Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Jó döntés volt, hogy nem lettem szerető?
Megismerkedtem interneten egy férjes, gyerekes anyával és késöbb felvetette hogy lennék e a szeretője?
Sokat beszéltünk az interneten, találkoztunk is volna de mindig közbe jött valami és gyáva is voltam elmenni, alapból szűz vagyok még. A házába mentem volna este miközben a 3 éves kislánya alszik és a férje dolgozik.
Eléggé beleszerelmesedtem és ez szerinte baj, mert egy ilyen kapcsolatban nem lehet igazi szerelem és vissza kell fogni az érzelmeket.
Amugy folyton küldözgette magáról a képeket és mondta hogy nagyon kíván már. Sokat izgattuk egymást online.
Volt egy internetes csoportja ahol folyton irkált idegen pasikkal és ez engem zavarz és folyton veszekedtünk ezen.
És szerinte ez baj hogy nem birom ha minden jöt ment neki udvarol. De közben ő viszonozza is nekik mintha csábítaná őket, szerinte az csak játék.
Amugy olyan videókat csinált hogy leönti magát vízzel pólóban és tojásokat tör szét a fején és ezt 1000 fős csoportba kirakta. Írásban is sokat káromkodott stb. Olyan furcsa volt, mint valami személyiségzavaros. Ilyeneket irkált hogy a nemi szerve beszippant mindenkit, poénból de akkor is megalázza magát. Amikor megemlitettem hogy nem tetszik a magatartása megsértődött.
A végén úgy döntöttünk hogy vége, mert szerinte túl tolom a szeretői szerepet és ez így nem fog menni ha folyton féltékeny vagyok és elvárásaim vannak és folyton megbántom. Szerintem meg ribanckodik. És olyan mintha semmibe venne.
Szerinte mindig csak hibáztattam. A végén nem bírtam és kiosztottam elmondtam mit gondolok róla. Ő meg nekem akart jót azzal hogyy dobott, hogy legyen esélyem normális kapcsolatra. És a sok vita miatt. Pedig még nem is taliztunk. A frusztráció.
Egy aranyos kis kedves, szeretnivaló nőnek tűnt, virágokkal pózokt, kis csinos közbe meg ahogy néha viselkedett. Selfiket magáról hogy megbsz mindenkit.
Valamiért néha konkrétan kivaltotta belőlem az agressziót még online felületen is.
Azt tudom hogy nehéz gyerek kora volt az apja és később a férje is verte. Kivették a méhét, majdnem meghalt, többet nem lehet gyereke. Folyton kihasználták, megcsalták.
De valamiért mégis gyávának érzem magam, mert jó lett volna vele, 1 kaland is, csak valami miatt nem mentem el a megbeszélt talira az otthonába. Félelem vagy nemtudom. Ez is olyan tutyi mutyiságra vall, nem voltam erős és férfi. Aki elmegy a férjes anya házához és szeretkezik vele, esetleg elcsábítom. Pedig fantáziában megvolt.
Szeretőnek lenni nem magányos dolog? Sose lehet az enyém teljesen az illető és nem vállalhat fel. Ennyi erővel prostituálthoz is mehetnék.
Csak itt vagyok 22-23 évesen és semmi kapcsolat. Jó lenne már akármi. Fiatalabb koromban flörtöltem lányokkal, el voltam velük de kapcsolat nem lett, szex se, csók az volt. Én meg a tökéleteset kerestem és elutasitottam sok lányt, mert nem voltak elég jók.
Főleg hogy nem is dolgozok mert szakmám sincs jelenleg, de lesz csak emiatt is kisebbrendűnek érzem magam és nem érzem magam férfinak.
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon nehéz lehet Önnek, hiszen nagyon megszerette ezt a nőt. Ő talán másként gondolkodik a szexualitásról, szerelemről: ami Önnek magaláztatás, az neki természetes dolog. Az, hogy nem is találkoztak élőben azért nem szerencsés, mert így sokkal nagyobb a hatása Önre az első benyomásnak, ami gyakran csalóka. Az, hogy valaki eleinte kedves, nem jelenti azt, hogy az agressziót is jól tudja kezelni, vagy hogy tisztelettel bánik a társával egy párkapcsolatban. Ráadásul Ő kijelentette, hogy csak szeretői viszonyt szeretne. Szerintem Ön nem lesz tutyimutyi attól, hogy nem megy bele egy ilyen játszmába, sőt. Ha Ön tiszteletteljes párkapcsolatra vágyik, csak becsapta volna magát egy légyottal. Tökéletes párkapcsolat szerintem sem létezik, de olyan igen, amiben a felek kölcsönösen boldoggá teszik egymást.
