Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Kedves Hölgyem!
A következő tüneteket vettem észre a barátnőm 15 éves fián. Szükséges-e valamilyen intézkedés?
-Kisbaba korában érthetetlen okok miatt és szinte állandóan sírt.
-Kisiskolás korban alig tudott az anyjával házi feladatot befejezni, minden más jobban érdekelte, mint a lecke.
-Túl sok mozgás a helyzethez képest, pl nem tud végignézni egy filmet úgy, hogy kb 10-15-ször ne menne egy kört a nappaliban. A TV előtt mindig “pózol”.
-Nem tudja megtartani a figyelmét olyan témán, ami nem érdekli igazán.
-Mikor beszélünk hozzá, elkezd valami mással foglalkozni és folyamatosan belevág más beszédébe.
-Elhagyja a dolgait, folyamatosa elfelejt rutin dolgokat. (villany lekapcsolása)
-Külső ingerek azonnal kirántják az éppen végzett feladatból.
-Viselkedése sokszor tiszteletlen, és okoskodó.
-A logikus érvelést is elutasítja, ha az neki nem tetszik.
Néha azt érzem, hogy az a célja, hogy felidegesítse a körülötte lévőket.
Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Kedves Attila!
Nem lehet és nem szabad leírt tünetek alapján diagnosztizálni valakit. Ugyanakkor az Ön által leírt viselkedésjegyek, a mozgásos és verbális nyugtalanság, a fokozott mozgás és beszédkésztetés, a figyelem rövid ideig tartó fenntarthatósága utalhatnak figyelmi nehezítettségre. Szerencsés, ha az ilyen típusú nehézségek mihamarabb diagnosztizálásra kerülnek, mert egy 15 éves gyerek már sok éves iskolai háttéérel rendelkezik, és egy csomó kudarcélmény érhette már a fenti nehézségek miatt. Természetesen később is sokat segíthet, ha a család és ő maga is pontosan tisztában van az állapotával, a nehézségeivel. Ez lehetővé tesz, hogy felkészüljenek vagy akár meg is előzzenek további nehéz helyzeteket az iskolában, a kortársközösségekben, és a családban. Érdemes tehát szakemberhez fordulni.
Ugyanakkor azt is fontos hangsúlyozni, hogy egy 15 éves kamaszról van szó, azaz a tiszteletlenség, okoskodás, a környezet szándékos idegesítése akár életkori sajátosság is lehet, nem feltétlenül figyelemzavarra utaló jel.
Amennyiben a gyermek édesanyja is észleli ezeket a nehézségeket, érdemes szakember segítségét kérni. A gyermek életkorából adódóan pedig fontos, hogy ő maga is akarja ezt a megsegítést, legyen nyitott, motivált a pszichológiai megsegítésre.
Üdvözlettel;
Jó napot!Olyan problémám van,hogy édesanyámmal,és a nagymamámmal élek régóta.A nagymamámnak lett egy betegsége ami időskori feledékenység,de ennél azért kicsit többről van szó.Az édesanyámat is engem is állandóan terrorizál,nem egyszer előfordult már,hogy édesanyámat ki rakta az utcára,csak mert én nem értem időben haza,és egyébként leginkább édesanyámat támadja.Sajnos sokat veszekednek,és számtalanszor odáig fajul a dolog,hogy elkezdi verni az anyámat(multkor a fején tört szét egy bögrét)Nincs tisztában a pénzével,folyton ránk fogja hogy mi lopjujk meg,és ha fel merünk szólalni azzal jön hogy kitesz minket a házból.Ezt a helyzetet már nem nagyon birom,és nemtudom mi tévő legyek,nem birom hogy édesanyámat bántja,de már néha engem is ki kezdd.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy a problémát érdemes lenne jelezni a nagymama háziorvosának, aki küldhetné további kivizsgálásra. Szakorvos (pszichiáter) tudna a leírt tünetekre megfelelő kezelést javasolni, amitől a memóriája javulhatna és a dühkitörései csillapodhatnának a nagymamának. Javaslom, hogy édesanyjával beszéljen erről a lehetőségről.
Üdvözlettel:
Szabó LiliSzép napot!
