Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Fél éve vagyok együtt a barátommal és ő úgy érzi hogy nem szeretem, pedig ez nem igaz. Azt mondja hogy nem tudom kimutatni az érzéseimet és ebben sajnos tényleg igaza van. Az lenne a kérdésem hogy ezen hogy tudok változtatni? Hogy tudnám bebizonyitani neki hogy ő az igazi. Nem tudom szavakba önteni az érzéseimet és nem tudom hogy lehet ne. Sajnos mivel állami gondozott vagyok így nagyon sok mindent elnyomok magamba és valószínűleg ez is hozzá járul.
Kedves Kérdező! Pszichoterápia tud segíteni a problémáján.Klinikai szakpszichológust vagy pszichoterapeutát érdemes keresni. Üdvözlettel
Jó napot! 19 éves lány vagyok. A barátom és én másfél éve vagyunk együtt. Kb egy évvel ezelőtt -iét egy másik lánynak amíg én nem voltam otthon. Persze letagadta eleinte, amíg meg nem mondtam neki hogy tudok róla… Utána kiderült hogy szokott pornót is nézni. És aztán megtudtam hogy szexchatroulettezett amíg én nem voltam otthon pár hónappal ezelőtt. Szokott más lányokat nézni eleg sűrűn (akár előttem is). Már mindig azon jár az agyam hogy legközelebb mivel fog megbántani vagy csalódást okozni. Minden nap és majdnem egész nap agyalok. De nem tudóm hogy lehetne jobb. Úgy erzem fokozatosan csak egyre rosszabb. És már hatással van az egész életemre. Fejben összerakom aprócska részletekből hogy hol tudna megunt hatba szúrni…
Kedves Kérdező! Azon érdemes gondolkodnia mi tartja a kapcsolatban, illetve hogyan képzeli ön és a párja, hogy működik egy kapcsolat, van e az önök kapcsolatának jövője. Üdvözlettel
5 évet voltam a barátnőmmel, az 5 év alatt 4-szer szakítottunk és jöttünk újra össze, miattam, mert én úgy nőttem fel, hogy az ember ha szeret valakit és elengedi attól még visszakaphatja, ez nőtt belém. Majd a munkaközösségemben is ezt tapasztaltam, hogy ezzel a részével az életnek lehet játszani. Az utolso szakításnál Jött egy fordulópont az életembe, amikor a szakításnál neki jött valaki az életébe. 2 Hónapot volt vele utána megint kezdtünk békülni ugyanis hiányzott neki a törődésem, a személyem, a társalgásunk, a kapcsolatunk. Úgy érezte szeretne velem lenni, aztan jött belé egy félelem, hogy újra csak az fog történni. Megemlíteném megváltoztam, ő is megmondta, hogy latja hogy megváltoztam és minden rendben lenne. Volt a félelem, majd felállított feltételeket, (ha kialakul újból a vonzalom, az érdeklődés egymás iránt, stb.) Akk kibékülünk. Mindez kialakult mégse békült ki. Én annyira szeretem, ha nem lehetek vele mivel közös fakultatív programjaink vannak ami a karrierem része, muszáj felhagyjak vele és feladjam a karrierem. Ezt a tudtára adtam. Zsarolásnak vette pedig nem az. Ez 1 tény, nekem csak így menne a továbblépés. De akárhányszor feljön a véglegesen szakítunk téma soha nem képes rá, soha nem képes elengedni, nem törődni velem, és bántja ha én nem törődöm vele. Emellett mindig mondja, hogy lehet megbánja és akkor visszajön (de akkor nem értem ha már benne van ez a félelem miért akarja megélni?) Megmondta ha kibékülnénk lehetne jó, és hogy nem érezné magát rosszul. Megmondta hogy szeret. Sokszor alakul ki nemi kapcsolat is köztünk. És azt is megmondta hogy velem teljesen más és jobb volt mint azzal a fiúval akivel összejött azelőtt. Ha nincs köztünk nemi kapcsolat is beszélgetünk tehát nem csak az tart minket össze. Nap mint nap beszélgetünk és a nagy vitáink is nem elnyomással és elfolytással zárulnak hanem megbeszéljük és megoldjuk. A múlt sérelmeit feldolgozta már megmondta, és látja, hogy most tényleg ùgy menne minden mint ahogy eddig várta. Valamiért mégis gondolkozik a békülésen. Mindig arra várt, hogy végre így lássam az életünk ahogy most, most pedig egyedül akar lenni. De ha meg arról van szó, hogy lezárjuk akkor azt mondja hogy nem akarja hogy elveszítsen vagy megszűnjön köztünk a kapcsolat. Szüksége van rám.
