Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Üdvözlöm!
Általános iskola 8. osztályától kezdve kényszeres gondolataim támadnak, amelyek időközönként tűnnek leginkább fel. (Pár hónapra jól érzem magam, pár hónapig negativ gondolataim vannak.) Ahogy középiskolába kerültem megfelelési kényszer alakult ki nálam, mindig próbáltam tökéletes lenni, mindig azt gondoltam hogy engem figyelnek az emberek, halkabban beszéltem, szédültem és elmondhatom hogy félig pozitiv, félig negativ gondolatmeneteim voltak.
Egészen jól tudtam ezeket kezelni, van mikor maguktól elillantak, majd igy 20 éves koromra volt egy bántó gondolat a fejemben, amelytől eleinte féltem, és nem tudtam szabadulni, igy úgy érzem hogy szorongás alakult ki nálam, amelyet próbálok kezelni már 1 hónapja, pozitiv gondolatokkal próbálom helyettesiteni, próbálom ezeket a negativ gondolatokat fogadni, majd elengedni, próbálkozom a jelenre fókuszálni, vagy valamilyen pozitiv külső ingerre. Néhány pánikrohamot is átéltem ez idő alatt, amelyet szintén fejben megtanultam kezelni, próbáltam felfogni hogy ez nem valós rosszullét, és mára már fel sem bukkan a rosszullét.
Valamilyen szintű változást érzékeltem már, valahogy szelidebbek a negativ gondolatok, és pánikrohamom sincs, viszont valahogy még mindig nem érzem magam teljesnek. Mostanában sokszor csak bambulok, és agyalok a semmin, nézek ki a fejemből, esténként szédülés lép fel, és a gondolkodásom valamilyen szinten beszűkül. Gondoltam rá hogy ez csak talán a fáradtság hatására lehet, napi 6-7 órát alszom, elalvással nincs problémám.
Mindemellett a szorongás gondolata, mármint az hogy én valószinű szorongok, az állandóan ott van a fejemben, mintha a tudatalattimban lenne, és nem tudok szabadulni tőle. Van mikor lefoglalom magam, és kevésbé van jelen, de mikor egyedül vagyok, és unatkozom akkor jobban érzem, hogy ott van, és nem megy ki a fejemből sehogy sem.
Mostanában próbálkozom mozogni többet, egészségesebben étkezni, Valeriana Max-ot szedek, próbálkozom pozitivan gondolkozni, cselekedni, illetve pozitiv megerősitéseket használok, olvasom őket naponta többször is, és próbálom elfogadni a helyzetem, hogy ez most csak egy átmeneti állapot, amely idővel úgyis elmúlik, próbálok pozitiv lenni.
A célom az volna hogy a szorongásom feloldjam, illetve hogy az esténként fellépő szédülésszerű érzést is el tudjam hagyni, mert valahogy esténként jön ez rám, ami mellé társul beszűkült gondolkodás, figyelemzavar (régebben esténként jött elő a pánikroham, lehet ehhez van köze).
Köszönöm szépen hogy elolvasta, további szép, békés napot! 🙂
Kedves Kérdező!
Én pszichoterápiában látnám a segítés lehetőségét. Klinikai szakpszichológust vagy pszichoterapeutát érdemes felkeresnie. Mint ahogy írja, csak időről időre múlnak el a panaszai, a panaszok okát, a szorongás hátterét lenne érdemes feltárni és kezelni, ebben ad segítséget a terápia.
