Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tisztelt Pszichológus Asszony! Azt hiszem, nekem teljesen elment a józan eszem!
Előzmény: több, mint két éve járok egy velem egy idős férfival. Naponta több órát beszélünk telefonon, amikor csak lehet, találkozunk, együtt vagyunk. A pasi nem néz ki jól, rengeteg hülye viccet mesél, szeret beszélni, szinte mindig magát dícséri, tele van visszataszító tulajdonságokkal. Ha normális lennék, ezt a fajtát messzire elkerülném. De pont az ellenkezője történik velem: dög szerelmes vagyok, ha szakítani próbálok vele, csak úgy hullanak a könnyeim, és visszamegyek hozzá. Semmit nem értek, miért nem tudom elengedni? Nincs épp eszű magyarázat. Lenne több férfi is, aki járna velem, de nekem nem kellenek! Csak nála dekkolok, hallgatom az öndícséretet, és a vicceket, a szex sem valami jó vele, gazdag ember, de smucig, filléres ajándékokat ad, és Ö örül csak neki, hogy mennyi mindent kapok. Egy rémálom az egész! Istenhez is fohászkodtam már, hogy engedje el a szívemet, mert ez nonszensz állapot! Miért nem szabadulok fel a rabságából??? Mi vonz annyira hozzá? Segítséget kérek!!! Ha megfejti valaki, hogy mi baj van velem, azt nagyon megköszönném neki!!! Előre is Köszönöm.
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
Érdemes lenne végiggondolni szakemberrel közösen, hogy vajon mi miatt van erre a férfira szüksége. Vajon ő tud Önnek valamilyen biztonságérzést megadni, amit más nem, esetleg kapcsolatfüggőségről lehetne szó ez esetben? Vagy az előző kapcsolatait végiggondolva, mennyire volt korábban hasonló helyzetben, milyen tapasztalatai voltak, s hogyan járulhattak hozzá a mostani kapcsolatához ?
A kérdések végiggondolásán pszichológus segítségével dolgozhatna, ebben szívesen állunk a rendelkezésére, választhat szakembereink közül a honlapunk alábbi oldaláról:
https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Szakértő! Júniusban új munkahelyem lett. Az egyik kollégámnak rögtön megtetszettem. Pár hét után elhívott randira. Ezt 3 követte. Rengeteget beszélgettünk, és nagyon hasonlóan gondolkodunk. Az értékrendünk, a szóhasználatunk is megegyezik. De valahogy elmentünk egymás mellett. Nem jöttünk össze. Neki azóta lett “régi-új” barátnője. Az ex párjával van újra. Pont mikor velem randizott, akkor jött vissza az exe az életébe. DE: ha úgy van és találkozunk, nagyon sokat beszélünk. Munkahelyen nem annyira, de chaten órákig. Mindig van téma. Most pl: 6 napja folyamatosan írogatunk. Bizalmas dolgokról is. Ön szerint ez haverkodás lehet, vagy randizások után ez kizárt ha tetszettünk egymásnak? Vagy minek lehet ezt nevezni ami van köztünk? Nekem ő többet jelent mint munkatárs, de szerelmes nem vagyok. Neki meg ugye “új” párja van.
Kedves Kérdező! Szerintem az a legbiztosabb, ha ezt megkérdezi tőle. Üdvözlettel
Kedves Cintia!
Az én problémám igen általánosnak mondható. Van egy fontos személy az életemben akivel akkor hozott össze a sors amikor a legnagyobb szükségem volt rá. Akkoriban sok kudarcon mentem keresztül, ő pedig kezet nyújtott. Hálás vagyok neki. Minél több időt töltöttem vele, annál jobb embernek tartottam. Felnéztem rá. Az akkori munkahelyemen ismertem meg őt. Mivel egy kerületben éltünk, ezért sokszor hazavitt engem. Mindig nagyon vártam, hogy hazafele tudjunk beszélgetni, mert a munkahelyen nem igazán állt lehetőség rá. Elterjedt a pletyka, miszerint több van ebben, mint barátság. Oly sokan összeboronáltak minket, hogy milyen jól nézünk ki együtt, a vezérigazgató pedig abban a hitben élt sokáig, hogy mi egy párt alkotunk.
Elültették a bogarat a fülemben. Neki párja van, soha az életben nem választanám őket szét, meg sem fordult a fejemben. Viszont azt az egy dolgot nem értettem sohasem, hogy miért bánt velem úgy mintha a párja lennék. Illetve egész nap próbált a közelemben lenni, figyelte minden léptemet. Munkahelyet váltottam, természetesen nem miatta, hanem más okból. Az utolsó napjaimon mindent elkövetett, hogy egy helyen dolgozhassunk. Láttam a szemében, hogy fáj neki hogy elmegyek. Nekem is fájt, a mai napig fáj. Már több mint 3 hónapja nem láttam őt, időnként beszélünk, de próbálom nem zargatni, hisz párja van. Viszont még magamnak is nehéz volt bevallanom, hogy hiányzik nekem. Elragadó személyisége van, teljesen másképp gondolkodik a világról, mint én, de talán pont ezért fogott meg igazán. Barátként tekintettem rá mindig, de most, hogy távol van, szinte mindig róla álmodom és legszívesebben átölelném.Az érzések amik bennem vannak, vajon jelenthetik azt hogy többet érzek iránta vagy csak azért van ez, mert hálás vagyok neki?
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező! Fontos, hogy gondolkodik önmagán, az érzésein. Vajon mi változna, ha meg tudná válaszolni a kérdését? Ha gondolja, érdemes lenne néhány alkalommal pszichológussal átbeszélni mi is a nehézsége most. Mit is szeretne. Erre nem mindig könnyű a válasz, lehetnek akár vegyes érzései is. Személyes párbeszédben ez megérthető, ezért javaslom a pszichológus személyes felkeresését. Üdvözlettel
Már írtam önnek decemberben azzal kapcsolatosan hogy a férjem idegen nőkkel kezdett ismerkedni tarskereső oldalon. Azóta sokat beszélgettünk, bevallotta, hogy több ilyen oldalra is regisztrált és még is mutatta őket. Kiderult hogy regisztrált párként és nőként is, itt a helyembe képzelte magát és nőként csevegett biszex nőkkel. Ezt az oldalát ismertem mert 3evvel ezelőtt elmondta hogy szeretne engem nővel látni szeretkezni. Miután kiprobaltam de nagyon kellemetlen volt és elutasitottam még a gondolatot is, így virtuálisan élte ki ezt a vágyát. Nagyon szomorú vagyok mivel azt is megtudtam volt egy másodlagos email címe és egy számomra ismeretlen telefonszáma is. Így tartotta a kapcsolatot.. Sokat sírtam és kétségbe vagyok esve.. Olyan csodálatos volt a házasságunk, alig hiszem el hogy képes volt ennyire megbántani.Ő arra kér próbáljak úgy tekinteni erre mint egy játékra mert ez csak fantázia volt semmi más, virtuális elragadtatás.Az üzenetek alapján rajottem hogy már 4honappal azelőtt önszántából abbahagyta a csevegést, mégsem tudok bízni benne.. Nagyon szenvedek mert óriásit csalódtam benne. Azt ezerszer kérdeztem mi hiányzott neki de mindig ugyanaz a válasza, hogy engem szeret és soha nem csalt meg és hogy semmi sem hiányzott egyszerűen játszott mint egy gyermek egy számítógépes játékon. Kérem szépen segítsen megérteni valahogy a férjem “játékait” “Köszönöm.
Kedves Kérdező!
Szerintem személyes beszélgetésre lenne szükség, ha velem szeretne erről beszélni, a honlapon lévő időpontok közül tud választani és skype- on tudunk több alkalommal is erről beszélni vagy személyesen érdemes pszichológust felkeresnie a lakhelyén.