Üdvözlettel:
Habis MelindaLehetséges az, hogy a pánikot kiváltó ok az agyamban egy félreértelmezett hiányérzet pl éhség vagy szomjúság?
Ma nem ettem délután 2-ig semmit (Ez gyakran elöfordul) mondhatni megszokott.
Mint ahogy a pánik is. De ma, osszekapcsoltam a félelmet a megbolondulástól a kellemetlen éhségérzéssel. Ebben szeretnék választ kapni. Lehet, hogy az elmém félreért egy testi jelzést?
Kedves Kérdező! Az is lehet, hogy pániknak nevez egy olyan fizikai állapotot, melyet vércukor csökkenés idéz elő. Ha szorongásra gyanakszik, az pszichiáter vagy klinikai szakpszichológussal való találkozással tisztázható. Üdvözlettel
Van egy13 éves lányom 4éve költöztünk anyosomhoz tehát új haz új iskola és született egy testvére azóta sehol nincs vele probléma nagyon jò gyerek de itthol allandoan kiabál osztozik velem mindent ellenem tesz nem birja engem elviselni amit én mondok semmit nem ér mástól elfogadja azt mondja hogy én utalom és allandoan kotekszek vele.Nem tudom hogy mit csinàljak mert minden nap rosszabb a helyzet és a testvérét is nehezen viseli..kõszônjûk.
Kedves Kérdező! Javaslom, hogy a családsegítő szolgálatnál vagy akár magánrendelésen keressenek családterápiás lehetőséget. Üdvözlettel
Fél éve vagyok kapcsolatban egy 23 éves fiúval. Ő is, én is komoly kapcsolatot tervezünk egymással. Sok csalódayon vagyok túl. Most, amit tőle kapok, a legjobb érzés, amit valaha is éreztem. Mégis teli vagyok kétséggel, félelemmel, hogy vége lesz egyszer. Tudom senki nem lát a jövőbe. Ő is próbál biztatni, de sokszor felmerül ez a félelmem, és már nem tud mit reagálni. Miért nem hiszem el, hogy szeret? Miért aggódom a jövő miatt, ahelyett, hogy boldog lennék a jelenben, hisz én magam idézem elő a félelmeimmel a félreértéseket?
Kedves Kérdező!
Az önben felmerülő kérdésekre önismereti munka segítségével juthat el, mely megtehető egyéni vagy csoport pszichoterápiában is. Ehhez pszichológus felkeresését javaslom.
üdvözlettel:
Kedves Cintia,
munkahely váltáson gondolkodom, lakóhelyemtől 200km-re, albérlettel oldanám meg, jobb fizetés reményében. Gyerekkorom óta küzdök szorongással, de szüleim és barátaim társasága miatt “biztonságban” éreztem magam lelkileg. Sajnos anyukám meghalt pár éve és a régi iskolai barátok elköltöztek, sokuknak már családjuk van. Egyedül érzem magam és emiatt hullámokban tör rám az egyre erősebb szorongás, a lakásból sincs kedvem kimenni ha nem muszáj. Mindenképp szeretném a kezembe venni a jövőmet, de így nem merek belevágni semmibe ami a komfortzónámon kívül esik. Milyen megoldás lenne erre?
Előre is köszönöm a válaszát!
Üdvözlettel: Tamás.
Kedves Tamás!
Ilyen erősségű szorongásnál szerintem pszichiáterhez érdemes első lépésben fordulni, mert lehet, hogy gyógyszerre is szükség lehet, Pszichoterápia a gyógyszeres kezelés mellett mindenképp hasznos lehet, melynek kapcsán klinikai szakpszichológust vagy pszichoterapeutát érdemes felkeresnie.
üdvözlettel:
Fél éve vagyok együtt a barátommal és ő úgy érzi hogy nem szeretem, pedig ez nem igaz. Azt mondja hogy nem tudom kimutatni az érzéseimet és ebben sajnos tényleg igaza van. Az lenne a kérdésem hogy ezen hogy tudok változtatni? Hogy tudnám bebizonyitani neki hogy ő az igazi. Nem tudom szavakba önteni az érzéseimet és nem tudom hogy lehet ne. Sajnos mivel állami gondozott vagyok így nagyon sok mindent elnyomok magamba és valószínűleg ez is hozzá járul.
