Jó napot kívánok! Sajnos a házasságomban vannak komoly problémák. Férjem mezőgazdasággal foglalkozik amit házasságunk előtt a szüleivel csinálta és mióta meghazasodtunk azóta is így van ők adnak neki fizetést kb 150.000 ft.-ot, pedig ő a vállalkozó. Hétfőtöl vasárnapig dolgozik reggeltől sötétedésig. Szuletett ket gyermekunk csak az egyik maradt meg koraszülöttek lettek 700 gr. amelyik megmaradt nekünk, hála istennek szépen fejlődik szóval sok mindenen keresztül mentünk. A ház amiben élünk az apjáé nem adta a férjem nevére ezt sokszor éreztetik. A két és fél év alatt gyűjtöttünk is egy kis pénzt én gyedet kapok 80-86.000 ft a fiura emelt csaladit 23.000. A férjem nagyon sokat tartózkodik otthon a munka miatt is meg mivel már 41 éves későn nősült eléggé a szülei irányítása alatt van, ők szabják meg hogy mikor mit kell csinalni hova kell menni. Sokatjártunk dévény tornára a fiuval sokszor anyámmal mentem meg kontrollokra vissza mert neki fontosabb dolga volt. Rátudtam ha a munka miatt éppen nem ért rá,de az már nem tetszett ha inkább ő az anyját vitte orvoshoz helyettünk pedig az apja is el tudta volna vinni vagy a lány testvére aki az anyjáékkal él. Apja mindenbe beleszól még abba is hogy új kiságyat vettem, vagy pár fejlesztő könyvet a fiúnak. 80 évesek nagyon fukoriak ha vettem kabátot vagy csizmát a fiunak mindig kérdezték mennyibe került és sokallták hogy úgy is kinövi. Még a bébi ételre is azt mondták inkább főzzek mert az olcsóbb. Eleinte csak azt fogadta el a gyermek hiába főztem neki most már eszi amit mi is. Én mindent megteszek a gyerekért igen nem sajnaltam a 600 ft-os bébi ételt sem de ők igen. Pedig nagyon sok pénz bemegy nekik milliók. Férjemmel beszéltük hogy most már nekem is kevesebb pénz jár majd 2 év után és hogy spórolni kell. Nem mondtam hogy nem de ami kell az kell megvettem. Mindig kikérdezték hogy állunk anyagilag mert amikor én is szedtem az almát adtak egy kis pénzt de nem sok mindent kaptunk a bevételből. Férjem mindennel beszámol szüleinek. Legutóbb beszélgetés alkalmával számon kértek hogy én nem jól osztom be a pénzt mire hova költöm drága mesés könyvet minek veszek mennyit költök a boltban. Ebből egy nagy veszekedés lett úgy éreztem férjem elárult mert ő is ott ült velük és eggyet értett hogy ez nagyon sok pénz ami havonta elmegy. Olyan 150-170.000 ft.Ez már régóta tart hogy férjemnek gyűjtöm a bolti blokkokat mert minden hónap végén megnézte mennyi ment el vagyis szinte hetente követte és sokallta. Mondtam menjen ő had lássa mi mennyibe kerül. Már naptárban vezette. Mintha egy tolvaj lennék úgy gyanúsítottak meg. Azt mondtam ott hagyom de még ezek után adtam egy esélyt a gyermek miatt mert nem szeretném ha apa nélkül nőne fel, de újból felhozódott és ő ugyan ezen az állásponton van. Veszekedtünk és haza mentem szüleimhez. Úgy érzem én ezt így tovább nem tudom folytatni. Ön szerint társ az ilyen ember?

Udvozlom

Par hete nem erzem magam jol. lehangolt vagyok, nem kotnek le azok a dolgok amiket idaig erdekeltek. Par napja ez tarsult alvasproblemakkal ami gondolom kotheto eredeti problemamhoz is. Magamrol annyit 27 eves vagyok 5 eve elek kint Angliaban. Csaladom es barataim otthon, egyedul testverem van velem. Sokat dolgozom es szabadidomben is csak otthon vagyok. sokat gondolkodom mi bajom lehet, maganyossag esetleg depreszio es ez elszivja minden energiam. mit tanacsol? szeretnem ezt az erzest legyozni es teljes eletet elni ujra koncetnralni a jovomre nem aggodni mi bajom lehet. valaszat elore is koszonom

Kristof

Utálok iskolába menni. Utálom a tanárokat és a rengeteg “tanulj sokat 0-24-ben mert hanem semmi sem lesz belőled”-et. Rosszabbodnak a jegyeim, amit otthon nem akarok elmondani, családi okok miatt. Mit tegyek? Esetleg valami ami ösztönözne?

