Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Üdvözlöm! Én egy összetett kérdéssel fordulok önhöz! Van egy nyolc éves kislányom, akit még az óvoda nagy csoportjában kutyás terápiára javasolták, szociális készségek fejlesztése okán, saját kérésemre. Ez akkor elmaradt a covid miatt. Viszont a napokban újra eszembe jutott, mert nem mindig tudom helyén kezelni a kislányom személyiségét. Először azt kell tudni róla, hogy egyke, aki mindkét oldalról megkap mindent, ezáltal végtelenül önző, birtokló, és gonoszkodik. Felnőttek között nevelkedik, így sokszor akként akar viselkedni, nevel,visszabeszél. Rendkívül erős megfelelési kényszere van, mert szerinte így szerethetőbb. Éppen ezért nemet sem szeret mondani, pontosabban nem is tud. Az apjával érdekes, de leginkább baráti a viszonya, tart tőle. Ennek oka, hogy én nevelem egyedül (Gyámügyi papírom is van róla, érte se mehet), mert pszichiátriai problémái vannak.
Egyébként okos, jól nevelt, jó tanuló. Közösségben nincs gond vele. Otthon ilyen csak. Mit tegyek? Köszönöm a válaszát!
Kedves Kérdező!
Leveléből látható, hogy nagyon törődik kislányával! Nehéz amikor szülőként tehetelennek érzi magát az ember. Az ön által leírtak alapján valóban jó ötlet lehet a kutyás terápia kipróbálása, hiszen az állatokkal töltött idő, lemodellezi szociális kapcsolatainkat, méghozzá biztonságos elfogadó közegben. Jó lehetőséget teremt arra, hogy a gyerkőcök empátiát, mások érzéseinek megértését és saját viselkedésük hatásait felismerhessék (pl.: ha kedvesen simogatom a kutyust, akkor szeretne a közelemben lenni, de ha meghúzom a szőrét akkor távolabb fog menni tőlem – ez természetesen egy egyszerű példa, de nagyon szemléletes). Emellett úgy gondolom, akár az is fontos tényező lehet, hogy közben iskolássá vált a lánya, mely ráadásul egy erős megfelelési vágy mellett sok feszültséget generálhat. Mindenképpen érdemes lenne felkeresni az iskolapszichológust, aki több információ birtokában fel tudja mérni, hogy honnan eredhet a probléma és megfelelő megoldási javaslatot tud tenni!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Üdvözlöm! Egy barátnőmről lenne szó meg rólam. Egy általános iskolába jártunk, 7., 8.-ba lettünk körülbelül jóban, de nem volt egy erős kapcsolat. Most, hogy gimibe mentünk (máshova) csak vele tartom a kapcsolatot és olyan az egész mintha a kapcsolatunk semmit sem fejlődött volna. Nekem volt egy időszak amikor véget akartam venni ennek a barátságnak, mert ritkán kerestem ő is engem és feleslegesnek éreztem az egészet. Viszont, most nyáron volt 2 iszonyat jó beszélgetésünk (végre) mindenféléről és nagyon jól elvoltunk. Azóta nem beszéltünk, a szülinapomon se írt, nem köszöntött fel pedig utána írásban beszéltünk. Eddig nem zavart az, hogy keveset kommunikálunk, de most már rosszul érzem magam és talán hiányzik is, viszont úgy érzem most neki kéne kezdeményeznie. Amit én sejtek, hogy miért nem beszélünk az az, hogy mentális gondjai vannak és nem én vagyok neki az első (bár ő ezekről a problémáiról nem igazán beszél nekem). Köszönöm a választ!
Kedves Lili!
Próbáljon a két jó beszélgetésükre koncentrálni. Mi volt benne a jó? Mit adtak Önnek ezek a beszélgetések, az együtt töltött idő?
