Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
A párommal 4 éve vagyunk együtt. Sajnos tavaly hirtelen felmondott a munkahelyén, de nem igazán keresett újat, segitettük neki, így talált másikat, de volt nagyjából 2 hónap amikor minden anyagi probléma rám maradt, illetve kölcsön kellett kérni rokonoktól.
Majd, nem olyan rég amikor végre egyenesbe johettünk volna annyira, hogy ha még egy kis pénzt összegyűjtunk, akkor újra felmondott ezen a helyen is. De másik munkahelyet nem talált, sőt nem is igazán keres. Minden nap csak igérget, hogy holnap felhívom azt a munkahelyet is stb. Aztán egyik nap sem történik semmi. Én pedig minden nap elmondom hogy szedje össze magát, mert ez így nem mehet tovább. Úgy érzem kezd nálam betelni a pohár. Sokszor felmerül bennem, hogy talán jobb lenne szakítani.Kezdek kikészülni emiatt. Lassan megint 2 hónap telik el úgy hogy munkanélküli. Egyébként mindenkkét munkahelyen az volt a gondja, hogy a kollégakkal nem jött ki jól. Ez szerintem nem indok arra, hogy masik munkahely nélkül mondjon fel.
Kedves Kérdező!
Nincs könnyű helyzetben, érzelmileg, anyagilag, egzisztenciálisan nehéz lehet ez a helyzet. Abból amit ír, úgy tűnik valami történhetett tavaly, amikor párja felmondott a munkahelyén. Amennyiben párja nyitott rá érdemes lehet segítséget kérnie, sok féle probléma állhat annak hátterében, hogy nem vállal munkát, akár pl.: depresszió, feldolgozatlan munkahelyi trauma, személyiségzavar stb. Pszichológus segítségét kérve, kideríthető a probléma eredete, így a megoldás irányába lehet indulni. Sokszor sajnos nem elég a család támogatása és hiába szeretné az ember összeszedni magát nem tudja.
Mindezek mellett, természetes érthető hogy Ön egyre feszültebb, egyre nehezebb tolerálnia a helyzetet. Javaslom, hogy feszültségét valamilyen módon szelepelje – akár sporttal, barátokkal, családdal való beszélgetés során, relaxációval vagy akár naplóírással. Utóbbi gondolatai rendezésében is segíthet. Érdemes végiggondolnia, hogy:
- Objektíven megfogalmazva mi a probléma.
- Milyen megoldási alternatívák jutnak eszébe (legalább 5-6).
- Milyen előnyei és milyen hátrányai vannak az egyes megoldási lehetőségeknek.
- Az előnyök és hátrányok alapján a legszimpatikusabb kiválasztása.
- A megoldási lehetőség lépéseinek megtervezése és megvalósítása.
- Szükség esetén nyugodtan újratervezhet.
Amennyiben úgy érzi egyeüdl nem tud megbirkózni a kialakult helyzettel javaslom, hogy vagy keressenek fel közösen család- és párterapeutát, vagy pszichológust egyéni konzultáció keretein belül.
Üdvözlettel,
Maróti Etszer
Maróti EszterÜdvözlöm! Féltékenységből eredően előfordulhat hogy tévképzetek alakulnak ki bennem és beleképzelek olyan dolgokat ami valójában nem is létezik? A mindennapjaimat is befolyásolja ezek a gondolatok ezért lenne fontos tudnom hogy igényel e kezelést.
Köszönöm szépen szíves válaszát!
Kedves Levélíró!
Kevés információt ír arról, hogy pontosan milyen helyzetekben “képzel be” olyan dolgokat amelyek valójában nem is léteznek. Nagyon fontos alaposan áttekinteni az ilyen helyzeteket, hogy megállapítható legyen, hogy valóban realitás vesztés történik-e. A kezelés szükségessége egy diagnosztikus kivizsgálással dönthető el. Ennek során a klinikai szakpszichológus beszélget Önnel a panaszairól, az élettörténetéről illetve különböző teszteket is felvesz, hogy megállapítsa milyen jellegű problémáról van szó. Ennek fényében határozható meg, hogy szükség van-e kezelésre, és ha szükség van akkor milyenre (gyógyszeres, pszichoterápiás, vagy a kettő kombinációja). Diagnosztikus folyamatban való részvételre, a területileg illetékes pszichiátriai szakrendelésen van lehetőség, illetve egyéni konzultáció keretein belül magánellátásban, klinikai szakpszichológusnál.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Tiszteletem!
Valószínűsíthetően hipochondriával küzdöm, ami miatt kb 2 havonta szorongok 1 hónapig és stresszelek. Nehezen leküzdöm, lesz két jó hónapom. Megfogadom magamnak hogy sosem fogok többé a testi tüneteimnek hinni és felnagyítani azokat. De mindig elbukok. Túl sokat költöttem már vizsgálatokra és 2 éve eléggé megkeseríti az életem. Talan mintha kicsit depressziós is lennék. Nem tudok olyan lenni mint régen. Kivétel ha megiszom 1-2 sört társaságban. Mintha kicseréltek volna. Ez is rendkívül megilyeszt. Édesapám alkoholista volt, és utáltam érte. Sosem válnék olyanná. De értem azokat akik azzá válnak. Elképzelhető hogy az alkohol miatt szorongok, illetve mikor nem iszom azért vagyok depressziós? Vagy ezt is csak felnagyítom és beképzelem mint az utóbbi 2 évben a tüdőrákot, vastagbélrákot, szívbetegséget, agydaganatot, hasnyálmirigyrákot, gégerákot?
Jártam 1 évig pszichologushoz. Segített sokst, de egy ideje már nem voltam. Ön mit tanácsolna?
Válszát köszönöm!
Kedves Zsolt!
Én mindenképpen a terápiás munka folytatását javasolnám. Ha korábbi pszichológussal való munkát hasznosnak érezte, akkor akár annak a folytatását, vagy egy másik szakemberrel teljesen elölről kezdeni a folyamatot. Érdemes a terápiás munkát ilyen helyzetben akkor is folytatni, amikor a tünetei/panaszai nem annyira nyomasztóak, hogy a stabilizálást is elősegítse.
Üdvözlettel,
Ugy erzem rogeszmes vagyok, minden nagyon kusza a fejemben, szinte evek ota tart, pedig csak 15 eves vagyok. A szuleim elvaltak mikor 13 eves voltam es azota romlott szinte minden teren az allapotom, de van egy dolog, ami szeretintem ettol fuggetlen. Van egy parom es megszallottan figyelem az exet es hasonlitani akarok ra, ez eltart mar egy eve. Nagyon magasan vannak a hataraim, valamikor szinte nincs is, olyan messzire megyek amennyire csaj tudok, de ez meg nekem is sok. A nap 24 orajabol 10-et vele foglalkozok, minden elsotetul es csak a parom exe jut eszembe. Van nehany tippem, hogy miert hagyott bennem ennyire mely nyomot az exe, de valakivel beszelni szeretnek errol mert mar ra megy az egeszsegemre.. van hogy olyan ideges vagyok miatta h jobb volt nalam stb (pedig a parom nem igazan ereztette ezt velem) hogy hanyok, megfelelesi kenyszerem van, mindent tudni akarok rola, nezem a regebbi/(ha van ujabb) beszelgeteseiket, a lany kozossegi oldalait
Kedves Orsolya!
Fontos lenne minél hamarabb szakember segítségét kérni és a szüleivel megosztani ezt a problémát. Mivel kiskorú, így a kezeléshez mindenképpen szükséges a szülők együttműködése is.
Minél hamarabb fel kellene keresni a területileg illetékes gyermekpszichiátriai gondozót és segítséget kérni a tünetek enyhítése céljából.
Addig is ha nagyon erősnek érzi ezeket a panaszokat hívni tudja a 0-24 órában hívható lelki segély szolgálatot.
https://kek-vonal.hu/
Üdvözlettel,
Kedves Eszter!A problémám az,hogy rajta kaptam a páromat,amint egy másik nőnek írta azt, hogy meg***** a hajánál fogva… Azt mondta, hogy ez csak játék volt a számára, nem gondolta komolyan. Ezután lebukott olyan dolgokkal, hogy idegen nőkre reagált “imádlak” reakcióval,a FB.-ján.Majd rajta kaptam,hogy a volt szexpartnerének írt,amit láttam az semleges volt,de a többit kitörölte gyorsan.Utána Rengeteg tiktok videót nézett nagy fenekű nőkről, akik rázzák magukat, és nagy fenekű nőkről pornó videót. Én nem ilyen kaliberű nő vagyok. Úgy gondolom,hogy neki ez egy rejtett vágya,vagy “fétis”de én ezt nem tudom neki megadni és ezért nézi a nagy fenekű nőket.Mit gondol erről? Valamint rengetegszer alázott meg azzal, hogy az utcán szinte leszedte a bugyit a nőkről.Szamomra ez tiszteletlenség. Majd olyan kijelentést is tett egyszer, hogy “nem lehet minden nap ugyan azt enni” Hiába nagyon jó a szex,úgy érzem kevés vagyok neki,és jönnek a negatív gondolatok,hogy épp rosszat tesz megint.
Kedves Levélíró!
Nehéz lehet megélni, hogy párja más nőkhöz is vonzódik. Úgy gondolom a történtek kapcsán megjelenő reakcióit két részre érdemes bontanunk.
Egyrészt fontos szót ejtenünk a párkapcsolaton belüli határokról, igényekről és szükségletekről, másrészt az énképéről, a saját magára irányuló leértékelő gondolatokról, illetve azok spirál szerű továbbgyűrűzéséről.
Az első témával kapcsolatban, fontos annak felismerése, hogy Önnek mi fér bele egy párkapcsolatba, mi az amit vár párjától, milyen szükségletei (akár érzelmi, akár fizikai) vannak, amelyeket a kapcsolatban midnenkképpen figyelembe kell, vagy kellene venni. Amennyiben ezt le tudja tisztázni magában, a következő lépés az erről való kommunikáció lehet, illetve annak vizsgálata, hogy párjával milyen módon tudják a határokat megfelelő módon felállítani. Természetes módon nincs két egyforma ember, így teljesen egyforma igényekkel, szükségletekkel, határokkal egy páros sem rendelkezik. Ezért van szükség a kommunikációra, hogy közeledni tudjanak egymáshoz. Amennyiben úgy érzi nem jutnak dűlőre, pedig mindketten motiváltak, érdemes lehet család- és párterapeutát felkeresni.
Énképével kapcsolatban: Levelében látom, hogy megfogalmazza “Kevés vagyok a páromnak.” “Biztosan megint rosszat tesz.” Úgy tűnik, hogy párja viselkedését Ön úgy értelmezi, hogy valamit nem tud megadni neki, Önből hiányzik valami. Ez a gondolat egyenes úton vezet odáig, hogy a hiány miatt, minden bizonnyal másnál keresi ennek pótlását. Természetes módon ezt a gondolatmentet végigfuttatva, rosszul és értéktelennek érzi magát. Azonban fontos megvizsgálnunk ezt az elszomorító gondolatsor, vajon mennyire reálisak, mennyire igazak. Gyakran előfordul, hogy korábbi tapasztalataink, hangulatunk miatt “torzítottan” látjuk a valóságot. Javaslom, ilyenkor írja le a gondolatot, mint pl.:” Kevés vagyok a páromnak.” és vizsgálja meg. Próbáljon keresni olyan OBJEKTÍV érveket, melyek alátámasztják a gondolatot, majd olyan érveket amelyek ellene szólnak! Ez lehetővé teszi, hogy egy szélsőséges negatív gondolat árnyaltabbá váljon, és jobban érezze magát.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Tisztelt Doktornő!
Lassan 30 éve halt meg az édesanyám, az ő halála után ismertem meg az ex feleségemet aki tőled két gyermekem de 10 év után elváltunk megcsalt, tönkretette az életemet ellenem nevelte a gyerekeimet. És azóta szinte csak rossz történik velem sok féle betegséggel küzdők ezáltal a jelenlegi párkapcsolat is megromlott. szinte minden éjjel álmodok az édesanyámmal, sokszor nem emlékszem rá hogy mit álmodok vele, mi az amit mond nekem vagy hogy hol vagyunk de minden alkalommal megijedek, felriadok és nagyon sok időbe telik újra vissza aludnom, és van hogy a vissza alvás után is álmodok vele.Olyan érzésem van mint hogyha mondani és segíteni szeretne valamiért de nem tudok rájönni hogy mi az.Tudna nekem segíteni, hogy hogy dolgozzam fel ennyi idő után a halálát? Vagy hogy mit tehetek azért hogy nyugodtan végig tudja aludni az éjszakákat?A ha esetleg veszel még új betegeket, és tart online terápiát, szeretnék Önnel beszélni.
Tisztelettel,
András
Kedves András!
Köszönöm, hogy megtisztelt a bizalmával!
A probléma, amit leírt elég komplex és mindenképpen érdemes lenne erről hosszabban és részéletesebben konzultálni, hogy a probléma megoldást lehessen találni, hiszen egy 10 éves gyászfolyamat nagyon hosszú. Valahol a feldolgozás elakadhatott, és érdemes lenne megtalálni azt, hogy hol.
Pszichológus mellett akár szóba jöhet az is az alvási problémák miatt, hogy pszichiáter szakembert is felkeressen.
Amennyiben velem szeretné a terápiás munkát elkezdeni, kérem írjon e-mailt az info@onlinepszichologus.net címre a további lehetőségekkel kapcsolatban.
Üdvözlettel,
2 éve élek a párommal. Eddig minden rendben volt, de most felfedeztem, hogy csetelget nőkkel, és a közös albérletünkbe hívja őket, egy kis szexre. Az egyik hölgyemény még pénzt is követel tőle minden együttlét után.
Mit lehet ezzel tenni, kérem a tanácsát.
Kedves Kérdező!
Nem lehetett könnyű szembesülni azzal, hogy párja másokkal is intim viszonyban áll. Keveset ír arról, hogy Önben milyen érzéseket, gondolatokat indított el a felfedezése. Javaslom, hogy vizsgálja meg érzéseit, próbálja megfogalmazni, hogy mit jelent ez az Ön számára. Érdemes lehet a következő kérdéseket véggiondolnia:
- Ön szerint miért alakult ki ez a helyzet?
- Hogy érinti Önt ez a helyzet?
- Miként látja kapcsolatukat és kapcsolatuk jövőjét a történtek tükrében?
- Milyen elvárásai és szükségletei vannak a kapcsolatában?
- Párjának milyen elvárásai és szükségletei vannak a kapcsolatukban?
A kérdések segítségével tisztulhat a kép. Emellett javaslom, hogy párjával beszéljenek a kialakult helyzetről, hiszen megoldást csak ily módon tudnak keresni.
Érdemes elolvasni korábbi cikkünket is a témában:
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Tegnap szakítottam a párommal, akivel 3 és fél évet voltunk együtt. Nem tudom, hogy ez volt-e a helyes döntés, de sz utóbbi időben (1 éve) legalább) csak összeütköztek a nézeteink, sokat veszekedtünl, de ezek melett persze jó élmények is voltak. Ő nem akarja ezt, hogy szakítsunk, még mindig szeret. Nyilván még én is, mert ez egy nagyon friss dolog és nem tudom perpillanat, hogy helyesen döntöttem-e. Egyik felem örül, hogy végre megléptem ezt, a másik viszont nem elég erős, hogy ezen túllépjen. Annyiszor próbáltuk javítani ezt, de semmi.nem történt, éppen ezért nem tudom, hogy miért van bennem még mindig remény. Őszintén tudom, hogy jobb lenne ez így, de most nagyon nehéz… És idővel persze jobb lesz, de félek, hogy mi van ha rossz döntést hoztam. Tudom, hogy ránk nem várt volna nagy jövő, marcsak azért sem mert a párom nem szeretett dolgozni és otthon lakott még 27 évesen (én 21 vagyok), de akkor is fáj. Nem tudom létezik valamilyen módszer, aki megkönnyíti ezt.
Kedves Levélíró!
Nehéz lehetett a döntését meghoznia! Teljesen természetes, hogy most kételyek vannak Önben, hiszen 3 év hosszú idő. Még ha számos oka is volt annak, hogy a szakítás mellett döntött, a változáshoz, mind érzelmileg, mind fizikailag, mind szokások szintjén hozzá kell szoknia, az új egyensúlyi állapot eléréséhez. Olyan mint amikor egy alagúton megy át az ember: át kell valahogy jutnunk az algúton, hogy kiérjünk a fényre. Ebben az átmeneti időszakban, javaslom, hogy hagyjon teret az érzéseinek, támaszkodjon szeretteire, családjára, barátaira. Sokat segít a feldolgozásban, ha nem fojtja el az érzéseit. A felmerülő kételyeket is nyugodtan rágja át újra és újra, hiszen azzal, hogy szavakbab önti, strukturálja és saját maga számára érthetővé teszi a helyzetet. A napló írás is kifejezetten hasznos lehet, naponta akár csak 10 perc is jó hatással lehet a lelkiállapotára. Írhat akár a félelmeiről, arról, hogy miért döntött a szakítás mellett, a hiány megélésőrl, a változássla kapcsolatos gondolatairól… Bármiről, ami foglalkoztatja!
Javaslom olvassa el alábbi cikkünket, ahol a szakítás utáni elngedésről, “gyászmunkáról” tájékozódhat:
Amennyiben úgy érzi egyedül nem tud megbirkózni a helyzettel, javaslom, hogy keressen fel pszichológust egyéni konzultáció keretein belül!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Üdvözlöm!
Igyekszem rövid és lényegretörő lenni. 29 éves vagyok, férjemmel 13 éve vagyunk együtt, fiatalon ismerkedtünk meg, 2 éve vagyunk házasok. Nagyon szeretem és vonzódom hozzá, hetente többször szexelünk, különböző pozíciókban is, szenvedélyesnek mondanám a kapcsolatunk annak ellenére, hogy régóta vagyunk együtt. Viszont valami oknál fogva – amire nem jöttem rá – gyakran más férfiak is igencsak megtetszenek, pl. kolléga, orvos, szerelő, vonzalmat érzek irántuk, és gyakran helyet kapnak a fantáziámban is. Néha úgy érzem, több is, mint vonzalom, és ez megijeszt, mert persze lehetne plátói, de van akivel napi szinten találkozom, így nehezen múlnak az érzelmek. Nem tudom miért van ez, mert abban biztos vagyok, hogy a férjemmel akarom leélni az életem, szeretek vele lenni, imádom tetőtől talpig. Viszont nagyon félek, hogy egyszer az aki “megtetszik” viszonozza valóban a fellángolásom, és félek megcsalnám a férjem. Mit tudna tanácsolni?
Kedves Ancsa!
Az, hogy vonzónak talál más férfiakat is, vagy esetleg ez a fantáziában is megjelenik ez alapvetően egy normális folyamat mindenki életében. Egy hosszú távú kapcsolatban is megjelennek ezek az érzések időről-időre, aminek a hátterében akár a mindennapok monotonitása és rutinszerűsége is szerepet játszhat. Ilyenkor érdemes lehet egy kicsit több figyelmet fordítani a kapcsolatra, egymásra. Az egymásnak való bókolásra, figyelmességekre. Ilyen esetekben megjelenhet valamilyen nehezen felismert hiányérzés, amit érdemes lehet az embernek magában megpróbálni azonosítani, hogy mi az, amivel a másik fél felkeltette az érdeklődésemet.
Üdvözlettel,
Üdvözlöm!
Abban szeretnék tanácsot kérni, hogy a 12,5 éves lányom egyszer véletlenül tanúja volt, amikor a párommal együtt voltunk. A párom nem az apja, de több éve együtt lakunk már. A gyerek fel van világosítva, kis kora óta tabuk nélkül beszélünk mindenről, mindig a korának megfelelően elmagyaráztunk neki mindent, amit kérdezett. Attól, hogy látott, hallott minket teljesen kiborult, és azóta is többször eszébe jut (2 hónapja) és olyankor egy fél napig befordul, sír, “depressziós”. Beszéltünk róla, de nem igazán tud semmit mondani, nem tudja megfogalmazni, hogy mit érez ezzel kapcsolatban és miért borul ki, amikor eszébe jut. Vagy nem akarja elmondani… Mit tudok tenni? Próbálgassam a beszélgetést, vagy hagyjam rá, hogy magában elrendezze? Vagy szakember kéne? köszönöm
Kedves Magdolna!
Ami történt, az már megtörtént, és ahogy írta is, véletlenül történt, tehát nem érdemes hibást keresni. A kislánya viszont valami olyat látott, amire nem volt felkészülve, talán egyfajta “sokként” élte át a látottakat, amit szavakban nem tud megfogalmazni, ezért ezt erőltetni sem érdemes.
Vegyes érzései lehetnek a látottakkal kapcsolatban, mint például a harag, agresszió, szomorúság, sírás, melyeket hagyni kell, hogy megéljen, akár magukkal szemben is, ez lehet számára a feldolgozás egyik útja. Egy másik lehetséges út, ha egy külső szakemberrel beszélgetne az érzéseiről. Ezért az egyik javaslatom az lenne, hogy ha a lányuk is beleegyezik, akkor keressenek meg egy pszichológus szakembert, aki pár alkalommal tudna segíteni a lányuknak. A másik javaslatom, hogy ne hozzák fel ezt a témát, és talán az idő segít elfeledtetni a látottakat.
Kívánok sok türelmet és elfogadást a javuláshoz!
Üdvözlettel: Kovács Gábor – tanácsadó szakpszichológus
Kedves Pszichológus! Egyre bonyolultabbá és nehezebbé, bizonytalanabbá kezd válni az életem a szorongásaim miatt. Mérnökként dolgozom, a munkámra preciz és pontos vagyok, de emellett azt érzem, hogy mindenkinek csak a terhére vagyok, fel vagyok készülve, hogy a férjem el fog hagyni, holott most házasodtunk össze, de úgy érzem, nem fog tudni engem elviselni. Ha stressz helyzetben vagyok, feszült vagyok, és általában a férjemmel ilyenkor sikerül is összeveszni, ezek tovább erősítik a félelmemet. Azért ez bonyolultabb ennél, de nagy vonalakban. Az utóbbi pár hétben ráadásul olyan érzésem van, hogy éjjelente valaki járkál a házban, és félek. Annyira próbálok normális lenni, úgy szeretném, de úgy érzem, hogy baj van velem, és úgy érzem, hogy beigazolódnak a félelmeim.
Nagyon nehéz lehet ennyiből barmi következtetést levonni, de esetleg tudnak adni tanácsot a problémámra? Nagyon köszönöm.
Kedves Liliána!
Úgy tűnik, hogy a szorongásai, a félelemei kezdenek generalizálódni, azaz az élete több területére is hatással lenni. Ezért fontos ezek megállítása, fontos hogy mindent megtegyen a szorongásai csökkentése érdekében.
Mindenki életében fontos a biztonság, és maga is a biztonság elvesztésétől fél – akár, amikor attól tart, hogy valaki járkál a házban, akár amikor arra gondol, hogy a párja elhagyja Önt.
Azt írja, friss házasok. Az a döntés, hogy összekötik az életüket, minden bizonnyal egy felelősségteljes döntés, egy döntési folyamat eredménye mindkettejük részéről. A házasságkötésüket minden bizonnyal megelőzte egy ismerkedés és mérlegelés, aminek eredményeképp a másik jó és rossz tulajdonságait egyaránt mérlegelve kölcsönösen úgy döntöttek, hogy egymást választják. Mindenkinek vannak hibái, kevésbé előnyös oldalai, ám ez nem jelenti azt, hogy ettől nem szerethető, nem méltó a másik szeretetére.
Talán ezzel lehet nehézsége; belátni azt és hinni abban, hogy Ön A hibáival is szerethető ember.
Érdemes lenne átgondolnia, esetleg szakemberrel átbeszélnie, hogyan viszonyul az elvárásokhoz, milyen az önbizalma, hogyan vélekedik saját magáról?
Ha megteheti, kérjen segítséget kétszemélyes konzultáció formájában. Ez segítség lehet annak megelőzésében, hogy a szorongásai elhatalmasodjanak Önön, vagy esetleg más módon törjenek felszínre.
A témába vágóan ajánlom:
Szorongásoldás – 5 hatékony tipp – Online pszichológus (onlinepszichologus.net)
A szorongásról röviden – Online pszichológus (onlinepszichologus.net)
Üdvözlettel;
Tisztelt pszihológusnő!
Munkahelyi szerelemben kérek tanácsot!
Van egy magasabb beosztású kolléga, akinek már régóta tetszem,ez a vonzódás úgyérzem kölcsönös!
Jelzésekkel ugyan kifejezi érdeklődését talán azt várja, majd én kezdeményezek de tovább nem jut el dolog!
Én pedig várom,hogy szóban kifejezi érzéseit!A háttérből támogat és megvéd ugyan, de nagyon hiányzik a szóbeli kommunikáció!Ez egy félreérthető helyzet is lehet!Másoknak is tetszik,
és tudom,hogy egy éjszakásba ís belement.Én nem ez a típus vagyok, ezért ő tisztel.Most legutóbb készült valamire velem kapcsolatban,de szóban
nem adta tudtomra, éreztette velem ez mekkora csalódás számára!Végül kivett szabadságot és elvitte a kolleganőjét valahová nyaralni.A felsőbb vezetés tud erről a vonzódásáról beszélhet is erről nekik.
Nekem is ez egy csalódás,lelki nyomás
alatt tart úgy érzem.
Nem tudom mit tegyek!?
Várom mielőbbi válaszát!
Köszönöm
Üdv.Barkaszi Mária
Kedves Mária!
Elsőként érdemes lenne azt átgondolnia, hogy Ön mit szeretne, mit vár a kollégától, mit várna ettől a kapcsolattól.
Több jel is arra utal, hogy a kolléga számára nem csak a hölgy személye a fontos. Tiszteli Önt, ennek jelét is adja, de mégis másik kolléganőt visz el nyaralni. Ha Ön nem csak kalandot, testi kapcsolatot keres, akkor érdemes óvatosnak lennie.
Úgy érzi, nem egyértelműek a jelzések, amiket Ön küld a kolléga felé? Attól tart, ő talán nincs tisztában az Ön vonzalmával? Önnek kell mérlegelnie, mennyi mozgásteret enged meg magának azzal kapcsdolatban, hogy kifejezze a vonzalmát, vagy akár flörtöljön.
Azonban az esetleges csalódások elkerülése miatt, mindenekelőtt érdemes mérlegelnie, hogy Ön mit vár, mik az igényei, Így aztán ezekkel összhangban tudja eldönteni, meddig megy el.
Úgy érzi, a kolléga nyomás alatt tartja Önt. Ez minden bizonnyal rossz érzés. Sokkal szerencsésebb lenne, ha maga döntené el, mit mutat, mit fejez ki a kollága irányába.
Emellett érdemes azt is átgondolnia, hogy ha esetleg valami kialakul Önök közt, az milyen hatással lehet az Ön munkájára és munkahelyi pozíciójára.
Üdvözlettel;
Üdvözlöm
22 éves lányom miatt vagyok tanácstalan.Borderlinenal diagnisztizalták kb.2éve.Fél eves kapcsolata volt egy narcisztikus beteg emberrel.Mégjobban tönkrement..”Sikerült”elhagynia 3hónapja,de nem lett jobban.Kertem,hogy menjünk pszihológushoz,de nem volt hajlandó.
Hangulatingadozás,szerhasznalat jellemezte a napjait.Ket nappal ezelőtt visszatert ehhez a férihoz.Megint nem kommunikál velem.Segítséget szeretnék kerni.Miel tudnám őt segíteni?Mit tehetnék erte,hogy jobban legyen a mindennapokban?Hogy tudom elviselni tétlenül,hogy mégjobban lerombolja ez az ember akivel újra együtt van?
Anyaként ez borzalmasan nehéz.Nagyon feltem.Elsősorban az öngxilkosságtól.
Köszönöm a választ!
Kornélia Nelli
Kedves Kornélia!
Anyaként rendkívül nehéz lehet látnia, ahogy a lánya nehéz helyzetekbe kerül, rossz döntéseket hoz, önmagának árt.
Mindenképp fontos lenne, hogy a lánya pszichiátriai ellátásba kerüljön. Gyógyszeres megsegítésre van szüksége.
A borderline-nal élő emberekkel nem könnyű kommunikálni, ezt Ön már tapasztalta. Fontos a higgadtság, az indulatoktól mentes kommunikáció. Mivel kedélyállapotuk egyik pillanatról a másikra változhat, gyakran teljesen bejósolhatatlan, hogy a feléjük irányuló kommunikációt hogyan reagálják le. Könnyen olaj lehet a tűzre egy indulatosabb mondat. Tehát, ha a párkapcsolatáról akar vele beszélni, azt inkább olyan módon tegye, hogy koncentráljon arra, hogy Önnek milyen fontos, hogy ő jól legyen, és hogy aggódik amiatt, hogy ebben a kapcsolatban jó-e. Mondja el, hogy mik azok a jelek, amik alapján azt gondolja, hogy a lánya nincs a helyén ebben a kapcsolatban.
Viszont a párkapcsolatról való kommunikáció helyett/mellett fontosabb lenne annak elérésében támogatnia őt, hogy pszichiátriai megsegítést keressen.
Üdvözlettel;
Jó napot!
Nehéz leszűkítenem egy témára, mert ahogy olvastam több is igaz rám, pl: céltalansag, önbizalomhiány, félelmek, párkapcsolati szakitás, kiégés.
De mégis a jatek szenvedélyt hoztam, mert úgy gondolom ez állhat a legtöbb hibám, mulasztásom mögött. Hagytam, hogy elvegye a figyelmem és nem tudtam kijönni belőle.
Most is csak azért tudtam, mert a baratnőm, miután egy hónapig nem is kerestem szakitott. Igy most már kb 2 hónapja nem jatszok a gépen, hála istennek és a tanulasnak a vizsgaim is sikerültek az egyetemen. A barátnő viszont nem enyhült, elmúlt az érzése és nemet kaptam.
Most próbálom meggyászolni, de közben az életem kb romokban, de inkább vekony labakon. Nem dolgozok nincs pénzem, otthon a család megtűr, de egy ideje nyomas van rajtam. Édesapám két éve meghalt és a korona alatt sem tudtam igazán fejlődni.
Az egyetem is húzódott, 28 éves vagyok és kb nem tudom mit akarok, miért élek.
A csaladom szerint depressziós vagyok, szerintem még kiégtem és félek, szorongok is.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
A levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne felkeresnie a területileg illetékes pszichiátriai gondozót, hogy megvizsgálhassák. A leírt tünetek mögött állhat egy hangulatzavar is, amit fontos lenne kezelni, hogy jobban érezhesse magát. Javaslom, hogy kérjen segítséget.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm!
Úgy érzem, hogy széthullik körülöttem minden.2 éve, a gyermekeim születése után szép sorban eltűntek a barátaim.A férjem otthonról dolgozik, de igazán hozzá sem tudok szólni napközben és munka után sem tudunk beszélgetni, mert valami mindig van a gyerekekkel. Sokszor nem is tudom miről tudnánk beszélni. Az egész napom gyereksírásból és “nemszabadokból” áll. Úgy érzem, hogy nem vagyok elég jó anya. Viszont magamra sincs igazán időm a 2 kicsi mellett, gyakran egy tusolás is kihívás.
Mindemellett elkezdtünk építkezni, de megakadt a dolog az engedélynél,lehet nem kapjuk meg. Már 2,5hónapja húzza a dolgot az ügyintéző, nem lépünk előre és a hitelkamatok is elszálltak közben.
Múlt héten elvesztettem a papámat és a férjem nagybátyja is elhunyt, de igazán gyászolni sincs időm.
Úgy érzem minden a nyakamba szakad és a párom hiába próbál segíteni, egyszerűen nem tudom összeszedni és kipihenni magam. Ha pihenhetnek is, akkor is ezerfelé kattog az agyam és inkább csak fáradtabb leszek
Kedves Levélíró,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy több kisgyereket nevelő anya problémáit fogalmazta meg, azaz a szülés után a szoros kapcsolatok megszakadása, a gyerekek miatti bekorlátozás, az én-idő elvesztése, és a fáradtság. Ezen felül több haláleset történt a családban, és az építkezés elindítása és megszervezése is sok időt és energiát igényel. Érdemes lenne perinatális szakpszichológussal beszélnie a problémáiról, hogy vajon miben lehetne könnyítené a helyzetén, hogyan lehetne kipihentebb, ami segítené, hogy jobban élvezze a mindennapokat.
Üdvözlettel:
Szabó Lili
