Igazából rengeteg problémával küzdők ez nem egy segély kiáltás csak érdekel a pszichológiai vélemény. De a jelentős és véget nem érő alvás zavar amit nem tudok hova rakni.
Ha nagyon sokáig fent vagyok (48 óra minimum) sötétben, bármilyen fény forrás nélkül, akarva-akaratlanul, egyedül vagy mással pihennve is fel bukkantak megmagyarázhatatlan dolgok ami úgy vett formát ha vég kimerülésben elájulok a testem mozdulatlan, viszont a szemem nyitva marad és bármiben képes meglátni gondolom én az agyi aktivitás+kimerültség+depresszió miatt negatív alakzatok súlyosabb esetben felém közeledő agresszív emberi formák amik mit ne mondjak kit nem aggasztana. Az ilyen esték után valamiért mindig ki pihent vagyok ami hetekig nem megy. Gyakori az ilyen állapot az embereknél ? Ha igen hogy hívják ezt a típust és mi válthatja ki belőlem. köszönöm előre is.

15 éves lány vagyok szeretnék segítséget kérni.

Mindenen nagyon könnyen felidegesítem magam,testkep zavarom is van utálom magam és akárhogy próbálok nem tudok fogyni, egyedül közösségbe sem szeretek menni se tömegközlekedéssel menni mert szorongok.sokszor tettek megjegyzést a testemre ami rosszul esett és bántottam is magam nem tudom ki az akinek elmondhatnam nehezen bízok az emberekben

Jóestét! Igazából nem tudom megfogalmazni, hogy mi a problémám forrása. Csak az utóbbi napokban/1 hétben, nagyon rosszul érzem magam. Hangulat ingadozásom van. Többször is gondolkoztam azon hogy testi kárt okozzak magamon, de mindig próbálok erőt venni. Mikor valakivel veszekedem is, vagy dühkitörésem van, a vita után, nagyon nagy bűntudatom van. Legtöbbször ekkor érzem magam a legrosszabul, főleg hogy ez olyan személyekkel való vitatkozás akik a szeretteimmel történek. És bármi rossz történik velük lelkileg, mindenért magam okolom. Nem érzem magam erősnek vagy hogy lenne helyem ebbe a világba, semmi jó nem történik benne. Csak ilyenkor arra várok hogy valaki próbáljon meg felvidítani, hogy fontosnak érezzem magam. Valaki olyanra lenne szükségem akiben megbízhatok, regényeket írhatok a problémáimról, aki mindig itt lenne nekem. Napközben is iskolába csak bambulok, alszok, nyomasztó érzés fog el engem egész nap. Köszönöm hogyha ezt elolvassa, várom vissza az üzenetét.

Nagyon nehéz a szorongó kotodesem,sajnos csak 1 ember van nekem nincs más. A gyerekkori traumaim miatt,igaz a szorongast irtam be,de kommunikacioval is van probpemam,nem tudom megfogalmazni mit erzek,nem tudom elmondani,alvaszavar,stressz, nagyon sokszor van hangulatingadozasom es egyre rosszabb,rosszul banok azzal os akit szeretek azzal az egy emberrel,de mindig megbanom csak akkor mar késő, nem tudom ki mutatni hogy szeretek valakit,agressziv vagyok,duhkitoreseim vannak amiket nem tudok kezelni,itthon rendkivul rossz mindenkivel a kapcsolatom de ugy unblock mindnekivel akit ismerek,nincsenek barataim,nehezen tudok szerezni..

Kedves Címzett!

Pár hónapja időnként hajnalban arra ébredek, hogy nagy erős “szomorúságot” érzek. Tulajdonképpen azt álmodom, hogy nagyon szomorú vagyok, depressziós, felébredek és még egy ideig,a míg teljesen fel nem ébredek így érzek. Amikor teljesen magamhoz térek elmúlik ez az érzés és aktív vagyok egész nap. Kb. pár hetente fordul ez elő, pár napig tart. Nagyon furcsa. Mi lehet a problémám? Depressziós vagyok, csak tudat alatt tör rám? Köszönöm a válaszát. Alapból szorongó típus vagyok.
Üdvözlettel,
Réka

Igazából amiért ide írtam az a bánatom,csalódottság,reménytelenség leginkább. Nem volt egy fényes gyermekkorom sőt nem volt boldog.Szüleim nagyon sokat veszekedtek ebben is nőttem fel aztán volt válás is és édesanyám elhunyt.Megismerkedtem egy fiúval akivel komolyak voltak a szándékaink így gyereket vállaltunk azóta megromlott a házasság mert folyamatosan bántott,megütött többször is így 1 éve folyamatban van a válás azóta megismerkedtem egy férfival 2022ben és össze is jöttünk sok mindenen mentünk keresztül sajnos ő is volt pszichiátriai osztályon mert a volt férjemtől kikészült.Azóta minden rendben van de nem fényes a helyzetünk,sok vita van. Párom frontinját is elvettem és hónapokig azt szedtem.Többször is öngyilkos akartam lenni,halál vágyam volt.Most 2 hónapja külön vagyunk az albérlet miatt de úgy érzem minden reménytelen és kezdek vissza esni a mély depressziómba,lelkileg sem támogat.Sosem hallgat meg mert azt hiszi,hogy hisztizem. Úgy érzem talán egy pszichológus meghallgatna

Jonapot az a proooblemam. Nagyon rosszat tettem a ferjemmel.akivel.eggyutt nőttünk fel közös ház,gyerek minden.. egy eve szerelmes lettem mas ferfiba teljesen megbolondultam problemaknak llattam azokat a dolgokat amik valojaban nem is voltak problemak egy kapcsolatban. Árván nött fel. Es en elakartam valni zgy gondoltam a masikkal jobb lesz. Mwgis tettem. Kudobtam megalaztam fajdalmat okoztam neki. Szinte élve megöltem. 2szer megbocsajtot vagy is csak kibekultunk. Nem ment mar neki. Utalatot gyuloletet lattam es kaptam tőle.amit megerdemlek.eltelt egy ev.a gyermekemmel élek. Es mmostanra kaptam eszhez h mittettem vele a csaladunkkal tonkre tettem. Büntudatom szinte bele betegedtem nem birok enni mindennap sirok. Hiannyzik.a 15 év életünk. Tudom sose kapom vissza őt. En azzal vagyok mai napig aki miatt elhagytam a ferjem csaladot tervezünk de en akkor is titokba belülroől halott vagyok. Nemtudom őt elengedni. Nagyom hianyzik. Fiamnak is tonkre tettem az életét.

Jó estét! Szeretnék le irni önnek pár dolgot 😕

Hol is kezdjem a suliban van egy baráti köröm viszont nagyon azt érzem hogy nem szeretnék mindig is aza lany voltam aki szeret társaságban lenni viszont most nem mentem suliba 4 napot és hát el tavolotam tőlük az iskolában senki máshoz nem tudok oda menni és igazából nem szeretnék velük lenni de máshoz meg nem tudok úgy oda menni hogy hello sziasztok mert nekik is meg van egy baráti körűk az iskolán kívüli barátaim pedig nem mindig tudok velük lenni nem mivel edes apam és édes nem engednek iskolai idő alat sehova fogalmam sincs mit csinaljak 😕 otthon pedig mivel nevelő apam van akit igazi apámnak tartok ő nevel kicsi korom óta viszont apukám anyukája és apukám húga oknelkul is éreztetik velem hogy én nem ebbe a családban tartozom az igazi apam el hagyott anyumal pedig nem igazán jövök ki mostanában őszintén azt érzem egyedül maradtam .

Nagyon szépen köszönöm ha el volvasa

Köszönettel:maka jázmin ❤️

Jó Estét!
Olyan problémám van, hogy mit csináljak ha már egy hosszabb ideje lehangolt vagyok és igazából nincs kedvem semmihez, nem eszek és azt hiszem, hogy mindenkit meg kell mentenem magam körül.. Mert ha segítek az embereken az engem boldogsággal tölt el..

Kisebb veszekedesek utan is megprobalom megolni magam, ilyenkor olyan mintha nem én lennék én, meg vannak ilyen megnemulasaim, kiskorban duhkitoresek voltak ezek, 9evesen probaltam eloszor megolni magam, 7-8evesen kezdtem el ezen gondolkodni, fokepp ennyi

