Pszichológus lehet beteg?
úgy lehet valaki pszichológus hogy valami személyiségzavara van?
Mondjuk antiszociális, nárcisztikus.
Befolyásolhatják az embereket, kontrollt gyakorolhatnak a kliens felett és a kezükben a hatalom akkor. úgy tudom a kliens alá van rendelve és a pszichológus irányit. és engedelmessé lehet tenni a klienst hatva a tudatalattira. igy akár kínozni is lehet valakit, anélkül hogy észrevenné, ezt olvastam.

Jo napot!
4 eve vagyok parkapcsolatban.. rengeteget kuzdottem ezert a fiuert (1evet)
Az eletemet odaadnam erte! Elso perctol egyutt elunk.Szamomra O az eletem ajandeka.
A parom 26 eves. Az utobbi idoben szexualis kapcsolatunk sincs igazan..sot semennyire.
Igazabol nem tudom hol kezdjem.. en folyamatosan a kedveben jarok o pedig ugy erzem levegonek nez sose kerdezi meg pl hogy milyen napod volt, mitcsinaltal ma?! Termeszetesen ha en nem kezdemenyezek barmilyen beszelgetest akkor egymashoz sem szolunk ami nekem rettenesen rosszul esik hiszen egesznap varom hogy hazaerjen a munkabol es kicsit egyutt legyunk vagy akar elmenjunk fagyizni,setalni (de megertem o faradt semmihez nincs kedve)
Ha nem az van amit o akar akkor koltozzek haza.
Megtortent esemeny: a novere irt nekem hogy menjunk haza a szuleihez mert koltoznek es segitsunk pakolni nekik (nekem arra a napra volt programom edesanyammal amit le kellett mondanom) es mondtam a paromnak hogy most mitcsinaljak o neki erre az volt a valasza hogy ez nem kerdes mesz es segitesz.. fajo szivvel de mentem..egyszeruen nem erzem hogy szeretne ki se mutatja nem is erezteti.. nagyon rossz mindenreggel ugy felebredni hogy tudom ma sem valtozik semmi es lefekudni is hogy mar egy joejt puszi sincs hanem csak hatatfordit! Nem tudom mit tegyek en mentenem ezt a kapcsolatot de egyedul keves vagyok erzem es legbelul keszitem magam hogy ennek hamarosan vege ami miatt osszevagyok zuhanva. Soha nem all ki mellettem..a fiu tesojanak a felesege utal.. mindig elmondja hogy persze mert alatok lett rakva egy haz es nem kell dolgoznod meg o nem szeret! De akkor jo vagyok ha a gyerekeire kell menni vigyazni annyira kiszolgaltatottnak erzem magam hogy egyszeruen hihetetlen es sajnos eszrevettem hogy kezdek beszedhibas is lenni ami megjobban stresszel nem tudom mit tegyek de nelkule elkepzelhetetlennek tunik az eletem.. pedig nekem O a nagy O!
Elore is koszonom valaszat!

Jó napot kívánok, a segítséget szeretném kérni van kismama vagyok és van egy 7 hetes kis babám, aki a nap 24 órájában odafigyelést és gondózást igényel, a férjem pedig ha nem végzzek el valami házimunkát már zsörtölódik velem, (persze nem segít semmiben) hogyan értessem meg vele hogy kis babával már nem olyan az élet mint előtte?Vagy az időbeosztással van baj? Köszönöm !

Tisztelt Cím!