üdvözlettel
Párkapcsolatban verbálisan bántalmazva vagyok.ferjem van két kicsit gyerekem, 38 éves nő vagyok,válni nem akarok. 2 éve szerelmi viszonyom van egy férfival, 40 éves ,egyedül él alkohol és drog problémákkal küzd. Amint megpróbálok kilépni, elhagyni őt, zsarolni kezd így egy helyben toporgok. Nem bírom már elviselni amit csinál velem. Egyik pillanatban őrülten imád, utána a legaljasabb módon hord le minden félének .kikell lépni ,de hogy?fél éve idegösszeomlás közel voltam már, nyugtatót kaptam. Betegesen féltékeny, teljes mértékben uralni akarja az életem.szerinte ő tökéltes, mindenki más hülye. Narcisztikus, pszichopata jellem.
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes mielőbb segítséget kérnie. A verbális erőszak nagyon káros a testi-lelki egészségünkre nézve, ezért pszichoterápiás munka megkezdése szükséges. Amennyiben a kapcsolatukon javítani szeretnének, párterápiás munka javasolt ahhoz, hogy ki tudjanak lépni a zsarolások ördögi köréből.
Üdvözlettel:
Habis MelindaÜdvözlöm!
Általános iskola 8. osztályától kezdve kényszeres gondolataim támadnak, amelyek időközönként tűnnek leginkább fel. (Pár hónapra jól érzem magam, pár hónapig negativ gondolataim vannak.) Ahogy középiskolába kerültem megfelelési kényszer alakult ki nálam, mindig próbáltam tökéletes lenni, mindig azt gondoltam hogy engem figyelnek az emberek, halkabban beszéltem, szédültem és elmondhatom hogy félig pozitiv, félig negativ gondolatmeneteim voltak.
Egészen jól tudtam ezeket kezelni, van mikor maguktól elillantak, majd igy 20 éves koromra volt egy bántó gondolat a fejemben, amelytől eleinte féltem, és nem tudtam szabadulni, igy úgy érzem hogy szorongás alakult ki nálam, amelyet próbálok kezelni már 1 hónapja, pozitiv gondolatokkal próbálom helyettesiteni, próbálom ezeket a negativ gondolatokat fogadni, majd elengedni, próbálkozom a jelenre fókuszálni, vagy valamilyen pozitiv külső ingerre. Néhány pánikrohamot is átéltem ez idő alatt, amelyet szintén fejben megtanultam kezelni, próbáltam felfogni hogy ez nem valós rosszullét, és mára már fel sem bukkan a rosszullét.
Valamilyen szintű változást érzékeltem már, valahogy szelidebbek a negativ gondolatok, és pánikrohamom sincs, viszont valahogy még mindig nem érzem magam teljesnek. Mostanában sokszor csak bambulok, és agyalok a semmin, nézek ki a fejemből, esténként szédülés lép fel, és a gondolkodásom valamilyen szinten beszűkül. Gondoltam rá hogy ez csak talán a fáradtság hatására lehet, napi 6-7 órát alszom, elalvással nincs problémám.
Mindemellett a szorongás gondolata, mármint az hogy én valószinű szorongok, az állandóan ott van a fejemben, mintha a tudatalattimban lenne, és nem tudok szabadulni tőle. Van mikor lefoglalom magam, és kevésbé van jelen, de mikor egyedül vagyok, és unatkozom akkor jobban érzem, hogy ott van, és nem megy ki a fejemből sehogy sem.
Mostanában próbálkozom mozogni többet, egészségesebben étkezni, Valeriana Max-ot szedek, próbálkozom pozitivan gondolkozni, cselekedni, illetve pozitiv megerősitéseket használok, olvasom őket naponta többször is, és próbálom elfogadni a helyzetem, hogy ez most csak egy átmeneti állapot, amely idővel úgyis elmúlik, próbálok pozitiv lenni.
A célom az volna hogy a szorongásom feloldjam, illetve hogy az esténként fellépő szédülésszerű érzést is el tudjam hagyni, mert valahogy esténként jön ez rám, ami mellé társul beszűkült gondolkodás, figyelemzavar (régebben esténként jött elő a pánikroham, lehet ehhez van köze).
Köszönöm szépen hogy elolvasta, további szép, békés napot! 🙂
Kedves Kérdező!
