Kikaptuk az infó felmérőt és 8-ast kaptam (Romániában 10 a max). Eddig nagyon jó tanuló voltam. Igazából most is mindenből meglesz a 10 kivéve infóból. Amikor a tanárnő kiosztotta a felmérőm azt mondta hogy én vagyok a csalódás csalódása és hogy ő még ilyen rossz jegyet nem adott jó tanulónak. Iszonyat rosszul esett és nagyon nyomaszt ez a kijelentése. Még soha senki nem mondott nekem hasonlót. Annak ellenére hogy a környezetem megértő volt, senki nem szivatott és a szüleim szerint a 8as is egy jó jegy, nem tudok elaludni. Könnyes szemmel éjjel 2-kor ezért írok ide. Mi a megoldás ha ennyire mély nyomot hagyott bennem a tanárnőnek ez a 2 mondata? Hogy lépjek túl rajta?

Kisfiam 5 eves es mar 3 eve ovis de meg mai napig sem szereti a gyerekek tarsasagat. Nagyon okos es ugyes gyerek es nagyon ragaszkodik hozam. Anyira tanacstalan vagyok miert van ez. Hogyan segithetek rajta? Az ovono nagyon sokat foglalkozik vele es szereti is ot a gyerek. De a gyerekektol szabaljosan mintha valami felemetes dolog lenne ugy viszonjul. Mit tegyek? Elore is koszonom valaszukat.

T. doktornő, a kitöltött teszt szerint erős szorongásom van, naponta többször, olan érzésem van mintha megijesztenének, belső remegésem van, ilyenkor légszomjam van. Kardiológus vizsgált, nem talált okot rá. Anyám 93 éves, és cca 10 éve állandó odafigyelést igényel . Azt mondják kerülje az ember az “energiavámpírokat” de egy anyát nem lehet elkerülni, Otthonban él, természetesen semmi nem jó, és állandóan be kell “Segíteni”. Nyugtatót nem szedek, sok rosszat hallottam a Xanaxról. Mit tehetnék? Előre is köszönöm: Györgyi

Üdvözlöm! Nagyon nehéz időszakom van egy ideje. A barátom fél éves kapcsolat után szakított velem karácsonykor. A szüleim válnak. Édesapám fél éve elköltözött tőlünk azóta nem jó vele a kapcsolatom. Itthon is rengeteg gond van. Úgy érzem, hogy velem van a baj, hogy mindenki eldob vagy elhagy. Vannak terveim a jövőre nézve de egyik sem érdekel már. Nincs kedvem semmihez. Leginkább alszok, sírok vagy csak nézek ki a fejemből. A barátommal való szakítás nagyon megviselt. Remgeteget fogytam. Állandóan csak rá gondolok. Már aludni se tudok mert pár óra alvás után fent vagyok és csak jár az agyam a volt barátomon. Nem tudom feldolgozni a szakítást, tele vagyok negatív és rossz gondolatokkal. Állandóan magamat hibáztatom és magamat marcangolom. Tudom jól, hogy ez nem lesz jó hosszú távon. Gondolkodtam, hogy egy szakember segítségét veszem igénybe de félek, hogy nem tudna rajtam segíteni. Félek a jövőtől, szorongok, hogy mi lesz velem. Nem tudok már a szobámban aludni 3 hete mióta szakítottak velem mert minden a volt barátomra emlékeztet. Folyton ott van a gondolataimban, úgy érzem már teljesen kikészültem lelkileg. Édesapámmal való kapcsolatomat se tudom feldolgozni. Mit tudnék csinálni, hogy ne gondoljak folyamatosan a volr barátomra, tudjak aludni, és érdekeljen újra a jövőm?

Ez normális reakció?
Ma azért nem mentem be postára, mert az egyik régi osztálytársam ott dolgozik és nem akarok találkozni vele, és nem akarom hogy kérdezgessen.
Ezt minek nevezik a pszichológiában, hogy egyes embereket elkerülök annyira, hogy akadályoz az ügyintézésben? De csak osztálytársakkal van így, nem akarom, hogy elkezdjen faggatni, hogy mi van velem és lásson, hogy nem vagyok tökéletes stb.

