Az a problémám hogy állandóan beképzelek magamnak bizonyos dolgokat és állandóan az jár a fejemben , pedig tudom hogy nincs semmi alapja. Pl: Bebeszélem magamnak hogy leszbikus vagyok , pedig nem vonzódok a nőkhöz és párkapcsolatom is van 2 éve ( férfivel ). Mi ennek az oka és mit lehet ez ellen tenni ?

Jó estét kívánok!
Egy bizalmatlansági problémával fordulok önhöz.
A jelenlegi barátomat tavaly augusztusban ismertem meg. Azelőtt sűrűn beszélgettünk az interneten, így vettük rá magunkat egy egy hetes nyaralásra. Különösebben nem voltak lelki beszélgetések, csupán bulik, testi érintkezések (nekem ő volt az első, aki közel került hozzám, szexuálisan).
Továbbá, a kalandunk után, úgy intézte a dolgokat, hogy ne legyen lehetőségem hazajönni Romániába, hogy ki tudjak jönni vele Németországba, a családjához.
Különös volt számomra. Közel harminc éves, én tizennyolc, gyereknek láttam, aki páncélt öltött magára. Nem éreztem szerelmet, sem különösebb, robbanó vonzalmat….
Nyugodt voltam a közelében.
Ő ekkor nem nyílt meg.
Ezután együtt töltöttük a karácsonyt, nem változott a kapcsolatunk.
Beszéltünk emellett mindennap a neten.
Február végén éreztem, hogy valami nincs rendben.
Mondta is, ekkor már telefonon beszéltünk, hogy neki nem megy.
Vagy a közelében vagyok folyton, vagy legyen vége. Kijelentette, hogy ő összeférhetetlen.
Hagytam, tegyen, amit szeretne.
Ekkor kezdtem többet érezni és akarni, mint a mi fajta barátságunk.
Tudni kell róla, hogy imádja a nőket, a könnyűeket, őrülten keresve gyermekei anyját.
Pár nap után újra kapcsolatba lépett velem.
Furán volt.
Éreztem, hogy volt nővel.
Nem úgy reagált a romantikus dolgokra, amivel teszteltem (képek egy párról, a jövőnk, aki témaként felvetült, stb).
Rákérdeztem, hogy ki történt?
Bevallotta, volt egy nővel, akit régóta meg akart szerezni.
3 napig tartott…. Mint később kiderült, egy hónapig tartott, ezt megelőzte az ismerkedés.
Egy hét gondolkodási időt kértem.
Akartam őt. A gyermeteg lelkét. A férfit.
Májusban találkoztunk újra.
Aztán augusztusban kiköltöztem hozzá.
Egészen októberig beszélgetett lányokkal a múltjából, akiket nem tudott elengedni.
Ez bánt.
Most december írunk.
Nem telik el úgy nap, hogy ne emlékeznék a fájdalomra, amit ő okozott.
Ahányszor szóba kerül egy lány, ordítani tudnék.
Vele akarok boldog lenni.
Elfogadni a múltat, a múltját.

Segítségre lenne szükségem.

Várom mielőbbi válaszát!

További szép estét!

Üdvözlöm!
Fél éve vagyok párkapcsolatban, minden tökéletesen működik, nekem mégis negatív gondolataim támadnak és félelmek jönnek elő. Attól rettegek, mi van, ha ő is elhagy, megunja a kapcsolatunkat. Számtalanszor megnyugtatott már és bizonyította, hogy a szándékai komolyak. Vele először minden tökéletes és boldognak érzem magam, ugyanakkor néha rám törnek ezek a beteges gondolatok, és nem tudom, hogy szabaduljak tőlük.