üdvözlettel:
T. Doktornö!
Férjemmel 36 éve vagyunk házasok, az utóbbi ëvekben megromlott a sexuális életünk. Már nem tud behatolni és ez rettentöen hiányzik nekem. Voltunk már urológusnál de a helyzet nem javult. Észre vettem, hogy rendszeresen pornót néz, ez rettentöen fáj, rosszul esik azt mondja miattam. De mindig amikor alszom vagy nem vagyok otthon. Igyekszem kedveskedni neki, csinos vagyok, benne lenné k mindenben hiába kérem, mondja el mi a hiba bennem. Azt mondja szeret. Más függöségei is vannak, alkohol, vásárlás. Boldogtalan vagyok.kértem adja azt a kis szeretetet nekem, ne a neten lógjon.volt h megszorongatott, ha szóvá tettem Alig alszom Azt mondja féltékeny vagyok, kezeltessem magam. Én hüséges vagyok és mindent megtennék érte.Kérem segítsen.kérem adjon útmutatást. Elöre is köszönöm katalin
Kedves Katalin!
Miben kérne útmutatást? Úgy gondolja önben van a hiba és ha ön megváltozik, akkor a férje is változni fog? Érthető, ha esetleg van ilyen vágya. A férje alkoholfogyasztása nem tudom milyen mértékű, de az alkohol is okozhat merevedési zavarokat, ha ez lenne a probléma. A “megszorongatás” nem zavarja? Nem pontosan értem mi zavarja igazán. Szerintem ha pszichológust személyesen fel tudna keresni, akkor néhány beszélgetésben át tudnák közösen gondolni, mi is pontosan a nehézsége.
üdvözlettel:
Kedves Doktornő.Pánikbetegséggel,szorongással,depresszióval diagnosztizáltak 1 éve.Kaptam antidepresszanst amivel teljesen kigyogyultam.Sajnos elkezdtem lerakni felezni és visszaestem.Tudta a pszihiáterem,nem ajanlotta de megprobáltam sajnos túl korai volt.Mikor visszaestem a pánikrohamok kevésbé voltak jelen,inkább a szorongás.Egyből visszatertem az egész szem gyógyszerhez.Nagyon szorongtam,mindentől feltem hangoktól,megörülestől ,háláltól,skizofréniától.Nehezen birtam a zajt a fényeket,rengeteget zúgott a fejem,remegetem.Ennek 1 hónapja már azóta szedem az 1 egesz szem gyógyszert.Panaszaim nagyábból kezdenek megszűnni.Viszont van valami ami nagyon új.Rengeteget gondolkozom magamban kisebb részben ezek a gondolatok azok hogy miért lettem ilyen beteg,mikor múlik már el,remélem nem leszek örült.Viszont nagy részben a gondolataim inkább pérbeszédek.Előre végig gondolom hogy a következő szituációban mit fogok és hogyan mondani és ez megy a nap nagy részében főleg ha egyedül vagyok.Elkepzelem ha ferjem haza jön mit mondok neki.Ha kisfiamnak adok enni már előre mit mondok ha éppen hisztizik.Vagy ha jön anyukám hozzánk mit fogok neki mondani.Nem beteges ez?Egész nap ezen jár az agyam?Ilyen meg nem volt velem és nagyon idegesít már ez az egész,próbálom a gondolatokat megszakítani de nagyon nehéz.Ha nem ilyenen gondolkozom akkor énekelek magamban de sosincs olyan hogy egyszerűen nyugodt lenne az agyam.Miért lehet ez?vagy túlságosan felfigyeltem erre és az a baj?Nagyon elszomorít,idegesít.
Kedves Kérdező!
A gondolatok melyeket leír szintén a fokozott szorongás jelei lehetnek. Az a javaslatom, hogy pszichoterápiás segítséget kérjen. Akár pszichiátere is ajánlhat szakembert. Klinikai szakpszichológust vagy pszichoterapeutát érdemes felkeresnie.
üdvözlettel:
Kedves Szakértő!
Egészségügyi okokból sokat kellett várnom arra hogy babát vállalhassunk.
A terhesség alatt végig nagyon boldog voltam, folyton simogattam a pocakom, énekelgettem a babának.
A vajúdás, szülés borzasztó hosszúra és fájdalmasra sikeredett (indított szülés volt), testileg-lelkileg nagyon megviselt.
