Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
2024.12.20 - 2025.01.05-ig a kérdés feltevés szünetel.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, Ugyan annak a pszichológusnak lehet válaszolni ezután is, utalva a korábbi levelezésre.
4, Érdemes tudni, hogy a hosszas levélváltások szakmai szempontból kerülendők.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Jó estét kívánok!
Mi az oka annak, hogy a gyerekem az apját szereti, viszont rövid ideig vannak még jól, tv előtt ülnek csak és 5 perc után a gyerek elkezd hisztizni, vinnyogni, sírni? Minden áldott este, nincs olyan este, hogy békésen lennének el! Elszomorito!
Kedves Adrienn!
Sok minden állhat a háttérben és nehéz válaszolni a család és a kisgyermek (akár csak életkora) ismerete nélkül. Elképzelhető, hogy a kisgyerek estére elfárad (vajon időben elalszik-e? jól alszik? nem álmodik-e rosszakat?), esetleg több figyelmet, odafigyelést szeretne kiharcolni magának édesapjától vagy Öntől. Érdemes feltérképezni ő mit mond, mit gondol arról, hogy miért hisztizik ilyenkor?
Ha a viselkedés nem csillapodik, rosszabodik, érdemes lehet akár szakembert, gyermekpszichológust vagy családterapeutát felkeresni.
Üdv.,
Takács Bálint
Bálint TakácsSzép napot, pár éve van egy rossz szokásom, kényszeresen szagolgatom a kezemet, egy nap akár többször és tudatosan teszem ezt. Akaratom ellenére is megszagolom és nem csak egyszer szagolom meg hanem akkor rengetegszer és folyamatosan. Frusztrál hogy nem tudom az okát ennek.
Kedves Adrienn!
Sok minden okozhat ilyen vagy ehhez hasonló viselkedéseket, lehet, hogy tényleg csak egy “rossz szokásról” van szó, ami valamikor megnyugtató vagy fontos volt valamiért. Ha nagyon zavarónak találja és úgy érzi képtelen egyedül változtatni rajta, érdemes pszichológussal feltárni a lehetséges okokat és kezelési lehetőségeket.
Üdvözlettel,
Takács Bálint
Bálint TakácsJó napot!
Azért írtam magának, mert a napokban egy nagyon furcsa jelenséget tapasztaltam és szeretném megtudni az okát.
Az a helyzet jelenleg, hogy éppen beszélgetek/ismerkedek egy férfival, viszont a viselkedésében egy az egyben az exemet látom meg.. Gondolok itt olyanra hogy pl.: nagyon hasonlítanak személyiségben, ugyanúgy gondolkodik ez a férfi mint az exem,van hogy egy az egybe leirja ugyanazokat a mondatokat üzenetben mint az exem..
Eléggé ijesztő ez számomra.
Szeretném kérdezni, hogy ez mitől van vagy miért? Véletlen lenne?
Előre is köszönöm a válaszát!
Kedves Jázmin!
A jelenséget, amiről ír, nem nevezném véletlennek. Az ex és jelenlegi férfi között biztosan vannak különbségek is, azonban a hasonlóságokat – az ismerős mondatokat, gesztusokat – hamarabb észreveszi, hiszen ismerősek Önnek. Van valami, ami biztosan közös a két esetben, az pedig Ön és a párválasztási preferenciája. Arról nem ír, hogy ezek pozitív, vagy negatív tulajdonságok, de ha ez a helyzet ijesztő az Ön számára, azt feltételezem hogy inkább negatívak lehetnek. Azt javaslom, hogy kérje szakember segítségét a rossz érzései okainak feltárásában, önismeretének elmélyítésében.
Minden jót,
Tisztelt Pszichológus!
Az a kérdésem, hogy a múltról mikor “illendő” beszélni egy párkapcsolatban?
Közel 1 éve van kapcsolatom. Érzem, hogy kezd átalakulni komoly kapcsolattá.
10 évvel ezelőtt a volt férjem videós szexmunkára vett rá. Nagyon nehezen szabadultam meg ettől a kapcsolattól.
Hogyan beszéljek erről a kedvesemmel? Kell erről beszélni? Páran azt tanácsolják, hogy a múlt az múlt. Lezárult 10 éve.
Köszönöm segítségét!
Kedves Tímea!
