Hello.
Hol is kezdjem….szóval ismerek egy srácot kb 3 éve… egy játékból 18éves.
És az lenne a gondom hogy még nem láttam se hallottam.Ami kis félelemmel tölt el hiszen azt mondja hogy szerinte csúnya meg szar a hangja..De én félek attól is hogy valaki olyan akit ismerek valójában…Nincs erre semmi jel de ezt se zárnám ki.Találkozni se mer velem és ehhez is azt okot adta hogy szerinte csúnya…nemtudom mit tehetnék.Nagyon kedvelem, de ez megrémít…Próbáltam lassan megközelíteni a témát időt adni de 3év alatt ez nem változott…

Magamrol:Szeptemberben lettem 18 eves,5 evfolyamos gimis osztalyba jarok emelt matekkal,fizikaval,angollal. Szorgalmasnak es kitartonak tartom magam. Kb 2017 nyara ota edzek,eloszor csak sajat testsulyos gyakorlatokkal kezdtem,mostmar a gyakorlataim nagy resze inkabb sulyzos..
2018 aprilisaban celul tuztem ki,hogy a nyarra eletemben eloszor lathatova teszem hasizmaim.. vagyis lecsokkentem a testzsirom kb 14-rol 10%ra.. ehhez elkezdtem nagyon egeszsegen etkezni,es gyakrabban edzeni hasra,hogy mire elojon,még formasabb legyen. Es akkor most az,amiert ezt az uzenetet irom neked. Ugy gondoltam,h nem szeretnek tobbe a szuleimtol penzt kerni allandoan a kondiberletre,bulikra,es egyebekre.. igy elkezdtem a sportfogadást.. aprilis 10tol kb junius 10 ig,tehat 2 honapon at tartott. Kezdetekben az volt a szandekom,hogy napi 10 percet foglalkozok vele,es eszbol megoldom,hogy sikeruljon ebbol penzt csinalnom. Viszont sajnos a focimeccseknel alig ernek valamit az eddigi eredmenyek,statisztikak,es gyakran teljesen varatlan kimenetelek szuletnek. Erre kesobb rajottem. Olyan ember vagyok,akinek ha valami nem ugy sikerul,ahogy tervezte,szeretne,akkor nem feladja,hanem még kemenyebben odateszi magat es tobbet dolgozik rajta. Igy jutottam el abba a helyzetbe,hogy majusban mar hajnalokig kepes voltam ezt csinalni,edzeseken tobbet volt kezem en a telefon,mint a sulyzo,es a tanulas se ugy ment,mint addig.. termeszetesen edzettem,tanultam,egeszsegen taplalkoztam es aludtam is,de nem azon a szinten,ahogy kellett volna.. vegul juniusban nem birtam tovabb,a sok sok penz elvesztese utan vegleg feladtam.. es akkor ujra eloterbe kerultek a tenyleg fontos dolgok.. es akkor szembe kellett neznem azzal,hogy mennyi kart tettem a testemben azzal,hogy mikozben szalkasitottam,altalaban 1tol 7ig aludtam hetkoznaponkent.. (az elvesztett kb 50ezret alig sajnalom,az egy potolhato dolog az eletben). Nos igen,a kulsom allapota.. egyik baratommal mikor kajakoztunk egy tavon,lanyok hangosan fejeztek ki tetszesuket,egy osztalykirandulo