Ha a válasz az, hogy jól érezte magát, és szeretné, ha továbbra is folytatódna a kapcsolatuk, érdemes lépnie, felvennie a kapcsolatot ezzel a lánnyal. Értem, hogy úgy érzi, neki kellene ebben a helyzetben kezdeményeznie, de ha egy kapcsolat értékes, akkor nem az számít, ki teszi meg az első lépést. Ugyanakkor hosszútávon nem lehet, nem érdemes fenntartani egy olyan kapcsolatot, amely kiegyensúlyozatlan, mert mindig csak az egyik fél “pakol bele” időt, energiát figyelmet, és mindig csak az egyik fél keresi a másikat.
Ön azt gyanítja, hogy ennek a lánynak mentális gondjai vannak. Ajánlja fel a segítségét; ne faggatózzon, de éreztesse a lánnyal, hogy ha szeretne erről beszélni, Ön ott van, meghallgatja. Talán még szintet is léphet a kapcsolatuk.
Persze elképzelhető, hogy a problémái miatt ez a lány jelenleg nincs olyan állapotban, hogy tudjon mit kezdeni az Ön által kínált figyelemmel, segítséggel. Ebben az esetben, engedje el, és semmiképp ne hibáztassa magát, ha nem tud közelebb férkőzni hozzá, és nem tud segíteni neki.
Üdvözlettel:
Kedves Szakértő!
Hogyan lenne érdemes önerőből dolgozni a figyelem, szeretet hianyon?
Tervezek elmenni személyesen is szakertohoz, de egyenlőre anyagilag nem engedhetem meg magamnak, így addig is szeretnék valamerre lépni az ugyben.
Bővebben kifejtve, az a problémám, hogy folyamatosan igenylem az emberek jelenlétét az életemben. Igénylem, hogy keressenek, írjanak, elhívjanak, velem legyenek. Továbbá nagyon vágyom rá, hogy esténként megöleljenek, ezért hajlamos vagyok megalázkodóan viselkedni randizaskor, amivel szabotálom a folyamatot. Túlságosan függők az emberektől érzelmileg, a visszajelzéseiktől.
Válaszukat előre is köszönöm!
Tisztelt Kérdező!
Valóban, igaza van, a legjobban ezeket a sémákat, mint az alárendelődés, behódolás, elhagyatottság legjobban terápiás formában lehetne átdolgozni, a sématerápia kiválóan alkalmas lenne rá. Ezek alapján, amit írt úgy érzem, hogy az egyik alapvető érzelmi szükséglet: a biztonságos kötődés (ide tartozik még a biztonság, a stabilitás, kiszámíthatóság, odafigyelés, gondoskodás, az elfogadva, szeretve lenni érzése, melegség, bizalom) az ön életében talán nem volt az ön számára megfelelően kielégítve korábban, és ez állhat a hátterében annak, hogy ennyire vágyik mások “szeretgetésére”. Terápiában megtanulható, hogy a saját egészséges felnőtt énrészünk hogyan tudja, vagy hogyan próbálja megadni a bennünk élő sérült, elhanyagolt gyermeknek mindazt a gondoskodást, amelyet nélkülöz, így megszűnhet a kiszolgáltatottság érzése is.
Amíg sikerül terápiás folyamatba kezdenie – erősen javasolom a sématerápiát- addig is javasolom, hogy olvasson a sématerápiáról cikkeket, vagy ajánlom Vágyi Petra: Sémáing fogságában c, könyvét, amelyben gyakorlati tippeket is talál.
Üdvözlettel:
Életemben olyan elakadást tapasztaltam, amiből nem tudok kimászni, tovább lépni, elengedni:
Családom van. Középiskolás éveim alatt találkoztam az 1. szerelmemmel, akivel csak 4 hónapig jártunk. Azóta egyszer sem találkoztunk, nem láttuk egymást, esélyünk sincs látni egymást.
Neki is családja lett. Nem volt hosszú ez a kapcsolat, mégis nagyon sokszor eszembe jut. Nem tudom kiverni a fejemből, 12 éve.
Állandóan a múlton rágódom, merengek rajta, elvagyok ezekkel a gondolatokkal saját világomban. Sokszor idéztem fel azt az időszakot amikor vele voltam, sokat álmodom vele. Mély nyomot hagyott maga után. Próbálom elterelni a figyelmemet, de nem sikerül.