Kedves Kérdező! Pszichoterápia tud segíteni a problémáján.Klinikai szakpszichológust vagy pszichoterapeutát érdemes keresni. Üdvözlettel
Jó napot! 19 éves lány vagyok. A barátom és én másfél éve vagyunk együtt. Kb egy évvel ezelőtt -iét egy másik lánynak amíg én nem voltam otthon. Persze letagadta eleinte, amíg meg nem mondtam neki hogy tudok róla… Utána kiderült hogy szokott pornót is nézni. És aztán megtudtam hogy szexchatroulettezett amíg én nem voltam otthon pár hónappal ezelőtt. Szokott más lányokat nézni eleg sűrűn (akár előttem is). Már mindig azon jár az agyam hogy legközelebb mivel fog megbántani vagy csalódást okozni. Minden nap és majdnem egész nap agyalok. De nem tudóm hogy lehetne jobb. Úgy erzem fokozatosan csak egyre rosszabb. És már hatással van az egész életemre. Fejben összerakom aprócska részletekből hogy hol tudna megunt hatba szúrni…
Kedves Kérdező! Azon érdemes gondolkodnia mi tartja a kapcsolatban, illetve hogyan képzeli ön és a párja, hogy működik egy kapcsolat, van e az önök kapcsolatának jövője. Üdvözlettel
5 évet voltam a barátnőmmel, az 5 év alatt 4-szer szakítottunk és jöttünk újra össze, miattam, mert én úgy nőttem fel, hogy az ember ha szeret valakit és elengedi attól még visszakaphatja, ez nőtt belém. Majd a munkaközösségemben is ezt tapasztaltam, hogy ezzel a részével az életnek lehet játszani. Az utolso szakításnál Jött egy fordulópont az életembe, amikor a szakításnál neki jött valaki az életébe. 2 Hónapot volt vele utána megint kezdtünk békülni ugyanis hiányzott neki a törődésem, a személyem, a társalgásunk, a kapcsolatunk. Úgy érezte szeretne velem lenni, aztan jött belé egy félelem, hogy újra csak az fog történni. Megemlíteném megváltoztam, ő is megmondta, hogy latja hogy megváltoztam és minden rendben lenne. Volt a félelem, majd felállított feltételeket, (ha kialakul újból a vonzalom, az érdeklődés egymás iránt, stb.) Akk kibékülünk. Mindez kialakult mégse békült ki. Én annyira szeretem, ha nem lehetek vele mivel közös fakultatív programjaink vannak ami a karrierem része, muszáj felhagyjak vele és feladjam a karrierem. Ezt a tudtára adtam. Zsarolásnak vette pedig nem az. Ez 1 tény, nekem csak így menne a továbblépés. De akárhányszor feljön a véglegesen szakítunk téma soha nem képes rá, soha nem képes elengedni, nem törődni velem, és bántja ha én nem törődöm vele. Emellett mindig mondja, hogy lehet megbánja és akkor visszajön (de akkor nem értem ha már benne van ez a félelem miért akarja megélni?) Megmondta ha kibékülnénk lehetne jó, és hogy nem érezné magát rosszul. Megmondta hogy szeret. Sokszor alakul ki nemi kapcsolat is köztünk. És azt is megmondta hogy velem teljesen más és jobb volt mint azzal a fiúval akivel összejött azelőtt. Ha nincs köztünk nemi kapcsolat is beszélgetünk tehát nem csak az tart minket össze. Nap mint nap beszélgetünk és a nagy vitáink is nem elnyomással és elfolytással zárulnak hanem megbeszéljük és megoldjuk. A múlt sérelmeit feldolgozta már megmondta, és látja, hogy most tényleg ùgy menne minden mint ahogy eddig várta. Valamiért mégis gondolkozik a békülésen. Mindig arra várt, hogy végre így lássam az életünk ahogy most, most pedig egyedül akar lenni. De ha meg arról van szó, hogy lezárjuk akkor azt mondja hogy nem akarja hogy elveszítsen vagy megszűnjön köztünk a kapcsolat. Szüksége van rám.
