitól. Mit tehetnék? Megmenthető még a házasságom? A férjemnek milyen tanáccsal tud szolgálni. Nekem milyen tanáccsal tud segíteni. Kizártnak tartom (még) hogy bármikor is megtudnám engedi a férjemnek, hogy más nőre úgy nézzen, hogy merevedése legyen. El vagyok iszonyatosan keseredve és öngyilkos gondolataim vannak. Naponta többször is sírok, remegek és becsapva érzem magam. Úgy érzem én megteszek mindent, főzök, mosok, takarítok, nevelem a két lányunkat, hűséges és őszinte vagyok. A szexulális életünk is „rendben” van. Illetve becsukom a szemem én hagyom hogy túlessünk rajta, megerőszakolásnak élem meg, pedig azt mondom élvezem. Ezt elmondtam neki, de maradt minden ugyan úgy. Ez a kötelességem. A lányaimért teszem, hogy olyan családban nőjenek fel, ahol van egy apa és egy anya. Úgy zajlik minden közöttünk, hogy a gyerekek ne vegyék észre. Ha velem vannak, boldognak látszom, pedig belül majd meg szakad a szívem, mert boldogtalannak érzem magam. Változni fog ez valaha?
Köszönttel: E.

Tisztelt Pszichológus!
Nézegetve a párommal a képeinket feltűnt valami. Sohasem ölel át teljesen, a kézfeje mindig ökölbe van szorítva. A felsőtestével odahajol, de a lába messzebb van és az ágyékunk nem ér össze. Általában a vállamat öleli át, de a kézfeje sohasem ér hozzám. Ez a testbeszéd miről árulkodik?

Üdvözlöm!
Abban szeretnék segítséget kérni,hogy egy éve van szeretői viszonyom egy házas férfival,(aki mialatt engem csábított,közben házasodott meg,és gyermeket is szeretnének.)Megbeszéltük hogy csak szex lesz köztünk,nem mellékesen nekem is van egy 4 éve tartó kapcsolatom.Munkakapcsolat volt a miénk,mostmár nem dolgozunk együtt,de a viszony fennmaradt,mivel sokat ingázik a munkája miatt Pest és vidék között keveset találkozunk,volt olyan is hogy 4hónapig nem is találkoztunk csak telefonon beszéltünk.Csak akkor hív ha lát esélyt arra hogy találkozzunk egyébként nem kommunikálunk,én nem hívhatom soha.Kértem őt ha nem szeretné folytatni a viszonyt,mondja el és én elfogadom,ő megígérte hogy így tesz.Legutóbbi találkozásunk végén,kérdeztem hogy mi lesz,mert ismét 2hónapot vidéken fog dolgozni,nem fogunk tudni találkozni,az elmúlt 2hónapban is azért találkoztunk mert a közelemben dolgozott.A válasza a kérdesemre az volt,hogy hívlak még ha nem baj,mire én azt válaszoltam hogy nem baj,és s további válasza az volt,hogy de nem biztos meglátja hogy alakul.Mire számíthatok? Fog még jelentkezni? Vagy ez egy burkolt nem válasz? Igazából kiszámíthatatlan a munkájának helyszínei a következő hónapokban,lehet hogy ezért mondta? Nem búcsúzott el örökre,de se azt nem érzem hogy láthatom még,sem pedig azt hogy nem.tanácstalan vagyok. Illetve ön szerint ez a férfi boldog? Megcsalja még a párját valaha? Mindig azt mondogatta hogy ő sose akart megházasodni.Én sose voltam ilyen helyzetben ez az első ilyen viszonyom.köszönöm a segítséget

Jó estét,

Olyan kérdéssel fordulok önhöz, hogy miért lehet az, hogy már hosszú évek óta magamra veszem mások hibáit. Ha valaki nem megfelelően viselkedik velem magam okolom miatta. Ezt nem is vettem észre magamon, egy ismerősöm hívta fel rá a figyelmem. Emiatt nagyon sokszor érzem magam rosszul.