Van egy nagy problémám, ebben szeretném, ha tanácsot adna.
Most várom a válási papírokat, hogy mikor lesz az első bontóper. A kérdésem nem ezzel kapcsolatos.
Idén februárban megismerkedtem társkeresőn egy férfival, személyesen sajnos még nem sikerült találkoznom vele. Eddig csak levélben és messenger telefonon és egyszer videó telefonon beszélgettem vele, minden szempontból ő a tökéletes pasi nekem és mindig úgy éreztem, hogy én is neki, tehát ilyen nőre várt, mint amilyen én vagyok. De eddig nem sikerült személyesen találkoznunk. Egy barátom azt mondta, hogy ne sürgessem vele a találkozást. Igen ebben igaza volt múlt héten elmentem arra a környékre, ahol ő lakik a gyerekeimmel ott kirándultunk. Tehát nemcsak vele szeretem volna találkozni, hanem mást is megnéztünk. Beleegyezett, hogy találkozik velem, de mikor eljött a találkozás időpontja mégse jött, de nem ő írt, hogy nem jön. Hanem én vártam őt a megbeszélt helyen és ráírtam, akkor elnézést kért tőlem úgy gondolta még sem, jön el. Utána írtam neki, hogy akkor már előtte napokban írhatott volna, hogy ne várjam mert ugyse jön el. Tudom az volt az oka, hogy én még nem vagyok szabad, és férjes asszonnyal nem akar találkozni, de ez nem randi lett volna, csak egy sima egyszerű találkozás, hogy mindketten lássuk, hogy milyen a másik és hogy bejövünk-e egymásnak.
Utána megírtam neki, hogy akkor semmi értelme a ismerkedésnek, mert már nem nagyon írt, ha hívtam nem vette fel, találkozni nem akart velem. Azt már egyszer megbeszéltük, ha elválok és neki sem lesz senkije akkor beleegyezik egy találkozásba. Mindig azt mondta, hogy Ő nem tud rám évekig várni, mert már 4 éve egyedül él és már nagyon unja, de ismerkedés eddig még nem jött össze senkivel, rajtam kívül, azt tudta, hogy férjnél vagyok és azt is hogy beadtam a válást és azt is hogy nem miatta akarok elválni. Mindig azt is mondta, hogy nagyon tetszek neki.
Elköszöntem tőle és ő is elköszönt azt mondta legyek boldog.
Mindketten fenn vagyunk egy közösségi oldalon és ott ismerősök is vagyunk, a múltkor feltettem magamról egy képet ő egyből belájkolta, ez azért érdekes, mert amíg leveleztünk, soha nem lájkolt az oldalamon semmit.
Azon a társkereső oldalon ahol megismerkedtünk, sokszor átírom a szövegemet, és ott is mindig szinte ő az egyetlen aki elsőre megnéz, de nem ír. Az lenne a kérdésem, hogy még reménykedhettek, hogy még is kellek neki? A válás úgy néz ki, hogy csak szeptemberben lesz meg! Igaz elköszöntem tőle, de én még szeretnék vele legalább egyszer személyesen találkozni! Mit tegyek most, hogy ne vegye nyaggatásnak, mert én azt gondoltam, hogy addig nem írok neki, amíg el nem sikerült várni. Sokszor láttom, hogy ismerkedik aztán valamiért nem sikerül neki, azt nem tudom, miért? Maga szerint nem az lehet a baj, hogy megkedvelt, csak most még ilyen háttérrel ami nekem van nem akar semmit, én megértem, csak írja meg. Mi szinte ugyanolyan érdeklődési körrel rendelkezünk, és csak az az egy probléma van, hogy nem vagyok még szabad. Most mit tegyek? Most írt egy másik pasi, hogy szeretne velem megismerkedni? Írtam neki, hogy levélben vagy személyesen? A válásom nem tudom mikor zajlik le, mert most szünet lesz a bíróságon, és még a férjemmel is probléma van a közös lakás ügyében, mert azt nem akarja a férjem, hogy a gyerekeink javára lemond a lakásról, és akkor nem kellene kifizetnem, mert én fizetem a lakáshitelt is. A másik lehetőség az lenne, hogy én lés a 2 gyerek leköltözök anyukámhoz aki 2 szobás lakásban él, csak akkor a hitelt és a rámeső részt kéne kifizetnie. De ezt nem tudom, hogy tudná ő kevesebbet keres mint én. Van még egy harmadik lehetőség, ez az lenne, hogy el kellene adni a lakást csak vele ezt nem lehett megvalósítani, mert mi soha semmiben nem tudtunk megegyezni, mert ha én beleegyeztem bármibe is ő akkor mindig megváltoztatta mert én beleegyeztem, tehát soha nem sikerült egyezségre jutni.
Nagyon nehezen viselem már a férjem hülyességeit, sokszor csak szenvedek, de az ügyvédem mondta, addig ne költözzek ki a lakásból amíg el nem váltunk, mert én fizetem a lakáshitelt!!
Kérem adjon tanácsot mit tegyek? Reménykedjek, hogy az az első társkeresős pasi belátja, hogy én rám van szüksége? Amikot mindketten betegek voltunk támogattuk egymást, tanácsot adtunk egymásnak, úgy éreztem, hogy kölcsönös ez közöttünk, csak az volt a baj, hogy úgy tudom ő volt az oka, hogy a felesége beadta a válast, és ő tavaly vált el, de sokat szenvedett míg elvált. Egy barátom azt mondta, hogy szerinte ő még nem áll készen egy új kapcsolatra, mert a régi sérelmeit még nem tudta feldolgozni!! Én sem nyaggattam, hogy miért váltak el, úgy gondoltam majd ha eljön az ideje elmeséli. Én azt szeretném, ha visszatérne és azt mondanná, hogy szeretne mellettem lenni és várna velem, hogy szabad legyek és megpróbáljuk aztán együtt. Én a lelkem mélyén tudom, hogy nem szeretném elveszíteni, mert benne minden meg van amit egy pasitól elvártam mindig.
Kérem adjon nekem valami tanácsot?