Hogyan tudnám ezeket a gondolatokat kontrollálni, hogy ne lepjenek el állandóan? Minden egyes nap. Életem végéig ebben fogok őrlődni? Nem tudom senkivel megbeszélni. Hogyan engedjem el?
Tisztelt Kérdező!
Érdemes lenne mielőbb egyénileg pszichológiai szaksegítséget kérnie önismereti jelleggel és a korábbi szakítás feldolgozásának érdekében.
Ezt megteheti beutaló nélkül is a területileg illetékes mentálhigiénés gondozóban, szakrendelésen, vagy magánellátás keretei között online vagy személyes formában is. Egy terápia, vagy tanácsadás során jóeséllyel lenne módja kibeszélnie az érzéseit, és nem kellene küzdenie ezek elnyomásával, amik így csak újra és újra visszatérnek. Érdemes lenne átgondolnia azt a kérdést is, hogy az álmodozása erről a férfiról mennyiben szól(hat) annak, hogy például jelenlegi párkapcsolatában gondjaik vannak, vagy azzal elégedetlen, de esetleg nem tudja ezeket megoldani? Ebbe az álomvilágba pedig jó elmerülni, elbújni?
Krízishelyzetben, ha már nem bírja tovább, vagy öngyilkossági gondolatok esetén forduljon a területileg illetékes pszichiátriai ügyelethez, vagy hívja mielőbb a 0-24 órában ingyenesen elérhető lelki elsősegély szolgálatok valamelyikét, ahol szóban is megértő személyre találhat. https://sos116-123.hu/ ; https://onlinepszichologus.net/app/uploads/telefonos-lelkisegely.pdf
Kívánom, hogy mielőbb rendeződjenek a dolgai, üdvözlettel:
Szakított a barátnőm de azt mondja szeret nem tudok tovább lépni feldolgozni èrzem hogy öis szenved már a gyomrom is fáj teljesen magam alatt vagyok kilátástalannak èrzem az èletem kérem valamit mondjanak mert nem lessz ez így jó
Tisztelt Kérdező!
Érdemes lenne mielőbb egyénileg pszichológiai szaksegítséget kérnie a szakítás feldolgozásának érdekében. Ezt megteheti beutaló nélkül is a területileg illetékes mentálhigiénés gondozóban, szakrendelésen. Ha volt párja nyitott a problémáik közös megoldására ez esetben érdemes lenne párterápiára menniük.
Krízishelyzetben, öngyilkossági gondolatok esetén forduljon a területileg illetékes pszichiátriai ügyelethez, vagy hívja mielőbb a 0-24 órában ingyenesen elérhető lelki elsősegély szolgálatok valamelyikét, ahol szóban is megértő személyre találhat. https://sos116-123.hu/ ; https://onlinepszichologus.net/app/uploads/telefonos-lelkisegely.pdf
Kívánom, hogy mielőbb rendbe jöjjenek a dolgai, üdvözlettel:
Tisztelt Doktornő! Kérdésem a következő, lehetséges az hogy a. férjem nem emlékszik rá hogy megcsalt A telefonjában mutatott egy üzenetet amit ő îrt de nem emlékszik rá. Felhívtuk a számot mint kiderült ismeri a nőt de fel volt háborodva hogy ő köztük nincs semmi ne zaklassák őt. Nem tudom hogy higgyek-e neki. Tudom ez kevés információ, de hátha! Nagyon várom a válaszát Köszönettel: Ildikó!
Tisztelt Kérdező!
