Jó napot kedves Dr-nö.
Van kettő gyerekünk a egyik idén lesz 20 éves és Ő már dolgozik.A másik a kissebik(16 éves) még suliba jár és most idestova 4-ik hete beteg .És itt kezdőik a baj hogy mióta itthon van egész nap a számitó gép és a Playtasan gép előt űl.Tegnap meg kértem hogy mosogason ell de de mindig csak a fejét csoválta (nem az első eset).Ez egyhétel elöt mondtam neki hogy ha ezt folytatja és naponta nem csinálja meg a napi házi feladatot(E-mail-en keresztül el tudja kérni) akkor azt a játékot el veszem töle és eladom.
Ugyan ezt fojtatja.Tegnap nálam be telt a pohár.És mivel én nem az igéret földjéröl vagyok én meg is tetem amit igértem.Mivel Lány én fizikailag nem bántok egy gyereket se.Ja amit el felejtetem az elelyén hogy szegény gyerek kissé molet és szemüveges.Tegnap el ment rajz szakköre.Lehet hogy rosszul csináltam de ahogy irtam nálam batelt a pohár és tegnap adig eladtam azt a Playtasent mert nem akartam hogy továm üljön az asztal mellet és hoy rosszabb legyen a szeme.De viszont ott van neki még a Laptop.Kedves Dr nő ezzel kapcsolatba lenne kérdésem.
Még pedig hogy Ön szerint mit csináljak.Úgy mondva tanácstalan vagyok.
Elöre is köszönöm a segitségét.
Köszönettel :Borbély Lajos

Gáz prostival elveszíteni a szüzességemet?
23 éves srác vagyok, a szex még nem jött össze nővel, csak meg flörtölések ,randi, ilyenek voltak már, valószínű hogy a félénkségem miatt és nehezen nyílok meg ezért, az ismerkedésnél nem jutok tovább, néha még a randira se megyek el mert meghátrálok.
Gondolkoztam a fizetős hölgyeken, már csak azért is mert ki akarom próbálni és hátha akkor bátrabb leszek nők terén.
és nagyon feszít már, egy fát is képes lennék….
Korombeli lánnyal, nem az út széli stricis prostituált, hanem rendes lakásos, aki azért csinálja mert szereti.
Származhat valami hátrányom abból, hogy prostival lenne az első?
De már ez is valami, hogy teszek magamért, próbálom feloldani a gátlásaimat.
Pont néztem fórumokon, hogy mennyien járnak örömlányhoz, szüzességüket is ilyen lány vette el. A többség szerint nem gáz. szexelni jó.
Mondjuk biztos jobb olyan lánnyal akit szeretek, de minden gondolatom a szex körül forog és a maszturbáció már nem segít.

Üdvözlöm!
Az utóbbi időben kezdek kétségbe esni magam miatt. Még nem volt párkapcsolatom, de randiztam már fiúkkal. Az utolsó ilyen randi nagyon jó volt, végre olyan emberrel, akivel tényleg el tudnám képzelni a kapcsolatot. Ő kezdeményezett, de én örültem a legjobban. Majd miután vége lett a randinak, és most is igazából percenként változnak az érzéseim. Mintha nem engedném be az életembe a jót, pedig – kicsit önzően, de – mondhatom, megérdemelném. Ő szeretne újra találkozni, aminek nagyon örülök, de bennem egyik pillanatban izgatottság és öröm va, kíváncsiság, másik pillanatban pedig olyan dolgok, hogy nem fog jól sikerülni, nincs hozzá kedvem, bonyolult lesz. Nem tudom miért uralkodik bennem ez instabilitás, én nagyon szeretnék jót magamnak, hogy szeressek, hogy szeressenek. De mintha két én belül harcolna egymással. Ebben kérem segítségét, talán tud mondani valami megnyugtatót, vagy egy irányt, miben gondolkozzak el.
Köszönettel!

