Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Kedves Dóra,
Párkapcsolati problémák miatt fordulok Önhöz, pontosabban egy kialakulóban lévő párkapcsolatról van szó. Eleinte minden jól működött, kölcsönösen mindent megosztottunk egymással, apróságokat is. A másik fél részéről abszolút azt éreztem, hogy fontos vagyok neki és hosszú távra tervez, erre többször célzott is. A vonzalom is megvolt köztünk. Aztán valami megváltozott, egyik napról a másikra kevesebbet keresett, ez két hétig így ment, azalatt voltak jobb napjai is, mikor olyan volt mint előtte, de nem ez volt a jellemző. Majd két napja azt mondja engedjük ezt el, legyünk csak barátok, mert már nem érzi azt a “lendületet” amit kellene. Megmagyarázni nem tudta miért, annyit mondott, hogy nagyon rossz passzban van most és semmihez nincs kedve és energiája. Ugyanakkor azt mondta szívesen találkozik velem. Ebben a két hétben nem találkoztunk, mert mindketten elutaztunk. Arra lennék kíváncsi, “vissza lehet-e hódítani”,nem hiszem el, hogy ilyen gyorsan megváltoztak volna a dolgok.
Kedves Brigitta!
Köszönjük a levelét!
Az ismerkedési fázisban gyakran előfordul, hogy az egyik fél meggondolja magát, s mégsem szeretné tovább folytatni a folyamatot, de leveléből úgy tűnik, hogy a másik fél esetén más dolog is befolyásolhatja ezt (“rossz passzban van”). Érdemes lehet erről beszélni, mit érez, hogy érez, elutasítása csak ennem köszönhető, vagy alapvetően sem érzi a megfelelő kémiát. Ezeknek fényében dönthet Ön arról, hogy mennyire elfogadható a most felajánlott kapcsolódási forma. A visszahódítás csak abban az esetben lehetséges, ha ő a rosszulléte miatt húzódott vissza, egyéb okok esetén ez nem reális, s a hódítás helyett a másik döntésének elfogadására kell helyezni a hangsúlyt.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Az lenne a problémám összességében, hogy elrontottam az egyetemi, mesterképzéses jelentkezésemet, mert a szakon lévő motivációval összefüggő dokumentumaimat erősen leértékelték valamiért (amellett, hogy a diplomám jeles, illetve a felvételi írásbeli is max pontom lett), így kétes hogy bejutok. Viszont én biztos voltam körülbelül benne az írásbeli max pontos eredményem után, hogy nem lesz probléma és nem mentem el a másik egyetem által meghírdetett írásbelire. Július 21-én hírdetik csak ki a ponthatárokat, tehát két hétig erős stressz alatt leszek, és nincs sok tapasztalatom a munkaszerzés kapcsán, ha esetleg nem vennének fel. Igaz, lehetséges, hogy felvesznek mert a pontomnál több pont még nem volt a felvételi, de volt már ugyanennyi és ez feszültté is tesz tehát nagyon “félelmetes” szituáció. Hogyan lehetne jól kezelni a helyzetet?
Kedves kérdező,
Köszönjük levelét!
Ahhoz, hogy feszültségét csökkenteni tudja, egyrészt érdemes lenne relaxációs gyakorlatokat végeznie naponta többször is. Youtube videós oldalunkon találhatót is tudom ajánlani:
Másrészt érdemes lenne karriertanácsadáson részt vennie, ahol a továbbtanulással- munkavállalással kapcsolatos dilemmáit (ami a szorongást okozza) át tudják beszélni.
Üdvözlettel:
Szabó Lili
Tisztelt Hölgyem/ Uram!
Nem tudom, hol is kezdjem. Nagyon sok dolgon mentem keresztul amit nem tudtam feldolgozni , sem elfogadni. Igyekeztem tul lepni rajta, jartam pszichiatriara es pszichologushoz is. Szedtem gyogyszereket is ami segitett abban amiben akkor kellett. Nyugodtabb legyek stb.. Abba hagytam a gyogyszer szedeset mert rosszul lettem tole. Egy db jo volt minden aztan valami megint nagyott valtozott (én) Folyamatosan megemelem a hangom, kiabalok parommal es a kislanyommal is. Folyton minden kis apro dolog felidegesit es azonnal ideges leszek miatta. Kislanyom sirasat, duhkitoreseit sem tudom kezelni. Annyira irritalnak hogy ettol is mar indultos leszek. Kihat a hazassagomra, egeszsegi allapotomra, munkahelyemen is emiatt vannak gondjaim. Nem tudom hogy valtoztassak ezen, mi valtotta ki ezt belolem. Jo anya akarok lenni es jo feleseg is de nem tudom, hogy legyek az ujra
Koszonom szepen a valaszt
Kedves Kitti!
Köszönöm a bizalmat! Megértem, hogy nehéz Önnek. Azt javaslom, vegye fel a kapcsolatot a pszichiáterrel/pszichológussal és folytassa a kezeléseket. Ezáltal lehet tünetmentes újra, mert a hosszantartó jó állapothoz vagy teljes gyógyuláshoz fontos, hogy fel tudja dolgozni azokat a sérelmeket, fájdalmakat ami ezeket a tüneteket kiváltja. Így könnyebb lesz kiegyensúlyozottan megélni az életszerepeit is.
Üdvözlettel,
Tisztelt Cím.
Azzal a kérdéssel fordulnék önhöz miként kezelhetem a hirtelen haragomat?
Sokszor fordul elő velem hogy úgyszólván a “bolhából elefántot csinálok.” Ezzel pedig óhatatlanul is megbántom a környezetemet. Türelmetlen vagyok és sokszor reagálok indulatosan aminek persze mindig negatív következménye lesz…
Szeretnék ettől megszabadulni, nyugodt békés életet élni. Szeretnék rajta mielőbb változtatni hogy sem én sem a szeretteim ne kerüljenek miattam rossz helyzetbe.
Válaszát tisztelettel köszönöm:
Attila
Kedves Attila!
Köszönöm bizalmát!
Örömmel olvasom, hogy szeretne változtatni a működésén. Ahhoz, hogy ez megtörténjen,segítség lenne ha megértené e tünetek kialakulásának okát, eredetét. Mindig hasonlóan reagált a feszült helyzetekben? Vagy most van nehéz élethelyzetben és ez fokozza a dühét, türelmetlenségét? Gyerekként volt hasonló szülői mintában része?
Ha úgy érzi, dühe annyira kontrollálhatatlan, hogy ezáltal veszélybe sodorhat másokat, akkor kérjen sürgősen pszichoterápiás/pszichiátriai segítséget .
Üdv,
Férjemnek valószínű volt vagy van jelenleg is mással szexuális kapcsolata. Lehet szerelmes is. De tagad mindent. Én nem tudok túl lépni nem tudom elhinni, hogy nincs nem volt semmi ezért vádaskodom. Ő erre szeretet megvonással bántásokkal válaszol. Minden viselkedését rám vezeti vissza. Két gyerekünk van akik miatt nem lép. De közben egy gyötrelem az életünk mert én egész más viselkedést várnék attól aki nagy valószínűséggelmegcsalt ha meg nem akkor is bizonyítania kellene. De ő kivonódik. Kötelezettségeket teljesít de semmi gyengédséget nem közvetít felém. 6 hónapja szinte mindennap veszekedünk. Egy csomó dologról nem beszél, titkolózik, elhallgat. Nem tudom mit csináljak. Így nagyon nem jó élni. Nem tudok lépni nem tudok máshova menni s ő sem. Összekötnek a gyerekeink a ház a közös vagyon. Ráadásul Ő a kereső én nem. Én’csak’ a gyerekekkel és a háztartással foglslkozom.Én minden érzésemet kimondom ő szinte semmit ha igen akkor azok fájdalmasak.
Hogy legyek erős és vonzó nő?
Kedves Dóra!
Köszönöm levelét!
Nagyon nehéz lehet ebben a bizonytalanságban és őrlődésben élni és ha jól értem, a férje őszinteségére, támaszára nem számíthat. Ha tudnának nyíltan kommunikálni egymással akkor jó lenne rávilágítani, hol szakadt meg Önök között a jó kapcsolat, mitől tűnt el a gyöngédség, illetve, hogy régebb mitől működtek jól együtt. Kinek mi hiányzik a kapcsolatban, mit tehetnek egymásért, a házasságukért? Fontos lenne határozottan kiállni önmagáért, ha nehéz egyedül, kérjen segítséget egyéni pszichoterápia- vagy ha a férje is nyitott akkor párterápia keretén belül.
Üdv,
Üdv! Szezonban dolgozom, konyhán, szabadnap nélkül, reggeltől estig.. Maximalista vagyok, örökké meg akarok felelni mindenkinek, szorgalmas vagyok.. lány/női kollégáim vannak, úgy látom, hogy nem bírnak, látom a tekintetüket, és hallom, hogyan beszélnek egymással és velem.. érzem, látom, hogy valami bajuk van velem. én nagyon sebezhető és érzékeny vagyok, sajnos, amikor rossz hangnemben beszélnek velem és lecsesznek, én azt nagyon magamra veszem, és a zokogás tör rám, emiatt a gyengeségem miatt nekem ez a munka nagy kihívás most. de mit tegyek, hogy engem is elfogadjanak? mindenhol utálnak.. tavaly is ez volt, hiába én voltam az aki tényleg dolgozott, sokszor még más helyett is, mintha egyedül lennék, és mégis azok voltak a jó fejek, meg minden, akik kibujtak a munka alól.. én aki dolgozom, meg persze, mindenért csesztetve vagyok. hogyan feleljek így meg, és hogyan tudnám kibírni a nyarat? Mit tegyek?
Kedves Virág!
Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával.
Teljesen megértem, hogy nehezen éli meg a helyzetét, hiszen szeretné jól érezni magát a munkahelyén és valószínű felszabadultabb lenne ha tudna barátságokat, jó kapcsolatokat kialakítani. Fontos lenne arra rálátni, hogy honnan ered a maximalizmusa, a megfelelés, miért dolgozik más helyett is, miért nem tud kivenni szabadnapot amikor pihenhetne, lazíthatna? Ez az életforma így nagyon kimerítő lehet. Ha úgy érzi, hogy nehéz változtatni egyedül, akkor kérjen segítséget egyéni konzultáció keretén belül.
Üdv,
Tisztelt Dr.!
Lányommal kapcsolatban kérdeznék. 9 éves. Ő sokszor mondja, hogy nem szereti senki. Ha valami bántja, valamin megsértődik, nem lehet vele beszélni, nem mondja el, mi a gond, csak duzzog. Van egy 6 éves öccse, pici korától kezdve féltékeny rá, pedig nincs oka rá. Nagyon félős, sírós, iskolába is sokszor sírva megy, fogorvosnál nem nyitja ki a száját, barátnőnél nem marad ott egyedül, csak velem, nem alszik egyedül, stb. Másrészről nagyszájú, visszabeszél, nem fogad szót. Ha rászólunk, egyből duzzog, sír, hogy őt nem szereti senki, azért szólunk rá.
Kérdésem, hogy szükséges pszichológushoz vinnem, tud segíteni, a félősségén, féltékenységén, befelé fordulásán, vagy ezek vele született dolgok, és ahogy nől, változni fog?
Nem tudjuk mi okozhatja, jártunk már kineziológusnál, ott nem történt javulás, mindenki csak azt kérdezi, érte e valamilyen rossz élmény. Nem érte semmi, szeretve van.
Köszönettel
Pápainé
Kedves Kérdező!
Az Ön által leírt helyzet valóban nehéz lehet a kislány és családja számára. Említi, hogy testvérére féltékeny, idegen helyzetekben szorongó, nehezen alkalmazkodik, otthonában dacos, opponáló viselkedés jellemzi. Amennyiben problémái több területen megjelennek (otthon, iskolában, egyéb társas közösségben) és zavaróan hatnak a gyermekre, vagy környezetére, mindenképp érdemes pszichológiai segítséget igényelni.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Tisztelt Pszichológus!
Nem tudom melyik lenne a megfelelő kategória a választékból, így az egyébre esett a választás. 14 éves lány vagyok. Lassan egy éve próbálom feldolgozni egy fontos barátság elvesztését. Többször éreztem, hogy túl vagyok rajta, de valami mindig visszalök a mélybe. Ennyi idő alatt szinte mindent próbáltam, ez az utolsó reményem, mert úgy érzem, soha nem leszek képes elfogadni ami történt és túl lépni rajta. Olyan érzés, mintha a lelkemből apró darabok törnének le, amíg el nem fogy és el nem porlad az egész. Azt hiszem, elfáradtam. Kérem segítsen, és mondja, hogy van még remény számomra és képes leszek valaha is feldolgozni a történteket, mert ezt képtelen leszek elviselni egy életen át!
Kedves Kérdező!
Leveléből érződik, hogy nagyon fontos lehetett Önnek ez a barátság. Egy fontos személlyel való kapcsolat elvesztése gyászfolyamathoz hasonló érzéseket generálhat, mely előfordulhat akár párkapcsolat, akár egy szoros, mély barátság megszakadása során. Természetes, hogy ez egy hosszan tartó, nehéz, megterhelő folyamat. Amennyiben úgy érzi, hogy mindennapjait nehezen éli meg, sokszor nem tud koncentrálni, hangulatára és érzelmi életére is kihatással van az elhúzódó gyászfolyamat, érdemes mielőbb pszichológiai segítséget igényelnie, szakember vezetésével feldolgozni az Önnel történt eseményeket.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Jó estén!Azzal a problémával kerestem meg önt, hogy önbizalomhiánnyal küzdöttem de fejlődtem és nyitottabb avgyok, közösségekben néha énnis kezdeményeztem beszélgetéseket de azt láttam a lányokon/fiúkon hogy nem akarnak velem barátkozni, netán velem lenne a baj?Vagy csak rossz embereket fogok ki véletlen?Sokszor megtettem dolgokat másokért de nem foglalkoztak annyira velem, vagy ha beszéltme mintha meg se hallanák, még ha hangosabban is beszélek.Segítséget kérnék hogy mit tudna javasolni vagy mi a probléma esetleg velem vagy másokkal.Köszönöm, szép estét!
Kedves Kérdező!
Az Ön által említett önbizalmat érintő probléma rendkívül gyakori a szociális helyzetekben, kommunikációs szituációkban. Bizonyára nagy erőfeszítéseket tett és tesz, hogy gördülékenyebbé tegye a kapcsolódást másokhoz, nyitottabb és kezdeményezőbb legyen. Az emberi kapcsolatok sok esetben az illeszkedésről is szólnak. Lehetséges, hogy ha találkozik valakivel, és nem érzi azt, hogy meghallgatják, nehezen tud kapcsolódni, sokat keresi a témákat, akkor csupán annyi történt, hogy eltérő az érdeklődés. Érdemes esetleg olyan közösségeket keresnie, amik kapcsolódnak valamilyen hobbijához, érdeklődési köréhez, így valószínűleg hamarabb találnak Önnel közös beszédtémát.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Tisztelt Pszichológus,
A probléma igazából a válásommal kezdődött. A volt feleségem 2020 novembere óta él külön tőlem, együtt a közös gyerekeimmel.
A láthatást (2 heti hétvége, és minden szerdán nálam alszanak) az anya azóta biztosítja, viszont az utóbbi 3 hétben a kisebb (8 éves) fiam nem akar hozzám jönni (a nagyobb, 9 éves pedig akkor nem akar, ha az öccse sem – ez 4-5 hónapja fordítva volt). De ha az anyja “rábeszéli”, és végül eljönnek hozzánk, utána már jól érzi magát. Az új páromat is kedvelik, az ő állítása szerint sem igaz, amit a gyerekek otthon mondanak, miszerint bántalmazom őket (ez az egyetlen “értelmes”, ám szerintem is valótlan állítás, ami miatt a kicsi nem akar jönni).
Amikor tudunk biciklizünk, társasozunk, moziba megyünk, vagy itthon néznek filmet, túrázunk, gyerekprogramokon veszünk részt, legóznak, néha számítógéppel játszanak.
Ennyi részlet után a kérdés: mi lehet a baj? Miért nem akar a kisebb fiam hozzánk jönni?
Kedves Kérdező!
Levelében említi, hogy a válással kezdődhetett a jelenleg is fennálló probléma. A szülők válása valóban rendkívül megterhelő lehet a gyermekek számára is, nehezebb lehet az alkalmazkodás az új helyzethez, esetleg egy új élettárs elfogadásához, bizonyos esetekben a szülők közötti viszony konfliktusokkal volt teli a válás előtt, és a neheztelés a másik féllel szemben fennmaradhat a külön költözés és új élethelyzetre való berendezkedés után is. Ezekben az esetekben a gyerek gyakran hol az egyik, hol a másik szülő mellé állnak, szövetséget alkotnak vele, ilyenkor szélsőséges viselkedést mutathatnak (dühkitörések fordulhatnak elő, konfabulált, valóságtól elrugaszkodott állításokat hangoztathatnak, vagy éppen magukba zárkóznak, és hanyagolják a szülőkkel való kapcsolódást). Az Ön által említett esetben érdemes lehet megkérdezni a gyermekeket, hogy ők pontosan mit éltek meg váltásnak, bántalmazásnak, mikor, milyen helyzetben történt ez. Előfordulhat, hogy az ottalvással, hétvégi tartózkodással is nehézségük van, nehéz lehet alkalmazkodniuk. Ebben az esetben a fokozatosság elve sokat segíthet. Például, ha olyan programokat szerveznek, amik közel vannak a gyermekek állandó lakóhelyéhez, és biztonságban érezhetik magukat, oldottabbá válhat a hangulatuk. Amennyiben nem tapasztal változást, érdemes lehet szülők inzultálós segítséget igénybe venni.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Szép napot kívánok,az a problémám hogy a férjem a Facebookon más nők kihivóbb fotóit lajkolgassa,újabban pedig két olyan oldalba is csatlakozott ami kifejezetten férfiaknak van hiányos öltözetű lányok vannak fent..Az meg mégnagyobb baj, hogy van 1 híresség magyar hölgy akit rengetegszer lájkol ,és legtöbbször hiányos öltözetben,pl bikinis,vagy fitnesztermes fotóit,vagy ahol kint van a dekoltázsa..Azelőtt nem csinált ilyesmit,és amikor rajtakaptam még ő volt megsértődve,meg azt mondta hogy eltúlzom ,pedig nem,azért se ,mert az én képeimet meg sokszor csak úgy lájkolja le ha szólok neki,míg a szóban forgó hölgy képeit több százat is lelájkolt.Szeretném megkérdezni, hogy ennek mi lehet az oka,ő nem válaszol sőt elöszőr azt hazudta ,hogy nem ő volt ,hogy feltörték a Facebook fiókját,ráadásul vissza támadott azzal hogy biztosan nekem van valakim azért támadom őt.Megtisztelő válaszát köszönöm.
Kedves Kérdező!
Úgy gondolom, hogy párja és Ön között ez a konfliktus valamit jelez. Mások fényképeinke like-olása, és képeinek nézegetése valamit jelent Önnek és valamit jelent az Ön számára is. Javaslom gondolja végig, hogy Önben milyen érzések, gondolatok jelennek meg, amikor észreveszi, hogy párja ezt teszi. Ez segíthet megtalálni, hogy milyen érzelmi szükséglete sérül. Esetleg tart attól, hogy nem érezheti magát biztonságban párja mellett? Vagy úgy érzi ez tiszteletlen viselkedés? Vagy úgy érzi Önnel nem foglalkozik eleget a párja? A jelentés megfogalmazása segíthet abban, hogy kommunikálja párja felé, miért zavarja viselkedése. Érdemes lehet arórl is beszélniük, hogy párja miért teszi amit tesz? Esetleg az intimitás hiánya felmerül Önök között? Számára ennke érzelmi töltete is van? Esetleg feszültséglevezetés a funkciója? Ha ezt meg tudják ragadni, ennek megfelelően tudják egymáshoz közelíteni a nézőpontjaikat.
Amennyiben úgy érzi egyedül nem tudnak megbirkózni a problémával, érdemes párterapeutát felkeresniük.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Párom életében a második helyet foglaltam el.Tokeletesen müködött több mint 200 km távolságból is.ez igy megfelelt. Szerettem de ő jobban engem. Egy alkalommal nem értem rá munka miatt. Később kiderült, jogy pont azon a napon kozolte volna velem, hogy beadta a válását. De mivel nem értem rá lelkibeteg lett, és a békéltetőn visszalépett a válástól emiatt.Igazságtalannal érzem, hogy engem okol emiatt,most még jobban ragaszkodik hozzám mint anno.Haragszom rá, hogy engem okol mindezért,és,hogy elvette a lehetőséget az együttélésre,még akkor is, ha én másképp rendezkedtem be.nem tudok neki megbocsájtani emiatt.Dühös vagyok, mérges, csalodott, hogy ilyen meggondolatlanul intézte a dolgokat.Közben meg azt szeretné, hogy ne vegyek tudomást semmiről és folytassuk ott ahol abbahagytuk.Össze vagyok zavarodva.Legszivesebben elküldeném emiatt. Nem ad időt nekem,hogy megfogalmazodjon bennem a gondolat, hogy hogyan továb . Hajt űz folyamatosan.Ugy érzem nem tudok megbocsájtani neki. Mit tegyek?
Kedves Kérdező!
Úgy tűnik komplex a helyzet, amivel szembenéz. De tulajdonképpen saját maga fogalmazta meg, hogy mire lenne szüksége. Időre vágyna, hogy megfogalmazódjon Önben a gondolat, hogy hogyan tovább. Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy ebben a szituációban legyen lehetősége saját magában végiggondolnia, hogy mit vár ettől a kapcsolattól, milyen érzések és gondolatok fogalmazódnak meg Önben, ha arra gondol, hogy együtt folytatják és ha arra gondol, hogy véget vet a kapcsolatnak. Fontos tisztáznia, hogy Ön hogy érez párja iránt és függetlenül, párja egyértelmű állásfoglalásától, Ön mit szeretne. Ezt követően tud6tudnak elkezdeni gondolkozni azon, hogy milyen megoldási opciók állnak a rendelkezésükre.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Tisztelt Hölgyem/Uram!
Kb. 1-2 hónapja figyeltem fel a férjem felém irányuló megváltozott viselkedésére.
Én 48, a férjem 64 éves. Azelőtt mindig dícsért,figyelt rám,most szinte nem is érdeklem. Észrevettem, hogy folyton a huszonéves lányokat bámulja a jelenlétemben és ha szóvá teszem letagadja vagy ingerültté válik, ill. rögeszmésnek és bolondnak titulál Egy helyen dolgozunk és a 28 éves kolléganőnkkel flörtölt, sőt folyamatosan védi. Azt mondta nekem, hogy én irigy vagyok rá, mert ő fiatalabb. A szexuális kapcsolatunk isegváltozott azóta. Hozzáteszem,164 cm és 49 kiló vagyok, rendszeresen sportolok, nem vagyok sem löttyedt, sem elhagyaholt. Többször kapok dícséretet másoktól, hogy milyen csinos vagyok.
Nem tudom vele megbeszélni a problémát, mert azt állítja hogy vele nincsen probléma, csak velem, mert betegesen feltékeny vagyok. Szeretnék tanácsot kérni Öntől, hogyan kezeljem ezt a problémát, mert jelen pillanatban elég nehezen tudom megemészteni a történéseket. Köszönöm szépen!
Kedves Beatrix!
Köszönjük a levelét!
Levele alapján azt érzékelem, hogy ez a probléma alapvető egy nem régóta húzódó dolog, azonban érdemes lehet azt is megfigyelni, hogy történt-e valami a kapcsolatukban, vagy egyéni életútjukban, ami esetleg ezt a változást hozhatta a kapcsolódásukban. Úgy tűnik, hogy a férje a nyílt és őszinte kommunikációra nem vevő, sőt sokszor inkább támadóan reagál, emiatt mindenképp ajánlanám párterapeuta felkeresését, ahol a konfliktusok nyílttá tehetőek, s megvitathatóak, mindamellett, hogy ezek okára is fény derülhetne.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt Pszichológus!
Párommal kapcsolatosan(ő 26 éves)szeretnék segítséget kérni. Együtt éltünk, januárban elköltözött otthonról párkapcsolati problémáink miatt, de eredetileg csak ideiglenes, esetleges megoldàsként gondolta. Szeretjük egymást. Ez időszak alatt egyre jobban elkeztünk távolodni egymástól, elkezdett egyre jobban magába zárkózni, végül most jutott el oda, hogy ő is belátta hogy segítségre szorul és elment pszichológushoz, aki megerősített minket abban hogy depresszióban szenved, illetve önértékelési problémái vannak. Emiatt döntésképtelenné vált, se veled se nélküled kapcsolatban vagyunk, mert hazaköltözni se akar, de szakítani sem(már kétszer is kimondtuk, mégis visszalépett). Kérdésem az lenne hogy hogyan kellene kezelnem ezt a helyzetet? Nem bírok már így élni, de azt is tudom hogy nem önmaga és mellette szeretnék állni. Merre lépjek? Ha nem költözik vissza, ez csak egyre rosszabb, de nem lép semmit annak érdekében hogy bármi is rendeződjön.
Kedves Alexandra!
Köszönjük a levelét!
Egy párkapcsolatban megjelenő mentális probléma minden esetben nagyon nehéz helyzet elé állítja a párt, s a megoldásában mindkettejüknek dolgozniuk kell. A párja depressziója miatt érhető az egy helyben való megragadás, azonban az is teljesen reális, hogy ebben Ön nem érzi jól magát. Ilyen esetben érdemes egy határ szabni önmagának, hogy meddig tud ebben a helyzetben részt venni és segíteni őt, és mi az az állapot, ami az Ön számára is már akkora teher, mely nem viselhető. Ha ennek a megítélése nehéz, akkor ajánlom Önnek is az egyéni terápia elkezdését, illetve bennem a párterápia lehetősége is felmerült, ahol együtt tudnának dolgozni a fennálló helyzeten.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Üdvözlöm.
Tanácsát szeretném kérni.Kamasz gyermekem (15) már évek óta szeret olvasni, eleinte ennek örültünk is a mai világban nem az internet és közösségi oldalak foglalják le…Mára viszont nagyon magába forduló, zárkózott, nem beszélős, mint akit mindig bánt valami,amit nemis tud megfogalmazni…önbizalomhiánnyal küzd, pedig gyönyörű és okos….Lehetséges ,hogy a könyvek okozzak ezt? Vannak baratai, de kerüli a suli utani szórakozásokat…Kezdek aggódni érte!
Számtalanszor felajánlottuk, hogy mondja el mi a gond, mi az ami bántja és nem tudja megválaszolni csak könnyezik…egy alkalommal megkarcolta idegességében a karját is…én nagyon csalódtam magamban ,mint szülő pedig úgy érzem az édesapjával mindent megtettünk és kiegyensúlyozott családi életet élünk.Hogyan tudnék neki segiteni?A szép szónak már nincs hatása, most elvettem a könyveket és szeretném bizonyos időintervallum közé tenni az olvasási időt.
Köszönöm megtisztelő válaszát!
További erőt a munkájához!
G.
Kedves Kérdező!
Levelét olvasva érződik, mennyire aggódhat kamasz lányáért és féltheti őt a pszichés problémáktól. A serdülőkor normatív viselkedésformái közé tartozik, hogy a kamasz elvonul, szeparált egyedüllétre vágyik. A könyvek olvasása segíthet azonosulni a mű szereplőivel, fantáziatevékenység által a kamaszkori problémák elől sokan filmekben, könyvekben, számítógépes játékokban keresnek megnyugvást. Azonban az önsértő magatartás (amikor megkarcolta a kezét), valamint, hogy nem keresi aktívan barátai társaságát, és nehezére esik megosztania a vele történt eseményeket, indokolja, hogy pszichológiai ellátást keressenek számára. Személyes ellátást a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálatnál nevelési tanácsadás keretében tudnak igényelni. Amennyiben az önsértő magatartás mögött öngyilkossági szándékot is feltételeznek a szakemberek, szoros kontrollra, rendszeres ellátásra lesz szükség. Javaslom, hogy mielőbb keressenek pszichológiai segítséget a fiatal számára.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
