Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Üdv!Nekünk egy olyan problémánk lenne, hogy a Párom (31) és Én (22) másfél éve vagyunk együtt. Mindekketen egészségügyi végzettséggel..ami számunka már megterhelő az utóbbi idöszakban. Én 7hónap covid osztályos munkavállalás..örökös osztályon való dobálás..mindkét részen. A párom édesanyjáéknal lakik egyéb régebbi okok miatt..jöttem én mint “változás” 8év egyedüllét után neki..maga a probléma az ő szüleivel való kommunikációm legfőképp az édesanyjával. Úgy érzem nem tud “minket” engem elfogadni. Én 3 éve élek külön a szüleimtől..párom pénzügyi dolgok miatt függ az otthoniaktól. Lakásfelújításba kezdtük mert mi távol lakunk egymástól. Ami azt jelenti hogy én töltöm javarészt a szabadidőmet náluk..engem megvisel hisz én már éltem egy külön életet. Sajnos nem bírom megemészetni a sokszoros érzelmi bántást az édesanyja részéről. De a párom sem szeretném megbántani. egyéb munkákat is vegez más állásban ezert jon keveset hozzam. A felujitando haz is ezen a településen van. Köszönöm.röviden
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy a leválás még nem teljesen történhetett meg a szülők és a párja között. Érdemes lenne minél több programot a házon kívül szervezni, hogy kevesebb konfliktusforrás alakulhasson ki Ön és az anyósa között. Az elköltözés hozhat nagyobb változást az Önök életében, hiszen akkor határokat lehet majd húzni, hogy mi megengedett és mi nem az új házban (az anyós részéről).
Javaslom, hogy olvassa el az alábbi blogbejegyzéseinket:
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Doktornő!
(Bár szexuális témájú a kérdésem, úgy érzem inkább az önismereti kategóriába sorolható, sem mint a szexuális zavarok közé.)
Miért van az hogy maszturbálás közben sokkal jobban felizgat, ha idősebb nőkre gondok, miközben a való életben nem tudnám idősebb nővel elképzelni magam párkapcsolatban? Alkalmi viszonyban viszont annál inkább : ) De érdekes kérdés ez, mert én férfi létemre úgy működök, hogy nekem meg kell szeretnem a nőt ahhoz hogy menjen vele a szex (én őszinte szeretkezésre vágyom), ha pedig már megszerettem akkor párkapcsolatot is akarok vele, szóval elég bonyolult fazon vagyok : ) Nem az alkalmi kapcsolatok vagy egyéjszakás kalandok embere vagyok az biztos.
Tehát lényegében azt nem értem miért fantáziálok olyan dolgokról -sőt pont ezek indítanak be leginkább-, amiket a valóságban nem tennék?
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Sajnos ennyi információ alapján nem lehet az okot megmondani, hogy mi is állhat a fantáziavilág mögött. Amennyiben érdekli ez, érdemes lenne pszichológus szakembert felkeresnie, akivel irányított kérdések alapján eljuthatna a megoldásig.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdv. 22 éves vagyok. Röviden: kiközösítéssel indultak a problémák már kiskoromban. Ez okán is szorongás gyanus tüneteket vettem észre és menekülési kényszert. Öngyilkos hajlamot. Szeretnék szakemberhez fordulni. Szeretnék valami kézzelfogható információt (szakjelentést) arról, ha esetleg van mentális betegségem. Természetes konzultációk után. A kérdésem az lenne, hogy kitőlkaphatnék segítséget? A szüleim elintélnek és kinevet a környezetem, hogy semmi baj nincs velem. Szeretném magam érdekében és hogy ők is lássák baj van a szakjelentést. De nem tudom hol induljak el és kihez forduljak.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban kellene elmondania a panaszait, ott szükség esetén tesztekkel is megvizsgálnák, diagnosztizálnák (amennyiben mentális betegség gyanúja beigazolódik) s ambuláns lapot is kapna róla. Tb alapon a szakrendelésen való megjelenés pénzbe sem kerülne.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Pszichológusok! Fiammal (51 éves,az alsó szinten lakik) van problémám, szeretnék segíteni neki. Ezt a levelet kaptam tőle:
“Betelt a pohár. Vége. Az az ördög aki rokkantan neveli a gyerekeit és mindent megtesz értük. (Ahelyett , hogy sajnáltatná magát)
Halvány lila gőzöd nincs neked arról min megyek keresztül nap mint nap. Gondolom nem is érdekel.
Na de ennek most vége lesz. Elég volt.
Most gondolkodj el te egy kicsit a leírtakon.
Lehet háború majd megnézzük mit hoz.
Kertész? Fa télre.?
Te akarsz szünetet tartani ellenünk a héten!!!
Röhej!!!!
Hát hülye vagyok én???…
És hidd el engem már semmi nem érdekel csak a két gyerekem és a Zsuzsi.
Ők az én felelőségem.
Úgyhogy egy lehetőséget látok a részedről és az egy a belátó bocsánat kérés!
Minden jót ,a “szemét, semmirekellő, pszihopata, skizofrén” Fiad. ”
Mindig is kezelhetetlen volt,sosem érdekelte a cselekményei következménye.
Szerintem nárcisztikus (mindent elolvastam a témában),de javítható? Üdv.K
Kedves Kérdező!
Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával.A levelében megfogalmazott probléma kapcsán javaslom, hogy keressék fel a helyileg illetékes pszichiátriai gondozót, sajnos e rovat keretén belül nem tudok Önnek segíteni.
Üdv,
Az igazság az hogy nem tudom mi van velem, hogy ez most figyelemzavar esetleg depreszió vagy csak kamaszkori problémák. A szüleim nem igazán figyelnek rám és nem vették észre hogy valami nincs rendben, én viszont nem tudom mit tehetnék, szeretném valakivel megbeszélni, esetleg egy szakemberrel viszont ezt nem tudom elmondani a szüleimnek hogy miért azt nem tudom, félek hogy esetleg nem vesznek komolyan. Akinek elmondtam a problémáimat azt mondta csak túlreagálom, ami lehetséges is. Mostanában minden egyre rosszabb érzelmi hullámok, elégé drámai hatással, alvás és étkezési problémák( néha túl sokat alszok, van hogy nagyon keveset, pont ugyan így az evéssel is), kényszeres mozgások, koncentrálási problémák. És hát igazából nem tudom mihez kezdjek
Kedves Bianka!
Remélem, nem bánod, ha válaszomban tegezlek. Biztosan nagy bátorság kellett ahhoz, hogy megírd ezt a levelet és segítséget kérj. Nagyon jól tetted. Nyilván személyes találkozás nélkül nem lehet arra választ adni, hogy van-e Veled valami probléma, vagy “csak” túlreagálod a dolgokat, ahogy a jörnyezeted fogalmaz. Nem is ez a legfontosabb kérdés! Ha Téged valami aggaszt, és azt érzed, hogy valami nincs rendben – akár az érzelmeiddel, akár az alvásoddal, étkezéseddel – mindenképp érdemes szakember segítségét kérni. Még akkor is, ha az derül ki, hogy mindaz, amit megélsz, belefér a “kamaszkori furcsaságokba”, hullámzásokba! Fontos, hogy azt érezd, hogy ha valami nehézséged van, nem érzed jól magad a bőrében, akkor van aki meghallgat, van, aki javasol, vagy tesz valamit.
Mivel gyermekkorú vagy, legkönnyebben a szüleiden keresztül tudsz segítséget kérni. Fontos lenne, hogy beszélj nekik a Benned zajló dolgokról, és kérd a segítségüket. Ők fordulhatnak pedagógiai szakszolgálathoz (régebbi nevén nevelési tanácsadó), ahol pszichológustól szakszerű segítséget kaphatsz ingyen. Ez a lassabb út. Ha a szüleid meg tudják tenni, kereshettek magánúton egy pszichológust, aki segít a Benned kavargó gondolatok, érzések, aggodalmak letisztázásában.
Üdvözlettel;
Tisztelt doktornő/ doktor úr!
Tanácsot szeretnék kérni, hogy a érdemes-e ezzel komolyabban foglalkozni vagy sem, hogy forduljanak-e a szülők szakemberhez. A párom 10,5 éves kislányát fél éve műtötték vakbéllel, azóta a gyermekre időközönként rájön egy félelemérzet, ha valmi furcsát tapasztal magán, ami nem megszokott. A kapcsolata mind otthon az édesannyával mind nálunk stabil, minden szeretet és odafigyelést megkap. Amikor eluralkodik rajta ez a félelem vagy pánik nagyon nehezen tudja abbahagyni a sírást és nagyon nehéz megvigasztalni. Számunkra is ijesztő, mert valamikor csak úgy a semmiből jön és főleg a párom nehezen tudja kezelni és nem tudja mitévő legyen. Az édesanyja szokta neki mondani, hogy nem kell mindentől így megijednie, de ez ahogy látjuk nem használ, én viszont nem akarom, hogy a gyermek azt higyje nem érdekel minket a baja.
Segítségüket előre is köszönöm!
Üdv., Krisztina
Kedves Krisztina!
Nagyon szerencsés gyermek a párja kislánya, hogy mindkét családból szeretetet, odafigyelést kap. Egy olyan helyzet, mint egy műtét, a gyermek számára szorongáskeltő lehet – hiszen előre nem teljesen látható, veszélyeket hordoz magában, és akár lehet egy olyan üzenete is, hogy az életben vannak nem annyira kontrollálható helyzetek. Ha a gyermek egyébként is érzékeny, újszerű, ismeretlen helyzetekben aggodalmaskodó, akkor egy ilyen helyzet felerősítheti a szorongásait. Ez állhat a pánikreakciók hátterében. Mindenképp érdemes ilyen helyzetben szakemberhez vinni a gyermeket. A levelében leírtak alapján a gyermek odafigyelést, szeretetet kap a családtól, és igyekeznek a maguk módján és eszköztárával lereagálni a helyzetet és megnyugtatni a gyermeket. Ám ez nagy valószínűséggel nem elég.
Üdvözlettel;
Üdvözlöm!
Hogy lehet valakit kezeltetni, ha nincs betegség tudata?
Az anyámrol van szó, 20 éve legalább hogy mentális betegséggel küzd.
Nincs diagnózisa, csak annyi hogy depressziós.
Hangokat hall, kényszer kepzetei vannak.
Mániája hogy egy bizonyos jelzővel illetik őt és minket. De ez nem igaz!
Zaklatja a szomszédokat, fenyegetőzik. Lelkileg terroizal minket.
Ha azt mondjuk neki, hogy nem mond senki ránk semmit, agresszív lesz.
Azon kívül hogy a mentőt kihívóm rá, azon kívül van valamilyen más megoldás. Vele élek, így félek tőle ha kihívóm a mentőt 1 nap és kiengedik, engem meg el küld. Tett már ilyet. Sajnos egyelőre nem tudok elkoltozni, nincs senki aki segítene!
Köszönöm válaszát!
Kedves Kérdező,
Köszönjük a levelét!
A levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne az édesanyja háziorvosával felvennie a kapcsolatot, s elmondania a tapasztaltakat. Ő tudná tájékoztatná Önt, hogy jelenleg milyen lehetőségek lennének az édesanyja betegségének a felderítésére, s kezelésére.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm!
Én egy olyan kérdéssel fordulok önhöz amit nem tudok feldolgozni és nem is lehet. Én 29 éves vagyok nem volt még soha barátnőm, de sokan kihasználtak mert jóindulatú vagyok. És ezért inkább már félek ismerkedni. Sosem volt igaz barátom se barátnőm. Most nemrégen februárban megismerkedtem egy nálam 10 évvel idősebb nővel. És egyszerűen annyira jó volt egymás köztünk a szikra hogy megértettük egymást. Nagyon nehezen engedek közel magamhoz bárkit, vagy hogy megérintsen mert spektrum zavarom van. Neki megengedtem. Ígérte a közös nyaralást, miegymast, közös élmények. Én ennek nagyon örültem. Nagyon jó volt a vizszonyunk személyesen. Sosem veszekedtunk. Egyik napról a másikra május végén nem vette fel a telefont nem reagált az smsre sem és vissza sem hívott. Aggódtam érte kerestem éjjel nappal de mindenféle ok nélkül előzmény nélkül azóta nincs kommunikáció köztünk. És nem tudom az okát sem és depressziós lettem ettől mivel szerelmes vagyok belé. Mit tehetnék ez ügyben?
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Mivel mélyen érintette a hölgy eltűnése úgy gondolom, hogy érdemes lenne szakemberrel feldolgoznia a történteket és elgyászolnia a kapcsolatot. A visszahúzódó viselkedésen is lehet javítana az, ha a szakembberhez járna.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdv. Néha arra leszek figyelmes hogy rázom a lábaim. Nem vagyok ideges meg semmi, de ha ideges vagyok akkor meg nem szoktam. Csak észre veszem hogy már megint elkezdtem rázni teljesen tudat alatt.
Mitől lehet ez?
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján érdemes lenne először neurológiai kivizsgálásra mennie, hogy van-e valamilyen idegi alapja a tünetnek. Negatív eredmény esetén lehetne az okokat felgöngyölíteni egy szakemberrel (pszichológussal).
Üdvözlettel:
Szabó LiliSzép napot
A problémám az lenne hogy nem tudom magamban hova tenni a párom viselkedését.Én egy teltebb hölgy vagyok (de nem abban a súlyosan elhizott kategoriaban] a páromnak az előzô kapcsolataiban levô hölgyek is ilyen testalkattal rendelkeztek sőt “erôsebbek” voltak mint én. Sőt mindig is azt mondta meg akkor is amikor nem voltuunk egy pár hogy nála egy nô a 70-80 kg kezdődik…De mégis azt látom hogy a párom a vékony testalkatú hölgyeket nézi csak meg ,csak azokat likeolja .Sőt régebben mikor hobbi szinten fotózott, mindig ilyen testalkatú hölgyeket voltak a “modellek”
Számomra érthetetlen hogy valakinek ugyanúgy tetszen 40kg -os és a 80-90 kg hölgyek is… ez a két véglet? Mert szerintem nem.Mindig azt hangoztatja hogy a természetes szépséget szereti engem lebeszél a sminkről hogy nincs rá szükségem, mégis az összes nô akit liekol ennek pont az ellenkezője.. Erôs smink ,mű cicik. Úgy érzem hazudik nekem, de hiába kérdezek rá hogy akkor ez és ez miért van azt mondja ô sem érti..
Kedves Kérdező,
Megértem frusztráltságát, hogy a párján nem tud igazán kiigazodni. Úgy gondolom, hogy a férfiakat nem lehet egy skatulyába tenni, hogy mindegyik férfinak csak egyféle nőtípus jönne be. Sok olyan férfi van, akinek többféle nő is megtetszik, ez vonatkozhat a testalkatra vagy akár a természetes vagy műszépségekre is. Érdemes lenne beszélnie vele arról, hogy Önt ez a viselkedés zavarja, hogy más nőket likeol miközben párkapcsolatban van Önnel, s neki miért van erre szüksége.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Lili!
A párom beszélget az exével facebookon, jóban vannak és folyamatosan rámtör a féltékenység, szerintem már már beteges módon.
Mondta hogy nincs okom féltékenynek lenni.
Hogyan tudom leküzdeni ezt az érzést mert sokszor úgy érzem belebolondulok?
Előre is köszönöm.
Kedves Kérdező,
Érdemes lenne a párjával beszélgetnie arról, hogy mi miatt tartják ők a kapcsolatot, azaz barátság van-e jelenleg köztük vagy más kapcsolat. Amennyiben szorosabb barátságot ápolnak ők érdemes lenne Önnek megfontolnia, hogy megismerje Ön is ezt a nőt, ezzel is csökkenhetne a féltékenység, mivel realizálódna, hogy milyen ez a nő, s mi köti össze őket jelenleg.
Üdvözlettel:
Szabó LiliNemsokára 1 éve hogy egy trauma során bepánikoltam és tévesen anafiaxiás reakcióval kezeltek. Ez ki billentett a lelki egyensúlyomból, de most már megértettem feldolgoztam. A bizonytalanság átcsapott pánik állapotba. Ennek hatására rendeztem konfliktusaimat. Mégis, csak a munkahelyemen de jelentkezik szomatikus tünet: torokszorítás, amit nehezen tudok kezelni félelem nélkül. A műszak végére el is múlik. Maradhatott valami rendezetlen a multamból hogy még nem kerültem vissza az egyensúlyomba?
Kedves Kérdező!
Leveléből látszik, hogy nagy utat járt be és sok energiát fektetett abba, hogy a traumát feldolgozza, konfliktusait rendezze. Elképzelhető, hogy a korábbi trauma maradvány tüneteként jelentkeznek a testi panaszok, azonban ennek megállapítására több infomrációra van szükség. Fizikai panaszok esetén midnenképpen érdemes fizikai kivizsgálással kezdeni és amennyiben orvosilag nincs a testi panaszokat magyarázó ok, akkor érdemes lelki irányba tovább vizsgálódni. Fontos körbejárni, hogy a truamatikus élmény összefügg-e valamilyen módona munkahelyével, munkavégzéssel, teljeseítményhelyzetekkel? Illetve azon is érdemes gondolkozni, hogy hogy érzi magát a munkahelyén, a feladatkörével kapcsolatban. Érdemes azt is megfigyelnie, hogy fizikai panaszai jelentkezésekor milyen gondolatok jutnak eszébe.
Amennyiben úgy érzi egyedül nem tud megbirkózni a helyzettel, javaslom keressen fel klinikai szakpszichológust egyéni konzultáció keretein belül.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Kedves segítő!
Mit tehetek akkor, ha úgy érzem, nem vagyok képes beilleszkedni a társadalomba?
Idegen, kívülálló vagyok mindenütt, legyen az munkahely, vagy baráti társaság, vagy csak ismerkedés.
Eddig mindent elhagytam, félbehagytam, csakmert nem találtam magamat, miközben megéltem a mindennapokat, amikbe az élet sodort, ahogy tudott.
A pszichológusommal is megszakadt a kapcsolatom egyik pillanatról a másikra.
Talán csak az elmém kreálja az akadályokat, és valójában semmi bajom?
Mitől lehet az, hogy sokszor kikapcsolok, nem emlékszem a közelmúltra, nem emlékszem a tegnapra, a párbeszédekre, a nevekre?
Mitől van az, hogy ha valaki beszél magáról, akkor úgy érzem, megismertem belőle egy kis részt, aztán mindent elfelejtek róla?
Vajon jól érzem, hogy nem működöm egészségesen? A környezetem visszajelzései alapján semmi bajom.
Köszönöm, hogy írhattam!
Kedves Levélíró!
Fájdalmas lehet kapcsolataiban kívülállóságot megélni. Keveset ír arról, hogy a beilleszkedés nehézségét mi okozza kapcsolataiban: konfliktusok, elkerülés, túlterhelődés? Illetve, hogy milyen az elválás. Látszik, hogy gazdag a belső világa, szeretne foglalkozni azzal, hogy mi zajlik Önben, hogyan tud a környezetéhez kapcsolódni.
Az emlékezettel kapcsolatos problémák sok forrásból eredhetnek, amelyhez mindenképpen kivizsgálásra van szükség. Úgy gondolom, hogy a leírt panaszok alapján több irányba is érdemes elindulni. Érdemes lenne a területileg illetékes neurológiai és pszichiátriai szakrendelést felkeresni, ahol képzett szakemberek (neurológus, pszichiáter, klinikai szakpszichológus) tud segítséget nyújtani. A leírtak sajnos nem elegendőek ahhoz, hogy megállapítsuk, hogy milyen probléma áll fenn, de úgy gondolom fontos lenne szaksegítséget kérnie. A pszichiátriai szakrendelés háziorvosi beutaló nélkül, míg a neurológiai szakrendelés háziorvosi beutalóval érhető el.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Tisztelt Pszihológus!
Olyan problémával küzdök ami már megkeseríti a mindennapjaim. Azt hiszem hipochander vagyok, folyamatosan olvasgatok a betegségekről hogy mi bajom lehet, bizonyos betegségek tüneteit keresem folyamatosan magamon és már az alvás is nehezen megy emiatt. Hiába próbálom elterelni a figyelmem, sehogyan nem jön össze. Volt pár napja egy olyan eset, hogy olvastam a szájrákról melynek tünetei közt volt hogy feldagad a nyak/torok. Sorozat nézés közben is erre figyeltem folyamatosan és egyszer csak kirohantam a tükörhöz mert úgy éreztem fel van dagadva ( persze nem volt) és borzasztóan remegtem, dobogott a szívem és halálfélelmem volt. Nemtudom mit tudnék evvel csinálni hogy egy hétköznapi fejfájásnál ne gondoljak mindjárt a legrosszabbra illetve hogy ne keressen magamban állandóan a betegség jeleit. Egésznap stresszes vagyok, egyáltalán nem nyugtat meg ha valaki azt mondja hogy makkegészséges vagyok, ugyanúgy aggódok és már elviselhetetlen.. Előre is köszönöm válaszát!
Kedves Kérdező!
Leveléből úgy tűnik nagyon erős szorongást él át, a legrosszabb szcenariokat vázolja fel magában, amikor betegségről, egészségről, testi érzetekről van szó. Javaslom, hogy mindenképpen kérjen segítséget szüleitől, olyan felnőttől akiben megbízik! Minden iskolában dolgozik iskolapszichológus, akinek a segítségét térítésmentes igénybe lehet venni. Emellett, amikor észrevesz egy testi érzetet pl.: fejfájás, jegyezze fel, hogy milyen gondolatok jutnak eszébe. Ezt követően, próbálja meg végiggondolni, hogy vajon mi támasztja alá és mi szól az adott gondolat ellen, így nem csak a legrosszabb eshetőség fog eszébe jutni. Ebben akár családtagjai, barátai is segíthetnek. Ezenkívül érdemes lehet megpróbálni időkorlátot megszabni a testi érzetekkel való foglalkozásra pl.: Amikor elkezdődik a fejfájása, elhatározza, hogy a következő 5 percben végiggondolja mitől lehet, de utána valamilyen tevékenységgel eltereli a figyelmét.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Jó napot kívánok!Tanácsot szeretnék kérni önöktől hogy mi lenne a helyes döntés ebben a helyzetben amiben én vagyok.Az elmúlt időben sok családi konfliktusom volt otthon és úgy döntöttem hogy elkoltozom a barátommal. Nagyon vártam már a költözést és ahogy eljott az idő hogy be is költöztünk azóta nagyon rosszul érzem magam. Csaladi házban nőttem fel és most bérházba költöztem. Azóta mióta beköltöztünk mindig síró görcsöm van,nem eszek szinte semmit,hányingerem és gyomorgörcsöm van. Néha alig kapok levegőt is. Ezek a tünetek csak akkor jelentkeznek amikor belépek a házba. Ha elmegyek itthonról semmi bajom sincs. És ha tehetem nem is vagyok itthon. Reggel már mindig a szüleimékhez megyek még a barátom dolgozik és csak akkor jövök haza ha végzett a munkába.
Mindenki azt mondja hogy adjak magamnak időt de napról napra rosszabban érzem magam.Nagyon csendes is a ház mert csak idősek laknak benne és nem tudok senkivel sem beszélgetni.nem tudom mit tegyek. Előre is köszönöm a segítséget.
Kedves Kérdező!
Nagyon feszültségkeltő lehet, hogy az otthonról való elkötözését a családjával való erős konflitkusok okozták. Úgy gondolom, önmagában a felnőtté válás útján a családról való leválás, az önállósodás önamgában is egy nehéz életfeladat és gyakran jár nehéz érzésekkel, belső feszültséggel, de ebben az esetben ehhez még a konfliktus is hozzáadódik. Keveset ír a konfliktusok természetéről, illetve arról, hogy a költözése milyen hatással volt családi kapcsolataira, de úgy tánik mivel reggelente szüleihez megy, valahogy a biztonságot ott tudja megtalálni. Érdemes lehet azon gondolkozni, hogy mit jelent az Ön számára az hogy elköltözött, akár a saját magára vonatkozóan, akár családjával kapcsolatban, akár párkapcsolatában. Mit gondol az önállóságról, a felnőtté válásról, a felelősségvállalásról? Emellett érdemes lehet odafigyelnie arra, hogy a fizikai tünetek mellett, milyen gondolatok jelentkeznek. Ez segíthet abban, hogy megértse valójában mi zajlik Önben a változások kapcsán. Ha pedig elkezdte megérteni magát, el tud/tudnak kezdeni valamilyen megoldást keresni a helyzetre!
Amennyiben úgy érzi egyedül nem tud megbirkózni a kialakult helyzettel, javaslom keressen fel pszichológust egyéni konzultáció keretein belül!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