Üdvözlettel: Hercegnő

Tisztelt Doktornő!

Sok ellentétes véleményt olvastam a témával kapcsolatban.
Én közel 5 éve mirzaten 15 mg tablettát szedek minden este lefekvés előtt.
Most kismama vagyok 30.hétben járok eddig hálisten minden vizsgálati (integrált teszt,genetikai uh-hang ) eredmény szerint Baba jól van,nincs rendellenesség.
A kérdésem az lenne,hogy szülés után a mirzaten mellett szabad szoptatni vagy teljességgel kizárt?
Válaszát előre is köszönöm.

Üdvözlöm, május elején tönkre ment a házasságom, június 1el elköltözött a fiam apja. Rosszul voltam lelkileg,de megerősödtek,mivel tudtam,hogy ismerkedik túl akartam ezen lépni,én is elkezdtem ismerkedni,de nem párt keresni,csak barátkozni, beszélgetni. Múlt hét csütörtökön mikor átjött a fiamhoz,észre vettem,hogy minden beszélgetésem végig nézte a telefonomban de nem tettem szóvá,majd később elkezdett simogatni, csókolgatni, kérdezte tőlem,hogy szeretném e ha itt aludnia,mondtam,hogy nem. Ennek az lett a vége,hogy lefeküdtünk majd megkérdezte,hogy van valakim. Mondtam,hogy nincs már hozzá köze,de nincs még. Ezután elment. Szombaton eljött enyhén ittasan,teszem hozzá nem szokott inni nem bírja az alkoholt, bocsánatot kért ,a viselkedése miatt, és újból lefeküdtünk,aznap megbeszéltük,hogy ez soha többé nem fordulhat elő,így is volt máig,ma átjött a gyerekhez megint elkezdte volna,megkértem,hogy ne folytassa, én még szeretem valamennyire bár ő nem így tudja. És ma több órán át együtt voltunk,minden értelemben,egyszer véletlen át is karolt. Aztán kérdezgette,hogy van valakivel közös tervem mondtam,hogy nem vele szeretném ezt megbeszélni,erre azt válaszolta hogy kivel beszélném meg ha nem vele. Azt mondta este átjön,de felhívtam és megkértem hogy ne jöjjön át. Legalább pár napig ne tegye. Így én nem tudok tovább lépni akárhogy is szeretnék,nem értem miért van ez,ő hagyott el,de ő az aki amint adódik rá alkalom, nézegeti a telefonomat, a gyerek előtt csókolgatna és ő kezd el nekem kedveskedni,beszélgetni nem fordítva. Ezzel én mihez kezdjek. Tudom hogy biztosan a szex hiányzik neki. De ez nem jogosítja fel arra,hogy a telefonomban kutasson, és nekem írjon üzenetet,hogy őt nem zavarja,de más is látja ha én Facebookon nyilvánosan viccelődök másokkal.. erre azt válaszoltam,hogy nyugodtan töröljön le akkor nem fogja látni a semmit kb. Nem tudom ezt hova tenni,ahogy viselkedik. Kérem adjon tanácsot. Köszönöm.

