Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, Ugyan annak a pszichológusnak lehet válaszolni ezután is, utalva a korábbi levelezésre.
4, Érdemes tudni, hogy a hosszas levélváltások szakmai szempontból kerülendők.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Kedves Szabó Rita!A lányom külön él a párjától.A két kislány 4 és 7 évesek.Egyik hét apánál,másik hét anyánál.Amikor a lányok az apjuknál voltak,az apai nagymama levágatta a lányok haját,pedig ők növeszteni szerették volna és befonni.Mi a véleménye erről a helyzetről?Tisztelettel köszönöm a válaszát!
Kedves Barna Pongrácné!
A szülők különélése minden esetben nagy változás a gyerekek életében, ami rengeteg alkalmazkodást kíván mindenki részéről. A gyerekek sokszor próbálnak mindkét szülőnél és azok környezeténél úgy viselkedni, ahogy ott elvárják tőlük – így elképzelhető, hogy a másik nagymamánál meggyőzhetők voltak a hajvágásról. Azonban fontos, hogy az ő szükségleteik, érdekük előtérben maradjon, bármi zajlik is éppen a szülők között – ha van rá lehetősége, próbáljon ott lenni nekik érzelmileg, meghallgatni őket, hogy milyen érzések, gondolatok, félelmek vannak bennük, és beszélgetni velük a körülöttük zajló eseményekről. Akár vonja be a másik nagymamát is, ha lehetséges, hogy minél biztonságosabb közeget nyújtsanak nekik érzelmileg.
Üdvözlettel, Rita
Szabó RitaÜdvözlöm!
A problémám, hogy a gyerekeim (3,5 és 5 éves fiúk) nem hajlandók nélkülem menni senkivel, sehova. Se nagyszülőkkel, de apával sem mindig. Ha én megyek akkor örömmel mennek, jól érzik magukat. Éjszakára maradni nem is hajlandóak nagyszülőknél. Mivel szeretik őket, így gondolom nekem szól és nem ellenük.Pl minap a fürdőben nem kellett velük mennem a medencékhez, de az megnyugtatta őket, hogy ott vagyok a strand területén. A nagy jár oviba, ott örömnel marad. Mit lehet tenni, hogy nélkülem is ellegyenek?
Kedves Zsuzsa!
Úgy gondolom, hogy a problémája sok szülőt érint, hiszen nehéz feladat megtalálni az egyensúlyt ebben a kérdésben. Nagyon fontos a fokozatosság és az egyéni igények figyelembevétele és elfogadása. Minden gyermek különbözik abban, hogy mikor szeretne máshol tölteni egy-egy éjszakát, vagy szeretne-e egyáltalán. A közeli rokonokkal, barátokkal töltött időt pedig – mint ahogy a strandon is tették, érdemes úgy bevezetni, hogy kezdetben Ön is ott van, de nem a teljes program alatt. A gyermekek biztonságérzetét erősíti, ha elmondja nekik mikor megy értük és ezt be is tartja. Mivel ők az órát nem ismerik, érdemes nekik röviden elmondani, hogy mire számítsanak a program folyamán és egy-egy eseményhez kötni az érkezését. Például: “nagyiékkal megesztek egy fagyit, hazamentek, játszotok egy kicsit és miután megettétek az uzsonnát értetek megyek.”
A másik fontos tényező a bizalom. Ha a gyerekek érzik, hogy Ön tudja hogy ahová mennek ott rendben lesznek és Ön nélkül is boldogulnak majd, akkor ők is egyre inkább bíznak majd magukban.
Azt gondolom, hogy szülőként egyszerre nehéz és felemelő érzés megélni, hogy a gyerekek nélkülünk is egyre bátrabbak és önállóbbak, de talán éppen ettől ilyen különleges ez az utazás.
Minden jót kívánok,
Tán-Cseh VivienMiert akarom allandoan ellokni magamtol azt az embert akit a legjobbam szeretek es miert mindenert en vagyok a hibas a vegen? Mar nagyon rlegem van belole mikozbe nyitni szeretne egy veszekedes utan en csak rakom ra a sarat es lokom el magamtol allandoan pedig nem szeretnem
Kedves Lea!
