Kedves Doktornő! Valami nem stimmel velem. Eddig csak 1 futó viszonyom volt egy férfival, vele is csak azért, mert ő egy szoknyapecér volt. Tudtam én ezt, de már idősnek éreztem magam ahhoz, hogy tapasztalatlan legyek. 25 éves voltam. Azóta eltelt több mint 4 év, még csak nem is randiztam senkivel. Volt aki tetszett (1 valaki iránt talán többet is éreztem) de valami nem jó velem. Akit én elfogadnék hogy tetszene, az rám sem néz. Akik meg közelednének felém, kicsit sem érdekelnek. És emiatt egyedül vagyok. Próbálom úgy alakítani az életem és elképzelni magamnak egy olyan jövőképet, hogy akkor majd egyedül megleszek, de fáj ez. Mert én családra vágyom. 6 évig dolgoztam egy helyen, akibe “szerelmes” lettem ő is ott dolgozott. Részben miatta jöttem el, mert szenvedtem attól hogy szeretem őt, közben meg ő összejött egy kolléganőnkkel. Nem hittem, hogy komoly lesz köztük, de azóta együtt is laknak, lassan 3 éve. Ezt is kudarcként éltem meg, mert a másik nő “nyert”. Én meg sehova sem jutottam. Szóval eljöttem onnan + környezet változásra vágytam. Jelenleg 2 hónapja új helyen dolgozom. Visszahúzódó vagyok, világ életemben nehezen barátkoztam (nincsenek is barátaim) de itt már sikerült beilleszkednem, befogadtak maguk közé. DE: naivan azt gondoltam, új munkahelyen hátra rám talál majd a szerelem. Hát itt sem fog. Már most látom. Reggel lemegyek dolgozni, ott vagyok, eltelik a nap, hazajövök, teszek-veszek, majd eljön az este és alvás. És újra ugyanez. Boldog vagyok a munka miatt, de mégis hiányzik valami az életemből. 29 évesen már jó lenne ha haladnék valamerre. Tegnap azt mondta a nagymamám, hogy persze jó a munkahely, meg hogy jól érzem itt magam. De magányosan, a mókuskerékben mi értelme? És tényleg. Én nem vagyok karrierista. Ez csak létfenntartás, de én szívesebben lennék családanya. Nézem a facebookon napról napra hogy a korombeli ismerőseim házasodnak, gyereket várnak. Látom a tökéletes életüket, hogy kapcsolat/házasság/gyerek és az jut mindig eszembe, hogy ők biztos jó emberek, megérdemlik. Én meg nem. Én ehhez kevés vagyok, nem jár ez nekem. Próbálok erős lenni és csinálni a napi rutinokat, de a hétvégék nehezek. Hogyan érezhetném magam jobban? Hogyan lehetnék én is olyan mint mások?

Üdv ! Meg próbálom a legrövidebben , úgy leírni , hogy minden benne legyen!
Az alap szituáció , hogy 21 éves vagyok fiú vagyok , sok mindenen átmentem egyedül , gondolok itt családi helyzetre , és arra , hogy 14 évesen rájöttem, hogy nagy katyvasz van bennem , mivel mindkettő nem érdekelt. Van egy unokatestvérem , ő csak nekem mondta el , 2 év van köztünk, de vele nőttem fel , amikot 15 éves lehetett , én ekkor semmit se mondtam az én helyzetemről( ő lány és lezbikus)
Normális gyerek voltam mindig , semmi rosszat nem csináltam , nem látszódott rólam semmi egy szóval, de mégis tudtam, tudatában voltam abban , hogy depressziós voltam/vagyok.
Én csak 2 hete mondtam el unokatesómnak , és legjobb barátomnak , akit 10 éves ismerek , mindketten nagyon jól fogadták , sőt meglepődtek mivel nem is gondolták volna rólam , másrészt a szemükben nagyot léptem , mindketten azt mondták , hogy ez férfias lépés volt elmondani.
Unokatestvérem elmondta otthon egy olyan 3 éve , és kiderült , az is hogy én régóta tudtam , ezáltal mindennel próbálták “vissza alakítani” , persze én ekkor se mondtam el , csak figyeltem , és amiket láttam , hallottam a háta mögött még jobban arra sodort , hogy sose derüljön ki.
Pszichologushoz rángadták , én magam titokba mentem el , egy szóval ugyanazt csináltam mert akkor még nem fogadtam el.
Most itt vagyok már pár évre rá , és 2 hete fogadtam el magam.
A kérdésem , hogy mit tegyek , nagyon család centrikus vagyok , szeretem a gyerekeket , de közbe a vágyat nem akarom elnyomni férfiak iránt sem , főleg , most hogy találkoztam valakivel , és csak azért nem lett még belőle semmi , mivel külföldön dolgozom , eléggé jó helyen , de mégis eldobnám ezt az egészet , hogy lehet boldog lennék vele.
Már készen állok elmondani a családban és semennyit sem érdekelne , hogy hogy fogadnák(mivel nagyon elítélik, nem vallás miatt , csak úgy), de ennek nem látom még értelmét, hogy elmondjam.
Nem tudom mit tegyek , nővel lennék leginkább , mivel tényleg nagyon szeretnék gyereket , de félek , hogy 40 évesen ott találom magam , hogy még mindig el kell nyomjam a vágyat , és boldogtalan leszek , de viszont félek hogy most eljött a szerelem de férfi fomájában.