Szép napot! Nyár végén abortuszon estem át, parkapcsolatban elek, nagyon szeretem a páromat. Krizishelyzetben voltunk, szuleim nem tamogattak azt, hogy 20 evesen szuljek. Amikor megtudtam, hogy terhes vagyok napokig nem tudtam feldolgozni, nem tudtam orulni a gyermekemnek. Szomorusag toltott el, mert nem tudtam volna megadni neki amire szuksege lett volna. Parom dolgozik, de egy kereset keves lett volna, en tanuló vagyok. Azóta mindennap eszembe jut az abortusz. Nem tudtam feldolgozni. A ket veglet kering mindennap a fejemben. Az egyik az, hogy nem szeretnek kisbabat, hisz megoltem a sajat gyerekemet. A masik pedig az, hogy nagyon szeretnék, mert imadom a páromat es a gyerekeket is, szerelmunk gyumolcse lenne. Szivem szerint megbantam, hogy elvetettem, az eszem szerint pedig helyesen cselekedtem. Hogyan dolgozzam ezt fel? Mit tegyek, hogy ne gondoljak erre minden este? Hogyan lehet az, hogy a ket véglet van a fejemben? Valojaban melyiket szeretnem?

Jó napot, olyan problémával fordulok önökhöz,hogy a parom szakított velem karácsony utáni nap,egy semmitmondó ürüggyel, de írja hogy nagyon melyen szeret és faj neki visszairni is,az édesanyja is irt ,hogy szenved a fia,de állítom ,hogy o is keverte a szálakat.nem ez a lényeg,hanem. Nem tudom elhinni ,elfogadni,aki szeret nem hagy el… o mégis megtette két ünnep között, baratai is mondjak hogy szenved,akkor miért nem akar már engem?lehet valaki ennyire makacs hogy meggyőzi magát arról hogy így a legjobb? Összetört engem teljesen,én buta meg remenykedem,bár tudom hogy ha eldöntötte az végleges.nem tudom mihez kezdhetnek .

Tisztelt Cím!

