Jónapot azzal a problemával fordulok most ide mert az elmult hetek történése megváltoztata a mindennapjainkat . Élettársam alkoholt kezdet fogyasztani az elmúlt idöbe van egy 15 hónapos kisfiunk egyszer mikor haza ért a munkábol agresziv lett és elököt bevertem a fejem elköltöztunk a kisfiammal de most azt igerte hogy ez nem fog megtörténi mégegyszer és szeretne minket vissza kapni szeret minket én is szeretem csak félek hogy mégse fog megváltozni és engem a döntéseimet mindenki probalja befolyásolni igy egy teher van rajtam nem tudok döntést hozni mit tegyek a választ és a segitseget elöre is nagyon szépen köszönöm

Lányom már betöltötötte a 16. évét. Nem szeretne velünk nyaralni. Mi nyugis nyaralást képzelünk. Ő azt mondja, hogy ezt m ár évek óta unja. Általában a teraszon olvas. Nincs kedve várost nézni. Nem szeret napozni. stb. Néha mi is szenvedünk ettől a passzivítástól. Pedig jó vele a kapcsolatom. Egyedül a közös nyaralás ilyen nehé probléma. Rendes, megbízható gyerek. Itthon hagyhatjuk egyedül? Vagy kényszerítsük arra, hogy eljöjjön? Próbáltam kompromisszumot kötni vele, de nem sikerült.

Van egy 13 éves lányunokám. Nagyon féltem és a szülei is. De, sajnos, hogy ne hisztizzen, így könnyebben kezelhető ha megengedik neki, hogy fiú barátja legyen. Találkozhatnak, ami több órán át is tart. Elvált szülök gyermeke. Az édesanyja az aki mindent megenged. Talán azért, mert ikrei születtek és nincs türelme a kamasz lányához ezért szinte egész nap együtt lehetnek a fiúval.Be akarja bizonyítani, hogy nagylány. Mikor nálam volt, meghallottam mondta a barátnőjének ki szeretné próbálni a szexszet, mert ő már nem kislány. Lehet, hogy nagyon maradi vagyok szinte sokkot kaptam. Szerintem csak pszichológus segíthet rajta. Szüleit ,és engem sem hallgat meg megsértődik ha valaki azt mondja még kicsi vagy. Fiam teljesen ki van . Az a gond egyik héten az apjánál van másik héten az anyjánál. Igy egyeztek meg, mikor elváltak. Egyik sem mer határokat felállítani, félnek, hogy elveszítik, vagy attól, hogy megszökik. Szeretném a tanácsukat kérni ,úgy érzem nagy bajban van az Unokám! Ő még nem tudja mi a helyes. Csak egy kívülálló magyarázhatná el neki. Előre is köszönöm a válaszukat.

Akinek jó keresete van hogyan hozta össze?
Gondolok itt azokra akiknek nettó 300.000 feletti bére van.
Én fiatal vagyok, kisvárosban élek minimálbérért dolgozok. Interneten van egy oldal ahol kérdéseket lehet feltennim pl kinek mennyi a fizetése. nézegetem hogy egyesek nettó 600.000 plusz juttatások. java programozó, mérnökök. Nekem nettó 200.000 már tökéletes lenne itt.
Egyesek irják hogy nem mennek el dolgozni 300.000 alatt, és számit nekik a vállalati háttér is. Ha én igy gondolkoznék soha nem lenne munkám.
Nemtudom hogyan csinálják, de én élőbe nem találkozok ilyen jól kereső emberekkel. Mindenki ilyen 80-180 között keres.
De nekem az magas hogyan egyesek tudnak fiatalon ilyen jól keresni napi 6-8 órával.
Java programozó irja napi 4 órát dolgozik.
Ilyen jó fizetéssel két honap munkával megvan egy autó ára.
Jó családi hátterük lehet hogy fizetik nekik az egyetemet stb.
énis végeznék főiskolát csak az is pénz Egyáltalán megéri?
A környezetemben sokan nem végezték el az egyetemet. Valaki már 10 éve csinálja. megint más gyárban dolgozik a diplomájával, mert nincs önbizalma a szakmájához.
Nagybátyjám légiforgalom irányitó ő milliót keres. ő már kisgyerek kora óta az akart lenni.
Nemtudom rászánjak e 3-5 évet egy fősulira, előtte kell ujra érettségiznem. Akkor 26-27 évesen tudnék elkezdeni dolgozni. és lehet hogy nem fog tetszeni a választott szakma és én is ott hagyom. Én nem programozó, orvos, gépészmérnök akarok lenni, nem vonz, pedig állitolag ezekre érdemes menni főiskolára.
Ami jól fizet vagy ami tetszik és érdekel?
Vagy egy jó sima könnyen kitanulható szakma például burkoló, szakács, pék, kőműves, sofőr.

Szép jónapot!
Azért kerestem fel magát mert van egy olyan problémám,hogy nagyon hamar felidegesítem magam ,de ez a düh másodpercek alatt elmegy!Van egy hat éves élettársi kapcsolatom a párom eddig elég jól viselte viszont két napja mondta ,hogy ő ezt nem bírja tovább!
A kérdésem az lenne,hogy hogyan tudom ezt a dührohamot elkerülni mert ez miatt nem szeretném őt elveszíteni!
Válaszát előre is köszönöm

Hipofizis microadenoma, káliumhiány,2008 tól évek alatt romló állapot egyre gyengébb fáradékonyabb ,meleg intolarencia,izmok gyengesége,alkohol kávé intolarencia ,csökkent terhelhetőség,ételtől elfáradás.180 pulzus 200 méter után evés után alvás utáni 240 es pulzus 2 órán át mellkasi nyomás fulladás hányinger karzsibbadás hátszúrás szédülés teljes erővesztés SBO ekg nélkül .azóta teljes korlátozás folyamatos gyengeség erőtlenség szédülés fáradtság.sétánál mellkasi nyomás fulladás emelni nem tudok olyan ritmuszavar az eröltetéstől ami eszméletvesztéssel jár evés utáni eszméletvesztés ,ami árt :meleg,alkohol,mozgás,kávé,energiaital,intim eggyütlét,csak szigorú ágynyugalom ami eddig kiderült:labor magas ck ckmb húgysav got gpt hgb cukor koleszterin hugysav bilirubin alacsony tesztoszteron kálium.holosistoles zörej.bal kamra hipertrophia ventliculáris supraventlicularis tachicardia széles qrs tachicardia qs komplexus spvt vlot vesek pitvarfribrillácio kamrai tachicardia st-t eltérés av,sineoralis,fascicualis,funkcionalis szárblokk.ev 35%mit lehet ezzel tenni ?

Pszichológus lehet beteg?
úgy lehet valaki pszichológus hogy valami személyiségzavara van?
Mondjuk antiszociális, nárcisztikus.
Befolyásolhatják az embereket, kontrollt gyakorolhatnak a kliens felett és a kezükben a hatalom akkor. úgy tudom a kliens alá van rendelve és a pszichológus irányit. és engedelmessé lehet tenni a klienst hatva a tudatalattira. igy akár kínozni is lehet valakit, anélkül hogy észrevenné, ezt olvastam.

Jo napot!
4 eve vagyok parkapcsolatban.. rengeteget kuzdottem ezert a fiuert (1evet)
Az eletemet odaadnam erte! Elso perctol egyutt elunk.Szamomra O az eletem ajandeka.
A parom 26 eves. Az utobbi idoben szexualis kapcsolatunk sincs igazan..sot semennyire.
Igazabol nem tudom hol kezdjem.. en folyamatosan a kedveben jarok o pedig ugy erzem levegonek nez sose kerdezi meg pl hogy milyen napod volt, mitcsinaltal ma?! Termeszetesen ha en nem kezdemenyezek barmilyen beszelgetest akkor egymashoz sem szolunk ami nekem rettenesen rosszul esik hiszen egesznap varom hogy hazaerjen a munkabol es kicsit egyutt legyunk vagy akar elmenjunk fagyizni,setalni (de megertem o faradt semmihez nincs kedve)
Ha nem az van amit o akar akkor koltozzek haza.
Megtortent esemeny: a novere irt nekem hogy menjunk haza a szuleihez mert koltoznek es segitsunk pakolni nekik (nekem arra a napra volt programom edesanyammal amit le kellett mondanom) es mondtam a paromnak hogy most mitcsinaljak o neki erre az volt a valasza hogy ez nem kerdes mesz es segitesz.. fajo szivvel de mentem..egyszeruen nem erzem hogy szeretne ki se mutatja nem is erezteti.. nagyon rossz mindenreggel ugy felebredni hogy tudom ma sem valtozik semmi es lefekudni is hogy mar egy joejt puszi sincs hanem csak hatatfordit! Nem tudom mit tegyek en mentenem ezt a kapcsolatot de egyedul keves vagyok erzem es legbelul keszitem magam hogy ennek hamarosan vege ami miatt osszevagyok zuhanva. Soha nem all ki mellettem..a fiu tesojanak a felesege utal.. mindig elmondja hogy persze mert alatok lett rakva egy haz es nem kell dolgoznod meg o nem szeret! De akkor jo vagyok ha a gyerekeire kell menni vigyazni annyira kiszolgaltatottnak erzem magam hogy egyszeruen hihetetlen es sajnos eszrevettem hogy kezdek beszedhibas is lenni ami megjobban stresszel nem tudom mit tegyek de nelkule elkepzelhetetlennek tunik az eletem.. pedig nekem O a nagy O!
Elore is koszonom valaszat!