A párommal egy éve vagyunk együtt. Sok szépet megéltünk, de az utóbbi két hónapban eddig ismeretlen érzés fogott el. Eleinte volt, amikor nem volt kedvem találkozni vele, mostmár szerencsére ez elmúlt, de van, hogy alkalmanként, amikor otthon ülünk, nem érzem magam teljesen boldognak. Mivel ez az első párkapcsolatom, és reménykedek benne, hogy az utolsó is, mindezt most élem meg először, így halvány gőzöm sincs arról, hogy mi normális, és mi nem. Abban a tudatban éltem, hogy a pillangós érzés jelenti csak az igazi szerelmet, azonban ezt sem most, sem a kapcsolat elején nem éreztem.
Tudni érdemes, hogy két hónapja hagytam ott a munkahelyem (diákmunka), azóta nagyrészt otthon vagyok. Az eddig vele töltött idő körülbelül 70%-át otthon töltöttük, így arra jutottunk, hogy talán a bezártság okozza ezt.
Törődök vele, és ő is velem, fontos számomra, de nem tudom, mi okozhatja a boldogtalanságomat. Néha akkor is előjön, amikor kimozdulunk. Szorongok, amiért nem érzek pillangókat.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy összefüggés lehet a serdülőkor végén jelentkező szorongása és az Önmaga keresése között, mivel még nem találta meg a helyét a világban (s ez kihathat a párkapcsolatára is). Érdemes lenne elolvasnia a kapunyitási krízisről szóló blogbejegyzésünket, amely az Ön által leírt problémához is kapcsolódik:
Üdvözlettel:
Szabó LiliNem tudom mit tegyek van egy 20éves fiam aki nagyon sokáig drogot fogyasztót de viszont már 3napja nem!!És azóta olyan dolgokat vesz a eszébe ami meg se történtek és ő állítsa hogy igaz és hazudok neki! Csak egy példát írok önnek.az egyik hogy illető meg verte és elájult és meg eröszakolta !!!de már több illetőre is eszt mondta a másik hogy volt párját unoka testvérei meg a saját édes apja meg erőszakolta miután őt megverék!! De ebből nem igaz semmi!! El beszélgettem vele hogy lehet hogy a drog hatására ilyen gondolatai vannak és ő igaznak véli csak .még beszélgettem vele addig minden rendbe volt de utána megint be képzelte hogy őt valaki meg verte és folytatódott előről minden de még ráadásul mindig volt ujjabb dolgok amiket hozzá rak!! Segítséget szeretnék kérni hogy mit tegyek mert már el hangzott a száján hogy meg öli magát és én ettől retegek hogy meg e teszi mert az egyetlen fiam!! válaszát mi hamarább várom és köszönöm
Kedves Krisztina!
Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával.
Nagyon nehéz helyzetben van, biztosan tehetetlennek érzi magát. Javaslom, hogy minél hamarabb forduljanak pszichiáterhez, ő felállítja a megfelelő diagnózist és kezelést.
Úgy gondolom, anyaként a legfontosabb és alapvetőbb amit tehet, hogy támogatóan, megértéssel és empatikusan fordul gyermekéhez. Ezáltal érezheti ő azt, hogy ebben a krízishelyzetben Ön ott van számára, mint egy biztos bázis,mint biztonság. Érezhesse azt a fia, hogy mellette van és nem ellene.
Ha úgy érzi, túl nagy a teher és most azonnal szeretne segítséget kérni, nyugodtan hívja az egyik telefonszámot! Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok (Ingyenes) 116-123 Éjjel-nappal, mobilról és vezetékes telefonról is hívható.
Üdv,
Üdv!
Úgy érzem borderline személyiségzavarom van.
Depresszió, sztressz, üresség érzete, öngyilkossági gondolatok(amiket nem tennék meg), munkahelyen sokszor azt hiszem valaki megfigyel, engem beszélnek emberek. Pl vki beszélget, rám néznek azonnal azt hiszem engem beszélnek. Voltak már komolyabb vitáim is emiatt. De nem mindig vannak üldözési mániáim, paranoid hajlamaim. Váltakozik. Két személyiség jegyem van. Egy nagyon üldözési mániás, paranoid, amire rá megy még kényszercselekedetek, kényszergondolatok(irányitani nem tudom ezeket…). Másik személyiségjegyem átlagos.
Elbeszélgetek emberekkel ilyenkor, semmi üldözési mániám nincs, semmi kényszer dolog, szemezni merek emberekkel, semmi szorongás. Saját magam nem tudom megfejteni. Pszihológushoz nem szeretnék még elmenni, így ide írtam. Úgy érzem valami van velem, van hogy a megörülés szélén állok. Volt hogy azt hittem a gyárba mindenki utál, kibeszél stb(2 napja…). Egyre rosszabb ez az egész.
Kedves András!
Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával. Nagyon nehéz lehet Önnek és fontos lenne,hogy minél hamarabb pszichiáterhez forduljon. Krízishelyzetben a legjobb, amit tehet, hogy egy külső szemlélővel átbeszéli mindazt, ami foglalkoztatja. Ha úgy érzi, túl nagy a teher és most azonnal szeretne valakivel beszélni, nyugodtan hívja az egyik telefonszámot! Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok (Ingyenes) 116-123 Éjjel-nappal, mobilról és vezetékes telefonról is hívható.
Merjen bizalommal szakemberhez fordulni. Az alábbi blogcikkben olvashat arról, hogyan zajlanak a pszichológussal/pszichiáterrel való konzultációk.
Üdv,
2-3 hónapon belül kétszer is előfordult velem este, hogy egy étel nem tetszett a hasamnak, és éjjel felébredtem, mivel visszajött (hányás). Nekem ez nagy félelmem. Az utóbbi másfél hete volt, és azóta esténként nem merek elaludni, mert félek, ismét ez lesz. Sokszor már be is beszélem magamnak, hogy rosszul vagyok. Csak akkor jön elő, mikor fekszem le az ágyba. Előtte soha. Mit lehetne tenni ebben az esetben, hogy ezt leküzdhessem?
Kedves Richárd!
Köszönöm a bizalmát!
Sajnálom, hogy ilyen kellemetlen helyzet alakult ki, azonban úgy gondolom érdemes lenne megvizsgálni miért állandosult a szorongása az esti lefekvések során. Hajlamos szorongásra? Milyen helyzetekben szokta még hasonlóan érezni magát? Hogyan éli meg a kontroll-vesztést?
Segíthet az alábbi blogcikk is:
Üdv,
Kedves Hölgyem!
Pszichológusként biztosan nem ismeretlen önnek a “mindfulness” tudatos jelenlét gyakorlata. Azt olvastam, hogy a lényege, hogy a figyelmünket külsó eseményekre, történésekre tereljük, ítélkezésektől mentesen, tudatosan legyünk jelen a mindennapokban. Azt viszont nem értem, hogy ha az ember egy kellemetlen helyzetben van, például kimerítő fizikai munkát végez, mogorva, tapintatlan emberek között, frusztráló közegbe kerül vagy például egy hosszú utazás során rosszul érzi magát, hogyan tudja a körülmények ellenére alkalmazni a mindfullness gyakorlatát, olyan helyzetekben, amikor a külső körülményekben sincs jóformán semmi kellemes, vagy harmonikus?
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves János!
A mindfulness gyakorlatok tényleg nem ismeretlenek számunkra, nekem is van benne gyakorlatom és sokat is olvastam a témában. A lényege tényleg a tudatos jelenlét, amikor a figyelmünket minél teljesebben a külső és a belső dolgokra irányítjuk, attól függően, hogy mi hívja a figyelmünket. Itt van tehát a lényeg, hogy nemcsak külső eseményekre, hanem a belső érzésekre, érzetekre is ugyanúgy szükség lehet figyelni, ha azok ennyire elvonják a figyelmünket, mint az Ön esetében. Ha tehát a mogorva és tapintatlan emberekre gondol, akkor nyilván velük kapcsolatban valahogyan érzi magát, valamit gondol róluk, és ezeket a gondolatokat és érzéseket ugyanúgy tudatosítani kell magában.
Engedje meg, hogy néhány kérdést feltegyek ezzel kapcsolatban, amiket ha megválaszol magának, jobban fogja magát érezni:
Ha a mogorva emberekre gondol, vagy a frusztráló közegre, vagy az utazási rosszullétre, akkor ezekkel kapcsolatban hogy érzi magát? Nevezze meg az összes érzését, ami feljön ennek kapcsán. Illetve mire lenne szüksége, amikor ezeket az érzéseket érzi? És mit tudna maga (vagy ők) tenni, hogy ezek a szükségletei kielégüljenek?
A kérdéseim már inkább egy más szemléletet tükröznek (vagyis az erőszakmentes kommunikációs szemléletet) és nem a mindfulness gyakorlatát, de ha ezeket a kérdéseket önmagára figyelve egy nyugodt pillanatban meg tudja vizsgálni, akkor máris képes lehet önmagával és az érzéseivel még közelebbi kapcsolatba kerülni.