Tanácsot szeretnék kérni,. Önöktől.
Október vége óta ismerkedek egy férfival. Már háromszor találkoztunk személyesen és mindenketten csodálatosan éreztük magunkat egymás társaságában. Sajnos tavaly decemberben két alkalommal személyesen nem sikerült találkozni, mert sajnos közbe jött neki valami, és így csak telefonon tudtunk beszélgetni. Én többször írtam neki emailt, mindent el is olvasott, mert ő mondta, hogy nyugodtan írjak neki, mert akkor tudja, hogy gondolok rá.
Sajnos az anyukája kórházba került és ezért nem tudtunk egyik alkalommal találkozni, akkor azt ígérte, hogy majd este, ha hazamegy a kórházból felhív, de sajnos hiába vártam nem hívott, így este 8 körül írtam sms-t, hogy mi újság van vele. 5 perc múlva jött az sms, bocsánatot kért, hogy nem hívott és azt mondta, hogy jobban van, majd másnap felhív, mert még nem ért haza. Másnap egész nap hiába vártam, sajnos nem hívott fel. Akkor írtam emailt, és kértem bízzon meg bennem, hogy írja, le, hogy mi történt vagy hívjon fel nyugodtan, de nem jött válasz. Akkor sajnos azt találtam neki írni, hogy azt mondtad, hogy a bizalom a legfontosabb neked, akkor miért nem fordulsz hozzám bizalommal, meg azt is írtam, hogy akkor én ezek után hogy bízzak benne, ha ő nem meséli el mi történt. Megkérdeztem tőle, hogy akkor én ki is vagyok most neki, egy idegen, egy barátnő vagy csak egy ismerős. Akkor végképp nem válaszolt. Aztán úgy éreztem, hogy nem kellett volna ezek írnom neki, hisz épp elég gondja volt az anyukája miatt és akkor bocsánatot kértem tőle, hogy be akartam avatkozni az életébe, pedig ő nem kért rá, hogy segítsek. Én most már tudom, azért történt, mert nekem nagyon hiányzott, de ezt mondtam is neki, hogy már olyan régen sikerült személyesen szemtől szembe találkoznunk, tudom ez nem mentség arra amit tettem. Erre végre válaszolt, azt irta, hogy még nem haragszik. De egy kicsit összejöttek a rossz dolgok és csak úgy tudja megoldani, ha adok neki egy kis időt, hogy nyugodtan áttudjon gondolni mindent, és hogy bármi is legyen a döntése rossz vagy jó, akkor majd azt elfogja mondani nekem.
Akkor azt válaszoltam rá, hogy addig nem fogom keresni amíg ő nem üzen. Ez 2 napja történt, azóta olyan ideges, feszült vagyok, alig tudok nem gondolni erre. De ha az előtt írok, hogy ő döntésre jutnak, akkor eljátszom a bizalmát és akkor joggal mondhatja nekem, hogy akkor én se bízok benne. Sajnos azért vagyok kétségbe esve, mert tudom, hogy már 3 szor csalódott a nőkben.
Ő vele szinte minden tökéletes, ugyanaz az érdeklődési körünk, eddig mindent megtudtunk beszélni, figyeltünk egymásra, sokat nevetgéltünk, beszélgettünk együtt és én nem szeretném őt elveszíteni. Annyit mondanék magamról, hogy elvált vagyok és van két gyerekem, sajnos a volt férjemmel közös lakásban lakunk még.
Ő ezt elfogadta és azt mondta nekem az első találkozás után, hogy szeretne velem tartós kapcsolatot a gyerekeimmel együtt, meg azt mondta, hogy igaz arra még kicsit várnunk kell, de ő azt mondta, hogy ki várja. De addig is találkozik velem, ismerkedik velem.
Most attól félek, hogy számomra rossz döntést hoz és inkább lemond rólam és arról, hogy együtt boldogok legyünk. Ha most belegondolok, már akkor is a sírás fojtogat. Sajnos bíznom kell, abban, hogy ad nekünk egy esélyt, más választásom nincs. Ő is elvált és az anyukájával lakik együtt, tehát nincs más nő az életében. Eddig mindig, ha valamiért nem tudott írni, telefonálni vagy nem tudott jönni, utána mindig bocsánatot kért tőlem, hogy ne haragudjak, mert ezért vagy azért nem tudott üzenni.
Az lenne a kérdésem, hogy ezek után maga szerint milyen döntésre számíthattok és hogy mikor fog válaszolni nekem vagy hogy tudatni fogja-e velem, a döntését. Ennek a férfinak egyetlen mosolya elég volt mindig, hogy boldoggá tegye a napomat, ha írt mindig megdobbant a szívem, ha hívott mindig olyan töltést kaptam tőle és ő ezt tudja. Egyszer ezt írta, hogy látni engem mosolyogni, megölelni, beszélgetni ez az amire neki is nagy szüksége van, és hogy ezt az utóbbi jó pár évben nem igazán volt része, és hogy komolyan gondolja velem, mert még szerinte, sok szép és jó dolog vár kettőnkre!!
Kérem adjon tanácsot, hogy mit csináljak.
Várom, mielöbbi válaszát!!

Üdvözlöm!
17 éves vagyok és mentális problémákkal küszködöm. Nem tudom kihez fordulhatnék segítségért, mert kínosnak érzem a helyzetet. Az elején tagadtam, de már én is belátom, hogy segítségre van szükségem. Nem tudom hogyan kéne szólnom a szüleimnek, attól félek nem értik meg és nem vesznek komolyan.
Válaszát előre is köszönöm!

