Tisztelettel kérdezem, hogy mi állhat -e mögött. Nem tudom, hogy miért van, de 30 éves férfi létemre egyre gyakrabban érdekel,hogy milyen lehet az ágyban egy másik férfivel. Milyen lehet a passzív szerep. Azért lehet ez az érdeklődés,mert biszexuális lennék vagy azért, mert nincs dolgom nőkkel és a meg nem élt,ki nem élt szexualitás így tör utat magának? Ha nem tudom megélni nőkkel akkor a férfiak felé terelődik az érdeklődés, a vágy? Ennek van értelme? Lehet ez a hátterében? A nők vonzanak csak nem merek közeledni feléjük. Számtalan oka van. Kórosan negatív az énképem és önbizalmam sose volt. Ugyan most lenne lehetőségem összejönni egy kedves,okos lánnyal,de nem érzem azt a pluszt ráadásul külsőre sem vonz olyan rettentően,de más oka is van. Ő vallásos én meg kevésbé. A kérdés inkább az, hogy miért kezdhetett el érdekelni már vagy 1-1,5 éve,hogy milyen lehet a szex egy férfivel. Lehetőségem is lenne kipróbálni. Nem tudom, hogy merjem-e megtenni. Mi van ha nagyon nem lesz jó? Hogy fogom ezt feldolgozni? Milyen lesz amikor mások erről viccelődnek és én meg hallgatom? Mi lesz ha élvezem? Azt, hogy fogom feldolgozni? Ha kiderülne, hogy biszex vagyok. Nem tudom mi tévő legyek. Mitől lehet ez az érdeklődés? Honnan tudjam , hogy ki akarom-e próbálni vagy csak egy hiányt pótol ez az érdeklődés? Időről időre felmerül bennem ez az irányú kíváncsiság. Nyomjam el? Ne foglalkozzak vele? Majd egy nő feledteti? Vagy próbáljam ki? nem tudom mi tévő legyek.

Ez nekem már 4 éve tart.. Szörnyű sokszor úgy érzem magam mintha ki akarna a lelkem szállni a testéből vagy mintha csak úgy lennék és rettentő üresnek érzem magam. Nem szedek semmilyen gyogyszert egy ideig szedtem a frontin abból is a leggyengebet aztán szedtem citalopran oriont de már nem szedek semmit maximum valeriana relaxot vettem magamnak különféle gyógynövényes gyogyszert de egyiket sem merem bevenni rettentően félek a haláltól attól hogy valami nagy betegségem van attól hogy reggel nem kelek fel. Van hogy olyan tüneteket produkáló hogy már nem tudok elmenni fürödni vagy kimenni az utcára mielőtt buszra kell szálnom már előtte egy nappal rá feszülők hogy baszus csak nehogy rosszul legyek. Soha nem ájultam el még de annyira félek hogy egyszer annyira bepánikolok hogy nyílt helyen leszek rosszul utálom annyira utálom nem voltam én ilyen nem tudok bemmeni a tescoba a nagyobb boltokba nem tudok kimenni az utcára félek hogy megvolondultam és soha többet nem leszek normális. Kérem mondjon valami biztatot hogy nem vagyok még be golyozva. Van egy párkapcsolatok vele élek de nem igazán működik a fiú drog függő.Nekem ez az egész akkor alakult ki mikor egy évig függő voltam bio füvet szívtam akkoriban egy nagyon rossz korszakom volt volt egy nagy szerelmem akitől a szüleim eltiltottak és még nagyon sok más ami szerintem befolyásolható hogy így érzem magam jelenleg. A drogos korszakomnak már vagy 5 éve vége és a mai napig azt álmodom hogy szívok és nem tudok magamról ezek a legnagyobb rémálmaim.