Remélem sokszor lesz még alkalma gyakorolni a tudatos jelenlétet, kitartást kívánok hozzá!
Üdvözlettel: Kovács Gábor – pszichológus
Volt egy barátom akit nagyon szeretek de nem nagyon foglalkozott velem mert a szüle nem engedték így szünetet kértem viszont közbe jött egy másik fiú akivel most együtt vagyok viszont az első fiú is akar tőlem valamit. Mind kettőt szeretem és nem tudom mit csináljak
Kedves Luca!
Ha jól értem a leveledben leírtakat, akkor az első fiúval való kapcsolatodban te kérted a szünetet, vagyis akkor úgy döntöttél, hogy ideiglenesen (vagy végleg?) lezárod azzal a fiúval a kapcsolatot. Ezután pedig nyitva hagytad az ajtót, amin aztán besétált egy másik fiú akit te beengedtél, akinek ajtót nyitottál és elkezdtél vele egy új kapcsolatot. Nos, itt jön a kérdés, hogy akkor a régi fiú most mit akar? Hiszen te már egy másik kapcsolatban vagy benne, vagyis “foglalt” vagy. Netán ígértetek egymásnak valamit a múltban? Hogy majd folytatjátok valamikor a jövőben? Ezeket a kérdéseket érdemes lenne tisztázni, megbeszélni valakivel.
Viszont itt van egy újabb kérdés is, hogy hogy lehet az, hogy mind a két fiút szereted? Mit érzel a fiúk iránt? Kinek és mit ígértél? Ki felé köteleződtél el? Ezeket a kérdéseket is érdemes lenne átgondolni akár egyedül, vagy valakivel átbeszélve, aki ítélkezés nélkül meghallgat, hogy mit érzel valójában a fiúk felé, de főleg az utóbbi fiú felé, aki felé most el vagy köteleződve.
Ha szükséged van rá, megkeresheted a honlapunkon azt a pszichológust, akinek szívesen elmesélnéd a dilemmádat és ami után talán könnyebb lenne dönteni valamelyik irányba.
Kívánom hogy meghalld a belső hangodat és a szívedet, hogy mit súg neked.
Üdvözlettel: Kovács Gábor – tanácsadó szakpszichológus
Üdvözlöm!
Érdekelne, hogy mi az oka annak, ha valakit egy közösségben el kezdenek piszkálni, csúfolni, terrorizálni a többiek?
És általában azokat, akiknek a külseje, belsője eltér valamiben. Csendes visszahúzódó, szorongós, esetleg autista, vagy furán beszél,fejformája érdekes, kis termetű, vagy kövér, röhögnek, szórakoznak rajta. Mintha direkt ki rekesztenék azokat, akiket furának tartanak. Páran elkezdik piszkálni, a többi meg követi őket. Ilyen az állatvilágban is van. Vagy simán csak vannak neveletlen, primitív, traumatizált, személyisegzavaros emberek, akik a frusztrációjukat élik ki a náluk gyengébbeken?
Van személyes érintettségem a témában, azért is érdekel, gondolom pszichológusok tudják ennek a hátterét.
Kedves Mihály!
Az Ön által leírt jelenség számos háttere és számos oka lehet. Nehéz általánosságban beszélni ezeknek a hátteréről, hiszen minden eset mögött más és más háttér húzódik meg. Fontos hozzá ismerni az elkövető(ke)t és az áldozatot, a szituációt és a személyiségüket. Legtöbb esetben megfigyelhetőek ezek mögött sztereotípiák, nézetkülönbségek, személyiségben különbözőségek.
Hasonló a helyzet mint az iskolai bullying vagy a munkahelyi mobbing esetében. Utóbbiról korábban megjelent blogcikkünkben is olvashat:
Üdvözlettel,
Jó napot kívànok!
Egyik barátnőmmel utaztunk kocsival egy màsik vàrosba, nem én vezettem ,amikor hirtelen a mellkasomba a szívemnél erős éles fàjdalmat éreztem, a szemem alig bírtam kinyitni annyira fàjt. Nem volt semmi màs bajom se halàlfélelmem. Ez olyan 5 percig tartott majd ahogy jött el is múlt , próbáltam magam nyugtatni hogy mindjárt elmúlik. Ezutàn egy héttel taxival utaztam ahol nagy meglepődésemre megint előjött az erős “szívszuràs”. De csak amint elindult a kocsi addig semmi bajom nem volt. Ez egy hónap alatt 5x fordult elő velem ,nem tudom mi lehetett. A màsodik ilyen utàn màr nem akartam és féltem kocsiba ülni ,mert hogy majd biztos megint előjön. Pedig előtte szerettem utazni kocsikazni.Az 5. Alkalomnal már sírtam és kapkodtam a levegőt ,de csak a fajdalomtol féltem, halálfélelmem nem volt .Halisten 1 hónapja nem volt ilyen pedig azóta ültem kocsiba.Azota kicsit tartok mikor jön elö.Autobalesetem soha nem volt.Van jogositvanyom is.Huszonéves vagyok.Köszönöm a vàlaszt.
Kedves Lilla!
Érdemes lenne elmenni egy orvosi kivizsgálásra, ha ilyen erős fájdalom jelentkezett, annak van e valamilyen szervi oka, vagy csak valamilyen aktuális rossz mozdulat miatt kialakult helyzet okozta. Ilyen váratlan, nagyobb fájdalommal járó események ki tudnak alakítani akut stressz reakciót, mely a korábbi eseményt kiváltó helyzethez kötődik (ebben az esetben az autóban utazás). Legtöbbször ezek maguktól rendeződnek, néhány hét alatt. Reméljük az Ön esetében is erről van szó,, és ha 1 hónapja nem jelentkezett nem is fog visszatérni. Ha mégis ilyen erősen újra jelentkeznének a tünetek érdemes felkeresni egy szakembert.
Üdvözlettel,
Szép napot.
Hosszú lenne a kérdésem magját leírni, ezért röviden csak.
Sokszor, sőt szinte mindenre kihatóan érzem úgy, ha nem úgy viselkedem, cselekszem, vagy érzem ahogyan belém nevelték, és még nevelik a mai napig is, akkor annak bozalmas és visszavonhatatlan következményei lesznek.
Félek fejlődni mert elhatalmasodik rajtam egyfajta bűnösség érzése és a bűnösöknek bűnhődnie kell.
Mára már tudom, hogy rengeteg lelki bántalmazás és fizikai ért engem főleg az anyám részéről, ami akkor természetesnek tűnt.
És ez a fóbia nem csak az érzelmeimre hat, hanem már anyagi szinten. Például, ha eldobok egy papírt az utcán akkor majd biztos rámszólnak, és szemetelésért börtönbe kerülök, vagy (egyedül nevelem a két fiamat) ha szeretnék elköltözni, változtatni és ezt nem úgy teszem ahogyan az anyám parancsolja, majd elveszik a gyerekeimet az állam, és még sorolhatnám.
Nem merem őket, például egy jobb iskolába íratni mert rossz következményei lesznek.
Stb. Mi lehet a bajom?
Kedves Kérdező!
Az Ön által említett érzéseket bizonyára nagyon nehéz lehet megélni, hiszen ahogyan említi, életének több területére is kihatnak. Az Ön által említett, gyermekkorában megélt fizikai és érzelmi bántalmazás befolyásolhatta az Ön jelenleg megnyilvánuló, környezete felé mutatott megfelelési késztetéseit, hibázástól való félelmeit, szabályok betartására való maximális törekvéseit. Érzelmi életének teljeskörűbb megértésére javaslom Önnek Susan Forward: Mérgező szülők című könyvének olvasását. Gyermekkori nehézségeinek feldolgozására, jelen szorongásainak enyhítésére javaslom, hogy amennyiben fennálló problémái nem változnak, keressen pszichológiai segítséget.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
A gyermekem 5 éves és ugyan nagyon jó gyereknek tartom (érdeklődési köre széleskörű, kitartó), de az érdekelne, hogy normális-e még ebben a korban, hogy annyira ragaszkodik hozzám, hogy nélkülem sehová nem megy. Ritkán a nagyszülőkkel és bizonyos ismerősökkel akikkel ugyan nem napi szinten találkozik, de olyan, mintha bízna bennük, érzi, hogy jó helyen van (ill. gyerekekkel is) megmarad, de egyéb helyzetekben nélkülem nem. Van helyzet, amit értelmesen kezel, pl. ha munkával kapcsolatban kell kimozdulnom, óvodába kell mennie.
Ez egyszerű biztonságérzetről szól még részéről, vagy valami más lehet a háttérben?