Sajnálom, hogy ilyen nehézségeket él meg ebben a kapcsolatában, nagyon jó az, hogy próbál változtatni és szeretne egészségesebb dinamikát kialakítani! Azonban fontos lenne végig gondolnia, hogy biztosan csak az ön viselkedésében van-e a hiba, vagy esetleg a partnere is úgy fordul önhöz, hogy azt támadásként éli meg? Ha ő tényleg csak kapcsolódni szeretne, akkor próbálja meg megérezni és megérteni, hogy mi az, ami mégis azt váltja ki önből, hogy ellökje magától. Próbálja megfigyelni a családjában, hogy hol lát hasonló viselkedésmintákat, kapcsolódásokat – esetleg ön is van-e hasonló kapcsolatban akár más emberrel is (szülők, nagyszülők, testvér)? Igyekezzen őszintén beszélni az érzéseiről és gondolatairól velük, amennyiben úgy érzi, hogy ez biztonságos – iskolapszichológus valószínűleg tud önnek segíteni abban, hogy kicsit tisztábban rálásson arra, hogy miért alakult ki ez a védekezés önben.
Nagyon sok sikert kívánok önnek!
Rita
Kedves Gábor!
Egy munkahelyi helyzetre keresek magyarázatot, hogy tanuljak belőle és lelkileg tovább tudjak lépni.
2 éve kezdtem egy cégnél. Több leépítés történt a cégnél, a feladataim és a felelősségem egyre nőtt.
Előléptetést kértem középvezetői pozícióba, ígéretet kaptam rá. Közben jött egy új felsővezető, aki kritizálta a személyiségemet. Nagyon sokat dolgoztam, heti 70-75 órát. Soha nem dicsért meg, csak több munkát adott. Az előléptetésre vártam.
Végül megkaptam a vágyott munkakört egy másik cégnél és felmondtam.
A főnököm megdöbbent, tudta, hogy a viselkedése miatt megyek el. Meghívott ebédelni, párhuzamot vont egy párkapcsolatával, ahol szintén nem volt empatikus, és kérdezte, hogy később visszamegyek-e hozzá dolgozni. Felajánlotta a segítségét, bármikor hívhatom, ha mentorra van szükségem. Mióta nem dolgozom ott, időnként ír, hogy hiányzom neki és milyen jó volt együtt dolgozni.
Miért teszi ezt? Mit akar elérni?
Előre is köszönöm a válaszát!
Üdvözlettel:
Emily
Kedves Emily!
Engedje meg hogy gratuláljak amiatt, hogy képes volt kiállni magáért az előléptetés miatt és képes volt emberfeletti energiát belefektetni a munkájába. Feltételezem, hogy nagyon sok áldozatot hozott a vágyott célja érdekében. Végül maga döntött úgy, hogy ha ott nem kapja meg, akkor megkapja máshol a vágyott munkakört, ami szintén sikerült. Ez nagyszerű! Maga egy céltudatos és kitartó ember, aki képes küzdeni azért, amire nagyon vágyik!
Na és itt jön a főnöke, aki váratlanul vissza akarta csábítani, mert rájött, hogy mennyire értékes munkaerő volt a régi helyen. Ezt felfoghatja egy utólagos indirekt „elismerésként” is, hiszen kimondta világosan, hogy magával jó volt együtt dolgozni. Hogy mit akar ezzel elérni? Magából mit váltott ki ez az elismerés? Hogyan hatott magára? Meg tudná kérdezni a régi főnökétől, hogy mit értékelt magában? Miért hálás? Mi volt jó a munkájában?
A főnök fejébe nyilván nem láthatunk bele, de kérdéseket feltehet neki, ha tényleg kíváncsi a vágyott válaszokra. Remélem, hogy előbb utóbb tudnak majd őszintén beszélni a fontos kérdésekről.
További sok sikert kívánok az új munkakörében!
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
Szép napot!
Milyen problémája van 50 éves lányomnak,aki idegenek előtt hiper-szuper mindenkinek segít kedves. Velem valamint fiával szemben mindíg a hattyuhalálát” játsza” el.Szerintem ő ennek nincs tudatában. Hogyan segítették neki? Köszönöm a munkáját.