lany csapat csondben es elpirulva nezte amint kiszallok a csonakbol,es hasonloak.. es en ekozben? Arra az egy dologra tudtam gondolni,csak az jart a fejemben,hogy mennyire elbasztam.. tudtam,hogy ha nem kezdem el a fogadast,most sokkal jobb lehetnek.. fobb gondom nem is az izomtomegemmel volt,hanem azzal,hogy:tudtam,h testzsir csokkentessel vekonyabbnak,csontosabbnak latszik az ember,es azt is tudtam,hogy a keves alvas ugyanezt a hatast fejti ki.. ezert is terveztem még a aprilisban kulonosen sokat aludni a kaloriadeficit alatt,hogy ha mar vekonyabb leszek,akkor csak a kaloriadeficit miatt legyek egeszsegesen vekonyabb,csontosabb.. viszont a vekonysag es csontossag nagy reszet,amit lattam magamon,azt a keves alvas eredmenyekent fogtam fel(fogom).. és azota keptelen vagyok megbocsajtani magamnak,tultenni magamat rajta,elfogadni,h csontosabb lettem a keves alvas miatt,es elore nezni.. mostanaban méginkabb elojott,ezen a heten tobb orat forgolodtam az agyban es ragodtam rajta,mint amennyit aludtam….termeszetesen azota is edzek,nyaron akar 6-7x hetente,az emberek korulottem megdicsernek kulsom miatt,nem ertik,h mi a problemam(csaladom is). En pedig kozben csak arra tudok gondolni,h most mennyivel jobb is lehetne,ha.. egyebkent nem kepzelodom,tenyleg sokkal csontosabb meg vekonyabb vagyok,az eddigi pulcsijaim ha felturom az alkaromra allandoan visszacsusznak.. viszont persze az izomtomegem nagyobb,es ezt latjak az emberek..
Egyebkent minden orokolt tulajdonsagra vezetheto vissza:azert fogadtam 2 honapig ugy,h kozben tobbet vesztettem,mint nyertem,mert orokoltem,hogy mindenben kitarto vagyok.. azert nem tudom elfogadni a tortenteket,mert orokoltem az allando ragodast es merengest,h mi lenne,ha… es a legfontosabb:azert nem tudom elfogadni,h csontosabb lettem,mert orokoltem,h a legkisebb reszletben is atlag feletti eredmenyt szeretnek felmutatni,kiadni a kezem kozul. Szoval az lenne a kerdesem,hogy mit csinaljak? Hogyan valtoztassam meg a hozzaallasom a tortentekhez? Hogy engedjem el? Minden velem kapcsolatos velemenyere,meglatasara,tanacsara kivancsi vagyok.Tisztaban vagyok vele,h amit a jelenben teszek,az van hatassal a jovomre,de ugy erzem,h a csontossag ellen nem tudok mit tenni.. ha kell,a zsirt vissza tudom szedni,az izmot vissza tudom epiteni,stb.. de hogy ezzel mit kezdjek
Felteszek nehany kepet google driveare,hogy lassa,mi a problemam,meg par kepet arrol,h hogyan neztem ki nyaron,hogy ertse,miert dicsertek meg az emberek..https://www.drive.google.com/folderview?id=1nRoCMft3vEwbEszM_i6YZWy-ybZRLuq7