Jó napot
Szerencse játèk fügönek èrzem magamat volt ojan eset hogy több millio magyar ft pàr ora alat el játszotam.
Eben a tèmàban kérném segitségèt .

Tisztelt Doktor Úr/Nő!
Az én problémám elég bonyolult és régóta húzódik. Végzős gimnazista vagyok, nagyon fontos a tanulás, és a jegyek. Külön matematika órákra járok, csak ebben a tárgyban vannak nehézségeim, ám nem tudok sikereket elérni. Ez befolyással van az egész jelenlegi életemre, a kapcsolataimra is. Folyamatosan próbálkozom, de a sikerek nem jönnek. Már nem tudok normálisan aludni, sem enni, és elképesztő félelmet érzek, ha iskolába kell mennem. Nem tudom mit tegyek, és ebben kérnék segítséget.
A választ előre is köszönöm!

Hát.. Jó estét.. Lehet fura, hogy egy 13 éves ír de.. Nem tudom.. Szerintem kéne nekem egy pszihológus (én is az akarok lenni, de 13 éves fejjel magamon nem igazán tudok segíteni..) Szóval.. Kezdem az elején..
1.Másodiktól harmadikig megállás nélkül csesztettek az osztálytársaim. És itt nem fizikaira gondolok hanem verbálisra. Olyanokat hallgattam, hogy “24-en vagyunk 1 ellen” én voltam az az egy.. Na és olyan szavakkal illettek, hogy “varangy” a kinéztem miatt és ehhez hasonló nem túl kedves dolgok. Végül pszihológushoz jártam,mert a tanár elküldött, mondván, hogy velem aztán olyan nagy baj van hogy hű.. Minden délután sírva jöttem haza a suliból.
2.Mindenki kihasznál és sose volt igaz barátnőm. Érdek barátságok voltak eddig csak az életemben. Persze nem az én részemről hanem a másik fél részéről.
3. A tanár 4. Év végén lerontotta a jegyeim (ezt úgy kell érteni, hogy olyan május fele a drága tanárnéni beírt random 2-eseket) ezért már az 4.-et másik iskolában kezdtem.
4. 5. Ben egy másik közösségben szintén nap mint nap bántottak. Be lett beszélve, hogy ez már csak miattam van, mert én uszítok magamra mindnekit. (Nem így volt)
5. Persze a sok bántás megváltoztatott. És most mindenki modja, hogy “de jó volt az a régi pici Viki” igen.. Mert akkor szó nélkül tűrtem a fokytonos megaláztatásokat.
6. Újfent visszatérek 4.-re a másik osztályba/suliba… Ugye ki voltam közösítve.. Szóval az is rá tett egy lapáttal arra, hogy mostanra lelki roncs legyek.
7. 5.-ben jöttek már a komolyabb (ennél is) problémák.. Fülig “bele voltam esve” egy fiúba.. Aki a suli farsangján mondta, hogy jöjjünk össze. Na hát én pedig a naiv fejemmel elhittem, hogy komolyan gondolja. Végül kiderült, hogy csak egy fogadás volt. A legjobb (akkoris legjobb) fiú barátom és az a fiú fogadtak, hogy össze fogok jönni vele. Hát ja.. Így is lett. Aztán amikor ezt megtudtam rossz lett minden. Sírtam folyton. Megint. Ezek után elkezdtem az önbántalmazást. Amit a tanár valahogy megtudott.. De amikor rákérdezett tagadtam mindent.. Természetesen. Itt már nem igazán nyíltam meg senkinek.
8. Jajjhh az a jó 6. Osztály.. abból a suliból amibe a 4.-et és az 5.-et jártam visszajöttem abba a suliba ahonnan eljöttem 3.-ban.. Csak másik osztályba. A testvérem osztályába. Ott végre az osztályba nem szekáltak. De viszont na itt jött az az idióta tini szerelem. Beleszerettem egy akkori hetedikesbe. Aki mit ne mondjak, nem az az iszonyat helyes pasi volt hanem inkább az a stréber. De nekem nem a külső számít.. Egyszer beszéltem a fiúval 2018. Február 15.-én csütörtökön 3. Szünetben az udvaron. (Igen..ennyire tudom..komolyan szerettem) de azon kívül csak szemeztünk. De amikor rám jött az, hogy nem kellek senkinek stb. Vagy ha össze vesztem nagyon a tesómmal újra mihez fordultam? Önbántalmazás.. Rossz társaságba keveredtem, flegma lettem és elkezdtem nagyon csúnyán beszélni. Anyu a társaságom miatt nevelő intézetbe akart teteni. De aztán elszakadtam ettől a társaságtól és nem lett több balhé.
9. 7. Osztály. (Jelen) a fiú akibe szerelmes voltam/vagyok 6.-ba mostmár rám sem néz. Magamba folytom az érzéseim. Semmi önbizalmam nincs. Utálom az embereket. Naiv vagyok. De gyorsan megszeretek embereket és ragaszkodom. Túlságosan is. A hatodikos szerelmemet másfél éve nem tudom elengedni.. Pedig már nincs is mibe kapaszkodjak nagyon, mert nem is látom.. De mindegy.. Nem mellesleg gyorsan dühbe jövök. És nagyon érzékeny lettem ezek után.. Szóval..nem tudom mi van velem.. Vagy hogy kit kéne tennem..