Jó napot!
Együtt vagyok egy 24 éves pasival már 9 hónapja vagyis most megint szakítottunk de ugyan úgy tartjuk a kapcsolatot. Én még mindig nagyon szeretem a páromat de viszont nem tudok elfogadni 2 rossz szokását. Azt hittem le tudom róla szoktatni de tévedtem. Az egyik ilyen a cigi a másik meg a sör. A párom már fiatal gyerek kora óta cigizik is meg sörözik is szóval már függő sajnos. Ez miatt nagyon sokat veszekedtem vele amikor együtt éltünk. Mert én nem bírom elviselni sem a cigit sem a piát ellene vagyok. Főként ez miatt nem illünk össze. Ő azt szerette volna ha elnézem neki mind a két rossz szokását de én nem vagyok olyan. Minden áron azt akartam,hogy letegye de hiába nem sikerült neki. Az a baj,hogy még mindig szeretem ennek ellenére is és hiányzik. Csak azt nem értem meg,hogy miért nem tud ellenni a sör nélkül. Ez tényleg függőség? Van amikor 1-2 napig megállja,hogy ne igyon de aztán ha valami történik vagy a munkahelyen vagy veszekedünk akkor ő azonnal az alkoholhoz nyúl abba fojtja a bánatát. Azt mondta régen is ilyen volt már megszokta. De ezt,hogy lehet megszokni? Nem is tudom megérteni. Fiatal ember még megtudna változni ha annyira akarna. Az a baj,hogy ő már megszokta a züllött életet de nekem meg ez így nem jó akkor sem. Tudom el kéne engednem őt végleg de nehéz. Mit tegyek? Fogadjam el így?

Mostanában céltalanság gyötör,alvászavarral,nem akarok társaságba menni ,depressziós tünetekkel…szerelmi csalódásom is volt ami engem megviselt..szüleimmel mindent megbeszélek de már ők sem tudnak segiteni csak orvoshoz akarnak vinni..állandó képzelgésem van arról hogy beteg vagyok…mi lehet a bajom?!Nagyon köszönöm a választ..

29 éve ismertem meg az életem párját. Van egy gyönyörű, egészséges felnőtt lányunk. Nem vagyunk gazdagok, de nagy anyagi problémáink nincsenek.
Sajnos én amolyan “igazi” racionális férfiként vágtam bele a kapcsolatunk elején, vél év ismeretség után elmondtam, hogy mit várnék el, mi az amit nem szeretek és vártam, hogy a szerelmem tiszta szívvel és nyíltan közölje, hogy ebből mi az ami neki nem felel meg. Nem tette. Majd 25 évvel később, teljesen érthető módon egyre erősebben jöttek elő ezek a gondok, hogy márpedig azért neki ez így nem volt jó. Azóta is próbálok változni, hisz még mindig Ő az egyetlen nő akivel az életem el tudom képzelni. A helyzet viszont lassan, de romlik.
A kérdésem az, hogy van-e Önök közt aki tud esetleg tanácsot adni, segítséget nyújtani? Ha nincs kérem egy hivatást nevezzenek meg legalább amerre keresgéljek.

Kedves Tanácsadó!
Öt éve ismertem meg a barátomat. Nagyon megszerettem. Akkor 43 évesen túl egy váláson és egy rossz kapcsolaton, már nem hittem abban hogy lesz valakim. Eleinte sok közös program volt, de egy fél év után minden megváltozott. Nem aludt nálam, nem foglalkozott velem. Kérdeztem mi a baj? Neki nem számít senki, csak a munka. Ezt öt évig csináltam, megcsalás hazugságok sorra jöttek. De ha baj volt ott voltam. Most befejeztem. Elküldtem! Segítsen, hogy ne engedjek! Tartsak ki!

Tisztelt Dr. Nő/Úr!
Következő lenne a problémám. Párkapcsolati téren küzdök azzal, hogy amikor új kapcsolatom lesz és szexre kerül a sor, akkor az első néhány alkalommal mindig felsülök. Felizgulok, aztán amikor aktusra kerül a sor, akkor mindig lelankad a péniszem. Ez minden eddigi kapcsolatom első néhány együttlétén megtörtént. Aztán feloldódok, vagy nem tudom mi történik és onnantól már rendesen működik minden. Csak az első behatolásig vannak problémák. Utána már soha semmi, minden rendben megy és működik ahogyan kell. Most ismét új párkapcsolatom van és pár napon belül eljutunk a szexig. Nem szeretnék felsülni újra. Mit tehetnék, hogy jól menjen a dolog? Illetve érdemes lenne erről beszélnem a hölggyel, vagy pedig ne szóljak neki és reménykedjek, hogy hátha működni fog? Mit tanácsolna nekem? Válaszát köszönöm előre is!