A kérdésem, hogy ugye van közös jövőnk, csak bemeséli magának, hogy nincs szüksége rá most, mert fél. De ha legyőzné a félelmét működne? És azért mondja, hogy nem akar elveszíteni mert amikor úgy érzi elveszítene akkor egyből a félelmét félreteszi és vigyáz hogy ne történjen meg. Válaszát köszönöm.
Kedves Kérdező!
Nem lehet így sajnos megállapítani, hogy mi játszódik le a barátnőjében, de a bizonytalanság jól érzékelhető. Kérdés inkább az, hogy ön mit szeretne, tolerálja e ezt a bizonytalanságot, ha igen, meddig, és Önnek mi jelentené a továbblépést, abban mi akadályozza. Ha mindketten a kapcsolat megtartása mellett döntenek, érdemes párterapeutához fordulni, hogy a dilemmák jobban megérthetőek legyenek.
üdvözlettel:
Munkatársak hibáinak elviselési problémái.
Üdvözlöm!
Nem tudom miért lettem ilyen
Mindent, de mindent elrontottam. 33 éves nő vagyok. Volt egy 5 éves kapcsolatom, ami szépen lassan átalakult barátsággá. Együtt éltünk ugyan, de ez volt a legtöbb amit haladt előre a kapcsolatunk az évek alatt. a végére tényleg csak voltunk egymás mellett. Ez3rt felregisztráltam tavaly ősszel egy netes társkeresőre, ahol is pár óra után rámírt egy srác. Nagyon rövid idő alatt szerelmes lettem, össze is jöttünk. De sose tudtam igazán elhinni hogy viszonozhatja a szerelmet, bármit is tett. Pedig próbálkozott a maga módján, de nekem sosem volt elég. Nem tudom miért egyszerűen bekattantam és folyton úgy éreztem hogy tutira megcsal. Pedig kaptam kulcsot a lakásához, bemutatott a barátainak a családjának, azt hiszem igyekezett, de mindig találtam valami “jelet” amiből azt gondoltam hogy nem őszinte velem és megcsal. Nem tudok rájönni miért viselkedtem így, mert megbeszéltük többször is, de sosem tudtam hinni abban hogy jó lehetek neki. Most őszig tűrte a hülyeségeimet majd szakított. Azután is beszélgettünk minden nap, de nekem ez sem volt el3g és hisztiztem tovább. Így teljesen megutáltattam magam vele, már van is új barátnője. 2 hónap elég volt ahhoz hogy találjon valakit. :(. Nem tudom miért voltam ilyen. Amikor nagyon nagyon szeret(t)em és ő az első, aki mellett úgy éreztem hogy lennék feleség és anya is. És mégis ostoba hisztis önző elviselhetetlen picsává váltam mellette. Miért? Miért kellett elrontanom? Lassan 3 hónap telt el a szakítás óta és romokban vagyok. Utálom magam, mindenkit elüldözök, aki felvidítani szeretne, mindenen morgok, nem találom a helyem nélküle, annyira nagyon hiányzik. Alig alszom, gyomorideggel kelek, ő az első és az utolsó gondolatom is minden nap, ha sikerül aludnom vele álmodok, nincs olyan nap hogy ne sírnék, és persze a munkahelyi teljesítmény emre is kihat mindez… belebetegedtem? És nem találom a kiutat. Úgy érzem hogy rossz ember vagyok, aki nem is érdemli meg a szeretetet, mert csak elszúrom azt, ami fontos lenne. Egyre inkább hasonlítok anyámra, aki dettó ezt