Elnézést , ha zavarosan , és kusza , de gyorsan próbáltam le írni.

Jó napot kívánok!
Nem tudom hogy mi tévő legyek, próbálok megfelelni itthon de apámat letartoztatták egy hazugság miatt , édesanyám már teljesen össze van törve idegileg és ugy érzi hogy egyedül van de mi itt vagyunk és keres egy másik apát de mivel mi heten vagyunk testvérek és a töbség rám számit probálok segiteni teljes mértékben amennyire csak tudok de sajnos nem vagyok képes egyik naprol a másikra mindent megtenni értük és nem akarom hagyni hogy elvigyek őket mert szertem őket . Én csak annyit szeretnék hogy valaki mondjon egy két szot hogy mit kellene tennem mindenki elől elrejtem az érzéseim , mindenkinek az erős és kitarto oldalam mutatum de már nem tudom hogy meddig birom fenn tartani már egyre többet sirok magamban mert nem szeretném hogy mások megtudják és hogy e végett kivételezzenek vagy bármi én probálok mindenkinek megfelelni de sajnos nem megy mert valakit mindig hanyagolnom kel már egyszerüen nem birom másodjára is elvesztek egy apát meg ha igy megy tovább akkor egy anyát is mert akkor addig fogok szenvedni ha kell bele is halok de a testvéreimnek meg fogok adni mindent nekem szinte senkim sincs az a pár ember akik engem is szeretnek és én nem akarom hogy nekik ennél rosszabb legyen .Csak is miattuk vagyok még itt mert szeretem őket és nem hagyom magukra öket elnézést ha sokszor volt szo ismétlésem és hogyha elitam egy pár szot sajnos már most sem birtam tovább és sirás közben irtam önnek ezt a levelet .
Válaszát elöre is Köszönöm!

Ha az iskolában lehet bántalmazni akkor megverhetek valakit az utcán? Vagy a templomban csúfolhatom a papot?
A hatás ugyanaz csak az iskolában szabad.
Csoportos bullying. Bullyingért fel lehet jelenteni? becsületsértés, garázdaság. 17 évesek, csúfolás és fizikai is. Tele beteg emberekkel az iskola. pszichoterror. Tanárok is ezt támogatják. A tanárt is csúfolják az meg sirva fakad.
Vagy jobb ha iskolát váltok.
Vagy verjem fejbe az agresszorok vezérét? köré csoportosulnak.
Ezen kattogok nyáron. Ha visszaszólok még jobban rákapcsolnak, ezeknek ez a szórakozás, nincsenek bennük erkölcsök és empátia. Magatartás zavarosak. De az egész közösség a bullyingban van.
Az egyik a saját torkán nyomja le az üveget. Látszatra nagyon magabiztosak.
Inkább átmegyek egy másik intézménybe. tanulmányi eredményem is folyamatosan romlik és a fejem is fáj, gyomorgörcseim vannak.
Az április május hónapot orvosi rendelőbe töltöttem kamu betegségeket kitalálva.