A kérdésem, hogy ugye van közös jövőnk, csak bemeséli magának, hogy nincs szüksége rá most, mert fél. De ha legyőzné a félelmét működne? És azért mondja, hogy nem akar elveszíteni mert amikor úgy érzi elveszítene akkor egyből a félelmét félreteszi és vigyáz hogy ne történjen meg. Válaszát köszönöm.
Kedves Kérdező!
Nem lehet így sajnos megállapítani, hogy mi játszódik le a barátnőjében, de a bizonytalanság jól érzékelhető. Kérdés inkább az, hogy ön mit szeretne, tolerálja e ezt a bizonytalanságot, ha igen, meddig, és Önnek mi jelentené a továbblépést, abban mi akadályozza. Ha mindketten a kapcsolat megtartása mellett döntenek, érdemes párterapeutához fordulni, hogy a dilemmák jobban megérthetőek legyenek.
üdvözlettel:
Munkatársak hibáinak elviselési problémái.
Üdvözlöm!
Nem tudom miért lettem ilyen
Mindent, de mindent elrontottam. 33 éves nő vagyok. Volt egy 5 éves kapcsolatom, ami szépen lassan átalakult barátsággá. Együtt éltünk ugyan, de ez volt a legtöbb amit haladt előre a kapcsolatunk az évek alatt. a végére tényleg csak voltunk egymás mellett. Ez3rt felregisztráltam tavaly ősszel egy netes társkeresőre, ahol is pár óra után rámírt egy srác. Nagyon rövid idő alatt szerelmes lettem, össze is jöttünk. De sose tudtam igazán elhinni hogy viszonozhatja a szerelmet, bármit is tett. Pedig próbálkozott a maga módján, de nekem sosem volt elég. Nem tudom miért egyszerűen bekattantam és folyton úgy éreztem hogy tutira megcsal. Pedig kaptam kulcsot a lakásához, bemutatott a barátainak a családjának, azt hiszem igyekezett, de mindig találtam valami “jelet” amiből azt gondoltam hogy nem őszinte velem és megcsal. Nem tudok rájönni miért viselkedtem így, mert megbeszéltük többször is, de sosem tudtam hinni abban hogy jó lehetek neki. Most őszig tűrte a hülyeségeimet majd szakított. Azután is beszélgettünk minden nap, de nekem ez sem volt el3g és hisztiztem tovább. Így teljesen megutáltattam magam vele, már van is új barátnője. 2 hónap elég volt ahhoz hogy találjon valakit. :(. Nem tudom miért voltam ilyen. Amikor nagyon nagyon szeret(t)em és ő az első, aki mellett úgy éreztem hogy lennék feleség és anya is. És mégis ostoba hisztis önző elviselhetetlen picsává váltam mellette. Miért? Miért kellett elrontanom? Lassan 3 hónap telt el a szakítás óta és romokban vagyok. Utálom magam, mindenkit elüldözök, aki felvidítani szeretne, mindenen morgok, nem találom a helyem nélküle, annyira nagyon hiányzik. Alig alszom, gyomorideggel kelek, ő az első és az utolsó gondolatom is minden nap, ha sikerül aludnom vele álmodok, nincs olyan nap hogy ne sírnék, és persze a munkahelyi teljesítmény emre is kihat mindez… belebetegedtem? És nem találom a kiutat. Úgy érzem hogy rossz ember vagyok, aki nem is érdemli meg a szeretetet, mert csak elszúrom azt, ami fontos lenne. Egyre inkább hasonlítok anyámra, aki dettó ezt művelte régen, és nem akarok a sorsára jutni. Ő most totál magányosan él, mindenkit elutált maga mellől. Mit tehetnék hogy ez ne legyen velem is így? Nem tudom hogy békíthetném meg a srácot, hogy zárhatnám le a kapcsolatot magamban ( ő volt minden álmom), hogy tovább tudjak lépni, bár legszívesebben valami olyan útra lépnék ami hozzá vezet végül( ez vajon lehetséges még?) hogy szüntethetném meg a magamról hozott rossz véleményt? Semmiben nem találok örömöt. Amit régen szerettem, ma érdektelen. Hogy találjak vissza magamhoz? Elnyomhatom, vagy megszüntethetem azt az állatot, aki ezek szerint bennem lakik? Vagy előjöhet egy új akpcsolatban? Nem is hiszem igazán hogy merek ezek után ismerkedni, nem szeretnék senkit kitenni ezeknek a bolondságaimnak.