Tisztelt dr nő!
Olyan problémám lenne,hogy elkezdtem a jogosítványt 25.óránál tartok,viszont amint egy kis hibát is vétek ,teljesen összeomlok,nem tudok semmit megcsinálni,és utána nem is akarok menni órára.
Esetleg lenne valami ötlete ,mivel küzdhetném le ezt a szorongásom,vagy hogy hogyan tudnék jobban bízni magamban?
Előre is köszönöm

Tisztelt Pszichológus!

A problémámat kicsit nehéz szavakba önteni, viszont megpróbálnám. Eddigi életem során sosem volt baj a tanulmányaimmal. Tudom, hogy beképzeltnek hangozhat, de minden célomat ezen a téren anélkül értem el, hogy lényegében nem készültem rá (érettségin is; változóak a jegyeim 5-2ig minden, de megfelelőek)
Viszont most, hogy már egyetemre járok elveszettnek érzem magam.
Az egyik vizsgámon nem mentem át, és nem tudom mit kellene tennem. A második lehetőségnél tanultam. Életemben összesen talán nem tanultam ennyit , mint most a beugróra (18 oldalnyi fogalom, de sose tudtam magolni szó szerint). Nem érzem úgy, hogy sikerült volna.
Tisztában vagyok vele, hogy ez nem a világ vége, de azóta sikertelennek érzem magam; nem látom, hogy el tudnám érni a céljaimat.
Tanácsot szeretnék kérni, hogy hogyan tudnám elterelni a gondolataimat erről, mert amíg az nem sikerül, addig nem tudok koncentrálni a megoldásra. Jelenleg arra, hogy ténylegesen átmenjek.

Tisztelettel,
egy diák

Kedves Doktornő
A problémám hogy 3 honapos a kapcsolatom nem válal fel a közösségi oldalon ugy erzem valamit titkol.a viselkedése is sokszor furcsa 10 ev kor különbség van közöttünk.le tilt olyan embereket az en közöségi oldalamrol akit en nem ismerek de ő ismerosei.ha ra kerdezek nem ő volt.azt mondja neki nincs titka ő őszinte. De en nem igy érzem egesznap irkál es mar ez meg betegit valaszat előre is köszönöm

Kedves Doktornő! Azt szeretném megkérdezni, lehetséges-e az, hogy önbizalom hiány miatt legyen valaki képtelen a pár találásra? 29 éves létemre csak 1 férfi volt az életemben, ő is jó ha 2 hónapig. Van akinek tetszem, de olyanok ők akik nem érdekelnek. Aki meg nekem tetszene azoknak én nem kellek. Próbáltam társkeresős ismerkedést, katasztrófa. Nem tudom az-e a baj, hogy mivel magammal nem vagyok kibékülve, ezért mást sem tudok elfogadni? Nyáron randiztam egy férfival. Elsőre nem tetszett, 3. meghívására mondtam igent. Aztán viszont jól éreztem vele magam, de 5 randi alatt nem tudtam magamhoz közel engedni. A tapasztalatlanságom miatt + az önbizalom hiány miatt mikor láttam rajta hogy közeledne (csók is lehetne akár) hiába akartam és készültem rá, elfordultam, eltereltem a témát. Mert bepánikoltam. 5 éve volt a kapcsolatom, azóta se csók, se semmi. És elszoktam a testi közelségtől. Ilyen előfordulhat? Nem tudom lehet-e még normális életem.

Szép napot kívánok. A bátyám 45 évesen 3 eve hunyt el hirtelen autóbalesetben. Nehéz volt feldolgozni, de valahogy tovább is létezünk. Hátra hagyott egy kisfiút, aki most kilenc éves. En vagyok a keresztmama. Arra gondoltam, mert van olyan lehetőség nálunk, hogy házhoz visznek csokrot, vagy gyerekeknek édesség boxot. Szerintetek beteg ötlet, hogy ha a kártyára rá íratnám, hogy az apukája küldte a menyből? Nem tudom, hogyan reagálna rá. És úgy eszembe jutott, hogy erezze, hogy az apukája vele. Köszönöm a választ. Üdvözlettel Fekete Zsófia

Mit jelenthet az, ha a feleségem törli a facebookon hogy házas?

Gyermekem 7. osztályos, magyar órán nem hajlandó egyáltalán dolgozni, a tanárnőtől mindig próbálom beszerezni az órai és házi feladatot, itthon bepótoljuk. De ez így nem normális. A házi feladatokat nem írja fel, amit tudok kiderítek, de nem mindig sikerül. A tanulmányi eredménye rosszabb, mint tavaly év végén volt. Javaslatokat szeretnék, mit csináljak vele?