Nagyon sajnálom, hogy a múltban ilyen nehézségekkel kellett megküzdenie. Konkrétan megfogalmazott kérdésére, miszerint mikor illik, és kell-e beszélni a múltról nincs általánosan adható egyértelmű válasz. Ezt a nehéz kérdést inkább úgy érdemes megközelíteni, hogy bár “a múlt az múlt”, de Önt most a jelenben foglalkoztatja és frusztrálja ennek a titoknak a súlya. A párkapcsolatban fontos az őszinteség, hogy tudjanak egymással nyíltan beszélni az esetleges nehézségeikről, érzéseikről, gondolataikról. Ha titkokat őriz, az meggátolja ebben, ezzel együtt akadályozhatja a kapcsolat valódi elmélyülését. Hogy mennyire nyomasztja ez a titok, valamint késznek érzi-e magát és a kapcsolatát arra, hogy beszéljen erről azt Ön tudja megítélni.
Minden jót kívánok,
Tisztelt Pszichológus!
Édesanyám (56) betegségével kapcsolatban lenne szükségem segítségre.
Rengeteg probléma van: skizofrénia, bipoláris személyiségzavar, stb. ezek nála “kevert tünetként” jelentkeznek.
Jelenleg semmilyen kezelést nem vesz igénybe, mert nincsen betegségtudata.
Mániás időszakaiban borzalmasan viselkedik, zavart és sokszor agresszív. Pszichiátrián kétszer kezelték, de régóta nem jár már kontrollra, gyógyszert sem szed.
Próbáltam már szépen, csúnyán a lelkére beszélni, de sehogyan sem tudok hatni rá. Háziorvossal beszéltem már több alkalommal, tehetetlen. Azt ismételgeti, hogy az ideggondozóba menjen el, elvitetni nem tudja. Többször hívtam már a rendőröket is a viselkedése miatt, de mivel addigra valamelyest lenyugodott, semmit sem kezdtek vele. Sőt, volt olyan, hogy családi vitának gondolták.
Édesapám 3 éve elhunyt, ő is, és én is egyedül, de külön élünk.
Mihez tudok én így kezdeni? Magától nem megy orvoshoz, erőszakkal elvinni én sem tudom.
Köszönöm válaszát!
Kedves Beáta!
Nagyon nehéz helyzetben van, sajnos Magyarországon a szkizofrének utánkövetése, háznál történő ellátása nem igazán megoldott (szakember, orvos, pénz, idő stb. hiány miatt). Ezt súlyosbítja, hogy a betegeknek nem szokott betegségbelátásuk lenni, így a rendszeres gyógyszeres vagy injekciós kezelést sem tartják be.
Elvileg a terület szerinti illetékes pszichiátriai gondozónak lenne a feladata kijárni a szkizofrén betegekhez, nyomonkövetni az állapotát és amennyiben szükségesnek látja, úgy kórházi osztályos kezelésre bevitetni.
Kórházba bevitetni akár rendőri kísérettel abban az esetben tudja, ha öngyilkosság veszélye áll fenn. Ha “csak” közveszélyes, akkor a rendőr intézkedik, ő méri fel a helyzetet, és a mentős legföljebb nyugtatót ad. Szuicid (öngyilkos) veszélyeztetettség esetén viszont köteles bevinni a mentő. Amennyiben bármilyen úton-módon sikerül osztályos kezelésre bevinni, bevitetni az anyukáját, ott mindenképpen tartós hatású injekciót kérjen a hiányzó betegségbelátásra hivatkozva. Most már van olyan hosszú Depot injekció, amit 3 havonta kell csak beadatni a terület szerinti pszichiátriai gondozóban. Csak ahhoz legalább egyszer el kéne kezdeni, amit csak osztályos keretek között lehetne beállítani. Ha rendezett állapotban van, akkor talán lehet vele beszélni, hogy 3 havonta egyszer menjen el Önnel a pszichiátriai gondozóba – talán, lehet…
Budapesten a Nyírő Gyula kórházban hoztak létre veszélyes betegek (szkizofrén, demens stb.) számára küllön osztályt – ha nagyon durva testi bántalmazás, veszélyeztetettség áll fenn, akkor oda is be tudja vinni a mentő.