Az a problémám, hogy nem tudom kezelni az érzelmeimet, egyik pillanatról a másikra változik a végletek között. Ez nem új dolog, időnként előfordul, jelenleg fokozódik, és tönkreteszi a párkapcsolatomat. Sajnos előfordultak agresszív erőszakos dühkitörések is, de szerencsére nem esett baja senkinek.

Károsodott autonómia és teljesitőképesség helyrehozása?
irányító szüleim, testvéreim voltak.Ilyen túlféltőek, pl megkente nekem a kenyeret, mindig kiszolgált és problémáim vannak az önállósággal.ilyen kisebb dolgokba is pl. nem tudtam hogyan kell csekket befizetni, de már megtanultam. 21 éves koromig nem nagyon mertem elintézni az ügyeimet, vagy csak nagy szorongással. ilyet hogy bankszámla nyitás, de azért megcsináltam.
Munkától is félek. Ilyen apro dolgokban utmutatásra van szükségem.
Van olyan hiedelmem hogy meg akarnak akadályozni dolgokban. ki akarják venni a kezemből az irányitást. Otthon még mindig irányitgatni akarnak,egyszerűen ilyen a személyiségük, meg akarják mondani mi a helyes, mit csináljak hogyan. ők akarnak dönteni. Nekik is ilyenek voltak a szüleik. Mondjuk más családokban is ez van szóval lehet hogy ez normális, valakinél még 30 évesen is a szülők döntenek.
Elkezdtem autót vezetni tanulni, de ott is ilyen tehetetlenség érzésem van ha dönteni kell. Az ilyen gyakorlati dolgokban vagyok gondban, amikor csinálni kell valamit, elméletben nagyon jó vagyok. pl kressz vizsga sima, vagy valami szóbeli, de gyakorlati pl. autó vezetése, vagy munkahelyen megoldani valami problémát, amikor nincs ott munkatárs és úgy dolgozni. Nem nagyon dolgoztam még. Tanulni se tudok mit mert ott is bekapcsolnak ezek.
Hogyan lehet helyrehozni az autonómiát? hogyan érezhetem azt hogy nálam van az irányitás?
Mert néha ugy érzem magam mint egy rongybaba. Az a baj hogy a családom nem fog megváltozni hiába mondom nekik mert ez a személyiségük és nem értik mert nekik ez a normális.

: 22 éve élek a feleségemmel együtt, két gyerekünk van. Mindenki egészséges.
Az elmúlt években sok csalódás ért engem üzletileg és haza vittem a problémákat. A szex kettőnk között olyan volt hogy inkább csak nekem volt jó.
A feleségem szótlanul tűrt. Betelt a pohár nála.
Kifakadt és elhidegült tőlem.
Jelenleg együtt vagyunk de úgy kell ki erőszakolnom a szexet, mindent bedobok azt a választ kapom tőle utána hogy nagyon jó volt de lelkileg nem esett jól neki.
Elfogok válni és tönkre megy a két gyerek élete. 22 éve én vagyok a család fenntartó, ő nevelte a gyerekeket nagyon jól és óriási háttér munkát végzett. Nagyon szeretem.
Azt mondja ő is szeretem engem de mint embert.
Nem akar szexelni velem.
Nagyon szenvedek, nem tudom felfogni hogy ha jó az aktus akkor miért nem akarja ugyanolyan sokszor mint én. SEGÍTSÉG!

Már hetek óta nem jól alszom vagyis hajnalban vagy reggel szoktam elaludni de akkor is éber álomban vagyok. Már ott tartok,hogy minden este megiszok egy üveg bort hogy hátha segít de semmi. És napközben semmi kedvem senkihez. Mármint még a kapcsolatom is kezdd az állapotom miatt kihűlni. Pedig fontos nekem csak valahogy nem érdekel. Ez nagyon fura. És fogalmam sincs mi történik az agyamban..