Aztán itt a kisbaba. Mióta hazajöttünk, rettegek. Üresnek érzem magam belülről. Itt egy élet amiről gondoskodnom kell, és most már nincs visszaút. Fogalmam sincs h mit kell ezzel a babával csinálni és hogy jól csinálom-e. Előtte soha nem foglalkoztam gyerekekkel.
Úgy érzem, egy két lábon járó tejautomata lettem aki a babája és a háza rabja lett. Másból se áll az életem, csak szoptatás, pelenkacsere, alvás a babával (csak mellettem tud aludni). Magamra, a férjemre, a háztartásra stb semmi időm nincs. Semmire se tudok fókuszálni. Belülről zokogok. Semminek se tudok örülni. Most 9 napos a baba, de már rettegek, hogy mi lesz a jövőben. Próbálok tanácsokat kérni másoktól de mindenki mást mond. Nem tudom, az újszülöttel való életnek tényleg ilyennek kell lennie? Más is ilyen nehezen éli meg? A férjem itt van velem, ő olyan higgadt, boldog a babával…nem értem hogy hogy lehet az amikor ugyanabban a cipőben járunk. Hiányzik az előző életem, úgy érzem, most meghaltam:( kérem segítsenek mit tegyek? Andrea
Kedves Andrea!
Mindenképp javaslom pszichológushoz fordulni. Dolgoznak olyan formán is pszichológusok, hogy a babát is viheti magával, ha nincs kire hagyni. ún. baba- mama konzultációra. Fel kellene mérnie pszichológusnak vagy pszichiáternek, hogy nem szülés utáni depresszióról van-e szó, mely mindenképp kezelendő állapot. Ezt csak személyes beszélgetés keretében lehet megtenni, keressen fel valakit minél előbb. Ha nem depresszióról van szó, akkor is támogatást igényel, mert így rosszabbodhat az ön állapota is, és a babához fűződő kapcsolata sem mindegy, hogy hogyan alakul. Fontos lenne családtagok, barátok segítségét is igénybe venni a hétköznapi teendők ellátásában is akár.
üdvözlettel:
Nemrég történt velem valami ami nagy kihatással volt rám. Lekileg megviselt, nem merem elmondani senkinek sem, de a kérhova nézek eszembe jut főleg este. Nagyon bánt. Hogy tudnék megszabadulni etteől az érzéstől?
Kedves Kérdező!
Az érzelmi feldolgozás első lépése lenne, hogy elmondja egy megbízható személynek a sokkoló eseményt ami Önnel történt. Legjobb, ha rögtön szakszerű támogatást keres és pszichológushoz fordul ezzel. Ha igényli, szakembereink is szívesen állnak a rendelkezésére.
Üdvözlettel:
Habis MelindaPárommal harmonikus kapcsolatot ápoltunk 2 teljes évig, majd a semmiből villámcsapásként elkezdődtek a veszekedések. 2 évig éreztette velem, hogy én vagyok a mindene, hátrahagyta a barátokat is. 2 év után ismét elkezdett lógni a haverokkal. Messze lakunk egymástól, hétvégente látjuk egymást leginkább, így hétköznap interneten tartjuk a kapcsolatot. Mióta újra a barátaival van, kevesebbet beszélünk hétköznap. Szerinte ez nem megy semminek a rovására, nekem viszont rosszul esik. Olyan érzést kelt bennem, mintha én már kevésbé érdekelném. (Ő ezt tagadja, hogy így lenne.) Sosem kértem, hogy mondjon le a barátairól, önként tette. Most pedig olyan indokokkal megy el, hogy én ne várjam el, hogy munka után is otthon üljön a monitor előtt és velem beszéljen. (Ezt tette eddig is önként.) Nemrég részt vett egy céges összejövetelen, és megkértem, hogy időben érjen haza, hogy átmehessek. Nem volt rá hajlandó. Sírásig feszült a vita, de így sem engedett az akaratából. Pedig régen ezt is megtette volna ha kérem. Azóta bosszantanak a hibái és kritizálom. Azóta bánt a múltja is, amivel egészen addig semmi gondom nem volt. Mi történhetett köztünk? Van kiút ebből?