Terület szerinti pszichiátriai gondozóban viszont önmaga számára kérhet pszichológiai támogatást az ottani pszichológus kollégától TB alapon. Úgy érzem, hogy ez járna Önnek, hisz együtt élni, lakni kezeletlen szkizofrén beteggel nagyon nagy stressz, megterhelés.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaAnyukám hirtelen meghalt. Azelött csodás életem volt, nagyon boldog voltam. A haláleset óta (9 hónapja) félelemmel tölt el, hogy elvesztem a párom, egyedül maradok. Mindig ez jár a fejemben. Fizikailag rosszul vagyok, izzadás, remegés. A munkámban nem tudok koncentrálni, feledékeny vagyok. Szeretnék egyedül kikerülni ebböl az állapotból, gyógyszer nélkül. Lehetséges? Köszönöm.
Kedves Mária!
Őszinte részvétem az édesanyja halálával kapcsolatban!
Nem tudom, mit ért az alatt, hogy “egyedül” kikerülni ebből az állapotból. Mivel már 9 hónap eltelt, és a szorongások nem javultak, ezért mindenképp indokoltnak tartanám, hogy szakembert keressen fel. Van, kimondottan gyászfolyamatra specializálódott pszichológusok, akik segítik a gyász feldolgozásában és az ehhez társuló egyéb szorongásos tünetek enyhítésében.
A gyászfolyamatot kísérő szorongásokra nem szoktunk gyógyszert felírni, fontos elkülöníteni a gyászt a depressziótól. Viszont van sajnos olyan eset, hogy a feldolgozást, elfogadást, az élet továbbvitelét nem sikerül “egyedül” megoldani, ilyenkor megrekedt gyászról vagy patológiás gyászfolyamatról beszélünk. Ebben az esetben mindig kell külső szakember, pszichológus segítsége, mert egyedül valószínű nem fog tudni kijutni belőle.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaHogyan tudnék társat találni?
Az a helyzet, hogy nem volt még rendes kapcsolatom, Pedig próbálkoztam.
A külsőmhöz van köze, mivel alacsony vagyok 170 cm és nem olyan férfias arcú, testalkatú genetikailag. Emiatt kaptam pár megalázást a nők részéről. Ami rossz hogy konkrétan kicsúfoltak.
Érdekes, mert ha körülnézek azt látom, hogy mindenféle ember létezik kapcsolatban. Nálam kisebb férfiaknak is van felesége, barátnője, családja. Olyan is van ahol a nő a nagyobb stb.
Fogyatékos embereknek is. Szegényeknek is. Akkor nekem miért ne lehetne?
Hol tudnék olyan egyszerű embereket találni? Mire kell figyelni? Eddig interneten ismerkedtem,társkeresö stb
Egy valakivel voltam pár évig, de csak szex kapcsolat volt.
Már az felviszi bennem a pumpát ha megkérdezi valaki milyen magas vagyok. Mint valami tárgy. Miért fontos ez? Attól jobb társ leszek? Ez egy örökölt tulajdonság. Régen nem gondoltam hogy ez baj,a testem magassága. Én nem méregetek senkit, megalázó és butaságnak tartom, gyerekesnek.
Kedves Ákos!
Megértem a nehézségét. Rossz érzés lehet, hogy azt éli meg, egyetlen tulajdonsága miatt elítélik, hátrányban van az ismerkedésben.
Mivel a környezet folyamatosan azt sugallja Önnek, hogy a testmagasság mennyire fontos, nyilván nehéz ettől elvonatkoztatnia, és azt látnia magában, hogy mi minden értékes jó és szép van Önben.
A legtöbb ember elégedetlen valamivel a külsejét illetően. Nyilván vannak dolgok, amiken az ember tud változtatni, és rengeteg olyan külsö és belső jegy van, amin lehetetlen változtatni. Marad tehát az, hogy elfogadja az ember azt, ami nem annyira előnyős rajta, benne, illetve próbálja a figyelmét és a másik ember figyelmét is olyan jellemzőire terelni, amivel elégedett. Jól látja, hogy mindenféle külsejű embernek lehet az életében párkapcsolat. Nyilván nagyon megnehezíti a dolgát, hogy a negatív visszajelzések, előítéletek miatt nehéz másra koncentrálnia, mint a magasságára. Ez biztosan gátlásossá, visszahúzódóvá, feszültté teszi önt egy ismerkedési folyamatban. Milyen jó lenne, ha ennek a feszültségnek a terhétől mentesülne! Vannak akik, úgy mentesítik magukat az ilyen terhek alól, hogy előre közlik a nemszeretett tulajdonságukat a másikkal, és így rögtön az ismerkedés elején legördülhet az a teher a vállukról, hogy vajon mit szól majd a másik, ha kiderül az a tulajdonság. Vannak mások, akik humorral közlik ezt a tényt és szinte viccet csinálnak a saját nemszeretett oldalukból. Bárhogy is áll hozzá, egy biztos – ez egy olyan dolog, amit Önnek el kell fogadnia saját magában és ezzel együtt kell szeretnie és értékes embernek látnia magát. Az önmagukat elfogadó emberek olyan harmóniát sugallnak, ami fontosabb lehet a másik fél számára, mint a centiméterek.
Rengeteg csatorna van az ismerkedésre – kezdve az internettel, a munkahelyen át a különböző tematikus randi alkalmakig (pl. főzőrandi). Ezeket érdemes kipróbálnia, de sokszor az is hasznos lehet ha az ember nem kifejezetten ismerkedési céllal lép be egy helyzetbe. Gondolja át, van-e esetleg olyan speciális érdeklődési területe, hobbija, amin keresztül új embereket ismerhet meg, kapcsolódhat közösségekhez, és ott találkozhat akár olyan emberrel, akivel kialakulhat a vonzalom…
Ez egy nehéz út, próbáljon türelemmel és önelfogadással járni rajta. Fókuszáljon az erősségeire, azokra a tulajdonságokora, amikről azt szeretné, hogy ezt vegyék észre és értékeljék Önben!
Üdvözlettel;
Györe RitaTisztelt Pszichológus!
Pár lhónapja vagyunk együtt a párommal. (Pár évvel idősebb mint én)
Az utobbi időben volt pár veszekedésünk, de mindig megoldottuk fél órán bellül.
Két napja volt egy esti összezörrenésünk és sajnos mondtam pár olyan dolgot amit nem kellett volna. Másnap letiltott mindenhol, online és még a számom is.Pedig terveztük a közös jövőnket.Minden nap leirta hogy mennyire szeret és soha de senki nem választhat el minket. Mineden nap reggeltől estig egymásért éltünk. Sajnos nem tudom mi tévő legyek? nem tudom mire számitsak , semmit sem tudok róla ! Teljesen összetörtem mert mindennél jobban szeretem.
Kedves Richárd!
Ha jól vettem ki a leveléből, akkor egy ígéretes párkapcsolatnak indult a kapcsolatuk, de aztán az egyik vita hevében olyat mondott, amit nem kellett volna, amivel megsérthette a párját. Ezen érdemes elsőként elgondolkodni, hogyan hatott ez a párjára, milyen irányba terelte ez a kapcsolatukat. Azt a kérdést tette fel, hogy mitévő legyen? Talán kíváncsi, hogy mit tehet még a kapcsolatért? Milyen lehetőségei vannak? Mi az amire hatással tud még lenni és mi az, amire már nincs hatással? Ezeket gondolja át, hogy tisztán lásson a lehetőségeit illetően.
Remélem sikerül tisztáznia magában a kapcsolatot.
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
4 éve vagyok együtt a párommal. Az utóbbi fél évben a karrierembe történt egy változás, ami miatt a munkára kellett koncentráljak. Mondtam ezt neki is, hogy egy nehéz periódus lesz, mert nem fogok tudni úgy foglalkozni vele. Ezt megbeszéltük, kitartottunk így kb.5 hónapot. Viszont a projekt előtt 2 héttel elmondta, hogy ezt így nem bírja, időre van szükségünk, hogy döntsük el mit akarunk. Várja az én döntésem, hogy mi legyen a kapcsolatunkkal, semleges státuszba kerültünk. Amikor lejárt ez a projekt, elmondtam, hogy folytatni akarom, viszont elmondta, hogy időközben lefeküdt valakivel. Megpróbáltam így is folytatni. Elmondása szerint nem volt megcsalás, nem érzi hibának, viszont nem volt lezárva a kapcsolatunk, ezért én megcsalásnak érzem, tudtam, hogy nincs lezárva. Miután ez lecsengett és “újra összejöttünk” rövidesen rájöttem, hogy még mindig tartja a kapcsolatot ezzel az emberrel, leírta, hogy szereti, nekem azt mondja hogy csak emberként. Nem tudom mit tegyek, szeretem őt.