Üdvözlöm! A kiskorú fiam meghalt minden előzmény nélkül. Csak el aludt. A lelki fájdalomtól, szinte alig tudok létezni. Megfogalmazódott bennem , hogy utána megyek. Egyszerűen nem bírom az életemet folytatni. Nélküle csak élő halott vagyok.
Előre is köszönöm a válaszukat.

Üdv.
3 éves koromban majd nem meghaltam asztma miatt ha nem adják be időbe az injekció már nem is voltam magamnál itt kezdődött el minden
minden héten hónapba kórházba feküdtem ovodába se jártam mert egyik se vállalt el így külön foglalkozásra jártam 7 évesen be kerültem egy kissebbségi osztályba de nem jártam be megint csak mert kórházba feküdtem át mentem másik iskolába nagyon problémás voltam közép iskolát is folyton cseréltem vagy ők küldtek el
családomba is nagyon sok a veszekedés középső gyerek vagyok apám félre ment és gyerek is lett belőle ez is az én gyerekkoromba történt gondolom ez is hozzá járult amilyen lettem a mai napig bármi van én vagyok a hibás nem tudok elhelyezkedni mert sajnos olyan gyorsan változik bennem minden hogy képes vagyok neki menni bárkinek munkahelyem sincs
most jelenleg 19 vagyok kedvem nagyon ingadozó egyszer jó egyszer rossz nem tudok magamon ki igazodni de még a gondolataimon se minden percbe öngyilkosságot tervezem ha nem ezt akkor mást bántanék 3 éve hozzá nyúltam az alkoholhoz mert nem bírtam és ez a egyszer ilyen egyszer olyan erősebb lett nagyon sokáig úgy volt hogy nem éreztem semmit de lett egy párkapcsolatom ez is nagyon problémás egyszer jó minden de utána mint ha nem én lennék kitörök és csak kiabálok vele mindent a fejéhez vágok utána persze ezt is megbánom csak sírnék de ha megbocsájt akkor már mint ha meg se történt volna és kezdődik előröl másnap senkibe sem bízom meg úgy hiszem mindenki csak ellenem van ez csak erősíti az öngyilkosság gondolatát vagy esetleg hogy rosszat csináljak
most jött el az a pont mikor be vallottam magamnak hogy tényleg nem vagyok rendben ez hogy van hogy úgy érzem én vagyok a világ legboldogabb emberre és hirtelen mint ha nem is tudom mint ha hullámvasúton lennék hirtelen zuhanni kezdek túlérzékeny is vagyok mindent magamra veszek aludni se tudok de folyton aktív vagyok de ez is nagyon változik pörgök utána mint ha 10 napja nem aludtam volna lefekszem és utána már megint pörgök ennyit tudtam megfogalmazni de még koránt se ért véget amik bennem kavarognak

Üdvözlöm! 14 éves lány vagyok és az elmúlt fél évben kezdtem el érezni hogy a lányok iránt is vonzódom meg a fiúk iránt is. Viszont nagyon tartok attól hogy a későbbiekben nem fognak elfogadni a szüleim úgy ahogy vagyok. Már most teljesen össze vagyok törve emiatt lelkileg és fogalmam sincs mit csinálhatnék ellene. Mikor valamiről beszélünk és feljön szóba a melegség,leszbikusság stb akkor anyukám már egyből azt mondogatja hogy ő sosem értette ezt és nem fogja elfogadni mert azok az emberek akik ilyenek azok nem normálisak ő véleménye szerint. Úgy érzem a későbbiekben kifognak tagadni a családból. Nagyon szükségem lenne segítségre.Hogy mondjam el a szüleimnek ezt az egészet?

Jó napot kívánok, azt szeretném kérdezni hogy milyen jelei vannak annak hogy egy házaságban a férj hordja a nadrágot és írányitsa a feleségét ?