Kedves Kérdező!
Levele alapján érthető, hogy nagyon nehéz Önnek, hiszen elhanyagolva érzi magát. Azt írja, már 2 éve élnek párkapcsolatban a kedvesével és láthatóan ez mindkettejük számára egyre terhesebb, hiszen sok szervezéssel és lemondással jár. Érthetőnek tartom továbbá, hogy a barátok és a korábbi életmód is fontosak, hiszen a kapcsolatuktól független érdeklődések, vágyak megmaradnak, ami nem Önről, vagy az Ön iránt érzett szeretetről/szerelemről szól. Jó esetben ez akár táplálhatja is a kapcsolatukat. Itt azonban arról lehet szó, hogy ki nem mondott feszültségek, össze nem egyeztetett elvárások mérgezik a viszonyukat, melyeket érdemes volna mielőbb megismerni és egymással is megbeszélni. Ehhez önismereti munka szükséges.
Üdvözlettel:
Habis Melinda43 eves ferj vagyok a felesegem kb 3 hete megismerkedett a fonokunkel ugyerzem a felesegem szerelmes lett bele ,A srácc elkerte tolem a felesegemet hogy elmennek tancolni,Azota minden megvaltozott minden koztunk aradozik rola hogy ilyen jo ember meg olyan jo barat stb Nekem osszetort minden bennem sirogyorcsom van halalfelelmem van felek hogy elveszitem a felesegemet, Ha proballok beszelni vele mindig elharitja a temat es nagyon vedi mindig hogy ne bantsam meg szoval se, Mit tegyek mert amiota ez van azota uygerzem minden osszeomlott bennem.Komoly terveink voltak eddig februar 4 iken mennenk Irorszagban dolgozni.A felesegem mar kijelentette hoyg miatta nem akar jonni fel hogy elvesziti a baratsagot vele. Mit tegyek ? Osszetortem öngyilkossagon gondolkodom senki megbizhato nincs az eletemben akinek elbeszelnem ezt az egeszet sirogorcseim vannak felek onmagamtol se aludni se enni nem akarok se tudok ugyerzem megorulok
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna, hogy mielőbb szakszerű lelki támogatást kapjon, hiszen krízisben van. Érdemes pszichoterápiás munkába kezdenie, hogy közösen átgondolhassák mit lehet tenni a kapcsolatuk megmentéséért és az Ön lelki egyensúlyának helyreállításáért. Öngyilkossági gondolatok esetén azonnali segítséget kaphat a 116-123-as telefonszámon.
Üdvözlettel:
Habis MelindaJó napot kívánok!Van egy 4 éves kisfiam.
Mindig olyan zaklatottnak látom.Ok nélkül rugdos verekszik,és azt mondja menjél ki,nem szeretlek,máskor meg csak anya van csak én vagyok a jó.Azt sem engedi hogy megöleljem,vagy megpusziljam.Az oviban is sír utánam ami eddig nem volt.Mostanában mindenért sír,hisztizik.Nem tudom hogyan kezeljem.Kérem segítsen.Köszönöm.Tisztelettel Tünde
Kedves Tünde!
Levele alapján azt gondolom, hogy az, hogy ilyen érzékeny lett a kisfia valamilyen lelki történés, vagy változás tünete lehet. Gyermekpszichológiai vizsgálat illetve Önnel történő részletes anamnézis felvétele szükséges ahhoz, hogy kiderüljön, mi áll a háttérben, illetve hogy megmondható legyen, hogyan lehetne segíteni a gyermeknek.