Tisztelt Pszichológus
Egy 15.5 éves fiú édesanyja vagyok.3.5 éves koraig apa nélkül neveltem őt édesapámmal egy háztartásban élve.Ezutan osszejottunk a férjemmel,és azóta együtt neveljuk.2 éve külföldön élünk,amit ő nagyon nem akart.Szuletett egy öccse,aki jelenleg 10.5 éves.Kulonbseget soha nem tettünk kettejük között. Amióta együtt vagyunka nyarakat és a szüneteket a férjem szüleinél töltik.Amiota külföldön élünk,csak a nyarakat, technikai okokból kifolyólag.Nagyfiammal 3 éves koráig otthon voltam,nagy szeretettel és odaadással neveltuk édesapámmal együtt.Ahogy oviba került 3 évesen,rahuztak az ovonenik a ” rosszgyerek” jelzőt,ő volt rögtön a feketebarany.Radasul kicsit kreol a bore,es egybol ciganynak neztek.Ezert úgy döntöttem,hogy alapitvanyi- egyházi óvodába adom.Itt javult a helyzet,de nem volt probléma mentes.Magatartas problémák miatt javasolták az oviban,hogy még egy évet hagyjam ott.Igy is történt.Kozel 7 évesen ment elsőbe,szintén allamiba.Ugyanazok voltak a problémák,mint 3 évesen,az állami oviban.Ezert harmadik osztályban újra alapitvanyi- egyházi iskolaba irattam,ahol azért jobb volt,a magatartas- zavart nagyjából kinőtte,de néhány tanárral szemtelen maradt.Ebben az iskolában fejezte be a hetedik osztályt.A tanulás könnyen ment,csak a szorgalmaval volt g

Gond mindig.Allandoan háborúzni kellett hogy tanuljon otthon,csinálja meg a leckéjét.Ezzel együtt még nagycsoportos és elsős korában jártunk a nev.tanacsadoba az óvónők,később a tanítónő javaslatára a magatartása miatt,és ő többek között megvizsgálta kétszer is az IQ jat.150-160 lett az eredménye.
Külföldre kerülve kollégium mellett döntöttünk,az ő kérésére,hogy ott könnyebben majd megtanulja a nyelvet.Ebbe beleegyeztunk,mert máshol nem találtunk olyan iskolát,ahol van külön nyelvtanfolyam is.Azt ígérte,hogy helyt fog állni.Azt hittem,hogy kamaszként szívesen lesz kortársak között,és ezért mindent meg fog tenni,tehát szorgalmas lesz.Megmondtuk neki, amennyiben nem állja a szavát,hazahozzuk,és itt,a laksunkhoz közeli iskolába fog járni,és itthon fog lakni.Az elmúlt 2 évben tehát a kollegiumban tanult,most végezte a 9. osztályt.A teljesítménye hullámzó volt: amikor nagy nehezen kideritettem,vagy a tanárokat hívtam,és ők jelezték,hogy gond van,akkor nagy fenyegetések árán tanult,és teljesített,de enélkül nem.A nyelvet gyorsan megtanulta,ott a tanár is elégedett volt vele.A többi tantárgyból hol jelezték a tanárok ,hogy be se jár,vagy nem csinál lecket,vagy mindkettő.Elmondta,hogy amik nem érdeklik,azt nem akarja megtanulni.Mar figyelemzavaros is gyanakodtam,ezzel kapcsolatban a megfelelő vizsgálatokat el is fogjuk végezni a közeljövőben.Meg szeretném jegyezni azt is,hogy rajzból tehetséges, Magyarorszagon versenyeken is indult,rajziskolaba járt.Erre sincs a kollégiumban lehetőség,csak jövő évtől kezdve.Viszont én úgy döntöttem,hogy elég ebből a huza-vonabol,és nem kap több lehetőséget,hazajön.Majd jár itt is külön rajzorara,mert az új iskolában nem lehet rajzból érettségizni.A tanárok is ezt javasolják,hogy haza kell hozni,mert a kollégiumban mindenki ” rossz”, és lefelé húzzák.Ennek tetejébe,még ő követelte ki magának,hogy rosszabban teljesítő osztályba attegyek,ahol alacsonyabbak a követelmények….
Egyszer már a kollégiumi nevelőtol is kaptam telefont,hogy marihuánás pipaval szórakoztak a szobában,és a nevelő rajta kapta őket.Ezutan kutatást rendezett a szobában,de füvet nem talált.A nevelő megkért ezzel együtt,hogy ne beszéljek erről a fiammal,mert a kollégiumban megkapta érte a büntetést már.
Ő közölte velem ( az utóbbi hónapokban nagyon megváltozott a viselkedése, elhidegült,magába fordult,csak néha emlékeztet arra a szeretnivaló,vidám fiúra,aki volt), hogy nem hajlandó haza jönni.Kozben vége lett a tanevnek.A főbb tantárgyakból négyes , ötös lett,de azokból a tárgyakból,melyeknél magasabb szintű nyelvtudasra van szükség,beírták a bizonyitvanyaba, hogy be se járt,nem tudják leosztalyozni.A fiam arra hivatkozott,hogy pont akkor volt nyelvtanfolyam,ezért nem járt be,csak a tanárok ezt nem tudják.Ez még egy ok,hogy hazahozzam,mert milyen iskola az olyan,ahol nem tudnak ilyenről a tanárok?
Jelenleg a szunidot tölti Magyarorszagon a nagyszuloknel.Tavaly óta rákapott a fafaragasra.Az idén is sok időt tölt ezzel,ezen kívül állandóan a telefonjával játszik.Neha biciklizik, sétál.Focizik a szomszéd fiúkkal.Szerintem a cigarettára nem szokott rá,de régebben eszrevettem,hogy sárga a mutatóujja….de cigiszaga soha nem volt.Rászóltam,o ezt tagadta.Azota ezt már nem észleltem ezt,es cigiszaga továbbra sincs.Nagyon sokat beszélgettünk a drogokról, alkoholrol,tudja,hogy ezek rossz dolgok.Altalaban véve sokat beszélgetünk.
Jelenleg a nagyszülőknel van,akik védik,hogy azért ilyen a gyerek,mert akarata ellenére külföldre vittük.De azért ők is egyetértenek abban,hogy tanulni kell.Megis úgy érzem,hogy minket a férjemmel egyfolytában szidnak a gyerekeknek,a nagyobbik fiam meg is mondta ,hogy gyűlöl minket.En elmondtam a nagyszülőknel,hogy az nem tetszik neki,hogy itthon kontroll alatt lenne a tanulása,a koleszben pedig nem,ezért utál.
Mit csináljunk?

