Kedves doktornő!Tanácstalan vagyok, a jelenlegi párommal 3 hónapja vagyunk együtt,tudom nem sok de eddig minden olyan jó volt,9 év van köztünk ő 33 én 24. ő is és én is egy kapcsolatból léptünk ki ő egy 8 évesből én egy 2 évesből.Nekik volt kutyájuk.Mindig mondta hogy csak a megszokás a kényelem és a kutya miatt van még vele,már régóta nem boldog már rég ki kellett volna belőle lépni.Amikor szakítottak mindenki azt mondta jól döntött, ő is azt mondta én egy esély vagyok hogy újra boldog lehessen,megmentettem egy rossza kapcsolattól.Az albérletben mindent ott hagyott az exének és a kutya is maradt.Egyre többet aludtam nála, nagyon jól elvagyunk, egy hullámhosszon vagyunk,már oda költöztem hozzá, elhozta a kutyát többször is de látta rajtam hogy nem nagyon vagyok oda érte,én elmondtam neki hogy nem a kutyával van a gond,szeretem őket,hanem az hogy tudom az exével közös kutya.De mondtam hozza el nyugodtan, de ezután nem hozta el.Majd minden jó volt,megvoltunk de észre vettem rajta hogy valami nem oké,hát rékérdeztem.Azt mondta hiányzik a kutya neki,nem tudja őket elengedni,az exének is van egy kapcsolata,és azt mondta ha látja őket zavarja, nem tudja miért van ez.Tudni kell hogy mind a négyen egy helyen dolgozunk és szinte elkerülhetetlen hogy ne fussunk össze. El ment egy pszihológushoz is aki azt mondta neki,vissza vezethető a gyerekkorában ért csalódásra hogy már fiatal korában egyedül élt,a szülei elváltak, és most ugyan azt éli át mintha a családját vesztette volna el.Megkérdeztem hogy vissza menne-e az exéhez, annyit mondott hogy hú hát ahhoz nagyon sok mindennek kellene változni.Szereti de nem tudja milyen szeretet,de engem is szeret,de nem tud 100%-ot adni nekem, annyit amennyit én neki,és ezárt azt érzi hogy ezzel bánt és nem akarja azt hogy azt érezzem kihasznál és egy pótlék vagyok. Egy hete elköltöztem tőle,mert időt kért azt mondja hiányzom és rossz neki hogy nem vagyok vele,de tényleg kell egy kis idő neki átgondolni mindent ,sok kérdés van a fejében amire nem kap választ,nem tudja hogy még nem zárta-e le,milyen szeretet ez amit érez iránta,miért zavarja ha látja az exét a mostani párjával,hiányzik neki a kutya.Én mondtam neki hogy tudtam hogy nehéz lesz, elfogadtam 8 év nem kevés idő, engedje hogy segítsek,de egyszerűen makacs,nagyon.Azt is megkérdeztem hogy amikor velem van gondol-e az exére, azt mondta nem egyszer sem csak akkor rossz érzés amikor látja,de nem tudja miért.Így most nem tudom mi van,azt mondja szeret és hiányzom neki de akkor miért nem engedi hogy mellette legyek és segítsek,úgy nem lenne könnyebb elfelejtenie?Lehetséges hogy azt mondja vége,őt szereti és vissza megy hozzá?Nagyon sokat segítene az ön véleménye.Előre is köszönöm!

Jó napot kívánok férjem depressziós 4honapja gyógyszert is szed,de édesanyja állandóan idegesíti az ő problémáival és emiatt nem tudunk békességben élni annyit mondom hogy ne vegye fel a problémáit de ő egyszerűen töri össze magát mit csináljak ?az anja csak örökké neki panaszkodik..