Én pszichoterápiában látnám a segítés lehetőségét. Klinikai szakpszichológust vagy pszichoterapeutát érdemes felkeresnie. Mint ahogy írja, csak időről időre múlnak el a panaszai, a panaszok okát, a szorongás hátterét lenne érdemes feltárni és kezelni, ebben ad segítséget a terápia.
üdvözlettel:
T. Doktornö!
Férjemmel 36 éve vagyunk házasok, az utóbbi ëvekben megromlott a sexuális életünk. Már nem tud behatolni és ez rettentöen hiányzik nekem. Voltunk már urológusnál de a helyzet nem javult. Észre vettem, hogy rendszeresen pornót néz, ez rettentöen fáj, rosszul esik azt mondja miattam. De mindig amikor alszom vagy nem vagyok otthon. Igyekszem kedveskedni neki, csinos vagyok, benne lenné k mindenben hiába kérem, mondja el mi a hiba bennem. Azt mondja szeret. Más függöségei is vannak, alkohol, vásárlás. Boldogtalan vagyok.kértem adja azt a kis szeretetet nekem, ne a neten lógjon.volt h megszorongatott, ha szóvá tettem Alig alszom Azt mondja féltékeny vagyok, kezeltessem magam. Én hüséges vagyok és mindent megtennék érte.Kérem segítsen.kérem adjon útmutatást. Elöre is köszönöm katalin
Kedves Katalin!
Miben kérne útmutatást? Úgy gondolja önben van a hiba és ha ön megváltozik, akkor a férje is változni fog? Érthető, ha esetleg van ilyen vágya. A férje alkoholfogyasztása nem tudom milyen mértékű, de az alkohol is okozhat merevedési zavarokat, ha ez lenne a probléma. A “megszorongatás” nem zavarja? Nem pontosan értem mi zavarja igazán. Szerintem ha pszichológust személyesen fel tudna keresni, akkor néhány beszélgetésben át tudnák közösen gondolni, mi is pontosan a nehézsége.
üdvözlettel:
Kedves Doktornő.Pánikbetegséggel,szorongással,depresszióval diagnosztizáltak 1 éve.Kaptam antidepresszanst amivel teljesen kigyogyultam.Sajnos elkezdtem lerakni felezni és visszaestem.Tudta a pszihiáterem,nem ajanlotta de megprobáltam sajnos túl korai volt.Mikor visszaestem a pánikrohamok kevésbé voltak jelen,inkább a szorongás.Egyből visszatertem az egész szem gyógyszerhez.Nagyon szorongtam,mindentől feltem hangoktól,megörülestől ,háláltól,skizofréniától.Nehezen birtam a zajt a fényeket,rengeteget zúgott a fejem,remegetem.Ennek 1 hónapja már azóta szedem az 1 egesz szem gyógyszert.Panaszaim nagyábból kezdenek megszűnni.Viszont van valami ami nagyon új.Rengeteget gondolkozom magamban kisebb részben ezek a gondolatok azok hogy miért lettem ilyen beteg,mikor múlik már el,remélem nem leszek örült.Viszont nagy részben a gondolataim inkább pérbeszédek.Előre végig gondolom hogy a következő szituációban mit fogok és hogyan mondani és ez megy a nap nagy részében főleg ha egyedül vagyok.Elkepzelem ha ferjem haza jön mit mondok neki.Ha kisfiamnak adok enni már előre mit mondok ha éppen hisztizik.Vagy ha jön anyukám hozzánk mit fogok neki mondani.Nem beteges ez?Egész nap ezen jár az agyam?Ilyen meg nem volt velem és nagyon idegesít már ez az egész,próbálom a gondolatokat megszakítani de nagyon nehéz.Ha nem ilyenen gondolkozom akkor énekelek magamban de sosincs olyan hogy egyszerűen nyugodt lenne az agyam.Miért lehet ez?vagy túlságosan felfigyeltem erre és az a baj?Nagyon elszomorít,idegesít.
Kedves Kérdező!