Ebben a kérdésben nehéz mit mondani, ugyanis bármi elképzelhető, és valóban kevés részlet ismert számomra. Akár az is elképzelhető, hogy a 2 fél összejátszik egymással, akár az is, hogy a férje valóban olyanokat cselekszik, amire nem emlékszik. Ez esetben a férjének valamilyen -akár komolyabb- neurológiai problémája van. Ténylegesen ismerni kéne az önök párkapcsolatát, és a férjét, hogy mindezt biztonsággal meg lehessen ítélni. Ha abból indulunk ki, hogy a férje valóban “elfelejtette” ezt az smst, akkor minden bizonnyal őt is meglepte. Ez esetben érdemes lenne mielőbb orvosi, lehetőleg neurológiai kivizsgálást kérnie, és kezdeményeznie, mert komoly kórállapotok is lehetnek ilyenkor a háttérben, ami szakorvosi vizsgálattal felfedezhető, vagy kizárható.
Üdvözlettel:
Üdvözlöm,
Parommal közel 10eve elünk együtt Münchenben.Interneten keresztül ismerkedtünk meg.Ö Szlovakia magyar lakta reszeröl szarmazik 39eves.Van egy kislanyunk 6,5eves.En 2005ben nösültem meg es 2009ben elvaltam volt.Szüleim 2010,2011ben meghaltak egyetlen rokonom a nagymamam.Ha azt irom nagyon különbözö szemelyisegek vagyunk akkor meg egyaltalan nem tuloztam.en rendkivül nyitott gatalasoktol mentes,elethabzsolo vagyok ö pedig szorongo,aggodo konfliktuskerülö.En erzelmileg hevesen reagalok ö pedig affele csendes gyilkos fajta en nem gondolom at a vita heveben amit mondok ö pedig kihasznalja a sokszor meggondolatlanul kiejtett szavakat ellenem.Felvetesemre,hogy bevonjunk egy szakembert nem reagalt jol ö nem szeretne felatrni senki elött erzeseit es attol is tart,hogy nem azt fogja hallani amit szeretne.En nyitott vagyok es örülnek a segitsegnek es bizonyos kereteken belül kesz vagyok a valtoztatasra.Örülnek ha elöbbre tudnank jutni ez ügyben.Tiszelettel Istvan
Kedves István,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy valamiért fél a párja megnyílni, a problémáiról beszélni. Érdemes lenne egyéni terápiában megpróbálnia a párjának beszélni ezekről az aggodalmakról, szorongásokról, amelyekről hármas helyzetben nem szeretne (párterápiában), ahol Ön is jelen lenne. Azt javaslom, hogy próbálja meg felvetni az egyéni terápia lehetőségét. A párja működésmódjában változás következhetne be egyéni terápia által.
Üdvözlettel:
Szabó LiliHeló!Én egy nevét szándékosan nem vállaló,17 éves lány vagyok és egy katolikus iskolába járok.Egy hét múlva kezdem a 11. osztályt, de úgy érzem,2 percet sem bírok tovább abban az iskolában, nemhogy még két évet.Az egész családom mélyen vallásos, így egyértelmű volt, hogy oda KELL járnom.Az elején még semmi baj nem volt, de szépen lassan út közben én ateista lettem, és megőrítenek az értelmetlen szabályok, meg az állandó kontroll, ami alatt az iskola tart. A tanárok még a közösségi oldalainkat is figyelik, ahogy a magánéletünket, és kemény megrovás jár iskolán kívüli tevékenységekért is.Folyamatosan szorongok,úgy érzem,így nem lehetek önmagam.Ráadásul nyáron találkoztam valakivel,összejöttünk.A szüleim sem tudják,az iskolában meg ha kiderülne,kemény büntetésre számíhatnék,ugyanis egy ilyen iskolában a házasság előtti szex kizárt.Szó szerint mindenbe beleszólnak,bűntudatot keltenek a diákokban.Nem bírom tovább.Mit tegyek?Hogy mondjam el a mélyen vallásos szüleimnek, hogy ateista vagyok?
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy ha eléri a 18 éves kort, akkor önállóan tud döntéseket hozni (pl. átiratkozni másik iskolába, vagy elköltözni otthonról), onnantól kezdve nem számít kiskorúnak. Érdemes lenne átgondolnia, hogy mitől szorong, miért nem meri elmondani a gondolatait, érzéseit a szüleinek, miért tart tőlük, milyen büntetéstől fél. Igény esetén a területileg illetékes nevelési tanácsadóban is lehet kérni segítséget szakembertől, hogy a szorongásai enyhüljenek.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm!
