Egy kis baba érkezése miben változtassa meg a párkapcsolatot ?

Üdvözlöm,

16 éve vagyunk együtt a feleségemmel, két gyerekünk van. A feleségem már a szülések után elhagyta magát, elhízott, amit én nehezen tolerálok, de sosem mertem vele ezt közölni, iszonyú balhé lenne belőle. Semmilyen negatív kritikát nem bír elviselni, főleg ha személyes.
Tudja rólam, hogy mindig is a vékony nők tetszettek, ennek ellenére nem tett soha semmit a fogyásért, csak néha beszélt róla, hogy “le kellene fogyni”. Úgy gondolom, hogy a béka s..e alatti szexuális életünk nagyrészt amiatt van, mert egyáltalán nem kívánom őt.
Ő sem érzi jól magát a jelenlegi testében, de semmi akaratereje nincs lépni. Én nagyon vékony vagyok, ezért nem tudom felajánlani az “együtt lefogyást” sem.
Hogyan érjem el egy ilyen nőnél, hogy visszaszerezze a régi alakját?

Köszönettel:
B.István

Jó napot ! Lenne egy kérdésem, lenézhet a férjem azért mert nincsen meg a jogositványom?A jövőben tervezem azt hogy megcsinálom!

jó estét ˘! szeretném kérdezni hogy a páromal együtt voltunk 5 évig eddig mi9nden rendbe volt vele igaz hogy volt egy rossz élettársi kapcsolata de ö már meghalt vagyon minden nélkül marad 25 év után de én ki tartottam mellette most ujra kezdte az életét vett hitelre egy házat a fiával és ezután kezdet romlani a kapcsolatunk nem akkar velem lenni söt most már odáig jutottunk hogy hazudik miért nem jönn hozzám minden kifogást kitalál az ágyban semm igazi férfi de én igy fogadtam el de most már ez öt zavarja volt orvosnál szervi baja nincs szeretném tudni mi történhetet vele aki csupa szeretett sziv joság volt eddig most meg nem ismerek rá azt mondja elmultak az érzései felém de hogy egyik naprol a másikra ? szeretném ha tanácsot adna mit tehetnék hogy ujra a régi ember legyen vagy hagyam magára és lesz ami lesz ? én még mindig nagyon szeretem továbbra is de szenvedek ettöl a helyzetöl de segiteni szeretnék neki remélem tud valami tanácsot adni nekem mit tegyek válaszát megy köszönöm tisztelettel zsila gabriella

Üdvözlöm,

Egy elég nagy problémával keresem meg Önt. 6 éve nincs senkim, akkor egy durva szakítást éltem át, azóta pedig nem tudok senkivel párkapcsolatot létesíteni. Kb 1 éve megismertem vkit, akinek mentális problémái vannak és időszakosan eltűnt, megjelent, de én a vkihez való tartozás miatt utólag tudom, de ragaszkodtam, időt hagytam pedig csak áttaposott rajtam. Egy összeveszésünk alkalmával ideges lettem, meggondolatlan voltam és neten megismerkedtem vkivel, akihez naívan, azt hittem tudom kezelni a helyzetet, de megerőszakolt. Vagy hagytam magam és hamarabb vége, vagy bánt, ez a két választásom volt…. Azóta a mentális problémás srácot is lezártam és próbálnám túl tenni magam a történteken, a lezárást és a nemi erőszakon, de maga alá gyűr.
Mit tanácsol, mit tegyek?

Üdvözlettel, akinek mindent meg adnak a szülők és el kényeztettik, milyen felnőtt lesz azokból a gyerekekből a későbbiekben ? Mit gondol erről? Köszönöm a válaszát!

T. Doktornő!

Röviden összefoglalva teljesen céltalan az életem 7 hónapja. Tavaly ősszel felmondtam a munkalyemen, mivel kaptam külföldön állást. Nem szerettem a helyet, ahonnan eljöttem. A külföldi állás télen lett volna esedékes, egy szezon erejéig. (vendéglátós állás) Sajnos ez egy betegség miatt meghiúsult, így elmentem munkanélkülire. (nem szerettem volna vissza menni a régi helyemre, pedig felvettek volna) Elkezdődött az álláskeresésem. A lényeg hogy teltek a hónapok és több lehetőségem is lett volna elhelyezkedni, de valahogy egyiket se éreztem megfelelőnek. Így kB 4 hónap után vállaltam el egyet, de sajnos nem gondoltam át jól, egy hónap munkaviszony után felmondtam. Visszamentem az azelőtti nem szeretett helyre, ott egy hónapig dolgoztam, majd sikerült állást szereznem ismét külföldön. Most már itt is vagyok, pár napja kezdtem el dolgozni. Gyönyörű a hely, de én megint azt érzem, hogy mennék már haza. Sajnos nem értem magam, az élet dobálja a lehetőségeket, de sokszor nem élek vele vagy csak rövid ideig. A párom szerint felelőtlen vagyok. (34 vagyok). Sokszor érzem magam kedvetlennek, senkivel se akarok beszélni. A család tagjaimmal is megritkult a kapcsolat emiatt és már a párkapcsolatomra is kihat. Nem tudom mi okozna örömöt, fogalmam sincs mihez kezdjek az életemmel. Fuldoklok. Nem szeretnék kint maradni, teljesen más körülményekre számítottam, persze pénzre szükségem lenne. Az lenne a kérdésem, hogy ajánlott e egy szakember felkeresése? Ön mit tanácsol? Elnézést ha hosszúra sikerült! Köszönöm válaszát!