művelte régen, és nem akarok a sorsára jutni. Ő most totál magányosan él, mindenkit elutált maga mellől. Mit tehetnék hogy ez ne legyen velem is így? Nem tudom hogy békíthetném meg a srácot, hogy zárhatnám le a kapcsolatot magamban ( ő volt minden álmom), hogy tovább tudjak lépni, bár legszívesebben valami olyan útra lépnék ami hozzá vezet végül( ez vajon lehetséges még?) hogy szüntethetném meg a magamról hozott rossz véleményt? Semmiben nem találok örömöt. Amit régen szerettem, ma érdektelen. Hogy találjak vissza magamhoz? Elnyomhatom, vagy megszüntethetem azt az állatot, aki ezek szerint bennem lakik? Vagy előjöhet egy új akpcsolatban? Nem is hiszem igazán hogy merek ezek után ismerkedni, nem szeretnék senkit kitenni ezeknek a bolondságaimnak.
Nagyon köszönöm, hogy elolvasta a nyavajgásomat és hálás leszek a válszáért.
Kedves Kérdező!
Érdemes lenne klinikai szakpszichológushoz vagy pszichoterapeutához fordulnia, hogy a jelenleg nem értett motivációi, amik a viselkedése hátterében állnak, kiderüljenek, azaz, hogy miért viselkedett úgy, ahogy, hogy megértse mi zajlik önben. Munkacsoportunk tagjai közül is választhat,vagy lakhelyén érdemes személyesen felkeresnie pszichológust. Fontos lenne, hogy ne kerüljön nagyobb krízishelyzetbe. Amit leír, nem tekinthető “nyavalygásnak”, ahogy Ön fogalmaz, én inkább kiábrándultságnak, kétségbeesésnek érzékelem a szavait.
üdvözlettel:
Üdvözlöm! Egy tanácstalanság miatt szorulok az ön segítségére. A szüleim viszonya 5 éves koromban igencsak megromlott. Apám sokszor csalta meg anyámat majd 2010-ben hivatalosan is elváltak. Azóta édesanyám újra megházasodott és a nevelőapukánk sajátjaként nevel minket. Viszont édesapámmal a kapcsolatunk soha nem volt jónak mondható az utóbbi egy-két évben pedig alig beszéltem vele de ennek is meg volt az oka… Amiben pedig nem tudok dönteni, hogy mit tegyek. Tudom a harag sem rövid sem pedig hosszú távon nem jó. A gyűlölet a düh amit érzek iránta szintén nem vezet jóra. Édesanyám miatt hajlandó lennék kibekülni vele, ha édesapám bocsánatot kérne és nem engem okolna mint eddig. Édesapám volt hogy elég durva üzeneteket írt anyukámnak címezve amiért anyukám a stressz miatt kórházba is került egy időre. Nem tudom mi tevő legyek.
Köszönettel: Vikker Erik
Kedves Erik!
Érdemes lenne megbeszélnie anyukájával, hogy kérjenek időpontot a családsegítő szolgálatnál családterápiára, ami ott ingyenes.
Nagyon becsülendő, hogy Ön próbálja rendezni a helyzetet, de ehhez segítség kell.
üdvözlettel:
34 évig jónak mondható házasságban éltem. Most a feleségem, 56 évesen szexpartner kereső oldalakon van, ráadásul a gyerekeinél fiatalabb férfiakkal szexchetel. Folyamatosan hazudik, cinikus lett, mindenkit átver, még a gyerekeit, családját is. A szüleinek pedid ellentétesen adja elő az egész történetet. Vissza akarom kapni, de hogyan!?
Kedves Kérdező!