Jo reggelt, tanacsot szeretnek kerni a parommal kapcsolatban. 3 honapja tart a kapcsolatunk, es minel kozelebb kerulunk egymashoz, egyre jobban feltunik, hogy valami nincs rendben. Nagyon hirtelen hangulatvaltozasai vannak, de csak negativ iranyban. Van olyan, hogy minden rendben, boldogok vagyunk, majd hirtelen el komorodik, nem szol egy szot sem orakig vagy akar 1-2 napig is. Ilyenkor ha kerdezem mi bantja, csak meg irritaltabb lesz. Annyit mond mindig, hogy nem velem van a baj hanem vele. Nagyon frusztralo tud lenni, mert szeretnek segiteni, de hogyan, ha nem beszel? Majd kesobb, csak ugy magatol vissza ter a normalis hangulata es olyankor ugy viselkedik mintha semmi nem tortent volna. Teljesen el zarkozik az ilyen napokon, mintha idegenek lennenk. Azzal magyarazza, hogy nem akarja hogy ugy lassam. Mi lehet ez? Manias depresszio nem hiszem, mert maniakus epizodok nincsenek, csak ez a teljes film szakadas.

Jó napot kívánok!
Lassan négy hónapja vagyok együtt a párommal. Nehezemre esik a múltját elfogadni. Az az igazság hogy a bizalmat is megingott felé amióta ugyanis viszi magával a telefonját akármit csinál. (az új munkahelyen óta) a kollégái (köztük egy nő) elhivta öt mekizni. (tehát hárman mentek volna) erről is úgy szereztem tudomást hogy a nő írt neki facebookon ezzel kapcsolatban. Kérdeztem tőle miért nem mondta? Azt válaszolta azért mert a nem ment volna főleg nem nélkülem. Én rairtama a nőre egy szóval nem mondott ilyet. A tegnapi nap folyamán kértem a páromat hogy mutassa meg a telefonját hogy mi oka van annak hogy sohasem hagyja a szobába a telefonját. Azt mondta nem adja oda. Többszöri szolasra sem. Legyenszives segítsen. Tanácstalan vagyok. És minden fele megfordult már a fejembe ami negatív dolog. Válaszát köszönöm.

Jó napot Kívánok!