Üdvözlettel
Kedves Kérdező!
Leveléből úgy tűnik, hogy azt vette észre, hogy lánya máshogy viselkedik otthon, családi közegben, mint társaságban, másokkal együtt. Arról nem ír, hogy ezt a különbséget mikor vette észre először. Mindig is így volt, vagy esetleg nemrég kezdődött? Amennyiben az utóbbi, elképzelhető, hogy történt valami az életükben, valami változott, amire lány így reagál. A változás hátterében sok minden állhat, mely megértéséhez több információra lenne szükség. Amit jelen pillanatban tehet, az hogy kommunikál lányával. Ahogy írja is, úgy gondolja hogy lányának nincs rálátása saját viselkedésére, így akkor tudnak előrelépni, megoldást keresni, ha elkezdenek egymással beszélgetni. Fontosnak tartom, hogy amikor visszajelzést ad lányának, együttérzően, nyitottsággal tegye, anélkül, hogy minősítené őt. Például jó kezdés lehet, hogy “Azt vettem észre, hogy mostanában máshogy viselkedsz itthon, mint amikor társsaságban vagyunk. Te mit gondolsz erről?”.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Jònapot kívánok !olyan problémám lenne hogy van egy nemsokára 3 éves kisfiam és már leszoktattam a pelenkáròl már egyáltalán nemkell neki éjszakára se kivéve ha kakálnia kell….a pisilés az már megy magától is…de ha kakálnia kell akkor szól hogy anya kell pelenka és ha végzett akkor szól hogy vegyem ki ….már mindent mrgprobáltam de egyszerűen nem akar a wcbe kakálni se a bilibe teljesen tanácstalan vagyok màr ezzel kapcsolatba …nemtudom mi tévő legyek …már azis megfordult a fejembe hogy esetleg valami olyan trauma érte ami miatt nem akar ráülni a wcre vagy nemtudom mi lehet az oka .Ha esetleg valami tanácsot tudna adni hogy mit csináljak vagy hogy hogy vrzessem rà hogy a wcbe kakáljon azt szívesen meghallgatnàm …válaszát előre is köszönöm.
Kedves Brigitta!
Ne aggódjon, a normális fejlődésmenetbe bőségesen belefér, hogy egy hároméves gyerkőc nem akar vécébe kakilni, miközben a pisilés már nagyon jól megy. Nem kell traumára gyanakodnia feltétlenül. Ugyanakkor érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen szokott lenni a gyermek széklete, nem szokott-e székrekedése lenni, nem lehet-e, hogy gyakran kemény a széklet, ami miatt fájdalmas lehet számára a kakilás?
Fiúk esetében gyakran előfordul, hogy a vécébe kakilás sokkal nehezebben megy, mint a vécébe pisilés. Sokszor az is megfigyelhető, hogy a gyermek, miközben a nagydolgát végzi a pelusba, elhúzódik, olyan mintha szégyenlős lenne. Ezen kívül az is előfordulhat, hogy amikor végzett a nagydologgal, nem könnyen “válik meg tőle”, nem szeretné, hogy levegyék róla a pelust.
Ezek a viselkedésmódok mind az autonómiára való törekvésről is szólnak, tehát arról, hogy ő egy külön személyiség, és azt tesz, amit szeretne. Ez ebben az életkorban ennek a “gyakorlása” egy teljesen természetes és nagyon fontos működésmód, aminek teret kell biztosítani. Ez nem egyenlő az “akaratossággal”, hanem annak a megtanulása, hogy ha a gyermek valamit helyesnek gondol, azt meg is tudja valósítani.