Nagyon köszönöm, hogy elolvasta a nyavajgásomat és hálás leszek a válszáért.
Kedves Kérdező!
Érdemes lenne klinikai szakpszichológushoz vagy pszichoterapeutához fordulnia, hogy a jelenleg nem értett motivációi, amik a viselkedése hátterében állnak, kiderüljenek, azaz, hogy miért viselkedett úgy, ahogy, hogy megértse mi zajlik önben. Munkacsoportunk tagjai közül is választhat,vagy lakhelyén érdemes személyesen felkeresnie pszichológust. Fontos lenne, hogy ne kerüljön nagyobb krízishelyzetbe. Amit leír, nem tekinthető “nyavalygásnak”, ahogy Ön fogalmaz, én inkább kiábrándultságnak, kétségbeesésnek érzékelem a szavait.
üdvözlettel:
Üdvözlöm! Egy tanácstalanság miatt szorulok az ön segítségére. A szüleim viszonya 5 éves koromban igencsak megromlott. Apám sokszor csalta meg anyámat majd 2010-ben hivatalosan is elváltak. Azóta édesanyám újra megházasodott és a nevelőapukánk sajátjaként nevel minket. Viszont édesapámmal a kapcsolatunk soha nem volt jónak mondható az utóbbi egy-két évben pedig alig beszéltem vele de ennek is meg volt az oka… Amiben pedig nem tudok dönteni, hogy mit tegyek. Tudom a harag sem rövid sem pedig hosszú távon nem jó. A gyűlölet a düh amit érzek iránta szintén nem vezet jóra. Édesanyám miatt hajlandó lennék kibekülni vele, ha édesapám bocsánatot kérne és nem engem okolna mint eddig. Édesapám volt hogy elég durva üzeneteket írt anyukámnak címezve amiért anyukám a stressz miatt kórházba is került egy időre. Nem tudom mi tevő legyek.
Köszönettel: Vikker Erik
Kedves Erik!
Érdemes lenne megbeszélnie anyukájával, hogy kérjenek időpontot a családsegítő szolgálatnál családterápiára, ami ott ingyenes.
Nagyon becsülendő, hogy Ön próbálja rendezni a helyzetet, de ehhez segítség kell.
üdvözlettel:
34 évig jónak mondható házasságban éltem. Most a feleségem, 56 évesen szexpartner kereső oldalakon van, ráadásul a gyerekeinél fiatalabb férfiakkal szexchetel. Folyamatosan hazudik, cinikus lett, mindenkit átver, még a gyerekeit, családját is. A szüleinek pedid ellentétesen adja elő az egész történetet. Vissza akarom kapni, de hogyan!?
Kedves Kérdező!
Ha nem sikerülne őszintén megbeszélnie ezt a feleségével, akkor párterapeutához érdemes fordulni.
üdvözlettel:
Tisztelt Cím!
Párom november végén elutazott az új barátaival, hazajött és 6 év után közölte velem, hogy vége, nem szeret, nem akar velem lenni. Sokkolt az egész. Persze, voltak viták a kapcsolatunkban, mely problémákat vele megoldani nem, csak a szőnyeg alá lehetett söpörni. Amikor kidobott, elmondta azt is, hogy nem oldottuk meg a problémákat, de neki nem kell senki, egyedül szeretne lenni….Iszonyat, amint keresztülmentem. December közepén elmentem hozzá a maradék cuccaimért….sajnos az alpári kifejezés, nem elég a viselkedésére….elküldött a fenébe….és nekiállt zokogni….nem tudtam hova tenni, miért zokog előttem a férfi, akiért bármit megadnék….azt mondta, hogy azért, mert nem akar látni engem. Eljöttem, azóta a létező összes felületen letiltott, sem karácsonykor, sem szilveszterkor nem jutottam eszébe….és kiderült, hogy szoros kapcsolatot ápol azzal a kislánnyal, akit 6 évvel ezelőtt miattam otthagyott. Lehet, hogy én csak egy “kis”, 6 évnyi kitérő voltam az életében, és visszatalált a szerelemhez? Mindenesetre számomra felfoghatatlan, hogy az a férfi, aki mellett évekig együtt ébredtünk fel, már el is felejtett…..Mit tehetnék?