Tisztelt Pergel-Száraz Cintia!

Problémáim a következők: 3 hónapja megismertem a páromat, elején minden jó volt, de az utóbbi időben mind a ketten megváltoztunk. Pl: a túlzott féltékenység mind a kettönk részéről, aminek nincs alapja. Olyannyira ráment az egésségem, hogy alvás-evés zavaraim vannak, vagy teljesen bepánikolok ha esetleg nem keresne (2-3óra). Teljesen kifordultam önmagamból, bedepresszíózok, régebben ez nem volt rám jellemző, ezért kérném segítségét.

Válaszát előre is köszönöm!

Ha a théta healing gyógyítja a betegséget miért nem elismert módszer?
Nálam gyógyulást hozott pont pszichés betegségre, eléggé összetett problémáim voltak.
A tudatalatti hitrendszereket cseréli le. Alapja az hogy gyerekkorunkban rögzülnek ezek. Esetleges traumák, környezeti ártalmak. Thétával lehet lecserélni pozitivra. Tehát kb újraprogramozzuk magunkat.
6 éves korig théta agyhullámban vagyunk és akkor huzalozódik be minden.
Valami teremtő entitás, energia, Istenség segít ebben, ősi Isten.
Attól még igaz lehet és működik, még nem elismert. Japánban már az.
érezni is lehet ha az ember thétában van. Vibrál a szemhéjam és jobban tudok vizualizálni, ilyen félálom. Plusz még szembesülök is a problémám gyökerével ami nem az amire gondolunk.
Családi, generációs programokat is lehet.
Csak nem értem hogyha ez ennyire hatékony, nálam az volt, akkor miért nem használják elismert módszerként?
Pont az használ amit kamunak mondanak.
Konkrétan kicseréljük magunkat a Teremtő által “súgott” új programokra. Mondjuk kicsit ijesztő, hogy a Teremtő mutatja meg a konzulensnek a problémám gyökerét, és tőle kapom meg az újat, mint valami implantátumot. Tehát nem az a valaki vagyok, mint aki előtte voltam. De tetszik hogy ilyen egyszerű az egész csak furcsa.
Azért született ez a levél hogy megtudakoljam, pszichológus mit tud erről.
Pszichológusok nem használják?

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Egy hozzátartozómnak szorongásos, depressziós jellegű problémái vannak. Gyűlöli magát mindenért, szó szerint csúnyának, ocsmánynak, undorítónak tartja magát, utálja a saját személyiségét, viselkedését, önmagában mindent, úgy érzi mindenki őt nézi és röhögnek rajta, alsóbbrendűnek érzi magát. Sosem volt igazán kibékülve magával, másokat mindig sokkal szebbnek, tehetségesebbnek látott, így az évek alatt ez az érzés fokozatosan kialakult, és úgy érzi, hogy ő nem is érdemel meg igazán semmit sem, sőt, úgy érzi büntetést érdemel. Pedig egy nagyon kedves, szép és okos, visszahúzódó személy, akinek a társasága mindigis kellemes volt, és egy szerető otthon veszi körül.
Az utóbbi időszakban az elhelyezkedés nehézsége egyre súlyosabb mélypontra sodorta, ami odáig fajult, hogy már fizikailag bántja, ütlegeli magát, elég csúnya és nagy sebeket hagyva maga után. Ezekről az érzésekről csak nekem beszélt még a leginkább, és nem szeretné ha a szülők erről tudomást szereznének, mert úgy érzi csalódást okozna nekik. Azonban úgy érzem segítség kell, és a szülőknek tudniuk kell erről, mert nagyon fontos lenne a helyes viselkedés vele szemben, a támogatás, hogy közösen megoldhassuk ezt a problémát.
Mit kellene tennem ebben a helyzetben, hogyan kellene helyesen cselekedni, anélkül hogy többet ártanék, hogy károkat okoznék? Válaszát előre is köszönöm!

A férjem nem mutatja ki a szeretettét annyira amennyire én szeretném, tehát én vagyok inkább a bújos, a puszilgatós és akinek több szeretettre törődésre van szüksége, mit gondol erről? A férfiak miért nem mutatják ki a szeretettüket ? Előre is köszönöm!