Kedves Izsák! Megértem nehéz időszakát, biztos, hogy nehéz lehet most önnek. A párkapcsolati krizis mindig megterhelő az életünkben, főként ha hűtlenség (érzelmi megcsalás) is van a háttérben. Arról nem tudok, nem irt hogy volt- e egyéb előzménye a szakitásuknak a mhelyváltás/ projektmunkáján kivűl? Érdemes lenne egy-két konzultációs alkamon keresztül megvitatni elakdását, kollégáinkkal állunk szives rendelkezésére.
Üdv. Lengyel Katalin
Tisztelt szakember!
Van egy vérszerinti és egy féltestvérem apai részről. 20 éves koromig apai részről (nagyszülők) elég sok bántás ért. Emiatt úgy döntöttem, ha ők nem keresnek én sem fogom őket. Idén elhúnyt nagymamám év elején, amiről féltestvérem tájékoztatott is (vele úgy hittem jó a kapcsolatunk), viszont nagyapám haláláról most értesültem csak (hónapokkal ezelőtt történt) édesanyám véletlen elszólalása révén. Mivel anyai nagyapám jelenleg rákban szenved, így jött szóba a dolog. Azt mondta hogy a féltestvérem megkérte a vérszerinti testvéremet hogy ne szóljon nekem apai nagyapám haláláról. Igaz hogy hogy nem tartottam a kapcsolatot velük, de nem amiatt mert nem szerettem őket, hanem mert ők nem szerettek vagy nem tudták jól kimutatni. Viszont a tesvéreimben csalódtam. Nagyon rosszul érintett ez a dolog és nem tudom, hogy kérdezhetnék rá a miértekre, úgy hogy kilátásban van még egy tragédia. Segítségét előre is köszönöm!
Kedves Dia! Megértem teljesen rosszkedvét, szomorúságát, nagyon együtt érzek önnel. A családban történő titkolozások mindig megterhelőek nem csak a családi kapcsolatokra, hanem egyéni szinten is lehetnek ártalmasak. Főként ha előző generációban történnek ilyen esetek, az nagyon-nagyon meg tudja érinteni az embert. A nagyszülői szeretete példaértékű, – ezzel kapcsolatban-nagyon jó volt olvasni sorait. Javaslom, hogy nyilt, intelligens őszinteséggel kérdezzen rá családtagjainál az esetre, a tapintatos érdeklődés és információkérés mindig előre tudja mozditani a kommunikációt és a családi kapcsolatokat! Ha nem oldódna családi eseménye/ első feszültsée, várjuk szeretettel az oldalunkon található szakembereinkkel.
Üdvözlettel
Lengyel KatalinTisztelt Pszichológus!
Sokáig nem tudtam mi a baj a férjemmel, nem rég találkoztam a nárcisztikus személyiségzavar kifejezéssel és azóta rengeteget olvastam a témában. Sajnos a férjem ezzel a betegséggel rendelkezik, mert számomra úgy tűnik minden tünet megvan nála. Említettem neki, de mivel a betegek ennek nincsenek tudatában egyből hárított és hallani sem akar ennek a kezeléséről. Hogyan lehetne mégis rávenni? Illetve ez hogyan kivetelezhető? Hogyan kerülhet be egy pszichiáterhez? Ebből kifolyólag mar a házasságunk is káosz. Érzelmileg nulla támogatás, együttérzés, Állandóan bánt szavakkal, és néha fizikailag is (lelök, felborít, hozzam vág tárgyakat). Van egy 2 éves kisfiunk is, építkezés előtt állunk, már az engedélyek is megvannak, de így nyilván nem szeretnék belevágni és a nyakamba venni egy csomó hitelt, ha esetleg úgy alakul, hogy elválunk, mert ez már nem lehet bírni. Vagy segít nekünk valaki vagy sajnos az lesz a vége. Nem tudom hová, merre induljak/induljunk.
Kedves Vivien!
Most nagyon divat a nárcizmus témája, rengeteg cikk, podcast, videó található meg online térben – és ebből adódóan a laikusok által felállított diagnózis. Mivel a nárcisztikus személyiségzavar egy spektrumzavar, ezért nagy eltérések lehetnek a tüneti megjelenésben.