A gondolatok melyeket leír szintén a fokozott szorongás jelei lehetnek. Az a javaslatom, hogy pszichoterápiás segítséget kérjen. Akár pszichiátere is ajánlhat szakembert. Klinikai szakpszichológust vagy pszichoterapeutát érdemes felkeresnie.
üdvözlettel:
Kedves Szakértő!
Egészségügyi okokból sokat kellett várnom arra hogy babát vállalhassunk.
A terhesség alatt végig nagyon boldog voltam, folyton simogattam a pocakom, énekelgettem a babának.
A vajúdás, szülés borzasztó hosszúra és fájdalmasra sikeredett (indított szülés volt), testileg-lelkileg nagyon megviselt.
Aztán itt a kisbaba. Mióta hazajöttünk, rettegek. Üresnek érzem magam belülről. Itt egy élet amiről gondoskodnom kell, és most már nincs visszaút. Fogalmam sincs h mit kell ezzel a babával csinálni és hogy jól csinálom-e. Előtte soha nem foglalkoztam gyerekekkel.
Úgy érzem, egy két lábon járó tejautomata lettem aki a babája és a háza rabja lett. Másból se áll az életem, csak szoptatás, pelenkacsere, alvás a babával (csak mellettem tud aludni). Magamra, a férjemre, a háztartásra stb semmi időm nincs. Semmire se tudok fókuszálni. Belülről zokogok. Semminek se tudok örülni. Most 9 napos a baba, de már rettegek, hogy mi lesz a jövőben. Próbálok tanácsokat kérni másoktól de mindenki mást mond. Nem tudom, az újszülöttel való életnek tényleg ilyennek kell lennie? Más is ilyen nehezen éli meg? A férjem itt van velem, ő olyan higgadt, boldog a babával…nem értem hogy hogy lehet az amikor ugyanabban a cipőben járunk. Hiányzik az előző életem, úgy érzem, most meghaltam:( kérem segítsenek mit tegyek? Andrea
Kedves Andrea!
Mindenképp javaslom pszichológushoz fordulni. Dolgoznak olyan formán is pszichológusok, hogy a babát is viheti magával, ha nincs kire hagyni. ún. baba- mama konzultációra. Fel kellene mérnie pszichológusnak vagy pszichiáternek, hogy nem szülés utáni depresszióról van-e szó, mely mindenképp kezelendő állapot. Ezt csak személyes beszélgetés keretében lehet megtenni, keressen fel valakit minél előbb. Ha nem depresszióról van szó, akkor is támogatást igényel, mert így rosszabbodhat az ön állapota is, és a babához fűződő kapcsolata sem mindegy, hogy hogyan alakul. Fontos lenne családtagok, barátok segítségét is igénybe venni a hétköznapi teendők ellátásában is akár.
üdvözlettel:
Nemrég történt velem valami ami nagy kihatással volt rám. Lekileg megviselt, nem merem elmondani senkinek sem, de a kérhova nézek eszembe jut főleg este. Nagyon bánt. Hogy tudnék megszabadulni etteől az érzéstől?
Kedves Kérdező!
Az érzelmi feldolgozás első lépése lenne, hogy elmondja egy megbízható személynek a sokkoló eseményt ami Önnel történt. Legjobb, ha rögtön szakszerű támogatást keres és pszichológushoz fordul ezzel. Ha igényli, szakembereink is szívesen állnak a rendelkezésére.