Jó estét!
20 éves vagyok, van egy barátom mar 6.ik eve igen 14 eves voltam, igen koran jöttünk össze, de nagy szerelem volt. Az utobbi időben nagyon nem megy a kapcsolat igen csinaltam hulyeseget.. Megcsaltam… Nem tudom hogy miért.. De most sem vagyunk együtt.. Annyira nem tudom el engedni hogy mindig az eszembe van. Hogy ez kell e nekem?! vele akarok e lenni… Es egyszerűen nem tudom el dönteni hogy mi legyen közbe mas fiuval is meg próbáltam nem ment. De a szex nem megy vele nem kívánom, fel idegesít feszült leszek… Nem tudom mit tegyek engedjem el vagy maradjak vele kérem segítsen.

Köszönöm..

Jó napot kívánok véleményét szeretném kerni mit tudjak tenni hogy a párom ki lassan kezd ki ábrándulni és szakítani akar újból vissza hódítsam meg szeret ahogy ő mondja nincs harmadik személy tudom azt is sajnos én vagyok a hibás tudom de jóvá akarom tenni őrülten szeretem csak lehet hogy már későre vedtem észre túl későre n tudóm eb szeretném menteni a parkapcsolatom mi az ön véleménye előre is köszönöm.

Tisztelt Cím! Két lányom van, 34 és 35 évesek. Az idősebb már hat éve próbálkozik de nem sikerül a baba. A fiatalabbnak mikor úgy döntöttek ők is szeretnének nagyon gyorsan sikerült és van egy tizenöt hónapos kisbabájuk. Az idősebbnek ez biztos fájt és pár hónapig nem érdeklődött a húga felől aztán örült a babának és szereti is. Ritkán tudnak találkozni. A kisebb lányom most megint babát vár, kilenc hetes és a kérdésem hogyan és mit mondjak az idősebbnek mert sajnálom, hogy neki nem sikerül és tudom mennyire vágyik már rá. Hogyan lehet ezt elmondani kíméletesen. Köszönöm ha válaszol: Némethné Erzsi

Kulon élő szülők 9 éves kislánya( a gyerek anyával el) aki iskolában jól tanul de sokszor elsírja magát új helyzetekben.
Iskola elküldte a gyereket tanacsadoba a sirasok miatt .A szülők szinte versenyeznek H ki a jobb szülő.Apas hetvegen sok program van anyanal tv es net nezes.A gyerek retteg az esőtől mert hallotta több hete a dorgest, villamlast,sír mert hallja az autókat fél ,mert rossz gondolatai vannak ,fél sír mert a szoba ahol eddig aludt most félelmetes relaxációs zenére alszik el illetve fuldugoval.Barmilyen program amit apa csinál neki élvezi a kislány
nevet boldognak látszik de csimpaszkodik apa kezébe az utcán fel a galamboktol fel a rossz hirektol amit anya hallgat az autóban a hangos zenétől de az utóbbi időben lefekvés előtt sír.Apa nem tudja H mit tegyen melle fekszik elalvasig illetve elmagyarázta neki H ne féljen biztonságban van mi miért van pl eső villám stb az agya is biztonságos a szoba is az előtte jól aludt bár a fogát akkor is csikorgatta.Mi a teendő ??Kétségbeejtő a dolog mert nevét játszik semmi gond majd jön a sírás a levegő kapkodás kezével legyezi magát majd órákig sír.

Olyan problémáival állok szemben, hogy a párom 2 hónapos együttjárás után nem foglalkozik kellő mennyiségben velem. Hétvégén tudunk csak találkozni, de akkor is csak egy estét szán rám, és szerinte ez így rendben van. Amikor próbálom elmondani a gondjaimat, leint, miszerint neki van igaza és elég időt tölt velem. Mit kellene tenni, valaminr van-e ennek így jövője?

Szép napot kívánok! Egy 55 éves nagymama vagyok. Van egy 3 és egy két éves kis unokám, akik szüleikkel együtt külföldön élnek. A nagyobbik fél éves volt, amikor kiköltöztem hozzájuk, hogy segítsek a pici lány körüli teendőkben ( meg másban is ) , mivel az anyuka akkor már terhes volt a kistestvérkével. nagyon sokat voltunk együtt mi ketten Rékával a pici Viki születése után is.A kis menyem rendezte a pici babát én pedig a picit nagyobbat.Mostanra már úgy gondoltuk boldogulnak ők egyedül is ( apuka is sokat foglalkozik a kislányokkal, no meg napközben bölcsiben vannak, így az én segítségemre már nincs szükségük. Most mindannyian ITTHON vagyunk, de vissza már csak négyesben mennek majd. Az lenne a kérdésem, hogyan mondjuk meg a kicsi lánynak, hogy a mama most már itthon marad, nem megy velük? A fiam szerint nem is kell semmit mondani , majd utazáskor és otthon állítják kész tények elé: a mama mostantól nem lakik velünk (Izlandon élnek, ritkán mehetek majd hozzájuk). Szerintem ez így nagyon durva lenne. Elég értelmes ő már el lehetne neki magyarázni ( úgy gondoltam kb egy héttel az előtt mielőtt utaznának megemlíteni neki, hogy most már a mama nem megy velük, de nagyon -nagyon szereti továbbra is őket és amint teheti majd meg is látogatja őket. ha lenne kérdése , azokra is felelni- így talán könnyebben fel tudná dolgozni az elválást) Ön szerint mit kellene tennünk, hallgatni, vagy elmondani ? Válaszát előre is köszönöm… Tisztelettel: Mária, egy tanácstalan nagymama

Férjemmel 25 együtt töltött év után közel 3 éve nem élünk együtt. 2 általános iskolás gyermekünk van. Intelligens, de nagyon önző ember,nem akarja a család terheit viselni. Segíteni nem nagyon segít, anyagilag sem, de rendszeresen jön, talán mert érezni akarja, hogy tartozik valahová. Én már lemondtam arról, hogy együtt legyünk, mert szerintem ő nem vàltozik, és soha nem leszek, leszünk igazàn fontosak a számára. Ahogy anyukám mondja, ő egy “magánzó”. A munkahelyemről elkezdett udvarolgatni valaki. Azt hittem eleinte, hogy a feleségétől külön él, ami igaz is, de kiderült, van élettársa. Szerintem az is elégedetlen vele, mert a felesége kicsit akarnok, és a gyerekekre hivatkozva még most is irányítja. Nekem néha az az érzésem, hogy ez ellen lázad ezzel a kapcsolattal is. Ő nem nyilatkozik arról,hogy akkor miért is csinálja ezt,azon kívül, hogy ő “bolond”. Olyan érzésem van, mintha belekerültem volna egy szexkapcsolatba, miközben én emberi kapcsolatra vágytam. 1 ève folyik egy-egy hónapos megszakításokkal (amikor én abba akartam hagyni az egészet) a levelezés, időnkénti találkozásokkal. Kb. 4 hónapja voltam vele először szexuálisan. Viszont nekem ez így nem jó, én ezt elítélem erkölcsileg, normális emberi kapcsolatra vágyom. Csak nem igazán tudok elszakadni, van benne valami, ami nagyon vonzó számomra, és így nehéz. Egyébként is hűséges típus vagyok. Hogyan tudnék segíteni ezen a helyzeten?

Kedves Melinda!
Hogy lehet személyiségzavara olyan személynek, aki tiszta, éber tudattal rendelkezik?
2018.június 20-a óta meditációs lehetőségekkel foglalkozom.
Nekem kevert szorongásos és depressziós zavarom van, de nincs személyiségzavarom, mivel képben vagyok, viszont nagyon megviselnek a sérelmeim, melyek jogi gondok és halálesetek kapcsán is értek.Mindekivel, akivel gondok voltak, vannak, próbálok megegyezni a továbbiakban is. Kedden például videóban voltam, s például a tiszta tudat meditációról is beszéltem az online csoportomban.
Válaszlevelét mielőbb várva,
Remek Egészséget kívánva Önnek,
Meditatív Tisztelettel:
Imre K.