Középiskola utolsó évében járok férfiként. Sajna egy hónapja beteg vagyok ami szédüléssel és állandó hányingerrel, étvágytalansággal jár. Mostanában ugy érzem magam hogy nincs cél az életemben levert, kimerült vagyok. Nincs semmihez se kedvem csak feküdni egész nap és pihenni vagy aludni. Semmise motivál és többször volt öngyilkos gondolatom is. Ugyérzem hogy nincs jövöm és nemtudom mit kezdjek magammal, mert legszívesebben itthon maradnék ameddig csak lehet. Mostanában 8 óra alvással fáradtabb vagyok mint régen napi 5 óra alvással lehet az étvágytalanság is közre játszik hogy nem eszek sokmindent de 5+ kilot is fogytam. Azt érzem hogy semmi se motivál és semmihez sincs kedvem.

Szeretnék segitséget kérni!
Alvás zavaral küzködök pár órákat tudok csak aludni.Itthol vannak családi problémák.Van olyan hogy egyedül vagyok itthol és érzem hogy valaki van a házban és figyel.Van 3 testvérem és 2 nek van gyermekei sokszor megkapom ha nem vigyázok rájuk hgy menjire bunko vagyok stb.Szüleimnek olyan vagyok mintha nem is lennék. Nem foglalkoznak velem.Tesoimat pedig segitik mindenben támogasák és azal nem törödnek hogy én mit szeretnék. Üdv.:Kovács Cintia

Tiszelt Cintia!
Az lenne a kérdésem, hogy mit tegyek? A párommal több, mint 1 éve távkacsolatban élünk. Nekem van két gyerekem korábbi kapcsolatokból. Január végén szeretnénk összeköltözni, de elbizonytalanodtam. Pszichés beteg a párom. Már évekkel ezelőtt volt egy öngyilkossági kísérlete is. Mikor megismertem az internet segített eltakarni ezt az állapotát előlem. Mostanra sikerült rávennem, hogy elmenjen orvoshoz. A háziorvos pszichiáterhez utalta be. Ott felírtak neki egy gyógyszert, amit szed is. Azóta jobb a helyzet, de ha véletlenül nem veszi be a gyógyszert, akkor másnap megint olyan, mint előtte. Apró dolgokból elefántot csinál. Sérteget szándékosan. Azokat a dolgokat, amik zavarják a kapcsolatunkban csak vita közben bedobálja, sértésként használja. Elmondása szerint, olyankor mérhetetlenül rosszul érzi magát belül. Ezt mind rajtam tölti ki. Mielőtt elkezdte szedni a gyógyszert majdnem szétmentünk. Én is rosszul voltam. Elhatároztam, hogy én eljárok majd pszichológushoz, ahogy már azt tettem korábban, mikor az előző kapcsolatomban én voltam nagyon hasonló helyzetben, mint most ő. Nekem segített akkor. Viszont még nem mentem el, mert mikor szedi a gyóygszert, akkor minden rendben köztünk és ő is meg én is jól érezzük magunkat. Ebből azt gondolom, hogy nem velem van a baj(vagy főként nem velem). Most viszont már nem támogat abban, hogy elmenjek, mert szerinte nekem is gyógyszert kéne szednem, mert úgy könnyebben vennék mindent. De látom rajta, hogy neki is csak tüneti kezelés és nem megoldás, mert akkor nem lenne rosszul, amikor kimarad egy nap. Nem gondolom, hogy az az első lépés, hogy gyógyszert kéne szednem. És azt is gondolom, hogy neki nem elég pusztán a gyógyszer. Mit tudnék tenni? Hogy tudnék neki segíteni? Így rámegy teljesen a kapcsolatunk, de ami rosszabb a gyerekek is sokat látnak belőle.

Kedves Cintia !

Próbálom röviden leírni a tüneteimet. BD nevű betegségem, és az azzal járó súlyos tünetek 14 éves koromtól kezdődtek, ami kb. 35 éves koromig különösebben nem zavart, hozzá szoktam amennyire tudtam. Jártam már több szakembernél, de csak gyógyszerekkel próbálták megoldani a gondomat, én ebből nem kértem. Az utóbbi 6 év viszont rettenetes volt, lelépett a menyasszonyom egy suhanccal és azóta pokol az életem. Sehogy sem tudom túl tenni magam rajta, pedig én akarnám. Folyamatos horrorisztikus álmok, rengeteg testi és lelki betegség zúdult a nyakamba, aludni alig tudok ezek miatt, totál K.O. vagyok. Bevégezném, de túl gyáva vagyok, nem látok kiutat. Dióhéjban ennyi. Mit tegyek????????