Jó napot kedves doktornő a tanácsára lenne szükségem. Rólam lenne szó sajnos rájöttem hogy társfüggő és kapcsolatfüggő vagyok. Jelenleg párkapcsolatban élek de nem vagyok boldog mert a párom egy alkoholista. Nagyon fiatal srácról van szó még csak most 23 éves de már alkohol és cigaretta függő. És az a legrosszabb az egészbe hogy ezt nem látja be. Nekem már nagyon sokszor megígérte hogy leteszi a cigit is meg a piát is de mindig megszegi a szavát. Én rájöttem hogy neki nem is vagyok annyira fontos mint ahogy előadja magát. Meg igazából a kapcsolatunk se érdekli őt hogy jobb legyen. Az a baj hogy őt semmi nem érdekli csak a mának él és nagyon komolytalan meg züllött nem való neki komoly társas kapcsolat. Már 5 hónapja kínlódok vele és egyszerűen nem jutunk egyről a kettőre. Nagyon jól tudom hogy ő soha nem változik meg senki kedvéért. Sajnos már az alkohol rabja lett meg a cigarettáé. Nem tudom mit tegyek az a baj hogy nem tudom elhagyni bármennyire is szeretném akkor sem megy. Mindig is ilyen voltam mindegyik kapcsolatomban soha senkit nem tudtam elhagyni hiába volt rossz a kapcsolat akkor sem. Azt mondja az egyik barátom hogy ez társfüggőség meg hogy igazából nem a személybe vagyok szerelmes hanem magába a kapcsolatba. Az a fontos nekem hogy legyen mellettem valaki mindegy hogy ki csak egyedül ne kelljen lennem. És sajnos ez igaz belátom én is. Tudom hogy nem jo ez a kapcsolat mégsem tudom elhagyni a párom inkább idegeskedek mellette. Nem tudok ebből az ördögi körből kiszállni erősebb nálam ez a társfüggőség. Mit tegyek doktornő hogy jobb legyen? Orovoshoz kéne fordulnom? Adjon tanácsot kérem szépen mert így nem tudok élni.

Tisztelt szakértő,
Néhány éve váltam el és azóta nem tudok randevúzni. Amikor egy szimpatikus nővel fútok össze tudok hozzá közeledni, vagy beszélgetni vele, de ennél több nem telik tőlem.
az online társkeresés pedig zsákutca a számomra, mert a fotók alapján alig tetszik valaki, de annyira senki, hogy találkozzam is vele, főleg elutazzam hozzá.
Valahogy ki akarom hagyni az ismerkedés lépcsőinek a végig járását és
valahogy átugorva az ismerkedős szakasz, egyből ott akarnám folytatni egy új párkapcsolattal, ahol az a válásom előtt megszakadt. Vagyis, hogy már együtt élünk, ismerjük egymás jó és rossz szokásait, családjait..stb.
Persze ez képtelenség, de mégis így vagyok.
Azt nem mondom, hogy egy nekem is szimpatikus, rámenős nő ne tudná nálam ez az állapotot megtörni. Aki a anyakamra járna, vagyis ő erőltetné az ismerkedést, de ilyen nővel soha nem találkoztam, mindig nekem kellet kitaposnom a nő szívéhez vezető utat.
Attól félek, hogy így egyedül maradok örökre főleg, hogy nem nagyon járok társaságba és mert a baráti körömben mindenki házas.
Kérdés, hogy ki kellene lépnem a komfort zónából? Vagy ez azt jelzi, hogy 6év után sem állók készen egy új kapcsolatra?

Köszönöm,

Üdvözlöm!
A tanácsát szeretném kérni!Nemrég volt egy nagyon jó ismerősömmel szexuális kapcsolatom. Régóta ismerem, sokszor voltunk már együtt. Minden jó vele. Ez alkalommal az alkarokban, és a számnál erős zsibbadás volt jelen, majd elmúlt amikor nyugodtabb lettem. Nagyon megijedtem, a végére a szám is kiszáradt. Valamint ugy éreztem elájulok, de az is megszűnt hamar.
(Az előző kapcsolatomnak pár hónapja lett vége-6 év. Rengetegszer szorongtam, nem is volt kedvem hozzá az akkori pàrommal hogy együtt legyünk.És ezt tetőzte a kialakuló pánikbetegségem.) Neurologus az utobbi idoszakban vizsgalt, de semmit nem találtak. Üdv.

jó estét kivanok sajnalom hogy este zavarom a tanacsat szeretnem kerni tanacstalan vagyok 11 kislanyom 2 hónapja északa nem alszik csak hajnalba tud elaludni sir fel nem mehetek el az ágyatol meg el nem alszik voltam háziorvosnál azt tanacsolta estimeset olvasak minden nap meg citromfü teat de nem kell vele menem sehova mert semi baja azt monta az orvos betartom a teat is meg olvasok neki meset is de nem tudom mitevö legyek tudna tanacsot adni nekem köszönöm szepen