Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tisztelt Szakértő!
Az a kérdésem, hogy a menstruáció előtti agresszív dührohamokat mivel kezelhetném? Török zúzok a lakásban. Premens tablettát szedtem de nem használ. Fogamzásgátló segíthet? Bár arról évekkel ezelőtt eltiltottak súlyos migrén miatt. Alapvetően türelmes kedves vidám vagyok de ilyenkor mintha nem is én lennék. Ijesztő és nagyon zavaró és a helyzet egyre rosszabb. Nagyon szeretném ezt megszüntetni. Olyan dolgokat török szét aminek amúgy örülök hogy van.. És kiabálok a párommal aprosagokert. Lehet ez szülés utáni probléma? Bár már egy éves a lányom.. Azért gondoltam erre mert azóta vagyok ilyen mióta anya lettem.
Kedves Júlia!
Köszönjük a levelét!
A női ciklushoz kapcsolódó hangulatingadozások sok nő esetében megjelennek, s minden esetben érdemes a nőgyógyászával és endokrinológussal konzultálni. Ha ezek a vizsgálatok negatívak, akkor pedig érdemes pszichológus segítségét kérni az indulat kezelési problémák hátterének megismerésében és megoldásában.
Üdvözlettel:
GórDóra
Jó napot kívánok! 25 éves vagyok van egy férjem és 2lanyom. 9 és 6 éves. 3 babát várom 10eve élünk együtt abból az utóbbi 2 év erős alkoholizalasal tölti, szünetekkel. Rendőrség, bántalmazás is élő fordult. Súlyos testi sértés. Mindig igerget,hogy abba hagyja,de ez soha nem tartotta be csak kis ideig. A konyha pénzből is iszik. Nem bírom tovább mellett. Szeretem de ez nekünk a gyermekekel nem jó. Menni nem tudok sehová nincs hová esetleg anyaotthona a ház az övé ahol élünk. Szeretném kérdezni, hogy mit lehet már az ilyen emberel tenni,hogy be fejeze. Mert már teljesen tönkre menntem idegileg. Köszönöm előre is a válaszát!
Kedves Barbara!
Köszönjük a levelét!
Egy függő saját elhatározásából tudja csak letenni a szert, Ön nem tud helyette megváltozni, vagy nem inni. A párjának kell ezt az elhatározást meghozni és ezen a hosszú és munkával teli úton elindulni. Ebben a témában ajánlom Önnek alábbi blogcikkünket.
A válással és gyermekekkel való elköltözés ügyében mindenképp érdemes felkeresnie a helyi családsegítő szolgálatot, illetve a NANE Egyesületet, akik ebben tudnak Önnek/Önöknek segíteni. (https://nane.hu)
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt Dr. Úr/Nő!
A párommal 11 hónapja vagyunk együtt, de nem élünk együtt. Ő Nő és többnyire férfi barátai vannak. Többször előfordult, hogy bulizott és ott aludt, valamelyik férfi barátjánál. Most legutóbb egy olyannál, aki szerelmes is belé. Csak ha iszik akkor van ilyen, már régen megfogadta, hogy nem lesz ilyen, de most megint volt. A férfival beszéltem, aki arra a kérdésemre, hogy történt e köztük valami, annyit mondott, hogy nem nyilatkozik. Illetve annyit hozzátett, hogy megölelték egymást és elméletileg csók is volt. A barátnőm tagadja, hogy lett volna köztük valami. Viszont már többször hazudott nekem, ha nem volt otthon, hogy éppen otthon van. Mondtam neki, hogy én ezt nem csinálom tovább, ő elsírta magát, kérlelt, hogy ne szakítsunk. Illetve megesküdött, hpgy soha nem csalt meg. A kérdésem, hogy mit tegyek? Higgyek neki? Vessek véget a kapcsolatnak?
Előre is köszönöm a valaszt.
Kedves Géza!
Köszönjük a levelét!