Üdvözlettel:
Habis MelindaPárommal harmonikus kapcsolatot ápoltunk 2 teljes évig, majd a semmiből villámcsapásként elkezdődtek a veszekedések. 2 évig éreztette velem, hogy én vagyok a mindene, hátrahagyta a barátokat is. 2 év után ismét elkezdett lógni a haverokkal. Messze lakunk egymástól, hétvégente látjuk egymást leginkább, így hétköznap interneten tartjuk a kapcsolatot. Mióta újra a barátaival van, kevesebbet beszélünk hétköznap. Szerinte ez nem megy semminek a rovására, nekem viszont rosszul esik. Olyan érzést kelt bennem, mintha én már kevésbé érdekelném. (Ő ezt tagadja, hogy így lenne.) Sosem kértem, hogy mondjon le a barátairól, önként tette. Most pedig olyan indokokkal megy el, hogy én ne várjam el, hogy munka után is otthon üljön a monitor előtt és velem beszéljen. (Ezt tette eddig is önként.) Nemrég részt vett egy céges összejövetelen, és megkértem, hogy időben érjen haza, hogy átmehessek. Nem volt rá hajlandó. Sírásig feszült a vita, de így sem engedett az akaratából. Pedig régen ezt is megtette volna ha kérem. Azóta bosszantanak a hibái és kritizálom. Azóta bánt a múltja is, amivel egészen addig semmi gondom nem volt. Mi történhetett köztünk? Van kiút ebből?
Kedves Kérdező!
Levele alapján érthető, hogy nagyon nehéz Önnek, hiszen elhanyagolva érzi magát. Azt írja, már 2 éve élnek párkapcsolatban a kedvesével és láthatóan ez mindkettejük számára egyre terhesebb, hiszen sok szervezéssel és lemondással jár. Érthetőnek tartom továbbá, hogy a barátok és a korábbi életmód is fontosak, hiszen a kapcsolatuktól független érdeklődések, vágyak megmaradnak, ami nem Önről, vagy az Ön iránt érzett szeretetről/szerelemről szól. Jó esetben ez akár táplálhatja is a kapcsolatukat. Itt azonban arról lehet szó, hogy ki nem mondott feszültségek, össze nem egyeztetett elvárások mérgezik a viszonyukat, melyeket érdemes volna mielőbb megismerni és egymással is megbeszélni. Ehhez önismereti munka szükséges.
Üdvözlettel:
Habis Melinda43 eves ferj vagyok a felesegem kb 3 hete megismerkedett a fonokunkel ugyerzem a felesegem szerelmes lett bele ,A srácc elkerte tolem a felesegemet hogy elmennek tancolni,Azota minden megvaltozott minden koztunk aradozik rola hogy ilyen jo ember meg olyan jo barat stb Nekem osszetort minden bennem sirogyorcsom van halalfelelmem van felek hogy elveszitem a felesegemet, Ha proballok beszelni vele mindig elharitja a temat es nagyon vedi mindig hogy ne bantsam meg szoval se, Mit tegyek mert amiota ez van azota uygerzem minden osszeomlott bennem.Komoly terveink voltak eddig februar 4 iken mennenk Irorszagban dolgozni.A felesegem mar kijelentette hoyg miatta nem akar jonni fel hogy elvesziti a baratsagot vele. Mit tegyek ? Osszetortem öngyilkossagon gondolkodom senki megbizhato nincs az eletemben akinek elbeszelnem ezt az egeszet sirogorcseim vannak felek onmagamtol se aludni se enni nem akarok se tudok ugyerzem megorulok
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna, hogy mielőbb szakszerű lelki támogatást kapjon, hiszen krízisben van. Érdemes pszichoterápiás munkába kezdenie, hogy közösen átgondolhassák mit lehet tenni a kapcsolatuk megmentéséért és az Ön lelki egyensúlyának helyreállításáért. Öngyilkossági gondolatok esetén azonnali segítséget kaphat a 116-123-as telefonszámon.
Üdvözlettel:
Habis MelindaJó napot kívánok!Van egy 4 éves kisfiam.
Mindig olyan zaklatottnak látom.Ok nélkül rugdos verekszik,és azt mondja menjél ki,nem szeretlek,máskor meg csak anya van csak én vagyok a jó.Azt sem engedi hogy megöleljem,vagy megpusziljam.Az oviban is sír utánam ami eddig nem volt.Mostanában mindenért sír,hisztizik.Nem tudom hogyan kezeljem.Kérem segítsen.Köszönöm.Tisztelettel Tünde
Kedves Tünde!
Levele alapján azt gondolom, hogy az, hogy ilyen érzékeny lett a kisfia valamilyen lelki történés, vagy változás tünete lehet. Gyermekpszichológiai vizsgálat illetve Önnel történő részletes anamnézis felvétele szükséges ahhoz, hogy kiderüljön, mi áll a háttérben, illetve hogy megmondható legyen, hogyan lehetne segíteni a gyermeknek.