Kedves Doki! Több gond van, sorolom :
Valamiért nagyon felejtek,
Alvásproblémáim vannak, előfordúl , hogy napokig nem alszom.
Valahogy nem tudok, túlpörgök,de lefáradtan sem tudok.
Az itteni doki Írt fel valamilyen altatót az aktív hatóanyaga “zolpidem”,
Csak ha nagyon muszáj akkor veszek be belőle,lefekvés előtt, mivel ettől is felébredek óránként és ráadásul baromságokat csinálok, pl a “FB”-n lejáratom magam,vagy hívogatom a főnököm, ravaszan manipulálom a több fizetés – fizetésemelés érdekében, sikeresen 3 hónap alatt 3 szor emelt rajta,gond nélkül.(Utoljára meg is jegyezte,hogy felettébb rafinált vagyok, csak hallgattam, mivel nem emlékeztem miket mondtam)
Kicsit mintha nem én lennék, van bennem valami félelem -magamtól
Vannak időszakok amik kiesnek ,elfelejtődnek,olyan hihetetlen ez,ez a nem emlékszem dolog, még ha mesélik se ugrik be semmi, mikor valaki pl munkatárs mesél a tegnapról, mindig tartok tőle, hogy valami újat kell majd hallanom, amit én csináltam vagy mondtam…
Egy másik dolog még, eléggé indulatos vagyok, gyorsan elszakad a húr, viszont magamban tartom s kis idő után elmúlik,az illetőnek már nyugodtan és átgondoltan vágok vissza.Törvénysértés nélkül, vagy “fű alatt”
Az eddigi életem, ami a karriert illeti, minden ahogy terveztem kb 10 évvel ezelőtt most olyan,pont.Vagy így vagy úgy , de megvalósultak apró terveim
A család nem múködött soha, gyerekkoromban sem, sokszor megvertek, elbújtam a padláson alundi..volt hogy elszöktem,aztán elváltak…némileg jobb lett, de párszor meg kellett ütköznöm bizonyos törvényekkel
ahogy felnőttem párkapcsolatmom volt sok, mind kisiklattam, szándékosan.Van Egy 7éves fiam, mikor nálam van próbálok mindig jó apa lenni, tanítani, foglalkozni, de szigor is legyen(amennyiben szükséges), de következetes is legyek,
nehogy csorbuljon miattam a kis lelke. Élményeket is adnom kell, hogy apával eltöltött idő az nem unalmas, minőséges idő volt…minden szempontbol.
3éve összeismerkedtem egy csodaszép és intelligens nővel,szerettük egymást, egy idő után elkezdett gyanusítgatni, hogy én elmebeteg vagyok,
skizofrén meg mittudom én miket vágott még a fejemhez. Mivel szembe szálltam vele, nem toleráltam el a sértegetését.. Igy lelkiterrorhoz folyamodtam, akkor is meg akartam mutatni, hogy velem nem csinálhat így. Messze mentem a pocskodiázással, majd “kidobtam”-haza kűldtem,szakítottam,
Hát ,Ö akkor az este az este öngyilkos lett , Én találtam rá…nagyon gáz szitu volt. Irt bucsulevelet , mindenki utál aki ismerte…
Legjobb barátom is öngyilkos lettcsak ö ezelőtt pár évvel, temetésekor attól féltem, hogy rossz lesz majd őt látni a koporsóban, bementem, megnéztem tüzetesen,hozzányúltam az acrához…nem indult meg bennem semmi, semmilyen rossz érzelem, vagy ilyesmi, dettó a többi temetéseken is vagy bármilyen lesújtó hír hallatán, képtelen vagyok egyútérezni, persze megjátszom egy kicsit, amennyire épp szerintem illik. Az öngyilkos exem sűrűn eszembejut, de csak mert bűntudatom van.Nem emésztem igazán ezeken a dolgokon magamat, mert ez múlt és már nem léteznek csak emlékek képeiben….A Gond , az igazi számomra az, hogy tegnap kiültem a erkélyre kávézni úgy, hogy felraktam egy kamerát…félórás videó készült.
Természetesen ezt is elfelejtettem ,de ma megtaláltam és megnéztem,
LEDÖBBENTEM, : Beszéltem baromságokat, paranoid hulyeségeket a szomszédrol is, csomó elmélet mindenről…mintha valami beteg őrült lenne a videón..még az arcom is mintha más lett volna,vége lett a vidinek, gyorsan kitöröltem mielőtt az napvilágot lát.
Szóval, ez a nem emlékszem dolog, lehet az altató mellékhatása???