Tisztelt Doktorúr/Doktornő!

A problémám a halálfélelemmel kapcsolatos. Néha rám jön az “5 perc” amikor teljesen rosszul vagyok, remegek, pulzusszámom megnő és magam alatt vagyok a halál gondolata miatt. Konkrétan amiatt, hogy az élet véges, hogy van vége utána meg a nagy semmi/sötétség/ismeretlen. Már több éve meg van ez, de amikor előjön, annyira rosszul vagyok, hogy úgy érzem, segítségre van szükségem. Hogyan tudnám feldolgozni, elfogadni a gondolatot? A neten olvasott – “kezdj el élni és nem lesz probléma”, “csak az fél aki nem tud élni”,”ez így természetes, így van rendjén” – tanácsok jó reklámszövegek, de a problémát nem oldják meg.

Válaszát előre is köszönöm.

Kedves Doktor!
Egy 18 éves fiatalember vagyok és a problémám az, hogy már egy jó ideje bizonytalan vagyok, hogy melyik nemhez vonzódom. Kiskoromban rendszeresen fantáziáltam fiúkkal. Kb. 12-13 éves voltam, amikor rájöttem, hogy a fiúkat szeretem. Ezután kezdtem el rendszeresen önkielégíteni, volt hogy felnőtt tartalmakra vagy fantáziákra. Azonban már egy jó fél éve észrevettem azt, hogy olyan, mintha kiürülne belőlem a fiúk iránt érzett vonzalom. Aztán pedig egyszer egy önkielégítésnél nem voltam odalent olyan merev és eszembe jutott, hogy már biztos nem vagyok meleg, kétségbe estem és elkezdtem áttól félni, hogy ha lesz barátom, akkor nem fogom tudni őt viszontszeretni. Ezután megjelent bennem egy félelem, hogy a lányokat fogom szeretni, azt pedig nem akarom. Ezután megjelentek a nőkről kényszeres gondolatok, fantáziák is, és már a fiúkra való önkielégítés sem lett olyan jó, mert eszembe jutnak a kényszergondolatok és a negatív homofób vélemények is. De ha az utcán meglátok egy számomra ideális fiatalembert, az mindig jobban megdobogtatja a szivemet, mint egy lány, csak a fiúknál elfog egy furcsa érzés, ami meggátol a vonzalomban. A családomék egyébként nem szeretik a melegeket, egyszer-egyszer hallottam hogy negatívan vélekednek róluk és akkor is elindult egy ilyen helytelen érzés bennem, hogy két fiú nem lehet együtt stb. Ezért is nem beszéltem erről soha senkinek. Egyszer volt egy rövid kapcsolatom fiúval és az első alkalom kicsit furcsa volt és enyhe szégyenérzetem is volt. De ez még a problémám előtt történt régebben. A problémák előtt éppen önmagam elfogadásán gondolkodtam, de mostmár azt sem tudom, hogy meleg vagyok-e vagy sem. Tehát nem tudom mit lehetne tenni ezzel a dologgal, ezelőtt nem volt ilyen gondom, nagyon szeretném ezt rendbe tenni, mert egyre többet agyalok rajta.

Válaszát előre is köszönöm, szép napot!

Nem rólam van szó, csak tanácsadásra van szükségem. Kétségbe vagyok esve. A párom szerintem depressziós. Napok óta nem kívánja a szexet, ingerült, semmihez nincs kedve. Engem eltaszít magától. Ha ölelném, nyomulásnak veszi. Rideg velem. Egyik napról a másikra így befordult, és nem tudom mitől. Ő sem tud rá indokot, de nem én vagyok az ok. Semmivel sem tudom felvidítani, mindentől ideges lesz. Mit tegyek vele? Ez depresszió?

Van egy problémám, ami most lelkiismeretfurdalást okoz. Az életemben van egy mazoista rész. Nem tudom miért. Ennek kiéléséhez testvéremet vezettem meg. Így-Úgy elfenekeltettem magam vele, és ezt különböző fogadásokhoz kötöttem, hogy ha ő nyer, akkor simogathatja a mellem, és ehhez hasonló. Persze én mindig tudtam hogy veszíteni fogok, de csak így tudtam rávenni, hogy bántson. Én 20-22 éves voltam a testvérem 14-16. A legtöbb ami történt, hogy nyalogatta a mellem. Most olyan érzésem van, hogy miattam nem tud esetleg szexelni. Illetve az, hogy én akkor ezzel bűncselekményt követtem el.

Kedves Válaszadó!
53 éves nő vagyok. Sajnos enni mindig szerettem, már gyerekkoromban rossz evési szokásokat tanultam otthon. Süti, édesség mindig volt a háznál, és annyit ehettem belőle, amennyit akartam. Ennek ellenére nem volt vészes a súlyom, és 22 évesen 52 kg voltam. A baj az első gyermekem születése után kezdődött. Bár lefogytam szülés után, hamarosan újra terhes lettem, és akkor már minden kiló rajtam maradt. Olyan 70 kiló körül voltam akkoriban. Rettenetesen zavart. Le is sikerült fogynom, de aztán hamarosan újra visszajött az egész, sőt több. Olyan 5-6 évente tudtam magam rávenni a fogyásra, de mindig több jött vissza, mint ami lement. 45 éves korom környékén már 95 kiló voltam. 6 éve volt az utolsó látványos fogyásom, 27 kilót adtam le, 67 kg lettem és borzasztóan jól éreztem magam a bőrömben. De nagyjából 2 év múlva már megint ott voltam, ahol előtte. Azóta is küzdök magammal folyamatosan, legutóbb lement 10 kiló, de aztán nem tudtam folytatni. Sajnos a rossz szokások mellett még bánatomban, unalmamban is eszem. Egyedül élek már 10 éve, hiába szeretnék, nem találok párt. Nyilván a külsőm is gátol ebben, de néha úgy érzem, hogy olyan mély szomorúság van bennem, hogy valamivel vigasztalnom kell magam. Nyilván nem a jó utat választom, de ez a legkönnyebben elérhető…. Igyekszem nem vinni haza édességet, próbálok életmódot váltani, igyekszem egészséges ételeket enni, mozogni, de azt hiszem, hogy olyan mélyen gyökerezik ez az egész a lelkemben, hogy hiába vívok állandó harcot önmagammal, legtöbbször alulmaradok.
Lehet mondani, hogy akaratgyengeség, de amikor találok magamban motivációt, akkor hegyeket mozgat az akaratom.
Azt szeretném, ha a belső feszültséget tudnám megszüntetni, és akkor, azt hiszem, hogy magától múlna el a problémám, mert egyszerűen okafogyottá válna…. Annyira szeretnék még csinos, nőies lenni, így viszont csökkent értékűnek érzem magam.
Van rá mód, hogy valóban megszüntessem a kiváltó okot, és onnantól nem kívánok ennyit, és így enni? Vagy valóban az akaratomtól függ és tényleg akaratgyenge vagyok????
Kérem, adjon tanácsot, mit tehetnék?
Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel: Gabi

Kedves Doktorno! Az alabbiakban kerem a segitseget, tanacsat. Kb 1eve ismerkedtem meg egy 40eves ferfival interneten keresztul. Kezdetben inkabb csak mindenkettonk a sajat bajat mondta el a masiknak, fajdalmait es serelmeit aztan idovel atfordult ez masba. Atment ismerkedesbe, flortbe ami levelezesen keresztul megvalosithato. Sokat beszeltunk telefonon es egyre jobban vonzodtunk a masikhoz ig hogy sosem lattuk egymast. 3honap utan vegre talalkoztunk, mindketten kicsit feltunk es aztan vegul megkonnyebbultunk. De valahogy utana megrekedt az ismerkedes az eletben. Nem igazan ert ra, leginkabb csak napkozben 1 -2orara max egy ebed es kave formaban, de nem tortent tobb. Ez ment igy 2honapig, aztannyiltan jeleztem neki hogy ez igy nem jo nekem. Ha nem tudunk ezen valtoztatni en kilepek ebbol mert nekem rossz. Hianyzott, igenyeltem volna tobbet belole megismerni es ami a legrosszabb hogy a szexig sem jutottunk el. Neha ereztem hogy akar de neha egyaltalan nem. Azt lattam minden mas fontosabb nalam ugyhogy hoztam egy fajo dontest es lezartam ezt. O eleg konnyen belement, nem ellenkezett. Aztan eltelt ket nap maximum es lattam nagyon aokat fent van cseten, nagyon sokat. Sejteni lehetett hogy massal ismerkedik, ehhez nem kell sok logika. Sot eleg hamar rajottem kivel. Nagyon fajt es rosszul ereztem magam, hogy ennyi voltam sokat nem tett ebbe bele ami velunk volt es eleg gyorsan talalt mast ha esetleg mar nem volt meg Akkor is. En akkor egyszer kuldtem neki egy sms-t, angolul irtam hogy hianyzol de sosem jott valasz. Az nagyon fajt es sikerult megrosszabban ereznem magam. En tobbnek ereztem ezt a majdnem feleves dolgot. Aztan 2havonta ramirt hogy miujsag vagy eljonne velem uszni, de sosem lett belole semmi mert eltunt vagy elfoglaltsagra hivatkozott. Akkor mar kelloen haragudtam is ra, tudtam hogy van valakije es miert csinalja ezt velem.
Aztan aprilisban felkeresett, hog segitsek neki mert nagyon kesz van. Egy no kicsinalta es szulsege van ram, mert nincs mas neki. Annyira elkeseredtnek tunt hogy megsajnaltam, es hagytam hogy beszelgessunk hogy keressen es irjon vagy hivjon ugy tudtam megint visszarant erzelmileg mikor nem is en kellek neki hanem valaki aki segit rajta, tuzoltas. Szoval hagytam h tortenjenek a dolgok, es talalkoztunk larszor kiderult vissza akar jonni hozzam, megprobalni egyutt. Ezt is hagytam. De mindig ott volt benne a csalodas az hogy ereztem nem volt egyenes velem. Miert kellenek most jobban mint korabban. Most ott tartunk hogy kb max heti 1x talalkozunk, volt h 3hetig nem. Mert o reggel 7tol este 8ig dolgozik aztan hullakent esik be az agyba es hetvgegen is minden mas fontosabb. Megint uyganazt erzem, nem kellek elegge, nem hianyzkm nem igenyli a szemelyes talalkozast, a kozelsegemet, egyre kevesebbet ir. Mult heten nala aludtam es osszesen ket csok volt koztunk, amikor talalkoztunk es amikor elkoszontunk. Nem er hozzam, szex azert nem volt mert havi verzesem volt. De nyilvan az erintes, simogatas es csok nem tilos ilyenkor. Rosszul ereztem magam utana, mintha nem tetszenek neki vagy nem nez ram nokent. Nagyon rossz ezt atelni es nem ertem miert csinalja ezt? Miert nem mondja meg hogy nem vonzodik? Tobbszor elmondtam hogy nekem ez rossz, ea ket dologra tudok gondolni vagy van mas is vagy pedig egyszeruen csak azimplan nem kellek. Nem kapok valaszt sosem. Bar azt latom szokott massal csevegni. Ki tudja. Mit tudok tenni? Hogy tudom kimozditani ezt a helyzetet? Kertem mar szunetet is hogy addig ne keressen amig nem talalkozik velem es beszelunk, mert akkor mar 3hete nem talalkotunk es kepes lett volna meg hetekig ezt tenni. Aztan talalkotunk es elmondta vannak fentartasi velem kapcsolatban peldaul hogy meg nem vettem lakast magamnak, tavaly eladtam az autom es jelenleg bkkval kozlekedem. Nekem ez most jobb, foleg a varosban felesleges kocsi. Szoval olyan indokokat sorolt amik fajtak, ne ezek alapjan iteljen meg valaki, hogy nem tudtam meg lakast venni mert olyan magasak a lakas arak hogy hianyzik par millio ahhoz megvehessem most. Es az elozo szakitast kovetoen anyuhoz koltoztem vissza a szobamba amig rendezodik ez a lakas dolog nalam. Mi tanacsol mit tehetnek? Mivel tudnam kiugrasztani? Vagy eajonni van e mas a hatterben es megint kihasznalja az erzelmeimet iranta de jol tudja hogy nem kellek neki. Koszonom a segitseget!