Üdvözlettel:
Habis MelindaGalyas Georgina vagyok 22 éves. Az a problemam hogy nem tudom a szüleimnek nemet mondani , mert félek . Igazabol nekem van egy 48eves baratom akivel nagyon boldog vagyok , tőle tiltanak a szüleim , el akarok menni vele de ők olyanokat mondták nekem hogy apukam neki megy valaminek az autóval , ilyenek , és én ettől félek lépni . Én csak boldog szeretnék lenni ! De valamiért félek lépni 🙁 a mai világban szerintem nem számít a kor én csak boldog szeretnék lenni, de félek hogy ha elmegyek a szüleimmel lesz valami, de én akkor is a páromat választom . Csak úgy érzem le kell magam valahogy küzdenem de nem tudom hogyan
Kedves Georgina! Ha nem sikerül megbeszélni a szülőkkel családon belül, akkor közösen el kellene menniük egy családterapeutához ön és a két szülő együtt. Tisztázni kéne kinek mi a szándéka, félelme, és megállapítani, hogy mit lehet tenni. Próbálja meggyőzni a szüleit, hogy menjenek el együtt szakemberhez, hisz ez a helyzet mindannyiunknak szenvedést okoz, ami most van. Sok sikert, üdvözlettel
Tisztelt Doktornő!
Évek óta foglalkoztat egy téma, az utóbbi fél évben egyre többet néztem utána, rengeteget gondolkodtam, és úgy gondolom, igaz rám.
Biológiailag nő vagyok, viszont az ellentkezőjét érzem lelkileg. Elég fiús voltam kiskoromban, babázás helyett legoztam, inkább a fiúkkal játszottam, fiúsan öltözködtem, Barbie-k helyett a motorok érdekeltek, egyszerűen csak jobban éreztem magam maszkulinabb kinézettel, illetve viselkedéssel. Mikor elérkezett a pubertás ideje, minden megváltozott. A szüleim kérésére elkeztem lányosan öltözködni, ez a korszak egy évig tartott. Gyűlöltem azt az időszakot, utáltam a testem, főleg a mellkasomat, és a nemiszervem. Mindig is férfias testre, férfias arcszerkezetre, arcszőrzetre vágytam, azt kívántam, bárcsak fiúként ébrednék fel másnap. Újra elkezdtem fiús lenni, bő ruhákat hordani, hogy eltakarják a számomra nem tetsző részt. Négy éve találkoztam először a „gender dysphoria”, avagy nemi identitás zavar, majd a transzneműség fogalmával. Úgy éreztem, végre találtam egy hivatalos megfogalmazást arra, amin keresztül megyek. Tapasztalatból tudtam, hogy a szüleim nem lennének elfogadóak velem, és rengeteg veszekedést okozna, ha ezt elmondanám nekik, így két éve ismét elkezdtem nőiesen öltözködni, sminkelni, mint akármelyik tinédzser lány. Próbáltam beletörődni, hogy ebben a testben és ezzel a nemmel kell leélnem az életem. Jelenleg is nőies a megjelenésem és nőként élek, ez meglehetősen lehangolttá tesz. Szeretnék elmenni egy szakemberhez, aki ilyennel foglalkozik. Van erre lehetőség Magyarországon? Illetve, ön mit gondol erről?
A válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Nagyon nehéz lehet Önnek, hogy folyamatos kényszernek éli meg, hogy nőnek született. Azt gondolom, hogy fontos volna, hogy a szülei elvárásaitól függetlenül úgy élhessen, ahogyan Önnek jó. Abban, hogy ezt elérje, sokat tudna segíteni Önnek az önismereti munka. Erre idehaza is van lehetősége. Munkacsoportunk tagjait akár online is felkeresheti, szívesen segítünk a nehézségek átgondolásában, valódi önmaga megtalálásában.
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves Szakértő!
30 éves férfi vagyok. Van egy hölgy ismerősöm, akivel már egy ideje jó viszonyban vagyunk, viszont mostanra beleszerettem. A hölgy boldog családban él, férje, gyerekei vannak, ennek megfelelően nem is szeretnék semmilyen komolyabb kapcsolatot tőle, viszont a barátságát szeretném megőrizni, így a teljes elzárkózásra nem vagyok képes. Egyébként folyamatosan tartjuk is a kapcsolatot.