Szerelmem, aki férfi, inkább nő lenne. Régóta foglalkoztatja a transzneműség. Erről én is tudok. Közel két éve vagyunk együtt, gyakran volt eddig is téma, de nem került jobban előtérbe és nem is tudta, mit akar. És feszélyezte is jellemzően a téma, zavarban volt, szégyellte, nem tudta hová tenni. Pár hónapja jár egy transz csoportba, egyszer én is voltam vele. Barátságok alakulnak neki, már szűkebb körben is összejár a csoportból valakikkel, elfogadóbb magával, többet beszélgetünk, jobban kiélné a személyisége ezen részét. Nem tudja, nem tudjuk, mi lesz a jövőben, hova fejlődik ez. Én kétségbe vagyok esve, úgy érzem, elveszítettem, illetve szerintem én ehhez nem vagyok elég elfogadó. Rémült vagyok.

Amióta ki fogtam egy jóképű férfit azóta mindenki olyan furán nézz rám minthogyha más bolygóról jöttem volna ??Úgy értem hogy én egy szürke kisegér típusú lány vagyok ő pedig az a tipikus pasi mint “Christian Grey” a Szürke ötven árnyalatából!!

Tisztelt pszichológusnő!
Párommal anyagi problémák miatt ideiglenesen (3-4 hónapra) édesanyámhoz költöztünk. Természetesen nem ingyen, de így mégsem fizetünk albérletet, csak az ő rezsijét is átvállaltuk, plusz egyébként is támogatom rendszeresen anyagilag, mivel annyira eladósította magát, hogy enélkül nem is tudná fizetni a dolgait.
A problémám az, hogy mielőtt elköltöztem tőle, azelőtt is rendszeresen zsarolt érzelmileg, hogy mozgássérült (el tudja látni magát, közlekedni is tud egyedül, de akkor is beteg), és nem akarta, hogy elmenjek. Most, hogy visszamentünk ideiglenesen, napi rendszerességgel páromat szidja nekem, természetesen csak négyszemközt, neki nem mond egy szót sem, sőt, előtte úgy tesz mintha minden rendben lenne, és kedvelné. Párom persze érzi, hogy nincs minden rendben, és ő is nekem mondja a problémáit anyuval kapcsolatban.
Elég gyakran érzem magam két tűz között, és frusztrál, hogy én próbálom elegyengetni a dolgokat, próbálok mindkettőnek megfelelni, kedvére tenni, próbálom a ki nem mondott problémáikat közvetíteni a másiknak, hogy “talán ez a gond, talán ezt vagy azt kéne csinálnod” de már úgy érzem a lelkemet megették, főleg anyu, és még csak 1 hónapja vagyunk nála. És közben mosolyognak egymásra, engem meg az őrületbe kergetnek. Fogalmam sincs hogy kezelhetném ezt a helyzetet úgy, hogy közben ne menjek rá lelkileg. Nem szeretném, ha összevesznének, nem bírom a stresszt magam körül, én is beteg vagyok (sclerosis muliplexem van).
Úgy érzem a fő bajom anyuval van. Talán csak azt akarja hogy vesszek össze párommal, és újra nála lakjak, újra el tudja venni az összes fizetésemet, mert azt használja ki, hogy lelkileg meg idegileg már fáradt vagyok, és tényleg nem bírom elviselni ha veszekszik velem, és inkább ráhagyom a dolgokat, csak hagyjon békén. Biztos, hogy én sem vagyok hibátlan, senki sem az de úgy érzem, hogy nem érdemlem meg azt sem amit régebben végigcsinált velem (mindenről be kellett számolnom, minden pénzt oda kellett adnom, ennek ellenére úgy beszélt velem, ahogy nem sokan beszélnek a gyerekükkel), és azt sem érdemlem, amit most csinál. Tényleg mindig, minden ellenére próbáltam neki segíteni, fizikailag is, anyagilag is, mellette voltam, miközben nővérem már szóba sem áll vele. De mintha egyáltalán nem is értékelné.
Nem tudom, mit kéne tennem, hogy kezeljem anyuval ezt az egész problémát, és hogy kéne lekommunikálnom velük a mostani helyzetet, és hogy bírjam ki ezt a pár hónapot.
Segítségét előre is köszönöm!
Kriszti

Tisztelt Doktornő!

Januárban kezdődött nálam egy ördögi kör, amiből nem tudok kikecmeregni. Tavaly két hegyű billentyű elégtelenséget diagnosztizáltak nálam, de felvilágosítottak, hogy semmi probléma nincsen, évente kontrollvizsgálat mellett semmi más teendőt nem igényel. Januárban nagyon megfájdult a hátam és sehogy sem akart elmúlni. Interneten kutakodtam és mindenhol azt írták infarktus lehet. Onnantól kezdve elindultam a lejtőn, pulzus, vérnyomás mérés napi szinten több alkalommal. Jöttek éjszakai pánikrohamok heves szívdobogással 140-160/perc, halálfélelemmel szorongással. Ezek után napközben is rosszul voltam ugyanezen tünetek társultak ájulásérzéssel, gyengeségérzéssel. Háziorvosomnál is rosszul lettem, ő rögtön a sürgősségi osztályra küldött az infarktus kizárására, mivel nagyon rossz EKG-t produkáltam nála. az infarktust kizárták a sürgősségin, kaptam beta blokkolót, ami 3 hét alatt elmulasztotta a tüneteket. kardiológiai kivizsgálás is megtörtént, a billentyű hibán kívűl nem találtak semmit. Ezután kb. 2 hónapig tünetmentes voltam. Majd egy alkalommal a szaunában jött ismét a rosszullét, ugyanúgy heves szívdobogás, ájulásérzés , halálfélelem. A tünetek ismét napközben is fennáltak, a halálfélelem már állandóan a fejemben volt, szorongásos tünetekkel. ez után 5 hétig szédültem, majd egyik hétvégén olyan rosszul lettem, hogy amikor felálltam öklendeztem, ájulásérzésem volt, zsibbadtak a kéz és lábfejeim és az arcom is, szédültem, enni 4 napig nem tudtam semmit. Neurológiai kivizsgálás megtörtént, koponya mr negatív, az orvos azt tanácsolta hagyjam el a 12 évig szedett fogamzásgátló tablettát. Jelenleg orbáncfű teát iszok napi 1 csészével 4 hete. A hátfájás megmaradt, de azt porckopással és gerincferdüléssel, illetve az ülő munkával magyarázzák. Jelenleg volt egy kb 20 napos panaszmentes időszakom, most deperszonalizáció jelentkezett több napja, amit szorongás, félelem kísér. A tünetek általában a menstruáció előtti, alatti és utáni pár napban jelentkeznek főként. Szeretném kérni a segítségét, hogy hogyan, milyen terápiával lehetne segíteni a fenti gondon, mivel ahogy egy tünet elmúlik, azonnal jön a másik. Ettől már sokszor a hangulatom is nagyon rossz, nem érzem jól magam a bőrömben, sírógörcs kerülget. Van egy 2 éves kisfiam és szeretném visszakapni a régi életvidám önmagamat, hiszen vele sem tudok már úgy foglalkozni, ahogy régen. Várom szíves válaszát!

A pszichológusok gyógyitják is a mentális betegséget?
Gyógyulás alatt azt értem hogy van mondjuk borderline személyiségzavarom és az a terápia hatására teljesen elmúlik, begyógyul mint a megfázás. Elmúlik az összes tünete örökre.
Én azt várom el a pszichoterápiátol hogy kigyógyuljak a pszichés zavaraimból azzal hogy eljárok egy pszichológushoz, nem azért vannak?. De ezek szerint amiket hallok, csak agymosás és csak arra jó hogy megismerd magad és elfogadd a személyiségzavarod, skizofréniád és élj vele együtt csak boldogabbab. Néha szedjél rá gyógyszert. de a gyógyszer se gyógyítja meg mint a megfàzást.
A pszichoterápia nem fogja megváltoztatni a szüleimet akik szintén mentális zavarokban vannak alkoholista, agresszív.
Valaki tájékoztatna hogy a pszichoterápia mire jó? Ezek szerint semmire. Ha nem gyógyítja a betegséget akkor fölösleges.
Depresszióra elhiszem hogy használ, arra használ a kineziológia, placebós gyógyítás, théta varázslat. Bármi.
Mit tud adni egy pszichoterápia? Csak azért kérdezem mert megfordult a fejemben ez a módszer a pszichoterápia?

Tisztelt Szakértő! A lányom 11 éves, és nagyon küzdünk a kiskamaszkorral. Dühkitörések, hisztik, világgá akar menni… Mi négy évvel ezelőtt költöztünk külföldre, ahol egyébként nagyon szeret, de az otthon hagyott cicájának a hiánya még mindig visszatérő probléma. Arra gondoltunk, hogy ennek megoldására vennénk neki egy kiskutyát, aki lehetne az itteni legjobb barátja. Ezzel kapcsolatban szeretném a tanácsukat kérni, hogy ez megoldás lehetne-e erre a problémára? Válaszukat előre is köszönöm!

Üdv,
utazás közben megismerkedtem egy 9 évvel fiatalabb férfivel, és üzeneteken keresztül kezdtük megismerni egymást, egyre intimebb és hevesebb dolgokat küldtünk egymásnak, gyakorlatilag online szexeltünk. Többször megbeszéltünk személyes találkát, de ő mindig valamilyen indokkal lemondta. Most három hónap után megírta, hogy újra megpróbálják a régi barátnőjével, de mivel nagyon sokat jelentek neki, szeretné tartani a kapcsolatot, sőt találkozhatnánk személyesen is. Mi lehet az oka, hogy látszólag megőrült a szenvedélytől, egy szavába került volna, hogy találkozzunk, mégsem tette meg? Ilyen férfivel még nem találkoztam.
Köszönöm a választ előre is!

mostanában tul sokat veszekszünk afeleségemel őaztmongya azért mert féltékeny vagy ok ezigazis deszerintem nem ezazigazi oka hanem az hogy sokszor van ojan amikor ő elmegy abarátokhoz és az apjához denekem azt mondja hogy 2 ora mulva ithonvan és mégsem én meg szoktam kérdezni hogy holvolt és mért nem jőt amikora monta és ez sajnos sokszorvan hogy ijet mond hogy jővők ésnem énezért szoktam mekérdezni éseből őszeveszünk hogy én nekorlátozam meg nekérjem számon holvolt csak sokszor látom hogy nem ojan mitamijen szokot és mikormeg kérdezem semi baja azt mondja csakha bárki telefonál neki azonalmegy és nemakorjőn mikor mondja és van 3 fiunk és nem szeretném elveszteni a családot és még azt mondta hogy nehivjam hogy holvan mert beszélget csaksajnos ez minden napos ésénezt nem szeretem ő azthiszi hogy korlátozom csak agodok és szeretem és kértem hogy változtason ezen ez azénhibám lehet vagy azővé de nem mondelsemit másokal jolelbeszélget ithon velünk nem pedig érezők hogy szeret sajnos neki márcsak apjavan és beteg atesoja énis segiteknekik de nem mindenap vagyokot náluk az aszony viszont igen és kérdezem hogy menyeke vele ne mit beszéltetek semit akor miért voltál ijen sokáig mert apám ésez nekem rosz sajnos azapukája van hogy tőbet iszik értem hogy segitnekik ésamikor meg kérdezem mért hazuc hogy jősz mingyárt neki ez természetes éső aztmondja nem hazudik mert beszélgetnek deez másnális igy van bárhovamegy van egy férfi akire féltékeny vagyok mert mikor jőn hozánk akor ővele kedves mosojognak hüjéskednek éskérdeztem tőlehogy miértjőn ide mikor nem vagyok othon csak beszélgetni és kérdeztem van kőztetek valami üvőltvemontanincs ésmikor emlitem apéldát ideges lesz és ingerült és ujra őszeveszünk őn szerint ez azértvan mert féltékeny vagyok pedig kértem hogy nemleszigyjo deő aztmondja neféltékeny kedjek de nem kapok választ ara hogyezt mért csinája és nem mondjael hogy megtudjuk beszélni és ebekérnék tanácsot mit kéneteni ijenkor

Üdvözlöm

Egy olyan problémàm van hogy a mostani párommal 3 hónapja jöttem össze. Van 2 gyereke. 3 és 5 évesek. Amíg nem jöttem az életükbe ,együtt aludtak. A párom próbál változtatni de nem nagy sikerrel. Minden nap addig altatja őket amíg ő is elalszik. 3 hónap alatt többször mondtam neki hogy meséljen mesét és jó éjt. Szinte alig van időnk egymásra, és frusztráló a helyzet hogy minden nap egyedül kell aludnom.
Mit tegyek? Úgy érzem a pàromnak jó így.

Üdvözlettel
Tomi

Tisztelt Doktor Ùr! 61 éves vagyok, 4 éve házas a második férjemmel aki 5 éve özvegy,és 63 éves. Részemröl szerelmi házasság Volt. Részéröl probléma megoldás. 5 éve élek külföldön, a fiam után jöttem ki, férjem 32 éve él Németországban. Rendkivül boldogok voltunk, hogy egymásra találtunk. èn igen érzékeny, törödö, gondoskodo, életet szertö és akaró nö vagyok. 4 részmunkaidös állásom van, mindenütt szeretnek és mindenütt megfelelek. Férjemnek vannak a munkahelyén, problémái, elsösorban emberi gondok. Eleinte azt hittem, gyászol még, azért nem csinál az ég világon semmit otthon, és nem érdekli semmi a számitógépen, telefonon, Tabletten kivül. Semmit Sem csinálunk közösen, nics közös életünk, Havonta egyszer “megsétáltat” egy parkban, ahol vigyázni kell, le ne lépjek a füröl, mert koszos lesz a cipöm. Mindent megpróbáltam hogy élhetöbb élet legyen számomra, de sorra kudarcot vallottam. Nem képes emberekkel közelebbi kapcsolatot tartani, és nem is akar! Belefáradtam, a váláson gondolkodom. Ö tudja, hogy elég kiszolgáltatoott helyzetben vagyok, nincs hova mennem. Egyre gyakrabban parancsol kiabálva rám, ha ellentmondok valmiben neki. Csak az ö igaza lehet, mert itt él régóta. Menekülhetnék vagyok gyakran. Nem tudom mit tegyek. Kérem segítsen válaszával, tanácsával! Egyénke´nt jól megtalálom itt külföldön a helyem, csak egyedükl vagyok. Elöre is köszönettel: Murzsa Zsuzsanna

10 evig nem foglalkoztam a belso csaladi konfliktusokkal. Korabban, fiatal gyerekkent s egyetemistakent a bekito szerep jutott nekem, sokat hallgattam es figyeltem legkisebb gyerekkent.
Testvereim 14 eve haragban allnak egymassal a sogornom miatt (elvileg) es ez egy darazsfeszket epitett ki az evek soran a csaladban. A ket testverem nem tud meglenni csaladostul egy legterben. A szuleim idosek, szeretnek egyutt latni a csaladot. Ram jutott a szerep (erzelmileg be lettem fuzve), hogy hozzam ossze a csaladot, de erzelmileg most mar feltem magam, a maganeletem tragikus tortenet (tek), s ugy erzem sokat koszonhetek a csaladomnak, amiert sosem voltam fontos erzelmileg, s megbecsult, mint ertelmes gyerek.
Most is ugy allnak hozzam, mint egy gyerek, mind noverem, mind a batyam, mindenki. Sokszor ugy is viselkedem.
Hogyan lehet megtorni ezt a kort? Lelkiismeretfurdalasom van, hogy mar nem erzem egetonek a csaladi bekenek a megteremteset. Gyakorlatilag belefaradtam. A parkapcsolati problemaimba is. S abba, hogy nincs onbecsulesem, s manipulalhato vagyok azaltal, hogy ha jo vagyok, akkor szeretnek.
Szomoru ez az egesz. Vajon erdemes erolkodni valamit a testvereimmel, hogy osszejojjon valami, vagy ez mar veszett fejsze? (Ok nyilvan egymast okoljak mindenert).

Tisztelt Dr.nő/Dr.úr!
Megpróbálom röviden, érthetően leírni a problémám!Párommal több éve vagyunk együtt, nagyon szeretjük egymást, úgy gondoltam a babám megszületéséig ő az sz ember akivel életem végéig szeretnék élni.Mindenféle szempontból úgy gondoltam tökéletes!(megértő, figyelmes, dolgos)
Sajnos a terhességem alatt a családban haláleset következett be, amit próbáltam teljes mértékben elnyomni magamban hogy babának ne legyen nagyon baja.Ennek ellenére minden vele járó dolgot egyedül kellett intéznem.Babám megszületésekor kórházban ahogy viselkedtek az emberrel az megalázó volt.Semmit nem mutattak meg, de csecsemősök lelkileg gyötörték az embert a szoptatással.A megörzőben tudomást sem vettek rólunk, ránk sem néztek, ott voltunk hagyva átázott takaróval.Szülés után egyből új lakásunkba kölzöztünk, első babásként még azt sem tudtam hogy emeljem, öltöztessem a picit.Baba csak sírt, és tudatlanság párom közt konfliktust szült.Egyáltalán nem kaptam figyelmet, kedvességet, legfőképp megértés kellett volna.Napi szinten veszekedések nagyon csúnyán.Szoptatás sem ment.Úgy érzem, éreztem ő nem fogja fel mennyi mindenen keresztül menten és pihenésre, megértésre, támogatásra van szükségem.Anyasági6hetet se, jöttek haverok, rokonok és én nem feküdhettem.Azóta megromlott részemről a kapcsolat.Egyáltalán nem érzem magam boldognak, és ami a legszomorúbb, és legfurcsább nem tudok semminek örülni.Babánál sem érzem azt a boldogságot amit kellene éreznem hogy igen itt van és egészséges.De úgy gondolom nem egyszerű terhesség, haláleset, kórházi dolgok, új ház új környezet ez kicsit túl sok és nem tudom feldolgozni.Ő próbál kedves lenni, kedveskedni, de ezek már hidegen hagynak elmondtam sérelmeim.De azt érzem nem tudom ezt megbocsátani neki,miatta van hogy nem állt mellém szülés után és már nem ő az akivel élni szeretnék.Röviden lényeg benne van, remélem tud segíteni mit tehetnék!

Jó reggelt kívánok a problemam az lenne hogy férjemmel 2eve eltelt hogy házasok vagyunk szeretnénk már gyereket nagyon,a lelki világom egy picit felborult mert butelia elrobbanas miatt tavaly édesapám az életet vesztette csak anyukámmal és férjemmel lakunk, szeretnénk egy gyereket aki felviditana mindennapjainkat de eddig esélytelen a dokinál voltam de velem minden rendben a férjem fel hogy menjen,ő navetazik tőlünk 35km,szeretjük egymast minden de amíg .kncs gyerek olyan hiány van,sokan mondják hogy ne gondoljak rá meg ilyenek de családi U van a fejembe,mi tévő legyek Velem és a férjemmel kapcsolatban hogy tudok ettől a szorongástol megszabadulni így olyan monoton minden nap,férjemet mivel biztassam?félek hogy ha nem jön össze akozos cél akkor eluralkodik rajtunk a szomorúság kérem segítsen!