Azzal a problémával fordulok most önhöz hogy hiába egész az életem mert hát csodás családom van két szép,egészséges gyermekem van mégis úgy érzem semmi sem jó az életemben. A családom csak akkor fordul hozzám ha anyagi támogatás kell vagy ha érdekükben áll. Elég sokszor azon tanakodom hogy szívesen elmenekülnék vagy egyszerűen véget vetnék az egésznek . Szinte napról napra élek . Nem tudom azt sem mit tegyek vagy hogy mondjam meg a családnak hogy nem akarok senki bankja lenni. Attól tartok ha ezt közölném akkor soha többé nem keresnének és nem is látogatnák az unokákat. Nagyon rosszul érzem magam a bőrömben.Küzdök túlsúllyal is mert idegességemben folyton eszek . Szeretnék kiutat az életemből és a helyzetemből.

Tisztelt Doktor Úr/Nő!
Pedagógus vagyok. Hospitáltam egy kolléganőnél testnevelés órán, aki sok labdás vad játékot játszatott a gyerekekkel, minek során egy labda eltalált. Letört a fogam és a szemüvegem is eldeformálódott. A kolléganő reakciója:”Ilyen puha labdától?” az asszisztensé pedig”ez csak lepattant”.Az órát nem szakították félbe, mintha mi sem történt volna. A főnökség reakciója: Nem kell jegyzőkönyv, úgyse fizetik ki, de sajnálják. Másnap mégis kértem a jegyzőkönyvet. Engem a dolog nem hagyott nyugodni, beszéltem a kolléganővel, aki hárított, mondván, neki a balesetemhez semmi köze. Én nem így gondolom.Ezután eldöntöttem, kerülöm és nem is köszönök neki. Erre utánam kiabált az úton, “Ne nézzél rám!” Nem néztem rá, pontosan ez irritálja. A kérdésem: Hogy álljak hozzá? Köszönni nem akarok, egyszerűen nem méltó arra sem. Ugyanakkor tartok tőle. Csak annyit tudok róla, hogy korlátolt, nagy pofájú, a vezetés se tud vele mit kezdeni, átlátszó ürügyekkel időnként nem jön be dolgozni, hazudós, képmutató, a férje gazdag, mégis lopja a színes papírt.
Mit várhatok az ilyen embertől? Mi a helyes viselkedés ilyen esetben?
Válaszát előre is köszönöm!

Jó estét kívánok!
Lassan egy éve élek párkapcsolatban. Már nem az első, nem is a második kapcsolatom, sajnos a második kapcsolatomban egy komolyabb bizalmi törés állt be, és tette tönkre azt, ezután sokat ittam és nem tudtam kontrollálni magam, féktelenül pasiztam. Azóta sorra mennek tönkre a kapcsolataim a beteges féltékenységem miatt. Mindig, mindenkiben ellenfelet látok, még attól is kiborulok, ha a párom megnéz valakit, vagy új ismerőse lesz valamelyik közösségi hálón. Nem tudom kezelni az indulataimat, és a bánatomat gyakran evésbe folytom.. labilis idegrendszerem van, túlérzékeny vagyok, és nem sokba nézem magam… egyik pillanatban sírok, a másikban nevetek.. odáig fajult a dolog, hogy a párom azt mondta, már nem érez úgy, mint eddig, annyit hisztiztem.. kiborító vagyok és magamat is idegesítem, de nem tudom kezelni saját magamat sem már… Kérem, segítsen.

Tisztelt Cím!

Nem tudom hogy működik ez, még sosem csináltam ilyet, de már jobb ötletem nem maradt….
Az igazat megvallva nem rólam van szó, van egy ismerősöm, aki beteg…
Körülbelül egy éve ismertem meg, akkoriban úgy gondoltam, ő a legerősebb ember a világon, ő segített nekem, viszont az elmúlt hónapokban elindult a leejtőn..
Már egy-két hónapja sikerült rábeszélnek, hogy forduljon orvoshoz, elvileg jár már, bár én már azt sem tudom, mit hihetek el neki…
Folyamatosan csak veszekszünk, nagyon különbözőek lettünk az elmúlt időben, csak stresszeltük egymást minden mondatunkkal, én próbáltam neki segíteni, de ehhez már én nagyon kevés vagyok, nem bírom el a terhet… az egészre ráment az én életem is.
Szóval két héttel ez előtt ő maga írta azt, hogy ne beszéljünk többet, mert mindkettőnknek jobb lesz. Mindent elfogadtam úgy, ahogy ő szeretné, kulturáltan váltunk el.
Rá egy hétre írt, engem a hideg rázott, hogy mi lehet a baj… de nem volt semmi, csak úgy írt, minden megbeszélt ellenére.
Megkértem, hogy maradjunk a megbeszélteknél, és ne beszéljünk. Egészen normálisan megbeszéltük ismét, majd elköszönt, blokkolt minden internetes felületen… nem így gondoltam az elválást, de gondoltam, ha jó így neki, rendben…
Majd fél óra múlva írt, hogy nem érti mi történt, valaki feltörte a profilját… Nem csak egy felületről beszélek, tehát azt állította, több fiókját is feltörték és engem blockoltak mindenhol… Ezt a mai napig nem hiszem el, hogy gondolhatja, hogy én ezt elhiszem, vagy nem is értem, mit gondol….
Kértem tőle egy kis időt, mert összezavarodtam.. nem tudtam, mit tegyek.
Ennek egy hete, írtam neki végül, hogy továbbra is szeretnék a megbeszélteknél maradni – ne beszéljünk.
Újra megbeszéltük, minden vita nélkül… Le kellett volna abban a pillanatban blockolnom, amint elköszöntünk de nem tudtam megtenni, félek, hogyan reagálna rá.
De újra írt… és újra… Folyamatosan lelki terrorban tart, azzal tart maga mellett hogy “sötét dolgokról” beszél, utalásokat tesz, hogy bántani fogja magát, és én nem tudom mit higgyek, nem bírom ezt a helyzetet, nem akarok neki válaszolni, mert pontosan tudja, hogy ez nekem fáj és meg fogom tenni, de félek, mi történik ha nem válaszolok….
Se családja, se barátai, tényleg csak én vagyok neki, de én már félek tőle, félek akkor ha ír, félek attól, ha nem, és félek neki bármit is válaszolni, vagy nem válaszolni… Én ehhez már kevés vagyok, és nem tudom, mit tegyek.
Szeretném ezt privátan kezelni, de nincsen rá módom, tehát… köszönöm, ha valaki tud segíteni!

Jó napot. Szeretnék segítséget kérni. A problémák adottak és elég sok minden gyülik bennem és sajnos mostanában többször jár a fejemben az hogy bárcsak nem léteznék. Az egyedüli dolog ami megakadályoz az az, hogy nem szeretném a családomat, barátaimat bántani, hisz nem tudom képesek lennének megbocsátani nekem és boldogok lenni. Elsö problémám a kapcsolataimban vannak. Nem volt egy sikeres kapcsolatom sem. Mindig bántottak (lelkileg) és voltam én már anorexiás is emiatt. Szerencsére ebböl kilábaltam. A mostani párommal 6 éve vagyunk együtt és decemberben eljegyzett. A mostani kapcsolatom sem felhötlen. Félrelépés és a mai napig más társaságát keresi. Azt mondja nem lép túl egy határt de nekem egy leendö férjnél és apánál nem fér bele az, hogy embereket hív fel hogy párszor pettingeljen. Nem tudom jó döntés e mellette maradni és vállalni a kockázatot, hogy talán rosszabb lesz, akár túllépi a határt, válás, esetleg gyermekelhelyezési per, stb. Az emberek meg tudnak változni? Mivel sosem becsültek meg, most is úgy érzem eltapostak, nincs önbizalmam, nem érzem magam sem nönek, sem szépnek. Ha a saját országomban élnék, lehet könnyebben tudnék dönteni, de a párom külföldi és az ö országában élünk. Mindenem itt van, hazautazásom rengeteg kiadás lenne és kb. 0-ra redukálnám amim van. Mit tudnék tenni? Mi lehet a helyes döntés. Legalábbis hogy eltereljem a gondolatom erröl a megszünni létezni dologról. Mikor “tiszta” a fejem, mindig azon gondolkoztam hogy ezek az emberek olyan gyávák és csak a saját érdekeiket nézik, de most hogy benne vagyok ebben, teljesen másképp látom a dolgot. Sajnos mostanában csak nyugtatóval tudok normálisan aludni. Szeretnék segítséget kérni. Mint írtam sok minden történt az életemben, de azt hiszem ez az az ok ami ezt a helyzetet okozza. Várom mihamarabbi válaszát és köszönöm elöre is a segítséget.