Egy kapcsolatban nagyon fontos az, hogy ki tudjuk fejezni a szükségleteinket és határainkat, tehát hogy mit szeretnénk, és mi az, amivel nem értünk egyet, ami nekünk már nem fér bele. Ha Ön úgy érzi, hogy a párja viselkedése Önnek megterhelő, nem ért vele egyet és a párja annak ellenére sem változtat ezen, hogy ennek tudatában van, akkor érdemes képviselnie véleményét, határait, ha ez valami miatt nem sikerül, akkor pedig megvizsgálni azt, hogy mi miatt ütközik ez nehézségekbe.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Üdv:
Az a problémám férjem elhagyot egy 23éves lányért férjem 40 a lány 23 éves. Nekünk is van 3 lányunk. Több mint1 hónapja elköltözött. És mindenért de szó szerint mindenért engem hibásztat.pedig erre semmi oka nincs és ezt nem tudom megemészteni mért ! A lányok nem álnak vele szóba. Mert nekik is fáj hogy ezt tete az apjuk persz hogy fáj nekik mivel a nagyobik lányunk 22éves. Nem add pént a lányoknak nem áll velem szóba se ! 21 évet le éltem a férjemmel de úgy érzem nem ismerem idegen számomra.mindenki azt mondja ez kapuzárási pánik amit én alá is írok mert én is így látom.ő válni nem akar nem akkar semmit!én megyek be adom a papírokat hogy gyerektartásra kötelezzem és utána az elválás! Nagyon sokat gondolkodom elmúlt neki ez a kapuzárási pánikja vissza akar jönni én ezt a kapcsolatot lezártam nem akarom ött látni se! 3 hónapig hazudott hogy nincs jóba a lánnyal pedig igen!
KÉREM SEGICSEN HOGY LEGYEK EZEN TUL.
KÖSZÖNÖM
Bodó Gáborné Anita
Kedves Anita!
Köszönjük a levelét!
Egy kapcsolat lezárulásával beindul egy gyászfolyamat, melyre időt kell hagyni. Egy hónap alatt nem lehet elrendezni magában 21 év házasságot, ehhez sokkal több idő szükséges, ami azonban mindvégig fontos, hogy tudja képviselni, amit Ön szeretne, a kapcsolat terén például a válást. Ami a lányokat illeti, fontos az őszinte kommunikáció, azonban a kapcsolatuk részleteibe nem szabad túlságosan bevonni őket, hiszen ez a szülői szint problémája, nem pedig a gyerekeké.
Ha úgy érzi, hogy hosszú távon sem sikeres az elengedés, akkor mindenképp érdemes szakember segítségét kérnie! Az alábbi könyvet pedig ajánlom Önnek a témában: Almási Kitti: Lezárás, elengedés, újrakezdés.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Lehet kicsit furcsa, ami nyomaszt. Nagyon szégyenlem a házunkat. Fiatalként azért mert nagy volt a kosz és a rendetlenség a házban és a ház körül. A családom soha nem volt híres a tisztaságról. Pár éve pedig amiatt, mert egyáltalán nem modern és szép. Mindenkivel szemben zavar ez, de főleg akkor amikor tehetős emberek jönnek hozzánk. Évekig senkit nem engedtem be a házba. Anyagi lehetőségeinkhez mérten pár dolgot már kicseréltünk, de akkor is ódivatú. Kamaszként szóltak is meg a házunk miatt. Ha jön valaki mindig az jár az eszemben, hogy biztos azt nézik hol van kosz vagy milyen régi meg csúnya szinte minden.
Hogv tudnék ezektől a gondolatoktól megszabadulni?
Kedves Kérdező,
Köszönjük a levelét!
Levele alapján az a benyomásom támadt, hogy az a szégyenérzet ami a mai napig elkíséri, ami nemcsak a ház állapotából adódhat. Érdemes lenne néhány alkalommal szakemberrel beszélnie ezekről az érzésekről, hogy a probléma gyökerét fel lehessen kutatni. A területileg illetékes pszichiátriai gondozóban, illetve a családsegítő szolgálatnál tb alapon is kérhet segítséget ebben.
Üdvözlettel:
Szabó LiliA barátom nélkülem akar elmenni bulizni, amivel nincs semmi probléma örülök hogy jól érzi magát és hogy a barátaival van. Csak hogy én ettől nagyon kivagyok hogy nélkülem. Elmondta hogy ő azért nem akarja hogy ott legyek mert nem akar rám vigyázni és ő bulizni akar, amit én teljesen megértek. Bele gondolva az ő helyébe én se akarnék buli közben emberre vigyázni. De engem mégis megőrjít hogy nélkülem jól érzi magát. Nem tudom mit csinálja hogy ne legyek ez miatt depressziós.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne valamiféle kompromisszumra jutniuk a párjával, hogy egyikőjükben se legyen feszültség a szórakozás miatt. Pl. nagyobb társasággal, az Ön baráti körével együtt vajon tudnának-e szórakozni, ahol Ön is, meg a párja is akár a saját baráti körével is tudna lenni? Vagy időnként ketten (Ön és a párja) elmennének-e bulikba is? A leveléből nem derült ki, hogy Önt mitől kell óvni ezekben a helyzetekben, mennyire kell félteni, azaz pontosan mi is az oka annak, hogy a párja nem akar Önre vigyázni.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm. A kérdésem mindenképp anonim szeretném.
49 éves nő vagyok, természetes úton szültem 5 gyereket. Egy éve elmaradt a menstruációm, de komolyabban most érzékelem, hogy pl féltékenyebb lettem, állandóan azt gondolom a páromnak van valakije. Sajnálom őt, már az idegeire megyek, de mégsem hagy a gondolat nyugodni. Köze van-e ennek a változókorhoz és lehet-e ezt kezelni valamilyen növényi eredetű esetleg nyugtatóval? Már nem tudom, hogy a fejemben van a baj, vagy ez a biológia törvémye. Az orvoslátogatást mellőzném, más tünetem nincs. Köszönöm a válaszát.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
A változó kor hormonális felborulással is járhat, így érdemes lenne – amennyiben orvosi segítséget nem szeretne kérni – természetgyógyászt felkeresnie, aki tudna növényi eredetű nyugtatószereket ajánlani. Pszichológusként én sajnos nem tudok ajánlani növényi eredetű nyugtatókat, nem terjed ki erre a tudásom.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm,
Nem saját ügyben zavarnám, a legjobb barátnőmnek szeretnék valahogy segíteni.
Tegnap felkeresett, hogy fél, hogy pánikbeteg vagy becsavarodott.
A történet: Aludt a jelenlegi párjánál (60 km-re a saját otthonától) és éjjel 3-kor arra ébredt, hogy szorongás fogta el, neki haza kell jönnie, haza is hozatta magát.
Otthon egy pillanat alatt megkönnyebbült.
A férfi nem bántalmazó, egy nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott ember.
[A sztorijuk röviden: A barátnőm szavai: “az agyammal szeretem, a szívemmel pedig az előző páromat.” Akivel egyébként tartja a kapcsolatot, de inkább csak kihasználja, hogy az még szereti őt és ezért mindenre kapható. Amióta a férfi a kisfiát magához vette, a kettejük kapcsolata tönkrement, mert a barátnőmnek így nem kellett. Csak bántják egymást kb 2 éve, mindig belerúg a férfiba, de azt hiszem,kell neki a tudat, hogy még mindig rajong érte. Továbblépni nem engedi, pedig neki megvan ez az új kapcsolata.] Pánikbetegség ez? Vagy valami más? Mi? Aggódom érte.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy a barátnője nagy dilemmát élhet át, hogy melyik férfit válassza ebben a kettős életvitelben. Valószínűleg az ez okozta feszültség jelenhet meg szorongásos tünetek formájában. Érdemes lenne neki segítséget kérnie szakembertől, hogy a tünetei ne fokozódjanak.
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot!
Évek óta szorongással küzdök, ami az utóbbi időben úgy éreztem javult, de sajnos most megint erősödött. Ez kihatással van a munkámra és a kapcsolataimra is. Nincs semmilyen sikerélményem, és olyan mintha akármibe fognék, mindig kudarcot vallanék. Nem vettek fel a főiskolára ahova jelentkeztem, és emiatt úgy érzem a családom egy plusz nyomást helyez rám. Se a családommal, se a barátaimmal nem tudok erről beszélni, mert tudom hogy úgy sem értenék meg, és nekik is megvan a maguk problémája.
Pszichológushoz azért nem fordultam, mert nincs velük sajnos jó tapasztalatom.
Kedves Kérdező!
Érdemes végiggondolnia, hogy mik voltak azok a dolgok (szokások, tevékenységek, viselkedések pl.: relaxáció, sport, társas támogatás stb), amelyek szerepet játszottak a szorongásának javulásában. Ezt követően vizsgálja meg, hogy ezek a tényezők miként változtak az utóbbi időszakban – ennek fényében tud módosítani szokásain. Nehéz lehet, hogy egyedül érzi magát a problémáival. Kérem gondolja végig, hogy mi miatt gondolja, hogy szerettei “úgysem értenék meg a problémáját”, mi támasztja alá félelmét, és mi szól ellene? Előfordult már, hogy szerettei megértették Önt, tudták támogatni egy-egy nehéz helyzetben? A nehéz élethelyzetekben kiemelt fontosságú a társas támogatás így fontos lenne megtalálnia azt a közeget, ahol meg tudja osztani nehézségeit. Sajnálom, hogy eddig negatív tapasztalatai voltak pszichológusoknál. Előfordul, hogy szakmai tudástól, attitűdtől függetlenül egy páciens és egy pszichológus nem megfelelően illeszkedik egymáshoz, azonban mivel úgy fogalmaz szorongása munkájára és kapcsolataira is hatással van, úgy tűnik szakmai segítségre lenne szüksége. Szorongásos problémák esetén a kognitív szemléletű terápia hatékony szokott lenni, illetve javaslom, hogy klinikai szakpszichológus kollégát keressen fel!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Jó napot! A problémám igazából nem az enyém. A párom egyszerűen nem tudja feldolgozni a múltamat (úgymond konzervatív bizonyos dolgokkal kapcsolatban) és van egy nemzetiség akit ő nem szeret, és nekem volt egy rövid kapcsolatom egy ilyen emberrel. Egyszerűen mindig azt látja a szeme előtt, és már elengedte ezt a kapcsolatot, de én tudom hogy ez nem egy egyszerű kapcsolat, akár család is lehetnénk, és ő is így látja csak ugye a múltam. Most próbálkozni akarok párkapcsolati terapeutával, esetleg neki egy pszichológus, mert szerintem segíthet neki, mert vannak problémái. Mindenen rágódik, és tudja hogy amúgy tökéletes vagyok számára, de nem tud felejteni, de én nem akarom eldobni ezt a kapcsolatot. Esetleg mivel tudnék neki segíteni? Hogyan felejtse el a múltat. Persze megpróbáljuk a terapeutát és én még a pszichológust is ajánlom, csak addig is és azon kívül hogyan segíthetnék neki?
Kedves Kérdező!
Leveléből úgy tűnik Ön nagyon motivált, azonban párterápia esetén fontos, hogy mindketten motiváltak és nyitottak legyenek a lelki munkára. Írja, hogy az egyéni terápiát is javasolni fogja párjának, amelyhez szintén szükség van arra, hogy párja motivált legyen. Úgy gondolom mind az egyéni terápia, mind a párterápia nagyon jó ötlet és megoldás lehet a kialakult helyzetben, de fontos, hogy a párja is keresse a változás lehetőségét. Amíg szakmai segítséget kapnak, addig a kommunikáció segíthet. A levelében olvasható mondatokból pl.: “már elengedte ezt a kapcsolatot”, “nem tud elfelejteni” úgy tűnik párja érzései ambivalensek. Érdemes lehet azt tisztázniuk, hogy közös-e a céljuk, hogy szeretnék a problémát megoldani, fókuszba helyezni azt, hogy miért érdemes dolgozniuk akár saját magukon, akár a párkapcsolatukon. Úgy gondolom, ez jó alapot adhat és fokozhatja a szakmai segítség kérés motivációját.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Jó napot! Az én problémám a fejemben lévő dolgok nem megfelelő rendszerezése. Az építő iparban dolgozom és sok munkám is van ezért sok a gondolatom is. Van párom van gyerekem van munkám és az életben való dolgok. Elfelejtem a dolgokat mint pl. bemenni a boltba mikor előtte 5 percel beszéltünk róla. Néha sok más apró intézni való dolog jár a fejemben és hirtelen elfelejtem amit 5 percel elötte kigondoltam. Próbálom ezeket a dolgokat rendezni a fejemben de egy ideig megy és útána újra jön hozzá több és becsúszik a hiba hogy elfelejtek valamit. Ezzel a problémával küzdök. Ezek nagy gondok hogy néha elfelejtek valamit? Köszönöm válaszát előre is.
Kedves Péter!
Köszönjük a levelét!
Elfelejtés, tehát memória probléma hátterében sokféle dolog állhat, melyek között valóban ott van a pszichés állapot és a túlterheltség, de a többi ok kizárása érdekében mindenképp érdemes lenne szakembert felkeresnie. Első körben háziorvosa és neurológus felkeresését javasolnám, s negatív eredmények esetén pedig pszichológussal való munkát.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
A fèrjem megcsalt egy közeli hozzátartozommal nyitott házasságot akar mert csak igy maradhat meg a házasságom.mivel.erös habitusom van elüldözök magam mellöl mindenkit szerinte..nem akarom a fèrjemet elvesziteni nem tudom mit tegyek egyet lèpünk elöre kettöt hátra ..
Kedves Timi!
A legfontosabb, hogy maga el tudna e fogadni egy nyitott házasságot, és mennyire tudtak beszélni egyáltalán a megcsalásról. Hogyan változott ezután a maguk között lévő bizalmi viszony.
Valószínűleg érdemes lenne felkeresni egy párterapeutát, hogy professzionális segítséget kapjanak a probléma rendezéséhez.
Nemrég megjelent cikkünkben részletesen is olvashat a párterápiáról:
Üdvözlettel,
Tisztelt Doktornő! Néhány éve alakult ki nálam az a szokás, hogy rengeteg édességet eszem minden nap. Ha öröm, ha bánat ér….. Pedig sokszor nem is kívánom. De persze mindig lelkifurdalásom van utána. Egy bizonyos “traumához” kötöttem eddig, mikor néhány éve történt egy válás közeli hozzátartozómnál, sőt akkor voltam épp terhes a kisfiammal, sokáig ez is nyomasztott, hogy nem úgy éltem meg azt az időszakot, ahogy kellett volna. Mostanában pedig azon gondolkozom, hogy pont úgy viselkedem, mint egykor az alkoholista apám, aki minden nap megígérte, hogy nem fog többet inni. Én is minden nap megfogadom, hogy egészségesen fogok élni és lefogyok. De mint valami drog vagy alkohol, nem tudok tőle szabadulni. Lehet, hogy valamelyik traumát így dolgozom fel? A válást vagy a nehéz gyerekkort alkoholista apa mellett? Lehet ettől valahogy szabadulni? Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Beáta!
Köszönjük a levelét!
A cukor- és/vagy szénhidrát függőség létező probléma, hasonlóan más függőségekhez, melyekhez Ön is hasonlította. Emögött sok ok és probléma állhat, melyek feltárása mindenképp pszichológus segítségével ajánlott a komplexitás miatt. A függő rendszert is említi levelében (alkoholista édesapa), mely hatásainak feldolgozása szintén munkát igényel. Ebben a témában ajánlom Önnek Janet G. Woititz: Alkoholista szülők felnőtt gyermekei és Mattik Dóra: Dinoszaurusz a nappaliban című könyveket.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Jó napot soha nem voltam pszichológusnál tehát nem tudom hogy is kezdjem a beszélgetésünket mostanaban sokszor rám jön az hogy félek a jövöm véget hogy alakul meg hogy hogy dönthetnék jól elégé sok lehetőség adódott mostanában hogy új állásom legyen mivel költözünk a párommal csak az nem tetszik hogy kB a családi háztól 260km leszek még ahol vagyok jelenlegi munkahelyen is jól kijövök a kolléganőmimmel is meg ahova költöznénk ott egesznap egyedül lennék mert a párom kamion sofőr és csak hétvégén ér haza, csak nem értem ö miért akarja hogy a csaladomtol ilyen távol legyek ha fel hozzom fel kapja mágát rajta Válaszát elöre is köszönöm
Kedves Kérdező!
Úgy tűnik, hogy egy nagy döntés előtt áll. Természetes, hogy bizonytalansággal tölti el a jövő hiszen, egy a jelenlegi élethelyzetéhez képest nagyon más lehetőség áll Ön előtt. Szuper a törekvése, miszerint próbálja párjával megbeszélni a saját szempontjait is, hiszen egy költözés, egy munkahely váltás nagy hatással van az ember életére! Biztatom arra, hogy ugyan párja feszült lesz a kérdéstől, mégis tartson ki és próbálják megbeszélni a saját nézpontjaikat, segíthet párja feszültségében, ha először a konkrét költözéssel kapcsolatos beszélgetés helyett, az kerül előtérbe, hogy mi az amitől ilyenkor ideges párja, tart-e esetleg valamitől, azaz képesek egymás nézőpontját kicsit jobban megérteni.
Fontos lenne saját nézőpontját és érdekeit alaposan végiggondolni. Leveléből úgy tűnik, hogy még sem a maradás, sem a költözés mellett nem köteleződött el teljesen, azonban ahhoz hogy a maga számára legmegfelelőbb döntést, álláspontot ki tudja alakítanik, minél alaposabban érdemes megvizsgálni a kérdést és a hozzá fűződő érzéseit. Javaslom, hogy gondolja végig milyen előnyökkel és hátrányokkal járna az ha költöznének és az ha nem költöznének. Gyűjtse össze, hogy miylen érzések fűződnek a költözéshez és a nem költözéshez. Ez segíthet átlátni, hogy miként viszonyul a kérdéshez. Ezen kívül érdemes lehet azt is végiggondolni, hogy a két opción kívül, léteznek-e egyéb alternatívák (pl.: költözni, de nem ilyen távolságba). Az árnyalt kép érdekében félelmeit is megvizsgálhatja alaposan: Valóban egész nap egyedül lenne? Elképzelhetőnek tartja-e hogy barátkozna, lennének új ismeretségei? Családjával mennyire és miként tudná tartani a kapcsolatot 260 km távolságból? Ez is segíthet a reális kép kialakításában.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Jó napot! 28 éves vagyok. Lassan egy éve próbálkozunk a párommal a baba témán,de még nem sikerült. Járok orvoshoz. De mára azt éreztem elfáradtam, elfáradtam a küzdelemben. Párom szerint túl akarom, rá görcsölök. De hát ki ne szeretne kis babát. A párommal is harcolok,mert nagyon sokat dolgozik. Harcolok vele,hogy több időt legyen velem,tegyen többet a közös jövőnkért. De úgy érzem sikertelen. Arra kaptam ma észbe,állok a zuhany alatt és sírok,hogy egy romhalmaz vagyok. Próbálom lazán kezelni a helyzeteket de nem nagyon megy. És érzem rá fogok menni. Nagyon rá stresszelek helyzetekre,dolgokra. Túlságosan meg akarok felelni,magamnak és mindenkinek. Maximalista vagyok de minden határon túl. Nem tudom lazán kezelni a helyzeteket, dolgokat. Mit kéne csinálnom?
Kedves Anita!
Természetes reakció, hogy amikor az ember nagyon szeretne valamit, vágyik valamire, akkor csalódott, ha nem sikerül. Keresi az okokat, őrlődik, és csak a sikertelenség lebeg a szemei előtt. Ahogyan írtam, ez az érzelmi válasz természetes, ugyanakkor fontos lenne ezt a kört megtörni, ugyanis a kudarc érzése és elvárása az életének egyéb területeire (pl. párkapcsolat, egyéb társas kapcsolatok, munkahelyi teljesítmény) is rányomhatja a bélyegét. A levele második felében írtak tanulsága szerint ez a folyamat már el is kezdődött. Fontos tehát ennek megállítása.
Ennek a folyamatnak fontos lépése a problémahelyzet tudatos átértékelése. Nem jó érzés, hogy egyelőre nem jön össze a baba, de milyen jó, hogy van egy párja, akivel a kapcsolatuk mélysége ott tart, hogy gyermekben gondolkodnak. Nem jó érzés, hogy nem jön össze a baba, de Ön még 30 éves sincs, ideális korban van és lesz a babavállaláshoz.
Azért is látja nyomasztónak ezt a problémát, mert azt élheti meg, hogy erre nincs befolyása, nem tudja kontrollálni ezt a tetteivel. Épp ezért fontos azoknak a helyzeteknek, azoknak a területeknek áttekintése az életében, amiket Ön kontrollál, amikre hatással van. Ezekre kell ráerősítenie, ezeket kell tudatosítania.
Amennyiben azt tapasztalja, hogy továbbra is nagymértékben stresszel, és nem tud megfelelni az elvárásoknak, egyéni konzultáció keretében átbeszélheti nehézségét egy munkatársunkkal.
Ajánlom a témában:
Üdvözlettel;