A felé irányuló érzéseim viszont már kezelhetetlenek, ha éjszaka akár 2 óra alvás után felébredek egy pillanatra és eszembe jut, már nem tudok visszaaludni, folyamatosan Ő jár az eszemben. Napközben ha a munka nem köti le a figyelmemet, akkor is folyamatosan a fejemben van és azon görcsölök, hogy nehogy valami olyat tegyek, amivel elijeszteném. Ez mellett képtelen vagyok bármilyen párkapcsolatot kialakítani. Ez már hetek, sőt hónapok óta tart és csak erősödik.
Abban szeretnék iránymutatást kérni, hogy hogyan tudnám tompítani a felé irányuló érzelmeimet, úgy hogy egészséges kapcsolat maradjon köztünk.
Kedves Kérdező!
Sajnos ebben nem tudok ilyen formán iránymutatást adni, hogy leírok valamilyen “jó tanácsot”. A pszichológia nem tud így működni, amire ön vágyik, talán barátai, bizalmasai megteszik. A pszichológussal történő személyes beszélgetések esetleg abban segítenék, hogy tisztázódjon, hogy mit is szeretne valójában, ha jól értem barátkozni, de valójában mégis többet, és az érzelmeit tudja nehezen szabályozni? Nem tud lemondani egy intimebb viszony lehetőségéről? ha nem, miért nem, satöbbi, rengeteg kérdés merül fel a pszichológus és feltehetően az ön részéről is. Ha komolyabban szeretne ezzel a témával foglalkozni, ezért javaslom, hogy keressen fel pszichológust személyesen is.
üdvözlettel:
A következő lenne a kérdésem, az első babánkat várjuk a párommal. Mindkettőnknek van állása azonban nekem kevesebb a fizetésem, emellett neki van egy vállalkozása is nem vagyunk össze házasodva csak együtt élünk.
szeretnék a babának beszerezni dolgokat de nincs elég spórolt pénzem hozzá,ezert kitaláltam ,hogy keresek hétvégi kísegítő munkát amin a szüleim és testvérem igen csak felháborodott. Kicsit én is azt éreztem ,hogy így szülés előtt 4 hónappal nem biztos, hogy ez termesztés de a párom nem ellenzi sőt.
Az lenne a kérdésem, hogy a felháborodás érzése a jogos ha én is úgy érzem, hogy ezek a dolgok nem csak az én feladatom lenne teljesen ?! Eelbizonytalanodtam már abban is, hogy biztos jó ember mellett vagyok -e.
várom mielőbbi válaszát
Kedves Kérdező!
Számomra az az érdekes, hogy erről és az egyéb anyagi kiadásokról nem egyeztek meg? Az lenne a legcélszerűbb, ha egyezség születne önök között a kiadásokról, mint ahogy egy együttélésben minden másról is szó esik, egyezség születik. Az elégedetlenség a megegyezettekhez képesti eltérésből adódhat, de ha jól értem önök még nem is egyeztek meg. Az, hogy “jó ember mellett vagyok-e” elbizonytalanodás gondolom más tényezőkből is fakad, amit, amelyeket lehet, hogy érdemes pszichológussal részletesebben is átbeszélni, persze ezt ön érzi, hogy igényli-e. üdvözlettel
jó reggelt! olyan problémával fordulok önhöz,hogy ma egy hónapja szakitott velem életem szerelme.Minden nap eszembe jut,minden nap sirok,nem tudom kiverni a fejemből,mindenröl ö jut eszembe.azt mondta mindennél jobban szeret,sosem szeretett még igy senkit,aztan par nap mulva szakitott egy semmiség miatt,majd azt mondta erzelemmentesen hogy jobb igy és mar nem szeret,de nem kettönkkel van baja.nem tudom ,nem értem miért van ez,mi az igaz.tudom nem gondol rám,nem hianyzom neki,és ez megöl.ön szerint mit kellene tennem hogy ezt megertsem és fel tudjam dolgozni?