Tisztelt Hölgyem/Uram!
A barátnőmmel kb 6 hónapja vagyunk együtt. A kapcsolatunk elején minden jól ment, minden “rozsaszin felhoben uszott”. Viszont egy ido utan azt kezdtem el erezni, hogy már nem tud annyira ertekelni, mint a kapcsolatunk elején, és ez nagyon is hianyzik nekem. A törődés hiánya, a szeretet kimutatasa akar szemelyesen egy kis odabujassal a masikhoz, egy kedves szó, becezes vagy akar interneten mikor beszelunk. Nem erzem már azt hogy ugy kezelne mint a legelejen. Úgy érzem hogy szeretetben többet adok neki, mint amit én kapok tőle. Hiába vagyok vele aranyos kedves, ha viszonzasbol annak a 30%at kapom vissza. Utana nagyon le tud hangolni ez az egesz. Kimutatom hogy torodom vele, de egy ido utan mar annyira rosszul esik ha nem ugy reagál rá.. (De ne ertse felre, nem azt varom el hogy allando cukiskodas legyen)
Nyilvan mindenkinek lehet rossz napja, igy voltam ezzel en is. De 4 nap utan nem lehet erre hivatkozni mindig.. És ez visszatero “problema”. Folyton azt érzem hogy szeretetben (fiú létemre) többet mutatok mint Ő lány létére. Borzasztoan hianyzik nekem az, hogy én is érezzem azt hogy fontos vagyok a számára, hogy szeretve vagyok es hogy nem akar elvesziteni. Többször is megfordult a fejemben a szakítás lehetősége ezen okok miatt, de nem tudom rá szánni magam mert még ezek ellenere is legbelul szeretem őt. Biztos hogy Ő is szeret, csak néha nem ugy jönnek le a dolgok. Egyebkent szeptember elejen szakitottunk mert ő elhanyagolt a bnoje miatt, folyton vele volt engem pedig szinte semmibe vett mint talalkozas szempontjabol (elobb tervezett vele mint velem), mint beszélgetés szempontjabol interneten (szinten ugyanaz a problema: nem ugy irt, egyszavas valaszok, nem nagyon ereztem hogy szeretve vagyok.) Szemelyesen talalkoztunk utoljara hogy lezarjuk, de elotte nap irta hogy szeretne valamit elmondani, hatha fog erdekelni engem, de lehet h nem. Nyilvan meghallgattam, mert nem vagyok bunko. Azt mondta hogy szombat reggelre sírva ebredt fel, megalmodta a hetfoi talalkozast, visszahozta nekem a kepet magamrol, en elvettem tole es ott hagytam o pedig sirva konyorgott hogy ne hagyjam el (ezt almodta).
Teljesen maskeppen viselkedett akkor, normalisabb volt es kert egy uj eselyt. Utana talalkozgattunk majd kozos mozi utan a buszon hazafele odabujt hozzám es megcsokolt en pedig nem birtam ki hogy ne viszonozzam, mert legbelul szerettem, es lattam hogy megbanta azt hogy elhanyagolt es, hogy igy viselkedett velem. Igy jottunk ossze ujra, es most nem hanyagol el a bnoje miatt, de viszont ahogy ir neha messengeren (nem nagyon viszonozza a kedveskedest stb), vagy neha ha egyutt vagyunk nem mutatja ugy ki hogy szeret (kis kedveskedes, egy jo szo, odabujas) Ezekbol is vannak a kisebb nagyobb vitaink, és sokszor érzem azt hogy ő vita helyzetben nem akar engedni, pedig mennyivel jobb lenne egy vita utan ha normalidan megvannak beszelve a dolgok, utana kimondani hogy pl : ne haragudj kicsim az előbbiert, szeretlek vagy valami..
Ezek nekem borzasztoan tudnak hianyozni, teljesen azt érzem hogy nem értékeli azt, hogy itt vagyok neki.. 🙁 nem tudom mitévő legyek, egy kis útmutatást szeretnék kérni.