Jó napot!
Tanácstalan vagyok.. Van egy Férfi akibe én szerelmes vagyok, ő viszont ezt ilyen formában nem viszonozza. Csupán azt mondja ragaszkodik hozzám.
Lefeküdtünk párszor ami az én érzéseimet mélyítette és mivel ő ezek után sem akart kapcsolatot így megbeszéltük hogy hanyagoljuk “azt”. Nem akarta bonyolítani a helyzetet stb…
Viszont ezek után már nem is beszéltünk úgy 3 hétig, viszont szilveszterkor írt nekem, hogy Búék. Én egy buliban voltam a barátnőmékkel és a telefonom ekkor pont nála volt, és ő írt vissza neki a nevemben elég bunkó módon. (a tartalma annyira nem volt bántó szerintem, inkább a stílus) Először nevetett majd teljesen megsértődött a Férfi. Barátnőm erre azt mondta megérdemelte, hiszen olyan sokat sírtam miatta, de nekem mégse volt ez jó érzés, illetve azt a tanácsot adta h legyek vele bunkó akkor majd elkezdem érdekelni… nem is írtam neki semmit ezért. De én mindenképp írni akartam neki miután hazaértem reggel. Aztán végül úgy alakult hogy délután értem haza.
Mire kigondoltam volna mit is írjak neki (dilemmáztam hogy tényleg használna e ha most nem bocsánatot kérnék hanem csak tárgyilagos lennék, vagy kérjek simán bocsánatot…) azt vettem észre, hogy letiltott. Nem tudtam neki írni. Először csak pislogtam, hisz nem hittem hogy ennyire sértő volt amit a barátnőm írt neki, majd annyira kétségbeestem, hogy most akkor ezzel vágtam el magam teljesen. Írtam hát neki viberen, viszont ott elég tárgyilagosra sikerült a dolog (bennem volt hogy a barátnőm azt mondta ne mutassam neki mit érzek)
Annyit írtam, hogy nem csak én vagyok gonosz.. meg miért is lennék az, de azért ne haragudjon. Meg, most így nem tudok írni neki pedig épp akartam de mindegy akkor.. ne haragudjon.
Persze válaszolni nem válaszolt. Most pedig úrrá lett rajtam egy nagyon rossz érzés, 1,5 napig sírtam folyamatosan, de most sírás után sincs az a megkönnyebbült érzés. Máshoz meg nincs energiám pedig sok dolgom lenne.
A kérdésem, hogy vajon mit tehetnék ebben a helyzetben? Várjak, reménykedjek, hogy egyszer csak felkeres? Vagy próbáljam elengedni és beletörődni, hogy végleg elástam magam, már nem hogy nem szeret inkább utál, és ebből már jóbaráti viszony sem lehet!? (azt is tudom, hogy beszélget egy lánnyal aki valószínű tetszik neki, de mivel velem is az volt csak a gond, hogy nem akar kapcsolatban élni most, nem hiszem hogy udvarolna neki. De félek, hogy mivel én kiléptem a képből ezért kezd el inkább hozzá kapcsolódni)
Vagy keressem fel újra, felhívjam, vagy meglátogassam személyesen és próbáljak vele beszélni, esetleg elmondani, hogy nem én írtam akkor neki? Vagy azt zaklatásnak venné? Nem szeretnék sok lenni, hisz már írtam neki amire nem reagált.
(Alárendelni sem szeretném magam neki.. Mert volt hogy ő mondott nekem bántó dolgokat régebben mégsem tiltottam le soha.. ha bocsánatot kért én elfogadtam.) Ő pedig egyből megsértődik egy kis apróságon.(amit nem is én írtam.)
Nagyon kínosnak is érzem az egész helyzetet. Nem tudom hogy álljak a dolgokhoz.
Köszönöm, ha van hasznos tanácsa!

Tisztelt Hölgyem/Uram,
szorongásom miatt a pszichiáterem 3×0,5 xanaxot, 10mg escitilt és 25mg valdoxant írt fel amik a ,,hétköznapokban,, teljesen élhetővé, kiegyensúlyozottá tesznek(plusz egy éve meditálni kezdtem).Ám, ha olyan napom van amikor súlyzós edzést végzek(heti3x) vagy nagy fizikai megterhelésnek teszem ki magam a munkában, akkor az éjszakai alvásom romokban. Több ízben vizelési ingerre ébredek egy edzést, vagy kemény fizikai munkát követő éjjelen és nagyon fáradtan, szorongva ébredek. Az edzést nem viszem túlzásba, igyekszem kontrollált súlyokkal dolgozni, a munkát természetesen nem tudom így szabályozni. Ha kihagyom az edzést, a mozgást, akkor pedig 1 hét elteltével attól érzem magam rosszul, leverten, céltalanul, hogy nem sportoltam. Kedves Segítő! Mit tananácsol, min változtassak? Több soportot kipróbáltam(aerobic, futás stb…) minden esetben a szorongásos tünetek nyertek teret. Hálásan köszönöm segítő válaszát! Tisztelettel Molnár Ákos

Üdvözlöm.
Merre tovàbb?
43 éves nő vagyok, elvàlt, 2 gyermekem nevelem egyedűl.
2 férfi közűl szeretném kivàlasztani a tàrsam.
Az egyik Z. Régen mi egy pàrt alkottunk, de nem voltam még kész a kapcsolatra, ezért mindenbe belekötöttem, imàdja a lànyaim, sok közös emlékünk van, szeretné újrakezdeni, meglenne mindenünk, csak kicsit fafej, de lehet csak ezzel takarózik az érzelmei eltakaràsàban. Szeret minket. 50-éves.Szóval jó lenne mellette.időnként írunk, érdeklődünk ki hogy àll a tàrssal, ő kitart mellettem
De itt van a màsik férfi
Ő 64 éves. Nagyon régről ismerem. De akkor is tàvolsàgtartó voltam, a korkülömbség miatt.
“S” segített nekem nagyon sokat, laptopot vett, csizmàt,karàcsonyi ajàndékot. Egymàsba kavarodtunk, talàn szeretem, nem alakult még ki teljesen. Ő neki én vagyok a minden, szó szerint, lehoznà a csillagot az égről.
Az àgyban még nem az igazi, de ez vàltozhat, eddig magànyos ordasként élt, màr letett arról hogy legyen pàrja.
A lànyokat imàdja. Màs korosztàly, màs szokàsok.
Csak kérdés az, hogy mi lesz 10év múlva? A hàzàt úgy alakítja ki, hogy nekünk jó legyen.
Merre tovàbb, kit vàlasszak????
Köszönöm szépen a segítséget.
Mónika

Jó napot, olyan problémával fordulok önökhöz,hogy a párommal majdnem egy éve vagyunk együtt interneten ismertem meg, találkozgatás után ug költöztem hogy külföldre költözök hozzá és jelenleg is a családjával élek. A kapcsolatunk elég viharos, neki az elsö kapcsolata, mindenre féltékeny és mindennel problémája van (ha megfogom a telefont én rögtön pasikkal beszélek, végig kérdezte az összes kontaktot a telefonomban stb).Én leépitettem magam az idő során annyira hogy egy másik országban élek, nincsenek barátaim, nem tudok kivel beszélni. MInden egyes alkalomkor elakaro menni, de sosemey félek attol hogy egyedül leszek,félek hog senki nem jön utánam és mindig ug érzem hogy szeretem. Valamelyiknap a telefonját csekkoltam és 2 db szám hivta whatsapppon, transznemü lányok. Teljesen lesokkolodtam, megkérdeztem és azt hazudta a haverja hivta a telefonjárol. Én elhittem. Valamelyiknap kerestem valamit a számitogépén és egy videora bukkantam 2017-böl amin egy transznemüvel közösül. Olyan hatás alá kerültem hogy levegőt nem birtam venni. Zokogva megkérdeztem mi ez, azt mondta hogy 2 évvel ezelött valamiért nem érzett különösebb vonzodást a lányokhoz és egy oldalon elkezdett beszélni egy transznemüvel és 3 szor szeretkeztek, belé semmilyen képpen nem hatolt csak ő belé, azt mondta nem meleg és miota velem van nem történt eg csak 2 évvel ezelött 3szor az ő elmondása alapján. Azt mondta minden amit irántam érez igaz és vonzodik hozzám és nem jelent neki semmit, sirt és kérlelt hogy bocsássak meg neki. Teljesen össze vagyok zavarodva, nem tudom kiverni a fejemből a videot és nem tudok ránézni mert mindig ez jut eszembe, nem érzem magam nőnek és ugyérzem semmit nem érek, nem tudom mi volt igaz közöttünk és nem tudom hog kezeljem ezt a problémát.
Kérem segítsen nekem.
Köszönettel

Jó napot!Nemreg szakítottunk párommal,és egyszerűen nem bírom feldolgozni.Szanalmasmak és maganyosnak érzem magam. Úgy veszem észre ,hogy pánikszerűen keresek a helyére valakit. Folyton azt nezem melyik fiú helyes vagy hasonlít rá. Nem érzem késznek magam egy kapcsolatra,mert ez Nagy in még isle. Megis folyamatosan nézelődők .Ez normális?

Jo estét! 8-éve vagyok férjemmel sokmindent átéltünk már! Van egy 5-éves funk ,elég hideg velem egy ideje főleg miota tudja h ujra terhes vagyok alig ér hozzám alig beszél ha beszélni prpbálok problémáinkrol akkor támad alig fekszik le velem csak mobilozik meg játszik vagy nincs itthon inkább volt haverjával karácsonykor mint velem .Mit tegyek? Hogy hozzam rendbe házasságom?

Nem jut időm tanulni. Mit tegyek?

Jó napot!
A segítségét szeretném kérni, abban, hogy hogyan tegyem meg az első lépést. Nem akarok már abba az iskolába járni ahová járok, mert nem érdekel az a szak. Van egy másik lehetőség, de messze van az otthonomtól. Sokat gondolkodtam már ezen és mindig oda jutottam, hogy nem akarom. El szeretnék menni, de nem tudok és mikor sokat gondolok erre mindig sírok, amit meg nem akarok. Reggelente nem tudok elindulni ez miatt. Jó barátaim vannak itt és a tanárok többségét is szeretem, de ez a legnagyobb problémám, hogy nem merek előre menni, kilépni a komfortzónámból ráadásul anyukám nem támogat, így még nehezebb.
Remélem értelmesen írtam le, mert ilyenkor azt kevésbé tudok.