Kedves Doktornő! Valami nem stimmel velem. Eddig csak 1 futó viszonyom volt egy férfival, vele is csak azért, mert ő egy szoknyapecér volt. Tudtam én ezt, de már idősnek éreztem magam ahhoz, hogy tapasztalatlan legyek. 25 éves voltam. Azóta eltelt több mint 4 év, még csak nem is randiztam senkivel. Volt aki tetszett (1 valaki iránt talán többet is éreztem) de valami nem jó velem. Akit én elfogadnék hogy tetszene, az rám sem néz. Akik meg közelednének felém, kicsit sem érdekelnek. És emiatt egyedül vagyok. Próbálom úgy alakítani az életem és elképzelni magamnak egy olyan jövőképet, hogy akkor majd egyedül megleszek, de fáj ez. Mert én családra vágyom. 6 évig dolgoztam egy helyen, akibe “szerelmes” lettem ő is ott dolgozott. Részben miatta jöttem el, mert szenvedtem attól hogy szeretem őt, közben meg ő összejött egy kolléganőnkkel. Nem hittem, hogy komoly lesz köztük, de azóta együtt is laknak, lassan 3 éve. Ezt is kudarcként éltem meg, mert a másik nő “nyert”. Én meg sehova sem jutottam. Szóval eljöttem onnan + környezet változásra vágytam. Jelenleg 2 hónapja új helyen dolgozom. Visszahúzódó vagyok, világ életemben nehezen barátkoztam (nincsenek is barátaim) de itt már sikerült beilleszkednem, befogadtak maguk közé. DE: naivan azt gondoltam, új munkahelyen hátra rám talál majd a szerelem. Hát itt sem fog. Már most látom. Reggel lemegyek dolgozni, ott vagyok, eltelik a nap, hazajövök, teszek-veszek, majd eljön az este és alvás. És újra ugyanez. Boldog vagyok a munka miatt, de mégis hiányzik valami az életemből. 29 évesen már jó lenne ha haladnék valamerre. Tegnap azt mondta a nagymamám, hogy persze jó a munkahely, meg hogy jól érzem itt magam. De magányosan, a mókuskerékben mi értelme? És tényleg. Én nem vagyok karrierista. Ez csak létfenntartás, de én szívesebben lennék családanya. Nézem a facebookon napról napra hogy a korombeli ismerőseim házasodnak, gyereket várnak. Látom a tökéletes életüket, hogy kapcsolat/házasság/gyerek és az jut mindig eszembe, hogy ők biztos jó emberek, megérdemlik. Én meg nem. Én ehhez kevés vagyok, nem jár ez nekem. Próbálok erős lenni és csinálni a napi rutinokat, de a hétvégék nehezek. Hogyan érezhetném magam jobban? Hogyan lehetnék én is olyan mint mások?