A választ előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Gyermekkorban a szülőtől való szeparáció, a leválás sok esetben okozhat nehézségeket. Érdemes megfigyelni, és felmérni, hogy milyen helyzetekben mutat túlzott ragaszkodást gyermeke, ennek kapcsán feltárni, hogy érte-e őt valamilyen kellemetlen, negatív élmény (például valamilyen foglalkozáson, szakkörön, kortársak között bántották/piszkálták-e), vannak-e problémái az elalvással, leválasztható-e a szülőről éjszaka, vannak-e rémálmai. A leválási nehézségek csökkentése érdekében szülőként érdemes odafigyelni arra, hogy mindig elmondja a gyermeknek, Ön pontosan hová készül, mit fog csinálni, mikor fog visszatérni (világos lesz-e még, vagy sötét), kinek és milyen helyzetekben szólhat a gyermek, ha telefonon szeretne beszélni Önnel. A búcsú és a távozás midig gyors legyen, kísérje valamilyen fizikai kontaktus (ölelés, puszi), ne húzzuk sokáig az elköszönést. A távozás előtt érdemes valamilyen játéktevékenységbe mélyedni, hogy a gyermek figyelmét számára érdekes, örömteli dolgok kössék le. Érdemes beszélgetni arról, milyen érzések jelennek meg, amikor egy szeretett személy éppen nincs a közelben, Ön is elmondhatja, hogy hiányzik a gyermeke, amikor éppen nem látja, fény derülhet a gyermekben kialakult félelmekre, fantáziákra, amiket csökkenteni tudnak a beszélgetés által. Amennyiben tünetei súlyosbodnak, a mindennapi életben való boldogulását nehezítik, érdemes pszichológus segítségét kérni.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Üdvözlöm.
Lassan 2 hónapja volt egy pánikrohamom amivel bementem a sürgősségire ahol csináltak EKG,vérkép,mellkas röntgen,vérnyomásmérés és minden negatív lett. Majd kaptam infúziót és fél nyugtatót majd hazajöhettem.Ideig óráig jól voltam de azóta rosszabb lett,már jártam kardiologusnal ahol semmit nem találtak. Most ott tartok hogy pszichiátriára várok. Tüneteim felerősödtek,szorongok és úgy érzem hicpohonder is lettem és gyomor teltségérzetem lett, ami miatt nehezlegzesem van egész nap szinte!!2 gyermekem van,vállalkozásunk!!Nagyon szeretném visszakapni a régi énemet. Ön szerint a nehezlegzes, gyomorpanaszok is betudhatók a panikbetegsegnek?Néha úgy érzem megőrülök,megfulladok.
Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Kérdező,
Levele alapján úgy gondolom, hogy a tünetei a szorongásához kapcsolódhatnak. Egy részletesebb vizsgálat során fogja a pszichiáter diagnosztizálni Önt, hogy pontosan melyik betegségben is szenvedhet. Érdemes lenne az alábbi blogbejegyzéseinket elolvasnia, amelyek sok hasznos információt tartalmaznak a pánikbetegségről:
Üdvözlettel:
Szabó LiliEgy velem egy korú közösségben nem tudok rendesen társalogni,beszélgetni, mindig csak azt érzem hogy figyelnek és megitélnek hogy nézek ki. Kerülöm a egymás szemébe való nézését, ez nekem nagyon kínos, sokszor előfordul hogy ilyen helyzetben csak a háttérbe maradok és inkább megse szolallok.Hogyan küzdjem le? vagy inkább látogassak meg egy szakembert? valami jó tanácsot.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy tüneteivel érdemes lenne pszichológust felkeresnie. Iskolapszichológussal, vagy a területileg illetékes nevelési tanácsadóban dolgozó pszichológussal is tudna beszélnie a problémáiról.
Az alábbi blogbejegyzést ajánlom figyelmébe:
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot kívánok!
Az a helyzet, hogy sokszor megesik hogy nincs kedvem kommunikálni vagy egyáltalán megszólalni pl. a munkahelyen. Csak egy-ket emberrel van kedvem beszélgetni akik közelebb állnak hozzám. Nincs szociális fóbiám, viszont vannak depisebb idôszakaim. Depresszió vagy esetleg más mentális betegség miatt lehet?
Válaszát köszönöm!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Érdemes lenne honlapunkon kitölteni a depresszió kérdőívet, s amennyiben jelez a teszt, szakembert felkeresnie, hogy pontos diagnózist kaphasson.
Az alábbi oldalunkon találja:
Az alábbi blogbejegyzésünk részletesebben ír a tesztről:
Üdvözlettel:
Szabó Lili