Albérletttel rugalmasabb lennék,nem vagyok röghöz kötve Nem tudom mi ez a kényszer és merevség itt, hogy saját lakásban “kell” élnem. 25 évesen már “kell” hogy legyen kemény autóm. Gyereket “kell” nevelnem. Ha valaki nem akar gyereket, az miért baj? Majd növeli a népességet, az aki szeret gyereket nevelni.
Semmit sem kell ha nem akarod. Azért élünk, hogy élvezzük nem? Miért kell beleszólni abban, hogy ki hogyan éli le?
Amúgy is az én hitem szerint, több életünk van.
A másik, hogyha valaki egyedi ember, nem ilyen társadalmi behódolós, arra ráhúzzák a személyiségzavar, deviáns jelzőt. Más kultúrában meg az a normális. Szóval minden csak nézőpont kérdése. Nincs olyan hogy “nem normális”. Csak az ember húzza rá ezeket, mert eltér tőle és ez megijeszti.
Ha egy gyerek agressziv “magatartászavaros”, akkor az itt nem normális, de egyes törzseknél ahol az az erős aki nagyot üt, ott normális.
Például a nagymamám is más, ő nem tudna beilleszkedni ebbe a modern világba. Máshogy is viselkedik ha emberek között van és furának nézik. Rá lehetne húzni a személyiségzavart.

