Tisztelt Doktornő! 19 éves vagyok és vendéglátásban dolgozom diákként Bp.-n, ahol egy kb 30 éves férfihez elkezdtem vonzódni szexuálisan. Természetesen nem szeretnék semmilyen lépést tenni felé mert van egy fél éves kapcsolatom. Engem csak az zavar, hogy nem ez volt az első amire gondoltam mikor ezt elkezdtem érezni, hanem úgy mentem tegnap dolgozni, hogy direkt azért megválogattam mit vegyek fel, hogy ne legyek kirívó, de csinos legyek. 1-2 óra múlva már inkább bűntudatom volt és én csak a barátom akarom. Nem tudom mi volt ez a flörtölési vágy hírtelen. Pedig eddig taszított, meg most is azt gondolom, hogy a barátom jobb. Csak kellett idő mire kitisztult a fejem. Nem akarom, hogy vége legyen a kapcsolatomnak. Ön szerint ezt el kéne mondanom a barátomnak? Vagy ez természetes dolog? Az a baj ezzel most tulajdonképpen léptem volna egyet a férfi felé, mert neki “szépítkeztem”. Nem tudom mi volt ez az zárlat, de már nem akarok semmit, ugye még nem késő? Köszönöm a válaszát!

Üdvözlöm. 2.5héttel ezelőtt nagyon csúnyán összevesztünk a párommal. Nem nagy mennyiségű alkoholt ittam, majd beszélni szerettem volna vele, hogy segítsen világítani, megtaláljam az elveszett mobilom . Ő nem engedett be a lakásba de kisebb erőt bevetettem és bementem hozzá. Ő nagyon megilyedt segítségért kiáltott, kiabált velem. Oljem meg magam, undorító vagyok takarodjak innen mert hív rendőrt. Azóta kaptam még egy esélyt. Mondtam neki, hogy nem akartam bántani, csak a fáradtság a sok stressz hozta ki belőlem. Egész odáig nagyon szeretet. Úgy érezte én vagyok neki az igazi. Azóta el van bizonytalanodva. Nem úgy ölel, csókol és a nemi életünk se olyan mint volt. Nem tudja rendbe akarja-e hozni. Egyszer ezt egyszer azt érzi. Traumakent benne maradt. Mondta megbocsát de elfelejteni nem fogja soha. Még csak két hónapja vagyunk együtt. Külföldön ismerkedtünk meg, ő nem rég jött ki. Messze van a családtól, barátoktól.Mit tanácsol? Van esélyünk folytatni? Vagy engedjük el egymást örökre?

Tisztelt Pszichológus!
Az anyukámmal kapcsolatban szeretnék segítséget kérni. Több probléma is nyomasztja, köztük a két legnagyobb, hogy apukám többször is félrelépett a kapcsolatuk során, és hogy a nagymamát gondoznia kell, mert már évek óta járókerettel tud csak járni, és mostanában folyamatosan csak arról beszél, hogy mennyire idős már és szeretne eltávozni közülük, ezzel is megnehezítve anyukám helyzetét. A sok frusztrációt kiabálással szokta levezetni, közben nem káromkodik és senkivel nem beszél csúnyán csak kiabálva adja ki a feszültséget. Legtöbbször próbálok neki besegíteni akár a házimunkával vagy a nagymamámmal, de legtöbbször csak azért teszem, hogy ne halljam őt kiabálni. Az apukámmal nem szokták megbeszélni a problémákat, és a nagymamámmal sem olyan a kapcsolata, hogy őszintén tudjanak beszélni az érzéseikről. Nekem is nehezen szokott megnyílni, ha a problémáiról kérdezem.
Ön szerint hogyan tudnék rajta segíteni?
Válaszát előre is köszönöm.