A helyzet kezelésében a legfontosabb a türelem. Figyelje meg, hogy a gyermek általában mikor kakil, és ilyenkor mindig kínálja fel a bili vagy a vécé lehetőségét. Illetve minden nap a kakilás várható időpontja körül ültesse rá a vécére, bilira, de nem kell hagyni, hogy ott hosszú időt töltsön el, csak váljon megszokottá, hogy ráül, és próbál oda kakilni. Lehet vele beszélgetni arról is, hogy miért fontos, hogy megtanuljon vécébe kakilni. El lehet mondani, hogy tisztább, jobb érzés. Lehet arról beszélgetni vele, hogy ezt más gyerekek is megtanulják. Lehet könyveket segítségül hívni (pl. : Bilikönyv). Amit mindenképp el kell kerülni az a megszégyenítés, a büntetés és a kritika. Ha a gyermek azt érzi, hogy ez egy olyan helyzet, amin változtatni kell, de ebben mellette állnak a szülei, akkor meg fogja tudni tenni.
Türelmet, kitartást ehhez a folyamathoz.
Györe RitaTiszteletem!
Abban szeretnék tanácsot kérni, hogy hogyan tudok elengedni valakit a múltból mert bele betegszem ebbe.
Durván 6éve vagyok kapcsolatban 3 éve megromlott a párommal a kapcsolatom, ekkor megismertem egy srácót akivel pár hónapig napi szinten beszéltünk. Semmi nem volt köztünk de én erősen kötődni kezdtem hozzá. Párom tudomást szerzett róla, hogy mással beszélek ezért ezzel a sráccal megszakadt a kapcsolat. 3 éve minden nap eszembejut, róla álmodok, ha messziről látom össze szorul a gyomrom, egyszerre félek és vágyakozom. Nem akarom magam és a páromat se becsapni, pedig mindennap ezt teszem már túl régóta. El akarom engedi hiszen már 3 év eltelt, több mint valószínű sose lehetne köztünk semmi. Meg amúgyis szeretem a párom, de még is van egy tüske a lelkembe amitől nem szabadulok.
Köszönöm a válaszát és tanácsát!
Kedves Vik!
Megértem nehézségeit és hogy nehezen tudja elengedni a múltját, teljesen együttérzek önnel. A múlton való rumináció (rágódás), nagyon könnyn átcsaphat egyfajta frusztrációba6 szorongásba, amely ha tartóssá válik, feltétlenül pszichoterápiás (és önismereti) munkát igényel.Az hogy érzelmileg máshoz kötődik/ kötődött, szintén megterhelő a pszichés stabilitásnak, azaz deorganizáltságot okozhat. Tanácstalansága, tartós frusztrációja/ szomorúsága esetén, -ha már mindennapjait is keseríti-, javaslom hogy keressen fel mielőbb szakembert és kérjen segjtséget. Állunk szives rendelkezésére. Üdv
Lengyel KatalinSzakítás után vőlegényem gúnyos üzenetekkel bombáz, igyekszik kifejezni mennyire nagyot veszíttettem és milyen éretlen vagyok… korábban kedvelt helyeimen és barátaimml jelenik meg, fél attól h rossz hírét viszem és hiába kérem hogy tartsa tiszteletben a privát szvérám, ne látogassa a tőle amúgy is távol eső helyeket, nem teszi. Korábban sajnos megalázott párszor. Mi a célja ezzel? És hogyan védhetném ki, célszerű lenne hogy békén hagyjon.
Kedves Bogi! Nagyon sajnálom jelenlegi helyzetét, nagyon nehéz lehet most önnek. Az érzelmi zsarolás, megalázás a sértett avagy “kidobott” fél “sajátja”, s lehet ez az egyetlen eszköze a verbális bántalmazásra. Sajnos nagyon keveset irt a párkapcsolati szakÍtásáról (ki szakÍtott s mikor, milyen körülmények közt, milyen hosszú kapcsolat volt?, stb.), de a korábbi megalázása is arról árulkodik, hogy volt párja rosszul bánt önnel.
A zaklatás egyébként bűncselekmény- ha ezt teszi az exe- ez bűntetőjogi következményekkel is járhat. Ha nagyon frusztrált/ szorongató lenne a helyzet, javaslom hogy keressen fel bennünket, kollégáinkkal állunk szives rendelkezésre.
Üdv: Lengyel Kata
Lengyel KatalinKedves Segítő!
Tanácsot szeretnék kérni.