Kedves Doki! Több gond van, sorolom :
Valamiért nagyon felejtek,
Alvásproblémáim vannak, előfordúl , hogy napokig nem alszom.
Valahogy nem tudok, túlpörgök,de lefáradtan sem tudok.
Az itteni doki Írt fel valamilyen altatót az aktív hatóanyaga “zolpidem”,
Csak ha nagyon muszáj akkor veszek be belőle,lefekvés előtt, mivel ettől is felébredek óránként és ráadásul baromságokat csinálok, pl a “FB”-n lejáratom magam,vagy hívogatom a főnököm, ravaszan manipulálom a több fizetés – fizetésemelés érdekében, sikeresen 3 hónap alatt 3 szor emelt rajta,gond nélkül.(Utoljára meg is jegyezte,hogy felettébb rafinált vagyok, csak hallgattam, mivel nem emlékeztem miket mondtam)
Kicsit mintha nem én lennék, van bennem valami félelem -magamtól
Vannak időszakok amik kiesnek ,elfelejtődnek,olyan hihetetlen ez,ez a nem emlékszem dolog, még ha mesélik se ugrik be semmi, mikor valaki pl munkatárs mesél a tegnapról, mindig tartok tőle, hogy valami újat kell majd hallanom, amit én csináltam vagy mondtam…
Egy másik dolog még, eléggé indulatos vagyok, gyorsan elszakad a húr, viszont magamban tartom s kis idő után elmúlik,az illetőnek már nyugodtan és átgondoltan vágok vissza.Törvénysértés nélkül, vagy “fű alatt”
Az eddigi életem, ami a karriert illeti, minden ahogy terveztem kb 10 évvel ezelőtt most olyan,pont.Vagy így vagy úgy , de megvalósultak apró terveim
A család nem múködött soha, gyerekkoromban sem, sokszor megvertek, elbújtam a padláson alundi..volt hogy elszöktem,aztán elváltak…némileg jobb lett, de párszor meg kellett ütköznöm bizonyos törvényekkel
ahogy felnőttem párkapcsolatmom volt sok, mind kisiklattam, szándékosan.Van Egy 7éves fiam, mikor nálam van próbálok mindig jó apa lenni, tanítani, foglalkozni, de szigor is legyen(amennyiben szükséges), de következetes is legyek,
nehogy csorbuljon miattam a kis lelke. Élményeket is adnom kell, hogy apával eltöltött idő az nem unalmas, minőséges idő volt…minden szempontbol.
3éve összeismerkedtem egy csodaszép és intelligens nővel,szerettük egymást, egy idő után elkezdett gyanusítgatni, hogy én elmebeteg vagyok,
skizofrén meg mittudom én miket vágott még a fejemhez. Mivel szembe szálltam vele, nem toleráltam el a sértegetését.. Igy lelkiterrorhoz folyamodtam, akkor is meg akartam mutatni, hogy velem nem csinálhat így. Messze mentem a pocskodiázással, majd “kidobtam”-haza kűldtem,szakítottam,
Hát ,Ö akkor az este az este öngyilkos lett , Én találtam rá…nagyon gáz szitu volt. Irt bucsulevelet , mindenki utál aki ismerte…
Legjobb barátom is öngyilkos lettcsak ö ezelőtt pár évvel, temetésekor attól féltem, hogy rossz lesz majd őt látni a koporsóban, bementem, megnéztem tüzetesen,hozzányúltam az acrához…nem indult meg bennem semmi, semmilyen rossz érzelem, vagy ilyesmi, dettó a többi temetéseken is vagy bármilyen lesújtó hír hallatán, képtelen vagyok egyútérezni, persze megjátszom egy kicsit, amennyire épp szerintem illik. Az öngyilkos exem sűrűn eszembejut, de csak mert bűntudatom van.Nem emésztem igazán ezeken a dolgokon magamat, mert ez múlt és már nem léteznek csak emlékek képeiben….A Gond , az igazi számomra az, hogy tegnap kiültem a erkélyre kávézni úgy, hogy felraktam egy kamerát…félórás videó készült.
Természetesen ezt is elfelejtettem ,de ma megtaláltam és megnéztem,
LEDÖBBENTEM, : Beszéltem baromságokat, paranoid hulyeségeket a szomszédrol is, csomó elmélet mindenről…mintha valami beteg őrült lenne a videón..még az arcom is mintha más lett volna,vége lett a vidinek, gyorsan kitöröltem mielőtt az napvilágot lát.
Szóval, ez a nem emlékszem dolog, lehet az altató mellékhatása???

Üdvözlöm!Négy éve külföldön élek.Négy év kapcsolat után határoztuk el a párommal, hogy szerencsét próbálunk itt.Barát segítségével.Négy év kinn töltött idő után sajnos a kapcsolatunk kihűlt.Sem veszekedés, sem harmadik személy nem volt az ok.Mióta kinn élek meghalt az édesapám, egy jó barátom, és nemrég két kollégám.Az itt élő baráttal is teljesen megromlott a viszonyom.A legelső gondolat természetesen a hazaköltözés volt, de negyvenkét évesen életem legnagyobb szégyene lenne édesanyámhoz költözni vissza.Sajnos sem iskolai végzettségem, sem szakmai tudásom nincs ahhoz hogy ésszerű legyen a hazatérés.Sajnos az említett dolgok miatt mind fizikálisan, mind lelkileg mélypontra kerültem.Nem érzem már egyáltalán jól magam ebben az országban, de a hazatérés tudata is legalább ennyire frusztrál.Sem drog, sem alkohol problémám nincs.Egyszerűen csak látom ennek az állapotnak sajnos a végét.
Köszönöm hogy elolvasta!
Üdvözlettel:Krisztián

Tisztelet Doktornő !