Ha nem sikerülne őszintén megbeszélnie ezt a feleségével, akkor párterapeutához érdemes fordulni.
üdvözlettel:
Tisztelt Cím!
Párom november végén elutazott az új barátaival, hazajött és 6 év után közölte velem, hogy vége, nem szeret, nem akar velem lenni. Sokkolt az egész. Persze, voltak viták a kapcsolatunkban, mely problémákat vele megoldani nem, csak a szőnyeg alá lehetett söpörni. Amikor kidobott, elmondta azt is, hogy nem oldottuk meg a problémákat, de neki nem kell senki, egyedül szeretne lenni….Iszonyat, amint keresztülmentem. December közepén elmentem hozzá a maradék cuccaimért….sajnos az alpári kifejezés, nem elég a viselkedésére….elküldött a fenébe….és nekiállt zokogni….nem tudtam hova tenni, miért zokog előttem a férfi, akiért bármit megadnék….azt mondta, hogy azért, mert nem akar látni engem. Eljöttem, azóta a létező összes felületen letiltott, sem karácsonykor, sem szilveszterkor nem jutottam eszébe….és kiderült, hogy szoros kapcsolatot ápol azzal a kislánnyal, akit 6 évvel ezelőtt miattam otthagyott. Lehet, hogy én csak egy “kis”, 6 évnyi kitérő voltam az életében, és visszatalált a szerelemhez? Mindenesetre számomra felfoghatatlan, hogy az a férfi, aki mellett évekig együtt ébredtünk fel, már el is felejtett…..Mit tehetnék?
Kedves Kérdező!
Pszichológus segíthet a szakítás feldolgozásában. Ha ezt esetleg nem igényli, ebben a témában számos önsegítő könyvet talál.
üdvözlettel:
A pszichológia (mint tudomány? ), hogy segít a tanult tehetetlenségen?
A pszichológusokban akiknél jártam valamiért ez nem merült fel.
Gúzsba köti az egész életem.
Mi okozza,mitől alakul ki?
A szakma milyen megoldás kínál rá? Csak van valami.
Kimászott már belőle valaki?
A hozzáállásom,hogy minek dolgozzak meg a kudarcért.
Nincs is semmi az életemben,mert meg sem próbálom.
Ha sikerülne az is kudarc lenne, mert eddig miért nem tettem akkor meg. Csak jobban utálnám magam(így sem kicsi az önutálat).Hogy számolnék el az elvesztegetett évekkel, a sok élménnyel amiből kimaradtam.
Szóval már a sikertől is félek.
Mit lehet tenni ilyenkor a szakmabeliek nem segítenek?
Kedves Kérdező!
A tanult tehetetlenség kezelése igen komplex, a legtöbb esetben nem, vagy csak túl későn derül ki, hogy ez akadályozza a gyógyulást. Ahogy írja is a levelében. Sajnos vannak rossz (képzetlen, vagy önmagukon nem dolgozó) pszichológusok, de ez nem jelenti azt, hogy nincs pszichológiai segítség a problémájára. Azt azonban tudnia kell, hogy nem egy-két alkalomtól, hanem egy akár több éves terápiától várhat hatékony, tarts javulást. Először ugyanis meg kell dolgozni a kudarctól, és a gyógyulástól való félelmét egyaránt.
Üdvözlettel:
Habis MelindaÜdvözlöm !
43 éves férfi vagyok és van egy problémám amit eddig csak egyszer egy kapcsolatomban tapasztaltam és a jelenlegiben ez pedig a korai magömlés. Kértem Andrológus segítségét is már de az általa javasolt Antidepresszáns nem igazán vált be a hatása inkább zavartságot, koncentrációs zavarokat okozott (sokat vezettem) és a vezetésben is bezavart így abba is hagytam. A jelenlegi partneremmel nagyon jó a sex kifejezettem jó szinte napi szintem együtt is vagyunk ami eleinte jól is működött de csak gumival, de mivel szerettük volna a gumi nélkül is élvezni persze a veszélytelen időszakokban, neki már van 2 gyermeke nekem még nincs sajnos de közöset egyenlőre nem szeretnénk. Visszatérve nagyon szeretnénk élvezni gumi nélkül is egymást de egyszerűen képtelen vagyok megfékezni a magömlésemet van hogy már pár aktus után 10-20 mp alatt bekövetkezik az ejakuláció. és ez frusztrál mert a párom állítása szerint igen is lehet kontrollálni de eddig nem igazán sikerült….és ez miatt igen el vagyok keseredve . Nem tudom számít e de gyerekkoromban fityma szűkület miatt operáltak hallani erről esetleg hogy e miatt a fityma kevésbé úgymond védett sokkal jobban ki van téve az idegződéseknek és ezáltal érzékenyebb is. Próbáltam az elszorításos a különböző internetes tablettákat is de nem igen javul a helyzet. Érdekes mert a korábbi partneremnél meg pont az ellenkezője történt ott meg alig vagy szinte alig tudtam ,,elmenni,, és óvszer nélkül szeretkeztünk . a merevedéssel nincs probléma legalábbis a kezdeti fázisig kő kemény de sokszor alább is hagy vagy a másik, hogy nagyon hamar ejakulálok. mostanában már a gumiban is.
Egy elkeseredett Férfi
Kedves Kérdező!
Levele alapján érthető az elkeseredettsége. Én azt gondolom, hogy érdemes hatékonyan foglalkozni a problémával. Nem teljesen értem, hogy andrológus szakorvos miért írt fel Önnek hangulatjavító gyógyszert, ezt pszichiáter rendelheti megfelelő indikáció mellett. A magömlés lelki okait azonban valószínűleg ez nem rendezi önmagában. A tünet mögött meghúzódó lelki tényezőket szexuálpszichológus, vagy párterápia segíthet feltárni és kezelni.
Üdvözlettel:
Habis MelindaAzzal szeretném kezdeni,hogy egy koromhoz képest régimódi nő vagyok.15 éve vagyunk házasok a férjemmel.Van egy 13 éves lányunk és egy 3 éves fiunk.A férjem 10 éve elveszítette a nővérét.2016 ban az édesanyja is meghalt.2017ben volt egy gyomor műtéte.Kb. egy hónapja elkezdett nagyon bezárkózni.Nem szólt a gyerekekhez,feküdt egész nap ,félt elmenni a boltba stb.Megkeresett egy pszichiátert ,aki azt írt neki gyógyszereket.Nyugtatót és kedély javítót.Azt mondták neki hogy egy hét után érezni fogja hogy jobban van.Eltelt egy hét és sokkal rosszabbul van.Szédül,gyenge,meg rossz ránézni.Én nem igazán hiszek ezekben a gyógyszerekben,sőt a betegség maga is nagyon fura.Nincs senki akinek elmondhatnám,mert szégyelem.A kislányom folyamatosan azt álmodja,hogy az apja köpenyben szaladgál és megbolondul.Lassan egy hónapja csak sírunk.Vagy én vagy a kislányom.Sajnos a kicsihez se nincs türelmem.Állandóan kiabálok vele.Úgy érzem,hogy cserben hagyja a családját.Legszivesebben elmenekülnék mert úgy érzem,hogy ha fontos lenne neki a családja akkor ez nem történt volna meg.Ha valós ez a betegség és gyógyszert is szed már egy hete,meddig tart ennek a betegségnek a gyógyulása?Mikor leszünk megint boldog család?Vagy leszünk egyáltalán?Köszönöm a válaszát előre is.
Kedves Kérdező!
Megértem az aggodalmát, szerintem mindenképp érdemes visszamennie a férjének a pszichiáteréhez és elmondania, hogy rosszabbul van. A gyógyszeres kezelés mellett pedig nagyon fontos a pszichoterápiás segítség. A tabletták önmagukban ugyanis nem segítenek feldolgozni a gyászt, legfeljebb elnyomni a tüneteket és visszatérni valamilyen minimális szinten az életbe. Vannak azonban esetek, amikor ez is elengedhetetlen része a kezelésnek, ezt pszichiáter szakorvos tudja eldönteni.
A levele alapján az a benyomásom, hogy mivel Ön is nagyon szenved, Önnek is érdemes volna lelki támogatást igénybe vennie. Önmaguk és a gyermekük miatt is fontos, hogy mielőbb rendeződjön a helyzet és mind Ön, mind pedig a férje lelkileg ismét kiegyensúlyozottak legyenek. A gyermek számára, nyugodt, megbízható hátteret tudjanak biztosítani.
Amennyiben igénylik, pszichológusaink négyszemközti keretek között is szívesen állnak a rendelkezésükre.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Cím!
A következő problémával kapcsolatban szeretném véleményüket kérni. 30 éves, családos férfi vagyok, az utóbbi időben gyakran alvásproblémával küzdök, ami abban nyilvánul meg, hogy nagyon gyakran álmodok “rosszat”, nyomasztót. Legtöbb esetben a közeli hozzatartozóim szerepelnek ezekben az álmokban, akiket nagyon féltek, sokszor a már meghalt rokonok, ismerősök is megjelennek mellettük. Próbálom mindig elfelejteni, megnyugtatni magam az ébredés után, de ez nem mindig sikerül. Sokszor felkelek éjszaka vagy hajnalban is. A családomat nagyon féltem, sokszor foglalkoztatnak a velük kapcsolatos gondolatok. Akaratlanul is eszembe jutnak azok a rokonok és ismerősök is, akik sajnos már elhunytak. Sokszor félek az álmoktól és a jelentésüktől is. Azért álmodok rosszakat mert valami negatív dolgot jelentenek vagy a napközbeni gondolatok miatt jönnek vissza, illetve keverednek ezek az álomban? Kérem tisztelt segítségüket, véleményüket!
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
Több oka is lehet annak, hogy ennyire nyomasztó álmok gyötrik. Egy részletes első interjú után lehetne az okokat feltárni. Vajon elhunyt szeretteit mennyire sikerült elengednie s meggyászolnia? Mennyire érzi komfortosan magát a családfői szerepben? Érdemes még azt is feltérképezni, hogy mennyire él stresszes életet, hiszen ez is hozzájárulhat a szorongáshoz, s az alvászavarok kialakulásához.
Szakembert tb alapon a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban talál, illetve magán úton is kereshet, ebben mi is a rendelkezésére állhatunk. Honlapunkon tájékozódhat szakembereinkről az alábbi oldalon:
https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek
Üdvözlettel:
Szabó LiliSzorongást nem talaltam, tanácsot szeretnek kerni. Sokszor rám tör a szorongás, hideg végtagok, reszketés, félelem, sírás a semmiből. Pár hónapja jelent meg, és nem megy túl van mikor én a reszketett észre se veszem csak aki hozzam er. Azt olvastam ez nem megy át magától, jobb lenne pszichológushoz fordulnom? Egy beszélgetésre?
Kedves Kérdező!
Én is javasolnám a pszichológushoz fordulást, de nem 1 beszélgetésre. Az első beszélgetés felmérő, tájékozódó jellegű, ahol a pszichológus egy első benyomást alakít ki önről és a problémáról. A szorongás csökkentésében egyéni pszichoterápia tud segíteni, ahol az ún. rövid terápia 20 alkalom. Autogén tréning csoporton elsajátított relaxációs módszer egy technika a szorongás csökkentésére, az is hasznos lehet. Amennyiben a szorongás hátterében álló okokat szeretné feldolgozni, ahhoz egyéni pszichoterápiát javaslok.
üdvözlettel:
Tisztelt Hölgyem!
A barátnőmmel jó párkapcsolatban élünk együtt, szeretjük egymást.