Kedved Doktornő!
A barátom most Januárban szakított velem. A szakítás után többször kértem, hogy vigye el a ruháit és én is szeretném vissza kapni a dolgaimat, de ezt a mai napig nem tette meg. Felajánlottam, hogy nem kell személyesen oda adni a dolgaimat, hanem ismerősön keresztül is intézhetjük a dolgot. Erre annyi volt a válasza, hogy nem majd személyesen mert, akkor majd át szeretne beszélni pár dolgot. A szakítás után a volt párom mondta, hogy ő nem szeretne rosszban lenni velem, ugyan úgy szeretne beszélgetni, mint eddig mert nem bírná ki ha nem hallana rólam és nem tudná, hogy vagyok. Viszont azóta se beszéltünk. A kérdésem az lenne, hogy miért mondta ezeket ha pont az ellenkezőjét teszi és vajon többszöri könyörgés és kérlelés után miért nem hajlandó elvinni a dolgait?

Tisztelt Doktornő!

A következő lenne a kérdésem Önhöz. Vagy egy közel 2 éve tartó párkapcsolatom. A párom kamionos, két hetet külföldön tölt, egy hetet itthon. Abban az egy hétben viszont ugyancsak szokott kapni két-három napos fuvarokat, én három műszakban dolgozom nagyon gyakran hétvégente is, ebből adódóan elég kevés időnk van egymásra ami problémákat szül. Nekem van egy barátom akivel már azelőtt jóban voltunk hogy a páromat megismertem volna. Mindig is jókat beszélgettünk, megosztunk egymással olyan dolgokat amiket más emberrel nem nagyon tudunk megbeszélni. Sohasem volt közöttünk szexuális kapcsolat, még egy csók sem. Olyan mintha testvérek lennénk. Ha segítségre van szükségem rá számíthatok mindig amit a páromról nem nagyon tudok elmondani mert nincs itthon szinte soha amikor szükségem lenne rá pedig nagyon szeretnék több időt tölteni vele.
A párom viszont nagyon féltékeny a barátomra annak ellenére, hogy tudja, megbízhat bennem mert soha semmi nem volt köztünk. Egyáltalán nem szimpatizál vele pedig soha nem ártott sem nekem, sem az édesanyámnak. Több, mint másfél éve kitartok a párom mellett hűségesen mert szeretem annak ellenére, hogy keveset tudunk a kapcsolatunkkal foglalkozni. A kérdésem, hogy miért ilyen ellenséges a barátommal és ha bántja, hogy mástól kérek segítséget akkor miért nem tesz azért, hogy ez ne így legyen?
Szinte elvárja tőlem, hogy 2 hétig ne csináljak semmit csak várjak?
Én 26 éves vagyok, a párom 23. Elmondása szerint velem tervezi a jövőjét, de egyelőre szeretne pénzt keresni és minnél többet összegyűjteni egy családi házra. Én viszont látom rajta, hogy nagyon éretlen még egy külön, szülőktől független életre amire vele ellentétben én már készen állok és szeretnék is vele együtt élni. Erre még várnom kell a jelek szerint, mégis mellette állok.

Válaszát előre is köszönöm!

A problémám eleinte (kb. 2018 áprilisa) ott merült fel, hogy nem akármennyire is álmos voltam, nem tudtam elaludni. Sokszor fogtam arra, hogy biztos kipihent vagyok csak nem érzem stb. De mikor ez rendszeressé vált teljesen elvesztettem az irányítást a tanulásom felett. Magamba zárkóztam, nem volt kedvem senkivel beszélni, nem volt erőm semmire, mindig levert voltam. Aztán egy ideig minden jó lett, vagyis mostanáig. Most ez mind visszajött, plusz még erősödött pl. az hogy nincs kedvem senkihez, egész nap fáradt vagyok. Aztán még teljesen nem vagyok megelégedve magammal. És minden kihatással van a környezetemre is. Segítséget szeretnék kérni, hogy mit változtathatnék meg a jelenlegi helyzetemben. Hozzátenném még, teljesen kilátástalan vagyok a jövőt illetőleg, motiválatlan vagyok.