Segítséget szeretnék kérni kislányommal kapcsolatban. 5 éves(középső gyermek), és ha a figyelem középpontjába kerül, vagy kérdeznek tőle lemerevedik, nem válaszol, még akkor sem, ha tudja a választ. Mikor beszélgettem vele sírva azt mondta azért, mert fél, hogy rosszat mond, és kinevetik. Hogy tudnék segíteni neki. Itthon cserfes,akaratos vidám kislány, de ha társaságban vagyunk elbújik mellettem, és teljesen elnémul. Gondoltunk arra is, hogy egy kisállat talán segítene a szorongásán. Előre is köszönöm a segítséget
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne gyermekpszichológust felkeresni, aki különböző módszerekkel pl. játékterápia tudná a kislánya szorongását enyhíteni. Ilyen jellegű problémákkal is gyakran találkozik a szakember, aki mind a szülőknek, mind a gyermeknek segíteni.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Hölgyem/Uram!
Édesapàm tavaly nyugdíjba ment, azóta nem találja a helyét, ránk telepszik édesanyámmal, barátai nincsenek, akikkel összejárhatna.Mindemellett nagyon pesszimista,lehúzza az energiámat,erőszakos a sajàt igazát illetően. mikor otthon vagyok nem hagy édesanyámmal kettesben beszélgetni,mivel mindig otthon van, hall mindent, és mindenről tudni akar, ha pedig ez nem történik meg, érzelmi zsarolàsba kezd, hogy ő is a csalàd része és őt kihagyjuk mindig. Odáig fajult a dolog, hogy már kedvem sincs itthon lenni, mert semmilyen “màs” élete nincs,nem tud egyedül lenni,ezért mikor itthon végre pihennék munka/suli után állandóan rajtunk lóg, beszél a semmiről, érzem, ahogy veszi el az energiámat és türelmetlen vagyok vele.Pánik és dührohamok jönnek elő és legszívesebben elrohannék ilyenkor..
Tisztelettel kèrem segítségét mit tehetnék.
Üdvözlettel.
Kedves Leni!
Köszönjük a levelét!
A nyugdíjazás mindenki életében nehéz, hiszen az emberek ilyenkor elvesztik a munkájukat, ezzel együtt értéktelennek, haszontalannak érezhetik magukat melyet az idősödés tünetei is súlyosbíthatnak. Ennek kezelése egyénenként változó, van aki jobban, van aki rosszabbul kezeli. Az Önök esetében érezhető az édesapja kétségbeesése, kontaktus keresése, fontosságának és értékének kutatása. Emiatt mindenképp ajánlanám Önöknek szakember felkeresését, aki segíthetné az édesapját a veszteségélményei elfogadásában
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Szép napot!
Néhány dologban szeretnék Véleményt kérni.
2 hete költöztem ki apámhoz Angliába,mert Magyarországon semmi jövőm nincs.
A kiköltözésen nagyon vaciláltam,ugyanis otthon hagytam a párom, akiről úgy érzem hogy ő az egyetlen,aki mellettem áll a bajban. vacilláltam még azért is mert apám korábban a családban a nőket ,engem is bántalmazott és szociopata személyisége van véleményem szerint.Itt külföldön van lehetőségem tovább képezni magam(otthon nem tudnám ezt tenni munka mellett.)
Apám finanszírozza a vizsgaimat amit majd vissza kell fizessek neki. Azonban nálunk a családban mindig ha kaptunk valamit annak megvolt az ára úgymond ,rossz értelemben .
Apám nem tud rendesen tanítani (idegen nyelv) türelmetlen hozzam és mindent a múltból hánytorgat és szándékosan sérteget. Én nem reagálok rá mert tudom megverne.mindent felaldoztam erre a kijovetelre hogy itt megalapozom a jovom .de haza akar kuldeni és egy havi félretett pénzem van .folytatnám de nincs több karakter,köszönöm
Kedves Levélíró!
Nagyon nehéz helyzetben van. Leveléből úgy tűnik, hogy egy nagyon komplex kérdést kell végiggondolnia. Az látszik, hogy nagyon sokat mérlegelte, hogy mi szól amellett, hogy édespjához költözzön és, tisztán látja, hogy ennek milyen előnyei és hátrányai vannak. Talán segíthet – hogy motivációját még tisztábban lássa – ha a pro és kontra érveket súlyozná is, fontossági sorrendbe állítaná őket. Például a tanulás lehetősége milyen súllyal esik a latba a döntésénél? Vagy itthon élő párja? Érdemes minden érvet ilyen módon is végiggondolni. Emellett javaslom, hogy a rövid és hosszú távú következményeket is vizsgálja meg: milyen következményei (előnyei és hátrányai) lennének annak ha Angliában marad, és annak ha hazaköltözik?
Úgy gondolom, hogy nagyon fontos tényező édeasapja bántalmazó attitűdje – mind fizikálisan, mind verbálisan. Nagyon nehéz egy bántalmazó kapcsolatban (legyen szó rokoni, vagy párkapcsolatról) lépéseket tenni, hiszen sokszor úgy gondolja az ember, más lehetősége nincs. Abból amit ír, úgy tűnik a boldogulásának feltételeként látja azt, hogy elviselje édesapja bántalmazását. Javaslom, hogy mindenképpen beszéljen erről támogató párjával illetve szakmai segítséget is érdemes lenne felkeresni! Keresse fel a NANE Egyesület honlapját, ahol informatív anyagokon túl, szakmai segítséget is kahat akár telefonos, akár online formában.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Üdvözlöm.
Tünde vagyok 43 éves, párom 24. Viharosan indult az egész kapcsolatunk én nem akartam vele komolyabban foglalkozni de egymásba szerettünk közel 8 hónapja. Együtt élünk már kb 5 hónapja. Korábban voltak drogproblémái de sikerült neki letennie. A problémám a következő. Tegnapi nap másodjára vettem észre h a rosszlányok oldalt felkereste, majusban a telefonján vettem észre h szextáskeresőn írogatott nagyon sok nőnek. Volt akinek azt írta aznap éjjel h át tud menni hozzá mert amúgy a közelben lakott. Akkor viszont drog hatása alatt volt arra fogta rá h össze zavarta a cucc. Azért is hittem el mert egyébként szégyenlős mikor össze jöttünk szinte sötétben szexeltünk. Sokáig nem öltözött előttem sem. De most mikor újra rá keresett nem volt drog hatása alatt. Meg értem alap esetben hisz néz pornót szinte mindenki de ezeket a nőket fel lehet hívni és emiatt vagyok kétségbe esve. Szexuális életünk szinte minden nap de 2 naponta van. Aggódom hogy velem van a baj. Köszönöm.
Kedves Tünde!
Nehéz helyzetben van. Biztosan azt érzi, hogy az Önök közt lévő korkülönbség hozzájárulhat a párja szexuális kalandozásaihoz. Az is megfodulhat a fejében, hogy a párja nem érzi Önt elég vonzónak, kívánatosnak.
Azt gondolom, a probléma, a nehézség sokkal inkább a párja droghasználatával függ össze. Érdemes lenne átgondolnia, milyen hatásai vannak a párja drogfogyasztásának az Önök kapcsolatára nézve. Nemcsak a szexualitásban, hanem a kapcsolatuk egyéb területein is. Úgy, mint a közös programok, az érzelmek kifejezése.
Hatalmas terheket ró egy kapcsolatra, ha az egyik fél valamilyen függőséggel küzd. Meginoghat a bizalom érzése. Ön folyamatosan azt érezheti, hogy segíteni akar, de nem tud, ami további érzelmi terheket hoz fel Önben.
Amellett, hogy azon gondolkodik, Önnel lehet-e a baj, induljon el Önben egy gondolkodás arról is, hogy hogyan működnek Önök párként, és hogy a drogfüggőség mit okoz a párkapcsolatukban.