Néha (változó,hetente,havonta 1x) előfordul, hogy máshogy viselkedik, mint egy átlagos napon. Ilyenkor ugy viselkedik mintha alkoholos állapotban lenne, egyensulyzavarai vannak, nem artikulal annyira, es sok esetben negativ atittudoket mutat, es sertodekennye valik, pedig nem fogyasztott alkoholt. Altalaban akkor veszem ezt eszre, amikor kimerul, az energiaszintje alacsony(pl sokat dolgozik aznap es keveset eszik) vagy amikor valamilyen lelki zavar eri (pl megbantja valaki, csalodok valakiben stb). Az elmulast rosszul kezeli, ha massal tortenik valami negativ ( pl tavoli ismeros rokonanak halal) ugy eli meg mint ha a sajat fajdalma lenne, ilyenkor szintén igy viselkedik.
Sokszor ilyenkor hanyni is szokott, nyilvan ez is pszichologia. Ezt kovetoen ha lenyugszik, par masodperc alatt el tud aludni.
Mikor ilyen allapotban van, nem erzi sajat magan hogy mashogy viselkedik, masnap gyakran csak emlekfoszlanyai vannak errol az idoszakrol.
Kizarolag delutan,este fordult ilyen eset elo.
A kerdesem hogy talalkoztak-e ilyen esettel,illetve hogy tudok segiteni ezen?
Koszonom
Kedves Kérdező!
Levele alapján felmerül bennem, hogy a barátnőjének valamilyen lelki betegsége lehet, ami az időnként jelentkező, zavaros viselkedését magyarázza. Érdemes lenne rábeszélni őt egy ilyen irányú szakvizsgálatra, mert ez a megfelelő kezelésre is iránymutatást tud adni. Nem javasolnám sem azt, hogy Ön próbáljon meg segíteni, sem azt, hogy várjanak, mert a fenti tünetek sajnos súlyosabb problémákba is torkollhatnak. A kezeletlen lelki bajok testi betegségeket, vagy akár öngyilkosságot okozhatnak.
Üdvözlettel:
Habis MelindaÜdvözlöm!
Fél éve voltunk együtt a párommal. December 25-én össze vesztünk, akkor kitalálta a barátom, hogy nem tudja, hogy szeret és úgy érzi egyedül kell lennie. Azóta folyamatosan beszélgetünk, kétszer volt nálam fél órát. Időt adtam neki, hogy eldöntse, hogy velem akar-e lenni vagy nem. A válasza mindig az volt, hogy “nem tudom”. Egyik nap felhívott és először azt mondta, hogy velem akar lenni, de nem tudna a családom szemébe nézni majd 10 perccel később azt mondta, hogy nem akar velem lenni. Mondtam neki, hogy adjunk magunknak egy esélyt, egy hónap próbaidőt, hogy lássuk mi változna. Először belement majd 10 perccel később megint azt mondta, hogy “nem tudja”. Mondtam neki, hogy ha szakítunk akkor én nem akarom tartani a kapcsolatot és végleg le szeretném zárni. Ő ezt fájlalta és mondta nekem, hogy ő nem tudná elviselni ha semmit nem tudna rólam. Feldobta azt az ötletet, hogy szakítsunk, de beszélgessünk ugyan úgy minden nap és ki tudja lehet egy idő után rájönne, hogy még is velem akar lenni. Én úgy érzem ha ebbe bele mennék csak magamat áltatnám és reménykednék, hogy újra együtt leszünk. Mondtam neki, hogy én ebbe nem hiszem, hogy bele tudnék menni. Nem tudnám ezt folytatni így. Ez után gondolkozott, hogy mi lenne az arany középút, ami mind a kettőnknek jó lenne. Tudna nekem tanácsot adni?
Köszönöm!
Kedves Kérdező!
Ön is elbizonytalanodott? Nekem úgy tűnik a leírásából, hogy pontosan tudja, hogy mit szeretne.
üdvözlettel:
