Tisztelt Doktornő!
Nekem olyan problémám van a házasságomban, hogy férjem elég szokszor berugik már nem kell neki hozzá a baráti társaság sem! Már nagyon szokszor vitáztunk emiatt, és idén májusban már zátonyra futott egyszer a házasságunk akkor a szüleim próbálták felnyitni a szemét h ez így nem jó és elfog veszíteni engem meg a 2 éves kislányunkat! Akkor megpróbáltam h adok az egésznek egy lehetőséget de minden csak 1 hónapig volt jó minden olyan lett mint régen! Most megint eljutottam arra a pontra hogy elég volt itt hagyom! De megint megigérte h visszább vesz csak ne hagyjuk el, meg a szüleim is azt modnják h adjak még egy esélyt! 5 éve vagyunk együtt aból 3 éve házasok vagyunk és már rengeteg ilyen igéretet kaptam! Nemtudom mi tévő legyek!!?? Valahogy úgy érzem hogy a szerelmem is elmúlt iránta a sok vita, harc miatt! Van még értelme ennek az egésznek vagy próbáljak új életet kezdeni! Egy régi szerelmem is előkerült és azt érzem vele sokkal jobb lenne minden!

Tisztelt Doktornő!
Nekem olyan problémám van a házasságomban, hogy férjem elég szokszor berugik már nem kell neki hozzá a baráti társaság sem! Már nagyon szokszor vitáztunk emiatt, és idén májusban már zátonyra futott egyszer a házasságunk akkor a szüleim próbálták felnyitni a szemét h ez így nem jó és elfog veszíteni engem meg a 2 éves kislányunkat! Akkor megpróbáltam h adok az egésznek egy lehetőséget de minden csak 1 hónapig volt jó minden olyan lett mint régen! Nem akarok ilyen életet a kislányomnak h itthon is ezt látja meg ha bárhova elmegyünk családosan akkor is az a vége h berúgik! Most megint eljutottam arra a pontra hogy elég volt itt hagyom! De megint megigérte h visszább vesz csak ne hagyjuk el, meg a szüleim is azt modnják h adjak még egy esélyt! 5 éve vagyunk együtt aból 3 éve házasok vagyunk és már rengeteg ilyen igéretet kaptam! Nemtudom mi tévő legyek!!?? Valahogy úgy érzem hogy a szerelmem is elmúlt iránta a sok vita, harc miatt! Van még értelme ennek az egésznek vagy próbáljak új életet kezdeni! Egy régi szerelmem is előkerült és azt érzem vele sokkal jobb lenne minden!

Jó napot kívánok. Szeretném tudni, hogy mit tehetek annak érdekében, hogy ne legyek már egyedül. 27 éves vagyok, szép és kedves az emberekkel. Mindenki szereti a társaságomat ezért nem is értem, hogy miért vagyok még mindig egyedül több mint 3 éve. Nagyon szerettem valakit, aki nagy fájdalmat okozott de már kész vagyok új kapcsolatra. Egy olyan helyen dolgozom ahol sok új embert ismerek meg nap mint nap és senki nem közeledik hozzám. Úgy érzem, hogy semmi célom sincs.

Kedves Cintia!

Párkapcsolati problémáimmal kapcsolatban szeretnék útmutatást, véleményt kapni egy szakembertől.

Több mint 1,5 évig tartó kapcsolat után, 1 hete szakítottam a volt párommal, életem szerelmével. Már elviselhetetlen, tiszteletlen és megalázó volt számomra a viselkedése. Szeret engem és én is őt, szeretnék vele lenni, mert egyébként, ha nincsenek konfliktusok, nagyon egy hullámhosszon vagyunk és szinte tökéletes minden, de így már nem tudok és nem is akarok vele lenni. 26 éves vagyok, ő 36. Előtte 1 komoly párkapcsolatom volt, 5 évig tartott és előtte sem voltam kalandor és laza ezekben az ügyekben. Ellentétben vele, aki előttem mindenkit megcsalt és 1 éjszakás kalandokba, szeretői viszonyokba is belement. Előttem rossz tapasztalatai is voltak, gyermeke másik szülője megcsalta, ezért lett anno vége köztük.

A szakítás fő oka az volt, hogy folyamatosan megsértődött, játszmázott, érzelmi zsaroláshoz folyamodott, visszatámadt, ha nem azt tettem és gondoltam 100%-ban, amit ő eltervezett és gondolt. Óriási teher és nyomás alatt voltam, sokszor már a saját akaratom, véleményem is elnyomtam, csak hogy ne legyen vita és veszekedés. Hónapok óta küszködtünk már problémákkal és én besokalltam.

A múlt hétvége és az utána történt események tették be nálam a kaput. Állítása szerint én megígértem, hogy a hétvégén, szombaton egy általa és a gyermeke által kedvelt programra megyünk, én erre nem emlékszem, csak hogy beszéltünk róla, de nem volt semmi konkrétum lebeszélve. Közben kiderült, hogy a ritkán látott, tőlem messze élő családom a lakóhelyemhez közel érkezik a hétvégén. Ezután én a családommal is szerettem volna időt tölteni, hiányoztak már. Nekem alapból sem volt kedvem a másik programra menni, ezt amikor felhozta, akkor nem említettem neki – mindig az ő akaratuk, kedvük számít és érvényesül, így az enyémből, mivel eltérő, óriási botrány lett volna -, de miattuk elmentem volna. Persze ezután voltam mindenféle hazug, mikor felhoztam, hogy nekem nincs kedvem menni, mert hogy én megígértem. Így az érzéseimet figyelembe véve, volt bátorságom és felhoztam egy köztes megoldást, hogy szombat késő du-ig, estig velük maradok, de találjunk ki és menjünk el egy másik programra, így velük is és a családommal is tudok időt tölteni jó kedvűen és így mindenki enged egy kicsit. Azt hittem, hogy a társam, partnerem lesz ebben és megoszthatom vele az én akaratom, kedvem is, és hogy ezt figyelembe véve kompromisszum képes lesz és látni fogja az igyekezetem, hogy lehet, hogy nincs kedvem az általuk választott programra menni, de mivel szeretnék velük lenni, így kitaláltam mást. Erre a reakció az volt, hogy megsértődött és elkezdett dobálózni azzal, hogy menjek csak nyugodtan már pénteken a családhoz, nem kell velük lennem, és hogy én már eldöntöttem, velük nem leszek, pedig tudom, hogy ők a megbeszélteket szeretnék. Tény, közben változott a helyzet és az én hozzáállásom, kedvem is. A szokásos, gyerekes, hisztis, infantilis, sértődött, negatív reakciója után meg végképp, elment a kedvem az egésztől. Ez után pedig még kértem is, legalább 8x, hogy beszéljük meg, tisztázzuk a helyzetet, de nem, mert egyébként is konfliktuskerülő. Egyébként meg én úgy gondolom, hogy a családommal nem minden nap és nem minden héten találkozom és egyébként is, nem vagyunk összekötve, összenőve, egymás nélkül is lehetne néha időt tölteni, szerintem ez természetes és egészséges – ha ezt így megmondanám neki, megint sértődés és hiszti lenne a vége sajnos. De ez nála, vele lehetetlen. Sokszor betegesen féltékeny és folyton a múlt béli kapcsolatom emlegette, bizalmatlan volt ok nélkül, örökké bizonygatnom kellett mindent. Ezen felül elvárta, hogy mindig, mindenhova együtt menjünk és a barátaimmal is csak úgy találkozzak és akkor, ha ő ott van. A telefonom, levelezéseim, hívásaim, emailjeim, online aktív életem is kontroll alatt tartotta, de ezt megelégeltem pár hónapja és jeleztem neki, hogy ez nekem rossz és megkértem, hogy ne tegye, mert ez engem nyomaszt és zavar. Nem azért, mert titkolni valóm van, soha nem hazudtam és sunyultam, hanem azért, mert folyton mindenbe belekötött. Pl. Miért így fogalmaztam a barátomnak – ez puncsolós, miért nem vele, együtt fogalmaztam meg a mondanivalóm – elvárja, hogy nélküle ne írjak másoknak, miért akkor írtam, mikor neki is – mert így nem rá figyeltem, stb. Így ebből is elegem lett és megkértem, hogy fejezze ezt be. Erre a reakció az volt, hogy megint megsértődött és jött a visszatámadás vállalhatatlan stílusban, hogy ezek után én sem fogok soha többet hozzányúlni a telefonjához. Ez engem nem zavar, sosem ellenőrizgettem, de a stílusa és a hozzáállása, hogy akkor most majd ő is kiszúr velem, érthetetlen számomra. Nem élünk együtt és az esti telefonhívását irányomba is ahhoz kötötte, hogy kikapcsoltam-e már a mobil netem és leléptem-e már a közösségi oldalakról, mert ha nem, akkor ő addig nem hív fel. Szerintem ez is egy érzelmi zsarolás, hisz csak akkor hív, ha kikapcsoltam az internetem, ha nem teszem meg, addig nem hív. Köztünk az is íratlan szabály volt, hogy ha telefonáltunk este és valamelyikünk lerakta, mert már alszik, akkor utána már nem éltünk közösségi életet az interneten. Ezt ő többször is megszegte és folyton ellenőrizgetett, fellépett még megnézni az aktivitásom, megnézte, hogy átment-e az üzenete, stb. Mikor számon kértem, megint csak a hárítás, sértődés, visszatámadás következett és sosem látta, ismerte be a hibáját. Ha nagy nehézségek és viták árán tudott egy picit engedni a szorításból, akkor utólag is minden apró kis részletről be kellett számolnom, hogy mikor, hogyan és kivel, meddig, mit beszéltem. Telefonhívásoknál percre pontosan mindennel el kellett számolnom. Ha megkérdeztem, hogy ezt miért kell, újból jött a sértődés, hogy jó, akkor nem kell és ő sem fog semmit mondani és ha megkértem, hogy ne tegye, akkor is ez volt a reakció.

Visszatérve az előzőhöz, a pohár akkor telt be, mikor egy számomra fontos, a gyermeke egészségével kapcsolatos kérdésemre nem válaszolt, mert előtte kiöntöttem a lelkem, hogy nagyon fáj a szívem és elkeseredett vagyok, nem a társam így, mert a konfliktus helyzetekben mindig besértődik, visszatámad, zsarol és magamra hagy. Ezután, mikor számon kértem többször és elmondtam az oldalam, belátta, hogy hibázott abban, hogy nem gondolt bele fordítva, de nem direkt csinálta, hogy nem válaszolt. Kérdezem én, hogy nem lehet egy fontos kérdésre válaszolni? És tudta, hogy fontos nekem a válasz, mert aggódtam és vártam a reakciót. Ezután és a folytonos alaptalan mentegetőzése, hárítása után már nem tudtam türtőztetni magam, a véleményem előtte is megmondtam, leírtam neki – persze, ami nem tetszett neki, pedig normális, de kemény és őszinte volt, persze ezen is csak megsértődött, ahelyett, hogy elgondolkozott volna rajta – aztán én gúnyosan, cinikusan kinevettem, mert ez már több volt a soknál és ilyen gyenge magyarázatot és mentséget hozott fel és megesküdött a gyermeke életére. Ezután elmondott mindenféle „szánalmas kis rohadt köcsögnek” – így, szó szerint – pedig előtte már tisztáztuk és ő írta le, hogy egyikőnk se használja a szánalmas szót a másikra, mert megalázó és a többiről még nem is beszéltem. Ez a stílus, hangsúly számomra megalázó és tiszteletlen, a viselkedése után meg végképp. Ezt már nem bírtam és másnap véget vetettem a kapcsolatunknak. Utólag beismerte, hogy dacból nem válaszolt – tehát direktből -, mert azt írtam neki, hogy nem a társam, pedig tényleg, őszintén így gondolom és ez nem az ő bántását szolgálja, ez a problémám és a rossz érzésem, amit vele kellene tisztáznom, de nem hagyja. Számára csak a saját érzései fontosak, a sértődése, a támadása, a zsarolása, a játszmázása.

Ilyenkor bennem óriási töréseket, csalódásokat, fájdalmat generált és a számomra méltatlan és nagyon bántó, tiszteletlen viselkedése után. Sokáig csak csendben tűrtem és elviseltem, de az utóbbi időben kiálltam magamért és sokszor megelégeltem, kiléptem védekezésből ezekből a szituációkból. Sokszor ezek ellenére, és utána sem bírt leállni és elkezdett hívogatni, üzengetni is, amikre ezekben a szituációkban sokszor nem tudtam és nem is akartam reagálni. Egyrészt nem akartam dühömben, fájdalmamban meggondolatlan stílust megengedni magamnak és rossz, bántó dolgokat mondani és írni, másrészt, egyszerűen ilyen bántások után még csak gondolni sem tudtam a személyére. Elmondtam neki ezt is, hogy ezekben a szituációkban ez nem ellene szól, kell nekem az idő és a távolság a higgadtságra, tisztán látásra és arra, hogy ne bántson tovább. Persze, ebben is én vagyok a rossz és ezt nem tudja elfogadni.

Tudni kell még azt, hogy ő a szüleivel és gyermekével él 1 házban. Szülei nem támogatják a kapcsolatunkat, folyton ostorozzák emiatt és mert kevesebbet van, vannak otthon. Teszik a megjegyzéseket és megnehezítik az életét, ami a mi kapcsolatunkra is sokszor rányomta/ja a bélyegét. Sokszor emiatt direktbe nem vigyáznak unokájukra vagy bosszantják a gyermekét is a megjegyzéseikkel. A másik nagy nehézség, hogy a gyermeke hiába múlt már el 10 éves, még nem történt meg a természetes, korához illő leválása és külön szobában sem, és egyedül sem alszik el. Nélküle szinte nem alszik, a nagyszülők fintorognak, negatív megjegyzéseket tesznek, ha nincs otthon, a gyermek a másik szülőhöz nem megy. Így ezek sokszor a mi magánéletünket, szórakozási szokásainkat is befolyásolták/ják. Így emiatt sokszor én is ezek szerint éltem és mondtam le dolgokról. Pl.: nem mentem el egy baráti összejövetelre, amire szívem szerint elmentem volna, mert ő nem tudott eljönni az otthoni akadályok, nehézségek miatt. Egyedül meg nem mehettem, még csak megkérdezni sem mertem, mert jött volna a zsarolás, támadás, bosszúállás.

Szeretjük egymást, szeretne velem lenni. A szakítás ellenére továbbra is keresi a társaságom. Nem mondtunk ki a szakítás óta folytatást. Péntekre egy közös, esti koncert volt megbeszélve, de ez utólag ismét meghiúsulni látszik, mert a gyermeke nem akar a másik szülőnél aludni, a szüleire hagyva pedig megint ostorozást kapna. De én fiatal vagyok, élni szeretnék még. Nem akarok, és nem fogok úgy élni, hogy ő mások akarata miatt és alapján él és cselekszik. És úgy sem szeretnék élni, hogy a családi háttere, nehézségei, önzősége, kisajátítása, féltékenysége miatt az én életem is kontrollálja, és teljesíthetetlen elvárásai vannak. Úgyhogy közöltem vele, hogy én egyedül is elmegyek a koncertre. Erre persze megint jött a zsarolás, visszavágás, hogy akkor legközelebb ő is egyedül megy buliba és egy szavam nem lehet. Pedig csak kikapcsolódni, szórakozni szeretnék – erre van most szükségem – nem ismerkedni.

Bármennyire is szeretem és szeretnék vele lenni – e dolgai nélkül -, nem tudok, és nem akarok továbbra sem ilyen nyomasztó és őrlő kapcsolatban élni, és megfelelni így és ilyen formában neki.

Tanácstalan és elkeseredett vagyok.

Nem tudom, hogy mit csináljak!? Bízzak, reméljek változást (már többször ígérte) vagy törődjek bele, hogy ennek így nincs értelme és engedjem el, örökre. Sokszor nem látja és ismeri el a hibáit és nem számít, hogy én mit szeretnék és hogy bánt engem ezekkel. Így kimerülök, pedig normálisan, felnőtt ember módjára igyekszem megoldani, kifejezni a konfliktus helyzeteket és az érzéseim. Sajnos ez is csak konfliktusgeneráló helyzet és rosszba fordítja át. Már önfejlesztő és párterápiás megoldásokon is gondolkoztam. A párterápiára csak elutasítást kaptam, mert ő nem beszél az érzéseiről idegennek. Magában az én kezelésem, fejlesztése pedig nem gondolnám, hogy elég lenne, hisz nagy részben ő kell ehhez, maximum az elengedésében segítene!

Remélem és bizakodom, hogy tud jó tanácsokkal szolgálni.

Köszönöm segítségét és válaszát.

Tisztelt Doktornő!
Férjemmel 14 éve vagyunk együtt.Ő34 éves én 38.Van egy 9 éves lányunk. Amikor megismertem ő szűz volt,nekem elött 2 kapcsolatom volt de csak eggyel volt szexuális.Ő ezt nem tudja feldolgozni a mai napig.Úgy érzi,hogy én mindenen túl vagyok és ő nekem nem tud újat nyújtani. Pedig nincsenek gondok az ágyban.Egy dolog nem megy amit szeretne a popsiba.Próbáltuk de nem jó nekem.De azon kattog 14 éve hogy mással biztos jobb volt minden.Ez már a mindennapokra is kihat és szerinte nekem kéne tudnom erre a megoldást,hogy ő ezen túl legyen agyilag és lelkileg.Igy én azt érzem, hogy én vagyok az oka az ő lelki bajánk.Folyamatosan bizonygatom,hogy vele minden rendbe van.Nagyon szeretem őt.Hogyan tudnék segíteni ezen a fura állapoton?Segítő válaszát előre is köszönöm. Brigitta

Facebookon ismerkedek lányokkal, tök jól megy az ismerkedés, majd később begurulok, mert azonnal akarok mindent, nem tudok várni türelmetlen vagyok ,régen nem volt ez a baj. Kb 1 éve van, mióta így nincs munkám, nincs elfoglaltságom ,csak folyton ezen a facebookon vagyok, és keresgetek lányokat,mert keresem a boldogságot,de a türelmetlenségem folyton akadályoz ebben. Tudnak e segíteni amivel az akaratom , önuralmam, türelmem erősebbé válik, és akkor így elérhetem az áhított célomat. Válaszukat előre is köszönöm.

Tisztelt Pszichológus Asszony!
7 éves kislányommal megromlott a kapcsolatom. Nem akar megölelni engem, beszélni sem velem, mert el kellett mennem rövidebb időre külföldre dolgozni, hogy tudjam őt eltartani, mert egyedül édesanyám segítségével nevelem őt, de anyum sajnos ellenem fordította gyermekemet, mert egy ilyen korú gyermek nem tudja még egyedül azt mondani, hogy anya ne gyere vissza lakni a mamához azaz anyumhoz csak rövidebb időre nyaralni. Teljesen elhidegült tőlem a lányom, és anyummal megromlott teljesen a kapcsolatom. Ő nem akar egyedül maradni, mert apum meghalt, és a lányomat akarja elvenni tőlem. Mit tegyek? Kérem segítsen. Várom mihamarabbi válaszát.
Előre is köszönöm.
Tisztelettel
Glázer Szilvia

Ennek a kislánynak mi baja lehet? Kiváncsi vagyok
Pszichológus véleményét kérném.
A liberális gyereknevelés következménye?
Nárcisztikus kislány?
manapság mondjuk ez mindennapos. Kislány karddal hadonászik.

https://www.m.youtube.com/watch?v=VLfPd1l1wPg

https://www.m.youtube.com/watch?v=Xu0L10-Tb70&t=181s

Kedves Doktornő/doktor úr!
Azon gondolkozom, vajon igazi szerelem volt-e, amit a volt párom érzett irántam?
Négy hónapig voltunk együtt. Hamar megszerzett, nagy elánnal udvarolt, miután összejöttünk, szinte megállás nélkül ölelgetett, csókolgatott, apróságok terén újra és újra meglepett, de nem is azt a túlzásba vitt “műudvarlást” kell elképzelni – őszinte szeretetet, kötődést éreztem rajta, és elhihetik, jól meg tudom már ezt állapítani, mert volt szerencsém jó párszor mindenfajta (valódi és ál) szeretethez…
De a nagy dolgok, élettervek terén semmilyen szinten nem tudott alkalmazkodni hozzám. Debrecenből Pestre költözhetett volna, mindene meglett volna hozzá (munkalehetőség, lakhatás stb.), de ő nem tudott és nem is akart elszakadni a családjától, a debreceni munkahelyétől, és attól a meggyőződéstől, hogy Budapest rossz hely, és ő nem akar ott élni. Egy ideig úgy volt, én költözöm hozzá, de ez nekem rettenetesen sok áldozattal, kényelmetlenséggel és kockázattal járt volna, így végül Ő(!) mondta, hogy ne tegyem, váljunk szét, még ha oly nagyon fáj is.
A kapcsolatunk alatt sokszor éreztem kisebb dolgokban is, hogy nem megértő a problémáimmal, fájdalmammal kapcsolatban. Ha megbántott valamivel és elmondtam neki, csak hallgatott, vagy azt hozta ki belőle, hogy még ő az, akinek most rossz kedve lett… de nem mindig volt ez így, volt, amikor egyből beismerte, hogy hülyén csinált valamit, és minden jogom megvan a haragra. Aztán a fürdőszobai tükörre írta, hogy bocsássak meg… ez egyfajta frappáns lépés volt tőle, nem az, amire a legjobban szükségem volt, de mégis tudtam értékelni.
Szóval nagyon vegyes volt, hogy mikor tudott áldozatot hozni értem és mikor nem, mikor tudott szembenézni a saját hibáival és mikor nem. De ez, hogy inkább elengedett, mint hogy megoldjuk a távolság-problémát (úgy is, hogy én a végén már megmondtam neki: nem érdekel semmi, költözöm hozzá, mert a lényeg, hogy vele legyek!), ez teljesen összezavar, és nem tudom eldönteni, melyik az oka: az, hogy annyira szeret, hogy inkább elengedett, vagy épp az, hogy sosem szeretett igazán?
Vajon ennyiből önök meg tudják állapítani? Előre is köszönöm…

Ha jártam egy oks-s képzésre 2 évig, de nincs meg róla a papirom mert vizsga előtt kiiratkoztam, mert felidegesitett és elegem volt az életből és nem gondoltam át.
Akkor beirhatom az önéletrajzba hogy elvégeztem? Vagy mondhatom állásinterjún. A bizonyitványt nem tudnám bemutatni azt meg gondokom kérik, lehet hazudni? Csak jó lenne beleírni, mert jól néz ki ha nem csak az érettségi van ott. Attól függ elkérik e a iskolai papírokat.

Jó napot kívánok, nem tudom hogy miért van ez hogy mindent elsiettek és elfuserálok, csak azért hogy legyek túl rajta, és mindig siettek valahova, az agyam pedig ezerrel pörőg állandóan a segítséget szeretném kérni hogyan változztassak ezen ? Köszönöm előre is!

napi szinten vannak extra kiütéseim,néha begyorsúl a szivem,fulladok ,félek.Az extra kiütések kb 1 hónapja jelentkeztek.Voltam kardilogián 24 órás ekg -n azon az eredmény 1% alatti extra kiütések voltak.Kaptam concord tablettát ,valamint szedek nyugtatót frontint ,sertagen tablettát irtak fel attól nem voltam jól.KÉRDÉSEM AZ LENNE HOGY EZEK AZ EXTRA KIÜTÉSEK VESZÉLYESEK -E mert nagyon félek.

Jó estét. Egyre jobban eluralkodik rajtam ez a betegség. Lassan ott tartok hogy a lakásból se megyek ki. Van 2 gyerekem,meg akarok gyógyulni. Segitsen kérem,hogy küzdjem ezt le ha mennem kell valahova,rögtön szorongok,furcsa érzésem van. Köszönöm a választ

Jó napot doktornő!