A nőknek mennyire fontos hogy a pasinak milyen végzettsége, munkája van?
Én például minimálbért keresek.
Nem jártam egyetemre.
Huszas éveim elején vagyok. Anyáméknál élek.
Az fontos hogy kemény legyek?
Mert nekem ilyen hiedelmeim vannak hogy sok nőnek fontos. És kiröhögne. Emiatt utasítana el.
De furcsa mert a munkanélküli alkoholistának is van szép barátnője.
Én emiatt folyton hazudok és szorongok elmenni randizni. Vagy odamenni lányokhoz, mert szégyenlem hogy nincs semmim amivel felvághatnék.
Multkor is amikor irtam a lánynak, kérdezte mit dolgozok, leírtam de rossz érzéseim voltak és szégyeltem magam. Egyáltalán miért kérdezi mit dolgozok.
A másik hogy a kinézetemet is szégyenlem, mert nem vagyok egy nagy darab pasi. 170 cm vagyok. Nincs olyan férfias hangom.
Pedig azt mondják a lányok, hogy helyes vagyok.
Gyakran előfordult hogy a lány udvarolt nekem, keresett.
Vagy akinek bejövök annak, akkor is tetszenék ha kiderülne hogy ilyen hontalan vagyok?
Szerintem az lesz, hogy keményen tanulok, kigyúrom magam 30 éves koromra. Szép autó.
Csak a jogsival is hontalankodok egy ideje.

Címzett: Szabó Lili Doktornő

Tisztelt Doktornő!

Én írtam a fogletöréses munkahelyi balesetemről.
Először is köszönöm a gyors választ és kiegészítésképpen hagy feleljek az Önben felmerült kérdésekre.
A helyzetben,(amikor az eset történt) a tény közlésén kívül nem mutattam ki a haragomat. Megijedtem, és megdöbbentem az illető érzéketlenségén és közönyén, majd kiszaladtam a mosdóba kiöblíteni a vérző szám és felmérni a fizikai károsodásom, s hívni a fogorvosom. A számonkérés később jött, ott is csak a neheztelést érezhette, mikor elmondtam, hogy felelősnek tartom, hogy ez nekem mennyibe került és a károsodás még akkor is maradandó, ha felépítik a fogam, hisz nem lehet már úgy használni, mint előtte. Eleinte felfogni sem volt hajlandó amiről beszélek, aztán tagadta, hogy neki lenne ehhez bármi köze. Nem tudom, ha káromkodok, vagy elátkozom, és kiengedem akkor a dühöm, mi lenne most a helyzet. Nem akartam lemenni a szintjére. Le kellett volna? Lehet, abból értett volna? Ha már nem tett semmit, legalább egy bocsánatkérést, némi megbánást vártam, de már tudom, erre hiába várok. Most csak annyit akarok, hogy soha többé ne legyen semmi közöm hozzá. A közelébe se mennék, ha lenne rá mód, de nagyon szeretném, ha tudnék úgy elmenni mellette, mintha nem is létezne, bárhogy fel akarja hívni magára a figyelmet, fordítja ki a dolgokat s játssza, hogy én vagyok a rossz ő pedig az ártatlan sértett fél.

Üdvözlettel! Szibet