Vanbegy másfél éves kapcsollatom amelyből egy évig csak kèt havonta találkoztunk a párommal mert külföldön él. Megbeszèltük megpróbáljuk az együttélést..Màrcizs végèn kiköltöztem hozza. Munkám feladtam , gyerekeim tanulnak de nagykorúak.21 és 18 évesek. Ők otthon maradtak. Két hónapig jó volt majdnem minden. Nekem a munka nehéz és messze van. Ez kimerít. Mostmàr 2 városban is dolgozok . Van jogy haza jövök 20 perc mulav indulok tovább.
Mindent megteszek hogy jó legyen.
Párom augusztusban megy haza 12 napra. Innen indult a problrma. Kèrtem ne hagyjon egy idegen országban kevés nyelvtudással . Es ebben a városban senkit nem ismerek. Kiderült a családja azt gondolta el akarom szakítani tőlük. Meg már tudom a gyerek témával kapcsolatban is telebeszéli az anyukája a fejét.
A páromnak aki 38 éves nincs gyermeke. Én 41 éves lettem de azt mondtam egészséges vagyok még épp belefér ha minden rendben lesz.
Viszont két hete azt mondta a parom nem úgy szeret hogy velem élje le az életét.
Gondolkodásu időt kért.
Mmikor azt mondom haza költözök akkor azt mondja nagyon fontos vagyok neki.
Jól érzi magát velem. De valmi megválltozott.
Nem érzi hogy én lennék az igazi.
Azt gondolom sőt már tudom hogy az anyja ingatta meg. Kiderült a beszélgetésünkből.
Bár azt mondja a párom hogy ő lett bizonytalan.
Fél ha elküld megbanja. Tudja nem jövök viasza hiszen ez egy masik ország.
Nem tudom mit érezhet a párom irantam.
Fontos vagyok és fél hogy rosszul dönt ha elküld. Ugyanakkor nem én vagyok az igazi az életében.
Nem tudom mit tgyek . Haza menjek vagy adjak neki időt?
Augusztusban ha haza megy úgyis telebeszélik .Nem figok hiányozni neki hiszen már vágyik haza.
Tudom ön nem látja milyen a párom viselkedése. De arra válaszoljon kerem hogy ön szerint vannak érzései és elbizonytalanìtották csak. Van e értelme várni ? Vagy menjek haza.? Én nem értem őt. De ez az egész felemészt. Kikészültem.

48 évesek vagyunk a párommal. Közel egy éve jöttünk össze.,de régóta ismerjük egymást. Mindketten házasságban éltünk-élünk. A válások most kezdődnek. Nekem van egy 14 éves fiam és egy 16 éves lányom. Velük nincs semmi probléma, jól fogadták a helyzetet. Szerintem valamennyire meg is szerették az új páromat. A kedvesemnek van három gyereke. A legnagyobb 20 éves Ő már nem lakik otthon. Van egy 13 éves lánya, aki életvidám és szerintem Ő már elfogadott engem. A 15 éves fiú viszont közölte az anyjával, hogy hagyjuk őt békén, ne akarjunk vele közös programot a nyaralástól a társasig semmit. Ez nagyon bántja az anyját, meg persze engem is. Az apjuk 3 hónapja költözött el. De már évekre visszanyúlva rossz volt a kapcsolatuk a párommal. Ezt a gyerekek is látták, mondják is. Most a 15 éves fiúval javult az apa kapcsolata. Mondta is az anyjának, hogy odaköltözne az apjához, de Ő nem vállalja. Én kb. egy hónapja egyre többet vagyok-alszom náluk, hetente 4-5 napot. A lakás sajnos rossz elrendezésű, az egyik szobából ahol mi alszunk nyílik a gyerekszoba, ahol a hugával lakik a fiú. Szó van lakáscseréről, hogy legyen mindenkinek külön szobája. Ezt a fiú többször említi, nagyon szeretne már külön szobát. Sajnos míg a válást ki nem mondják addig marad ez a helyzet és ez még hónapok. Az apa sajnos nem partner abban, hogy segítsen megoldani a fia problémáit. Mi meg nem tudjuk a megoldást… Ha kérdezzük valamiről legtöbbször nem is válaszol… Előre is köszönöm a segítséget.

Nem tudok megmaradni egy munkahelyen, mert nem tetszik a munkakör.
volt 1 napos, 1 hetes, 1 honapos. A jelenlegi helyen 2 hónapja vagyok.
De itt csak 3 honapig maradok. Ezek ilyen betanitott munkák, nem kell hozzá szakképzettség, nem élvezem, csak gyűjtöm a pénzt. egy hét mulva találok másikat.
Mások hogyan birnak ki éveket egy helyen?
Nincs semmi szakmám.
Biztos olyat csinálnak amilyen munkát élveznek.