Kisfiam 2 éves múlt. 1 hét alatt napi 10 szopizástól szépen 3-4 alkalomra váltott. A család folyamatosan kritizál hogy gusztustalan hogy még mindig szopizik. Épp nyaralni vagyunk, fogzik. Az autóban ülve sírni kezdett majd cicit kért de nem tudtunk megállni így ordított csapkodott a kezével. A napirend borult mivel másokkal vagyunk egy lakásban. Szerintem kialvatlan plusz a fogzás és nem volt ami megnyugtassa. Persze a család erre is azt mondta hogy hisztizik verjem meg a kezét nem magyarázkodni kell. Én nem vertem meg próbáltam nyugtatni végül mesével bealudt. Ön szerint ez a viselkedés a fáradtság, fogzás cici hiánya miatt lehetett? Én nem hinném hogy a gyerekemmel van a baj hiszen sosem viselkedik így. Köszönöm szépen a segítséget előre is.
Kedves Kérdező!
A 2 éves kisfia életkorának tökéletesen megfelelően viselkedik, hiszen ő még egy kisgyerek, aki ha csalódott akkor sír, kiabál, netalán még csapkod is, ami teljesen normális, főleg a felborult napirend, szopizással kapcsolatos változások és a fogzás tükrében. A gyerkőcök még nem képesek érzelmeik szabályozására. Gyerekkorunkban hosszú-hosszú évek alatt sajátítjuk el azt a képességet, hogy csalódásunkat, dühünket, egyéb érzéseinket, miként tudjuk kifejezni megfelelően, és miként tudunk megnyugodni. Azzal, hogy ha ilyen helyzetben fizikai bántalmazással “kézreverés” reagál az agresszív viselkedést erősíti meg a kisfiában, hiszen ezt látja maga előtt mintaként. Az érzelmi és a fizikai bántalmazás bűncselekménynek minősül akár gyermekekkel, akár felnőttekkel szemben követik el. Nehéz lehet, hogy családja ilyen határozott állást foglal, elvárásokat támaszt Önnel szemben, a gyermeknevelésre vonatkozóan. Azonban Ön a kisfia édesanyja, joga van eldönteni, hogy miként viszonyul gyermekéhez, hogyan neveli. Az, hogy a fenti szituációban igyekezett kisfiát megnyugtatni, tökéletes reakció volt, hiszen amikor egy gyermek csalódott, dühös, arra van szüksége, hogy vigasztalást, megnuygtatást, validálást kapjon.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Jó napot!
Nekem egy olyan problémám van,hogy félek az estéktől pláne a viharoktól ha este előfordulnak ilyenek. Sajnos volt olyan esett,hogy áram szünet volt este kb 3 óráig nem volt áram aznap nem volt semmilyen vihar.Azóta erősödött fel ez bennem mikor 1 hétig egyedül maradtam otthon akkor napi szinten szedtem egy 0,25mg-os xanaxot.Pánik tör rám remegés,heves szív dobogás,zsibbadás a végtagokban,remegés. Nagyon rossz érzés!
Ezen szeretnék változtatni,mert nem voltam ilyen,hogy ennyire rettegjek minden nap. Családtagok tudnak a pánik betegségről,de,hogy napi szinten rettegek erről nem beszéltem velük,mert gondolom kinevetnének.Hogy tudnék magamon segíteni ilyen téren? Ezért már nem érzem magam 100%-nak.Nem szeretnék félni és rettegni.
Köszönöm a válaszát!
Kedves Anita!
Köszönöm megtisztelő őszinteségét, nagyon nehéz lehet önnek a “vihar-fóbiája” okán a “rettegése”. Az nagyon dicséretes dolog, h a pánik betegsége miatt odafigyel önmagára, és kordában tartja azt. Ha rosszabbodnának tünetei, szorongása fokozódik és szinte kezelhettelenné válik, javaslom hogy mielőbb keressen fel szakembert/klinikai szakpszichológust, pszichoterápia megkezdése/ folytatása céljából.
Szeretettel várjuk időpontfoglalását az oldalunkon is, Üdv
Lengyel KatalinKedves Bálint, nekem csak annyi lenne a kérdésem, hogy, ha rendszeresen bántalmazom magam és gyakran vannak öngyilkossági gondolataim akkor kihez érdemes fordulnom, ha segítséget szeretnék? Pszichológushoz vagy pszichiáterhez?
Kedves Imre!
Kollégám távolléte miatt én válaszolok a kérdésére.
A leírak alapján azt javaslom, hogy első körben és minél hamarabb, keressen fel egy pszichiáter szakorvost, aki a vizsgálatot követően megítéli majd milyen segítségre van szüksége!
Krízis esetén hívja az ingyenesen elelérhető lelki elsősegély hívószámot a 116-123-as elérhetősgen.
Üdvözlettel,
Tán-Cseh VivienSzép napot!
abban szeretnék segítséget kérni, hogy volt a
szülinapom februárban akkor rám jött egy pánikroham és szédültem. Másnap reggeltől estig szédültem és ez azóta mindennapos volt, hogy olyan rosszul éreztem magam, hogy úgy éreztem össze esek, de nem szervi problémám van.
Mi lehet az oka? és mivel lehetne ezt orvosolni. szeretnék már normálisan élni a mindennapjaim rettegésben élek emiatt. Nem mentem dolgozni. utcára sem.
Kedves Lídia!
Nagyon sajnálom, hogy ilyen erőteljes tüneteket tapasztal, amik megnehezítik a mindennapjait! Nem tudom, hogy milyen kivizsgáláson esett át – neurológus szakorvossal mindenképpen érdemes egyeztetni, hogy biztosan nincs-e organikus ok a háttérben. Emellett klinikai szakpszichológus, vagy egészségpszichológiai szakpszichológus felkeresését ajánlanám, akik a szorongásos tünetek enyhítésében tudnak segíteni, valamint abban, hogy feltárják a kialakulás és fennmaradás okát, és támogatják abban, hogy meg tudja haladni ezt az állapotot.
Sok sikert kívánok önnek!
Üdv, Rita
Szabó RitaJo napot kivanok
Nagy szüksegem van egy vallaszra
A legdragabb baratom elveszitette a lanyat ( rak betegsegbe )
Ez majus közepen törtent !
Azota a baratom magaba zuhant telyes mertekbe eltavolodott mindenkitöl es elutasit minkit nem beszel velünk de sajnos pszihologushoz sem akar fordul .
Nem szeretnem elvesziteni öt de sajnos nem tudom hogy hogy segitsek neki .
A tavolsag is egy nagyon nagy nehezseg (mas orszag )
De nagyon fontos szamomra hogy valahogy a tudtara jutassam hogy mellette allok meg a nehezseg idejen is es föleg akkor.
Vallaszat elöre is köszönäm
Kedves Ildikó!
Levele óta hosszú idő telt el, azóta talán már változás állt be abban, hogy a barátja hogyan viszonyul Önhöz, és a hozzá közel állókhoz. A gyászban gyakran előfordul, hogy a gyászoló egy időre bezárkózik, mert azt érzi, egyedül van a veszteségével, senki sem tudja megérteni és támogatni ebben. Ez a legtöbb esetben magától változik, és egy idő után feltámad az igény a gyászolóban ,hogy beszéljen a veszteségéről, beszéljen a megéléseiről, a kapcsolatáról az elhunyttal, vagy akár az elvesztése körülményeiről.
A gyászoló számára nagy segítség lehet, ha megérti és elfogadja a környezete, hogy nem akar beszélni egyáltalán a veszteségéről. Ugyanakkor az is nagy segítség lehet, ha megteheti, és megoszthatja fájdalmát, amikor szüksége van rá. Tehát szerencsés, ha azt tudja éreztetni a barátjával, hogy Ön mellette áll, meghallgatja, ha ez jólesik neki, de azt is elfogadja, ha ezt nem teszi meg. A fontos, hogy tudja, hogy számíthat Önre.
A gyász korai időszaka nagyon sokféle lehet, változhatnak a gyászoló igényei – előfordulhat, hogy ő maga sincs mindig tisztában azzal, hogy mi esne neki jobban – ha együtt lehetne valakivel és beszélhetne a fájdalmáról, vagy ha elvonulhatna a veszteségéval. épp ezért nagyon nehéz az Ön dolga ebben a helyzetben, Legyen türelmes, és legyen elérhető a barátja számára.