Tisztelt Cintia!
Tegnap kérdeztem öntől. Én vagyok a távkapcsolatban élő. Nem igazán értem a válaszát. Legyen szíves bővebben kifejteni. Arra utal, hogy egy rossz minta alapján választok? Mert amikor azt írtam, hogy az előző kapcsolatomban baj volt, ott én voltam ilyen álapotban, mint a jelenlegi párom most. Nem ugyan az a minta. A szülés utáni depresszióból nem tudtam egyszerűen kijönni. Segítséget sem kaptam a lányom apjától. Végül önerőből indultam el. De nem ez lett a kapcsolat végét okozó tény, hanem megcsalás. Most nem érzem magamon, hogy hasonló helyzetben lennék. Felkeresem az orvosom, mert az sosem árt. De igazából a párommal nem tudok mit kezdeni. A pszichiátere is javasolta neki a terápiát a gyógyszeres kezelés mellett, de nem megy. Valamint azt erőlteti, hogy én is szedjek gyógyszert. Viszont nem gondolom, hogy nekem szükségem lenne rá. Segíteni szeretnék neki, mert ezt a betegséget leszámítva egy nagyon értékes ember. Valamint csak rám számíthat.
Köszönöm!

Egyáltalán nincs önbizalmam, és úgy érzem magam mintha én lennék a legszerencsétlenebb ember a földön.
Általánosba járok, 8.osztályba. Régebben nagyon duci voltam, de azóta lefogytam, de nem a legegésségesebb módon: koplalással
Egy nap kb csak ebédet ettem azon kívül semmit. Csapvizet ittam abból is csak 1 pohárral kb. Igen akkor még nem gondoltam bele hogy ez mivel járhat. Ezt azért írtam le, mert szerintem ez nagyban kötődik ahhoz amit most írok mert azóta kezdődtek ezek! (Előtte egy teljesen normális srác voltam)
Az első Az a kinézetem: lefogytam és nagyon örülök de a combomon maradt mégegy kicsi és a combom a felsőtestemhez képest nagyon dagadt és ahogy megyek nagyon rázkódik és látom hogy mindenki ezt nézi.
Bármit csinálok bárhol vagyok mindig csak stresszelek, szorongok hogy éppen ki néz, szóval 1 percig sem vagyok képes magamra figyelni mert mindig mást figyelek hogy néz e vagy nem néz röhög e rajtam vagy nem mit gondolhat rólam, most rólam beszélnek e meg röhegnek mögöttem elöttem mellettem vagy nem meg ilyenek már szinte teljesen kikészülök.
Egy napom: Felkelek (ami nagyon nehezen megy, mert szívesen maradnék bezárva a szobámba, egyedűl, a meleg ágyamba.
Elindulok: már akkor rosszul érzem magam ha belegondolok hogy most kikell lépnem azon az ajtón már megint kezdődik egy rettentően borzalmas nap. Mindig megpróbálok gyorsabban kiérni a buszmegállóba és közben is csak arra gondolok hogy ki néz már megint rázkódik a combom, jaj ne jönnek elöttem lehet átmegyek a másik térfélre hogy ne nézzenek. A buszmegállóban természetesen vannak emberek na az a legrettenetesebb dolog hogy mindenki felém figyel (mert arról jön a busz) most biztos röhögnek rajtam, tuti röhögnek a combomon. Megállok már szinte remegek a félelemtől, rázkódik a fejem a testem mert annyira nehéz volt már kiérni csak a buszmegállóba is. A buszon rázkódik az arcom ahogy ugye belemegyünk egy bukkanóba és ez nagyon látványos ez sem ártana ha találna rá valamit.
És még csak 6 óra 😀
Suli: (a legborzalmasabb) Beülök a padba büdös izzattság szag van vajon kiből jön hát belőlem miért ne. Na ez a büdös izzattság szagot nem tudom hogy mitől lehet. Értem én hogy leizzadhatok ebbe az útba de valaki többet megy mégsincs izzattság szaga… A stressztől? Én erre tudok gondolni! Vagy valami betegség. Nem tudom hiába fújom be magam Vagy használok stiftet akkor is érezni na hát ha ez Nem lenne már sokkal boldogabb lennék 🙁
Na és amikor meghallom hogy rólam beszélnek meg röhögnek meg csúfolnak szinte meghalok.
Na köszönöm hogyha elolvasta és remélem tud segíteni. Bár ebbe nem igazán tud segíteni de azért megköszönném ha leírná hogy mit kéne tennem hogy ezek a problémák ne legyenek. Mert sokszor már félek hogy ebből baj lesz ettől a sok szorongástól már néha megfordult a fejemben az öngyilkosság de tudom hogy túl gyáva vagyok hozzá.
Köszönöm előre is a válaszát.