Jó napot kívánok, a segítséget szeretném kérni van kismama vagyok és van egy 7 hetes kis babám, aki a nap 24 órájában odafigyelést és gondózást igényel, a férjem pedig ha nem végzzek el valami házimunkát már zsörtölódik velem, (persze nem segít semmiben) hogyan értessem meg vele hogy kis babával már nem olyan az élet mint előtte?Vagy az időbeosztással van baj? Köszönöm !

Tisztelt Cím!

Van egy nagy problémám, ebben szeretném, ha tanácsot adna.
Most várom a válási papírokat, hogy mikor lesz az első bontóper. A kérdésem nem ezzel kapcsolatos.
Idén februárban megismerkedtem társkeresőn egy férfival, személyesen sajnos még nem sikerült találkoznom vele. Eddig csak levélben és messenger telefonon és egyszer videó telefonon beszélgettem vele, minden szempontból ő a tökéletes pasi nekem és mindig úgy éreztem, hogy én is neki, tehát ilyen nőre várt, mint amilyen én vagyok. De eddig nem sikerült személyesen találkoznunk. Egy barátom azt mondta, hogy ne sürgessem vele a találkozást. Igen ebben igaza volt múlt héten elmentem arra a környékre, ahol ő lakik a gyerekeimmel ott kirándultunk. Tehát nemcsak vele szeretem volna találkozni, hanem mást is megnéztünk. Beleegyezett, hogy találkozik velem, de mikor eljött a találkozás időpontja mégse jött, de nem ő írt, hogy nem jön. Hanem én vártam őt a megbeszélt helyen és ráírtam, akkor elnézést kért tőlem úgy gondolta még sem, jön el. Utána írtam neki, hogy akkor már előtte napokban írhatott volna, hogy ne várjam mert ugyse jön el. Tudom az volt az oka, hogy én még nem vagyok szabad, és férjes asszonnyal nem akar találkozni, de ez nem randi lett volna, csak egy sima egyszerű találkozás, hogy mindketten lássuk, hogy milyen a másik és hogy bejövünk-e egymásnak.
Utána megírtam neki, hogy akkor semmi értelme a ismerkedésnek, mert már nem nagyon írt, ha hívtam nem vette fel, találkozni nem akart velem. Azt már egyszer megbeszéltük, ha elválok és neki sem lesz senkije akkor beleegyezik egy találkozásba. Mindig azt mondta, hogy Ő nem tud rám évekig várni, mert már 4 éve egyedül él és már nagyon unja, de ismerkedés eddig még nem jött össze senkivel, rajtam kívül, azt tudta, hogy férjnél vagyok és azt is hogy beadtam a válást és azt is hogy nem miatta akarok elválni. Mindig azt is mondta, hogy nagyon tetszek neki.
Elköszöntem tőle és ő is elköszönt azt mondta legyek boldog.
Mindketten fenn vagyunk egy közösségi oldalon és ott ismerősök is vagyunk, a múltkor feltettem magamról egy képet ő egyből belájkolta, ez azért érdekes, mert amíg leveleztünk, soha nem lájkolt az oldalamon semmit.
Azon a társkereső oldalon ahol megismerkedtünk, sokszor átírom a szövegemet, és ott is mindig szinte ő az egyetlen aki elsőre megnéz, de nem ír. Az lenne a kérdésem, hogy még reménykedhettek, hogy még is kellek neki? A válás úgy néz ki, hogy csak szeptemberben lesz meg! Igaz elköszöntem tőle, de én még szeretnék vele legalább egyszer személyesen találkozni! Mit tegyek most, hogy ne vegye nyaggatásnak, mert én azt gondoltam, hogy addig nem írok neki, amíg el nem sikerült várni. Sokszor láttom, hogy ismerkedik aztán valamiért nem sikerül neki, azt nem tudom, miért? Maga szerint nem az lehet a baj, hogy megkedvelt, csak most még ilyen háttérrel ami nekem van nem akar semmit, én megértem, csak írja meg. Mi szinte ugyanolyan érdeklődési körrel rendelkezünk, és csak az az egy probléma van, hogy nem vagyok még szabad. Most mit tegyek? Most írt egy másik pasi, hogy szeretne velem megismerkedni? Írtam neki, hogy levélben vagy személyesen? A válásom nem tudom mikor zajlik le, mert most szünet lesz a bíróságon, és még a férjemmel is probléma van a közös lakás ügyében, mert azt nem akarja a férjem, hogy a gyerekeink javára lemond a lakásról, és akkor nem kellene kifizetnem, mert én fizetem a lakáshitelt is. A másik lehetőség az lenne, hogy én lés a 2 gyerek leköltözök anyukámhoz aki 2 szobás lakásban él, csak akkor a hitelt és a rámeső részt kéne kifizetnie. De ezt nem tudom, hogy tudná ő kevesebbet keres mint én. Van még egy harmadik lehetőség, ez az lenne, hogy el kellene adni a lakást csak vele ezt nem lehett megvalósítani, mert mi soha semmiben nem tudtunk megegyezni, mert ha én beleegyeztem bármibe is ő akkor mindig megváltoztatta mert én beleegyeztem, tehát soha nem sikerült egyezségre jutni.
Nagyon nehezen viselem már a férjem hülyességeit, sokszor csak szenvedek, de az ügyvédem mondta, addig ne költözzek ki a lakásból amíg el nem váltunk, mert én fizetem a lakáshitelt!!
Kérem adjon tanácsot mit tegyek? Reménykedjek, hogy az az első társkeresős pasi belátja, hogy én rám van szüksége? Amikot mindketten betegek voltunk támogattuk egymást, tanácsot adtunk egymásnak, úgy éreztem, hogy kölcsönös ez közöttünk, csak az volt a baj, hogy úgy tudom ő volt az oka, hogy a felesége beadta a válast, és ő tavaly vált el, de sokat szenvedett míg elvált. Egy barátom azt mondta, hogy szerinte ő még nem áll készen egy új kapcsolatra, mert a régi sérelmeit még nem tudta feldolgozni!! Én sem nyaggattam, hogy miért váltak el, úgy gondoltam majd ha eljön az ideje elmeséli. Én azt szeretném, ha visszatérne és azt mondanná, hogy szeretne mellettem lenni és várna velem, hogy szabad legyek és megpróbáljuk aztán együtt. Én a lelkem mélyén tudom, hogy nem szeretném elveszíteni, mert benne minden meg van amit egy pasitól elvártam mindig.
Kérem adjon nekem valami tanácsot?

Üdvözlettel: Hercegnő

Tisztelt Doktornő!

Sok ellentétes véleményt olvastam a témával kapcsolatban.
Én közel 5 éve mirzaten 15 mg tablettát szedek minden este lefekvés előtt.
Most kismama vagyok 30.hétben járok eddig hálisten minden vizsgálati (integrált teszt,genetikai uh-hang ) eredmény szerint Baba jól van,nincs rendellenesség.
A kérdésem az lenne,hogy szülés után a mirzaten mellett szabad szoptatni vagy teljességgel kizárt?
Válaszát előre is köszönöm.

Üdvözlöm, május elején tönkre ment a házasságom, június 1el elköltözött a fiam apja. Rosszul voltam lelkileg,de megerősödtek,mivel tudtam,hogy ismerkedik túl akartam ezen lépni,én is elkezdtem ismerkedni,de nem párt keresni,csak barátkozni, beszélgetni. Múlt hét csütörtökön mikor átjött a fiamhoz,észre vettem,hogy minden beszélgetésem végig nézte a telefonomban de nem tettem szóvá,majd később elkezdett simogatni, csókolgatni, kérdezte tőlem,hogy szeretném e ha itt aludnia,mondtam,hogy nem. Ennek az lett a vége,hogy lefeküdtünk majd megkérdezte,hogy van valakim. Mondtam,hogy nincs már hozzá köze,de nincs még. Ezután elment. Szombaton eljött enyhén ittasan,teszem hozzá nem szokott inni nem bírja az alkoholt, bocsánatot kért ,a viselkedése miatt, és újból lefeküdtünk,aznap megbeszéltük,hogy ez soha többé nem fordulhat elő,így is volt máig,ma átjött a gyerekhez megint elkezdte volna,megkértem,hogy ne folytassa, én még szeretem valamennyire bár ő nem így tudja. És ma több órán át együtt voltunk,minden értelemben,egyszer véletlen át is karolt. Aztán kérdezgette,hogy van valakivel közös tervem mondtam,hogy nem vele szeretném ezt megbeszélni,erre azt válaszolta hogy kivel beszélném meg ha nem vele. Azt mondta este átjön,de felhívtam és megkértem hogy ne jöjjön át. Legalább pár napig ne tegye. Így én nem tudok tovább lépni akárhogy is szeretnék,nem értem miért van ez,ő hagyott el,de ő az aki amint adódik rá alkalom, nézegeti a telefonomat, a gyerek előtt csókolgatna és ő kezd el nekem kedveskedni,beszélgetni nem fordítva. Ezzel én mihez kezdjek. Tudom hogy biztosan a szex hiányzik neki. De ez nem jogosítja fel arra,hogy a telefonomban kutasson, és nekem írjon üzenetet,hogy őt nem zavarja,de más is látja ha én Facebookon nyilvánosan viccelődök másokkal.. erre azt válaszoltam,hogy nyugodtan töröljön le akkor nem fogja látni a semmit kb. Nem tudom ezt hova tenni,ahogy viselkedik. Kérem adjon tanácsot. Köszönöm.

Tisztelt Pszichológus
Egy 15.5 éves fiú édesanyja vagyok.3.5 éves koraig apa nélkül neveltem őt édesapámmal egy háztartásban élve.Ezutan osszejottunk a férjemmel,és azóta együtt neveljuk.2 éve külföldön élünk,amit ő nagyon nem akart.Szuletett egy öccse,aki jelenleg 10.5 éves.Kulonbseget soha nem tettünk kettejük között. Amióta együtt vagyunka nyarakat és a szüneteket a férjem szüleinél töltik.Amiota külföldön élünk,csak a nyarakat, technikai okokból kifolyólag.Nagyfiammal 3 éves koráig otthon voltam,nagy szeretettel és odaadással neveltuk édesapámmal együtt.Ahogy oviba került 3 évesen,rahuztak az ovonenik a ” rosszgyerek” jelzőt,ő volt rögtön a feketebarany.Radasul kicsit kreol a bore,es egybol ciganynak neztek.Ezert úgy döntöttem,hogy alapitvanyi- egyházi óvodába adom.Itt javult a helyzet,de nem volt probléma mentes.Magatartas problémák miatt javasolták az oviban,hogy még egy évet hagyjam ott.Igy is történt.Kozel 7 évesen ment elsőbe,szintén allamiba.Ugyanazok voltak a problémák,mint 3 évesen,az állami oviban.Ezert harmadik osztályban újra alapitvanyi- egyházi iskolaba irattam,ahol azért jobb volt,a magatartas- zavart nagyjából kinőtte,de néhány tanárral szemtelen maradt.Ebben az iskolában fejezte be a hetedik osztályt.A tanulás könnyen ment,csak a szorgalmaval volt g

Gond mindig.Allandoan háborúzni kellett hogy tanuljon otthon,csinálja meg a leckéjét.Ezzel együtt még nagycsoportos és elsős korában jártunk a nev.tanacsadoba az óvónők,később a tanítónő javaslatára a magatartása miatt,és ő többek között megvizsgálta kétszer is az IQ jat.150-160 lett az eredménye.
Külföldre kerülve kollégium mellett döntöttünk,az ő kérésére,hogy ott könnyebben majd megtanulja a nyelvet.Ebbe beleegyeztunk,mert máshol nem találtunk olyan iskolát,ahol van külön nyelvtanfolyam is.Azt ígérte,hogy helyt fog állni.Azt hittem,hogy kamaszként szívesen lesz kortársak között,és ezért mindent meg fog tenni,tehát szorgalmas lesz.Megmondtuk neki, amennyiben nem állja a szavát,hazahozzuk,és itt,a laksunkhoz közeli iskolába fog járni,és itthon fog lakni.Az elmúlt 2 évben tehát a kollegiumban tanult,most végezte a 9. osztályt.A teljesítménye hullámzó volt: amikor nagy nehezen kideritettem,vagy a tanárokat hívtam,és ők jelezték,hogy gond van,akkor nagy fenyegetések árán tanult,és teljesített,de enélkül nem.A nyelvet gyorsan megtanulta,ott a tanár is elégedett volt vele.A többi tantárgyból hol jelezték a tanárok ,hogy be se jár,vagy nem csinál lecket,vagy mindkettő.Elmondta,hogy amik nem érdeklik,azt nem akarja megtanulni.Mar figyelemzavaros is gyanakodtam,ezzel kapcsolatban a megfelelő vizsgálatokat el is fogjuk végezni a közeljövőben.Meg szeretném jegyezni azt is,hogy rajzból tehetséges, Magyarorszagon versenyeken is indult,rajziskolaba járt.Erre sincs a kollégiumban lehetőség,csak jövő évtől kezdve.Viszont én úgy döntöttem,hogy elég ebből a huza-vonabol,és nem kap több lehetőséget,hazajön.Majd jár itt is külön rajzorara,mert az új iskolában nem lehet rajzból érettségizni.A tanárok is ezt javasolják,hogy haza kell hozni,mert a kollégiumban mindenki ” rossz”, és lefelé húzzák.Ennek tetejébe,még ő követelte ki magának,hogy rosszabban teljesítő osztályba attegyek,ahol alacsonyabbak a követelmények….
Egyszer már a kollégiumi nevelőtol is kaptam telefont,hogy marihuánás pipaval szórakoztak a szobában,és a nevelő rajta kapta őket.Ezutan kutatást rendezett a szobában,de füvet nem talált.A nevelő megkért ezzel együtt,hogy ne beszéljek erről a fiammal,mert a kollégiumban megkapta érte a büntetést már.
Ő közölte velem ( az utóbbi hónapokban nagyon megváltozott a viselkedése, elhidegült,magába fordult,csak néha emlékeztet arra a szeretnivaló,vidám fiúra,aki volt), hogy nem hajlandó haza jönni.Kozben vége lett a tanevnek.A főbb tantárgyakból négyes , ötös lett,de azokból a tárgyakból,melyeknél magasabb szintű nyelvtudasra van szükség,beírták a bizonyitvanyaba, hogy be se járt,nem tudják leosztalyozni.A fiam arra hivatkozott,hogy pont akkor volt nyelvtanfolyam,ezért nem járt be,csak a tanárok ezt nem tudják.Ez még egy ok,hogy hazahozzam,mert milyen iskola az olyan,ahol nem tudnak ilyenről a tanárok?
Jelenleg a szunidot tölti Magyarorszagon a nagyszuloknel.Tavaly óta rákapott a fafaragasra.Az idén is sok időt tölt ezzel,ezen kívül állandóan a telefonjával játszik.Neha biciklizik, sétál.Focizik a szomszéd fiúkkal.Szerintem a cigarettára nem szokott rá,de régebben eszrevettem,hogy sárga a mutatóujja….de cigiszaga soha nem volt.Rászóltam,o ezt tagadta.Azota ezt már nem észleltem ezt,es cigiszaga továbbra sincs.Nagyon sokat beszélgettünk a drogokról, alkoholrol,tudja,hogy ezek rossz dolgok.Altalaban véve sokat beszélgetünk.
Jelenleg a nagyszülőknel van,akik védik,hogy azért ilyen a gyerek,mert akarata ellenére külföldre vittük.De azért ők is egyetértenek abban,hogy tanulni kell.Megis úgy érzem,hogy minket a férjemmel egyfolytában szidnak a gyerekeknek,a nagyobbik fiam meg is mondta ,hogy gyűlöl minket.En elmondtam a nagyszülőknel,hogy az nem tetszik neki,hogy itthon kontroll alatt lenne a tanulása,a koleszben pedig nem,ezért utál.
Mit csináljunk?

Tisztelt Doktorúr/Doktornő!

A problémám a halálfélelemmel kapcsolatos. Néha rám jön az “5 perc” amikor teljesen rosszul vagyok, remegek, pulzusszámom megnő és magam alatt vagyok a halál gondolata miatt. Konkrétan amiatt, hogy az élet véges, hogy van vége utána meg a nagy semmi/sötétség/ismeretlen. Már több éve meg van ez, de amikor előjön, annyira rosszul vagyok, hogy úgy érzem, segítségre van szükségem. Hogyan tudnám feldolgozni, elfogadni a gondolatot? A neten olvasott – “kezdj el élni és nem lesz probléma”, “csak az fél aki nem tud élni”,”ez így természetes, így van rendjén” – tanácsok jó reklámszövegek, de a problémát nem oldják meg.

Válaszát előre is köszönöm.