Üdvözlettel;
Györe Rita
Kedves Jakabos Hadassa!
2022 óta sejtettem, idén diagnosztizáltak borderline személyiségzavarral. 8 hónapja vagyok együtt párommal, BPD-ből adódó párkapcsolati nehézségekkel. Szeretem, de régóta érzem, valami vele sem stimmel. Gyanakodtam egy dologra, de hessegettem. Tegnap viszont egy vita során, amelyben szó volt az állapotomról is, a hevességben kicsúszott a száján pont az, amit éreztem – nárcisztikus személyiségzavarral diagnosztitálta több szakorvos, kb. 15 éve.
Elsírtam magam, legalább azt éltem át, mint amikor nekem mondták ki az én bajomat. Valamilyen szempontból megkönnyebbültem, azóta viszont csak azon jár az eszem, hogy így még kevésbé tudok bízni a hűségében. Eddig igyekeztem, mivel a BPD miatt minden kapcsolatomban nehéz volt ez, de így, hogy itt valóban lehet “alapja”, félek, és nem tudom, hogyan hozhatnám fel, hogy ne a szokásos bizalmatlanságnak tűnjön. Félek, mostantól már tényleg nem fogom tudni, mi a valóság és mi csak a BPD agyam játéka.
Köszönöm.
orosz.sy
Kedves “orosz.sy”!
Önmagában a borderline személyiségzavar diagnózis nem sokat mond az illető működésmódjáról, belső dinamikájáról, mivel ez spektrumzavar. Ez azt jelenti, hogy van alacsonyszintű és magasszintű BPD, és ami az alacsonyszintű BPD működésmódjában nagyon maladaptív, önkárosító, az a magasszintű BPD-s személynél akár az erőssége is lehet. Erre van a mondás, hogy az ember erőssége a gyengéje és a gyengéjéből lehet az erőssége. A kitartás / makacsság vagy a türelem / lustaság között is csak egy hajszál különbség van – ez a hajszál különbség a plusz képességek, skillek stb, amik például terápiában kifejleszthetőek, tanulhatóak.
Szóval a BPD diagnózis önmagában nem informatív, nagyon nagy eltérések vannak, sok híresség, vezető, magas beosztású, kreatív művész vagy éppen aktivista személy BPD, és sok alkohol-, drogfüggő, bűnöző is BPD-s. Az, hogy Ön elfogadta, szembenézett ezzel, ez már önreflexióra és változási-, fejlődési szándékra utal.
A nárcisztikus személyiségzavar kicsit más a működésmódját illetően. A NPD működésmódja nagyon speciális, jellemző – ezért is van annyi könyv a nárcizmusról, mert viszonylag elég jól megfogható, előre bejósolható a működésmódjuk, viselkedésük pl. párkapcsolatban. Igen gyakori, hogy a BPD személy NPD személlyel jön össze, mivel nagyon jól “kiegészítik” egymást – sajnos nem jó irányba. A NPD-nál fontos kérdés, hogy milyen módon jelennek meg a nárcisztikus vonások (vékonybőrű vagy vastagbőrű stb), és főként, hogy van-e önreflexiója, belátása, felelősségvállalása vagy inkább bűnbakképzés, felelősséghárítás, manipuláció, birtoklás jellemzi a párkapcsolatban.
A leírtak alapján talán már látja, hogy nem annyira fehér-fekete ez a BPD, NPD kérdés, hiszen mindenki egyedi, és minden kapcsolat is egyedi, még ha a nárcisztikus dinamika miatt vannak nagyon jellemző problémák, mechanizmusok.