Üdvözlettel;
Miért kezdenek el furán viselkedni velem csak azért mert csendes vagyok?
26 éves srác vagyok.
Munkahelyen tapasztaltam hogy kinéznek azért mert csendes vagyok, múltkor egy nő kötött belém egy gyárban. Ott is hagytam azt a helyet. Gyárakban ilyen emberek dolgoznak?
De amúgy meg miért baj ha csendes vagyok, kezdjek el kiabálni és mutogatni, keménykedni?
Mostanában azt csinálom hogy beszólogatok embereknek azért hogy velem ne kötekedjenek. Például le dagadtozok egy kövér embert és hasonlók.
Máskor voltam ilyen felvételi napon egy munkahelyre ott is belémkötött valaki hogy mivan csendeske. Ezzel alázott meg az interjuztató előtt, aztán a hr-es is diszkriminált. Szintén egy nő. Engem nők akarnak kikezdeni a kötekedéssel.
Szerencsére nem szorulok rá már az ilyen munkahelyekre, mert kötetlen munkám van jelenleg futár vagyok a woltnál, vannak kollégák de jó fejek, fiatalok.
Azon gondolkozok hogy kamionos akarok lenni. Az is kötetlen és nincs kötekedő kolléga, diszkrimináció.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy jó, ha elgondolkodik, hogy mi az ami zavaró az Ön számára egy munkahelyen, milyen kollégákkal nem szeretne együtt dolgozni, vagy mennyire “magányos” munkavégzés lenne Önnek testhezálló, ahol mások nem jelzik vissza Önnek, hogy csendes. Ahol emberekkel együtt kell dolgozni, ott általában konfliktusok is kialakulhat. Ha úgy érzi, hogy nem tudja megfelelően kezelni a konfliktusos helyzeteket, érdemes lenne szakembert felkeresnie, aki ebben tanácsot tudna adni, hogy hol lehet az elakadás. Tb alapon a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban is fogadják Önt.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Segítő!
Nemtudom, hogy gondoljak a világra és önmagamra. Önbizalomhiánnyal küszködöm, már próbáltam ezen dolgozni, de még érzem, hogy nem sikerült teljesen kilábalnom. Az egyik mumusom a vezetés. Sikeres vizsgát tettem, szeretek vezetni és visszajelzésekből pozitívat kapok, de mielőtt beülük a kormány mögé mindig megijedek, mert attól félek valamit elrontok vagy nem veszek észre és ezzel másnak kárt okozom. Nehezen tudok az embereknek nemet mondani és többször végeztem el felesleges plusz munkákat más helyett és ha valaki megsértődik rám valamilyen oknál fogva nehezen tudom elengedni, sokat rágódom. Van hogy nehezen állok ki a saját magam akarata érdekében inkább ráhagyom a döntéseket másra és alkalmazkodom, de utána én érzem magam rosszul a kialakult helyzet miatt. Ha valamiben jó vagyok nehezen merem kimondani, mert attól félek, hogy csak elbízom magam és aztán elrontok valamit, majd magyarázkodhatok másoknak.
Ön mit gondol erről, magamban kell bíznom vagy a sorsomban?
Kedves Anna!
Köszönöm a bizalmát! Nagyon éretten fogalmazza meg a problémáját, öröm olvasni, hogy fejlődni, változtatni szeretne. Ugyanakkor megértem,hogy nehezen éli meg a magabiztosság hiányát, hiszen életünk érzelmi stabiltását a megfelelő önbecsülés, az egészséges én-kép biztosítja. Fontos lenne felfedni,hogy honnan ered az önbizalomhiány: milyen visszejelzéseket kapott kisgyerekként, miben érezte és érzi magát kompetensnek, elégedettnek, mennyire látja a saját erősségeit, értékeit?Vagy ha ezek hiányát érzi akkor ez honnan ered? Segít ha rálát arra,hogy milyen félelem húzódik meg az én-határok felállítása esetén, miért nehéz nem-et mondani,miért van szüksége a magyarázkodásra, emögött milyen szorongás/megfelelés van? Az is segíthet ha olyan tevékenységeket végez amiben magabiztosnak érzi magát (pl.sport, hobbik), illetve ha erősíti a szociális kapcsolatait ahonnan hiteles visszajelzéseket, megerősítéseket kaphat.
Ha úgy érzi, egyedül nem képes erre, forduljon pszichológushoz négyszemközti beszélgetés formájában. Minden jót kívánva, üdvözlettel,
Tisztelt Pszichológus!
Nem tudom értelmezni édesapám viselkedését. Ha visszagondolok kiskoromra minden problémát kiabálással kezelt és mindig féltem tőle. Sosem bántott és egészen középiskoláig úgy éreztem szeret és jót akar nekem de meginogtam. Nem mindig élt velünk, volt hogy elköltözött mert összevesztek anyukámmal, de aztán újra hazajött és mindig azt mondta ezúttal más lesz, nem megy el. Úgy döntöttem megbocsátok neki és képes leszek fátylat borítani rá, hogy többször is elment és ezúttal elhiszem hogy itt marad, de amikor beszélni próbálok vele, elmesélni, hogy mi van velem, akkor sosem figyel rám. A sikereimet nem mindig értékeli, de a hibáimra egyből figyelmes lesz. Mindig csak akkor próbál nyitni felém, mikor eltávolodom tőle és nem beszélek vele egy ideig és olyankor mindig valami ajándékkal próbál felvidítani. Ha felhozom, hogy mi bánt vele kapcsolatban mindig azt hozza fel hogy ő mennyi mindent tett értem, mennyi mindent kaptam és megsértődik. Ön szerint mit tudok tenni?
Kedves Lili!
Nagyon éretten, felnőtt módjára látja és tudja leírni édesapja viselkedését.
Sok olyan emlék él Önben a gyerekkorából, amit szeretne elfogadni, vagy feldolgozni, vagy most felnőttként megoldani. Ugyanakkor korlátozza, gúzsba köti Önt az ahogyan az édesapja reagál az Ön viselkedésére, ahogy kommunikál Önnel. Úgy tűnik, hogy az édesapja nem mindig tudja kielégíteni az Ön érzelmi igényeit; nem kapja meg tőle ezt a visszajelést, odafigyelést, törődést, amire Önnek szüksége lenne. Megpróbálhat beszélni az édesapjával arról, hogy mi az ami Önnek jólesne tőle, milyen kapcsolatot szeretne vele, és bátoríthatja őt arra, hogy ő is mondja el, mit szeretne az Önök kapcsolatában. Ugyanakkor könnyen elképzelhető, hogy nem fognak tudni erről beszélgetni – vagy azért mert nehéz kimondani, megfogalmazni ezeket a dolgokat, vagy azért mert rossz élmények, indulatok jönnének elő ilyen helyzetben a beszélgetés során.
Amit meg tud és érdemes megtennie ezzel a helyzettel kapcsolatban, az a saját magáról való gondolkodás. Önnek mit jelentenek a saját sikerei, mire vágyik, milyen céljai vannak? Hogyan halad az útján a céljai felé? Úgy tűnik számomra, hogy az édesapja által Önről alkotott vélemény nagyon befolyásolja Önt. Ami persze természetes, az ember ad a szülei véleményére. Azonban egy fiatal felnőttben már kell hogy legyen egy olyan fajta gondolkodás és értékelés a saját életével kapcsolatban, amit Ön alakít ki a saját tapasztalatai alapján. Az Ön által saját magáról alkotott képben nyilván az is benne van bizonyos mértékig, hogy a szülei hogyan gondolkodnak Önről, hogyan bánnak Önnel, de ez csak egy szelete a tortának. Gondolkodjon azon, milyen más szeletek alkotják még ezt a tortát – mi minden befolyásolja, hogy hogyan gondolkodik önmagáról és hogy milyen embernek tartja magát.
Ebben a fajta gondolkodásban, lelki munkában kérheti szakember segítségét is.
Üdvözlettel;