Szülők vagyunk, félünk a fiunk helyzetével kapcsolatosan. Kamaszkora nem volt felhőtlen, most 38 éves, nős, 3 gyerek apja. Az ikerlányokhz jött most még egy kislány. Családi ház, napgy porta, sok és sikeres munka. Azonban már az ikreknél kellett egy segítség, aki egyik alkalmazottja lett egy leány személyében. Hozzájuk is költözött. A 2 nő (feleség és a leány) együtt nevelték az ikreket. Most a 3. kislányt is. A fiam összejött a lánnyal is, most pl. vele megy el egy pár napra kikapcsolódni. Szerintünk a menyünk is tudja, de azt mondta, hogy nem akar tudni róla, előtte ne csinálják. Mis nagyszülők félünk attól, hogy menyünk – akivel jóban vagyunk-, majd amikor már az unokáink iskolásak lesznek, otthagyja a fiamat, melyet meg is értenék. A kis alkalmazott lány mndenben szót fogad, dicsőíti a fiamat, a felesége kevésbé. Mi, akik tudunk mindenről, nem tudjuk, hogy mit tehetnénk. Ha a kislánnyal beszélgetünk el, akkor azt a fiam is fogja tudni, és mi leszünk a rosszak. A menyünk nem szól.

Kedves Doktor!
Egy olyan problémával fordulok önhöz, amit magam sem értek.
Együtt vagyok a párommal március óta, viszont egyre jobban úgy érzem hogy nem vagyok fontos neki, nem úgy mint az elején.
Az instagrammon,másokat követ be (elérhető embereket nem híres,hanem akivel bármikor találkozhatna) ,lájkol be, pornószínészeket néz,és sunyiba pornó videót is néz.
Eddig mindig felhívott reggelenként , most már nem az az első hogy felhívjon.
Vannak veszekedéseink , olyankor mindig közli velem hogy ő elköltözik, haza költözik, unja már a hülyeségeim. A végén mindig arra jut hogy nem megy sehova és szeret…. De én ezt már nem birom lelkileg,sajnos beszélni se nagyon merek már vele ,mert általában kioszt. Sose csinált ilyeneket, a közös képeinket is leszedte a közzöségi oldalakról, mondván hogy “róla szól” pedig ő posztolgatott közöset mindig nem én.. Szeretem, és tudom hogy ő is szeret, de ezzel önértékelési problémáim lettek sajnos.
Illettve volt egy hét amig nem szexeltünk,nemkivant.

Üdv,
A nevem Alex és egy fontos lenne megoldást találnom a problémámra. Kisiskolás korom óta képtelen vagyok új ételeket kostolni. Amikor próbálkozom egyből öklendezni kezdek, pedig még a számba se raktam az ételt. Ez nagy problémákat okoz, mert nem kapom meg a rendes vitaminokat es szinte csak szénhidrátokat eszek és semmilyen testedzést nem tartok így tulsúlyos is vagyok. Nagyon közel vagyok, hogy cukorbeteg legyek és ahhoz nem csak megvágni kéne a cukorfogyasztásom, de rendesen enni és edzeni, de egyikre se vagyok képes. Ez ellen mit tudok tenni, hogy képes legyek rendesen étkezni, mert nem akarok cukorbeteg lenni. Köszönöm ha válaszolnak, nagyon kétségbe vagyok esve.

Üdv. Júniusban 1 év után szakított velem a párom azzal az indokkal, hogy szeret de nem úgy. Előtte 2-3 hónappal kezdtünk eltávolodni, mert rengeteg volt tavasszal a munkája, így alig volt rám ideje. Nem volt már köztünk testi kapcsolat sem, mert kiderült egy betegsége amit én is elkaptam tőle, és az orvos a gyógyulásunkig eltiltott a szextől. Tavasszal még házat nézett hol tudnánk összeköltözni, és lefoglaltuk a közös nyaralást is. Úgy láttam hogy a párom nem tud/akar elszakadni otthonról, és hogy túl szoros a kapcsolata a családjával, akik mindenbe beleszóltak kezdve azzal hogy hány gyerekünk legyen, és hogy miért szeretnék kettesben nyaralni a párommal ahelyett hogy velük mennénk. Úgy érzem a párom a családját választotta helyettem, és hogy cserben hagyott ebben a betegségben. Két hete nem beszélünk, azt mondta neki sok volt a tavasz és nyugalmat akar, lezárta a kapcsolatot. Nem tudom van e értelme keresnem, szeretem őt, de nagyon fáj hogy így elmenekült és magamra hagyott.

Megszületett a kisfiú k már jelenleg 2 hónapos és a férjem nm kommunikál velem. Mással kacag meg jó kedve van de mikor megkérem, hogy szóljon hozzám mindig kifogása van. Plusz ha a szexről van szó és nem kapja meg amit akar akkor sem, de ha megkapja akkor mégkevésbé. Szó nélkül megy magának minden felé és engem nm hív sehová. Majd pedig minden este megsért és bocsánatot sem kér. Úgy tesz, mintha nm történt volna semmi. Kérném sőt könyörögnöm kell azért is, hogy hozzám érjen vagy annyit mondjon, hogy “jóéjt”

Tisztelt Doktornő
! Olyan létezhet, hogy valaki nagyon nyugodt természetű, soha senki iránt nem agresszív, de a párjával igen? ( mert szerinte a párja kihozza belőle) Hogy hozhat ki egy kedvelt, nyugodt emberből a párja agressziót, ráadásul bűntudat nélkül? Mivel menthető meg ilyen esetben a kapcsolat?
A legrosszabb, hogy tetteit nem bánja meg, mert úgymond kijárt. Mégis 11 éve tart a kapcsolat. Hol a hiba? Miért érezheti feljogosítva magát erre, és a párja miért tart ki mellette így is?
Válaszát előre is köszönöm

Tisztelt pszihológus!
Fiam 11 éves, az ötödik és egyúttal a legkisebb gyerek, egy szem fiú a nővérei után.
Kiskora óta azzal fáraszt le bennünket, hogy folyton akar valamit. Elképesztő mértékben igényli a programokat, az eseményeket, a foglalkozást, az ingert minden téren. Ha kap valamit, megkérdezi, hogy mit kap még, ha megyünk valahova, még oda sem értünk, megkérdezi, hogy utána hova megyünk még, ha jön hozzánk valaki, akkor megkérdezi, hogy ki mindenki jön még, és mi mikor megyünk hozzájuk. Mindig mindennek örül, de csak nagyon rövid ideig, mert még be sem teljesedett az egyik vágya, már azon agyal, hogy mi legyen a következő. És ennek sohasincs vége, minden este lefekvéskor esti mese, hála adás és jóéjt puszi után még megkérdezi, hogy holnap mit csinálunk, mintha folyton attól rettegne, hogy valamiről lemarad. Eleinte abban bíztunk, hogy idővel kinövi, de nem úgy tűnik.
Köszönöm, ha segít megvilágítani ezt a jelenséget, hogy segíteni tudjak neki.
Anyuka

Kedves Zsuzsanna!
Már nagyon régóta le akarok fogyni,de sajnos egyre kövérebb vagyok..Régen azt gondoltam fogynom kell,bár most visszanézve annyira nem volt szükséges mint most.Egyre rosszabbul érzem magam a testemben.Ebben az évben lesz a szalagavatóm és én nem akarok így kinézni.Csak szép akarok lenni,de talán ha le is fogyok,akkor se leszek szép..Csak érezni akarom a kulccsontomat és a bordáimat..Vannak olyan napok amikor elengedem magam,vagy nem igazán tudom,de ilyenkor csak eszek és eszek rengeteget,de aztán szokásosan újra fogyókúrázni kezdek,ilyenkor próbálok keveset enni.Van hogy bírom,de nem sokáig szoktam.Én csak megszabadulnék az ételtől,de állandóan itthon vannak és a fogaimon is szerintem látszik már…Venni akarok hashajtót hátha az segít.Lehet rossznak tűnik amiket leírtam,sajnálom,viszont én nem tartom rossznak,csak le akarok fogyni.És csak elképzelem magam pár év múlva,szeretetben és akkor törékeny leszek,akit köszönöm válaszát!