Alap felállás, hogy a problémát a másik megváltoztatással nem lehet megoldani! Az nem lehet opció, nem adekvát kérdés, hogy hogyan lehetne a párját kezelésre, változtatásra rávenni. Erre nem igen van ráhatása. Ami a kontrollja alatt van az Önmaga élete. Ebből adódóan a fő kérdés inkább erre vonatkozzon: Önnek milyen alternatív lehetőségek/támogatásai/egzisztenciális háttere, erőforrásai vannak? Milyen életkörülmények, kapcsolati mintázat ami Ön számára a szükséges (nem az elvárt, vágyott)? Mit tud Ön tenni önmaga életéért, testi-lelki jól-létéért? Összességében a fókuszt inkább Önmagára és a kisfiára tegye, mert ebben kompetens és aktív tud lenni. Emellett fontos saját belső erőforrásait is felmérni a külsők mellett. Ezek átbeszéllése pár terápiás ülés témája is lehet.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaT.Szakértő!
Szorongásos beteg vagyok, pánikbetegséggel agorafóbiával, de sok évig tünetmentes voltam. Most nyáron egy rossz élmény (meghiúsult nyaralás) után és a nagy hőség miatti hőstressz talaján lassan kiújult a pánik betegségem. Fő tünetem az intenzív szédülés ájulás érzés, magas pulzus, felugró vérnyomás, fülzúgás, tenziós fejfájás. Néha olyan erősen szédülök hogy nem bírok gondolkodni sem tőle, mintha az agyam nem kapna vért. Kivizsgáláson szív és keringés eredetű gondot nem találtak. Kognitív terápiát ismerem és végzem is (könyvből) némi haladást elértem de visszaestem. A héten lehetőségem volt elutazni oda ahova legutóbb nem sikerült és ahelyett hogy ettől pozitív érzéseim lettek volna még erősebb rosszullét jelentkezett, és nem is tudtam elmenni. Ez nagyon megviselt hiszen azt hittem ez majd segít. Miért vált ki pozitív dolog rosszabbodást a szorongásomban? Mit tehetnék hogy javuljak? Gyógyszert nem szedek. Szeretném újra elhagyni a lakást. Köszönöm a választ.
Kedves Krisztina! Köszönöm szépen levelét. Örömmel olvastam, hogy foglalkozik/ foglakozott pánikbetegségével. Ahogy ön fogalmaz, tüneteti rosszabbodtak, s elképzelhető hogy a szakiroadalomból történő kognitiv ” kezelés” már nem elegendő problémájának orvosolásra. A szorongásos reakciói lehetnek pszichés eredetűek (= pszichoszomatikus szorongás), amely ha rossazbbodik, s ennyire neheziti életvezetését, mindenképpen pszichoterápiás beakatkozást/ kezelést igényel!
Várjuk szives foglalását, állunk rendelkezésre az oldalunkon látható/ megtalálható kollégáinkkal. Üdvözlettel
Lengyel KatalinÜdvözlöm! Azért írok önnek mert szeretném egy olyan ember véleményét is kikérni aki egyáltalán nem ismer! Három éve vagyok párkapcsolatban,a páromnak van az előző kapcsolatából gyereke,az ő házában lakunk,volt köztünk sok probléma,eddig nem alakultak túl jól a dolgok,a problémám az hogy én nagyon szeretem a kutyákat,van is kettő,nem velem vannak,anyukamnal,nagyon nehéz sokat sírtam emiatt,a párom féltékeny rájuk,elhozni nem szeretném őket,csúnyán bánik sokszor az övével is,beszéltem már erről vele sokszor de sosem jutottam vele semmire. Van ennek értelme?? Köszönöm a választ!
Kedves Rebeka! Köszönöm megtisztelő levelét, de sajnos olyan kevés információt bocsátott rendelkezésre, hogy nem tudok érdemben válaszolni kérdésére. A “van- e értelme” kérdés nem tudom mire vonatkozik, a kutyákra, a párja gyermekére, vagy a párkapcsolati stabilitásra? A véleményemre kiváncsi, de sajnos nem értem/nem teljesen világos mire kellene válaszolnom. …Ha elakadása/ párkapcsolati krizise nehezedik és még több bizonytalanság adódna párkapcsolatában, állunk szives rendelkezésre, az oldalunkon lévő kollégák közül választhat.
Üdvözlettel
Lengyel KatalinJó napot! Megpróbálom tömöríteni a dolgokat.
5 és fél éve vagyunk együtt a párommal, 3 és fél éve pedig már együtt is élünk.
Megcsaltam a páromat fél éven keresztül ami kiderült de kaptam tőle egy második esélyt. ez fél éve történt Újra együtt élünk vannak jobb de több rossz napok. úgy érzem muszáj erről beszélnem valakivel mert már egyedül nem bírom. nagyon szeretem a páromat és teljes szívemmel sajnálom a történteket . nap mint nap küzdök önmagammal hogy miért pont azt a személyt bántottam aki igazából az életem legfontosabb része.