Kedves Kérdező!
Pszichológus segíthet a szakítás feldolgozásában. Ha ezt esetleg nem igényli, ebben a témában számos önsegítő könyvet talál.
üdvözlettel:
A pszichológia (mint tudomány? ), hogy segít a tanult tehetetlenségen?
A pszichológusokban akiknél jártam valamiért ez nem merült fel.
Gúzsba köti az egész életem.
Mi okozza,mitől alakul ki?
A szakma milyen megoldás kínál rá? Csak van valami.
Kimászott már belőle valaki?
A hozzáállásom,hogy minek dolgozzak meg a kudarcért.
Nincs is semmi az életemben,mert meg sem próbálom.
Ha sikerülne az is kudarc lenne, mert eddig miért nem tettem akkor meg. Csak jobban utálnám magam(így sem kicsi az önutálat).Hogy számolnék el az elvesztegetett évekkel, a sok élménnyel amiből kimaradtam.
Szóval már a sikertől is félek.
Mit lehet tenni ilyenkor a szakmabeliek nem segítenek?
Kedves Kérdező!
A tanult tehetetlenség kezelése igen komplex, a legtöbb esetben nem, vagy csak túl későn derül ki, hogy ez akadályozza a gyógyulást. Ahogy írja is a levelében. Sajnos vannak rossz (képzetlen, vagy önmagukon nem dolgozó) pszichológusok, de ez nem jelenti azt, hogy nincs pszichológiai segítség a problémájára. Azt azonban tudnia kell, hogy nem egy-két alkalomtól, hanem egy akár több éves terápiától várhat hatékony, tarts javulást. Először ugyanis meg kell dolgozni a kudarctól, és a gyógyulástól való félelmét egyaránt.
Üdvözlettel:
Habis MelindaÜdvözlöm !
43 éves férfi vagyok és van egy problémám amit eddig csak egyszer egy kapcsolatomban tapasztaltam és a jelenlegiben ez pedig a korai magömlés. Kértem Andrológus segítségét is már de az általa javasolt Antidepresszáns nem igazán vált be a hatása inkább zavartságot, koncentrációs zavarokat okozott (sokat vezettem) és a vezetésben is bezavart így abba is hagytam. A jelenlegi partneremmel nagyon jó a sex kifejezettem jó szinte napi szintem együtt is vagyunk ami eleinte jól is működött de csak gumival, de mivel szerettük volna a gumi nélkül is élvezni persze a veszélytelen időszakokban, neki már van 2 gyermeke nekem még nincs sajnos de közöset egyenlőre nem szeretnénk. Visszatérve nagyon szeretnénk élvezni gumi nélkül is egymást de egyszerűen képtelen vagyok megfékezni a magömlésemet van hogy már pár aktus után 10-20 mp alatt bekövetkezik az ejakuláció. és ez frusztrál mert a párom állítása szerint igen is lehet kontrollálni de eddig nem igazán sikerült….és ez miatt igen el vagyok keseredve . Nem tudom számít e de gyerekkoromban fityma szűkület miatt operáltak hallani erről esetleg hogy e miatt a fityma kevésbé úgymond védett sokkal jobban ki van téve az idegződéseknek és ezáltal érzékenyebb is. Próbáltam az elszorításos a különböző internetes tablettákat is de nem igen javul a helyzet. Érdekes mert a korábbi partneremnél meg pont az ellenkezője történt ott meg alig vagy szinte alig tudtam ,,elmenni,, és óvszer nélkül szeretkeztünk . a merevedéssel nincs probléma legalábbis a kezdeti fázisig kő kemény de sokszor alább is hagy vagy a másik, hogy nagyon hamar ejakulálok. mostanában már a gumiban is.
Egy elkeseredett Férfi
Kedves Kérdező!
Levele alapján érthető az elkeseredettsége. Én azt gondolom, hogy érdemes hatékonyan foglalkozni a problémával. Nem teljesen értem, hogy andrológus szakorvos miért írt fel Önnek hangulatjavító gyógyszert, ezt pszichiáter rendelheti megfelelő indikáció mellett. A magömlés lelki okait azonban valószínűleg ez nem rendezi önmagában. A tünet mögött meghúzódó lelki tényezőket szexuálpszichológus, vagy párterápia segíthet feltárni és kezelni.
Üdvözlettel:
Habis Melinda