Azért választottam az egyéb kategóriát, mert vegyes problémáim vannak. A stressz, céltalanság, motivációhiány csak mellékes. A fő problémám az, hogy itt vagyok 17 évesen és még mindig nehezemre esik kommunikálni az emberekkel, felelni, előadást tartani. A felfogásommal nincs gond, tudom, hogy nincs mitől félnem, nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam azok az emberek, akikkel beszélnem kell (bolti eladók, recepciósok, tanárok stb.), de olyan, mintha a testemet valami teljesen ás irányítaná. Az általános, hogy remeg a kezem, van mikor már nagyon erősen, sokszor elcsuklik a hangom (legtöbbször iskolai felelésekkor), elfelejtek mindent, amit szeretnék mondani, teljesen kikapcsol az agyam pedig mindig úgy tervezem, hogy jó lesz, mert nincs bennem félelemérzet (csak az iránt, hogy ezek megtörténnek). Szedek magnéziumot is, és sokat javultam az évek során, de ez így érettségi előtt nagyon rossz, a jegyeim is le romlottak, mert sokszor ki sem megyek felelni. És borzasztóan kínosnak is érzem, hogy még most is ezzel küzdök.

Kedves Cintia!

Egy olyan ügyben keresem meg Önt, hogy egyre gyakrabban vannak önpusztító gondolataim. Régebben sokat beszéltem erről, sajnáltattam magam, ma már úgy érzem egyre kevésbé van erre szükség, és magamban szomorkodok inkább.

Sajnos nehezen viselem ha valaki úgymondd “rámszól” valami miatt amit esetleg elrontok, és ezt időről-időre egyreinkább nehezebbnek érzem.

Heti szintű hétvégi lerészegedésekben szoktam részt venni, amelynek másnapján a depresszió hatalmas méreteket ölt.

Sajnos régóta vannak ilyen jellegű gondolataim, valamint abban sem vagyok biztos hogy egyáltalán szeretnék “meggyógyulni” ebből az állapotból, mert ellentmondásos módon azzal valahogy talán elismerném a vesztes státuszomat.

Egy éve pszichiáterhez és pszichológushoz is jártam, antidepresszánsokat szedtem depresszió ellen, ám néhány hónap után egyszerűen nem mentem.

Tudna valamilyen tanácsot adni számomra amivel valamilyen módon könnyebbé tehetném a mindennapjaimat?

Üdvözlettel,
Kis György

Tisztelt Doktornő!
Azzal a kérdéssel keresném önt, hogy lehetséges e hogy nekem bipoláris zavarom van. Sokat hallottam erről a betegségről, és az elmúlt időben úgy veszem észre, hogy a betegség tünetei egyértelműen megjelentek nálam. Néha úgy érzem,hogy nem érek semmit és hogy nem fog sikerülni semmi amit el szeretnék érni az életben, lehangoltnak, és szomorúnak érzem magam és néha úgy látom nincs életcélom és úgy gondolom,nem ismerem magamat. Ez az érzés néha eltart napokig, akár hetekig, viszont néha csak órákig. Aztán egyszer csak mintha másképp kezdeném felfogni a dolgokat, sokkal jobban érzem magam és boldognak érzem magam, és úgy érzem nincs előttem semmi akadály és hogy senki sem állíthat meg abban hogy elérjem a céljaimat. Ezek az állapotok sokszor váltakoznak. Ez mellett már egy ideje nem alszom jól,csak pár órát éjjelente. Valamint mindig is jellemző volt rám,hogy gyorsan felidegesítem magam bármin. Úgy gondoltam,azt is fontos megemlítenem, hogy 16 éves vagyok és hogy az apám kb 6 hónapja elhagyott engemet,a családunkat és azóta se törődik velem nagyon ami engem nagyon rosszul érintett/érint. Mint mondtam,az lenne a kérdésem hogy bipoláris zavarom van mindenképpen,vagy lehet más is,vagy talán rosszul gondolom az egészet? És ha bipoláris zavarom van,akkor mit tanácsol, hogyan dolgozzam fel,hogyan törődjek bele és hogyan fogadjam el magam? Mit tegyek ilyenkor? Még nem tudom biztosan,de már most félek hogy mi lesz ha biztosan kiderül. Félek akárkinek is elmondani amit érzek,ezért fordultam Önhöz. Esetleg leírná hogy milyen tünetek vannak még a bipoláris zavarnál és hogy milyen kiváltó okok lehetnek? Előre is köszönöm válaszát.