Tisztelt Hölgyem!
A párommal 5 éve vagyunk együtt. Ő 15 évvel idősebb nálam, az előző kapcsolatából van három ikerlánya. Az édesanyjuk elhagyta őket akkor, amikor ők 8 évesek voltak, most 17 évesek. Párom (az édesapjuk) egyedül neveli őket. Édesanyjukkal azóta sem találkoztak, gyűlölik őt, nem is akarnak vele találkozni (az édesanya megpróbálkozott már ezzel).
Amikor bekerültem az életükbe, jó viszonyt ápoltam a gyerekekkel, többször jártak hozzám, sok jó emléket gyűjtöttünk. Sosem volt szó róla, hogy odaköltöznék hozzájuk, és a nevelésükbe sem szóltam bele sosem. Próbáltam barátként viszonyulni hozzájuk. Kb. 1 éve a három lányból kettő megutált engem. Az egyikük sosem köszön, rám se néz, levegőnek néz, szó szerint hátat fordít nekem, ha egy légtérben vagyunk. Próbáltam megbeszélni vele, hogy miért haragszik rám, de nem lehet vele őszintén beszélgetni. Az apja szerint féltékeny, de neki sem nyílik meg. Legutóbb, amikor azt hitte, nem hallom, “büdös kurvának” hívott.
Mit tehetnék?

Édesanyám és édesapám kapcsolata elég mérgező egymással szemben (erőszak is történt, megcsalás,kibékülés,felhántorgatás). Emelett apám alkoholista és anyám se veti meg az alkoholt. Itthon lakom velük, mert egyetem mellett nincs lehetőségem külön költözni. Rendszeres, hogy péntek délutántól vasárnap estig apám iszik, viszont elég békés alkoholizáló, Igyis vannak veszekedések emiatt, de hamar bealszik. Viszont anyám elég agresszív lesz ha iszogat,pl főzés mellett. Ha eléri azt a szintet felhántorgatja a múltat, elküldi apámat és csak mondja és mondja és mondja a magáét. Egyszerűen nem tud csöndbe maradni. Általában elmegyek itthonrol ilyenkor, ma nem így lett, raszoltam, köztünk is konfliktus alakult ki. Pedig csak nyugalmat szeretnék, hogy ne kelljen menekülnöm itthonról. Hétköznapok nyugalmasak ,olyan mintha minden rendben lenne. A mai esetnél anyám meg szorította a kezem, mikor kihuztam a kezei közül veletlen megutottem. Annyira bánt, mert sose bántanám. Nem menekülhetek mindig.

Üdv!Nekünk egy olyan problémánk lenne, hogy a Párom (31) és Én (22) másfél éve vagyunk együtt. Mindekketen egészségügyi végzettséggel..ami számunka már megterhelő az utóbbi idöszakban. Én 7hónap covid osztályos munkavállalás..örökös osztályon való dobálás..mindkét részen. A párom édesanyjáéknal lakik egyéb régebbi okok miatt..jöttem én mint “változás” 8év egyedüllét után neki..maga a probléma az ő szüleivel való kommunikációm legfőképp az édesanyjával. Úgy érzem nem tud “minket” engem elfogadni. Én 3 éve élek külön a szüleimtől..párom pénzügyi dolgok miatt függ az otthoniaktól. Lakásfelújításba kezdtük mert mi távol lakunk egymástól. Ami azt jelenti hogy én töltöm javarészt a szabadidőmet náluk..engem megvisel hisz én már éltem egy külön életet. Sajnos nem bírom megemészetni a sokszoros érzelmi bántást az édesanyja részéről. De a párom sem szeretném megbántani. egyéb munkákat is vegez más állásban ezert jon keveset hozzam. A felujitando haz is ezen a településen van. Köszönöm.röviden

Tisztelt Doktornő!

(Bár szexuális témájú a kérdésem, úgy érzem inkább az önismereti kategóriába sorolható, sem mint a szexuális zavarok közé.)

Miért van az hogy maszturbálás közben sokkal jobban felizgat, ha idősebb nőkre gondok, miközben a való életben nem tudnám idősebb nővel elképzelni magam párkapcsolatban? Alkalmi viszonyban viszont annál inkább : ) De érdekes kérdés ez, mert én férfi létemre úgy működök, hogy nekem meg kell szeretnem a nőt ahhoz hogy menjen vele a szex (én őszinte szeretkezésre vágyom), ha pedig már megszerettem akkor párkapcsolatot is akarok vele, szóval elég bonyolult fazon vagyok : ) Nem az alkalmi kapcsolatok vagy egyéjszakás kalandok embere vagyok az biztos.

Tehát lényegében azt nem értem miért fantáziálok olyan dolgokról -sőt pont ezek indítanak be leginkább-, amiket a valóságban nem tennék?