2 évvel ezelőtt már babát terveztünk de mindig kihátrált. elakart jegyezni de mégsem tette. egy éven keresztül szinte minden nap azt hittem hogy NA ez lesz az nap de mégsem.- nem tudom hogy ez vitt e bele a megcsalásban de most jelenleg második esély ide vagy oda nagyon sokat küszködünk és nem boldog ezáltal én sem de bármit megtennék hogy vissza nyerjem a boldog kiegyensúlyozott életünket. kérem próbáljon meg adni nekem valami tanácsot ,út mutatót.
Kedves Levéliró!Megértem nehéz helyzetét és bizonytalanságát. A hűtlensé- a megbocsájtást illetően- egy kapcsoaltban mindkét féltől – rendkivül nagy erőfeszitést igényel, abba az értelemben, hogy a bizalom visszaépitése nagy feladat. Természetesen az időfaktor és a türelem erősen befolyásoló tényezők ebben, s megértem hogy elbizonytalanodott kapcsolatát/ boldogságát illetően…(?!) Azt nem értem (információ hiány!), hogy a babavárás és házasság miért tolódott, illetve az elköteleződés a párja, vagy mindkettőjük részéről szenvedett-e hiányt…
Ha nem enyhülne, oldódna meg elakadása/elakadásuk továbbra is fennáll, állunk szives rendelkezésére egyéni és/ vagy párterápiás konzultációkra is. Üdvözlettel
Lengyel KatalinSzorongásom tárgya valamelyik szerettem elvesztése. Édesapám pánikbeteg, szerintem hipochonder is. Az ő édesanyja is hasonló volt. Kb. 4 éve figyeltem fel arra, hogy édesapám nem az az erős, biztonságos személy, akinek én gyerekként gondoltam. Mindig van valami baja, mindig rosszul érzi magát és minden tünet esetén a legrosszabbra gondol. Nehezíti a helyzetet, hogy volt már tényleg nagyon beteg, pl. életmentő műtétre volt szükség.
Az a problémám, hogy amikor meghallom, hogy nem jól érzi magát, elönt engem is a pánik. Mintha elhagyna az erőm, és rettegek, mint egy gyerek, hogy mi lesz, ha elveszítem az apukámat. Az is zavar, hogy sokszor nem tudom eldönteni, hogy tényleg nagy baja van, vagy csak ismét pánikol. Legutóbb a családi nyaraláson lett rosszul az autópályán, út közben, majd fél óra múlva már nem volt semmi baja. De ilyenkor én elmondhatatlanul félek. Hogyan tudnám megőrizni az ilyen helyzetekben a nyugalmam, erőm? Illetve őt hogytudom segíteni? Ki lehet így azén biztos pontom?
Kedves Renáta!
Egész életre kihatással lehet a szorongás, különösen a haláltól (saját vagy szeretett személy elvesztése) való félelem. sajnos ennek a megoldását, feloldását nem lehet pár sorban leírni már csak azért sem, mert egyéni a háttere, a mélyen lévő alap probléma, fantázia.
Levele alapján nagyon ragaszkodik az édesapjához, kötődik hozzá. Már az is bizonytalansággal, szorongással töltheti el, hogy 4 évvel ezelőtt figyelt fel rá, hogy az apja már nem az az erős, védelmet, biztonságot nyújtó apa, aki gyermekkorban a biztonságos “világot” tudta nyújtani Önnek. Felnőtt korban ez megváltozik, önmagunknak kell önmagunknak megadni a biztonságot, védelmet, megnyugtatást.
Emellett édesapja életmentő műtéte nagyon behozta az életbe a halál lehetőségét. Innentől pedig meg kell tanulni az életet élni, az életre fókuszálni, élvezni úgy, hogy tudjuk, hogy a halál lehetősége folyamatosan ott van. Arra fókuszálni, hogy mi lehet sokszor kizárja annak megélését, hogy mi van – így úgy élheti le az életét, hogy nincs is benne a saját életében.
Ezeken lehet változtatni – pszichoterápia célja lehet. Buzdítanám, hogy ehhez kérjen segítséget, hogy az életét teljes mértékben megélje örömével együtt!
Üdvözletettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos Hadassa