Tisztelt Hölgyem / Uram,
A kisfiunk 2021-ben született Németországban. A feleségem sajnos nagyon függ a szüleitől, gyakran visszament a szüleihez Magyarországra, hogy segítsenek neki. Én próbáltam ahol csak tudtam segíteni a házimunkában illetve a gyermek körüli teendőkben. Nagyon sokat voltunk külön, amikor tudtam akkor mentem a hétvégére de, 2-3 hetet egyedül voltam aztán visszajöttek, együtt voltunk talán 3-4 hetet aztán mentek újra és így tovább. Többször szóvá tettem, hogy nem tartom jónak ezt a helyzetet. A 3,5 év alatt maximum 6 hónap volt, hogy 3-an voltunk együtt, a többit vagy külön vagy anyósom volt nálunk. A gyermek Magyarországon kezdte meg az óvodát, óvónők azt mondták, hogy a gyermek SNI-s (speciális nevelésű igényű) illetve szenzoros. A kérdésem az lenne, hogy lehetséges e, hogy ez a kétlaki életmód, valamint, hogy ennyit voltunk külön hozta ki nála illetve erősítette rá az SNI-re illet a szenzoros jellemére?
Köszönettel:
P.H.

Jó napot! 18 éves lány vagyok aki éppen az érettségi és az egyetem választás előtt áll. Szorongok mindennap amiatt hogy hova menjek tovább. Rég mindig is Budapest volt az álmom, és hogy saját albérletben lakjak ott, viszont amint tudatosult bennem hogy ebben az évben szeptemberben mar ott leszek megijedtem. Szorongok mindennap hogy mi lenne a megfelelő számomra. Félek a felnövéstől hirtelen, attól hogy többé nem hazajövök az iskolából és otthon vagyok a szüleimmel. Van egy kiskutyám aki márciusban lesz 14 éves. Rettenetesen félek a halálától és nem akarom itt hagyni idős korában. Viszont szeretnék egyetemet végezni és a gazdasági egyetemet néztem ki , viszont abban sem vagyok biztos, hogy ezzel szeretnék majd foglalkozni. A másik lehetőség Győr lenne, ahol több ismerősöm, barátom lenne ott és közelebb lenne az otthonomhoz. Viszont régen mindig Pestre vágytam és teljesíteni szeretném a kiskori kívánságom, de most félek Budapesttől. (Barátnővel költoznék fel, de ő más egyetemen tanulna)

Üdvözlöm!
Mit kezdjek egy olyan lánnyal, aki folyamatosan kitérő válaszokat ad, akkor jó neki a találkozás, ha a beteg anyját nem kell hurcolászni orvosokhoz. Nekem is van egy beteg édesanyám, apám meghalt, de ő engem hagy kibontakozni a magánélemben. Rám nem szakít időt csak ha neki jó. Előző párjával beszélgettem, mert kollégák vagyunk, azt mondta mindig ő ment hozzá, és azért mentek szét mert a lány fent volt társkeresőn és “írásban megcsalta”, meg nem akart vele összeköltözni az anyja miatt, mert nem akarta hagyni. Ők másfél évig voltak együtt. Amit tudni kell róla, az anyja fél szemére megvakulhat, bántalmazó kapcsolatban él az apjával, van hogy fizikailag is bántalmazza a családot. Mondtam neki, kérje szakember segítségét, mire a válasz az volt, “szerintem is hagyjuk ezt az ismerkedést”. Mit tegyek ebben a helyzetben? Kérjek tőle bocsánatot és folytassuk? Megmenteni egyedül én kevésnek érzem magam. Nem szakember, hanem pár szeretnék lenni.
Köszönöm válaszát!

Tisztelt Pszichológus!

Az unokámról lenne szó, aki 6 éves,egészséges kisfiú,szeptemberben kezdi majd az iskolát.
Két és fél-három éves korára szobatiszta lett,éjszakai vizelettartás az később alakult ki,kb. négy éves korára. Azonban az elmúlt fél évben az éjszakai ágybavizelés visszatért.
Voltak vele a szülei orvosnál,nefrológiai vizsgálaton, szerencsére szervi elváltozásra utaló jelet nem találtak.
Normális, kiegyensúlyozott családban él a szüleivel, és két kisebb testvérével.
Költözés miatt az elmúlt két évben, két óvodát váltott, tavaly szeptemberben kezdett egy új óvodában, ahova szívesen jár, lehet, hogy ehhez nincs köze, de ezután október körül kezdődött az ismételt bevizelés.Valamint változás a délutáni alvások, amelyek az idáig szinte rendszeresek voltak, egyre gyakrabban elmaradnak,már nem igényli, estére elfárad, és éjszaka nagyon mélyen alszik, próbálkoztak éjszaka felkelteni, de ez nem hozott eredményt. Szeretnék kérni útmutatást, tanácsadást, hogy tudnánk segíteni neki.