A páromról lenne szó és arról hogy miket csinál. Fél éve vagyunk együtt az első 3 hónap még viszonylag jó volt akkor még boldogok voltunk szerettük és tiszteltük egymást. De már a kapcsolatunk elején is voltak gondjai az itallal. Akkor még csak ritkán ivott vagyis próbálta magát visszafogni kizárólag azért hogy nekem megfeleljen. Tudtam én már akkor hogy iszik meg cigizik amikor ismerkedtünk. De hát ugye ahogy lenni szokott megígérte hogy leteszi a cigit is meg a piát is. Voltak már olyan húzásai hogy éjszakánként járt hozzám haza ittas állapotban.. De akkor még nem napi szinten csinálta hanem csak néha. Azota nagyon sok idő eltelt a kapcsolatunk is megromlott mondhatni már menthetetlen. Én tudom és érzem is hogy a párom már nem szeret engem kizárólag csak a szexért van még mindig mellettem. Meg már egyáltalán nem érdekli a kapcsolatunk azt mondta ez már úgysem lesz jobb úgyis mindig veszekedünk ha nem a cigi miatt akkor azért mert iszik vagy a munkamániája miatt. Mindig van valami amin veszekedek vele. Mert én szoktam kiabálni vele. Ő nem veszekedős típus csak én. De ami sok az már sok. Semmibe vesz engem őt nem érdekli semmi más csak kizárólag a munka a cigi meg a sör. Már minden nap iszik úgy mint régen mint amikor nem ismert. Egyszerűen nem birok vele teljesen kikészít. Nem hajlandó megváltozni tenni azért hogy a kapcsolatunk jó legyen. Ő már nem akarja ezt az egészet. Azért is iszik minden nap. Nagyon durva amiket csinál. És még csak 23 éves es már egy alkoholista. Nem tudok mit tenni ő nem változik meg soha. De az a baj hogy én még mindig szeretem és reménykedek abban hogy egyszer megváltozik de ő nem is akar megváltozni senkiért és semmiért. Neki tetszik ez az életmód amit folytat. Úgy látom rajta hogy élvezi ezt. Mert ha nem szeretne így élni akkor már változtatott volna magán. Tudom itt csak egy megoldás létezik mégpedig az hogy elhagyom őt. Mert abba biztos vagyok hogy ő velem nem fog szakítani már csak azért sem hogy legyen kivel szexelnie ha úgy hozza a kedve. Mert ő szex nélkül nem bír ki egy napot sem. Mindig azt nézi hogy neki legyen jó önző módon. Az hogy én mit érzek meg mit akarok az hidegen hagyja. Csak akkor tud velem kedveskedni ha akar valamit. Nem tudom mit tegyek de nem birok igy mellette lenni hogy minden nap azt kell nézzem hogy iszik. Ha iszik akkor jobb ha hozzá se szól az ember mert nagyon durva. Még soha nem nyúlt hozzám egy újjal sem de nagyon félek hogy egyszer megteszi. Szeretnék kilépni ebből a kapcsolatbol de nagyon nehéz nincs bennem akaraterő. De ha mellette maradok akkor meg fogok bolondulni mert kikészít teljesen. Őn szerint mi lenne a jó megoldás?

Tisztelt Cím!

Jövő héten lesz a válással kapcsolatos első tárgyalás, amit már nagyon várok, mert elég sokat szenvedtem a házasságomban.
A kérdésem, azzal kapcsolatos, hogy megismerkedtem egy férfival egy társkereső oldalon, amikor levélben megkeresett, akkor még férjnél voltam, de ő tudta ezt mert megírtam neki. Egyszer úgy nézett ki, hogy létrejöhet a személyes találkozás, de nem jött el, írtam sms-t, akkor elnézést kért de ő úgy gondolta mégse lenne jó, akkor már beadtan a válást ő tudta de mégse jött el, pedig azt is mondtam, hogy csak 1 egyszeri találkozás lenne. Utána írtam neki, hogyha nem akar tőlem semmit, akkor én szakítottam vele. Elkövettem azt a hibát, hogy utána még többször írtam neki egy ilyen beszélgetős oldalon, amire hol választ, hol nem. Ha személyes, kettőnket érő kérést teszek fel, akkor nem válaszol, csak megnézi. Ha nem személyest akkor általábban válaszol.
Azt mondta, hogy ő 4 éve egyedül él és nagyon unja és nincs ideje évekig várni rám.
Azon a társkeresőn ahol találkoztunk, többször láttam, hogy ismerkedik és akkor hetekig semmi, és mindig van egy pont, hogy új érzem valami nem sikerült, mert utána mindig elkezd érdeklődni az oldalam iránt, tehát visszatér az én oldalomhoz. De vajon, miért? Már vagy több tucat nővel megismerkedhetet, akkor miért jön vissza? Olyan különlegesnek tart, talán azért vagy nem tud dönteni? Én 2 hónapig leveleztem és néha beszélgettem vele, én mindig úgy éreztem, hogy szeret velem beszélgetni. Minden alkalommal azt mondta, hogy nagyon tetszek neki, így is köszönt el mindig.
Tudom az volt a baj, hogy nem tudott velem személyesen találkozni, mert férjnél voltam.
Tavaly vált el, és nagyon megsinylette a válást, én megértettem, még sajnáltam is. Azt kértem tőle, ha elváltam találkozon velem, ebbe beleegyezett. Megkérdeztem azt is tőle, ha egyedül lennék találkozna velem, igent mondott.
Most azt várhatja, hogy elváljak és akkor vajon találkozna velem?
Nekem ő pont megfelelne, mert minden tulajdonsága egyezik amit én kerestem egy férfiban. Mondtam neki legyünk barátok, abba is beleegyezett.
Amikor volt a születésnapom egésznap nem írt sem barátként, sem idegenként, sem ismerősként, de amikor megosztottam vele egy olyat, hogy az ő vezetékneve változtatta meg az életemet, és ő akit a legjobban szeretek, ez egy ilyen tesztben jött ki, akkor még éjfél előtt végre megköszöntött. De nem értettem, miért nem lehet ismerősként vagy barátként megtenni.
Az interneten árulja az egyik házát és kocsiját, ott is szegény kicsit bénázott, mert nem sikerült megosztania, és mondta nem ért hozzá, akkor felajánlottam segíttek neki, megköszönte, de nem kérte, hogy segítsek. Múltkor írtam neki, hogy vigyázzon az utakon, mert elég sok a baleset, akkor megköszönte, hogy aggódok érte, és megígérte, hogy figyelmesen vezet. Tudom, nem kéne ennyit foglalkoznom, csak nem tudok lemondani róla, nekem nagyon bejön, mint férfi.
Csak azt nem értem, hogyha terhes neki, akkor miért nem írja le. Sajnos nekem nagyon tetszik, szinte már szerelmes vagyok bele, (mindig nagyon kedves, aranyos, aggódó volt velem, ha beteg is voltam akkor is mindig éreztem, hogy mellettem áll, igaz csak messziről és érdeklődött, hogy hogy vagyok) és szeretnék velem majd válás után személyesen is találkozni, ismerkedni.
Amikor ő is beteg volt, én is ezer százalékkal mellette voltam, ha volt valami más gondja vagy csak el volt keseredve, akkor is mindig bíztattam, tanácsot adtam és elfogadta és még meg is köszönte. Akkor, nem értem, hogy mit akarhat?
Egy ismerősöm azt mondta, hogy füllentsem neki azt, hogy már túl vagyok a váláson és szabad vagyok, hogy lép-e vagy nem? De mondtam neki, hogy én nem szeretném így átverni, mert ez nem lenne szép tőlem, meg mi van ha mégis lép, és akkor rájön, hogy hazudtam neki és akkor biztos, hogy elveszítem az utolsó esélyt is, hogy találkozon velem.
Nekem nagyon hiányzik, de nem írhatom le, nert úgyse válaszolna rá semmit.
Eddig nem sikerült sajnos elfelejteni, pedig megpróbáltam már mással is ismerkedni, de nem ment. Én mindig úgy éreztem, hogy ő szeretne engem megismerni, csak addig nem akar amíg szabad nem vagyok, régimódi felfogású, ilyen vagyok én is. Az érdeklődési körünk is szinte ugyanaz, egy-két eltérés, ha van benne. Lehet, hogy engem keres, de az is lehet, hogy nem. Sajnos nagyon elbizonytalanított, hogy nem értem mit akar tőlem, most kellek neki vagy ne?
Kérem, adjon tanácsot, mit tegyek reménykedjek, abban, ha elváltam mégis megvár? Igaz azt mondta nem tud rám évekig várni.
Úgy érzem nagyon szeretne egy nőt maga mellé, de mintha bízonytalan is lenne, mert amikor kudarc éri nagyon elkeseredik.
Igaz, én abban reménykedek, hogy egyszer csak ráeszmél, hogy miért is keres más nőt, hiszen már megtalálta( vagyis engem) akit keresett, de tudom ez hiú ábránd, de ha hisszünk benne talán egyszer összejön.