Az Ön személyiségét is nagyon leegyszerűsíti a BPD diagnózis – biztos, hogy ennél sokkal komplexebb és vannak erősségei vagy éppen a gyengeségeiből lehetne erősséget “faragni”. Jó lenne, ha Önmagát sokkal diferenciáltabban és egyedibben látná. A kapcsolatukra is hasonló igaz, azt se húzza rá egy sablonra, ami most a médiában kering. Lehet, hogy sok dolog igaz, de ettől még a részletekben, a kis dolgokban vannak a nagy lehetőségek – ha nem is a mostani párjával, de egy kiegyensúlyozott, támogató kapcsolatra mindenképpen. Ebben tud egy jó pszichoterápia segíteni.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaVan egy másfél éves kislányom, akivel itthon vagyok. Nagyon szeretem és igyekszem megélni az anyaság minden percét. De van valami, ami mégis beárnyékolja. Majd 10 éve, hogy félbe hagytam az egyetemet, (mikor is védőnőnek tanultam,) részben azért mert úgy hozta az élet (dolgoznom kellett) részben azért mert az egyetem melletti munkahelyem jobb lehetőségeket kínált. Azóta már munkahelyet váltottam, de azóta is pénzügyi területen dolgozom, amivel Gyes időszakáig nem is volt gondom. A Gyes alatt úgy döntöttem, hogy képzem magam és bérszámfejtőnek és könyvelőnek tanulok. Azonban hosszú ideje nyomaszt, hogy lehet, hogy elrontottam az életemet, hogy nem fejeztem be a védőnői képzést, s ezáltal elhalasztottam az egyetlen lehetőségemet, rossz úton járok most. Ez a gondolat nyomaszt reggel, délben este. Ez az első gondolatom, ha hajnalban felkelek. Összevagyok zavarodva, értéktelennek érzem magam, pedig mind az egyetem abbahagyása és a képzések elkezdése megfontolt döntés volt.
Kedves Gertrúd!
Az élet nagyon-nagyon kacskaringós út. Az élet nagyon-nagyon komplex dolog. Ebből a kettőből már egyenesen következik, hogy nagyon kevés olyan döntés van, ami egy életre tönkretenne vagy ami végérvényesen és megváltoztathatatlanul meghatározná az életünket.
Az élet olyan mint a terelés, amikor pl. juhokat terel a pásztor. A nyáj sok állatból áll, mindegyik külön-külön is hoz döntéseket, megy a maga útján. Mindent 100%-osan nem tudunk teljes mértékben meghatározni, de a jó juhász kis mozdulatokkal, a megfelelő erőnyomással mégis egyben tartja és az úton tartja a nyájat. Az életben is sok dolog, szempont, külső körülmény van, amit egybe kell tudni tartani és irányítani. Amikor úgy döntött, hogy másik munkaterületre megy, akkor ez volt a legjobb döntés. Utána az élet ezt be is bizonyította. De az élet színtere és benne mi magunk is változunk, és úgy jó, hogy ezekhez a külső és belső változásokhoz tudunk megfelelő újabb és újabb irányokat, célokat és döntéseket hozni. Ami ma “jó” döntés, az 1 év múlva már lehet hogy “rossz” döntésnek tűnhet. De nem lennénk ott, ahol vagyunk, ha akkor nem úgy döntünk. Ezért nem lehet egy döntésről fekete-fehéren kimondani, hogy “jó” vagy “rossz” döntés. Melyik szempont szerint jó? Rövid vagy hosszútávon? Kinek? Mikor? stb. stb. kérdések rávilágítanak, hogy jó/rossz, fehér/fekete, minden/semmi módon nem lehet gondolkodni, mert soha nem tudunk megnyugtató választ adni önmagunknak.
Ha az életet rendszerben látom, a döntéseket ezer pici folyamatként értelmezem, akkor mindvégig megmarad a kezünkben a változtatás, módosítás lehetősége. És akkor naprakészen ott tudunk lenni, ahol akkor lennünk kell. És akkor megelégedettség lesz bennünk, ami aztán egy kis idő múlva már nem lesz “kerek” és akkor újra változtatunk, módosítunk, és akkor újra megelégedettek leszünk, és akkor ….. És ez egy életen keresztül tartó fejlődéshez és tapasztaláshoz vezet.
Kívánjuk, hogy Ön is átélje ezt a folytonos fejlődést és az életét mindvégig tudja “terelni”, mint a jó juhász a nyáját!
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos Hadassa