Az igaz hogy tényleg mindent lehet csak akarni kell ?

Új iskolába megyek, és nagyon félek a tesnevelés óráktól. A régiben is minden óra előtt szorongtam, hányingerem volt, remegtem, felgyorsult a szívverésem, azt hittem nem bírom ki a 45 percet. Borzasztó teher számomra több ember előtt mozogni. Ha felkeresek egy pszichológust ő adhat felmentést? Hogy kérjek? Hány alkalom után lehetséges, hogy ad?

Új iskolába megyek, és nagyon félek a tesnevelés óráktól. A régiben is minden óra előtt szorongtam, hányingerem volt, remegtem, felgyorsult a szívverésem, azt hittem nem bírom ki a 45 percet. Borzasztó teher számomra több ember előtt mozogni. Ha felkeresek egy pszichológust ő adhat felmentést? Hogy kérjek? Hány alkalom után lehetséges, hogy ad?

Minden munkahely ilyen hierarchikus? Én azt nem bírom.
Jelenleg egy pékségben vagyok és egy csaj aki betanit és parancsolgat. Mondta hogy két hét után már többet kéne tudnom, ilyen felemelt hangnemben és hogy én mondtam neki hogy “mindent tudok mert Isten vagyok” és ezt igy vissza emlegeti, de csak így hülyeségből mondok dolgokat, mert nem tervezek itt maradni hosszú távra csak hogy legyek valahol.
Ez éjszakai munka és műszak végén fel kell söprögetni és én azt el lógom, multkor ő se akarta csinálni és mondja hogy akkor most büntetésből csináljam meg a papirokat stb.
Multkor felidegesitett nagyon és hozzádobtam a fejéhez a kilós kenyeret és megütötte utána elkezdtem oltogatni, amúgy direkt vágtam az arcához.. és “nyugi már csak hülyéskedek”ne vedd magadra”. és azt mondja hogy ne viselkedjek vele így, mert ő se beszél velem ilyen hangnembe, na persze… és szólni fog a főnöknek.
Utána szólt a műszak vezetőnek, állítólag el is sírta magát. Árulkodós majom. és azt mondta a műszakvezető hogy baj lesz belőle, ha nem kérek a nőtől bocsánatot és bocsánatot kértem… de nem igaziból.
Itt be van kamerázva minden és vissza lehet nézni és hallgatni mindent, vissza hallgatták nézték hogy én dobálom a kenyeret, és utána megemlitettem, hogy próbaidő alatt fel fogok mondani.
Jött egy új dolgozó és én utasitgattam, és azt mondták azt se szabad, mert még én is új vagyok és csak légyszivessel szabad kérnem. De persze engem lehet utasitgatni ennek a nőnek, mert régóta itt dolgozik.
Azt mondta egy másik dolgozó, ha megtanulom a dolgokat, akkor csinálhatom magamnak és nem fog majd utasitgatni senki.
De amúgy állítólag nem hallgatnak vissza senkit, csak ha valaki árulkodik, akkor visszanézhetik. Ez jogszerű, hogy mindent visszahallgathatnak?
A nő 38 éves én 21 fiú. De persze ő is hülyéskedett velem szóban arrogánsan.
Nem akarok becsicskulni. utálom az ilyet, mindegy hogy férfi vagy nő. De persze a főnöknek azt mondtam, hogy véletlen volt, közben meg nem.
Aztán ott van hogy ő nő és érzékeny az ilyenekre stb. azt mondja a főnök.
Amúgy is ne árulkodjon, aki árulkodik az gyenge szerintem.
Egy srác munkatársamat is szoktam piszkálni, ő is engem.
Az oké hogy a munkakörbe tartozó feladatokat meg kell csinálni.
Amúgy is ezen a helyen gyorsan cserélődnek az emberek, mert gyorsan felmondanak, szóval örülnek ha valaki elvállalja, úgy hivják vissza az embereket. Valaki alkalmanként jár csak be és helyette kell dolgozni, mert mi vagyunk a bejelentett dolgozók.