Tisztelt doktornő!
A tanácsát szeretném kérni a, szóval a problémám az volna ,hogy van egy sógornőm és egy anyósom és elég jó a kapcsolatunk de ez szerintem csak a felszín. Nem tudom miért de folyamatosan azt érzem amikor eljönnek akár látogatóba hogy frusztrált , feszült vagyok a társaságukban és nem tudok kibontakozni ,nem tudok laza lenni. Az a dolog is zavar engemet hogy szerintem túlságosan ragaszkodnak a férjemhez nekem ez már kicsit sok ,tehát én így nem kapok levegőt. És az is zavar engemet hogy nem tudom hogy Pontosan miért is érzem ezt mert , szerintem ez nem normális dolog tehát biztos hogy valami baj van velem. Meg tényleg őszintén megmondva én nem nem tudom hogy mi ragaszkodik például a sógornőm is ennyire az öccséhez megértem hogy a testvérem meg minden de azért van egy határ amit szerintem már ha az ember átlép akkor az már kicsit túlzás. Őszintén szólva lehet hogy az is a probléma hogy én nem ilyen családban nevelkedtem Az én szüleim folyamatosan veszekedtek kiskoromban van egy ikertestvérem tehát más volt a gyerekkorom. Nálunk nem volt olyan nagy összetartás felhőtlen boldogság ennek most jön elő a hátránya . Kérem segítsen adjon tanácsot hogy mit változtatnék vagy hogy lehetne egy kicsit elfogadobb ezzel kapcsolatban
Válaszát előre is köszönöm!

Szép napot!
Olyan kérdéssel fordulnék önhöz, hogy egy pszichopata/szociopata tudhatja-e magáról, hogy az?
Az igazat megvallva sosem gondoltam erre, de múltkor szembejött velem egy cikk, aztán még többet olvastam és nagyon sok mindent igaznak véltem.
Mindig érzéketlenebb és kevésbé empatikus voltam más embereknél. Őszintén teljesen üresnek érzem magam. Az esetek nagy százalékában az alapján reagálok helyzetekre, hogy tudom mit kéne éreznem, de nem érzem. Úgy teszek, mintha dühös, szomorú vagy boldog lennék például, de valójában semmit sem érzek. Csak az adott szituációban ez lenne a logikus, ezért így teszek.
Emellett kifejezetten manipulatív vagyok és ezt sokszor kihasználom, hogy elérjem amit akarok, nem törődve azzal, akire a nyomást gyakorlom.
Az idő múlásával egyre erősebb ez az űr, ami bennem van.
Azt olvastam, hogy az ilyen személyiségzavarban szenvedők nem tudnak szeretni. Ez minden esetben igaz? Mert a szüleim iránt érzek szeretetet. Vagy ennek is vannak fokozatai?
Lehetséges, hogy pszichopata vagyok?
Válaszát előre is köszönöm!

Tisztelt Habis Melinda!
Birtokvédelmi ügyem van évek óta. 3-an vagyunk társtulajdonosak. Az első és a hátsó szomszédom és annak élettársa tegnap is felzaklatott. A hátsó szomszéd élettársa tegnap is kiabált velem, másik utcai kaput akar, a jelenlegit én intéztem teljesen. Szorongásos betegségem is van.
Egy olyan papírt iratott alá velem, amit tanuk nem hitelesítettek, elébem tette, hogy részletfizetésként szálljak be a kapu anyagi rendezésébe. Sürgetés, megfélemlítés hatására írtam alá. Élettársam és a kisebbik fiam velem volt. Tanuk nem írtak alá semmit, nem voltak föltűntetve a papíron.Rendőrség ki lett hívva. Nagyobbik fiam hívta ki. A rendőrök szerint nem tudnak a papírral semmit tenni, mert nem érvényes. A hátsó szomszéd azt mondta, nem fogok bejönni, ha nem fizetek. Megváltozott munkaképességű vagyok. Ilyen munkahelyen dolgozom.
Hogy lehet lelkileg kezelni ilyen helyzetet, hogy megfélelemlítés, sürgetés hatására máskor ne írjak alá semmit?
Köszönettel,
Mária