Tisztelt Cintia!
A volt barátom 4 hónapja szakított velem azzal az indokkal, hogy soha nem szeretett és nem is akart velem összeköltözni. 4 hónap után rám irt(ezidő alatt nem beszéltünk), hogy haragszom e rá, és hogy ha én már túl vagyok rajta és nem érzek semmit akkor rendben, O meglesz valahogy. Kérdeztem hogy ezt hogy érti..az a válasz jött, hogy ő össze akart velem költözni, de úgy latta rajtam hogy én nem akarok vele lenni es ha igent mondtam volna egy lakásra amit megnéztünk egyutt, még együtt lennénk. (Nemet sem mondtam, mondtam hogy gondoljuk át, mert sokkal drágább volt mint az akkori albérleteink, viszont az akkori lakásában már ott laktam szinte, megmondtam neki H az én jelenlegi albérletemet plusz még egy hónapig fizetnem, amig kipakolunk. )
Írtam hogy ez egy hülyeség, miért hazudik, és akkor miert mondta az ellenkezőjét szakitaskor. Azt a választ kaptam, hogy el se tudja mit érzett irántam, de egyszer nagyon csalódott egy lányban és ez lehetett a gond. Megírtam neki, hogy nem vagyok túl és hiányzik es en soha nem tudnám bantani, bizzon bennem, mert senkit nem szerettem soha ennyire mint ot…Ezutan elkezdett hatralni, hogy nem kellett volna rám írnia, és teljesen el van veszve, nem tudja, hogy akarja ezt az egészet és hogy inkább engedjem el ot, soha nem akarna bantani. Teljesen össze vagyok zavarodva. Tegyem meg én az első lépést, hogy találkozzunk, mert esetleg attol fel, hogy újra csalodna, vagy csak éppen unatkozott és az egoja miatt írt rám? Én nagyon szeretem őt, az O családjában senki nem értette miért szakitott,mert mondta nekik , hogy én vagyok az igazi..

42èves nő vagyok a pàrom nem sokàra tölti az50-et.12éve élünk együtt.Voltak mindig hülyeségei de ugy mond el néztem.De most el jutottam arra a pontra hogy feladom nem birom.Az utobbi 2évben 360fokotfordult.Önző lett csak önmagàt nézi.Szorja a pénzt mondvàn ő dolgozott meg érte.Tavaly meg is csalt amit elnéztem nem bocsàtottam meg.Most ott tartunk hogy a fejébe vette hogy el megy szerződéses katonànak persze eztvelem nem közölte.Ugy viselkedik mint egy tini nem ugy mint egy 50éves érett férfi.Szinte napi szinten öljük egymàst mert én probàlok harcolni de ő nem tesz semmit.Vissza hàrit ràm mindent hogy miattam van minden.Most ott tartok hogy szétvàlnak utjaink mert ezt màr nem tudom kezelni.Véleményem szerint kapuzàràsipànikja van.De ő azt mondja hülye vagyok mert ilyen nincs ezt csak mi nők beszéljük be magunknak.Segitsenek mit tegyek.Mert elfàradtam.

céltalan,8 éve nem dolgozik,fáj a műtött bokája,fáj a keze,orvosokhoz járunk, a szülei látják el viszik az orvosokhoz, nincsenek barátai,bezárkózott, nem jár sehova, fél telefonálni. végzettségei:érettségi,fegyverviselés-vagyonőr,szakács,Pénzügyi-számviteli ügyintéző szakképesités.nem tud dolgozni, a kezére és a lábára hivatkozik.mi a szülők már öregek,nyugdijasok vagyunk.mit csináljunk?hova vigyük?mi lesz vele,ha mi már nem leszünk?/ő akkor öngyilkos lesz!/idegileg tönkre megy a családunk már mi sem tudunk menni sehova. A javaslatukat, segitségüket várjuk. aggódó szülők.

Jó napot!Egyre gyűlnek a gondok körülöttem,és nem tudok megbírkózni vele.Munkahelyi gondok,családi gondok.Magamra szinte sosincs időm.Az előző kapcsolatomból született egy kisfiú,sokáig egyedül neveltem,mindent magam oldottam meg.Figyeltem arra hogy az ezzel járó nehézségeket ő ne vegye észre.Több mint két éve viszont párkapcsolatban élek,a jelenlegi párom nagyon kedves,elfogadta a gyermekem és a gyermekem is őt.A baj az,hogy a két év alatt rengeteget veszekedtünk.Neki volt egy előző menyasszonya,mindig féltem a csalódástól,mi van ha még szereti.De ennek ellenére megbíztam benne,tudtam hogy nem fog minket elhagyni.Azonban egy két hónapja nem tudom kezelni a problémákat,a szituációkat,a veszekedéseket.Mindent a fejéhez vágok,mindenben elakadok,mindig a gondokat keresem vele kapcsolatban.Sokszor elutasító vagyok,ilyenkor nem tudom valójában mit csinálok,nem vagyok magamnál úgymond.Rá pár órájára mindent máshogy gondolok és megbánom.Segítsen kérem,nem akarom elüldözni magam mellől őt.

Üdvözlöm!
Van egy nagyon jó barátnőm, akivel sajnos a tegnapi nap folyamán összevesztem. Mostanában több alkalommal észrevettem, hogyha kér tőlem valamit, akkor azt azonnal várja el, mindig talál benne kivetnivalót, és valahogy nem veszi figyelembe, ha tiszta szívvel segítek neki egy feladatban. Mintha a segítségnyújtásom elvárás lenne! Volt, hogy kért tőlem egy szívességet, de ugyanazt mástól is… Az illető gyorsabban de amatőr módon oldotta meg, míg én összetettebben és aprólékosabban, de ez kevés. Mindig azt mondja, hogy tudom én jobban is, miközben minden tőlem telhetőt megteszek. Persze kifejtettem neki, hogy mi bánt (kissé indulatosabban). Erre egyáltalán nem reagált még, mivel épp egy közösségi oldalon beszéltünk, amikor betelt nálam a pohár. Fogalmam sincs, hogy mit kellene tennem… A barátságát sem szeretném elveszteni, viszont szeretném, hogy egy kicsit elgondolkodjon a viselkedésén…

Tisztelt Cím!
Segítséget szeretnék kérni!
Volt egy kapcsolatom, ami többet jelentett az életemnél is. Minden úgy volt jó,ahogy….
Ez év augusztus végén kiderült, hogy másik kapcsolata is van, velem párhuzamosan.
Az övéké 4.5 év a mienk 2.5 év.
Teljesen kiakadtam és nem voltam önmagam.
Biztosan bennem volt a hiba.
Talán más reakcióval még most is együtt lehetnénk…
Nem tudom, hogy mit tegyek.
Szeretem és nem tudom elengedni, mert hiszem, hogy még van közös utunk.
A másik nővel soha sehol sem volt.
Mi rengeteget kirándultunk, utaztunk.
Lehet,hogy ő a szexben jobb.
Nem tudom. Nekem kevés tapasztalatom volt.
Sokat tanultam tőle.
Mit tehetnék?
Kértem, hogy töröljön ki.
Már megbántam. Elvesztem teljesen.
Ő adta az életem értelmét. Vele minden jó volt és egyszerű,könnyed.
Mit tehetek, ha még mindig szeretem.
Már az öngyilkosságon gondolkoztam.
Nem akarok tovább így élni.
Köszönöm szépen!
Várom mielőbbi válaszát!
Minden jót!