Üdvözlettel:
Habis MelindaGalyas Georgina vagyok 22 éves. Az a problemam hogy nem tudom a szüleimnek nemet mondani , mert félek . Igazabol nekem van egy 48eves baratom akivel nagyon boldog vagyok , tőle tiltanak a szüleim , el akarok menni vele de ők olyanokat mondták nekem hogy apukam neki megy valaminek az autóval , ilyenek , és én ettől félek lépni . Én csak boldog szeretnék lenni ! De valamiért félek lépni 🙁 a mai világban szerintem nem számít a kor én csak boldog szeretnék lenni, de félek hogy ha elmegyek a szüleimmel lesz valami, de én akkor is a páromat választom . Csak úgy érzem le kell magam valahogy küzdenem de nem tudom hogyan
Kedves Georgina! Ha nem sikerül megbeszélni a szülőkkel családon belül, akkor közösen el kellene menniük egy családterapeutához ön és a két szülő együtt. Tisztázni kéne kinek mi a szándéka, félelme, és megállapítani, hogy mit lehet tenni. Próbálja meggyőzni a szüleit, hogy menjenek el együtt szakemberhez, hisz ez a helyzet mindannyiunknak szenvedést okoz, ami most van. Sok sikert, üdvözlettel
Tisztelt Doktornő!
Évek óta foglalkoztat egy téma, az utóbbi fél évben egyre többet néztem utána, rengeteget gondolkodtam, és úgy gondolom, igaz rám.
Biológiailag nő vagyok, viszont az ellentkezőjét érzem lelkileg. Elég fiús voltam kiskoromban, babázás helyett legoztam, inkább a fiúkkal játszottam, fiúsan öltözködtem, Barbie-k helyett a motorok érdekeltek, egyszerűen csak jobban éreztem magam maszkulinabb kinézettel, illetve viselkedéssel. Mikor elérkezett a pubertás ideje, minden megváltozott. A szüleim kérésére elkeztem lányosan öltözködni, ez a korszak egy évig tartott. Gyűlöltem azt az időszakot, utáltam a testem, főleg a mellkasomat, és a nemiszervem. Mindig is férfias testre, férfias arcszerkezetre, arcszőrzetre vágytam, azt kívántam, bárcsak fiúként ébrednék fel másnap. Újra elkezdtem fiús lenni, bő ruhákat hordani, hogy eltakarják a számomra nem tetsző részt. Négy éve találkoztam először a „gender dysphoria”, avagy nemi identitás zavar, majd a transzneműség fogalmával. Úgy éreztem, végre találtam egy hivatalos megfogalmazást arra, amin keresztül megyek. Tapasztalatból tudtam, hogy a szüleim nem lennének elfogadóak velem, és rengeteg veszekedést okozna, ha ezt elmondanám nekik, így két éve ismét elkezdtem nőiesen öltözködni, sminkelni, mint akármelyik tinédzser lány. Próbáltam beletörődni, hogy ebben a testben és ezzel a nemmel kell leélnem az életem. Jelenleg is nőies a megjelenésem és nőként élek, ez meglehetősen lehangolttá tesz. Szeretnék elmenni egy szakemberhez, aki ilyennel foglalkozik. Van erre lehetőség Magyarországon? Illetve, ön mit gondol erről?
A válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Nagyon nehéz lehet Önnek, hogy folyamatos kényszernek éli meg, hogy nőnek született. Azt gondolom, hogy fontos volna, hogy a szülei elvárásaitól függetlenül úgy élhessen, ahogyan Önnek jó. Abban, hogy ezt elérje, sokat tudna segíteni Önnek az önismereti munka. Erre idehaza is van lehetősége. Munkacsoportunk tagjait akár online is felkeresheti, szívesen segítünk a nehézségek átgondolásában, valódi önmaga megtalálásában.
Üdvözlettel:
Habis Melinda