Össze vagyok zavarodva. Jelenleg munkát keresek, mivel a jelenlegi munkaköröm pár hónap múlva megszűnik. A problémám az, hogy megrettenek az álláshirdetésektől. Akármilyen, a végzettségemmel kapcsolatos munka láttán előtör belőlem az érzés, hogy alkalmatlan vagyok, nem engem fognak választani vagy ha esetleg mégis, akkor hamar kiderül hozzá nem értésem. Csak görgetem és görgetem a hirdetéseket, egy-kettőre jelentkezem, de olyanokra, amikhez semmi kedvem, közben egyre feszültebb vagyok és gyötör a bűntudat, hogy számos lehetőséget elszalasztok. Életképtelennek érzem magam. Jelenleg egy olyan munkakörben dolgozom, ami ugyan a szakmámba vág, de amihez túlképzett vagyok. Önbizalommal sosem voltam tele, amiből a jelenlegi munkahelyem még el is vett, pedig amikor elvállaltam az állást, boldog voltam, reméltem, hogy nemcsak tapasztalatot, hanem egy kis önbizalmat is szerzek. Merre és hogyan tovább, mikor a legegyszerűbb munkára is képtelennek érzem magam?

Tisztelt Doktor úr/Doktornő!

Van egy hét éves párkapcsolatom és 3 éve élünk együtt van egy 1 éves kisfiúnk.
Páromat az Édesanya egyedül nevelte fel a Nagymamájával. Viszont hosszú idő után és szituációk után vettem észre, hogy ‘Anyósom’ mérgezi a fia életét és ezzel a miénket is.
Engem az első perctől kezdve provokál, kekeckedik velem, megbánt a fia előtt megjátssza mennyire szeret engem és az unokáját pedig neki csak az számít hogy a fiát vissza csalja magához stb.
Sokat kutattam és olvasgattam ezután, minden jellemző megvan erre, hogy Anyósom mérgezi a fiát lelkileg.:
1.Nem ad megerősítést és biztonságot
2.Túl kritikus
3.Igénylik, hogy a gyerekeik gondoskodjanak szükségleteikről
4.Bántó módon tréfálkoznak a gyerekükkel
5.Nem kér hanem parancsol
6.Megvesztegeti a gyerekét pénzzel vagy bármi mással

Azt vettem észre ezek a mi életünkben is jelen vannak párom által is, féltem a kisfiúnkat, hogy ezt a példát fogja látni, ami nem jó.
Jelek amiből tudom, hogy megváltoztam:
1.Túl sokat beszélek erről
2.Elveszítem a fejemet
3. Csökkent az önbizalmam, ami amúgy se volt nagy
4.Őket okolom a viselkedésem miatt
5.Félek időt tölteni velük, kerülöm is ezt,ha lehet
6.Leereszkedem az ő szintjükre
7.Nem állítom fel a határaimat
8.Kapcsolataim romlanak

Családcentrikus ember vagyok egészséges családi példa van-és volt előttem azon szeretnék lenni, hogy a gyermekünk is így nőjön fel. Tartok attól, hogy ha külön kell élnünk a gyerek rossz példát fog látni amikor velük lesz és ellenem próbálják beszélni a gyermekünket és az Anyósom minden eszközt bevett, hogy rá beszélje a fiát hogy vegye el tőlem a gyerekünket majd ő neveli az unokáját. Párom véleménye az, hogy hisztis vagyok pedig csak kezd elég lenni ebből és nem egyszer már el akartam hagyni, de nem tudom mindig reménykedem abban valahogy megtudom oldani ezt a helyzetet is.
Mit tudok tenni? Azt tudom, hogy párom nagyon labilis.

Köszönöm szépen előre is válaszat és segítségét!

Tisztelettel:
Tímea