Jó napot! Hosszú ideje tanácstalan vagyok,miért lehetnek problémáim a pár választásnál? 18 éves lány vagyok,nagyon beszédes kis vidám lány.Volt egy kapcsolatom 1,5éve ahol sajnos a másik fél megcsalt.Ez akár adhat okot bizalmatlanságra.1,5éve nem volt párkapcsolatom. A probléma hogy az első találkozóig nagyon lelkes vagyok ,de miután élőben találkozok az illetővel elvész az érdeklődés,es stresszelek hogy mit kéne tennem.Kicsit úgy érzem ilyenkor elszalasztok egy lehetőséget es a saját hibámnak élem meg.Nem tudom hogy nem állok készen egy kapcsolatra vagy egyszerűen eddig nem volt szerencsém vagy valamilyen belső félelem van bennem? Tanácstalan vagyok 🙁

Jó napot!
Segitsêget szeretnék kérni nagyon szoktam stresszelni ezáltal hasfájás és hányinger szokott rajtam uralkodni ami társul azzal hogy félek a hányástol mi lesz a hányni fogok tinédzser koromban már volt ezzel probléma de született egy kislányom és lekuzdottem tartott másfél évig aztán megint teherbe estem megszületett koraszülés volt és megint előjött minden tünet sőt még lehet erősebb is nemerek be menni közösség be mert félek hogy elhagyom magam előttük mindig megyek a levegőre mert ott tudom H nem biztos hogy fogok hányni de közösség be nagyon félek sőt már erős bokakolasi ingerek is szokott lenni mivel lehetne ezt kezelni és valyon mitől alakulhatot ki újra.

Tisztelt Tanácsadó!
5 hónapja vagyok a párommal.Ő teljesen úgy van nálunk ,mint egy csaladtag.A 7 éves kisfiam nagyon kedveli .
A parom csak hétköznap a szabadnapjait tölti velünk3-3 nap.Minden masodik hétvégén dolgozik.A szabad hétvégét pedig a 12 éves lányával tölti.
A lánya miatt olyankor nem lehetünk négyesben,mert a lánya sirdogál ha beszélnek róla,hogy találkozzunk.Megbeszéljük,hogy találkozunk,de a lanya elsírja magat és lemondja a parom.
Szeretném ha együtt lehetnénk legalább olyankor,hisz mikor a parom nalunk van én dolgozom.
Eddig kétszer találkoztunk a lányával.Latszólag jólérzete magát,mégis mikor hazament sirdogalt az anyjanak.
Megszokta ,hogy ha az apjanál van,olyankor vele alszik.Az anyjánál saját szobájában.
A hétvégén talalkoztunk masodszor,hisz előre megbeszéltük,de a parom hívni akart,h mégse menjek,mert a lanya sírdogál emiatt és halasztani akarja.De addigra én odaértem..
Este a parommal aludtam,a lánya pedig a sajat szobájában.Apukaja mellé feküdt míg elalszik
Másnap hazavittük a kislányt
Az autóban nekem hatra kellett ülnöm,mikor a kislany kiszállt nekem nem köszönt.
Később hívta a paromat az exe,hogy én ne legyek ott ,ha a lánya vele van,mert sír a kislány…Neki is csak alkalmi kapcsolatai vannak,hogy a gyerekei ne sérüljenek.
Persze mikor anno a párommal összejöttek,ők 3hét után összeköltöztek ,pedig az akkor még kicsi,mara 18 éves lanya is nagyon sírt ha a parommal hagyta.
Úgy érzem a parom nem jól cselekszik,hogy az exére hallgat,engem pedig mellőz.
Egy 12 éves lány talan megérthetné,hogy a szülei egy éve elváltak és az apjanak is kell egy tars.
A mi esetünkben a kisfiam is egyszer itthon maradt,mikor jött érte a volt férjem,hisz lett párja…De sokat beszélgettem a kisfiammal erről és masnap örömmel ment az apjáékhoz.
A karácsonyt is külön töltjük a lanya miatt.
Majd utana itt lesz…
De én nem ilyen kapcsolatra vagyom.
A párom exe most azzal zsarolja a paromat,hogy ha én nala leszek,nem fog menni hozzá a lánya..
A parom még mindig otthonosan viselkedik az exénél,ha megy a lányáért..Közös ajándékot vesznek,stb…
Nekem ezt nehéz elfogadni.
Mit tegyek?
Meddig kell félreállnom mêg?
Valaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel: Tünde

Jo napot kívánok a környezetem azt hiszi rólam hogy meleg vagyok pedig nem is ismernek, semmit sem tudnak rólam, mégis megitelnek az emberek. Honnan lehet tudni azt hogy vki a saját neméhez vonzódik?