Kedves Kérdező!
Érdemes ilyenkor a barátok társaságát is keresni, átgondolni a kapcsolat történetét, korábbi kapcsolatait, és ahogy máskor is szokta, ha valamilyen veszteség érte, valamiben nyugalmat lelni. Ha nehezen viseli a veszteségeket, és úgy érzi, egyedül nem tudja feldolgozni, érdemes pszichológust személyesen is felkeresnie.
üdvözlettel:
Kedves Cintia!
A kérdésem az kenne, hogy elfogadjam-e a férjem pornózását, ami fáj és zavar, helyes-e ez egy házasságban? Lehet, hogy chatel is ilyenkor vagy alkalmi kapcsolatot létesít. A megszorongatás zavar ez enyhe verést jelent, a fejenet arcomat bántja,veri. Az zavar igazán, hogy nem engem kényeztet, hanem magát egyedül. Elfogadható-e ez?Véleményét elöre is köszönöm
Kedves Kérdező!
Nem az a lényeg, hogy nekem mi a személyes véleményem, az nem viszi önt előre. Ami viszont igen, ha tisztázza magában, hogy mi az, amit el tud fogadni és mi az, amit nem. Ahogy leírja, teljesen világos, hogy ezek a dolgok zavarják önt, így a kérdés már úgy merül fel, hogy szeretne- e azon változtatni, ami zavarja. Ha nem, akkor nincs is több kérdés. Ha igen, akkor az a kérdés merül fel, hogy mi akadályozza a változtatásban. Ha nehéz ezeket a kérdéseket egyedül megválaszolni, érdemes szakembert felkeresni, aki tud majd segíteni önnek.
üdvözlettel:
Sokat szorongok. 7.5 eves kapcsolatom van, a “leazo pasi” mintat lattam a kapcsolatunkban. En azt hittem a parom elkotelezodott, de nem es elhagyott. Nagyon rosszul kommunikaltunk egymassal. Most ujra elonjottek az erzelmek (csak oleles, de mar szorongok megint). Nem tudom, hogy mikor fuzom a holgyet, mikor nem, de nagyon kedves, es mindenre kedvesen reagal.
En mar teljesen elbizonytalanodtam magamban, hogy valami bajom van. De lehet nem az internetes kereso a legjobb eszkoz.
Magamrol:
* sokat izgulok szorongok
* azt hittem, hogy a szuloi megfelelest sikerult kiirtanom de nem sikerul. De nem akarok megfelelni a szuleimnek.
* nem sok a baratom, 3-4 evente kornyezetet valtok
* azt mondjak rolam az emberek, hogy nagyon tulbonnyolitom a dolgokat, nagyon bonyolultan beszelek
* paromnak feltunt hogy empatiaban nem csak en, hanem a csaladom is hianyt szenved. Parom nagyon empatikus.
* gyerekkorom nem volt felhotlen
* a masoknak mutatott kep sokban elter
Lehet hogy szimplan nincs meg osszhang. De nem akarok masokat bantani. Sokszor azt erzem, hogy a szeretetert, az elismeresert barmit megtennek, es nagyon sokat gondolkodok mielott beszelek. Nehezen talalkozok uj emberekkel, nehezen nyilok meg. Nagyon Jellemzo meg ram a fekete-feher gondolkodas.
Mar ott tartok, hogy nem tudom, ki vagyok, mert nem tudok onmagam lenni. Mi a biztos modja annak, hogy kideruljon, lelkileg serult vagyok vagy csak tobbet kellene emberekkel talalkoznom?
Kedves Kérdező!
Azokra a problémákra, melyeket leír, nem tudom elképzelni, hogy az emberekkel való több találkozás segíthet, hiszen akkor feltehetően ugyanezek a nehézségek majd előjönnek a több emberrel kapcsolatban is. Pszichoterápia segíthet feloldani ezeket a nehézségeket, amiket leír. Pszichoterapeuta felkeresését javaslom.
üdvözlettel:
